Fátylat rá

Mrhacker

Állandó Tag
Állandó Tag
Talgorius Grendar

Fekete éjben fekete csend

Fekete éjben fekete csend.
Hol van a fent és hol van a lent?
Hol van az idő és hol van a tér?
S van-e valaki aki még él?
Van-e valaki ki vigyáz reád,
S szelíden suttogja jó éjszakát?
Fekete éjben fekete csend.
Sehol a fent és sehol a lent.
 

Mrhacker

Állandó Tag
Állandó Tag
Talgorius Grendar

Gondolkodom

Gondolkodom, ezernyi tarka gondolat,
Mint lepkeszárnyon szálló röpke pillanat, tovalibben.
Ám valahol a szív rejtekén mélyen itt benn,
Az igaz érzés rejtve megmarad.
 

Csatolások

  • A pokol kapui.pdf
    1.2 MB · Olvasás: 1
  • Tisztitotuz.pdf
    978.9 KB · Olvasás: 1
Utoljára módosítva a moderátor által:

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
TÉL

Csillag csillog, sápadt, hallgat a Hold;
szatyraival hajléktalan bolyong.
Nappal a metró langyos temető;
éjjelente, mint kísértet, feljő.

Már puszta léte néma tüntetés:
egy-egy ember értéke ily kevés?
Úgy látszik, így ő nem kell senkinek;
talán csak az Isten nem veti meg.

Bús bor-barát. Bár néha magába'
imádkozik, ne legyen oly árva...
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
BARÁTAIM
Nevetés, Sírás: két jó barát.
Előbbi humorral földerít;
másik eljön, hol senki se lát,
s könnyével könnyíti könnyeim...
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
LESZÁLLT AZ ÉJ...
(részlet a passióból)

Leszállt az éj a városra...
Kigyúlnak apró mécsek;
rab - szabadságát álmodja;
szabadra - les már a végzet.

Szorul a hurok: készen áll
a hóhér és az áldozat.
Most utoljára vacsorál
együtt egy lelkes kis csapat.

Búcsúzik tőlük a Mester...
Vacsorát oszt, lábukat mossa,
példát mutat még egyszer...

...Zuhannak aztán álomba.
Éber csak két feszült ember:
Áldozat, és árulója.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
<CENTER>Kőszív</CENTER><CENTER> </CENTER><CENTER>Kiégett a szívem, nincs többé lángja.
Éhenhalt az egér, amelyik rágta.

Picike széndarab, apró kis szikla.
Nincs benne élet, és nincs benne szikra.

[SIZE=+0]Kiégett a szívem, nincs többé lángja.
Éhenhalt az egér, amelyik rágta.

Picike széndarab, apró kis szikla.
Nincs benne élet, és nincs benne szikra.

Meghalt a szeretet, az éltető remény.
Maradt a kődarab, amelyik kemény.

Szomorú sziklatömb, mely mégis merész.
Nyomja a mellkasom, s oly nagyon nehéz.

Nyomja e-kődarab szívem hűlt helyét.
Hozza a gyűlölet jéghideg szelét.

Jégpáncél vonta be, vastagon körbe.
Csak azon rágódik, mért csalták tőrbe?

Elvérzett, kiszáradt, elpusztult végleg.
Gyűlölet tornyai, egekig érnek.

Nem hagyják nyugodni, nem hagyják élni.
Tudja, hogy odaát meg fogják mérni.

Egy napon porrá lesz, a jég összezúzza.
A fekete föld mélye magához húzza.

Átlép egy nagy kapun, belép a fénybe.
Egy másik világba, örök reménybe.[/SIZE]
</CENTER>[SIZE=+0]Írta: Obuda [/SIZE]
 

dorapaletta

Állandó Tag
Állandó Tag
Budapesti képeslap..2008

Belvárosi
szűk utcában
járdán áll egy
járgány sárgán.
Síp utcának
legelején,
régi bérház
kopott kövén,
kormos tűzfal
árnyékrészén,
zsinagóga
romos terén,
kutyapisis
lámpa mentén,
golyólukas
házfal szélén,
Dob utcai
járda felén,
barokk kapu
előterén
kéken,zölden,
bordón,lilán
áll a járgány
járgány hátán!
 

fkorneli

Állandó Tag
Állandó Tag
Hiányzó kedvesemnek

Béke és nyugalom borult szívemre,
Most már vigyen is utam akármerre,
Boldog leszek,
Bármit teszek.
Boldogságom nem felhőtlen,
Néha úgy érzem, lelkem kietlen
Sivatag,
S ingatag.
Mert a magány rám tör néha
Nélküled, hiányzol, még ha
Tudom,
S gondolom,
Te is rám gondolsz mindig,
De még igy sem vagyok víg,
Csak délceg,
S részeg.
A szerelemtől mit irántad érzek,
Józan csak akkor leszek, ha hozzád érek,
Testedhez,
Finom lelkedhez.
S ilyenkor azt kivánom,
Ne kelljen ilyen alkalomra sokat várnom,
Várnom,
Te rád párom.

1999, május. 9,
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
FAKÉREG

Fájt, amikor belém véste:
"Szeretlek...!"
Hordom most, mint tetoválást
emberek.

