Fátylat rá

Kayleen

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Gondoltam én is felteszem a versem.Ez az első írásom,úgyhogy ha még jár ide valaki ebbe a topikba kérem véleményezze.Köszönöm!

Emlékezés


Emlékszem milyen voltál:
magas,tekintélyt parancsoló.
S ha néha-néha szóltál mondanivalód
sokáig a levegőben maradt.
Emlékszem arra a napra,
mely sokáig volt vigaszom,
te ültél székeden a napon
és én hallgattam más korba
repítő meséidet.
Azóta már elmentél
s nekem csak emléked maradt,
s az évek múlásával
ezt is átvette a sötétség,
melyen csak néha csillan át a fény.
Még ma is szeretném,ha itt lennél
és látnád mostani alakomat,
de tudom ez álom csupán
s te az égben maradsz.
Körülnézek, s te nem vagy velem
HIÁNYZOL csak ezt üzenem.
S ha majd lelkem felszáll hozzád
Mosolyogva, kitárt karral várj majd rám.
2009
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Anyukám nemsokára 50 éves lesz, ebből az alkalomból keresek valami verset vagy köszöntőt, valamit! Gondoltam tesómékkal, hogy írunk egy kis versecskét de nem nem nagyon megy.... Előre is köszi!!

Oravecz Imre: AMELYBEN KÖSZÖNETET MOND ANYJÁNAK...

Hasadban voltam,
világra hoztál,
köszönöm, amit értem tettél,

éhes voltam,
enni adtál,
köszönöm, amit értem tettél,

piszkos voltam,
megmosdattál,
köszönöm, amit értem tettél,

fáztam,
betakartál,
köszönöm, amit értem tettél,

néma voltam,
beszédre tanítottál,
köszönöm, amit értem tettél,

ügyetlen voltam,
gyámolítottál,
köszönöm, amit értem tettél,

félénk voltam,
bátorítottál,
köszönöm, amit értem tettél,

szomorú voltam,
vigasztaltál,
köszönöm, amit értem tettél,

tudatlan voltam,
felvilágosítottál,
köszönöm, amit értem tettél.

(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!
Anyukám nemsokára 50 éves lesz, ebből az alkalomból keresek valami verset vagy köszöntőt, valamit! Gondoltam tesómékkal, hogy írunk egy kis versecskét de nem nem nagyon megy.... Előre is köszi!!

Ratkó József: ZSOLTÁR

Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő. Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
TÉKOZLÓ FIÚ...
1.
Egyre szegényebben,
egyre árvábban...
Hazafelé vezet egy
szó: "Megbántam!"
2.
Kint az ajtó előtt köhintget párszor,
bekopog, toporog, rázza le a port...
...És amit útközben fölmondott százszor:
azt, hogy munkát keres, béresnek valót,
- nem tudja kinyögni már a zokogástól...

(2009.IX.)
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
KAPCSOLAT

Kezdetben
volt a kapcsolat. Virult.
Közömbösséggé langyosult
kezedben.

Nem végleg-
es, hogy így marad:
fásult, fárasztó színdarab.
Jer, térj meg!
 

gtrsky

Állandó Tag
Állandó Tag
Én is szeretnék néhány verset megosztani veletek. Az enyéimben is ott az elmúlás, egy nagy szerelem vége. Olvassátok, hátha más is érzett már ilyet az életében.




Álom és valóság

Álom és valóság,
élet és halál,
előbbre nem jutok,
csak az óra jár.

Éjjelente,
mikor párnámra lehajtom fejem,
mindenről Te jutsz eszembe
Egyetlenem.

Gondolatban az enyém vagy,
a valóságban nem lehetsz,
mégis Téged
tőlem soha senki el nem vehet.

S hogy Te az enyém,
én a Tied legyek,
hiába a valóság,
az álomból soha fel nem ébredek.
 

gtrsky

Állandó Tag
Állandó Tag
Képek

Képek. Szépek. Percek, évek,
bárcsak újra az enyémek
lehetnétek!

