Fölébredés az Ego álmából

Shaw61

Állandó Tag
Állandó Tag
A spirituális úton járók is, akik évekig gyakorolnak ilyen-olyan mentális technikákat, ők is el akarnak jutni valahova.
A tökéletesség állapotába. A jövőbe. Ez az elme teremtette énérzékelés mindig a jövő fele nyújtózkodik, mert azt hiszi, hogy ott található számára az üdvözülés. „Valahol majd, a jövő egy pontján el fogom érni.”
Akár azt jelenti az elérés, hogy gazdag leszek, akár azt, hogy spirituális mesterré vagy megvilágosulttá válok, alapvetően ugyanarról van szó. Mindkét esetben ugyanaz a mentális struktúra működik.
Így aztán folyamatos nyugtalanságra vagyunk kárhoztatva. Sohasem teljesen jó az, ami van. „El kell jutnom valahová.” A jelen pillanat sohasem tökéletes. Vagy csak nagyon-nagyon ritkán.
A régi fajta tudatosság része ez. Ami az emberi elme szükségszerű velejárója. Ezért bármit is teszel, amíg az elme szintjén maradsz, nem tudsz megszabadulni tőle.

Emberi lényként való beteljesülésednek éppen az a célja, hogy a tudatod felvirágozzék, hogy kilépj a kondicionált, beprogramozott énedből, a kondicionált, beprogramozott elmédből.

E. Tolle
 

Shaw61

Állandó Tag
Állandó Tag
Teljesen mindegy, hogy a külső szinten értékes vagy értéktelen személy vagy.
Tehát hogy a világ értékes figuraként tart számon, vagy olyan emberként, aki úgymond semmire se vitte.
Ennek semmi köze annak az önmagadban lévő helynek a megtalálásához, ahol szabaddá válsz ezektől a külsődleges értékítéletektől.
És többé már nem hiszel annak, amit a világ mond rólad. Mert végtére is a világ beteg. És ha hiszel neki, akkor abban hiszel, amit egy őrült világ mond neked.
Tehát az önértékelésednek többé már nem kell ezekhez a dolgokhoz kötődnie. És ez nagyszerű felszabadulás. Teljes mértékben érdektelenné válik számodra, hogy a világ mit mond rólad.

E. Tolle

Csak az ego az, aki meg akar felelni a világ elvárásainak és törekszik arra, hogy megvalósítsa azokat az eszményképeket, amit ez a világ tár elé.

Az ego a Most hatalmát eszközként használva törekszik arra, hogy egy jövőbeli pillanatot, egy ego által kreált énképet elérjen.

Úgy gondolja. hogy birtokolhatja a Most hatalmát.

Gondolod, hogy ez nem őrület?
 

ionon

Kitiltott (BANned)
A spirituális úton járók is, akik évekig gyakorolnak ilyen-olyan mentális technikákat, ők is el akarnak jutni valahova.
A tökéletesség állapotába. A jövőbe. Ez az elme teremtette énérzékelés mindig a jövő fele nyújtózkodik, mert azt hiszi, hogy ott található számára az üdvözülés. „Valahol majd, a jövő egy pontján el fogom érni.”
Akár azt jelenti az elérés, hogy gazdag leszek, akár azt, hogy spirituális mesterré vagy megvilágosulttá válok, alapvetően ugyanarról van szó. Mindkét esetben ugyanaz a mentális struktúra működik.
Így aztán folyamatos nyugtalanságra vagyunk kárhoztatva. Sohasem teljesen jó az, ami van. „El kell jutnom valahová.” A jelen pillanat sohasem tökéletes. Vagy csak nagyon-nagyon ritkán.
A régi fajta tudatosság része ez. Ami az emberi elme szükségszerű velejárója. Ezért bármit is teszel, amíg az elme szintjén maradsz, nem tudsz megszabadulni tőle.

Emberi lényként való beteljesülésednek éppen az a célja, hogy a tudatod felvirágozzék, hogy kilépj a kondicionált, beprogramozott énedből, a kondicionált, beprogramozott elmédből.