Majd ha vágnak és égetnek,
füstjeleim égbe mennek;
vége ennek
is...
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
KI TÖRLI LE A KÖNNYEKET?

Már-már elvész jaj-ok tengerében
magam baja. Másokkal együtt kérdem:
alvadnak ránk évezredek;
Ki törli le a könnyeket?

Letörlik-e a könnyeket?!
 

garibaldi

Állandó Tag
Állandó Tag
Ökörnyál
<o></o>
Mézédes nyárvégi este,
A fákon levél se rezzen,
Háttérben tücskök ciripelnek,
Lázas hangjuk összeáll a csenddel,
Sötét van, nem látom, csak érzem,
Ökörnyál úszik át szelíden,
Túl meleg, túl csendes minden,
Egy gyümölcs halkan, szerényen,
A fűbe esett, szinte észrevétlen,
A nyárnak már vége? Én félek.
<o></o><o></o>
2008-08-29
 

CSYYY

Állandó Tag
Állandó Tag
Éjszaka

lassan álomba ringatott a szeretet
mosolyom kedves álommal meglepett
álmomban rózsaszin volt a fekete
és minden végnek meg volt az eleje
derült égből szivárvány csapott le
hullámok hátán ott voltunk én meg te
sűrű erdő mélyén szikrázott a nap
és nem gondoltam arra,hogy mi volt tegnap
akkor volt jó és ott,ahol voltam
a holnapot,magam előtt toltam
csak eljött a reggel és ébredni kellett
és újra ott voltam a terveim mellett
 

Rebarbara31

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Régebben több verset írtam.Mostanában pici mellett kevesebb időm van alkotni.
Íme egy versem:
Az ember és a párja

Egy agy, egy test
Kettejüké,
Mely szétvált férfivá és nővé
Egyesült újra
Gyermekben
Az öröm és igazság.
Az igazságban mindig
ott lapul a hazugság.
A gyermek felnő
A pár öreg
Marad mindörökre,
A gyermek fiatalon lép a körbe
Egy másikkal.
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
JÓNÁS PÉLDÁJA

"Hangosbemondó: Figyelem!
Jónást lenn várják a halban!"...
- Nem vicces; megtörtént velem:
belehulltam s belehaltam

már majdnem, míg partra hányt a
cet. S számot vetve magammal
eldőlt, hogy mennem KELL, hátha
életet mentek szavammal.

Nemsoká' elnyelt a város...
Nagy vihar előtti csendben
vészjóslón szólt a magányos

próféta, mint félreverten
zúgna harang, harsogná most
hangosbemondó: Figyelem!!...
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
karácsony

BETLEHEM
Jöttek a bölcsek, királyt kerestek.
Rá is találtak: hajléktalanul.
Istállót melegre barmok leheltek.
Csillagot ringatott égi azúr.
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
Boldog karácsonyt!

FENT ÉS LENT

Kincses napkeletről mágusok és bölcsek
királyfi-nézőbe Júdeába jönnek.
Fent a fővárosban mit se tudnak róla;
Betlehembe mennek, ős-próféta-szóra.

Megtelik a kis hely vendégfogadója,
dörzsölheti markát boldog fogadósa.
Sok külföldi vendég arannyal is penget;
csillagászok talán? égre gyakran lesnek!...

Egy szegény ácsmester, Názáretből jövet,
benn a panzióban nem talál már helyet;
pedig menyasszonya gyermeket vár éppen.

Krízis-helyzetben most hajléktalan-szálló
kinn a faluvégen egy csöndes istálló.
Gyermek lenn a szénán. Csillag fent az égen.
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
Kellemes ünnepeket!

HAJLÉKTALAN KARÁCSONY

Sötétedik, és nincs még szállás.
Erősebb, gyakrabb lesz a fájás.
Hiába no, ha több a vendég,
a gazdagoké az elsőbbség.
József már ideges; Mária nem,
sóhajtozik csak csöndesen.
Végül egy koldus mit tanácsol:
istállót mutat, benne jászol.
Bölcsőnek jó lesz; mossák a jászlat:
titkon mégiscsak királyfit várnak...

...Csillagot gyújt aztán fölöttük az ég:
királyok királya, üdvözölve légy!
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
B.ú.é.k.

MÚLÓ IDŐ
Eltelt az év. A régi naptárt
újra cseréljük. Mondják: feledd
mi rossz volt, nem lehet
nyögni több éven át
múlt terhét, szorongásait.
Mondani könnyű - gondolod,
s fürkészed, néked mit hozott
örömöt-bánatot, mit tanit
a most jelen még, holnap emlék;
lettél-e jobb, bölcsebb;
titokban ezt szeretnéd,
beérni, nem botolni többet:
másoknak egyszer lehetsz még
emlék te is...
(...Ha egyáltalán velünk még törődnek...)
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
VIRÁGÉNEK

Megszólalnak a néma virágok
elszavalnak egy szívbeli álmot
két remegő kéz amit dadog
Tiéd vagyok
Tiéd vagyok

mézes-hetekből évek lesznek
s talaján az égi kegyelemnek
megszínesítve a szürke világot
nyílnak virágok
nyílnak virágok

és ha a naptár úgy mutat
meglepni édes párunkat
szerelmes férj ma mi mást ad
virágokat egy virágnak
virágokat egy virágnak
 
Oldal tetejére