Fény-nyelvek

advocatus_diaboli

Állandó Tag
Állandó Tag
Na csak megtaláltam a topikodat... Eléggé leült a téma úgy látom, holott kár érte mert érdekes. Annak ellenére érdekes, hogy - természetesen (hehehe...) - nem mindennel értek egyet. Mégis, igazi felüdülés a sok nyomasztó POLITIKAI topik után! (politikailag úgyse sok mindenben közösek a nézeteink, arra emlékszem. Jobb is lesz ha e topikot nem szemeteljük tele olyasmivel...)

Szóval: ami az írásokat illeti, megemlítem hogy a regénysorozatomhoz én is alkottam egy saját írást, még ttf fontkészlet is lett készítve hozzá, azaz alkalmazható a mai számítógépeken. (operációs rendszertől függetlenül). Ennek ellenére, azt én semmi esetre se merném állítani, hogy az írások terén szakértő volnék! Tulajdonképpen, miután a könyvem melynek apropóján ide hívtál @phoenyx , a könyvem tehát az Ősnyelvről szól, magáról a nyelvről tehát, és még véletlenül se ÍRÁSRÓL, hiszen amikor a nyelv kialakult írásról még szó se lehetett, emiatt nem is egészen értem, hogyan kerülök én most ide, miért is, mert a könyvem az e topikban az írásokkal kapcsolatos elmélkedéseket se nem cáfolja, se nem erősíti! Nem arról szól! Természetesen, akad VÉLEMÉNYEM erről meg arról az írásról, ilyen meg olyan véleményeim, esztétikai szempontból vagy a kialakulásukról vagy akármi, de a könyvem tényleg nem erről szól, és a véleményemnek amúgy sincs különösebb értéke, mert sosem tanulmányoztam az írások kialakulását. Egészen biztos, hogy írások terén annyira se vagyok szakértő mint a nyelv kialakulását illetően, holott - ha valaki elolvassa a könyvem előszavát - abból is kiderül, hogy ott is csak egy jól felkészült amatőrnek tartom magamat.

Na ha már ennyit fecsegtem a könyvemről talán nem bűn ha belinkelem:

http://www.lulu.com/shop/harold-kin...rukciós-kísérlete/ebook/product-23490209.html

Szóval a címe: Az Emberiség Ősnyelvének rekonstrukciós kísérlete

Egy közel teljesértékű nyelvtani rendszer van benne megalkotva, körülbelül 600 szóval, bár e szavak egy része más szavak ragozott formája, szóval a szótövek száma ennél kevesebb, talán a fele csak. Hitem szerint ami nyelvet megalkottam Ősnyelvként, az egészen biztosan NEM azonos a tényleges Ősnyelvvel, mert legjobb igyekezetem mellett is kerültek bele biztos tévedések, mindazonáltal annak egy igen közeli „rokona”, mely egy abból a korból származó ősember számára azért még érthető volna, ha nem is minden nehézség nélkül.

Hogy milyen módszerekkel igyekeztem felderíteni az Ősnyelvet, le van írva a könyvben. Akit érdekel, ott elolvashatja, semmi értelme hogy a könyv idemásolásával teleszemeteljem e topikot, pláne, mert a mű a regisztráció után INGYEN tölthető le! (kéretik elolvasni az Előszót is belőle, megelőzendő hogy feleslegesen vádoljanak mindenfélével amire ott már jóelőre válaszoltam...)

Szóval, ha már itt vagyok, ide csak pár érdekes dolgot írok le, hátha tényleg érdekel valakit. Igyekszem olyn dolgokat megemlíteni, melyeknek talán van valami köze az e topikban eddig elolvasott dolgokhoz:

—Kutatásaim szerint az Ősnyelv szavai a legősibb időkben okvetlenül egy szótagosak voltak, de szótag alatt nem okvetlenül azt kell érteni amit manapság értünk, hanem valami olyan rövid hangsort amit igen gyorsan ki lehet ejteni. Emiatt, bizonyos szótagokban számos olyan hang is magánhangzónak tekintendő, melyeket ma általában mássalhangzónak tekintünk, ilyen például az „r” hang.
—A magyar „mi” és „ti” személyes névmásokat pontosan így mondták már az Ősnyelv idejében is, ezek tehát rémségesen ősi szavak valóban.
—Az „ő” személyes névmás úgy hangzott hogy „rö”, de a sima „r” is ezt jelentette, bár utóbbit inkább ragként használták. Na, a magyar a „rö”-ből legalább az „ö” hangot megtartotta...
—Az a hangsor hogy „föld”, megvolt az Ősnyelvben is, de akkor még azt jelentette hogy „mező”.
Számos más olyan szó is van a könyvemben ami teljesen ismerős lehet a magyar Olvasónak. Akad azonban jópár olyan is, mely más nyelvek ismerői számára könnyen felismerhető. Ez nem lehet másképp, mert az Ősnyelv minden nyelvnek az őse, nemcsak a magyarnak.

Van egy olyan nézet, főleg a misztikus gondolkodók közt, hogy minden hangnak van valamiféle „energiája”, vagy „hatása”, a szimbóluma valaminek... Nos, kutatásaim ezt RÉSZBEN alátámasztják, de szerintem semmi köze a misztikához mégse. Teljesen természettudományos magyarázata van annak, sok hang miért vált ki belőlünk ilyen meg olyan érzelmeket, s annak is, miért jól megfigyelhető, hogy bizonyos jelentéssel bíró szavakban - a világ bármely nyelvében! - ezek a hangok miért gyakoribbak statisztikailag. Erre némileg nagyvonalúan mondhatjuk, hogy bizonyos hangok bizonyos jelentési „archetípusokat” szimbolizálnak, de egy hang általában egyszerre több efféle jelentéssel is bír. Például az „i” hang:
—kicsi, sok, nő(ies), vékony, jó, kellemes, nappal, világos
A hangok és jelentések táblázata is megtalálható a könyvemben (a végén) bár nem mindegyik hangra vonatkozóan.
Szerepel ott egy táblázat (szintén nem teljes) az „ősnyelvi alapszavakról” is. Ezeket azonban NEM SZABAD úgy tekinteni, mint a gyöknyelvészet teszi a maga szógyökeivel/gyökszavaival! Az Ősnyelvben bár biztosan voltak holmi szóbokrok, de ennek a szervezőelvnek nem volt olyan mindent keresztülívelő ereje, ahogy a gyöknyelvészek hiszik. Számos más szervezőelv is közrejátszott az Ősnyelv kialakulásában.

Ahhoz megint nem tudok hozzászólni hogy fény-nyelv meg szám-nyelv, azt se tudtam addig hogy léteznek efféle kategóriák, és még most se nagyon tudom, mit is akarnak ezek jelenteni. Abban egyetértek viszont, hogy az ősi nyelvemlékeket az akkor használt abc-kkel írták le, amik néha nagyon rosszul feleltek csak meg az akkori magyar nyelv igényeinek, emiatt könnyen lehet hogy az akkori magyar nyelv messze jobban hasonlított a maihoz mint azt az íráskép alapján hisszük.

Még annyit, hogy most nem egészen vagyok biztos benne, e topik gazdája és látogatói komolyan azt hiszik-e hogy az írás valamiféle isten adománya volt az emberiségnek régen? Nem tudom hogy valamit nem értettem-e félre. Ez azonban egy az eddig általam írtaktól független téma, emiatt most itt befejezem és várom a választ. Nekem ugyanis meglehetősen sajátos elképzelésem van az istenekről, és most ne arra gondoljatok hogy ateista vagyok. Utóbbi ugyanis nem okvetlenül igaz, bár van ezen állításban igazság is, de mindenképp a valóság leegyszerűsítése. Annyi okvetlenül igaz belőle hogy nem hiszek egyetlen manapság elterjedt vallásban sem.
 

advocatus_diaboli

Állandó Tag
Állandó Tag
Ja, még annyit hogy a Codex Serafini szerzője bevallotta, hogy amit csinált annak semmi jelentése nincs, kizárólag művészi céllal készítette. Művészeti alkotásnak valóban kiváló...

Ami a Voynich-kódexet illeti, megvásároltam az ebay-en a nagy felbontású szkennelt változatát, és neki is kezdtem hogy hátha kibogarászok belőle valamit. Amiatt merészeltem ebbe belevágni, mert annyira ISMERŐSNEK tűnt... Mintha már láttam volna korábban valahol, sőt, mintha én magam készítettem volna azt (nyilván persze nem ebben az életemben...)

Természetesen, nem hiszem azt igaziból hogy valóban én készítettem volna egy előpző életemben! Ezzel inkább az ÉRZÉSRE utalok ami eltöltött a láttán. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy a készítője valamiféle „meg nem értett zseni” lehetett. Azaz, igyekezett a meglevő ismeretekből meg a saját fantáziájából valamiféle „rendszert” alkotni, ahol a logika mellett fontos volt a számára az is hogy esztétikus legyen, de egyéni is. Na most, az írása olyasmi, amit pillanatok alatt meg tudtam tanulni, annyira könnyű, kár hogy arról fogalmam sincs mit jelentenek a karakterek... Egy dolog azonban biztos előttem: EGY JEL NEM EGYETLEN BETŰT JELENT.