Álom. Látom. Távol
vagy már, de csak Rád
vágyom.

Képek. Szépek. Remélem
hozzám egyszer
visszatértek.

Képek, képek. Szépségén
nem fognak
az évek.

Távolból nézve viszont
mit sem ér,
álomból valóság
több lenne mindennél.

Lenne. Ha. Talán. Bárcsak!
Törnek elő belőlem
a vágyak.

De ez csak álom. Ellenkezőjét
most már
hiába vágyom.

Nincsen párom. Helyette
jönnek majd
a komor évek,

amin tán enyhítenek
a képek.
Mert szépek.

Soha nem feledlek
Téged!
 

gtrsky

Állandó Tag
Állandó Tag
Emlékek

Átfordult az idő nyárból a télbe,
Révedek én is a messzeségbe.
Emlékeim csak úgy repülnek felém,
Ezek nélkül mit is érnék én?

Tudom rá a választ, hisz' életem sivár,
Mint a kietlen, hólepte téli táj.
De a tél mégsem ellenség számomra,
Hisz' ekkor leltem rá a páromra.

Így emlékszem a tavalyi decemberre,
Mikor Ő köszönt rám reggelente.
Jóleső érzés volt az nekem,
Boldog pillanatok, soha nem feledem.

Nem sejtettem, mi történik majd,
Csak hallottam belül az erősödő zajt.
Zakatolt a szívem, áthatotta lelkem, mindenem,
Éreztem menni kell, megváltozik az életem.

Így jött el január nyolcadika,
A mindennél több, maga a csoda.
Ez a téli este jelentette a boldogságot,
Számomra a mindent megváltó világot.

Felragyogott egy csillag aznap este,
Mikor egy lány és egy fiú a boldogságot kereste.
Megtalálták. Percek, órák váltak évekké,
Mind csodásak, tudták, így lesz ez örökké.

Csak azt nem, hogy ott fönn egészen más van megírva,
Egyetlenem, hol vagy? - nézett föl a fiú az égre sírva.
Hiába kereste, nem lelte többé a csillagot,
Érte azóta millió könnyet hullatott.

A könnyem még mindig hull, mert én vagyok az a fiú,
Ki tudja, ez az ábránd teljesen hiú.
Az a csillag nem nekem ragyog,
Bár fényétől még mindig vak vagyok.

Az a csillag másnak ragyog, nem nekem,
Mindig önző, de nálam önzetlen kell legyen
A szerelem.
 

anniko

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyenge kezdeménynek tartom az alábbi versikét amit próbaként írtam......

Hamis gondolatok.....

Őrjítő gondolatok törnek fel lelkemből
Kiölve, mi oly kevés, a szépet az életből
Pedig kell ez az erő, a jóság és vidámság
Hogy ne győzzön a közöny és a nyomorúság

Ám hiába keresem a fényt, a jót, a békét
A világ háborúban ég, lelke durva, önző, sötét
Hamis próféták hirdetik az isteni jót
Csalárd nyelvük takarja a valót

Hazug szavukkal ígérnek túlvilági jót
Ezért lemondást kérnek tőlünk, földi béklyót
Míg maguknak harácsolják a vagyont
Hirdetik, csak az üdvözül, ki mindenről lemond

A lélek szabadsága nekik rossz
Ki másként gondolkodik, maga a gonosz
Míg titkon ők vad orgiákon élnek
Hirdetik: a testi gyönyör eretnekség, vétek

Ne hidd hát, hogy vezeklés az élet
Nem szenvedés a föld, hanem az éden
Bár sírva születünk, vidáman éljünk
A mennyország bennünk van, ne az úrtól kérjük

Budapest, 2007. július
<!-- / message --><!-- sig -->
 

Greg Francisco

Állandó Tag
Állandó Tag
Memento Mori

Emlékezz Rá, éld életed,
de ne vesd meg, mert nem értheted.
Fogadd el, de ne várd jöttét,
békétlenül jövetlét. Hogy
békében térj nyugodni:
Memento Mori

2004-5, Csemő
 

ER-81307

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm, hogy megoszthatom ezt veletek.