E. Tolle
Spirituális út: nem tudsz róla hisz nem a könyvekből és a nett világából meríted a tudásod, és a tenni valók nem kondicionálnak téged, hisz nem azért gondolkodol és cselekszel mert úton vagy, s főleg nem a spirituális utadon, neked természetes folyamatokban élsz, hisz ebben él a közösséged színe-java, mert kicsit másképpen látod az eseményeket, hová is akarnál jutni hisz a mindenség része vagy már eddig is, csak az ismeretlen részek látásáért vagy cselekvésben, ez lenne a: spirituális utad?
 

ionon

Kitiltott (BANned)
Teljesen mindegy, hogy a külső szinten értékes vagy értéktelen személy vagy.
Tehát hogy a világ értékes figuraként tart számon, vagy olyan emberként, aki úgymond semmire se vitte.
Ennek semmi köze annak az önmagadban lévő helynek a megtalálásához, ahol szabaddá válsz ezektől a külsődleges értékítéletektől.
És többé már nem hiszel annak, amit a világ mond rólad. Mert végtére is a világ beteg. És ha hiszel neki, akkor abban hiszel, amit egy őrült világ mond neked.
Tehát az önértékelésednek többé már nem kell ezekhez a dolgokhoz kötődnie. És ez nagyszerű felszabadulás. Teljes mértékben érdektelenné válik számodra, hogy a világ mit mond rólad.

E. Tolle

Csak az ego az, aki meg akar felelni a világ elvárásainak és törekszik arra, hogy megvalósítsa azokat az eszményképeket, amit ez a világ tár elé.

Az ego a Most hatalmát eszközként használva törekszik arra, hogy egy jövőbeli pillanatot, egy ego által kreált énképet elérjen.

Úgy gondolja. hogy birtokolhatja a Most hatalmát.

Gondolod, hogy ez nem őrület?
Tolle azt mondja örült, és ezt saját magára érti a szavam elállt ettől ténytől.:656:
 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
Huncut ho-ho-hó!:p

Egók Iononja:p
keverem-kavarom-tekerem-forgatom ho-ho-hó...

mi marad? :p :tűr-elem

jó a játék:p : kedv-elem
 

Shaw61

Állandó Tag
Állandó Tag
Mesélj még kérlek erről a mentális építményről mire gondolsz. Gondolat olvasásban vagyok ami jön azt írom.

A mentális építmény a gondolatok Bábele. Persze ez túlzás is lehet (de sok embernél így van), mert nagyon is logikus és átlátható is lehet.

Az átvett és soha meg nem tapasztalt vélemények tárháza, amely az idők során interorizálódott és amely az egós elme alapjává vált, amellyel azonosulsz és amely a világszemléleted alapját adja.
 

Sziszusz

Állandó Tag
Állandó Tag
Hazug vagy!
Eckhart Tolle

A fejedben élő tudás hangja hazugnak is nevezhető.​


Születésedkor egy egész társadalma fogadott a hazudozóknak. Az előttünk született hazudozók tanítottak meg bennünket arra, hogy hogyan váljunk emberré.

Először is megmondták, hogy mik vagyunk – fiú vagy lány –, majd megmondták, kik vagyunk, és hogy kivé kell, vagy nem szabad válnunk. Megtanítottak bennünket, hogyan legyünk nők, illetve férfiak. Megtanítottak bennünket arra, hogyan legyünk csinos nő, finom hölgy, erős férfi, bátor férfi. Nevet adtak nekünk, és megmondták, hogy milyen szerepet játszunk az ő történetükben.

Felkészítettek bennünket az ember-dzsungelben való játékra, az egymás elleni versenyre, szabad akaratunk megfékezésére, saját természetünk elleni harcra. Teletöltöttek bennünket tudással, és mi természetesen hittünk nekik. A körülöttünk élő hazudozóktól megtanultuk, hogyan állítsuk elő a saját hazugságainkat.

Az általunk előállított hazugságok kutatása során felfedeztem, hogy a hazugságoknak hangja van. Hívhatod ’gondolkodásnak’, ha akarod. Én a ’tudás hangjának’ hívom, mert ő mondja el neked mindazt, amit tudsz. Megpróbál mindig mindent értelmezni.