Itt arról van szó hogy elgondolkodtam azon, ÉN miként építenék fel egy hasonló rendszert. Amiatt ebből indultam ki mert mondom, nagy hasonlságokat érzek a szerző gondolkodásmódja (jelleme) és az enyém közt. Na és oda jutottam, hogy ha olyan írást akarok ami nekem könnyen megtanulható, de különleges, nehezen megfejthető, s mégis szép, akkor bizony olyan dolgok kellenek bele, karakterként, melyek egymással könnyen kombinálhatóak, esztétikus formákat alkotva, ugyanakkor azonban önállóan használva ezeket nem okvetlenül ugyanaz a jelentésük, mint kompozícióban! Ez kissé jellemző amúgy a mai magyar írásra is: gondoljuk csak el, a CS klarakterpáros által jelölt hang egészen más mint a C és az S külön-külön!

Ez az elv azonban a régi magyar írásra is igaz volt, gondolok itt a magánhangzók ugratására a rovásírásban.

Mindent egybevetve, erősen valószínű az is, hogy a szerző olyan nyelvet beszélt, melynek akkoriban még nem volt SAJÁT írása, s ő épp ezt igyekezett megalkotni! Tekintve hogy a Voynich-kézirat keletkezését szénizotópos kormeghatározással 1420 körülire teszik, melyek azok a nyelvek akkoriban, melyeknek nem volt saját írásuk?

Nos, kapásból megemlíthetjük épp a MAGYART... Amiatt mondom ezt, mert bár akkoriban természetesen akadhattak már magyarul írt szövegek, de azokat a LATIN abc-vel írták, melyről tudjuk a Halotti Beszéd alapján is, hogy alig-alig volt csak alkalmas a magyar nyelv lejegyzésére. Mondhatjátok a rovásírást is, de én bizony azokhoz tartozom akik úgy vélik, a ma ismert rovásírás Mátyás király korában lett kialakítva a királyi udvarban dolgozó „humanisták” által. Gyakorlatilag tehát afféle „jó szándékú csalás”-nak tartom. Sietek megjegyezni, ezzel NEM azt mondom hogy ne lett volna igazi rovásírása a magyaroknak! Sőt, mély meggyőződésem hogy volt! Szerintem azonban ELVESZETT, nagyjából akkortájt amikor az erőszakos keresztény hitre térítés történt. Mátyás korában még fennmaradhatott ezekből egypár szánalmas töredék, amiket talán el se tudtak már olvasni; ezekből igyekeztek a humanisták rekonstruálni a magyar rovásírást, s ahol kellett, „bepótolták” a hiányzó betűket...

Na de Mátyás később lt mint ahogy a Voynich kézirat keletkezett! A szerző tehát nem ismerhette a később „rekonstruált” rovásírást. Ha szerette volna hogy legyen a magyaroknak „saját” írása, miért is ne alkothatott volna egyet?!

Ezzel nem akarom azt mondani hogy a Voynich-kézirat nyelve okvetlenül a magyar lenne, de az esély rá legalábbis jókora a szememben. Annyi bizonyos a kéziratban levő várak formája alapján, hogy Észak-itáliában készülhetett, ami elég logikus cél akkoriban egy tanulni vágyó külhonba készülő okos magyar írástudó ifjúnak. Nincs nagyon messze Magyarországtól...
 

Julcsi960

Állandó Tag
Állandó Tag
Bocsáss meg, nagy kérés volna, hogy feltöltsd ide a könyved? Szívesen elolvasnám, de nem tudom letölteni. Köszönöm előre is.
 

prominor

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem szeretném egy kedves barátom témáját eltéríteni. egyebekről nem is szólva.. De szeretném megjegyezni, Hogy a Vojnich kézirattal foglalkozó egyik legutóbbi tudományos munka 2017. decemberében jelent meg.. A radiokarbonos vizsgálat csak a papír korát tudja megállapítani, s ez kiegészítve egyéb kormeghatározó eljárásokkal, módszerekkel a Vojnich papers korát igen nagy biztonsággal 1500 és 1530 közé lehet tenni.. Ugye Mátyás nem később, hanem korábban élt.. A magyarok keresztények voltak többségükben már a 10. században is... Szó sem volt erőszakos hittérítésről, egyszerűen a 11. században államvallás lett a katolicizmus... A Vojnich kézírat nyelve, ha egyáltalán valamely beszélt, vagy valaha beszélt nyelven íródott, semmi esetre nem lehetett magyar, mivel a magyar akkoriban nem lévén állam nyelv(nem véletlen, hogy a mai magyar nyel alapja az Erdélyben beszélt magyar szókincse, hisz ott vált először a hivatal a kormányzás nyelvévé a magyar) s mint ilyent csak a köznép egy része beszélte, s bizony nagyon kicsiny rész volt ez akkoriban aki magyar anyanyelvű volt... S az viszont kétségtelen, hogy a kézírat szerzője művelt, sőt korának egyik legműveltebbje lehetett... Ajánlom Fehérné Walter Anna Ékírástól a Rovásírásig című Buenos Airesben kiadott könyvét, s a könyv nyomán kialakult vita kapcsán közreadott dolgozatok elolvasását.. A neten megtalálhatóak...
Ja és Mátyás ismerte a rovásírást, hisz egész gyerekkorát abban a környezetben töltötte, ahol ezt bizony használták...
 

advocatus_diaboli

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem szeretném egy kedves barátom témáját eltéríteni. egyebekről nem is szólva.. De szeretném megjegyezni, Hogy a Vojnich kézirattal foglalkozó egyik legutóbbi tudományos munka 2017. decemberében jelent meg.. A radiokarbonos vizsgálat csak a papír korát tudja megállapítani, s ez kiegészítve egyéb kormeghatározó eljárásokkal, módszerekkel a Vojnich papers korát igen nagy biztonsággal 1500 és 1530 közé lehet tenni.. Ugye Mátyás nem később, hanem korábban élt.. A magyarok keresztények voltak többségükben már a 10. században is... Szó sem volt erőszakos hittérítésről, egyszerűen a 11. században államvallás lett a katolicizmus... A Vojnich kézírat nyelve, ha egyáltalán valamely beszélt, vagy valaha beszélt nyelven íródott, semmi esetre nem lehetett magyar, mivel a magyar akkoriban nem lévén állam nyelv(nem véletlen, hogy a mai magyar nyel alapja az Erdélyben beszélt magyar szókincse, hisz ott vált először a hivatal a kormányzás nyelvévé a magyar) s mint ilyent csak a köznép egy része beszélte, s bizony nagyon kicsiny rész volt ez akkoriban aki magyar anyanyelvű volt... S az viszont kétségtelen, hogy a kézírat szerzője művelt, sőt korának egyik legműveltebbje lehetett... Ajánlom Fehérné Walter Anna Ékírástól a Rovásírásig című Buenos Airesben kiadott könyvét, s a könyv nyomán kialakult vita kapcsán közreadott dolgozatok elolvasását.. A neten megtalálhatóak...
Ja és Mátyás ismerte a rovásírást, hisz egész gyerekkorát abban a környezetben töltötte, ahol ezt bizony használták...

Hát nézd, én még filmet is láttam a Voynich kormeghatározásáról, s abban az áll hogy 1420 körüli a készítésének ideje. És egyáltalán nnem csak a pergamenből vettek hozzá mintát, hanem a használt festékanyagokból is (tehát amikkel a képeket kiszínezték) és az is ugyanezt az időpontot mutatta.
Megjegyzem, bár én kétlem hogy Mátyás ismerte volna a rovásírást - egyetlen ilyen feljegyzésről se tudok amit mérvadó helyeken említenének meg történészek - de ha ismerte is, simán lehet hogy csak azért mert mint írtam az ő udvarában találták azt „újra fel” a humanisták, s ő is megtanulhatta. Ez azonban felesleges vita, lévén hogy még ha igaz is netán hogy a Voynich akkor készült, attól még simán készíthette egy magyar (nyelvű) ifjú aki megirigyelte épp a humanisták „dicsőségét” a rovásírás „újrafeltalálása” miatt, és ő is szeretett volna valami újat alkotni, de természetesen nem olyasmit ami azok termékének koppintása, hanem attól nagyon különbözően néz ki. Nos, ha így volt, sikerült neki... Az biztos, hogy ez a mentalitás teljesen azonos az enyémmel, ha akkor élek, holtbiztos hogy magam is így cselekszem. Az egyetlen különbség, hogy én vélhetően inkább valami matematikai tárgyú könyvet írtam volna vele.

Megjegyzem, fontos kiemelni, hogy én NEM ÁLLÍTOM hogy a Voynich magyarul lenne! Én csak azt állítom, erre van elég jelentős esély. Az azonban hogy „van rá esély” (szerintem) természetesen rém messze van a bizonyosságtól. Biztosat a megfejtésig nem fogunk tudni, az biztos...

Az entrópiavizsgálatok során a Voynich entrópiáját összehasonlították más nyelvek entrópiájával. A MAGYAR NEM VOLT EZEK KÖZT. Tehát, erről egyelőre semmit se tudunk.

