Fotózás

Melitta témája a 'Fotó album' fórumban , 2005 December 13.

  1. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Hol tart ma a természetfotózás Magyarországon?[/FONT]
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Kalotás Zsolt[/FONT] <HR align=left width="100%" SIZE=1>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Évek óta örömmel tapasztaljuk, hogy milyen hihetetlen az érdeklődés hazánkban a természet-fényképezés iránt. A természetfotózás reneszánszáról is beszélhetnénk, ha ennek az alig százéves kezdetekre visszatekintő alkotóművészeti ágnak valóban komoly múltja lenne. Az igazság viszont az, hogy neves természetfotós művészeink, Vajda Ernő, a "növényfotográfus", Koffán Károly, a nemzedékét szemléletében messze megelőző grafikus- és fotóművész, Tildy Zoltán, a magyar madárfényképezés "atyja" és Nagygyörgy Sándor, a vadfotó és a tájkép mestere, alig 30-50 éve még alkotókoruk virágában voltak. Ma már nincsenek közöttünk, de életművük ma is mérföldkő, igazodási pont a természetfotózás nehéz mesterségét tudatosan művelő és eredményeket is produkáló hazai természetfotós élvonal számára. Úgy tartják, hogy igazán csak az értékes, ami fogyóban van, illetve aminek szűkében vagyunk vagy leszünk. Természeti környezetünk, veszélyeztetett élővilágunk manapság éppen emiatt értékelődik fel igazán. Amíg bőven volt, természetesnek vettük. [/FONT]<CENTER>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif][​IMG][/FONT] </CENTER>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Globalizált világunkban lassan minden árucikké válik, és ez alól a természet sem kivétel. Itt elsősorban nemcsak a természetes környezetükből rablógazdálkodással kiragadott, gazdasági szempontból fontos élőlényekre gondolok, melyeket a CITES néven ismert nemzetközi természetvédelmi szerződés próbál megóvni a határokon átterjedő kereskedelem korlátozásával, hanem azokra az élményekre is, melyeket csak a természettől kaphatunk meg, ha elég kitartóak, szemfülesek és felkészültek vagyunk. Az új iparág, az ökoturizmus éppen napjainkban épül ki a világ minden táján, ott, ahol az ember még nem degradálta visszafordíthatatlanul a környezetét. Fél évszázaddal ezelőtt még nem hittük volna, hogy a több ezer kilométer távolságban élő emberek csak azért zarándokolnak el a világ egy távoli pontjára, hogy személyesen figyelhessék meg a vízsugarakat fúvó cetet, a világ veszélyeztetett fajait szimbolizáló óriás pandát, a kipusztulás szélére sodródott orangutánt, a hegyi gorillát vagy a túzokot. Harminc éve még nem gondoltuk volna, hogy az emberek egy része megspórolt pénzét arra költi, hogy a szabadban élő madaraknak, lepkéknek minél több faját láthassa. Persze, a természet iránt érdeklődők többsége megelégszik az alkalmi kirándulásokkal, a szabadság élményével, amit a buja természet, a tiszta levegő, a világ zajától való távolság jelent. Ha ehhez egyéb is társul, az már csak ráadás. Az apróbb és a nagyobb titkok felfedezése, pláne meglesése nem mindenki számára evidencia. Aki a megfigyelés élményével akar gazdagabb lenni, annak sok mindenről kell lemondania. Erre, persze, már nem mindenki hajlandó, ezért is van nagy sikere a természetfilmes tv-műsoroknak, a természetet bemutató fotóskönyveknek és a természetfotó-kiállításoknak. A filmes és a természetfotós az, aki tálcán kínálja a természet esszenciáját a denaturált városlakóknak. Bármi is legyen a motiváció - atavizmus, nosztalgia -, nagyon ritka az olyan ember, aki érdektelenül megy el a természetet ábrázoló képek előtt. [/FONT]<CENTER>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif][​IMG][/FONT] </CENTER>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]És írjunk azokról is, akik ezeket a képeket elkészítik és bemutatják. Őket nevezzük természetfotósoknak, pedig nincs közöttük senki, akinek ez lenne a szakmája, amely a megélhetését biztosítja. A legkülönbözőbb foglalkozást űzik. Van közöttük orvos, állatorvos, mérnök, tanár, köztisztviselő, biológus, tűzoltó, hivatásos természetvédő, vállalkozó, tanuló, és még hosszan sorolhatnánk az érdekesebbnél érdekesebb foglalkozásokat. Egy valamiben azonban nagyon hasonlóak: mindennél többre becsülik a természet szeretetét. A természetfotózás a természet szeretetéből ered, de ma már a fotóművészet egyik különleges ága. Magas szintű műveléséhez ugyanis a tehetségen, a művészi talentumon túl átlagon felüli kitartás is kell, és nem ritkán kivételes bátorság. Az, hogy valaki ezen a területen eredményt érjen el, szükséges még az elméleti és gyakorlati biológiai felkészültség, a természetben a magabiztos eligazodás. Nem lehet jó természetfotós az, akiben nincs elegendő türelem, tapintat és természet iránti alázat. Napjainkban azonban már nem elég, ha valaki mindezen feltételeknek megfelel. A természetfotózást egyre inkább szorítják az anyagi korlátok is, hiszen a jó kép készítéséhez szükséges technikai felszerelést (fényképezőgépeket, objektíveket, vakukat, kioldókat, állványokat, lessátrakat és az egyéb elengedhetetlen technikai segédeszközöket, például távcsövet, csónakot, terepjáró gépkocsit) és a jó minőségű nyersanyagot (filmet) egyre többen csak nagy lemondások árán képesek megszerezni munkájukhoz. A természetfotózás a fotográfia más területeihez viszonyítva időigényes is, hiszen egy-egy ritka természeti pillanat méltó megörökítésére nemritkán napokat, éveket kell várnia az alkotónak. Elmondható, hogy ha minden alapfeltétel adott, a szerencsének még mindig meghatározó szerepe lehet a végső termék, a művészi fotó létrejöttében. A természetfotózásban fellelhetők az őskori ember zsákmányolási hajlamai is, de ez a vadászat már nem véres terítékre hozást, nem az életben maradásért folytatott küzdelmet jelenti, hanem a pillanat megőrzésére, konzerválására irányuló tevékenységet. A természetfotósok szinte kivétel nélkül elhivatott emberek, akiket - talán nem is minden ok nélkül - különcnek tartanak. Egyvalamiben, az önzetlenségükben azonban nagyon hasonlóak egymáshoz, műveiket nem elsősorban maguknak alkotják, hanem - ha tudat alatt is - a köznek szánják. Akkor elégedettek és boldogok igazán, ha lencsevégre kapott élményeiket megoszthatják másokkal. [/FONT]<CENTER>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif][​IMG][/FONT] </CENTER>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az Év Természetfotósa pályázatot a Magyar Természetfotósok Szövetsége (naturArt) első alkalommal 1993-ban írta ki. A pályázat akkor még csak a Magyar Madártani Intézet centenáriumi ünnepségének "szatellit"-programja volt Csodálatos madárvilág néven. Oly nagy sikere lett azonban, hogy attól kezdve minden évben megrendezik. Tartalmilag persze sokat változott, folyamatosan alakult. Mintaként a világsikert elérő nagy nemzetközi természetfotós-pályázat, a londoni Natural History Museum és a BBC Wildlife Magazine által 1964 óta kiírt Wildlife Photographer of the Year szolgált, amelynek alapján a kiíró naturArt megfogalmazta, hazai viszonyokra alkalmassá tette a magyar pályázatot. A Környezetvédelmi Minisztérium és a Dunapack Papír- és Csomagolóanyag Rt. pedig évről évre jelentős összeget áldozott a pályázatok megvalósításához. Ma már elmondhatjuk, hogy a kiírók hagyományteremtési szándéka valósággá vált. A pályázat sikere adott erőt és kitartást a szervezőknek ahhoz, hogy a pályázat kategóriáit kiterjesszék, és évről évre - idén immár tizennegyedik alkalommal - egyre színvonalasabban és sikeresebben megrendezzék ezt a mára legjelentősebbnek számító hazai természetfotós-seregszemlét. Míg a nyolcvanas években évente 2-4 kisebb és egy nagyobb országos természetfotó-pályázat volt Magyarországon, ma már csupán egyetlen nagy, országos fotópályázat van, ahol bemutatkozhatnak a természetfotósok. 1996-ban a magyar természetfotózás 50. évfordulóján a hazai természetfotózásban meghatározó két szervezet, a naturArt és a Nimród Fotóklub közösen írta ki a pályázatot, de ez az összefogás a pályázat megrendezésében csupán két évig tartott. Hat év szünet után a Nimród Fotóklub ismét csatlakozott az Év Természetfotósa pályázathoz, amely napjainkra - minden egyéb hazai fotópályázatot megelőzve - a legnagyobbá vált. Az indulók száma évente 110-150 között változik, és több mint 3000 pályaművet nyújtanak be. A képeket a neves fotóművészekből és természetfotósokból álló zsűri bírálja. A szponzorok és támogatók jóvoltából a pályázat megvalósításának összköltsége közelíti a 10 millió Ft-ot, a pályázat díjalapja pedig meghaladja a 3 millió Ft-ot. A kiírók 2003-tól a kiállítás teljes anyagát gyönyörű album formájában is kiadják. [/FONT]<CENTER>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif][​IMG][/FONT] </CENTER>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Néhány éve már a magyar olvasók is megismerhetik a Wildlife Photographer of the Year világpályázat anyagából kiadott albumot, és a díjazott képeket, alkotókat összevethetik a magyar pályázat nyertes képeivel. Higgyék el, nem az elfogultság mondatja velem a verdiktet; a két pályázat képeinek színvonala között ma már nincs igazán nagy különbség. Az elmúlt években a BBC pályázata nem múlt el magyar sikerek nélkül, 2-5 magyar szerző minden évben nyer díjat az angol pályázaton, bizonyítva ezzel, hogy a magyar természetfotózás lépést tart a világgal. Az egyik legsikeresebb magyar pályázó egyben az egyik legfiatalabb is. Máté Bence, a pusztaszeri fiatalember, aki ötödik éve egyeduralkodónak számít a korosztályában Magyarországon, négy évvel ezelőtt, 15 évesen nyert díjat a világpályázaton. A következő évben már nem hivatalos világbajnok is lett a 17 évesek között, hiszen Londonban elnyerte az Év Ifjú Természetfotósa címet. Azóta is minden évben díjazzák képeit. 2004-ben ugyanaz a képe, az Egy falat hús... kapott elismerést a BBC-pályázaton, amelyik elnyerte itthon a Madarak kategória első díját. Érdekes, hogy Kiss Gábor - aki 2004-ben itthon megkapta az Év Természetfotósa kitüntető címet - ugyanazon fotójával, a Sárkányos tölgylevéllel a BBC-pályázaton is sikert aratott, amelyik itthon a Magyar Fotóművészek Szövetségének plakettjét nyerte. Bár Magyarországnak nincs tengere, búvárfotósaink nevét mégis jól ismerik a nemzetközi természetfotós börzéken. Például Dombovári Tiborét, aki2003-ban a búvárfotósok meghívásos világbajnokságán összetett első helyet érdemelt ki, előtte pedig 2002-ben itthon elnyerte az Év Természetfotósa címet. Úgy tűnik, külföldön és nálunk is hasonló értékek alapján döntenek a bírálók a képek sorsáról. Az eredménynek összevetése alapján kimondhatjuk ismét, hogy a magyar természetfotósok jó úton haladnak, tartják, erősítik megszerzett előkelő helyüket a nemzetközi élvonalban. Nem véletlen, hogy a párizsi természetfotós Grand Prix-n, a német GDT pályázatán, a legnagyobb európai természetfotós-seregszemlének számító Glantzlichter pályázaton, vagy a közelmúltban Belgiumban kiírt nemzetközi Aves természetfotós-versenyen is rendre az élvonalban végeztek hazánk fiai; Forrásy Csaba, Daróczi Csaba, Takács Gábor, Nagy Csaba, Berta Béla, Berta László, Novák László és Vadász Sándor. [/FONT]<CENTER>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif][​IMG][/FONT] </CENTER>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A múlt év természetfotós termése különösen kiemelkedő volt, hiszen 2004-ben a Találkozás a Természettel - az Év Természetfotósa pályázatra 143 pályázó 3794 pályamunkát küldött be, megdöntve ezzel minden hazai csúcsot. A horribilis nagyságú képanyagot két napon keresztül - több mint 24 órán át - bírálta a hazai fotóművészet és a természetfotózás avatott szakembereiből álló kilenctagú zsűri. Nem volt egyszerű a feladat. A beküldött képanyagból akár három színvonalas kiállítást is össze lehetett volna állítani. Különösen öt kategória volt "erős". A Madarak, az Emlősök, a Vadon élő növények és gombák, a Kompozíció, forma és kísérletezés és a Tájak kategóriába érkezett hihetetlenül nagy számú pályamunka, melyek között nagyon sok volt nemzetközi színvonalú, és még több tanúskodott kiforrott egyéni látásmódról. Az elmúlt évekhez viszonyítva meglepetésre kevesebb pályázó próbált szerencsét a Napnyugtától napkeltéig és a Víz az élet forrása kategóriákban, de díjat nyerni itt is csak technikailag tökéletes, újszerű képpel lehetett. A múlt évben első alkalommal tematikus kategóriát is megjelöltek a kiírók. Sajnos a Humor a természetben kategória sem bővelkedett képekben, illetve az ide beküldött fotók nagy része szokványos megközelítéssel élt, kevés volt az eredeti ötlet. [/FONT]<CENTER>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif][​IMG][/FONT] </CENTER>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A nyilvános zsűrizés során az Eifert Jánosból, Gilicze Bálintból, Kalotás Zsoltból, Kármán Balázsból, Korbely Attilából, Rák Józsefből, Tóth Istvánból, Vizur Jánosból, Zsila Sándorból álló bírálóbizottságvégül is44 pályázó 127 képét választotta ki a kiállításra. A 32 kategóriadíjból, a 13 különdíjból és a 3 nagydíjból 20 pályázó részesült. A Természet Világa különdíját - immár sokadszor - Somodi Ferenc érdemelte ki Jégzománc című felvételével. A befagyott tavacska miniatűr jégtábláján keresztül búcsúzó napsugarak egészen különös fénygyűrűket rajzoltak a buborékosan megfagyott jég felületére, amit a felkészült fotós igen látványos felvételen örökített meg. Somodi Ferencet a természetfotós-szakma a makrotémák mestereként ismeri. [/FONT]<CENTER>
    [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif][​IMG][/FONT] </CENTER>[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A fődíjat, az Év Természetfotósa címet 2004-ben Kiss Gábor nyerte el, aki bár eredetileg búvárfotósként kezdte pályáját, ma már szinte a természetfotózás minden területén kiemelkedő alkotásokra volt képes. Az általa megszerzett 6 kategóriadíj és a 3 különdíj minden tekintetben elismerésre méltó. Akárcsak Máté Bence teljesítménye, aki sorozatban negyedik alkalommal nyerte el az Év Ifjú Természetfotósa címet, de emellett a felnőttek között 2 kategória első díját és 3 különdíjat is "begyűjtötte". Az Év Természetfotója díjat Daróczi Csaba nyerte el egy befagyott csatornát és az azt kísérő galériaerdőt bemutató varázslatos légi fotójával. A pályázat képeiből rendezett kiállítást Tardy János címzetes egyetemi tanár, az Európai Természetvédelmi Központ alelnöke nyitotta meg 2004. december 4-én. Hosszú perceken keresztül lehetne lelkendezni a MOM Palace mozi bemutatóterében nyílt kiállítás képeiről, de helyhiány miatt erre sajnos nincs lehetőség. Így csak egy szűk válogatással igyekezhetünk kedvet csinálni a kiállítás megtekintéséhez és az Év Természetfotósa - Magyarország album elmélyült átlapozásához[/FONT]
     
