Fátylat rá

gabor67

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia hexe72, köszi a véleményed. Meg látogattam a honlapodat nekem is tetszik amit és ahogy írsz. Légy vidám: a mitulát báti! Ed ölöm, ed bódodság!
 

juna

Állandó Tag
Állandó Tag
Adj reményt!

Gyújts lelkünkben világosságot,
Hogy érthessünk Téged!
Mutasd mérhetetlen,
hatalmas erődet!
Sokrétű bölcsességed
töltse be szívünket,
Általad kaphatunk
szeretet-kegyelmet.
Engedd, hogy építsük
lelkünk templomát!
Adj reményt hitünknek
egy életen át!
<O:p></O:p>

2006-02-19
 

juna

Állandó Tag
Állandó Tag
Árva virág

Elrejtőzik falak mögött,
néma virág, kövek között.
Szégyenét így senki nem látja,
ronggyá tépett lelke,
királyi palástja,
Nincs vagyona, csak a magánya.
Százszor megtaposták,
fejét veszítette.
Szívének parazsát
hűlni nem engedte.
Kemény, hideg teleknek
hős túlélője ő,
Szemében félénken
csillanó jövő:
Egy biztos kéz ,
óvó, vigyázó tekintet,
Csak ennyi, amit kíván,
nem hatalmat, kincset.
Éltető levegőt,
s ledobni bilincset,
fojtó láncokat,
fájdalom szántotta
mélységes ráncokat.
Lemosni sarat, mocskot,
mi évek során megragadt
kusza szirmain,
Tán a szeretet segítene
sajgó kínjain.
Ott várja a kövek között,
elrejtőzve falak mögött:
Megmentőjét.
<O:p
2005
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
Üdvözlet az amatőr verselőknek!
- egy másik amatőr -

KÖLTŐ
Játszik a szavakkal
"életre-halálra"...
Gubózik magába...
... Míg testet ölt
egy megfogant
gondolat,
új verset vajúdva világra.​
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
KEDVENCEIM, A VERSEK

Ott feleselnek a rím-gyerekek
többnyire hátul, a sornak a végén;
dobban a hangsúly - a szív - ütemet,
sőt ha a szép szavak alliterálnak:
remek élmény!

a szabadvers
szilaj csikó
de szárnya van
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
KÉRDÉSEK KÉRDÉSE
Van egy nagy kérdés
mindnyájunk szívében...
Tán nem is kérdés,
inkább kiáltás...
Válaszra várva
visszhangzik bennem:
ki szeret engem?!
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
PROGRAMHIBA

Másnapos haragnak
szövődményei vannak:
lefagyott mosoly,
vírusos memória...

Nem sors ver!
Rossz szoftver!
Aki keres, az talál
javítnivalót magán.

Megszakadt az égi kapcsolat?
A jó tanácsadó szerint
fölgerjedt lázat
csillapít alázat.

Hibás programnak
miért kellene
végig lefutnia?...
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
ESZEDBE JUTHAT
Himbál hajónk az élet tengerén...
Míg te ringatózol, eszedbe juthat:
vannak ám jócskán hajótöröttek,
vannak sokan, kik fuldokolnak
körötted...
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
ŐSZ

1.
Reggel már fázom; igaz,
tegnap még átölelt a nap,
elpirult, s szaladt... El-vérző fák alatt
rőt ravatal: hullt lomb, tavalyi gaz.

Néha-néha meglegyint:
avart kavart a szél.
Erdő-rét halkan elalél...
jő a tél... didergünk megint.

2.
Festi a fákat lágy napsugár,
potyognak színes könnyeik:
szemfödél fáradt földre itt...
Langy légben gyászos varjú száll.

Előkerülnek kóborló cinkék,
szekrények zugába hantolt kabátok;
hűlt kályha gyomrában ébred zsarátnok:
kaparó torkomra meleget innék.

Síelni készül az ifjúság,
hóesést várnak gyermekek...
Őszülő nagyszülő elmereng:
ezt a dalt már nem neki húzzák...
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
(Titanic kiállítás nyílt Budapesten...)

LEGENDA

Süllyed a Titanic. Kegyetlen köd van.
Segítség messze. Kevés a csónak.
Valaki mégis, utolsónak,
énekbe kezd, már elhalóban...:

"Hadd menjek, Istenem, mindig feléd..."
Hullámok csapnak, roncsok süllyednek,
örvénylő árból ím legendák születnek...
Csillagok hallgatják énekét. --

... Elsimul víztükör, felszáll a köd,
gyászol a könnyes-sós némaság...
Szél kap föl, dúdol új balladát...
Alszik egy dal lenn a roncsok közt...
 

talpacska

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy saját vers.

Közeleg...

Közeleg a hajnal egy hosszú éj után,
Álmosan kel a Nap, megy megszokott útján.
Ébresztő csókokat vállamra maga rak,
Ásítva játszanak az apró sugarak.