Illetve, személyes számítgatásaim alapján az jön ki hogy cseppet se hasonlít ilyen téren a magyarra SEM. Ez azonban nem ellenérv, mert éppen ugyanannyira NEM hasonlít más nyelvekre sem, és gyakorlatilag ugyanabban a szempontban tér el tőlük: hogy bár a szöveg átlagos entrópiája nagyjából megegyezik a természetes nyelvekével, az entrópia eloszlása a szavakban nagyon eltér a szokásos nyelvekétől: teljesen más a szavak elején és közepén (illetve végén). Na most ez egyrészt azt a hipotézist sugallja hogy a karakterek a kéziratban nem betűket jelentenek hanem valami mást, másrészt, ha mégis valamihez hasonlít ezen entrópiaeloszlás egy kissé a létező nyelvek közül, akkor az inkább a magyar vagy úgy általában véve valami ragozó nyelv, mert e nyelvekben a ragok sokkal kevésbé változatos alakúak, mint maga a szótő. Nem beszélve arról hogy a magyar nyelvre a magánhangzóharmónia a jellemző, amennyiben tehát tudjuk hogy mi az első magánhangzó a szóban, nagy valószínűsséggel meg lehet jósolni legalább azt, melyik csoportba tartoznak a következő magánhangzók.

Ismétlem mindez szerintem se bizonyítja hogy a nyelve magyar, ellenben egy abba az irányba mutató „valószínűsítő tényező”.
 
Utoljára módosítva:

advocatus_diaboli

Állandó Tag
Állandó Tag
Bocsáss meg, nagy kérés volna, hogy feltöltsd ide a könyved? Szívesen elolvasnám, de nem tudom letölteni. Köszönöm előre is.
Kedves Julcsi, a letöltéshez csak annyi kell hogy regisztrálj a Luluhoz. Ez INGYENES. Utána letöltheted a művet, és maga a letöltés is ingyenes. Nekem nincs is meg epub formátumban, mert nem én készítettem azt, még a borítólapját sem, így az sincs meg nekem. Kizárólag a nyers .odt példánnyal rendelkezem, aminek emiatt a tördelése nyilvánvalóan nem annyira profi szerintem, mint az onnan letölthető epubos változaté. Megmondom, én bele se olvastam a letölthető epubos változatba (mert le se töltöttem, minek is) de el tudom képzelni hogy abban még a fontkészletek is mások mint amik nálam vannak használva. Mondom, én csak elküdtem a nyers anyagot, s az epubot más csinálta belőle. Végezetül pedig: minthogy, ismétlem, én csak .odt formátumu doksival rendelkezem, emiatt holtbiztos hogy nem fogod tudni azt olvasni mobilon vagy ebook-readerrel (könyvolvasóval). Szerintem regisztrálj oda és töltsd le, messze sokkal jobban jársz vele, jobb lesz az „olvasási élményed”. Persze ha ragaszkodol hozá hogy közreadjam az odt doksit az megtehető, de bevallom, nem értem miért lenne ez fontos, amikor tényleg ingyenes a regisztráció is és azután a letöltés is.
 
Utoljára módosítva:

prominor

Állandó Tag
Állandó Tag
Nincs nálam letiltva senki . mindenki írhat privit.. egyébként rájöttem a legegysreűbb az ősi nyelv topicba feltennem...Nem szeretném phoenix témáját szétoffolni.. Egyébként ha valaki a CH régebbi bejegyzéseibe beleolvasgat 8-10 évvel ezelőtt az Ivánnal a rovásírásról az etruszk eredetről a hunokról igen komoly irodalmi hívatkozással szinte mindent megvitattunk... Talán csak a fény és a nyelv kapcsolatáról nem beszéltünk.. de akkor sajnos csak páran érdeklődtünk a téma iránt így a vita csendesen kimult...
 

advocatus_diaboli

Állandó Tag
Állandó Tag
Akartam neked privátban írni de, nem lehetséges...
You may not start a conversation with the following recipients: advocatus_diaboli
Na mindegy akkor ide írok...
Ezt olvastad vagy érdekel?
http://mandiner.hu/cikk/20180123_szentgyorgyi_rudolf_nyelvesz_interju_hun_eredet

A kedvedért beállítottam, hogy lehessen privit írni nekem.

A linkelt írást eddig nem olvastam el mert nem tudtam róla, most elolvastam. Részben egyetértek az ott közreadottakkal, de tényleg csak RÉSZBEN. Két fő ellenérvem a következő:

1. Van a „Genetikai átjáró” című könyv amionek szerzője abszolút elismert (olasz) professzor, ő bizonyította be számos genetikai mintavétel elemzésével, hogy az emberiség Kelet-Afrikából származik, s feltérképezte a vándorlási útvonalát is. Közreadta az ehhez használt matematikai módszertant is, amit azóta számos kutató is ellenőrzött, és érvényesnek talált. (Bár én nem vagyok kutató de azon kevesek közé tartozom a laikusok közül akik azért még képesek azt megérteni, és engem is meggyőzött). A matematikai módszer nem csupán a gének elterjedésének feltérképezésére használható, de a nyelvek rokonsági vizsgálatára is, és szerepel a könyvében egy (egyszerűsített) családfa is, illetve kettő: egy a népekéről a génrokonság szempontjából, s egy a nyelvi rokonság szempontjából. Na most:

A KÉT CSALÁDFA MESSZEMENŐEN FEDI EGYMÁST!

Természetesen vannak, igen, VANNAK különbségek, tényleg akadnak népek amik tök más nyelvet beszélnek mint amire a genetikai hovatartozásuk alapján számítanánk. Ennek ellenére, e különbségek ELENYÉSZŐEK. A népek messze többsége olyan nyelvet beszél, ami kvantitatíve nagyjából épp olyan mértékben tér el a nyelvrokonaitól, mint a génkészletük a genetikai rokonaikétól...

Ez tehát szögesen ellentmond a cikkben foglaltaknak: a NYELVI rokonság eszerint IGENIS olyasmi, ami GENETIKAI rokonságot is VALÓSZÍNŰSÍT!

Igen, csak valószínűsít és nem bizonyít. Teljesen igaz. De az hogy „semmit se jelent”, bődületes túlzás és szembemenetel a tudományos tényekkel...

Továbbá. Az igaz hogy a magyar nép rengetegszer keveredett, főleg itt a Kárpát-medencében. Sőt, már akkor is kevert nép volt amikor ide bejött. ENNEK ELLENÉRE, a szóban forgó könyv közreadta a térképeket arról, milyen az európai lakosság főbb génmarkereinek elterjedése, s ezekből az is kimutatható, milyen sorrendben, milyen géncentrumokból népesült be Európa, és az egyes géncentrumok ehhez milyen mértékben járultak hozzá. Nos, világosan kimutatható egy urali centrum (inkább egy északkelet-európai), ahonnan valamikor egy nagy rakás hódító (=migráncs, bevándorló...) özönölt a Kárpát-medencébe. Ezeknek a száma semmi esetre se lehetett elhanyagolható, mert bár Európa történetében messze nem ez volt a legjelentősebb genetikai hozzájárulás, ennek ellenére teljesen világosan kimutatható ennek nyoma. Ettől persze még nem biztos hogy ezek hunok voltak, simán lehetett a „halszagú atyafiság”, mindazonáltal ez is arra utal hogy igenis a genetikai nyomok valósak és fontosak, nem lehet a tényt letagadni és azt mondani hogy „nem számít” és semmit se jelent. Igenis bejött ide egy népcsoport arrólfelől, jelentős számban, és genetikailag meglehetősen eltérőek voltak. Valószínűleg a nyelvük is különbözött.

Az egyetlen baj hogy e genetikai vizsgálatok s utánuk a matematikai analízis csak arra képes hogy azt mondja meg, mi történt és milyen sorrendben, a pontos dátumokat nem. Ilyen rövid távon legalábbis nem.
 

advocatus_diaboli

Állandó Tag
Állandó Tag
Nincs nálam letiltva senki . mindenki írhat privit.. egyébként rájöttem a legegysreűbb az ősi nyelv topicba feltennem...Nem szeretném phoenix témáját szétoffolni.. Egyébként ha valaki a CH régebbi bejegyzéseibe beleolvasgat 8-10 évvel ezelőtt az Ivánnal a rovásírásról az etruszk eredetről a hunokról igen komoly irodalmi hívatkozással szinte mindent megvitattunk... Talán csak a fény és a nyelv kapcsolatáról nem beszéltünk.. de akkor sajnos csak páran érdeklődtünk a téma iránt így a vita csendesen kimult...

Hát azt még mindig nem tudom mi ez hogy fény-nyelv... Van talán sötét-nyelv is? (Az ork nyelv, hehehe, Mordorból?)

A szám-nyelv meg szintén nem tudom mi lehetne, így első blikkre bennem olyan érzetet kelt e szó, mintha valami mesterséges nyelv lenne matematikai alapokon megtervezve, de nem gúnyból írom, tényleg ilyen érzésem van a kifejezés olvastán, nyilván persze csak amiatt mert valóban fogalmam sincs micsoda.