    Nagykarikás és Valcika kedveli ezt.
  2. csocsike

    csocsike Vendég

  3. lampard

    lampard Állandó Tag

    Én ma néztem meg ezeket a képeket, de tényleg gyönyörűek!
     
    Valcika kedveli ezt.
  4. Bikfic

    Bikfic Állandó Tag

    Igaz hogy az én képeim nem művésziek, de szívesen megosztom veletek az élményeimet.
     
    Valcika kedveli ezt.
  5. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Digitális kép

    Hello! Akiket jobban érdekel a fényképezés és még nagyon kezdők, azoknak szeretnék némi segítséget nyújtani, innen-onnan a Nagy Világból:

    *www.fotovilag.hu hívom ez úttal segítségül:

    Analóg és digitális, a felbontás, a nyomtatható képméret

    Kezdjük az elején
    Az utóbbi évtizedek információs forradalmának kulcsszava a digitalizálás (digit: számjegy). Kiderült, hogy a hagyományos formában lévő információk, a szövegek, hangok, képek stb. számjegyekkel való leírása jelentős gyakorlati előnyökkel jár. A hagyományos képek mindig valamilyen szemmel is érzékelhető módon jelennek meg. A rajzok, festmények vagy fényképek látható információját különböző fényvisszaverésű festékanyagok hordozzák. A kép egy kis részének, elméletileg egy pontjának színe vagy világossága arányos, más kifejezéssel analóg az adott ponton lévő festékanyag fényvisszaverő tulajdonságával, azaz a színével. Ebben az összefüggésben a világosság is a szín egyik tulajdonsága. Ezért szokták a hagyományos képeket analóg képeknek nevezni.
    [​IMG]
    [​IMG]
    Analóg kép és részlete

    Ha a kép egyes pontjainak színét egy-egy számjeggyel határozzuk meg, akkor a képen lévő látható információ egy hosszú számsorrá alakul. Ez a számsor már "emészthető" az informatikai eszközök számára. Ezek az eszközök a számítógép, a telefonvonal, a digitális adathordozók és társaik. Az eredeti információ számjegyekké való alakítása a digitalizálás. Azt a számsort, ami egy adott kép információit hordozza, az eszközök egy csomagként kezelik. Ezt a csomagot adatállománynak vagy képfájlnak nevezzük. A képekből tehát adatok lesznek. A kép adatállománya számítógéppel módosítható, kommunikációs vonalakon továbbítható, adathordozókon tárolható, illetve különböző eszközökkel ismét látható képpé alakítható. A filmeken vagy papírképeken lévő látványt erre a célra készült berendezésekkel, szkennerekkel digitalizálhatjuk. A valós látvány digitális képpé alakításának eszköze a digitális fényképezőgép. Tehát a szkenner vagy a digitális kamera "bemenetén" a látvány van, "kimenetén" pedig a számjegyekből álló képállomány.

    Pixelek

    A filmen lévő (ezüstalapú) kép kisebb-nagyobb méretű szemcsékből áll. A hagyományos fekete-fehér fotóanyagokon a képet ezüstszemcsék alkotják. A színes vagy monokróm (chromogenic) filmek, illetve papírképek színezékszemcsékből állnak. Ezek elhelyezkedése a felületen véletlenszerű, egyenetlen, szórt. A képi információt hordozó szemcsék szabálytalan elhelyezkedése a látvány szempontjából előnyös.
    A filmen lévő képi információ alapegysége elméletileg a szemcse. A szemcsék mérete filmfajtánként változó, és meglehetősen nagy különbségeket mutat. A színes filmen az alapszíneket három egymás alatt elhelyezkedő réteg hordozza. Egy elméleti képpontban tehát mind a három alapszín jelen van. Minthogy a három réteg szemcséi nem pontosan fedik egymást, ezért a gyakorlatban egyfajta statisztikai átlagnak megfelelő területet tekinthetünk teljes színű képpontnak.
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    Digitális kép és részlete


    A digitális kép ezzel szemben teljesen kötött szerkezetű. Kinagyítva egymás melletti kis négyzeteket látunk szabályos sorokban és oszlopokban elrendezve. Ezek a kis négyzetek a pixelek. Ez a kifejezés az angol Picture és Element (kép, elem) szavakból származik úgy, hogy a két szó első két betűjét tartalmazza, köztük egy x betűvel. Minthogy a digitális képnek nincs ennél kisebb információt hordozó része, ezért a pixelt magyarul nyugodtan nevezhetjük képpontnak. Egy adott pixel egész felülete azonos színű, azon belül nincsenek színkülönbségek.

    A kettes számrendszer
    A hétköznapi életben a tízes számrendszert használjuk. Ebben a nullától a kilencesig összesen tízféle számjegy van. Az informatikában a kettes számrendszer honosodott meg, mert ez csak kétféle számjegyet használ. Ezek a 0 (nulla) és az 1 (egy). Ezek kombinációjával is kifejezhető minden érték, csak a számsor hosszabb lesz, mint tízes számrendszerben. Például a 245 kettes számrendszerben így néz ki: 11110101. Tehát a 245 a tízes számrendszerben és az 11110101 a kettes számrendszerben ugyanazt a mennyiséget jelöli. A kettes számrendszerben minden számjegy, amivel meghosszabbítjuk a számsort, megkétszerezi a kifejezhető értékek mennyiségét. Egy nyolcjegyű számnak 256-féle értéke lehet, egy kilencjegyűnek 512. A kettes számrendszerben a számjegyeket bitnek nevezzük. Kialakult egy másik fogalom is, a nyolc bitből álló számsoré; ennek a neve bájt (byte). Ezeket a kifejezéseket a későbbiekben sokszor fogjuk használni.
    Egy valós kép digitalizálásához elméletileg két műveletet kell elvégezni. Az egyik a felület felosztása pixelekre, a másik az egyes képpontok színének meghatározása. A pixelekre osztást úgy kell elképzelni, hogy a képre egy négyzethálót helyezünk. Ebben a felosztásban minden hálószem egy pixel.
    Második lépés az egyes pixelek színének meghatározása. Praktikusan minden színnek kell adni egy számot. Így jön létre végül is az a számsor, ami a kép információit hordozza, és amiből a látható kép később visszaállítható. Olyan az egész, mint egy titkosírás. Szokták is a műveleteket kódolásnak, illetve dekódolásnak nevezni.
    A kép információit hordozó számsor a képfájl. Ezen belül az információk elrendezésének többféle szabványa van, ezeket a szabványokat hívják formátumoknak. Az egyes számítógépes képfeldolgozó programok számos fájlformátumot ismernek és tudnak kezelni. Egyes formátumok széles körben elterjedtek, másokat csak egy-egy adott program ismer.

    Felbontás
    A digitális képek egyik jellemző adata a felbontás. Ennek értéke annál nagyobb, minél több pixel alkotja a képet. A nagyobb felbontású képen több részlet jelenik meg, így több információt hordoz az eredeti látványról. A "pixel-1" kép vízszintesen 8, függőlegesen 6 pixelből áll. Ezen nem ismerhető fel az eredeti motívum. A "pixel-2" képen vízszintesen 15 pixel van, a "pixel-3" képen 20. Még ezek sem mutatják meg a témát. A "pixel-4" kép vízszintesen 30, a "pixel-5" 50 négyzetből áll. Ezen már valami dereng. A "pixel-6" képet vízszintesen 100 képpont alkotja. Ezen már felismerhető a motívum, de nem fotószerű élességgel. A legnagyobb felbontású képen vízszintesen 580 pixel van. Itt már nem látszanak a pixelek.
    [​IMG]

    [​IMG]


    A felbontást számszerűen is meg lehet határozni. Erre több lehetőség van, és a gyakorlatban is többféle módszert vagy mértékegységet használunk. [​IMG]Az egyik lehetőség, ha a képet vízszintesen és függőlegesen alkotó pixelek számát adjuk meg. Például 1500x2000 képpont. Ez összesen hárommillió. A digitális fényképezőgépeknél elterjedt a megapixelben (millió pixelben) meghatározott felbontás. Például 3 megapixel. A megapixeles meghatározás egyfajta egyszerűsítés, nem utal egyértelműen a képet alkotó vízszintes és függőleges képpontok konkrét számára. Lehet például 1250x2640 képpont is. A digitális fényképezőgépeknél azért terjedt el ez a meghatározási forma, mert itt nem egy geometriai nagyságában megfogható, például centiméterben mérhető képről van szó. A fizikai méretet csak utólag, a nyomtatáskor vagy a monitoron való megjelenéskor veszi fel a kép.
    Ha a képet kinyomtatjuk, akkor a képpontok száma hatással van a készíthető nyomat méretére. Egy bizonyos nagyításnál a pixelek láthatóvá válnak a képen. Ezért a több képpontból álló eredeti állományról nagyobb kép készíthető.
    Azt a kifejezést, hogy "felbontás", a szkennelésnél és a nyomtatásnál is használjuk, de itt általában más összefüggésben. Ezzel majd a szkennelésről és a nyomtatásról szóló fejezetben foglalkozunk részletesebben.

