Fridi könyvében olvastam, hogy ez a habzó szájú, frecsegő nyálgép a fityisz győzelmének éjszakáján telefonon fölhívta Fridit azzal, " ...no apukám, lógni fogtok...lámpavason..."
Tartástalan, erkölcsi hulladék ez a senki.
Nos amit Friderikusztól olvastál és a Fábry akkori mondatát idézi mindabból nem az következik hogy tartástálán.A többi jelző igaz.
Az hogy valaki reményteljesnek látott régen egy polgári Magyarországot hirdető Fideszt.Attól még nem erkölcsi hulladék.
Hogy epedve várta a régi rendszer lebontását az érthető hisz sok embernek nem volt jó.A Nagypofájúaknak és Fábry az.
Valamint közismerten jobboldali, konzervatív hogy miért lett az nem tudom Hogy miért gyűlöli megveti a szocialista rendszert milywen családi örökségei vannak nem tudom.
De oka van beállítottságának.
És hogy akkor régen várta a MSZP bukását abban nem látok megvetőt
Miért gondolod hogy nincsen tartása?
Éppen hogy kitartóan Fideszes és jobboldali.
A most történt dolog hagy
talán elfordult a Fidesztől.
Erre miért mondod hogy tartástalan?
Nem védem hanem megértem azokat akik Várnak egy politikai párttól valamit.
Majd abban csalódik és kritizálás útjára lép
Inkább az 1990-s tevékenységét nem értem.
Azt hogy mindent fitymált lenézett ami az előtt volt.
Egyensúlyt nem tartva pocskondiázott.
Ez a nézetformálódás amiért mára eljutott a köztévé és Fidesz kormány kritizálásáig.
Vajon miért történt?
Erre jobban lennék kíváncsi hogy megértsük
De ne feledd sok Fideszes eljutott oda:
Anyám! Én nem ilyen lovat akartam!
A négy fekete ló
Lovat akartam gyermekkoromban,
Csak kérni kellett s hozták már nyomban.
Alighogy kértem, már ott volt a ló,
Kicsike, mézeskalácsból való.
És én mégis sirva fakadtam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Később, mikor néhány év eltellett,
Nekem megint csak lovacska kellett,
Volt rajta nyereg, gyeplő, takaró,
De ez sem kellett, mert fából való.
És én megint sirva fakadtam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
Nagysokára, mikor férfi lettem
S a lovakat már el is felejtettem,
Akkor egy aranyos kocsival óh,
Kapunkba állott négy igazi ló.
És én a kapuba szaladtam,
Egyszer én épp ilyen lovat akartam,
Egyszer én épp ilyen lovat akartam.
Anyámért jöttek, kit ugy szerettem
És én ekkor ujra gyermek lettem.
Mintha csak mondanám: Nézz oda óh,
Milyen szép ez a négy fekete ló!
Aztán ujra sirva fakadtam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam,
Anyám, én nem ilyen lovat akartam.