Most el kell mennem, pár órán belül választ ne várjatok.
 

phoenyx

Állandó Tag
Állandó Tag
megemlítem hogy a regénysorozatomhoz én is alkottam egy saját írást, még ttf fontkészlet is lett készítve hozzá, azaz alkalmazható a mai számítógépeken
Amit említesz, az saját magad kedve szerint kitalált, hangzásokból v szimbólumkészletekből megalkotott írás.
Megbocsáss, de ennek semmi köze ahhoz, amiről én beszéltem, és írok ebben a témában!
Tudod, szakközépiskolás koromban, néhány osztálytársammal megalkottunk egy abc-t, amely jelekből állt, h órán tudjunk oly módon levelezni, h a tanár még ha elfogja is levelünk, semmiképp se jusson a szöveghez.
1x fordult elő, h a matektanárnő elcsípte levelünk, az óráján.
Nézett kikerekedett szemmel, nem tudta megfejteni, miféle jelek, és követelte, adjuk elő a megfejtését, v a kódokat.
Sosem tudta meg.
Egy idő után kívülről tudtam a jeleink 90%-át.
Akkoriban még semmilyen szinten nem foglalkoztam sem róvásírással, sem semmilyen nyelvi eredetek tanulmányozásásval!
De visszatérve arra, amit jeleztél, megalkothattunk volna akár mi is 600 v annál is több szót is, azokból a jelekből, az még akkor is csak a kreatívitásunk tükrözte volna...
Hitem szerint ami nyelvet megalkottam Ősnyelvként, az egészen biztosan NEM azonos a tényleges Ősnyelvvel
Minden rosszindulat nélkül:
A címében megfogalmazod könyved lényegét: az ősnyelv rekonstrukciós kísérlete.
Én semmi hasonló kísérletezésbe nem mernék fogni, mert ahhoz abban a nagyon reményteli korban kellene tudnom visszajuttatni magam, h ráérezzek, milyen hatások érték azokat, akik elsőként "fogták a jeleket" és továbbították dallam formájában társaiknak!
Fantasztikus élmény, még az is, ha csak érintőlegesen érzek rá, de nem erőltetem!
Nincsenek rá szavak!

Amiben egyetértek Veled, h elsősorban hangok voltak, később jelent meg a róvás bármely formája.
A témát, amit indítottam, nem annak vitatására szántam, h az írás volt-e előbb v a hang, illetve a szó!

Azt szeretném, h mindenki, akinek az indított témámban tapasztalata van, tegye közkinccsé, lehessen összevetni, ki mit tapasztalt.
Felsoroltam azokat a forrásokat is, amelyek számomra igen értékes lendületet adtak fejlődésemhez; aki a témát az elejétől követte, tisztában van ezekkel is.
de azokat a LATIN abc-vel írták, melyről tudjuk a Halotti Beszéd alapján is, hogy alig-alig volt csak alkalmas a magyar nyelv lejegyzésére
Meg foglak lepni:
Diákként kötelezett bennünket egy helyettesítő magyar tanárnő annak idején, h az eredeti szöveggel megtanuljuk a Halotti Beszédet!
Mai napig tudom legalább a felét, kívülről, az ómagyar nyelven, pedig évtizedek teltek el!
ezzel NEM azt mondom hogy ne lett volna igazi rovásírása a magyaroknak! Sőt, mély meggyőződésem hogy volt! Szerintem azonban ELVESZETT,
Amennyiben a könyved tudományos munkának/értelmezésnek/fejtegetésnek szántad, nincs olyan, h "szerintem elveszett" mert azt megfelelően bizonyítva alá is kell támasztani.
Ha pedig azt állítod erre, h laikusként tárod a nyilvánosság elé, akkor regénynek tekintendő; bár a maga nemében nyilván színesebbé teheti azokat a véleményezéseket, amelyek a nyelvi eredet után kutakodnak.
Hát azt még mindig nem tudom mi ez hogy fény-nyelv... Van talán sötét-nyelv is? (Az ork nyelv, hehehe, Mordorból?) A szám-nyelv meg szintén nem tudom mi lehetne
Fény-nyelv:
Valószínűleg nem olvastad e témában, az első oldalakon leírt tapasztalataim, miszerint a magyar is pld, fényt árasztó nyelv, s ez nem véletlen!
Nem minden nyelv az, erről is írtam, és itt mindjárt érkezik a visszacsatolás is: az összes utólagosan összerakott - számomra mű - nyelv nem ugyanazt ontja, mint az elsődlegesen, egykoron kiárasztott(ak)...
Vagyis, idetartozik az eszperantó is, mint műnyelv, de ha már megalkottál egy nyelvet, akkor az is; hiszen a fény-nyelv ahhoz hasonlatos, mint mikor a tiszta fény beárad hozzád, gondolom, neked sem mindegy, h másodlagossá változik-e, a hasonlattal élve, csak a felhőkön átszűrődő, esetleg a felhőkön és ablakaid függönyén átjutó világosság...

Számnyelv: ez is kiderül posztjaimból itt, a témában: azok a nyelvek, amelyek betűit számértékkel megfeleltetheted. A számértékeik adottak, nem találgathatók!
Egyébként ha valaki a CH régebbi bejegyzéseibe beleolvasgat 8-10 évvel ezelőtt az Ivánnal a rovásírásról az etruszk eredetről
Szívből örülök, h ezt itt szóba hoztad, nekem fogalmam sem volt egykori témátokról, (mivel én csak 2010-ben regisztráltam) rábukkantam, beleolvastam, és meggyőződtem róla, igen sok még a tanulnivalóm....
Sajnálom, h Iván azóta kitiltott lett, bár nem tudom az okát; de úgy vélem, széles rálátással rendelkezik azokra a témákra, melyekről üdítő volt olvasnom egykori hozzászólásaitokban...
 

advocatus_diaboli

Állandó Tag
Állandó Tag
Amit említesz, az saját magad kedve szerint kitalált, hangzásokból v szimbólumkészletekből megalkotott írás.
Megbocsáss, de ennek semmi köze ahhoz, amiről én beszéltem, és írok ebben a témában!
Tudod, szakközépiskolás koromban, néhány osztálytársammal megalkottunk egy abc-t, amely jelekből állt, h órán tudjunk oly módon levelezni, h a tanár még ha elfogja is levelünk, semmiképp se jusson a szöveghez.
1x fordult elő, h a matektanárnő elcsípte levelünk, az óráján.
Nézett kikerekedett szemmel, nem tudta megfejteni, miféle jelek, és követelte, adjuk elő a megfejtését, v a kódokat.
Sosem tudta meg.
Egy idő után kívülről tudtam a jeleink 90%-át.
Akkoriban még semmilyen szinten nem foglalkoztam sem róvásírással, sem semmilyen nyelvi eredetek tanulmányozásásval!
De visszatérve arra, amit jeleztél, megalkothattunk volna akár mi is 600 v annál is több szót is, azokból a jelekből, az még akkor is csak a kreatívitásunk tükrözte volna...

Minden rosszindulat nélkül:
A címében megfogalmazod könyved lényegét: az ősnyelv rekonstrukciós kísérlete.
Én semmi hasonló kísérletezésbe nem mernék fogni, mert ahhoz abban a nagyon reményteli korban kellene tudnom visszajuttatni magam, h ráérezzek, milyen hatások érték azokat, akik elsőként "fogták a jeleket" és továbbították dallam formájában társaiknak!
Fantasztikus élmény, még az is, ha csak érintőlegesen érzek rá, de nem erőltetem!
Nincsenek rá szavak!

Amiben egyetértek Veled, h elsősorban hangok voltak, később jelent meg a róvás bármely formája.
A témát, amit indítottam, nem annak vitatására szántam, h az írás volt-e előbb v a hang, illetve a szó!

Azt szeretném, h mindenki, akinek az indított témámban tapasztalata van, tegye közkinccsé, lehessen összevetni, ki mit tapasztalt.
Felsoroltam azokat a forrásokat is, amelyek számomra igen értékes lendületet adtak fejlődésemhez; aki a témát az elejétől követte, tisztában van ezekkel is.

Meg foglak lepni:
Diákként kötelezett bennünket egy helyettesítő magyar tanárnő annak idején, h az eredeti szöveggel megtanuljuk a Halotti Beszédet!
Mai napig tudom legalább a felét, kívülről, az ómagyar nyelven, pedig évtizedek teltek el!

Amennyiben a könyved tudományos munkának/értelmezésnek/fejtegetésnek szántad, nincs olyan, h "szerintem elveszett" mert azt megfelelően bizonyítva alá is kell támasztani.
Ha pedig azt állítod erre, h laikusként tárod a nyilvánosság elé, akkor regénynek tekintendő; bár a maga nemében nyilván színesebbé teheti azokat a véleményezéseket, amelyek a nyelvi eredet után kutakodnak.