    Nyomtatható képméret
    Annak, akinek van tapasztalata a filmes fényképezésben, de nem ismeri a digitális kép természetrajzát, a fényképezőgépek megapixelben megadott felbontási értékei nem sokat mondanak. Azt, hogy melyik filmről mekkora képet lehet nagyítani, a fotósok általában tapasztalatból tudják. Ezért közelebb visz a gyakorlathoz, ha azt mutatjuk be, hogy egy adott pixelszámú digitális állományból mekkora képet lehet megfelelő minőségben nyomtatni.
    Itt azonban bejön egy alapvető bizonytalansági tényező, ez pedig a megfelelő minőség fogalma. A kép élessége, a felületek tisztasága és a hasonló vizuális tényezők azonos felbontású képek esetén is nagyon eltérőek lehetnek. Ez nagymértékben függ a fényképezőgép objektívjétől, képérzékelőjétől, jelfeldolgozó processzorától és a feldolgozást végző szoftvertől. Ezért itt most a lehető legjobb minőségű digitális kép meglétét feltételezzük, csak a pixelek mennyiségével foglalkozunk.
    A nyomtatható méretnél a nyomtatás felbontásából kell kiindulni. Ennek elterjedt mértékegysége a dpi (dot per inch). Ebben az összefüggésben ez azt jelenti, hogy az eredeti kép hány pixele helyezkedik el a nyomat egy col (2,45 cm) hosszúságú szakaszán.
    A nyomdaipar és a digitális laboratóriumok alapszabványa a 300 dpi. Ez azonban jelentős redundanciát tartalmaz. A gyakorlatban közelről szemlélve a 250 dpi felbontású képen sem láthatóak a pixelek. Ha a képet egy kicsit távolabbról nézzük, akkor a 200 vagy a 150 dpi is megfelelő. Ha a nyomat kiállítási célból a falra kerül, akkor a 100 dpi felbontás sem hat zavaróan. Természetesen ebbe az egyéni igények, elvárások is beleszólnak.

    A könyvben elhelyeztem egy képsorozatot a nyomtatási felbontások szemléltetésére. Ezeken a képeken jól megfigyelhető, hogy melyik kimeneti felbontás hogyan jelenik meg nyomtatásban. A képsorozaton egy eredeti, digitális fényképezőgéppel készült kép részlete látható különböző nyomtatási felbontások szerint beállítva. Természetesen ez csak a nyomtatott könyvben ad valós látványt. Itt az interneten keresztül csak egy PDF állománnyal próbálom meg ezt illusztrálni. A legkisebb felbontások között éles monitort használva itt is megfigyelhető a különbség.

    [​IMG]
    A képre kattintva PDF formátumban megnézhetők a Digitális fényképezés könyvnek azok az oldalai, amelyeken a különböző kimeneti felbontással nyomtatott képek vannak. (2,3 MB)

    Az alábbi táblázatban összefoglaltam a fényképezőgépek leggyakoribb felbontási értékeit, a hozzájuk tartozó jellemző pixelméreteket és az ezekből nyomtatható képek nagyságát különböző nyomtatási (kimeneti) felbontások mellett. A megapixelben megadott érték mindig kerekítve van. Ez csak a vásárlók hozzávetőleges tájékoztatását szolgálja. A készített kép konkrét pixeleinek száma géptípusonként eltérő. A táblázatban egy jellemző érték szerepel. A nyomtatható képméretnél az egyszerűség kedvéért csak a kép hosszabb oldala van feltüntetve, az is kerekítve.


    <table border="1" cellpadding="3" cellspacing="1" width="580"> <tbody> <tr> <td>Megapixel</td> <td>Konkrét pixelszám</td> <td>
    Nyomtatható méret
    300 dpi-nél​
    </td> <td>Nyomtatható méret
    200 dpi-nél</td> <td>Nyomtatható méret
    150 dpi-nél</td> <td>Nyomtatható méret
    100 dpi-nél</td></tr> <tr> <td>2 Mpx</td> <td>1600x1200</td> <td>13 cm </td> <td>19 cm </td> <td>26 cm </td> <td>39 cm</td></tr> <tr> <td>3 Mpx </td> <td>2048x1536</td> <td>16 cm</td> <td>24 cm</td> <td>32 cm</td> <td>48 cm</td></tr> <tr> <td>4 Mpx</td> <td>2272x1704</td> <td>18 cm</td> <td>27 cm</td> <td>36 cm</td> <td>54 cm</td></tr> <tr> <td>5 Mpx</td> <td>2592x1944</td> <td>22 cm</td> <td>33 cm</td> <td>44 cm</td> <td>66 cm</td></tr> <tr> <td>6 Mpx</td> <td>3072x2084</td> <td>26 cm</td> <td>39 cm</td> <td>52 cm</td> <td>78 cm</td></tr> <tr> <td>8 Mpx</td> <td>3264x2448</td> <td>28 cm</td> <td>42 cm</td> <td>55 cm</td> <td>83 cm</td></tr> <tr> <td>11 Mpx</td> <td>4064x2704</td> <td>34 cm</td> <td>51 cm</td> <td>68 cm</td> <td>102 cm</td></tr></tbody></table>
    Ebből az szűrhető le, hogy egy jó képminőségű 3 megapixeles fényképezőgép képállományából maximális minőségben 10x15 cm-es, jó minőségben 18x24 cm-es nagyítást lehet készíteni. A 6 megapixeles fényképezőgép "papírforma" szerint 26 cm hosszúságú nyomdai kivitelezést tesz lehetővé. Saját tapasztalataim szerint azonban, ha a felvétel egyébként optimális (expozíció, színmélység, élesség stb.), akkor a 30 cm hosszabb oldalú nyomatnál, azaz A4 méretnél sem látszanak a pixelek. Fotókiállításon a falra helyezve ugyanezzel a fényképezőgéppel 80x60 cm méretű kép is megfelelő lehet.

    [​IMG]
    Nagyítások méretének összehasonlítása azonos nyomtatási felbontás mellett (csak az arányokat érzékelteti).


    Következő rész: Színmélység, színcsatornák
    <hr> [​IMG]
    Ez a cikk részlet a Digitális fényképezés az alapoktól a szakmai ismeretekig című könyvből.

    Megrendelhető a kiadótól árkedvezménnyel.

    A könyv bemutató oldala ITT MEGTEKINTHETŐ




     
  6. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Digitális kép 2.rész

    Színmélység, színcsatornák

    Színmélység
    A digitális képnél a pixelek színét a képfájlban egy kettes számrendszerbeli szám írja le. A különböző digitális képeknél ez a számsor különböző hosszúságú lehet. A kép információtartalma, minősége szempontjából nem közömbös, hogy hány számjegy áll rendelkezésre a színek leírásához. Minél több számjeggyel (bittel) definiáljuk egy képpont színét, annál több szín jelenhet meg az adott képen. Egy képen csak annyi szín lehet, amennyit az egyes pixelek színét meghatározó számjegyek hosszúsága lehetővé tesz. A színmélység (bitmélység) a pixelek színét leíró számjegyek (bitek) mennyiségére utal. A színmélységet a képpontokat definiáló bitek számával adják meg. Szerencsére ebben a dologban nincs sok variáció, mert a gyakorlatban kialakultak bizonyos szabványok. Például lehet a kép 1, 8, 16 vagy 24 bites. Ritkábban ennél nagyobb színmélységű képeket is használnak, például 32, 36, 42 vagy 48 biteseket.

    Az egybitesnek nevezett képek pixeleinek színét csak a nullával vagy az egyes számmal jelölhetjük. Ezért az ilyen képeken csak kétféle szín lehet jelen. Például a fehér és a fekete. Egybites színmélységgel vonalas rajzokat vagy szöveges dokumentumokat szoktak tárolni.

    [​IMG]
    1 bit = 2<sup>1 </sup>= 2. Az ilyen képen csak kétféle színű lehet minden pixel

    Az egybitesnek nevezett képek pixeleinek színét csak a nullával vagy az egyes számmal jelölhetjük. Ezért az ilyen képeken csak kétféle szín lehet jelen. Például a fehér és a fekete. Egybites színmélységgel vonalas rajzokat vagy szöveges dokumentumokat szoktak tárolni.

    [​IMG]
    2 bit = 2<sup>2</sup> = 2x2 = 4. Itt összesen négyféle szín valamelyikét vehetik fel a pixelek. Ezért a képen csak négyféle szín lehet.

    Egyes esetekben 8 bites színmélységet használnak. Nyolc bináris számjegynek - mint említettük - 256-féle értéke lehet. Ez 256 szín visszaadását teszi lehetővé. Például a fekete-fehér fényképeknek megfelelő digitális képek a fekete és a fehér színt is beleértve 256 szürke árnyalatot tartalmaznak. A fekete-fehér fényképnek megfelelő digitális képeket szaknyelven szürke árnyalatosnak vagy szürke skálásnak (gray scale) hívjuk. A 0 (nulla) érték jelenti a feketét, a 255 a teljesen fehéret. A köztük lévő tartomány 254 tónusra van felosztva. A nullától kezdve az egyre nagyobb számokhoz egyre világosabb tónus tartozik. Ezzel a módszerrel nyolc bit segítségével minden pixel árnyalatát (világosságát) meg lehet határozni. A 256 árnyalat tökéletesen elegendő a tónusgazdag fekete-fehér fényképek visszaadására.

    [​IMG]
    4 bit = 2<sup>4</sup> = 2x2x2x2 = 16. A négybites képeknél 16 szín áll rendelkezésre. Ezzel grafikai hatású képeket lehet létrehozni.

    [​IMG]
    8 bit = 2<sup>8</sup> = 256. Ennél a színmélységnél a pixelek 256 szín valamelyikét vehetik fel. Régen voltak monitorok, amelyek csak ennyi színt tudtak kezelni. Az interneten vagy egyes multimédiás alkalmazásoknál ma is használják ezt a színmélységet.

    [​IMG]
    24 bit = 2<sup>24</sup> = 16 777 216. A színes fényképek megjelenítésére használt 24 bites színmélységnél a képen több mint 16 millió szín szerepelhet. Ez biztosítja a teljesen fotószerű színvisszaadást.

    [​IMG]
    8 bit = 2<sup>8</sup> = 256. A szürkeárnyalatos színmód is 8 bites. Itt azonban tarka színek helyett 256 szürkeárnyalat szerepel a képen. Fekete-fehér fényképek megjelenítésére tökéletesen alkalmas.


    Színcsatornák
    Minden valós szín meghatározható három megfelelően megválasztott színnel vagy más három adattal. Ezek az adatok azonban különbözőek lehetnek. Ennek megfelelően a színek meghatározásának különböző módjai lehetségesek. Egy adott képfájl mindig egy adott módot használ. A grafikai programokkal a kép általában átalakítható az egyik módból a másikba. Az egyes módokat a képek különböző felhasználási területeihez, azok igényeinek megfelelően alakították ki. Például más színkezelést igényel a nyomdaipar és mást a színes televízió.

    RGB (Red, Green, Blue) - vörös, zöld, kék összetevők arányával határozzuk meg a színt.
    HSB (Hue, Saturation, Brightness) - színezet, telítettség, világosság.
    CMYK (Cyan, Magenta, Yellow, Black) - kékeszöld, bíbor, sárga, fekete.
    Lab (Lightness, a, b) világosság, zöld-bíbor különbség, kék-sárga különbség.
    [​IMG]
    R - vörös színcsatorna

    [​IMG]
    G - zöld színcsatorna

    [​IMG]
    B - kék színcsatorna

    A szín meghatározása a gyakorlatban úgy történik, hogy az egyes alapszínek értékeihez számokat rendelnek. Az RGB módban például külön-külön számszerűen meghatározzák az adott szín vörös, zöld és kék összetevőinek mértékét. Ebből a meghatározásból az egyik alapszín és annak értéke jelent egy színcsatornát. Az RGB módú kép színeit tehát a vörös, zöld és kék színcsatorna értékei definiálják. (Erről konkrétabban a 24 bites kép című résznél esik szó.) A számítógépek monitorai az RGB színmódot használják. A monitor képernyőjén a képet különböző erősséggel világító pontok alkotják. A fénykibocsátás erőssége nagy különbségeket mutathat, ezért ezzel a módszerrel sokféle szín megjeleníthető.