Ez a hang mindig jelen van. Soha nem áll le. Bár nem valóságos, mégis hallod. Mondhatod: „Nos, ez vagyok én. Az vagyok, aki beszél.” De ha te az vagy, aki beszél, akkor ki az, aki hallgat?

A tudás hangját úgy is lehet nevezni, hogy a hazudozó, aki a fejedben él. A hazudozó beszél a beszédedben, ám a lelkednek, az igazságnak nincs beszéde. Csak tudhatod az igazságot; érezheted azt. A lelked mindent megpróbál, hogy meghalld őt, de a hazudozó hangja erősebb és lármásabb, és csaknem állandó jelleggel leköti a figyelmedet.

Halld csak a hangot, mit mond neked? „Mit gondolsz, ki vagy te? Sosem leszel sikeres. Nem vagy elég okos. Minek próbálkoznál? Senki nem ért meg. Hogyan lehetnél boldog, amikor emberek milliói halnak éhen?”

A hang legtöbbször hazudik, mert az annak a hangja, amit tanultál, és oly sok hazugságot tanultál, legfőképp magadról. A tudás hangja a saját fejedből jön elő, vagy a körülötted lévő emberektől, de érzelmi reakciód válasza a hangra ez: „be vagyok csapva”.

Amikor ítélkezünk saját magunk felett, bűnösnek találjuk és büntetjük magunkat, az mindig azért van, mert a fejünkben beszélő hang hazudik nekünk. Amikor konfliktusunk támad szeretteinkkel, az mindig azért van, mert hiszünk a hazugságnak, és ők is hisznek neki.

De nem csak ez. Amikor elhisszük a hazugságokat, akkor nem vagyunk képes meglátni az igazságot, és így feltételezések ezreit gyártjuk, és azokat tekintjük igazságnak. A legnagyobb feltételezéseink egyike, hogy a hazugságokat igazságoknak hisszük!

Elhisszük, például, hogy tudjuk, mik vagyunk. Amikor méregbe gurulunk, azt mondjuk: "Ó, hát ez vagyok én."

Amikor irigyek vagyunk: "Ó, hát ez vagyok én." De ez lenne az igazság? Biztos, hogy nem! Azelőtt azt feltételeztem, hogy én vagyok az, aki mindazon dolgokat mondja, amelyeket nem akarok mondani. Nagy meglepetés volt a felfedezés, hogy az nem én vagyok; ez az a mód volt, ahogy megtanultam létezni. És gyakoroltam, és gyakoroltam, amíg le nem küzdöttem ezt az előadást.

Kétezer évvel ezelőtt a legnagyobb mesterek egyike azt mondta: „És meg fogod ismerni az igazságot, és akkor az igazság megszabadít téged”. Mitől szabadít meg? A fejedben élő, állandóan beszélő hazudozótól.

Amikor a fejedben lévő hang végleg abbahagyja a beszédet, megtapasztalod a belső békét. Ha követed a következő két szabályt, akkor a tudásból eredő egyetlen hazugság sem éli túl a szkepszisedet, és egyszerűen semmivé olvad.

Első szabály: Ne higgy magadnak! Amikor meghallod a fejedben a hangot, ne tedd személyessé! Tudd, hogy rendszerint hazudik neked! A hazugságok csak akkor maradnak életben, ha elhiszed azokat. Ha nem hiszel a hazugságaidban, jobb, az igazságra alapozott választásaid lesznek.

Második szabály: Ne higgy senki másnak sem! Amikor az emberek beszélnek, fogalmad sincs róla, hogy mi jön a szívükből, és mi származik a fejükben élő hazudozótól. Figyelj, mert az átadás csodálatos lehet!

Megváltoztathatod az életedet, ha visszautasítod a saját hazugságaidba vetett hitet. Kezdd a legfőbb hazugsággal, amely a boldogságod és szereteted kifejezését korlátozó hazugság! Ha megvonod a hitedet a hazugságoktól, elvesztik a hatalmukat fölötted. Ha megszűnsz hinni a hazugságokban, akkor egész életed csodálatos módon megváltozik. Megszabadulsz a félelemtől, a drámától és a konfliktustól. Ez az abszolút igazság.