Fény-nyelv:
Valószínűleg nem olvastad e témában, az első oldalakon leírt tapasztalataim, miszerint a magyar is pld, fényt árasztó nyelv, s ez nem véletlen!
Nem minden nyelv az, erről is írtam, és itt mindjárt érkezik a visszacsatolás is: az összes utólagosan összerakott - számomra mű - nyelv nem ugyanazt ontja, mint az elsődlegesen, egykoron kiárasztott(ak)...
Vagyis, idetartozik az eszperantó is, mint műnyelv, de ha már megalkottál egy nyelvet, akkor az is; hiszen a fény-nyelv ahhoz hasonlatos, mint mikor a tiszta fény beárad hozzád, gondolom, neked sem mindegy, h másodlagossá változik-e, a hasonlattal élve, csak a felhőkön átszűrődő, esetleg a felhőkön és ablakaid függönyén átjutó világosság...

Számnyelv: ez is kiderül posztjaimból itt, a témában: azok a nyelvek, amelyek betűit számértékkel megfeleltetheted. A számértékeik adottak, nem találgathatók!

Szívből örülök, h ezt itt szóba hoztad, nekem fogalmam sem volt egykori témátokról, (mivel én csak 2010-ben regisztráltam) rábukkantam, beleolvastam, és meggyőződtem róla, igen sok még a tanulnivalóm....
Sajnálom, h Iván azóta kitiltott lett, bár nem tudom az okát; de úgy vélem, széles rálátással rendelkezik azokra a témákra, melyekről üdítő volt olvasnom egykori hozzászólásaitokban...

Nézd, sok mindenre kéne itt válaszolnom neked, amik csak érintőlegesen kapcsolódnak egymáshoz. Megpróbálom pontokba szedni:

1. Nem csak nekem az a véleményem hogy a magyarok eredeti rovásírása elveszett - sok más illetőnek is, akik velem ellentétben komoly nyelvtudósok és/vagy történészek. Azt hogy a jelenleg ismert rovásírás „eredeti”, illene bizonyítani a híveinek azzal, hogy bemutatják: használható igazán régi szövegek elolvasására. Sajnos azonban egyetlen régi feljegyzés se olvasható el a jelenlegi rovásírás alapján. Akadtak ilyen kísérletek, de az eredmények véletlenül se meggyőzőek. Ez azonban azt hiszem teljesen mellékes szál a többi szempontjából.

2. A könyvem bevezetésében bevallottam, hogy magam sem tartom a műve(me)t a szó klasszikus értelmében „tudományosnak”, mert csak az a tudományos ugye, amit kísérleti ellenőrzés alá lehet vetni. E téma nem ilyen, mert nincs időgépünk hogy visszamenjünk és magnóra vegyük őseink beszédét. Innentől kezdve szó se lehet arról hogy az „alkotásomat” tudományosnak nevezzük. Én se állítom tehát hogy tudományos volna; én csak azt állítom, igyekeztem a tőlem tellő lehető leglelkiismeretesebben megközelíteni a kérdést, ezalatt azt értve, hogy amennyire csak lehetett, a tudomány eddigi eredményeit használtam fel, valamint igyekeztem általában véve is a tudomány szokásos módszertanát alkalmazni. Emiatt úgy vélem, amit alkottam, kiemeli a „komoly próbálkozás” címkét, mert valami olyasmi ami nem tisztán légbőlkapott fantazmagória, hanem akadnak olyan alapok, amik a sejtéseim legalább egy részét erősen valószínűsítik. Ennek ellenére, bizonyítékokról semmi esetre se beszélhetünk, emiatt nem nevezhető tudományosnak se.
A bevezetésben konkrétan azt írtam: a művet leghelyesebb úgy olvasni, mint egy kiváltképpen jól megalapozott sci-fit.
Na most hogy akkor mire jó? Mindenekelőtt: akit a téma és a nyelvészet úgy általában érdekel, annak szórakoztató. Tanulhatnak is belőle például úgy, hogy az érdeklődő (például gyerek) jobban megérti, (mondjuk azt hogy) mi a „tárgyeset”, s ez miért fontos. Rávezetheti az olvasót arra, hogy a nyelvészet szép tudomány. Megmutathatja, némi szorgalommal és logikával mit lehet ALKOTNI, ha az időnket nem a hülye TV-műsorok előtt bambulva töltjük. Végezetül pedig, mint minden igazán jó sci-fiben, ebben is akadhatnak olyan apró gyöngyszemek, melyek esetleg új utakat mutatnak a valóban képzett szakemberek számára további felfedezésekhez.

Tehát: remélem megválaszoltam a tudományossággal kapcsolatos aggályokat, amúgy mindez ha nem is pont e szavakkal (mert nem onnan másoltam) benne van a Bevezetésben is... Vagyis, én nem holmi „igehirdető” vagyok, nem az a célom hogy görcsösen bizonygassam hogy de biztos hogy tutira ez volt az Ősnyelv! A címben is szerepel, hogy ez egy KÍSÉRLET. Magam is biztos vagyok benne, hogy akad számos hibája, és tévedésekkel tarkított. Mégis értékesnek tartom a maga módján, mint mindent ami valami új irányba mutató első próbálkozás.

3. Még mindig nem tiszta előttem a koncepció hogy fény-nyelv és számnyelv. Utóbbi pláne érthetetlen nekem, mert amennyire tudom, jelenleg is a legtöbb ABC betűinek van valamifajta szám-ekvivalense. Például az angol ABC betűinél az ASCII kódrendszer; de a legegyszerűbb ha azt mondjuk: A=1, B=2, stb. Van efféle megfeleltetése a héber ABC-nek is, bár most konkrétan nem ugrik be milyen elven. Egészen biztosan lehet ilyet csinálni a mai magyar ABC-re is, de a rovásírásra is. Azt konkrétan tudom, a szanszkrit nyelv esetén is van, mármint annak dévanagári ABC-je esetén. (régen olvastam róla, még nyomtatásban, és nincs meg az irat, szóval ne kérd hogy beidézzem, de létezik, amúgy meg épp egy magyar illető írt róla akkor, ezelőtt legalább 25 évvel, bár azt megintcsak meg nem mondom, ő dolgozta-e ki vagy valaki más munkáját idézte).

Szóval, ezt mind nem kötekedésből írtam, de ugye te azzal jöttél, ami ABC-t én dolgoztam ki, az csak egy a lehetséges végtelensokból. Ez természetesen IGAZ, eszemben sincs vitatni, és soha nem is állítottam mást! Ha ezzel burkoltan arra céloztál, az ABC amit alkottam, csak „profán” és nem „szent” valamiféle értelemben, akkor a válaszom az hogy ez egyrészt megintcsak igaz, másrészt viszont szerintem az szent, amit szent célra használnak, szóval valamit szentté a cél tesz, és eképp a szentsége önmagában nem rejtőzhet! Vagyis bár az abc-m jelenleg egészen biztosan nem szent, de simán azzá lehet, ha bekövetkezne az a csekély valószínűségű fordulat, hogy többségében szent célok érdekében alkalmazzák. NEM HISZEM hogy ez megtörténne vele, mindezt inkább amiatt írtam csak le hogy jelezzem, a szememben egyetlen írás se szent „önnön érdemei miatt”, legfeljebb amiatt lehet szent, hogy mire haszálják vagy használták régen.

Amúgy az írásomat kizárólag amiatt alkottam meg, hogy afféle „hangulatfestő eszköz” legyen a regénysorozatomhoz, soha nem volt vele semmi más célom. És nyilván, igaz az hogy végtelensok másfélét is ki lehetne még találni (én is kitaláltam még párat csak azokhoz nincs TTF fontkészlet), köztük jópár olyat is ami biztos sokkal szebb mint az enyém. Szóval nem vagyok elszállva a nagyszerűségemtől hogy hű mekkora nagy dolog hogy kitaláltam egy írást, ne hidd! Végeredményben effélére kábé bárki képes lehet, ahogy írtad még gyerekek is.

A fény-nyelv koncepció még mindig nem tiszta előttem. Nem vagyok benne biztos, de mintha a szavaid azt sejtetnék hogy a nyelvek egy skálán helyezhetőek el, mely skála két végét te „fénynek” és „sötétségnek” nevezed. Oké, pakoljuk sorba a nyelveket, nem bánom, de mik a sorrendiség egzakt kritériumai? Az hogy nekem melyik tetszik jobban, biztos nem lehet mérce, mert lehet hogy más embernek egészen más a véleménye arról a nyelvről amit én ide vagy oda helyeznék.
 

phoenyx

Állandó Tag
Állandó Tag
de mintha a szavaid azt sejtetnék hogy a nyelvek egy skálán helyezhetőek el, mely skála két végét te „fénynek” és „sötétségnek” nevezed. Oké, pakoljuk sorba a nyelveket, nem bánom, de mik a sorrendiség egzakt kritériumai? Az hogy nekem melyik tetszik jobban, biztos nem lehet mérce, mert lehet hogy más embernek egészen más a véleménye arról a nyelvről amit én ide vagy oda helyeznék.
Úgy tűnik, enek a témának csak a kezdeti hozzászólásait futottad át.
Nem állítottam fel egy sorrendiséget, pusztán azon művek kapcsán, amit olvastam, és itt, ezen témában meg is említettem, tőlem függetlenül létezik, h azon nyelvek, melyek alapjait képezték az összes további nyelvek kialakulásához és elterjedéséshez, azok (nyilván) elsődlegesek.