    A 24 bites képek
    A színes fényképek digitális rögzítésének alapszabványa a 24 bites színmélység. Ezt true color-nak (teljes színű) is nevezik. Itt minden pixel színét egy 24 számjegyből álló számsor határozza meg. Ez 16,7 millió színt jelent. (Ez 2<sup>24</sup>, azaz 2 huszonnegyedik hatványa.) Az RGB színmódban a három alapszín erősségét a 0-tól 255-ig terjedő számsor számaival jelölik. A 0 (nulla) jelenti a feketét, a 255 a telített színt. Tehát például a feketétől a telített vörösig 256 világossági fokozat lehetséges. Ugyanennyi fokozat áll rendelkezésre a zöld, illetve a kék alapszín értékének jelzéséhez. Az R:0, G:0, B:0 értékek a fekete színt, az R:255, G:255, B:255 számok a fehéret jelölik.

    [​IMG]
    RGB színcsatornák színei

    Ha a három szám azonos érték, akkor a három alapszín azonos erősséggel van jelen. Ez mindig valamilyen szürke árnyalat. A színnek akkor van színjellege (tarka), ha az alapszínek nem egyenlő arányúak. Az RGB színmeghatározás (színkeverés) megfelel a fotográfiában szokásos additív színkeverés módszerének. Ennek megfelelően minden színcsatorna értékét egy 8 bit hosszúságú számsor jelöli. A három színcsatorna leírásához ezért 24 bitből álló számsor szükséges.

    [​IMG]
    Színek RGB színösszetevőkkel

    Nagyobb színmélység
    A nagyobb színmélység gyakorlati jelentősége a kép egyes "kényes" színeinél, tónusainál mutatkozik meg. Ilyenek a legsötétebb vagy a legvilágosabb árnyalatok. Az igényes szkennerek és digitális fényképezőgépek az eredeti kép színeit 24-nél több számjeggyel is képesek rögzíteni. Gyakori a 36 (3x12), esetleg a 42 (3x14) vagy a 48 (3x16) bites formátum. Ebben az esetben az alapszínek a fekete és a telített változat közötti tartományt 256-nál több fokozatra osztják be. Így a képződő digitális adatállományban a 24 bites képhez viszonyítva az eredeti finomabb árnyalati különbségei is megjelennek. Felmerülhet a kérdés, hogy miért van erre szükség, ha a kimeneti eszközök (monitorok, nyomatok, papírképek) nem képesek ennyi árnyalatot visszaadni. A választ a kép digitalizálás utáni nagyobb mértékű korrekciós lehetősége adja. A digitális kép tónusainak vagy színeinek módosítása mindig az eredeti képadatok egy részének elvesztésével jár. Ezért a végső kép szempontjából nem mindegy, hogy mekkora adatmennyiségből veszítünk a módosításkor.

    [​IMG]
    Alulexponált kép

    Az itt bemutatott példa egy alulexponált kép korrekcióját mutatja. Ha az eredeti állomány 24 bit színmélységű volt, akkor a világosítás során kevesebb szín marad a képen, mintha eleve jól lett volna exponálva. Ez a „színhiányos” jelleg a finom tónusátmenetek elvesztésében mutatkozik. A kép hisztogramja fésűfogakhoz hasonló, ami azt mutatja, hogy köztes színek hiányoznak. Ha egy 36 bit színmélységű állományon elvégezzük ugyanazt a korrekciót és átkonvertáljuk 24 bit színmélységre, akkor megmaradnak a finom árnyalatok. A kép hisztogramjáról leolvasható, hogy itt ki van használva az egész színskála.

    [​IMG]
    Korrekció 24 bites eredetiből

    [​IMG]
    Korrekció 36 bites eredetiből

    8 bites színes képek
    Színes képeket is lehet 8 bit színmélységgel tárolni (indexed color). Az ilyen kép csak 256 különböző színű pixelből állhat. Ez a módszer elsősorban grafikák vagy más kevés színt tartalmazó látványok megfelelő visszaadására alkalmas. Fényképszerű tónusos képeknél csak bizonyos kompromisszumokkal alkalmazható. Egyes témáknál (például arcképeknél) zavaró lehet a finom tónusátmenetek lépcsőzetessé vagy raszteressé válása. Ennek a megoldásnak az előnye a viszonylag kis fájlméret. Ma már az informatikai eszközök fejlődésével és a kommunikációs vonalak átviteli kapacitásának növekedésével erősen lecsökkent a 8 bites színkezelés jelentősége. Egyes felhasználásoknál (internet, vektoros grafikai programok) azonban még vélhetően egy ideig fognak használni ilyen képeket. Ezért erről is szükséges szót ejtenünk.

    [​IMG]

    A 8 bites színes képek adatállományának fontos része az úgynevezett paletta (color table). Ez tartalmazza, és a megjelenítő program számára definiálja azt a 256 színt, ami a képet alkotja. A különböző képeknek különböző lehet a palettájuk. Egyes programok szabványos palettát használnak, de a paletta alkalmazkodhat is a kép színeihez. A szabványos paletta hátránya, hogy a kép színei az eredetihez képest jobban megváltoznak, mert kevesebb palettaszín felel meg a kép eredeti színeinek. Itt tehát nincsenek színcsatornák.
    A 8 bites kép színei akkor közelítik meg legjobban az eredeti true color kép színeit, ha adaptív palettát használunk (adaptív palette). Ebben az esetben a paletta a kép legfontosabb színeiből épül fel. A kevés színből álló motívumok adaptív palettával meglehetősen valószerű látványt adnak. Az igényesebb grafikai programok a true color képek 8 bitessé konvertálásakor lehetőséget adnak a paletta típusának megválasztására.

    [​IMG]
    [​IMG]
    <hr>
    [​IMG]
    Ez a cikk részlet a Digitális fényképezés az alapoktól a szakmai ismeretekig című könyvből.

    Megrendelhető a kiadótól árkedvezménnyel.

    A könyv bemutató oldala
    ITT MEGTEKINTHETŐ




    Forrás: www.fotovilag.hu




     
    Nagykarikás és Valcika kedveli ezt.
  7. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Digitális kép 3.rész

    Színmódok

    A képek színének információját nem csak a vörös, zöld és kék színösszetevõk értékével lehet megadni. A különbözõ felhasználási területek igényeinek megfelelõen különbözõ színmódok léteznek.

    HSB színmód<o:p></o:p>

    Ez a Hue, Saturation, Brightness, (színezet, telítettség, világosság) szavakból képzett rövidítés. Itt a három adat a valós szín színezetét, telítettségét és világosságát jelöli. A színezet a spektrumban elfoglalt helyet, a tulajdonképpeni színjelleget határozza meg.

    [​IMG]
    A HSB színmód színcsatornái

    A telítettségi skálán az adott színezet élénk változata és az azonos világosságú szürke közötti fokozatok vannak jelen. A világosság a fekete és a másik két tényezõ által meghatározott érték között változtatja a szín világosságát. A HSB értékeket általában százalékosan, 0 és 100 közötti értékekkel adják meg.
    A H (színezet) érteket esetleg fokban. Ez a jelölés a színkörre utal, ahol a szivárvány színei egy 360 fokos kör mentén helyezjednek el. [SIZE=-0]CMYK színkezelés
    A nyomdaipar a színes képek nyomtatásához a CMYK színkezelést használja. A CMYK rövidítés a Cyan, Magenta, Yellow, Black (kékeszöld, bíbor, sárga, fekete) szavak kezdõbetûibõl képzõdött (a black utolsó betûje). A nyomdagépek ezt a négy színt nyomják a papírra egymás után a színes képek megjelenítéséhez. A fekete azért szükséges, mert a másik három színû festékkel nem lehet elegendõen erõs fekete tónust létrehozni. Emellett a nyomtatott termékekben sok a teljesen fekete elem, jellemzõen a szövegek betûi. Ezt gazdaságosabb egy színnel a papírra nyomni, mint három színbõl kikeverni. Minthogy itt fehér papírra nyomott színes festékek hatását kell szimulálni, a nagyobb számok sötétebb tónusokat (több festéket) jelölnek. Az értékeket százalékos formában kell megadni. Ezért minden alapszínnek száz fokozata lehetséges. A nyomdai elõkészítéshez használt fotóretusáló programok CMYK módba is át tudják konvertálni a képeket.

    [/SIZE]
    [​IMG]
    A CMYK színmód hiányossága, hogy nem képes minden olyan színt visszaadni, ami RGB módban a monitoron megjelenik. Különösen az élénk színek egy része tompul le. Ezek tehát nem nyomtathatóak ki a képernyõn látott intenzitással. A képek nyomdai elõkészítésénél ezt figyelembe kell venni.

    [​IMG]
    Az RGB színek torzulása a CMYK konverziónál


    Lab színmód
    A Lab (ejtsd: elábé) egy speciális színmód. Ez a világosság (Lightness), valamint a zöld-bíbor különbsége és a kék-sárga különbsége értékeit írja le. Ezt a két utóbbit egyszerûen az ábécé két elsõ betûjével jelölték meg. Így lett "a" és "b". Ezt a színrögzítési módot a színes televíziós képátvitelhez dolgozták ki. A színes televíziózás kezdeti idõszakában fontos volt, hogy a kisugárzott színes adást a fekete-fehér készülékek is tudják fogni fekete-fehérben. Ezért az egyik csatorna a "világosságjel", ez egy önmagában is használható fekete-fehér képet hordoz. A szín-információt a másik két csatorna adja hozzá, mintegy kiszínezve azt. Az "a" betûvel jelölt csatorna a telített zöld és bíbor komplementer színpár közötti színeket tartalmazza. A "b" csatorna a telített sárga és kék színek közötti értékeket hordozza. A számítástechnikában a Lab mód a Kodak Photo CD képformátummal jelent meg. Ezt eredetileg a televízión való visszajátszásra fejlesztették ki. Ennek a színkezelésnek számos gyakorlati elõnye van, ezért fontos ismerni.

    [​IMG]
    Az Lab színmód csatornái <hr>
    Következő rész: tömörítés, képformátumok, képjellemzők




    Forrás: www.fotovilag.hu
     
    Valcika kedveli ezt.
  8. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Digitális kép 4.rész

    Képformátumok, tömörítés, színhelyesség, képzaj

    Tömörítés
    Ha minden pixel színét 24 számjeggyel írjuk le, akkor egy kép adatainak rögzítéséhez nagyon sok számjegy szükséges, ezért nagy lesz a képfájl. Az így keletkezett adatállományok nagy memóriakapacitást igényelnek, és kezelésük is lassú, nehézkes. Ennek a gondnak a csökkentésére dolgozták ki a különböző tömörítési eljárásokat. Ezek segítségével a képek adatai kisebb méretű fájlokba "csomagolhatók" össze. Vannak veszteségmentes és veszteséges tömörítési eljárások. A veszteségmentes eljárásoknál a kép eredeti információtartalma nem csökken. A megnyitott digitális kép így azonos az eredetivel. Ezekkel az eljárásokkal az eredeti méretnek kb. 50-30%-ára lehet zsugorítani a fájlokat.
    A veszteséges eljárásoknál a megnyitott kép kevesebb információt hordoz, mint az eredeti. A veszteséges módszerekkel lényegesen kisebb képfájlok hozhatók létre. Ezek mérete az eredetinek tized- vagy akár századrésze is lehet. A kevesebb információ a kontúrok kisebb-nagyobb elmosódásában vagy a felületek zajosodásában mutatkozik meg.

    Képformátumok
    A képi információ digitális tárolására számos szabványt alakítottak ki. Ezek a már említett képformátumok. Az egyes formátumok abban is különbözhetnek egymástól, hogy a kép látható tulajdonságain kívül még milyen kiegészítő információkat képesek tárolni. Például vágógörbe, alfa-csatornák, átlátszó felületek, rétegek vagy animáció. A képek színmódja, illetve színmélysége szempontjából is lehetnek különbségek az egyes formátumok között.
    Ezekről alapos ismertetések és leírások találhatók a számítástechnikai szakirodalomban. A részletek inkább az informatikai szakemberek számára fontosak. Itt most a teljesség igénye nélkül rövid ismertetést adunk a legfontosabbakról. A digitális fényképezés szempontjából a három legfontosabb képformátum a JPG, a TIF és a RAW.