(Eckhart Tolle, ’A most hatalma’ szerzője)
 

JonGeorg

Állandó Tag
Állandó Tag
Örülök, hogy nyitottál egy témát Eckhart Tolle kapcsán.
A jelen pillanatban rejlik az Élet teljessége, a tiszta Életöröm, és a tudatosság felé haladva egyre több ilyen pillanatot élhetünk meg, és aki megtapasztalta már, az tudja, hogy mekkora kincs a jelenlét. Én Eckhart Tolle útmutatásának köszönhetően tapasztaltam meg először.
 

ionon

Kitiltott (BANned)
Örülök, hogy nyitottál egy témát Eckhart Tolle kapcsán.
A jelen pillanatban rejlik az Élet teljessége, a tiszta Életöröm, és a tudatosság felé haladva egyre több ilyen pillanatot élhetünk meg, és aki megtapasztalta már, az tudja, hogy mekkora kincs a jelenlét. Én Eckhart Tolle útmutatásának köszönhetően tapasztaltam meg először.
Érdekesség a természeti népkenek mért nincs ilyen világ megváltó gondolati késztetése az emberiség érdekében:confused:
 

most

Állandó Tag
Állandó Tag
éppen h vanak ! az ausztrál benszülöttek és az indiánok is rendszeresen figyelmeztették-figyelmeztetik a fehér embert természetellenes viselkedésére ... eltávolodására..

szvsz ez általános emberi tulajdonság de meszebb megyek...
nagyon is lehetséges h az özek -delfinek stb is "elmélkednek" azon hogyan lehetne a csapat nagyobb biztonságban és mi az amivel a "fiatalok" -meggondolatlanok az egész csapatot veszélyeztetik-
úgy tűnik ugyanis h bizonyos viselkedés minták ezek elkerülését célozzák... eszerint pedig valami csoport érdek a genetikában van kódolva.... amit emberi ésszel fordíthatunk világmegváltásnak


ugyanis vannak dolgok amik genetikailag rögzültek ezeket meg kell vizsgálni
hol- hogyan ! hasznosak, de mindenképpen tudni kellene róluk ezek nem csak az emberi faj "tulajdonságai"hanem valószínűleg az élet - kialakulásának fenntartásának hasznos feltételei ... igy ha problémákat okoznak valamennyik fajnak akkor az eldeformálódott nem a megfelelő módon védi az életet .. ekkor a faj kerül veszélybe
 

Shaw61

Állandó Tag
Állandó Tag
Gene W. Brockopp Ph.D - Eckhart Tolle spirituális tanításának rövid áttekintése

Tolle “A most hatalma” című könyve kivételes és egyedülálló, ahhoz a sok módszerhez viszonyítva, amit spirituális növekedésünk elősegítéséhez használhatunk. Szokatlan abban, hogy írásában egyszerű nyelvezetet használ, ami könnyen érthető; olyan nyelvet, ami ma szól hozzánk. Ő alapvető spirituális értelemben fordítja le a jelenlét és lét, idő és elme fogalmakat, hogy segítségükkel túl tudjunk lépni a korlátozott, egoista életlátásunkon. Olyan gyakorlati bepillantást kínál, ami támogathat minket spirituális utunkon. Könyve egyike a legtisztább és legjobb írásoknak, a hiteles, vallás- és dogmamentes spirituális igazságok esszenciájáról. Alternatívát kínál a “via negativa”-ra, a szenvedés útjára, eszközt a hiteles, átalakító spirituális ébredéshez.

Az eredeti módszer, amit javasol és bemutat, lenyűgözően egyenes és egyszerű: légy jelen és éber, nyitott a “most”-nak, és a jelen pillanat tágasságának. Ébredj fel az időből, az ego és az elme álmában való létezésből és élj a Szellem gazdag életében. Egyszerűen kifejezve, mondj “igen”-t az életre “nem” helyett. Azt is mondhatjuk, hogy ennek és a csendnek a gyakorlása a mindennapi életünkben az egyetlen technika, amit ajánl.
Ennek a gyakorlatnak az eredménye ugyanaz, mint a folyamat: tudatában lenni annak, hogy kik vagyunk valójában és tudni ezt. “Egy”-nek lenni vagy jelen lenni azzal, akik vagyunk, annyi, mint spirituális egységben lenni az Örökkévalóval. Ez a tudatosság Jézus szavait tükrözi, amikor azt mondta: “Isten királysága bennetek van”, nem valahol rajunk kívül, a jövőben, vagy a halál után található.