Nem találsz hozzászólásaim között olyat, miszerint:
skálán helyezhetőek el, mely skála két végét te „fénynek” és „sötétségnek” nevezed.

A fénynyelv az én értelmezésemben az adott nyelv hangjaiból/írásjegyeiből áradó fényként érzékelhető.
Nem találtam ki hozzá én magam egy rendezési szempontot sem!

Egy megjegyzés:
A 2014 márciusi posztjaimnál jó néhány link és bemásolt kép átalakult, v már nem elérhető, ahogy most észleltem, mert azon bizonyos belinkelt honlapok és a képeik is megszűntek.
Sajnálom, mert érzékletesek voltak az összehasonlítás céljából bemásolt képek...
 

prominor

Állandó Tag
Állandó Tag
A fénynyelv az én értelmezésemben az adott nyelv hangjaiból/írásjegyeiből áradó fényként érzékelhető.
Nem találtam ki hozzá én magam egy rendezési szempontot sem!...

Én másként állítottam fel ezt a tételt, s hogy miért és miként azt egy szuszra nem is tudom kifejteni..
Gondolom azt nem lehet vitatni, hogy a beszéd nem más, mint hangok egymást követő sorozata, sorozatai.. A nyelv pedig az, ami az élőlények kisebb, nagyobb csoportjának mindig ugyanazt jelenti a hangok észlelésekor..Ez feltételezi bizonyos hangok mindig azonos számban és sorrendben követik egymást. Ezek a bizonyos hangok a betűk, amelyek szavakat alkotnak.. De a hangokat a mozdulatokkal, kezünkkel is helyettesíthetjük ez a jelbeszéd, amelynek számtalan változatának egyike, hallássérült embertársaink fontos kommunikációs eszköze.. És igen, a fény teljes értékűen megfelel a hangnak, sőt talán sokkal több is, hiszen a hangokból vagy a jelekből álló nyelv csak az élőlények kisebb nagyobb csoportjainak hordoz azonos értelmet, hisz más csoportoknál bizonyos jelentések más és más hang-jel sorokból állnak össze... Ezzel szemben a fény estében számos egyetemes jelentéssel találkozhatunk, sőt tágabb értelemben a fény az az univerzális nyelv ami a látásra és a tapasztalatra, meg persze a környező "valóság" ismeretére alapozva, gyakorlatilag bármely élőlény számára ugyanazt a jelentést hordozza, hordozhatja...
Ez alapján úgy vélem ha azt a kifejezést használjuk, hogy fénynyelv akkor az maga a nyelv, nem pedig egy a nyelvek közül..
Nos ebből az alapállásból, nem a múltból építkezve, vagy elsősorban a jelenből indulva, megpróbálom alátámasztani fenti gondolataim...
Ehhez egy nagyon friss publikáció Az Amerikai Tudományos Akadémia hivatalos lapjában 2017. decemberében megjelent Stephen Lansing és munkatársai által A nyelv és a gének kapcsolatáról közreadott dolgozatának segítségét veszem igénybe. Remélem a téma felfrissítése felébreszti azok érdeklődését is, akikkel ezekről a kérdésekről egy másik témában már sok évvel ezelőtt beszélgettünk... S hát azóta azért a világ előbbre szaladt... számtalan ismeret hozzáférhetővé vállt mindenki számára...
 

advocatus_diaboli

Állandó Tag
Állandó Tag
Úgy tűnik, enek a témának csak a kezdeti hozzászólásait futottad át.
Nem állítottam fel egy sorrendiséget, pusztán azon művek kapcsán, amit olvastam, és itt, ezen témában meg is említettem, tőlem függetlenül létezik, h azon nyelvek, melyek alapjait képezték az összes további nyelvek kialakulásához és elterjedéséshez, azok (nyilván) elsődlegesek.


Nem találsz hozzászólásaim között olyat, miszerint:


A fénynyelv az én értelmezésemben az adott nyelv hangjaiból/írásjegyeiből áradó fényként érzékelhető.
Nem találtam ki hozzá én magam egy rendezési szempontot sem!

Egy megjegyzés:
A 2014 márciusi posztjaimnál jó néhány link és bemásolt kép átalakult, v már nem elérhető, ahogy most észleltem, mert azon bizonyos belinkelt honlapok és a képeik is megszűntek.
Sajnálom, mert érzékletesek voltak az összehasonlítás céljából bemásolt képek...

Én nem állítottam hogy te egy skálán helyeznéd el a nyelveket, én csak azt írtam, bennem olyan érzés alakult ki hogy mintha erre céloznál. Azaz, én csak szerettem volna tisztázni hogy mire gondoltál?

Én igenis elolvastam e topik minden hozzászólását, de nem tiszta előttem a koncepció még most se. Amennyiben netán MÁS topikokban van e fogalom tisztázva, akkor azokat persze valóban nem olvastam el, mert nem tudom mely topikok azok. Nem értem azonban, ha magad is utánanéztél régebben belinkelt adatoknak/akármiknek, s tapoasztaltad hogy már nem elérhetőek, miért nem töltöd fel őket EBBE A TOPIKBA, vagy megkeresve esetleges újabb elérhetőségüket miért nem linkeled be ide őket a mostani helyükről?

Vagy, ha végképp nem találhatóak meg, miért nem fogalmazod meg őket a magad szavaival? Te elvileg kell hogy értsd ha topikot is nyitottál róla, velem ellentétben.

Belegondolva ebbe amit írtál most, nem igazán tudom elképzelni hogy egy nyelv hangját vagy írásjeleit fényként érzékeljem. E koncepció mintha olyasmit sugallna amit még nagyon régen irodalomórákon úgy neveztek hogy „szinesztézia”, és olyan szókapcsolatokkal próbált illusztrálni a tanerő, hogy „piros hang”, stb, ahol tehát összekeverik az egyes érzékszervekhez tartozó érzeteket szándékosan. Bevallom, a szemébe mondtam hogy baromságnak tartom - nos, nem is lett sose jó osztályzatom irodalomból...

Ennek ellenére amit fentebb írtam, nem amiatt vagyok itt hogy széttrollkodjam a topikodat! Nem tartom ugyanis teljesen lehetetlennek, hogy létezik valamiféle valóságmag a koncepció mögött, még ha talán nem is konkrét tudományos értelemben de művészeti szempontból, s engem mint írót, érdekelnek a művészi szempontok is. Pláne ha valóban lenne tudományos alapja is... Csak, talán szerencsétlenül van a dolog megfogalmazva. Emiatt „kötekedem”, mert szeretném tisztázni hogy most mire is kell gondoljak, próbálom lefordítani a magam megismerési sablonjaira a dolgot. Itt alább leírom neked miféle asszociációk merültek fel bennem, kérlek véleményzed!

—Az Ősnyelvről szóló könyvemben magam is kiderítettem, hogy AKADNAK bizonyos hangok (beszédhangok: mássalhangzók is és magánhangzók is) melyek hajlamosak bizonyos ÉRZETEKET kiváltani az emberekben (nyelvtől függetlenül!). Sok misztikus gondolkodó is e véleményen van, és én is UGYANIDE lyukadtam ki, bár merőben tudományos megfontolások alapján. Igaz hogy én nem derítettem ki ilyesmit az összes hangról csak néhányról, de ez azért akkor is oda mutat, hogy itt LÉTEZIK valamiféle apró „valóságalap”. Úgy kell-e értenem tehát a fény-nyelv koncepciót hogy ezt a szervezőelvet a nyelv „minden határon túl érvényesíti” a felépítésében?

—Az hogy „fény árad belőle”, az valamiféle olyan ÁTVITT ÉRTELEMBEN értendő-e, hogy olyasmit érzünk mint amikor kiülünk napozni, vagy valami különösen tetsző melódiát hallgatunk, szóval valamiféle „általános jó közérzetként”?

—Mi a garancia rá, hogy mindenki ugyanazon nyelveket tartja fény-nyelveknek? Biztos-e hogy nem magyar anyanyelvűek is hajlamosabbak épp a magyart tartani inkább fény-nyelvnek, mint a saját anyanyelvüket?

Utóbbi kérdésem megint esetleg kötekedésként és trollkodásként gyanúsítható, holott ismét pusztán valamiféle TUDOMÁNYOS ALAPOT szeretnék a koncepcióhoz rendelni; nem mellesleg amiatt is tettem fel a kérdést mert van az ügyben némi tapasztalatom. Konkrétan, gyakorlatilag gyermekkoromtól kezdve épp az angol volt az a nyelv amit a legjobban utáltam az összes közül, még a németet is sokkal jobban szerettem. Számos oka volt annak hogy miért utáltam, ezek egy részének konkrét nyelvészeti oka volt/van, mások merőben érzelmiek és szubjektívek. Na most ugye hogy kijöttem az USA-ba, tetszik vagy sem, muszáj megtanulnom! (hiába biztatom itt a lakosokat, érthetetlen okból az itt élő 300 millió ember nem hajlik rá hogy mind megtanuljon magyarul az én kedvemért... micsoda udvariatlanság...) Na és ahogy egyre előrébb haladok a folyamatban, képzeld csak, az angol egyre jobban tetszik! Na, ne túlozzak... legalábbis egyre kevésbé utáltam, most meg már úgy vagyok vele hogy ez is csak egy olyan nyelv mint bármi másik: vannak hátrányai az biztos, bőven, de akadnak előnyei is, és akad benne SZÉPSÉG IS!