    [​IMG]


    TIF (TIFF - Tagged Image File Format)
    Ennek a formátumnak a legfőbb előnye, hogy széles körben elterjedt és platformfüggetlen. Használja a nyomdaipar és a legtöbb képfeldolgozó program ismeri. A TIF képek a fekete-fehér vonalas színmódtól az RGB módon keresztül a nyomdaiparban használatos négyszínű (CMYK) színmódig képesek tárolni a képeket.
    A digitális fényképezőgépek közül a magasabb kategóriás, illetve a professzionális típusok használják. A TIFF képek viszonylag nagy méretűek, ezért tárolásukhoz nagy kapacitású memóriakártyák és más adathordozók szükségesek. Ezt a formátum hátrányaként említhetjük meg.

    JPG (JPEG)<o:p></o:p>
    Ez a digitális fényképezőgépek által használt legelterjedtebb képformátum. Az adatok tárolásához tömörítést alkalmaz, így egy JPG kép kevesebb számjegyből áll, mint ugyanaz a kép TIF formátumban. Ezért JPG képekből több fér el a fényképezőgép adathordozóján. A tömörítés veszteséges, ami azt jelenti, hogy a mentéskor a kép információtartalmának egy része elvész. A minőségromlás a kontúrok életlenné válásában, illetve a felületek és tónusátmentek egyenetlenségében (JPG-zaj) jelentkezik. A tömörítés mértéke több fokozatban szabályozható. Az enyhébb fokozatoknál a képminőség romlása jelentéktelen vagy alig észrevehető. Az erősebb fokozatok lényegesen kisebb fájlméretet eredményeznek, de a képminőség erőteljesen romlik. A legenyhébb tömörítésű (legjobb minőségű) JPG kép is lényegesen kisebb fájlméretű, mint ugyanaz TIFF formátumban. Főként ennek és a szabályozható tömörítési fokozatnak köszönhetően vált kedveltté ez a formátum a digitális fényképezésben.


    [​IMG]
    JPG kép részlete különböző tömörítési fokozatokkal (Photoshop)

    A JPG képállományok mérete erősen függ a képtartalomtól. Egy sok részletet tartalmazó kép azonos erősségű tömörítés mellett lényegesen nagyobb fájlban tárolódik, mint egy sima felületekről készült felvétel. A tömörítés mértékét számokkal szokták megjelölni. A nagyobb szám kisebb tömörítést jelent. Ezzel kisebb minőségromlás és nagyobb fájlméret jár.

    [​IMG]<o:p></o:p>

    Az alábbi táblázat két felvétel fájlméreteit mutatja TIF formátumban és különböző fokozatú JPG tömörítésekkel. Az egyik kép sok apró részletet tartalmaz, a másik sima falfelületekről készült. A 6 megapixeles fényképezőgéppel készült képek fájlmérete TIF formátumban mind a két esetben 18 MB. Ugyanazok a képek JPG formátumban jelentősen más méretet vesznek fel.

    Az alábbi táblázat két felvétel fájlméreteit mutatja TIF formátumban és különböző fokozatú JPG tömörítésekkel. Az egyik kép sok apró részletet tartalmaz, a másik sima falfelületekről készült. A 6 megapixeles fényképezőgéppel készült képek fájlmérete TIF formátumban mind a két esetben 18 MB. Ugyanazok a képek JPG formátumban jelentősen más méretet vesznek fel.


    Különböző motívumokat ábrázoló képek fájljainak mérete TIF és JPG formátumban különböző tömörítési fokozatokkal
    <o:p></o:p>

    <table border="1" width="99%"> <tbody> <tr> <td> </td> <td>TIF</td> <td>JPG-12</td> <td>11</td> <td>10</td> <td>9</td> <td>8</td> <td>7</td> <td>6</td> <td>5</td> <td>4</td> <td>3</td> <td>2</td> <td>1</td> <td>0</td></tr> <tr> <td>Rücsköss fal</td> <td>18 MB</td> <td>5,1 MB</td> <td>3,3 MB</td> <td>2,3 MB</td> <td>1,8 MB</td> <td>1,4 MB</td> <td>1,1 MB</td> <td>1,0 MB</td> <td>930 KB</td> <td>790 KB</td> <td>690 KB</td> <td>640 KB</td> <td>480 KB</td> <td>420 KB</td></tr> <tr> <td>Sima falak</td> <td>18 MB</td> <td>3,3 MB</td> <td>2,5 MB</td> <td>1,3 MB </td> <td>1,0 MB</td> <td>740 KB </td> <td>550 KB</td> <td>530 KB</td> <td>420 KB </td> <td>360 KB </td> <td>320 KB</td> <td>280 KB </td> <td>230 KB</td> <td>210 KB</td></tr></tbody></table>
    A táblázatból kitűnik, hogy a TIF-fel azonos minőségűnek látszó 12 vagy 10 tömörítésű JPG képfájl lényegesen kisebb méretű, mint az azonos motívumot ábrázoló TIF állomány. Ezért a JPG a digitális fényképezés területén nagyon gazdaságosan használható.<o:p></o:p>
    A JPG tud tárolni 8 bites (szürkeárnyalatos vagy 256 színű), 24 bites RGB, és 32 bites (CMYK) színmódú képeket. Emellett a vágógörbe (path) tárolására is képes. Létezik egy változata, a progresszív JPG. Ez az internetes átvitelnél előnyös. A letöltődés kezdetén már láthatóvá válnak a kép részletei, és a teljes letöltődésig folyamatosan élesedik a kép.


    RAW
    A RAW formátumot egyre több magasabb kategóriás digitális fényképezőgép használja. Nyers adatformátumnak is nevezik, mert a kép digitalizálás utáni adatait tartalmazza. Ezeken az adatokon a fényképezőgép szoftvere még nem végzett átalakításokat, korrekciókat (színegyensúly, kontrasztállítás stb.). Veszteségmentes módon van tömörítve. A nyers RAW képek utólagos korrekciót igényelnek. Színmélysége általában 36 bit. Ez a fényképezőgépből letölthető legtöbb adatot tartalmazó állomány. A különböző márkák RAW formátumai nem egyforma kódolásúak. Erre utal az is, hogy a fájlok nevének kiterjesztése (elnevezése) is más. A Canon például CRW-nek, a Nikon NEF-nek, a Kodak DCR-nek nevezi a saját formátumát. Egy adott márka különböző fényképezőgépei sem azonos formátumú képeket készítenek. Ezért a RAW képek megnyitása elsősorban az adott géptípus kezelőszoftverével lehetséges.

    [​IMG]


    Világosság, kontraszt
    A képek két legfeltűnőbb jellegzetessége a világosság és a kontraszt. Ezt a két tulajdonságot egyes képeken nehéz egymástól elkülöníteni. A világosság kérdése talán egyszerűnek látszik, de valójában nem az. Az általános (vegyes tónusú) képet akkor tekinthetjük megfelelő világosságúnak, ha a téma közepes tónusai a képen is nagyjából közepesek. A kép világosságát első pillantásra meg lehet ítélni, rögtön érezzük, hogy jó-e. Nem mindig a közepes fedettségű kép az ideális tónusú. Ha például egy szénkupacot fényképezünk, egy sötét kép adja vissza legjobban az eredeti látványt. Egy havas tájtól azt várjuk el, hogy világos színű legyen. A kontraszt a kép világos és sötét részei közötti tónuskülönbség. Ha két kép azonos motívumot ábrázol, és az egyiken két adott részlet tónusának különbsége nagyobb, mint a másikon, akkor ennek nagyobb a kontrasztja. Ez nem feltétlenül érinti a közepes tónusok világosságát. Egy nagyobb kontrasztú képen a sötét részlet akkor is sötétebb, ha a középtónus azonos. A kontrasztosabb képeken sokszor elvesznek a legvilágosabb és legsötétebb részletek árnyalatai. A túl kis kontrasztú képek nagyon lágynak, erőtlennek, szürkének tűnhetnek. A nagyobb kontraszt egyes esetekben olyan hatást tesz, mintha a kép élesebb lenne. A kontraszt azonban technikai szempontból nem függ össze az élességgel.

    [​IMG]

    Színhelyesség
    A színes képek egyik fontos minőségi jellemzője, hogy a kép színei mennyire felelnek meg az eredeti látványnak, illetve ezzel kapcsolatos elvárásainknak. Ezt a jellemzőt röviden színhelyességnek vagy színegyensúlynak hívjuk.
    A kép színeit a képrögzítési folyamat minden láncszeme befolyásolja. Ezek a megvilágító fény színe, a fényképezőgép színérzékelése, a képfeldolgozó rendszer színkezelése, a megjelenítő (monitor, nyomtató) színtorzítása. Tehát a fényképen és az eredeti témán korántsem lesznek automatikusan azonosak a színek. Közelebb járunk a valósághoz, ha azt mondjuk, hogy sohasem lesznek azonosak, legfeljebb optimálisan megfelelnek egymásnak.
    A színeket az említett tényezőknek megfelelően a fényképezőgép alkalmas beállításával (fehéregyensúly), az erre szolgáló program használatával és a megjelenítők kalibrálásával optimalizálhatjuk. Ha a kapott kép nem színhelyes, akkor a fotóeditáló programok segítségével széles határok között lehet korrigálni.

    [​IMG]
    Képek különböző színegyensúllyal


    Képzaj
    A képzaj az elektronikusan rögzített vagy átvitt képek jellegzetes hibalehetősége. Digitalizált képeknél gyakran tapasztaljuk, hogy a téma sima felületein a kép pixelstruktúrája nem homogén. Ha csak kis színeltérések vannak, még nem számít hibának. Ha az egymás melletti pixelek világossága vagy színe nagyon eltérő, az már zavaróan hat. Ez a jelenség a képzaj. Nevét onnan kapta, hogy lényegét tekintve azonos a hangerősítőknél, telefonvonalaknál tapasztalható sistergő zajhoz. Elméletileg ide sorolható minden olyan információ, amely nem tartozik a rögzíteni kívánt információhoz, szaknyelven a hasznos jelhez. A már digitálissá (számjegyekké) alakított jelhez nem keveredhet zaj. A digitális információrögzítésnek és -átvitelnek ez az egyik fontos előnye. A zaj a kép digitalizálása előtt vagy a digitalizálás során alakul ki.


    [​IMG]
    Zajmentes és zajos felület

    A fény a szkennerekben vagy a digitális fényképezőgépekben lévő fényérzékelő félvezető lapkákban (CCD) elektromos töltést hoz létre. A töltés erőssége elméletileg arányos a fény erősségével. A nagyon sötét képrészeken, ahol a fény kevés, jelentős elektronikus (analóg) erősítésre van szükség. Ez a képzaj egyik oka. Amikor az analóg-digitális átalakítási folyamatban a feszültségértékhez a rendszer megkeresi a megfelelő számértéket, szintén jelentkeznek eltérések. Ebből adódik az úgynevezett kvantálási zaj. A zajosság, illetve zajmentesség a digitális képek egyik minőségi jellemzője.

    Copyright: Dékán István

    <hr>
    [​IMG]
    Ez a cikk részlet a Digitális fényképezés az alapoktól a szakmai ismeretekig című könyvből.

    Megrendelhető a kiadótól árkedvezménnyel.

