Faludy György

Grigorij

Állandó Tag
LIU TEH-ZSEN: KLÖNÖS ESKÜVŐ

A menyasszonynak mondom: - "Milyen gyünyörű lány vagy!"
A vőlegény fülembe súgja: - "Téged kívánlak!"
Hármasban vetkőzünk le, mikor a násznép elmegy.
En a szűzlányt kapom meg, a fiatal férj engem.
 

Grigorij

Állandó Tag
IBL AL-ABBAR: ARTATLAN FIÚ

Apja hozzám engedte kamasz fiát nagyvégre,
de házi tanítóját adta őrnek melléje.

ürügyünk kitűnő volt: nincs más, ki versírásra
oktatná Sevillában: s hogy ujjongott a drága!

Aranyló bort hozattam, mézzel sült édestésztát,
nríg a testőr udvarom macskakövein sétált.

Mi a díványon ültünk. A fiúval szemeztem.
- "Nem félsz?" - kérdezte. - "Nézd csak: bennünket les. szerel

- "Hívjuk be, ültessük le, kínáljuk borral!" - mondtam
"töltsünk, kínáljuk, töltsünk és rúgassuk be gyorsan.

Mi ne igyunk. Legyen szád boroskupám, te drága,
és két vérpiros ajkad poharam karimája."

Az bejött, leült, ivott, nagyvégül hasra fordult
a szőnyegen előttünk, és nem beszélt, nem mozdult.

- "Elaludt" - szólt a fiú. - "Ne szalaszd. Lassan,
lopva csússz hozzá és hátulról vedd gyorsan birtokodba."

- "Mit fecsegsz, szerencsétlen" - súgtam -. "téged akarlak.
Ha kéznél a gazella, minek nekem a farkas?"

- "Jó" - nevetett a kamasz. Mindjárt vetkőzni kezdett
és hozzám bújt. - "Érzed már. milyen nagyon szeretlek?

Érzed? De hadd vallom be: még szűz vagyok, te édes.
Azt mondják: fáj először. Egy menet most elég lesz.

Ha elkészültél velem - könyörgök, ne siesd el!
mássz rá, húzd le nadrágját, erőszakold meg. mester!

Én közben a díványon ülök majd és figyellek
mert tanulni szeretnék, ártatlan fiúgyermek.
 

Grigorij

Állandó Tag
PIERRE DE RONSARD: AGYÖ. OVÁLIS NÖI KAGYLOCSKAK.

Agyő, ovális női kagylócskák, korall árkok,
drágák, kik nékem annyi sok örömet szereztek,
titokzatos barlangok, gyapjas ajkú virágok,
szivecskéim. ti minden kincsemnél becsesebbek!

Helyettetek divatba jöttek a fiúseggek,
a húsos, jól borotvált, rizsporos teliholdak;
a taknyos udvaroncok hegyes lándzsát szegeznek,
s háttámadásba kezdve, egymáson lovagolnak.

A király ki nem állhat, mert bajszot-szakállt hordok;
ő csak sima pofákkal meg seggpofákkal boldog;
nyílásuk, úgymond szűkebb, mint hölgyeink szemérme,
s ez nagy előny, állítja - nem is korholom érte,
családi hagyatéknak ezt hagyta hátra rája
sok hátsógondolattal hátul ravasz papája.
 

Grigorij

Állandó Tag
FRANCISCO DE MEDRANO: ODA EGY KURTIZÁNHOZ

A fizetővendégek már nem rázzák
ajtódat éjjel, pedig egész falkák
jártak hozzád régebben és zavarták
meg szomszédaid álmát;
hány tölgyfaágy esett össze alattad
a ringástól, hány lepedőd repedt meg.
mikor virgonc fiúk üzekedtek
veled! Most egymagadban
durmolsz, vagy a szép időkre emlékszel,
mikor veled táncolnak, tivornyáztak
az ifjurák s te hajnaltájt egymásnak
ugrattad őket késsel;
tavasz van most, hold süt, tested öregszik,
de te nem alhatsz a szerelmi vágytól:
ilyenkor pukkadsz, s elátkozol százszor
a rothadt kölyködet, kik
hervadt, tág rózsád kelyhéből nem kérnek
és frissebb lányok lába közt keresnek
bibócskákat, melyek már kifejlettek,
de szűkek még s kemények.
 