A tékozló

Hajnali szél fújta el őt tőlem,
láttam mindenféle gazzal bőven.
Mire rájött, hogy ez nem jó élet,
mögötte a múlt porrá égett.

Szirmát leltem földre hullva,
azt követtem mindenhova.
Elhagyatva árok szélén
találtam rá hónap végén.

Úgy nézte ő a világot,
mint a vak, ki sosem látott.
Olyan lett mint ahol élt,
sorsa a magányos lét.

Ha érdemes a véleményetekre, akkor ne sajnáljátok ^^
 

eklisz

Állandó Tag
Állandó Tag
Rohantam az élet hegységében,
miközben rémült szemekkel néztem a veszélyes részeire.
Félve másztam a szakadékok mentén,
remegve tettem meg minden eggyes lépést,
míg egy hideg kéz hozzám nem ért.
Az ösz nézett le rám lágyan, megértöen,
miközben fagyos ujjaival mérget fecskendezett,
lüktetö ereimbe.
A gyönyörü szer lassan terjedt,
s kábultan néztem, a váltakozó színeket.
Halkan dúdolt, s ringatott,
miközben a zord talaj felé zuhantunk.
Levelekböl álló ruhája halkan zörrögöt a szélben,
s hideg ajkát az enyhémhez érintette.
Èdes must izét még alig érezhettem,
mert a föld kemény felületére csapódott vékony testem.
Még akkor is szorosan ölelt,s aggódva nézett,
de hideg testének köszönhetöen, nem éreztem sebeimet.
Fáradtan pislogtam, s gyönyörü arcát fürkésztem,
miközben beleveszett a mindent ellepö végtelen sötétségbe.
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
(ma vagyunk 30 éves házasok)

ANNA-SZÉP

Szeretem Annát, a feleségem,
szívtépő világban menedékem:
szépsége számomra kikötő,
másoktól szememet bekötő.

Lenyűgöz, felvidít újra,
nem enged hajlani búra;
vágyok, epedek feléje,
mint szerelmes vőlegénye.

Annácska, olvassad versemet,
bájaid leírni nem lehet,
jól beléd estem, már ki se nézek,
szépséged eléggé megigézett.
...

(Anna-szép élmények szárnyain
átsiklom életem árnyain,
s ha szemeim végleg lehunynak,
"Köszönöm!" - mondom az Úrnak.)​
 

Ragyam

Állandó Tag
Állandó Tag
Égi útra

Oly sokat törtem a fejem,
Vajon milyen is a versem,
Melyet kiöntök elmémből;
Szavak szólnak, de mondd kitől?

Hát Tőled, Uram, Istenem?
Vagy csupán magam sejthetem
Eme félszeg fohász mögött?
Nos belőlem ki könyörgött?

Ki az, ki kitör belőlem,
Mikor félelemmel nézem
Betűk bent tántorgó sorát?
Vajh, ki szól bennem odaát?

Ki az, ki akarja sorsom,
Mikor szűk szavakba fojtom
Béna, balga soraimat?
Patak heve mitől fakadt?

Kérdésekre mi a válasz?
Leszel-e majd nékem támasz,
Midőn eljő a harc-idő,
És felcsap majd a hajcihő?

Lesz-e akkor elég erőm,
Nyújt-é kezet asszonyi nőm
Mindent zúzó zivatarban,
Hazát húzó rút csatakban?

Adj, Istenem, nékem választ!
Féltő szemed mire választ
Rám hasonló kontárokat?
Hogy’ járjuk az égő utat?


2010. március 15.
 

Ragyam

Állandó Tag
Állandó Tag
Elfeledett ima

Eljött hát a napja néki,
Mikor lelkem elborul,
Könnyes szemmel se jó nézni,
Hova szívem elvonul.