    A könyv bemutató oldala
    ITT MEGTEKINTHETŐ

    Forrás: www.fotovilag.hu


     
    Nagykarikás és Valcika kedveli ezt.
  9. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Digitális kép 5.rész

    Élfinomítás, interpoláció, hisztogram

    Élfinomítás (anti-aliasing)<o:p></o:p>
    A digitális képek elemi képpontjai függőleges oszlopokba és vízszintes sorokba rendezett négyzetek. Ebből adódik a digitális képek egyik legfeltűnőbb problémája. Ez az átlósan vagy nem vízszintesen, illetve függőlegesen haladó kontúroknál jelentkezik. A kontúr két különböző színű felület éles határvonala. Egy adott pixel csak egyféle színű lehet. Ha egy kontúrvonal a pixelen megy keresztül, akkor a pixel vagy az egyik, vagy a másik színt veszi fel. Így a ferde vonal lépcsőzetes, "cakkos" lesz. Ez a jelenség, különösen a kisebb felbontású képeknél, nagyon zavaró. Csökkentésére találták ki az anti-aliasing eljárást, amit magyarul élfinomításnak neveztek el. Ennek lényege, hogy a képet alakító program a különböző színek határvonalához átmeneti színű pixeleket illeszt. Ezzel csökken, "finomodik" a kontúr lépcsőzetessége. Az eljárás rontja a kontúrélességet, de a lépcsőzetesség érzete csökken vagy megszűnik.<o:p></o:p>

    [​IMG]
    Ferdén haladó kontúr élfinomítás nélkül és élfinomítással


    Interpoláció<o:p></o:p>
    Ez az eljárás a digitális képek méretének, pixelszámának megváltoztatását szolgálja. A gyakorlatban általában a képek felnagyításakor van rá szükség. A nagyított kép több pixelből áll, mint az eredeti. Minthogy csak az eredeti kép információtartalma áll rendelkezésre, ezért a megnövelt pixelmennyiség sem hordozhat új információkat. A nagyítás során keletkező új pixelek színét a szomszédos eredeti pixelek színéből "tippeli meg" a nagyítást végző program. Azt, hogy ez a tippelés milyen logika alapján történik, a programba épített interpolációs algoritmus dönti el. Az algoritmus által használt matematikai szabályrendszertől függ a nagyított kép minősége. Ezért ez a különböző eszközöknél nem egyforma. Az interpoláció elsősorban a kontúrok élességét és a kép részletgazdagságát rontja.<o:p></o:p>

    [​IMG]


    Hisztogram<o:p></o:p>
    Egy átlagos digitális kép különböző világosságú képpontokból, pixelekből áll. Elméletileg ezek világosságértékei a feketétől a fehérig terjedhetnek. A hisztogram egy grafikon, amely arról ad felvilágosítást, hogy a különböző világosságú pixelekből mennyi van a képen, illetve mennyiségük hogyan aránylik egymáshoz. Ez egy speciálisan digitális képtartalom-elemző eszköz. A fotóeditáló programok a hisztogram segítségével képmódosításra is lehetőséget adnak.<o:p></o:p>
    A vízszintes tengely a világossági értékeket jelzi a nullától a maximumig (például a feketétől a fehérig). Általában a bal szélen van a fekete (a legsötétebb), <o:p></o:p>
    a jobb szélén a fehér (a legvilágosabb) tónus. Ezek között 256 fokozatra van osztva a tengely. Maga a hisztogram lényegében egymás melletti függőleges vonalakból áll. <o:p></o:p>
    Olyan, mintha minden tónusérték fölé állítottunk volna egy függőleges pálcát, amelyek magassága arányos azzal, hogy az adott tónusú képpont hányszor fordul elő a kép felületén. <o:p></o:p>
    <o:p>
    [​IMG]

    [​IMG]

    [​IMG]

    Ennek a grafikus ábrázolásnak többféle haszna, előnye is van. A jól exponált, sokféle tónust hordozó képek hisztogramján a grafikon teljes szélességében megjelennek a függőleges vonalak.<o:p></o:p>
    </o:p>
    Ha egy kép felületének legnagyobb részén sötét tónusok vannak, akkor a hisztogramjának jobb oldala üres, lényegében egy vízszintes vonal. Ez a helyzet például egy éjszakai felvételnél. Akkor is hasonló a hisztogram, ha egy közepes tónusú motívumot ábrázoló felvétel alulexponált. Egy túlexponált, világos képnél a grafikon jobb oldalára húzódik a hisztogram "teste". Az ilyen expozícióelemzés csak azoknál a képeknél ad valós információt, amelyeken sokféle tónus van. A expozíció megítélése nemcsak technikai kérdés. Ebbe szubjektív tényezők is beleszólnak. Egy éjszakai felvétel akkor jól exponált, ha majdnem az egész felülete sötét. Egy havas tájról készült kép viszont optimális expozícióval is csak világos tónusokat tartalmaz. Ezt a hisztogram értékelésénél figyelembe kell venni. <o:p></o:p>
    Egyes digitális fényképezőgépek képesek megjeleníteni a rögzített képek hisztogramját. Ezt össze kell vetni azokkal a tónusokkal, amiket a képen ideálisnak tartunk. Ritkább megoldás, de azzal is találkozhatunk, hogy a fényképezőgép már a felvétel előtt, a keresőkép alapján is készít hisztogramot, és megjeleníti a kijelzőn. Ez lehetőséget ad a kép expozíciójának (világosságának) felvétel előtti vagy utáni korrekt ellenőrzésére. (Ezekről a lehetőségekről a fényképezőgépek funkcióinak leírásánál részletesebben is szót ejtünk.)

    Forrás: www.fotovilag.hu

     
    Valcika kedveli ezt.
  10. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Digitális kép 6.rész

    Képek méretezése, optimalizálása az internetre

    Nem könnyű feladat a képek méretének és a tömörítés mértékének megfelelő beállítása az internetes felhasználáshoz. A túl nagy pixelméretű képek "lelógnak" a monitorról. A túl kicsik elvesztik részleteiket. A JPG képek enyhe tömörítése jó minőséget jelent, de lassú letöltődést. Az erős tömörítés sokat ronthat a minőségen. Meg kell találni az adott felfasználáshoz igazodó optimumot.


    Szkennelési tanácsok
    A képet egy kis felbontási értékkel célszerű szkennelni. Például a lapszkennerrel egy 13x18 cm-es képet 75 vagy 100 dpi-vel. Tulajdonképpen a végeredmény szempontjából az az optimális, ha a szkennelt kép pixelmérete a végső kép pixelméretének egész számú többszöröse. Tehát a duplája vagy a négyszerese. De mindenképpen legalább a duplája legyen. Filmszkenner használatánál is célszerű odafigyelni a kimeneti pixelszámra. A legoptimálisabb eset, ha ez megfelel annak, amire szükségünk van. Így nem kell utólag a méretet változtatni. Ezzel elkerülünk mindenféle minőségromlást.

    A tömörítésről
    Minden, a gyakorlatban használatos képformátum alkalmaz valamilyen tömörítést. E nélkül túl nagy méretű képállományok jönnének létre. A tömörítések legtöbbje veszteség nélküli, azaz a fájl megnyitása után visszakapjuk az eredeti, eltárolt kép összes információját. Ebben az összefüggésben, ha képméretről beszélünk, az mindig a kép pixeleinek számát jelenti. Ezért itt sem a felbontás-adatnak, sem a kép centiméterben kifejezett nagyságának nincs jelentősége. Ezek csak a kinyomtatáskor lesznek fontosak. A lényeg megértése szempontjából maradhatunk a képernyőn (weben) megjelenő képek példájánál. A veszteséges tömörítési eljárásokkal, kisebb-nagyobb minőségromlás árán sokkal kisebb képállományokat lehet létrehozni (azonos pixelszám mellett). Minden tömörítési algoritmusra jellemző, hogy a képfájl mérete a képtartalomtól is függ. Egy sima felületeket tartalmazó kép adatai kisebb méretű fájlban tárolhatók, mint egy részletgazdag képé. A fotószerű képeknek a webwen való elhelyezéséhez legelterjedtebb a JPG formátum. Ezt minden böngésző ismeri és a tömörítés mértéke szabályozható. Igaz, hogy erősebb tömörítési arányoknál csökken a színmélység, de ez még mindig fotószerűbb, mint az eleve 8 bites GIF formátum.

    A gyakorlat
    Képfórumunkba olyan képek tölthetők fel, amelyeknek a hosszabb oldala 700 pixel. Nézzünk egy gyakorlati példát egy digitális fényképezőgéppel készült, eredetileg 3256 x 2196 pixel méretű kép átalakítására.


    [​IMG]
    Az eredeti kép méretadatai a kicsinyítés előtt

    Először az Image / Imge Size menüpont segítségével kell a kép méretét úgy beállítani, hogy a hosszabbik oldal 700 pixel legyen.

    [​IMG]

    A kép pixelméretének csökkentése

    Az ilyen méretváltoztatásnál mindig romlik az élesség. Ezt a Filter / Sharpen / Unsharp Mask segítségével lehet javítani. A szűrő paramétereit is be lehet állítani. A javasolt erősség 40-100 közötti legyen a kép jellegétől függően. A szűrő hatását az előnézeti képen célszerű ellenőrizni, és szükség szerint korrigálni.



    [​IMG]
    Élesítés Unsharp Mask-al

    Ezután jöhet a kép elmentése JPG formátumban. Fontos, hogy a kép egyrétegű (Faltten) legyen. Ha megadtuk a fájl nevét és ráklikkeltünk az Ok (mentés) gombra, akkor egy újabb párbeszéb-ablakot kapunk. Itt három lehet beállítani a keletkező JPG kép legfontosabb jellemzőit.

    A tömörítés (Quality) mértéke.
    A photoshopnál a 12-es fokozat a legjobb minőség és a legkisebb tömörítés. Ez még legtöbb képnél nem jelent észrevehető különbséget más formátumokhoz képest. A 8-as vagy a 10-es, még mindig optimális, és lényegesen kisebb fájlméretet jelent a 12-hez képest. Ha fontos a jó minőség, akkor a 12-8 értékek az optimálisak. Az 5 vagy 4 már észrevehető élesség és kisebb színtorzulást jelent. Internetes képeknél, ha fontos a kis fájlméret, ezeket a közepes értékeket szokták alkalmazni.

    [​IMG]

    Az 1 vagy a 0 (nulla) már jelentősen rosszabb minőséget jelent. Persze az itt jelzett értékítéletek részben szubjektívek, részben a kép tartalmától is függnek. Más megítélés alá esik egy vékony vonalakat és éles kontúrokat tartalmazó kép és megint más egy finom tónusátmeneteket hordozó motívum. A JPG tömörítés ez utóbbinál kevésbé feltűnő változásokat okoz. A tényleges összehasonlításhoz itt bemutatok egy 12 és egy 1-es értékű tömörítéssel készült kép kinagyított részletét.

    [​IMG]
    12-es tömörítés (kinagyított részlet)

    [​IMG]
    1
    -es tömörítés (kinagyított részlet)

    Ha a Preview opció be van kattintva, akkor a boksz alján megjelenik a keletkező kép fájlmérete, és az is, hogy egy adott átviteli sebesség mellett mennyi idő alatt töltődik le a kép az internetről.

    Formátum opciók. Itt a Progressive opcióra célszerű klikkelni. Ez azt jelenti, hogy a kép kisebb csíkokra bontva lesz kimentve. Ez lehetőséget ad a böngészőnek, hogy már a teljes letöltés előtt megjelenítse a kép egy részét.

    [​IMG]
    Tömörítés: 10, méret: 187 kb

    [​IMG]
    Tömörítés: 8 - méret: 120 kb

    [​IMG]
    Tömörítés: 5 - méret: 84 kb

    [​IMG]
    Tömörítés: 1 - méret: 46 kb

    Ez a kenyában készült felvétel TIF formátumban (570 x 450 pixel méretben) kereken 770 kB. A legjobb (12-es) JPG formátumban 200 kb.

    Save for Web
    A Photoshopnak van egy olyan modulja, amely nagymértékben leegyszerűsíti a képek internetre való optimalizálását. Ez a Save for Web menüpont segítségével aktivizálható. A kezelőfelületen megjelenik kettő vagy négy ablak, amiben a kép látható. A kétablakos változatnál az eredeti és a megváltoztatott, a négyablakosnál három különbözőképpen módosított változat. Itt a kétablakos beállítást mutatjuk be.

    [​IMG]

    A JPG formátum kiválasztása után meg kell adni a tömörítés mértékét. A Progressive opció bekattintása azt jelenti, hogy a letöltődéskor a kép részletekben jelenik meg. Tehát már a teljes letöltődés előtt is látunk belőle valamit. Ezt célszerű kihasználni. A tömörítés mértéke százalékosan adható meg. Ennek neve Quality (Minőség). A kisebb számhoz erősebb tömörítés tartozik. Ennek jelentőségéről a képformátumokkal foglalkozó részben volt szó. Általános esetekben a közepes (30-50%) a megfelelő. Ez alatt a fájlméret már kevésbé csökken, a képminőség viszont drasztikusan romlik. Ha gyors átvitelt szeretnénk, akkor használhatunk erősebb tömörítést.

    [​IMG]

    A program tájékoztat, hogy az adott beállítás mellett mekkora lesz a kép fájlmérete, és hogy egy adott átviteli sebességnél hány másodperc alatt töltődik le. Így vizuálisan ellenőrizhető a beállításhoz tartozó képminőség is. Ha valamelyik paraméter nem megfelelő, akkor a véglegesítés előtt lehet változtatni a tömörítés mértékén.