El tudom képzelni, hogy még előrébb jutva a tanulásában, amint még jobban megértem, kifejezetten meg is szeretem...

Szóval, AZ EMBER AZT SZERETI AMIHEZ JÓL ÉRT. A szakmáját... Egy adott programnyelvet... Azt a nőt/férfit, akivel sokat élt együtt, akit megismert... Ez van a hazaszeretet mögött is: azt a tájat jól ismeri már, tehát szereti...

Ezek alapján nem lehet-e hogy csak amiatt tartod te meg mások fény-nyelvnek épp a magyart, mert az anyanyelvét biztos mindenki jól ismeri, tehát szereti? Jobban mint más nyelveket?

Ha más nyelvet hallasz, még ha érted is, idegennek érzed mert a saját nyelvedet akkor is jobban tudod. Az idegen érzés megakadályozza hogy annyira „élvezd” azt a nyelvet mint a magadét, emiatt kevésbé tartod „fénynek”.

Ez megint olyasmi hogy én ezt most csak így gondolom de lehet hogy tévedek, szóval kérlek írd le pontosabban hogy miként van ez!

És a téma tényleg érdekel, mert a regénysorozatomban léteznek tündérek is meg varázslók is, és tulajdonképpen leírtam benne egy koncepciót a mágiához ami nagyban épít épp arra hogy az egyes hangok milyen „érzeteket” váltanak ki bennünk, szóval el tudom képzelni hogy ez hogy „fény-nyelv”, ez esetleg mint ötlet felhasználható lenne a későbbi műveimben is, mint e koncepció egy lehetséges bővítési iránya. De egyelőre az egész olyan bizonytalannak tűnik előttem.

Nézd, én mint programozó, mint reáliákhoz szokott ember, leginkább azt szeretném ha volna erre valamiféle axiómarendszer. Pontokba szedve. Nyilván annyira nem lehet ezt szigorúan venni mint a matematikában, de legalább valami hasonló. Mert mint fentebb írtam ha az egész csak arra épül mit „érzünk”, akkor mindenkinek mély meggyőződése lesz hogy okvetlenül a saját nyelve a fény-nyelv, vagy legalábbis a „legfényebb”, hiszen azt ismeri. Netán ha nem a saját nyelve akkor valamelyik Csendes-óceáni mert azokban kevés mássalhangzó van és emiatt „lágy” a hangzása. Vagy, hogy egy szélsőséges példát hozzak fel: Az én Ősnyelvemben ilyen mondatok akadnak:

—O krakar bu but kul e mej ni csi nuk!
Jelentése: A fekete párduc éjszaka megölte a szép nőmet!

A fenti mondat (és sok más) esetleg tetszhet némelyeknek és gondolhatják hogy ez a nyelv is „fény-nyelv”, mert bennük olyan ÉRZETET kelt, hogy e nyelv holmi „ősi primitív erőt” „sugároz” a szavai által. Tehát, ha csak a szubjektív ÉRZETEKRE hagyatkozunk, az egész teljesen bizonytalan. Emiatt kérdem, volna-e erre valamiféle objektív mérce?

Az írásjelek kérdését még nem is érintettem, de most abbahagyom mert ez így is hosszú. Előzetesen csak annyit: sokan a kínai írásjeleket dicsérik milyen „szépek”, másoknak túl szögletesek. Bár az általam alkotott írás is szögletes, négyzetekbe foglalható jelekből áll, magam is jobban szeretem Tolkien írásait a kacskaringós betűivel. Ez azonban megint arra utal hogy itt is az egyéni ízléstől függnek a dolgok.
 

phoenyx

Állandó Tag
Állandó Tag
Én másként állítottam fel ezt a tételt, s hogy miért és miként azt egy szuszra nem is tudom kifejteni..
Gondolom azt nem lehet vitatni, hogy a beszéd nem más, mint hangok egymást követő sorozata, sorozatai.. A nyelv pedig az, ami az élőlények kisebb, nagyobb csoportjának mindig ugyanazt jelenti a hangok észlelésekor..Ez feltételezi bizonyos hangok mindig azonos számban és sorrendben követik egymást. Ezek a bizonyos hangok a betűk, amelyek szavakat alkotnak.. De a hangokat a mozdulatokkal, kezünkkel is helyettesíthetjük ez a jelbeszéd, amelynek számtalan változatának egyike, hallássérült embertársaink fontos kommunikációs eszköze.. És igen, a fény teljes értékűen megfelel a hangnak, sőt talán sokkal több is, hiszen a hangokból vagy a jelekből álló nyelv csak az élőlények kisebb nagyobb csoportjainak hordoz azonos értelmet, hisz más csoportoknál bizonyos jelentések más és más hang-jel sorokból állnak össze... Ezzel szemben a fény estében számos egyetemes jelentéssel találkozhatunk, sőt tágabb értelemben a fény az az univerzális nyelv ami a látásra és a tapasztalatra, meg persze a környező "valóság" ismeretére alapozva, gyakorlatilag bármely élőlény számára ugyanazt a jelentést hordozza, hordozhatja...
Ez alapján úgy vélem ha azt a kifejezést használjuk, hogy fénynyelv akkor az maga a nyelv, nem pedig egy a nyelvek közül..
Nos ebből az alapállásból, nem a múltból építkezve, vagy elsősorban a jelenből indulva, megpróbálom alátámasztani fenti gondolataim...
Ehhez egy nagyon friss publikáció Az Amerikai Tudományos Akadémia hivatalos lapjában 2017. decemberében megjelent Stephen Lansing és munkatársai által A nyelv és a gének kapcsolatáról közreadott dolgozatának segítségét veszem igénybe. Remélem a téma felfrissítése felébreszti azok érdeklődését is, akikkel ezekről a kérdésekről egy másik témában már sok évvel ezelőtt beszélgettünk... S hát azóta azért a világ előbbre szaladt... számtalan ismeret hozzáférhetővé vállt mindenki számára...
Köszönöm!
Nekem inkább kiegészítésnek hat a hsz-ed, mint más megközelítésnek.
 

prominor

Állandó Tag
Állandó Tag
Ugyan nem nekem lettek címezve a kérdések, de azt gondolom azért nem tudod elhelyezni a fénynyelvet a saját "rendszeredben mert rossz a kiindulási pont..
Azt írod " belegondolva ......nem igazán tudom elképzelni, hogy egy nyelv hangját vagy írásjeleit fényként érzékeljem.." Mi a hang? egy hullám.. Mi a fény? egy hullám.. Igen de lényeges különbség, hogy a látható fény frekvencia tartománya sokszorosa a hallható hangnak.. Miként jelölik a kis gyerekek számára a zenei eszközökön a kottát(hangokat)? színes pettyekkel, különböző színű pettyekkel.. mi a szín? fény.. Magad idézted a kínai írást. A kínai írás kép írás. pl a hajó jele nyolc száj és a csónak ez egy kép is meg egy történet is.. utal Noah bárkájára és látható, tehát fény.. a festmények képek a világ minden nyelvén ugyanazt jelentik, a színek fények.. Nos ez a garancia arra, hogy mindenki ugyanazt tartsa fénynyelvnek.... A garancia az, hogy afénynyelv nem egy nyelv, vagy nyelvcsalád, hanem a nyelv maga..
S nem értem , hogy " reáliákhoz szokott emberként" mit is kérsz számon. A fénynek matematikailag leírható paraméterei vannak mérhető vizsgálható.. A meleg fények javítják a pozitív hőérzetet növelik az étvágyat, a hideg fényektől fázunk és elmegy az étvágyunk .... Ezek egzaktak és állandóak, mérhetőek,befolyásolhatóak, míg ugye az axiomák csak megállapodásokon alapulnak, hisz tudjuk, hogy csak elméletben nincs kiterjedése a pontnak és az egyenes egydimenziós az elméletben... A fény gyakorlati, mindennapi kategóra amit nem csak a megállapoottak, vagy az arról ismerettel bírok érzékelnek egyformán, hanem mindenki...
 

phoenyx

Állandó Tag
Állandó Tag
Én nem állítottam hogy te egy skálán helyeznéd el a nyelveket, én csak azt írtam, bennem olyan érzés alakult ki hogy mintha erre céloznál. Azaz, én csak szerettem volna tisztázni hogy mire gondoltál?

Én igenis elolvastam e topik minden hozzászólását, de nem tiszta előttem a koncepció még most se. Amennyiben netán MÁS topikokban van e fogalom tisztázva, akkor azokat persze valóban nem olvastam el, mert nem tudom mely topikok azok. Nem értem azonban, ha magad is utánanéztél régebben belinkelt adatoknak/akármiknek, s tapoasztaltad hogy már nem elérhetőek, miért nem töltöd fel őket EBBE A TOPIKBA, vagy megkeresve esetleges újabb elérhetőségüket miért nem linkeled be ide őket a mostani helyükről?