A tudatos élet és jelenlét gyakorlása a mindennapi életben egy ijesztő és őrülten nehéz feladat. Figyelmünk átfókuszálása az elménkről és annak állandó fecsegéséről, a jelen pillanat tudatosságában élni, eleinte állandó éberséget követel. Ez megnyithat minket, hogy valóban éljük az életünket, azt, akik valójában vagyunk, egy tüneményes világban. Ha ezt gyakoroljuk, az egész életünk meditációvá vagy imává válik, ahol a csend a legerőteljesebb tanító, a szavak és a mozgás megmutatják, vagy felfedik, kik vagyunk valójában és táplálják létünket.

A megvilágosodás vagy az elme és az ego korlátaitól, kötöttségeitől való megszabadulás a célja minden vallásnak, függetlenül attól, hogy ez mennyire kifejezett és rendszerezett, vagy a folyamattól, a használt módszerektől és rituáléktól. Hogy ezt elérjük, nincs szükségünk több időre, több “jövőre”, tudásra, tapasztalatra vagy megvilágosodásra képes formákra: csak itt, a tehermentes jelen pillanatban lehetünk tudatában és tudjuk megtapasztalni az Örökkévalót. Ha szellemi átalakulásunk megtörténhet, az csak a jelen pillanatban játszódhat le, mivel a “most” valójában minden, ami létezik. Hogy átalakulásunk megtörténjen, meg kell adnunk magunkat, és le kell mondanunk az elme és az ego mindenféle gyakorlásáról. A paradoxon az, hogy amikor megadjuk magunkat, tudatára ébredünk annak, akik mindig is voltunk… mind az időben, mind az időn kívül.

“Múlt és jövő idő
Csak kevés tudatosságot engednek,
Tudatosnak lenni azt jelenti, nem az időben lenni.”
T.S. Elliot
 

ionon

Kitiltott (BANned)
Tolle “A most hatalma” című könyve kivételes és egyedülálló, ahhoz a sok módszerhez viszonyítva, amit spirituális növekedésünk elősegítéséhez használhatunk. Szokatlan abban, hogy írásában egyszerű nyelvezetet használ, ami könnyen érthető; olyan nyelvet, ami ma szól hozzánk. Ő alapvető spirituális értelemben fordítja le a jelenlét és lét, idő és elme fogalmakat, hogy segítségükkel túl tudjunk lépni a korlátozott, egoista életlátásunkon. Olyan gyakorlati bepillantást kínál, ami támogathat minket spirituális utunkon. Könyve egyike a legtisztább és legjobb írásoknak, a hiteles, vallás- és dogmamentes spirituális igazságok esszenciájáról. Alternatívát kínál a “via negativa”-ra, a szenvedés útjára, eszközt a hiteles, átalakító spirituális ébredéshez.

Az eredeti módszer, amit javasol és bemutat, lenyűgözően egyenes és egyszerű: légy jelen és éber, nyitott a “most”-nak, és a jelen pillanat tágasságának. Ébredj fel az időből, az ego és az elme álmában való létezésből és élj a Szellem gazdag életében. Egyszerűen kifejezve, mondj “igen”-t az életre “nem” helyett. Azt is mondhatjuk, hogy ennek és a csendnek a gyakorlása a mindennapi életünkben az egyetlen technika, amit ajánl.
Ennek a gyakorlatnak az eredménye ugyanaz, mint a folyamat: tudatában lenni annak, hogy kik vagyunk valójában és tudni ezt. “Egy”-nek lenni vagy jelen lenni azzal, akik vagyunk, annyi, mint spirituális egységben lenni az Örökkévalóval. Ez a tudatosság Jézus szavait tükrözi, amikor azt mondta: “Isten királysága bennetek van”, nem valahol rajunk kívül, a jövőben, vagy a halál után található.