    [​IMG]
    c Dékán István
    <hr>

    Szótár
    Kép mérete – Image Size
    Szerkesztés – Edit
    Preferenciák (beállítások) – Preferences
    Pixelméret – Pixel Dimensions
    Dokumentum- (nyomat-) méret – Document Size, Print Size
    Felbontás – Resolution
    Életlen maszk – Unsharp Mask

    Forrás: www.fotovilag.hu



     
    Valcika kedveli ezt.
  11. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Alapfogalmak 1.rész

    Ez rész azoknak szól, akik esetleg nem ismerik a fényképezés alapfogalmait. Azoknak, akik már tisztában vannak ezekkel a fogalmakkal, a magasabb szintű részek tanulmányozását javaslom. Ebben a cikkben az expozícióról, fényrekeszről és a fényerőről, zárszerkezetről, megvilágítási időről van szó.

    A fotográfiai folyamat az analóg fényképezésnél
    A látás és a fényképezés feltétele a fény jelenléte. A fény egy sajátos energiafajta, elektromágneses sugárzás. Mindig valamilyen fényforrásból indul, és egyenes irányban terjed. A fényforrás a szabadban általában a nap. Helyiségben lehet egy izzólámpa, neoncső vagy a fényképezőgép vakukészüléke. A fény elindul a fényforrásból. A fénysugarak elérik a témát és arról visszaverődnek. A visszavert fény egy része a fényképezőgép objektívjébe jut. A fénysugarak áthatolnak az objektív üveglencséin, és közben megváltozik a haladási irányuk. Ennek köszönhető. hogy a film felületén kirajzolódik a téma képe. A film fényérzékeny anyagában a fény hatására láthatatlan kémiai változás jön létre. Ezt rejtett, szakkifejezéssel látens képnek hívjuk. A látens képet lényegében az ezüstsó kristályokból kiváló csekély (néhány atomnyi) fémezüst jelenti. A megvilágított filmet előhívjuk. Ez a kémiai folyamat láthatóvá teszi a képet. A előhívás során a látens kép ezüstatomjai körül nagyobb ezüstkristályok alakulnak ki. A fekete-fehér fotográfiai kép ezekből az ezüstkristályokból áll. A színes filmnél az ezüst kiválásával együtt színes festékanyagok, úgynevezett színezékek is képződnek. Ezek alkotják a színes képet. Az analóg fényképezés célja általában fekete-fehér vagy színes papírkép, esetleg a színes diapozitív. A negatívfilmről ezért papírkópiát kell készíteni, nagyítani. A diapozitívok az előhívás után közvetlenül vetíthetőek, felhasználhatóak.
    [​IMG]
    A digitális technikánál a fényképezőgépben a film helyén egy elektronikus alkatrész, a szenzor helyezkedik el. Ennek miroszkópikus celláiban okoz a fény fizikai elváltozást. Ez az első lépése az elektronikus képrögzítésnek.

    Expozíció

    A megfelelő kép kialakulásához minden felvételnél egy adott mennyiségű fényre van szükség. Hogy mennyi ez a fény, a képrögzítő rendszer fényérzékenységétől függ. Az érzékenységet még a filmes korszakban szabványba foglalták. Nemzetközileg használt mértékegysége az ISO fok. A filmek érzékenységét a gyártáskor alakítják ki. Ez később az előhívás során némileg befolyásolható. A digitális fényképezőgépeknél a rendszer érzékenysége bizonyos határok között beállítható.
    A fényérzékeny felületet érő fénymennyiség jelenti az expozíciót. A helyes expozíció adja a legjobb képeredményt. Ilyenkor a megfelelő mennyiségű fény jutott a felületre. Alulexpozíció esetén túl kevés a fény, a kép sötét vagy fakó, kontrasztszegény lesz. A túl sok fény által okozott hibát túlexpozíciónak nevezzük. Ilyenkor a kész képen a világosabb részek kifehérednek, a színek megváltoznak.
    [​IMG]
    Különböző expozícióval készült felvételek

    Az optimális expozícióhoz a felvétel készítésekor szabályozni kell a fényérzékeny felületre jutó fény mennyiségét. Ez történhet a rekesznyílás vagy a megvilágítási idő változtatásával.

    Fényrekesz
    Az objektívekben egy vékony fémlemezekből kialakított szerkezeti egységet találunk. Ez a fényrekesz. Segítségével a lencséken áthaladó fény mennyiségét lehet szabályozni. Nyitott rekesznél az objektív világosabb képet rajzol a filmre, a rekesznyílás szűkítésével a kirajzolt kép sötétebb lesz. A különböző nagyságú beállítható rekesznyílásokat általában szabványos számértékek jelölik. Ezek a rekeszértékek, más szóval fokozatok. A szabványos rekeszértékek: 1,4 - 2 - 2,8 - 4 - 5,6 - 8 - 11 - 16 - 22 - 32. A kisebb számoknál több az objektíven átjutó fény. Ezek a nagyobb rekesznyílások. A nagyobb számértékek tehát a szűkebb nyílásokhoz tartoznak. Ilyenkor sötétebb az objektív által kirajzolt kép (kevesebb fény). A nagyobb rekesznyílásoktól a kisebbek felé haladva minden rekeszértéknél feleannyi fényt enged át az objektív, mint az előzőnél.
    [​IMG]

    A fényképezőgépeken nemcsak ilyen szabványos értékeket találunk. Sokszor a köztes értékek is kijelzésre kerülnek, vagy beállíthatók. Például az 5,6 és a 8 között a 6,3 és a 7,1. Egy korszerű digitális fényképezőgépen (f/3,5 fényerő mellett) például a következő rekeszértékeket találjuk: 3,5 - 4,0 - 4,5 - 5,0 - 5,6 - 6,3 - 7,1 - 8,0 - 9,0 - 10 - 11 - 13 - 14 - 16 - 18 - 20 - 22. Ebben a számsorban két szabványos érték (például a 8 és a 11) között három kisebb fokozatot lehet beállítani.
    [​IMG]


    Fényerő
    Fényerőnek az objektív legnagyobb rekesznyílását nevezzük. Ez a lencserendszer gyújtótávolságától és teljes fényáteresztő felületének nagyságától függ. A fényerő szabja meg, hogy adott megvilágításnál mennyi fény hatolhat át maximálisan a lencserendszeren. Számértéke fel van tüntetve az objektíven. A jelölés többféle formában is lehetséges. Például: f/2,8 vagy 1:2,8, esetleg f=2,8.
    [​IMG]

    Az eltérő konstrukciójú objektívek különböző fényerővel rendelkezhetnek. A kompakt gépeknél jellemző az f/4,5-5,6-os fényerő. Az f/2 vagy f/2,8 érték az átlagosnál jobbnak számít. Nappal, a szabadban, amikor erős a fény, tulajdonképpen nincs jelentősége ennek az adatnak. A nagyobb fényerő a gyenge fényviszonyok mellett jelent előnyt. A gyakorlatban ez annál a kritikus megvilágítási értéknél mutatkozik, amikor például az f/2-es objektívvel 1/60 másodpercet lehet exponálni, f/5,6-tal pedig csak 1/15-öt. Ez utóbbi kézből könnyen bemozdul. Természetesen lehet használni a kisebb fényerő kompenzálására nagyobb érzékenységet (ha van a gépen), de ez zajosabb képet hoz létre. Tehát a nagyobb fényerővel kisebb a bemozdulás veszélye, illetve a képzaj.

    [​IMG]
    Nagy fényerejű teleobjektív (Canon EF 400 mm f/2,8L II USM)



    Zárszerkezet A zárszerkezet az exponálás előtt és után elzárja a filmet a fénytől. Amikor megnyomjuk az exponáló gombot, a zár kinyílik, és egy rövid ideig a fényt a filmre engedi, majd becsukódik. Az az idő, amíg a zár a filmre engedi a fényt, a megvilágítási vagy expozíciós idő. Ez legtöbbször a másodpercnek csak tört része. A legtöbb fényképezőgépen szabványos értékeket találunk. Például: 1, 1/2, 1/4, 1/8, 1/15, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, 1/500, 1/1000 másodperc. Az egyes értékek úgy vannak meghatározva, hogy a rövidebb idők felé haladva mindegyik fokozat az előzőhöz képest fele időtartamú. Az idők jelzését a fényképezőgépen egyszerűsített formában találjuk meg. Az 1/125 másodperc jelzése például: 125. A nagyobb számok ezért rövidebb időket jelölnek.
    [​IMG]
    A megvilágítási idő befolyásolja a filmre jutó fény mennyiségét és ezzel az expozíciót. Hosszabb idő alatt több fény éri a filmet. Ezért világosabb lesz a kép. Szökőkutas sorozatunk képei azonos rekesznyílással, de különböző záridőkkel készültek. Ha a megvilágítási idő alatt a fényképezőgép vagy a téma elmozdul, akkor a képen "elkenődés", bemozdulásos életlenség mutatkozik. Ez legtöbbször hiba. A bemozdulás mértéke az expozíciós időtől is függ.

    [​IMG]
    A korszerű, elektronikusan vezérelt zárszerkezetű fényképezőgépeken nem csak a már jelzett szabványos időértékeket lehet beállítani. Például az egy másodperc és a legrövidebb (1/4000) másodperc között a következő értékeket láthatjuk a kijelzőn: 1s - 0,8 - 0,6 - 0,5 - 0,4 - 0,3 - 4 - 5 - 6 - 8 - 10 - 13 - 15 - 20 - 25 - 30 - 40 - 50 - 60 - 80 - 100 - 125 - 160 - 200 - 250 - 320 - 400 - 500 - 640 - 800 - 1000 - 1250 - 1600 - 2000 - 2500 - 3200 - 4000. Ebben a sorban a leghosszabb idő 1 másodperc, a legrövidebb pedig ennek a négyezred része, azaz 1/4000 másodperc. (A szabványos időhosszakat vastagítással jelöltük.)
    [​IMG]
    Másfél perces megvilágítási idővel el lehet tüntetni a képről a gyalogosok sűrű tömegét.


    <o:p> </o:p>Viszonossági törvény
    A filmre érkező fénymennyiséget a rekesznyílás és a megvilágítási idő változtatásával is befolyásolhatjuk (kivéve vaku használatakor). Ha a rekesznyíláson egy szabványos fokozatnyit szűkítünk (például 4-ről 5,6-ra), feleannyi fényt enged át a lencse, mint előtte. Ha a megvilágítási időt egy fokozattal hosszabbítjuk (például 1/60-ról 1/30 másodpercre), kétszer annyi ideig éri a fény a filmet. A kétszer annyi idő alatt kétszer annyi fény hat a filmre. Ebből következik a rekesz és idő viszonyának alaphelyzete. A lényeg az, hogy ha a rekesznyíláson valahány fokozatnyit szűkítünk, de az expozíciós időt ugyanannyi fokozattal hosszabbítjuk, akkor a két hatás kiegyenlíti egymást. Így az expozíció azonos marad. Ez természetesen visszafelé is érvényes. Ezt nevezzük viszonossági törvénynek.
    [​IMG]
    Az egymás mellett lévő rekesz-záridő párok elméletileg azonos világosságú képeket eredményeznek.


    Fényérték, fokozat<o:p></o:p>

    Az expozíciót a rekesznyílás és a megvilágítási idő együttesen változtatja. Ez két mennyiség. Az egyszerűsítés érdekében létrehoztak egy olyan fogalmat is, ami lehetővé teszi, hogy a fényérzékeny felületet érő fénymennyiséget egyetlen számmal határozzuk meg. Ez a fényérték (Fé), angolul EV (Exposure Value), németül LW (Lichtwerk). Nevezhetjük egyszerűen fokozatnak is. Eggyel nagyobb érték (például Fé 8 helyett Fé 9) kétszeres fénybesugárzást jelent. Akkor növeltük egy fényértékkel az expozíciót, ha a rekeszt egy fokozattal nyitjuk vagy a megvilágítási időt egy fokozattal hosszabbítjuk. Ha a rekeszt egy fokozattal nyitjuk és a megvilágítási időt egy fokozattal rövidítjük, akkor a fényérték nem változott.