Grigorij

Állandó Tag
FRANCOIS DE MAYNARD: VIDULJ FEL. MERT ITT JÖVÖK.

Vidulj fel, mert itt jövök, drágám
és kézben tartom farkaimat.
Ki tudja, milyen holnap vár ránk.
de, még miénk a mai nap.

Egyszer csak rám szakad a vénség,
és kedvem-nedvem elapad.
Majd testem legvirgoncabb részét
férgek rágják a föld alatt

Testünk, mondják feltámad, bárha
egy dologról hallgat a pap.
Attól félek: a túlvilágra
nem viszem át farkamat.
 

Grigorij

Állandó Tag
RÓBERT BURNS: ADD MEG A LANY DUSSAT...

Add meg a lány jussát, fiam.
öleld át jó keményen,
amit cserébe ád, fiam.
fél zsák arannyal ér fel.
Ha félsz, úgy szopd be whiskydet,
ha fél, tapaszd be száját,
és húzd el jól, hejehuja.
jól húzd el a nótáját.

A lányt repítsd az ágyra fel,
az ajtót sarkad zárja el,
szólj rá, hogy combját vesse szét,
húzd fel szőrös kis kesztyűjét,
légy szenvedélyes, nem mulya,
ha ordít, fogd be száját,
s húzd el, fiam, hejehuja,
jól húzd el a nótáját.
 

Grigorij

Állandó Tag
PAUL VERLAINE: FRIGID Nö

Nem vádollak érzékiséggel:
a sok nő közt, ki bekapott
a múlt szezonban, én is ettem
nálad ízesebb falatot.

Mégis imádlak, fiatal vagy.
könnyű tested nyílegyenes,
s elutasító nyugalmával
lányosan vonzó és kecses;

hosszú lábfejedet száz évig
csókolnám; szemedet sosem
homályositja-gyújtogatja
az orgazmus s a szerelem;

tested jó illata szerényen
nem szalad szeretőd elé:
odatapad fehér bőrödhöz
és friss, akár a tengeré;

kicsikéd elegánsan keskeny;
ajka aranyszínű, finom
szőrével szendén válik szét. ha
bunkómmal durván kinyitom;

melled, hódító, lányos melled,
e hegyes élű, pici mell
úgy áll fel, mintha a pubertás
ma reggel érte volna el;

zárt ajkad gőgös és fölényes;
vállad serdülő fiúváll;
álszent homlokod nem akarja
tudni, altested mit csinál;

fodrász-nem-látta hajad kurta
fürtjei hintáznak remek
tarkódon, s akkor sem nyugosznak.
mikor egymásra fekszenek;

csigolyáid, mind gyöngyvirágsor
vezetnek egyenest oda,
hol tested legfehérebb része
és bűvös völgye Canova

vésőjét idézte, ha volna
szobrász, ki ily hátsót hasit,
meg ilyen lábat, le egészen
hónaposretek sarkadig.

ölelkezésünk nem viharzott,
esőcske volt. mely csepereg,
nem lángoltunk és nem is adtunk,
csak egy kevésve meleget.

Kis pöcködet megudvaroltam,
de nem mozdult nyelvem alatt -
így párzásunk nem nyújtott többet,
mintha kiráznám magamat.

Többször próbáltam felsrófolni
extázisunkat, kedvesem,
de te, mint lány az intézetből,
rám szóltám: - "Ezt ne tedd velem."

Mégsem fel ejtiek el. Remélem,
hogy ismét lefekszem veled -
igérem: vadabb leszek és te
utána jóval nedvesebb.
 

Grigorij

Állandó Tag
PAUL VERLAINE: INTÉZETI LÁNYOK

A lányok egy szobában laknak az intézetben:
szeptember-alkony hull le, mély színeket sugárzik;
az egyik tizenhat múlt és tizenöt a másik,
hajlékonyak és szőkék s kék szeműek mindketten.

Ámbra illatú, finom ingüket levetették:
a kisebbik félénken áll, s megringatja párás
csípőjét; az idősebb vadul csókolja száját,
nríg tenyere kúpjában tartja a kislány mellét.