A tudatos élet és jelenlét gyakorlása a mindennapi életben egy ijesztő és őrülten nehéz feladat. Figyelmünk átfókuszálása az elménkről és annak állandó fecsegéséről, a jelen pillanat tudatosságában élni, eleinte állandó éberséget követel. Ez megnyithat minket, hogy valóban éljük az életünket, azt, akik valójában vagyunk, egy tüneményes világban. Ha ezt gyakoroljuk, az egész életünk meditációvá vagy imává válik, ahol a csend a legerőteljesebb tanító, a szavak és a mozgás megmutatják, vagy felfedik, kik vagyunk valójában és táplálják létünket.

A megvilágosodás vagy az elme és az ego korlátaitól, kötöttségeitől való megszabadulás a célja minden vallásnak, függetlenül attól, hogy ez mennyire kifejezett és rendszerezett, vagy a folyamattól, a használt módszerektől és rituáléktól. Hogy ezt elérjük, nincs szükségünk több időre, több “jövőre”, tudásra, tapasztalatra vagy megvilágosodásra képes formákra: csak itt, a tehermentes jelen pillanatban lehetünk tudatában és tudjuk megtapasztalni az Örökkévalót. Ha szellemi átalakulásunk megtörténhet, az csak a jelen pillanatban játszódhat le, mivel a “most” valójában minden, ami létezik. Hogy átalakulásunk megtörténjen, meg kell adnunk magunkat, és le kell mondanunk az elme és az ego mindenféle gyakorlásáról. A paradoxon az, hogy amikor megadjuk magunkat, tudatára ébredünk annak, akik mindig is voltunk… mind az időben, mind az időn kívül.

“Múlt és jövő idő
Csak kevés tudatosságot engednek,
Tudatosnak lenni azt jelenti, nem az időben lenni.”
T.S. Elliot
Éhezéskor a most élemet élem vagy azt hogy éheznem kell mert ebből fogok tanulni, pedig minden étek ott van az asztalon, de nem ehetek mert éhezést érzését kell átélnem, minden a jövő cselekedetem részét képezi hogyan tudsz helyt állni akkor, mert a mában tanulsz ami a múltban megélt események láncolata, Így teljes a kör.
 

Shaw61

Állandó Tag
Állandó Tag
Minden sóvárgás abból ered, hogy a Lét öröme helyett az elme a külső dolgokban és a jövőben keresi az üdvösséget és a kielégülést. Amíg én az elmém vagyok, addig egy vagyok a sóvárgásokkal, igényekkel, akarásokkal, ragaszkodásokkal és averziókkal, s rajtuk kívül nem is létezik „én". Az csupán szimpla lehetőség, megvalósulatlan képesség, egy még kicsírázatlan mag. Ebben az állapotban még a megszabadulás vagy a megvilágosodás iránti vágyam is csak egy újabb sóvárgás, egy jövőbeli kiteljesedés utáni áhítozás. Ezért hát ne törekedj arra, hogy megszabadulj a vágytól vagy hogy „elérd" a megvilágosodást! Légy jelen! Légy ott, ahol vagy, ám az elme őreként! Buddha idézése helyett légy a Buddha, legyél a „fölébredt", amit a Buddha szó jelent.​

Az emberek mérhetetlenül hosszú idő óta a szenvedés rabjai.
Azóta, hogy kiestek a kegyelem állapotából, s beléptek az idő és az elme birodalmába, elveszítve a Lét tudatosságát. Attól a pillanattól kezdve önmagukat jelentéktelen töredékeknek érzékelték és érzékelik egy idegen univerzumban, elszakadva a Forrástól és egymástól.
Amíg az elmével azonosulsz, addig a fájdalom elkerülhetetlen. mert -spirituálisan szólva- öntudatlan vagy. Itt elsősorban az érzelmi fájdalomról beszélek, ami a testi fájdalomnak és a betegségnek is a legfőbb oka. A neheztelés, a gyűlölet, az önsajnálat, a bűntudat, a düh, a depresszió, az irigység stb., még a legkisebb ingerültség is, a fajdalom megnyilvánulásai. És minden élvezet vagy érzelmi feldobottság magában hordozza a fájdalom magját is, a tőle elválaszthatatlan ellentétét, amely idővel szintén manifesztálódik. Aki valaha is kipróbált már valamilyen drogot, hogy feldobódjon, az pontosan tudja, hogy a .,hegyet" elkerülhetetlenül „völgy" követi, hogy az élvezet végül a fájdalom valamilyen formájává alakul át. Sokan tudják saját tapasztalatukból, milyen könnyen és gyorsan változhat át egy bensőséges kapcsolat az élvezet forrásából a fájdalom forrásává.​
Magasabbról nézve mind a negatív, mind a pozitív polaritás ugyanannak az érmének a két oldala. Mindkettő annak a háttérben meghúzódó fájdalomnak a része, ami elválaszthatatlan az elmével azonosuló, egos állapottól.
A fájdalmadnak két szintje van: az a fájdalom, amit most hozol létre: illetve a múltból származó fájdalom, ami még mindig elmédben és testedben él​