Vagy, ha végképp nem találhatóak meg, miért nem fogalmazod meg őket a magad szavaival? Te elvileg kell hogy értsd ha topikot is nyitottál róla, velem ellentétben.

Belegondolva ebbe amit írtál most, nem igazán tudom elképzelni hogy egy nyelv hangját vagy írásjeleit fényként érzékeljem. E koncepció mintha olyasmit sugallna amit még nagyon régen irodalomórákon úgy neveztek hogy „szinesztézia”, és olyan szókapcsolatokkal próbált illusztrálni a tanerő, hogy „piros hang”, stb, ahol tehát összekeverik az egyes érzékszervekhez tartozó érzeteket szándékosan. Bevallom, a szemébe mondtam hogy baromságnak tartom - nos, nem is lett sose jó osztályzatom irodalomból...

Ennek ellenére amit fentebb írtam, nem amiatt vagyok itt hogy széttrollkodjam a topikodat! Nem tartom ugyanis teljesen lehetetlennek, hogy létezik valamiféle valóságmag a koncepció mögött, még ha talán nem is konkrét tudományos értelemben de művészeti szempontból, s engem mint írót, érdekelnek a művészi szempontok is. Pláne ha valóban lenne tudományos alapja is... Csak, talán szerencsétlenül van a dolog megfogalmazva. Emiatt „kötekedem”, mert szeretném tisztázni hogy most mire is kell gondoljak, próbálom lefordítani a magam megismerési sablonjaira a dolgot. Itt alább leírom neked miféle asszociációk merültek fel bennem, kérlek véleményzed!

—Az Ősnyelvről szóló könyvemben magam is kiderítettem, hogy AKADNAK bizonyos hangok (beszédhangok: mássalhangzók is és magánhangzók is) melyek hajlamosak bizonyos ÉRZETEKET kiváltani az emberekben (nyelvtől függetlenül!). Sok misztikus gondolkodó is e véleményen van, és én is UGYANIDE lyukadtam ki, bár merőben tudományos megfontolások alapján. Igaz hogy én nem derítettem ki ilyesmit az összes hangról csak néhányról, de ez azért akkor is oda mutat, hogy itt LÉTEZIK valamiféle apró „valóságalap”. Úgy kell-e értenem tehát a fény-nyelv koncepciót hogy ezt a szervezőelvet a nyelv „minden határon túl érvényesíti” a felépítésében?

—Az hogy „fény árad belőle”, az valamiféle olyan ÁTVITT ÉRTELEMBEN értendő-e, hogy olyasmit érzünk mint amikor kiülünk napozni, vagy valami különösen tetsző melódiát hallgatunk, szóval valamiféle „általános jó közérzetként”?

—Mi a garancia rá, hogy mindenki ugyanazon nyelveket tartja fény-nyelveknek? Biztos-e hogy nem magyar anyanyelvűek is hajlamosabbak épp a magyart tartani inkább fény-nyelvnek, mint a saját anyanyelvüket?

Utóbbi kérdésem megint esetleg kötekedésként és trollkodásként gyanúsítható, holott ismét pusztán valamiféle TUDOMÁNYOS ALAPOT szeretnék a koncepcióhoz rendelni; nem mellesleg amiatt is tettem fel a kérdést mert van az ügyben némi tapasztalatom. Konkrétan, gyakorlatilag gyermekkoromtól kezdve épp az angol volt az a nyelv amit a legjobban utáltam az összes közül, még a németet is sokkal jobban szerettem. Számos oka volt annak hogy miért utáltam, ezek egy részének konkrét nyelvészeti oka volt/van, mások merőben érzelmiek és szubjektívek. Na most ugye hogy kijöttem az USA-ba, tetszik vagy sem, muszáj megtanulnom! (hiába biztatom itt a lakosokat, érthetetlen okból az itt élő 300 millió ember nem hajlik rá hogy mind megtanuljon magyarul az én kedvemért... micsoda udvariatlanság...) Na és ahogy egyre előrébb haladok a folyamatban, képzeld csak, az angol egyre jobban tetszik! Na, ne túlozzak... legalábbis egyre kevésbé utáltam, most meg már úgy vagyok vele hogy ez is csak egy olyan nyelv mint bármi másik: vannak hátrányai az biztos, bőven, de akadnak előnyei is, és akad benne SZÉPSÉG IS!

El tudom képzelni, hogy még előrébb jutva a tanulásában, amint még jobban megértem, kifejezetten meg is szeretem...

Szóval, AZ EMBER AZT SZERETI AMIHEZ JÓL ÉRT. A szakmáját... Egy adott programnyelvet... Azt a nőt/férfit, akivel sokat élt együtt, akit megismert... Ez van a hazaszeretet mögött is: azt a tájat jól ismeri már, tehát szereti...

Ezek alapján nem lehet-e hogy csak amiatt tartod te meg mások fény-nyelvnek épp a magyart, mert az anyanyelvét biztos mindenki jól ismeri, tehát szereti? Jobban mint más nyelveket?

Ha más nyelvet hallasz, még ha érted is, idegennek érzed mert a saját nyelvedet akkor is jobban tudod. Az idegen érzés megakadályozza hogy annyira „élvezd” azt a nyelvet mint a magadét, emiatt kevésbé tartod „fénynek”.

Ez megint olyasmi hogy én ezt most csak így gondolom de lehet hogy tévedek, szóval kérlek írd le pontosabban hogy miként van ez!

És a téma tényleg érdekel, mert a regénysorozatomban léteznek tündérek is meg varázslók is, és tulajdonképpen leírtam benne egy koncepciót a mágiához ami nagyban épít épp arra hogy az egyes hangok milyen „érzeteket” váltanak ki bennünk, szóval el tudom képzelni hogy ez hogy „fény-nyelv”, ez esetleg mint ötlet felhasználható lenne a későbbi műveimben is, mint e koncepció egy lehetséges bővítési iránya. De egyelőre az egész olyan bizonytalannak tűnik előttem.

Nézd, én mint programozó, mint reáliákhoz szokott ember, leginkább azt szeretném ha volna erre valamiféle axiómarendszer. Pontokba szedve. Nyilván annyira nem lehet ezt szigorúan venni mint a matematikában, de legalább valami hasonló. Mert mint fentebb írtam ha az egész csak arra épül mit „érzünk”, akkor mindenkinek mély meggyőződése lesz hogy okvetlenül a saját nyelve a fény-nyelv, vagy legalábbis a „legfényebb”, hiszen azt ismeri. Netán ha nem a saját nyelve akkor valamelyik Csendes-óceáni mert azokban kevés mássalhangzó van és emiatt „lágy” a hangzása. Vagy, hogy egy szélsőséges példát hozzak fel: Az én Ősnyelvemben ilyen mondatok akadnak:

—O krakar bu but kul e mej ni csi nuk!
Jelentése: A fekete párduc éjszaka megölte a szép nőmet!

A fenti mondat (és sok más) esetleg tetszhet némelyeknek és gondolhatják hogy ez a nyelv is „fény-nyelv”, mert bennük olyan ÉRZETET kelt, hogy e nyelv holmi „ősi primitív erőt” „sugároz” a szavai által. Tehát, ha csak a szubjektív ÉRZETEKRE hagyatkozunk, az egész teljesen bizonytalan. Emiatt kérdem, volna-e erre valamiféle objektív mérce?

Az írásjelek kérdését még nem is érintettem, de most abbahagyom mert ez így is hosszú. Előzetesen csak annyit: sokan a kínai írásjeleket dicsérik milyen „szépek”, másoknak túl szögletesek. Bár az általam alkotott írás is szögletes, négyzetekbe foglalható jelekből áll, magam is jobban szeretem Tolkien írásait a kacskaringós betűivel. Ez azonban megint arra utal hogy itt is az egyéni ízléstől függnek a dolgok.
Balogh Béla Végső valóság c könyve, mely itt, a CH-n is elérhető: https://canadahun.com/temak/ezoterikus-könyvek-folyóiratok-feltöltése-‎iv.34127/page-57#post-4799870 érthető magyarázatot ad a hangok hullámtermészetére, továbbá arra is, h hogyan lehetnek olyan területek, ahol minden tudományos bizonyítás csődbe jut...
A hangok, mint rezgések, kiválóan megfigyelhetőek a zenében.
A zenemű szöveg nélkül is érthető bármely nemzet számára, rezgése összhangot teremt hallgatóságával. Az a zenemű, amely összhangot képes teremteni, időtálló, hangjai oly tiszta rezgésűek, átjárja a fény.
A fény hullámhosszait képviselik gyűjtőnéven a fénynyelvek, ahogy oly találón prominor fogalmazott feljebb, köszönet érte!
Néhány képernyőfotó a belinkelt könyvből:
A nulla, mint információ.png A nulla mint infó.JPG A nulla, mint infó.png Az anyag hullámsávja.png A hangok kulcs szerepben.png
 
Utoljára módosítva:
Oldal tetejére