Nem oly kedves, kies hely ez,
Reszketek is itt nagyon,
Az Úr egy kalitba helyez,
Hol süvít a fájdalom.

Szomorúan elmerengve
Bambulok a távolba,
Kóbor szittya szellemekre,
Mindenkit megvádolva.

Hogy hagyhatta ezt az Isten?
Miért ily nagy szenvedés?
Hogyan hogy még semmi nincsen,
Mért él még a Tévedés!?

Veszendőben ritka fajtám,
Vergődik az ugaron…
Pedig égbe száll a sirám,
Hiányzunk mi, de nagyon!

Mégis alig hallik csupán
Könyörgésünk lágy nesze,
Kopott koncot elénk dobván
Ennyit szólnak csak: nesze!

Kapkodunk is érte lázban,
Mert kell jóféle kenyér,
Akkor is, ha e Hazában
Mostanság keveset ér.

Csodafényű csalfa álom
Zsibbasztja a fejemet,
Kürtök dalát várva várom,
Emelje a kezemet.

Nyurga lépted vezéreljen,
Megyek bátran utánad,
És e kínos, tompa csöndben
Együtt bőgjön a bánat.

Hazám, halld meg, Érted remeg
Minden méla húrom ma,
Magyar ajkam kínján rebeg
Egy elfeledett ima.



2010. június 4.
 

jola2956

Állandó Tag
Állandó Tag
Ősz

Az Ősz kopogott be az ablakon
Lágy sugarú dallamával üzent.
A sárguló levelek azt énekelték,
Ősz van,-újra Ősz lett.
Elnézem a természetet,
A sok szín varázst.
A melengető napfény sugarában
-A bimbozó rózsaszált.
-Elnézem, ahogy nyillik
S talán Ő is tudja már,
Szirma lassan elhervad, s lehull-
De kár-de kár.
Jola2956
 

Ragyam

Állandó Tag
Állandó Tag
Egyesülés

Nemzetünknek van egy álma:
Hogy most újra eggyé váljon!
Ne legyen már többé kára,
A Turul e Földre szálljon!

Kezünkben a döntés, Bajtárs!
Végre itt a Szent Pillanat....
Már csak néhány nap: kitartás!
És eljön a várt Pirkadat.

Kell a szíved most, Barátom,
Enélkül nincsen győzelem!
Háborúba hív a kardom,
De nem kell ide félelem.

Ez a csata lelkünk harca,
Az utolsó fellobbanás,
És ha népünk úgy akarja,
Jöhetne a megtisztulás.

Beszennyezték Földünk gazok,
De most végre megfizetünk,
Újra együtt leszünk Nagyok -
Mire való még a Hitünk!?

Hosszú út jön, melyen egy kő
Jelzi büszkén azt a napot,
Mikortól a Nemzeti Hő
Vezeti már a holnapot.

Istenem, hagyd hogy úgy legyen,
Győzzön a nemes akarat;
Álljon össze, oh, Nemzetem,
Egyesüljünk a Nap alatt!

2004. november 30.
 

Édua22

Állandó Tag
Állandó Tag
Szemétbe vetett gyémánt

Nézd, milyen sötét
ez az álmatlan éj!
Miért olyan bánatos,
miért olyan mély?
A messzi csillagok
ezüst ékszerek,
könnyeken keresztül
jobban fénylenek.
Szobám csendjében
szürke homály,
oly kedves nékem,
de mégis kopár;
hisz semmi sem lehet már
olyan, mint rég,
örökre megsebzett
egyetlen kép.

Egy angyali arc, egy reménysugár,
Aki mindig is látta, megszokta már.
De én rögtön tudtam, oly nagyon fájt,
Hogy Ő a szemétbe vetett Gyémánt.