E. Tolle​
 

ionon

Kitiltott (BANned)
Minden sóvárgás abból ered, hogy a Lét öröme helyett az elme a külső dolgokban és a jövőben keresi az üdvösséget és a kielégülést. Amíg én az elmém vagyok, addig egy vagyok a sóvárgásokkal, igényekkel, akarásokkal, ragaszkodásokkal és averziókkal, s rajtuk kívül nem is létezik „én". Az csupán szimpla lehetőség, megvalósulatlan képesség, egy még kicsírázatlan mag. Ebben az állapotban még a megszabadulás vagy a megvilágosodás iránti vágyam is csak egy újabb sóvárgás, egy jövőbeli kiteljesedés utáni áhítozás. Ezért hát ne törekedj arra, hogy megszabadulj a vágytól vagy hogy „elérd" a megvilágosodást! Légy jelen! Légy ott, ahol vagy, ám az elme őreként! Buddha idézése helyett légy a Buddha, legyél a „fölébredt", amit a Buddha szó jelent.​



Az emberek mérhetetlenül hosszú idő óta a szenvedés rabjai.


Azóta, hogy kiestek a kegyelem állapotából, s beléptek az idő és az elme birodalmába, elveszítve a Lét tudatosságát. Attól a pillanattól kezdve önmagukat jelentéktelen töredékeknek érzékelték és érzékelik egy idegen univerzumban, elszakadva a Forrástól és egymástól.


Amíg az elmével azonosulsz, addig a fájdalom elkerülhetetlen. mert -spirituálisan szólva- öntudatlan vagy. Itt elsősorban az érzelmi fájdalomról beszélek, ami a testi fájdalomnak és a betegségnek is a legfőbb oka. A neheztelés, a gyűlölet, az önsajnálat, a bűntudat, a düh, a depresszió, az irigység stb., még a legkisebb ingerültség is, a fajdalom megnyilvánulásai. És minden élvezet vagy érzelmi feldobottság magában hordozza a fájdalom magját is, a tőle elválaszthatatlan ellentétét, amely idővel szintén manifesztálódik. Aki valaha is kipróbált már valamilyen drogot, hogy feldobódjon, az pontosan tudja, hogy a .,hegyet" elkerülhetetlenül „völgy" követi, hogy az élvezet végül a fájdalom valamilyen formájává alakul át. Sokan tudják saját tapasztalatukból, milyen könnyen és gyorsan változhat át egy bensőséges kapcsolat az élvezet forrásából a fájdalom forrásává.​



Magasabbról nézve mind a negatív, mind a pozitív polaritás ugyanannak az érmének a két oldala. Mindkettő annak a háttérben meghúzódó fájdalomnak a része, ami elválaszthatatlan az elmével azonosuló, egos állapottól.


A fájdalmadnak két szintje van: az a fájdalom, amit most hozol létre: illetve a múltból származó fájdalom, ami még mindig elmédben és testedben él​



E. Tolle​
Hinnye fogtam ötszenjános bogarat megvilágosodott lettem, éjszakára igen, és vágyam sem volt erre a tényre, és mégis vannak csodák? Jövő fájdalma amire készíted fel magadat mert elraktározta elméd későbbre, és végül is a bőr nem felejti el a fájdalmat, vagyis neki nincs jelene sem jövője, csak múltja amiben megélte a fájdalmat. :111:
 
Oldal tetejére