Aztán eléje térdel, bolond lesz és parázna,
s ágaskodó nyelvével belefúr a barázda
kelyhébe és beissza az aranyló mohát;
a kicsi megvonaglik, s barátnőjéhez nyomja
ölét. ujján az ígért gyönyöröket számoja.
s felvillantja elbűvölt, ártatlan mosolyát.
 

Grigorij

Állandó Tag
PAUL VERLAINE: EGY LÁNYHOZ

Ha két combod közé veszed
halántékomat, lihegek,
végigkóstolom prémedet,
magamba szívom ízedet;

ha altestedbe olvadok,
és nagyigényű, de rövid
ágyékomat szorongatod
kopasz fejbúbjától tövig;

ha úgy riszálod meseszép
hátuljád jobb meg balfelét,
ahogy erényes feleség
nem tudja rázni alfelét;

ha számba engeded, szivem,
recés, játszódó nyelvemet,
s az élvezettől azt hiszem,
hogy vizeletem elered;

ha derekad ölelem
és pukkanásig telt herém
úgy trónol bolyhos öleden,
mint szultán díszes szőnyegén:

gusztálom mindezt s élvezek,
de ennél százszor szebb nekem,
ha elterpeszted térdedet,
s combod közét megleshetem.

hol párnák közt s a lepedő
krétás fehérjén hajnalig
nézném a Bohóc nevető
cseresznyepiros ajkait.
 

Grigorij

Állandó Tag
PAUL VERLAINE: TAVASZ

A szép, vörös nő súgja
a szőke, szende lánynak:
- "Engedj magamhoz újra,
kulcsold nyakamba lábad!

Nyílj meg, szerelmem, szépség,
hadd csókoljam, csodáljam
kagylócskád bíbor élét
az angyali mohában.

Hadd szívjam virágkelyhed
szirmai közt a nedvet
vonagló, duzzadt ajkkal,
míg homlokodon lázad
kigyullad, mint a sápadt
horizonton a hajnal."
 
PAUL VERLAINE: TAVASZ

A szép, vörös nő súgja
a szőke, szende lánynak:
- "Engedj magamhoz újra,
kulcsold nyakamba lábad!

Nyílj meg, szerelmem, szépség,
hadd csókoljam, csodáljam
kagylócskád bíbor élét
az angyali mohában.

Hadd szívjam virágkelyhed
szirmai közt a nedvet
vonagló, duzzadt ajkkal,
míg homlokodon lázad
kigyullad, mint a sápadt
horizonton a hajnal."

Miért nem ilyeneket tanultunk irodalomórán? :D
 

Grigorij

Állandó Tag
Közepes?

Enyhén szólva is túlzás! Sőt! Én nem tartom számon a nagy emberek között. Esetleg a közepesek között.
Ezenfelül nyugodjék békében - bár ő ez ellen tiltakozna

Én nem szeretem az ilyen sommás ítéleteket (természetesen mindenkinek szíve-joga véleményt alkotni), mert érdeklődéssel fogadnám az indokokat, érveket!
Faludy György munkásságát már az életében értékelte a VILÁG!
Faludy Györgyről nem nekünk közembereknek kell ítélkezni, erre vannak megfelelő tudású szakemberek.
Értem én, hogy van asaját vélemény, de ha mondjuk Bach-ról írja valaki, hogy "Csak egy Dolly Roll szintű népzenész volt..." - valószínűleg kiröhögnék az embert.
Faludy nagysága többek közt abban rejlik, hogy több eltérő történelmi korszak hatalma is eltávolította - ez pedig JÓ!
Az más kérdés, hogy szereted-e...
 

Grigorij

Állandó Tag
De pár további remek:


Szonett a Múzsához
Tőled reszkettem elejétől fogva,
nem vonzott-űzött így még soha más:
a lomb lehullt s a gyermekajkon lopva
rajzolt keskeny redőt a rohadás.
Te ültettél az omló földű fokra,
amerre nem tért vissza vízfolyás,
s csupán az illó Szót kaptam marokra
bolond bálodon, örök változás.
Mezitlen táncos érted lettem sértett
gőgömben. Jöjj hát, íhletett kisértet,
zuhanjon rám öklöd, ha megtalál,
mard, verd e testet és gyötörd e szívet
hogy dallal-vérrel kössünk ősi frigyet,
uram, vezérem, istenem: Halál.
 
Oldal tetejére