Csak pár szót mondott,
könnyeim hulltak,
tőrré változtak,
és szíven szúrtak.
Arcokat láttam,
a Megtörtekét,
vállamat lágyan
megérintették.
Halottak rég!
Értünk haltak meg!
Éreztem elhaló
szívverésüket.
Sok elkopott dalból
lelkük szólt hozzám,
s elárasztották
kopár kisszobám.

Egy szenvedő arc, egy kinyújtott kéz,
Nézem Őt, ahogy a semmibe néz.
Elszorul szívem, mert annyira bánt,
Hogy Ő a szemétbe vetett Gyémánt.

Egy közös Sors kapuja
nyílt meg felettem,
évezrek kínja
lángolt fel bennem.
Elfogadtam
az Élet Harcát,
s hordozni kezdtem
az Ősök Kardját.
Szerettem volna ezt
megosztani,
a Pillanat szárnyát
megragadni.
Meséltem volna,
de nem volt kinek,
észre sem vették
a könnyeimet.

Egy igéző arc, egy álomvilág,
Az átformált Lélek most Érte kiált.
Szívemben Hangod lüktetéssé vált,
Erőt adsz, szemétbe vetett Gyémánt.

Kinn az utcában
gépkocsizaj,
a másik szobában
hangos kacaj,
nálam Könnyek,
gyertya fénye,
s egy Kereszt
a titkos Képre téve.
Várom, hogy a könnyeső
csendesedjen,
de a Hősök arcait
nem felejtem.
Lelkem földjein
Sírjaik vannak,
s az emlékek értük
virrasztanak.

Egy töretlen arc, egy erős lélek:
Ő mutatta meg nekem, mi az Élet.
Ébren álmodok, ha magával ránt,
Ő, a szemétbe vetett Gyémánt.

Más lesz minden
holnap reggel.
A napfény egy új Embert
ébreszt majd fel.
Felkelek, s a
tükörhöz lépek,
tudom mit látok majd,
mikor belenézek:

Egy különös arc – a Mi Arcunk!
Eggyé váltunk, mert Egy a Harcunk.
És tudd, van Egy, ki Téged áld,
Kiemel a szemétből, ó drága Gyémánt!
 

Ragyam

Állandó Tag
Állandó Tag
Azért sírsz?

Azért sírsz, mert Magyar vagy!?
Legyen eszed, és apadj!
Miért rossz az, ami jó,
Mért nem dicsőít a szó?

Magyarnak születtél hát,
Szórjon is áldást a szád,
Tedd össze szépen kezed,
Hálát rebegjen szemed.

Mert magyarnak lenni jó,
Ép ésszel fölfogható,
Mennyire szép és dicső
A hűs hazai bölcső.

Kell, hogy érezd, Magyar-fi,
Fejedből most zavard ki
A kósza hazugságot,
Mit mostohád rád vágott!

Kell, hogy érezz, Magyar-nő,
Szíved helyén nem lész kő!!!
Ostobának be ne dűlj,
Magyar csemetéket szülj!

Legyen újra Nagy Hazánk,
Ne úgy gondoljanak ránk:
Ez országok törpéje
És lelkeknek gyöngéje….

Legyünk újra jó nagyok,
Szóljanak a himnuszok;
S Mind-Magyar együtt dalol,
A hírünk messze hatol!

2005. október 24.
 

Ragyam

Állandó Tag
Állandó Tag
Néki igazán

Add nékem, hogy megkaphassam,
Szép szemétől elolvadjam,
Add nékem, hogy nekem legyen,
Rúgjon egyet életemen.

Kell nékem a szíve talán,
Tegye vörösen énalám,
Tegye bele minden kincsét,
Értem elepedő részét.

Adja hát a kezét nékem,
Végig is vezetném szépen
Életadó lét-spirálon,
Melynek útját magam járom.

Esdeklem a lába elé,
És szívem hasadjon belé
Szemének szikra-lángjába;
Ne vesszen el hát hiába.

Úgy akarok újra élni,
Hibáimat felcserélni
Minden Neki való jóra,
Érte vágyó igaz szóra.

2010. január 20.
 
Oldal tetejére