[FONT=courier new, courier, mono]Bőrömön siklanak, cirógatnak lágyan,
Velük egy időben ébred fel a vágyam.
Vissza sosem fogom: lüktessen csak, ha kell,
Veled ébredek, mert Veled aludtam el.
[/FONT]
[FONT=courier new, courier, mono]Közeleg a reggel, de már rég nem alszom,
Elindul egy sóhaj, hogy Hozzád utazzon.
Őrült iramba kezd, nem rettenti halál,
Besurran szobádba, füledre rátalál.
[/FONT]
[FONT=courier new, courier, mono]Így ébresztelek fel, titkon, minden reggel,
Jut majd ölelés is, egy egész sereggel.
Odabújok Hozzád, s felrepít a tudat:
Ma is előcsaltam bájos mosolyodat.
[/FONT]
[FONT=courier new, courier, mono]Ismételt mondatok, százezer ígéret,
Őrült várakozás véget csak így érhet.
Két távoli ország, két távoli ember,
Szoros ölelésről álmodozni sem mer.
[/FONT]
[FONT=courier new, courier, mono]Közeleg a nagy nap, bár a próba kemény,
Amikor valóra válik minden remény.
Vágy-ágyban születik közös, új, száz álom,
Addig a napokat sürgetve számlálom.
[/FONT]
[FONT=courier new, courier, mono]Egyszer enyém leszel, nem számít, mi az ár,
Sodorjon az érzés, sodorjon el az ár!
Ragadjon magával, legyen folyton velem,
Egy életre szóló, végtelen szerelem.
[/FONT]
"Cseppke"
 

Gyozi-Bp

Állandó Tag
Állandó Tag
Jelenidő
...ezek
gondolat-bűnökért büntetnek
és kicserélik álmaidat
hogy míg ölelnéd kedvesed
két karod között
csak puszta űr marad
amit láthatsz
káprázat csupán
ennyit hagytak neked
legyél bár
fontos vagy senki
megcsalnak
ne higgy hát
senkinek...
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
MAGYAR NYÁR 2003
Lekaszálta az évet a nyár:
nem adott csapadékot a tájnak.
Barnul a fenyves a domb tetején,
tó vize tűnik, forrás apad el már...
Hegy leve ontja zamatát csak;
őszre igazság: fullad a borba remény.
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
GYÉMÁNT

SZÉNtiszta igazság,
kemény fiú.
Ne légy hiú!
Ha kristályrácsod kiforgatják,
lehetsz még grafit:
rajzolhatsz, írhatsz;
hangtalan sírhatsz,
ha rád fognak radírt.

Gyémánt, grafit, szén:
mint mi emberek.
Egyik szépfiú, kemény legény.
Másik melózik (m)eleget.
Harmadik, szegény,
firkál mint gyerek. Talán remekműveket.
 

d_edit

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem nagyon tetszik, megosztom Veletek is:
GYIMÓTHY GÁBOR: NYELVLECKE

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan,
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.


<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
<o:p></o:p>

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol" elinal,
Nem "battyog" az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

<o:p></o:p>

<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
SZTÁRSZTORI
(vagy: Szegény gazdagok)

Előírva jókedv, képmutatás;
szem-szájnak ingere jut bőven...
Néha kis kínos kijózanodás...
Legvégül csend a temetőben.
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
ÉLETÜNK, HALÁLUNK... (Ennyi?)

Megszületünk, felnövünk és
álmaink sorba' halnak el;
marad a munka, megélhetés...
Lejár az óra, nem húzza fel
már senki...

Amikor meghalunk, tárgy leszünk,
X kiló romlandó matéria...
Sírnak bár, akiket megelőztünk,
megy tovább minden, nincs hiba...
(Nincs hiba?)
 

Árvai Emil

Állandó Tag
Állandó Tag
ŐSZI ÉJ
(Gyermekeimnek)

Csillaggal van behintve az ég,
falevéllel felszórva az út.
Ma sem kaptak kiscipőt a cinkék,
száz csillagnak egy Hold-kifli jut.

Elbújnak a csillagok reggelre,
rigó motoz száraz levelet.
Jön a busz, és visz a munkahelyre.
Álmodjatok szépet, gyerekek!

(1988.)
 

swenson

Állandó Tag
Állandó Tag
Vágy

Szomorú vagyok, mert engemet,
úgy érzem senki nem szeret.
Hallod-é te szeretet!
Bárcsak meglelnél engemet!
Folyik a könnyem, s jő a nap,
igyekszik szárítni arcomat.
Segít a szél is- mindhiába
potyog a könnyem az orcámra.
Összenéz a szél s a nap,
átölelik a karomat.
Fénylő szemmel nézek rájuk,
talán nekik sincs barátjuk.
Mosolygok, s könnyem nem pereg,
talán ez a szeretet?

(ma. én)
 
Oldal tetejére