    Forrás: www.fotovilag.hu







     
    Booka kedveli ezt.
  12. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Alapfogalmak 2.rész

    Képrajzolás, gyújtótávolság, látószög, élesség, mélységélesség

    A fényről
    A látás és a fényképezés feltétele a fény jelenléte. A fény egy sajátos energiafajta, elektromágneses sugárzás. Mindig valamilyen fényforrásból indul, és egyenes irányban terjed. A fényforrás a szabadban általában a nap. A fénnyel kapcsolatos fizikai jelenségeket optikai jelenségeknek nevezzük.

    Egy felület optikai szempontból háromféleképpen viselkedhet. A fényt visszaverheti, elnyelheti vagy áteresztheti
    A nem átlátszó felületek a fény egy részét mindig visszaverik, más részét elnyelik. A világosság és a szín a felület fényvisszaverő tulajdonságától függ. Annál világosabbnak látunk valamit, minél többet ver vissza a rá eső fényből.
    A fénysugarak elérik a tárgyak felületét és arról visszaverődnek. A fényképezőgép objektívje felfogja a visszavert fény egy részét, és ezt hasznosítja a képalkotáshoz. Ebből a szempontból az emberi szemhez hasonlóan működik.

    [​IMG]
    A világosabb felület több fényt ver vissza

    Lyukkamera
    A legegyszerűbb képrajzoló eszköz a lyukkamera (camera obscura). Ez lehet egy helyiség vagy egy doboz, amelynek egyik oldalán, az elején egy kis luk van. A kamera előtti megvilágított téma képe megjelenik a doboz hátsó felületén. Az így kialakult kép a valósághoz képest fejen áll és oldalfordított. A lyukkamerát már az ókori Kínában is ismerték. Később a reneszánsz festőművészek használták segédeszközül. Ezzel lehetett tanulmányozni az épületek tárgyak vagy emberalakok korrekt térbeli rövidülését a perspektivikus torzulást. Ezért olyan valószerűek az ebben a korszakban készült festmények. Ekkor azonban a lyukkamera képét kézzel kellett lefesteni. Nem lehetett azt automatikusan rögzíteni. Erre a fényképezés feltalálásáig kellett várni.

    [​IMG]
    Képrajzolás lyukkamerával

    A képrajzolás alapja, hogy a tárgy egy pontjából visszaverődő fénysugarak hordozzák annak optikai tulajdonságait (világosság, szín). A tárgy egy adott pontjából a fény a tér minden irányába visszaverődik (matt felület esetén). A sugarak egy része a lukon keresztül eléri a képfelületet. A tárgy másik pontjából érkező fénysugarak a kép egy másik pontjába érkeznek meg. Így a képfelületen minden tárgypont optikai megfelelője (leképzése) megjelenik. A képpontok összessége adja magát a képet. A lyukkamera által létrehozott kép viszonylag sötét és életlen. Ezeken a hibákon javítanak a képrajzolásra használt üveglencsék.

    Képrajzolás lencsével

    A fény egy adott közegben (pl. a levegőben) egyenes irányban terjed. Különböző optikai tulajdonságú anyagok határfelületein azonban a nem merőlegesen beeső fénysugár megváltoztatja haladási irányát, megtörik. Ez történik például, ha a fény a levegőből az üvegbe érkezik, vagy onnan kilép. A fénytörés jelenségének köszönhető, hogy a domború, más szóval a gyűjtőlencsék képrajzolásra alkalmasak.
    [​IMG]
    Fénytörés síküvegen és domború lencsén

    A téma egy adott pontjából visszaverődő fénysugarak egy része eléri a lencse felületét. Ezek megtörve úgy változtatnak haladási irányt, hogy a képfelületen (filmen) elméletileg egy pontba érkeznek meg. A lencse a téma egy pontjából érkező és a felületét elérő összes fénysugarat képes hasznosítani egy adott képpont kirajzolásához. A téma másik pontjából érkező fénysugarak szintén az egész lencsefelületen keresztülmennek. Igaz, hogy egy másik képpontba érkeznek meg. Ezért a lencsék által alkotott kép viszonylag világos. A gyakorlatban az objektíven áthaladó fény mennyisége több tényezőtől is függ (pl. rekesznyílás, lencsék közötti szóródás, stb.). A lencse által alkotott kép a lukkamerához hasonlóan a valósághoz képest szintén fordított helyzetű. Tehát fejen áll és oldalfordított.

    [​IMG]
    Képrajzolás lencsével

    Gyújtótávolság
    Képrajzolásra az egyszerű domború lencsék (például egy plusz dioptriás szemüveglencse) is alkalmasak. Az ilyen kép azonban nagyon rossz minőségű, életlen, elmosódott. A kép minőségének javítására, a hibák csökkentésére több lencséből álló összetett rendszereket fejlesztettek ki. Fényképészeti célokra ilyeneket használunk. Ezeket objektíveknek hívjuk. A különböző fotográfiai feladatokhoz különböző objektívekre van szükség. Ezért a korszerű fényképezőgépeknek, amelyeket nemcsak hobby céljára használunk, általában levehető és így cserélhető az objektívje. Az objektív és annak jellemzői nagymértékben meghatározzák a készülő fénykép tulajdonságait.

    [​IMG]
    A fényképészeti objektívek összetett lencserendszerek

    A gyűjtőlencsék a felületükre párhuzamosan érkező fénysugarakat egy adott távolságban egy pontba összegyűjtik. Ebben a pontban a fénysugarak találkoznak, metszik egymást. Párhuzamosan akkor érkezik a fény, ha kiindulási helye nagyon messze, elméletileg a végtelenben van. A lencse és a fénysugarak metszéspontja közötti távolságot gyújtótávolságnak nevezzük. Jelölése: f. A gyújtótávolság a lencse anyagától és határoló felületeinek domborulatától függ.

    [​IMG]
    Domború lencse gyújtótávolsága

    A fényképészeti objektívek több lencséből állnak. Optikailag azonban hasonlóan viselkednek, mint egy gyűjtőlencse. Ezért az egész lencserendszer jellemezhető egy adott gyújtótávolsággal. A gyújtótávolság az objektívek egyik gyakorlatilag is fontos, jellemző adata. Ez általában milliméterben kifejezve mindig rá van írva az objektívre. A lencse gyújtótávolságától függ, hogy a tárgy képe milyen méretű lesz a filmen. (Ha a tárgy távolsága a fényképezőgéptől nem változik.) A rövidebb gyújtótávolságú lencsék ugyanannak a tárgynak a képét kisebbre rajzolják, a hosszabb gyújtótávolságúak nagyobbra.

    [​IMG]
    Az objektív gyújtótávolsága

    Látószög
    A fényképészeti objektívek egyik legfontosabb gyakorlati jellemzője a látószög. A látószög arra utal, hogy egy adott helyről a fényképezőgép a téma mekkora részét "látja", a tárgy mekkora részlete kerül a képmezőre. A látószög az a szög, amely alatt az objektív a kép két szélén lévő témarészletet látja. A látószög nem azonos a kép rövidebbik vagy hosszabb oldala mentén illetve a képátlóban. Az ismertetőkben található látószög adat általában a képátlóra vonatkozik.
    [​IMG]
    A hosszabb gyújtótávolságú lencse nagyobbra rajzolja a téma képét


    A kirajzolt motívum nagyságától és így a gyújtótávolságtól függ, az objektív látószöge.

    - Rövidebb gyújtótávolságnál a motívum képe kisebb. Ezért a filmen több látszik a környezetéből. Így nagyobb a látószög.
    - Hosszabb gyújtótávolságnál a kirajzolt kép nagyobb, ezért csak kisebb részlete fér a filmre. Ez kisebb látószöget jelent.

    [​IMG]
    Különböző gyújtótávolságokkal készült felvételek (kisfilmes formátumnál)<o:p></o:p>


    [​IMG]
    Különböző gyújtótávolságokhoz tartozó látószögek kisfilmes formátumnál

    Élesség, életlenség
    Az élesség a lencsék által alkotott kép egyik fontos jellemzője. Az éles képen a téma apró részletei is megjelennek. Az életlen képen a téma kontúrvonalai elmosódnak. A kis fénypontokból nagy szóródási körök lesznek. Az objektív elméletileg csak a fényképezőgéptől bizonyos távolságban lévő tárgyról rajzol éles képet. Ezért az élességet a téma távolságának megfelelően be kell állítani a fényképezőgépen. Ez általában az objektíven lévő gyűrű elforgatásával lehetséges. Ma már legtöbb fényképezőgép az élességet automatikusan beállítja. Egyes helyzetekben azonban az automatika nem arra a motívumra állítja az élességet, amelyik számunkra fontos. Ezért az automatikus élességállítás (autofókusz) nem minden helyzetben működik tökéletesen.

    [​IMG]

    Mélységélesség
    Elméletileg a fényképezőgép objektívje csak azokat a tárgyakat rajzolja ki élesen a filmre, amelyek egy adott távolságban vannak. Ami ennél közelebb vagy távolabb esik, életlenül látszik. Ezért az élesség távolságát mindig be kell állítani a fő motívum távolságának megfelelően. A gyakorlatban szerencsére ez nem ennyire kényes dolog. Bár az élességet tényleg be kell állítani, de a képen bizonyos határon belül a beállított távolságnál közelebbi és távolabbi témarészek is élesek lesznek. Tehát az élességnek van bizonyos térbeli mélysége. Ezt a jelenséget mélységélességnek nevezzük.
    Az élesség mélysége nem mindig egyforma. A gyakorlatban három dologtól függ:
    1. az objektív gyújtótávolságától,
    2. a beállított élesség távolságától,
    3. a rekesznyílástól.

    Minél nagyobb az objektívünk fizikai gyújtótávolsága, annál kisebb mélységélességet kapunk (azonos rekesz és távolság esetén). Például egy 20 mm-es, nagy látószögű objektívnél 5,6 rekesznyílásnál a távolságot 2 méterre állítva, kb. 1,2 métertől a végtelenig minden éles lesz. Egy 300 mm-es teleobjektívvel a 2 méter távolságra lévő modell arcát fényképezve, az élességet a szemére állítva, már a füle sem lesz teljesen éles. Minél közelebb fekvő képsíkra állítjuk be az élességet, a mélységélesség annál kisebb lesz (ha a gyújtótávolság és a rekesznyílás nem változik). Ezért olyan kicsi a mélységélesség a nagyon közeli (makro-) felvételeknél.


    [​IMG]
    Hosszú gyújtótávolság: kis mélségélesség, Rövid gyújtótávolság: nagy mélségélesség

    [​IMG]

    Az élesség legkisebb kiterjedését a teljes nyílásnál kapjuk. A rekesznyílás szűkítésével a mélységélesség növekszik. [​IMG]Ha nagy mélységélességre van szükség, akkor szűk rekesznyílást kell alkalmazni. Ez viszonylag hosszú megvilágítási időt vonhat maga után. Ezért ilyen esetekben sokszor állvány használata is szükséges. Rövid gyújtótávolságú (nagy látószögű) objektívvel szűk rekesznyílás mellett nagy mélységélesség érhető el.
    Teleobjektívvel, nyitott rekesszel a mélységélesség csökken. Így a zavaros háttér életlenné válik. Ezáltal a téma kiemelhető a háttérből. Ezt a módszert gyakran alkalmazzák portrék és szabadtéri divatfotók készítésekor.

    Az élesség mélysége a beállított síktól előre és hátra különböző mértékű. A fényképezőgép irányában csak fele olyan kiterjedésű, mint a géptől távolodva. Ha az a célunk, hogy két különböző távolságban lévő motívum éles legyen (kiterjedjen rájuk a mélységélesség), akkor értelemszerűen az élességet a kettő közé kell beállítani. Azonban nem középre, hanem közelebbre, 1/3�2/3 távolságarányban. Tehát a közelebbi motívumhoz feleakkora távolságra, mint a távolabbihoz.

    [​IMG]
    A mélységélesség kiterjedése
    Copyright: Dékán István


    Forrás: www.fotovilag.hu
     
  13. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Fekete-Fehér fotólabor

    Fekete fehér filmek előhívása

    Külföldön, de újabban hazánkban is reneszánszát éli a fekete-fehér fényképezés. Ezeknek a képeknek egyéni világa, különleges hangulata sokaknak tetszik. Sajnos digitális fényképezőgéppel nagyon nehéz szép tónusú fekete-fehér képet készíteni. Ezért ez jelenleg is a filmes technikával oldható meg a legjobban. A film használata mellett szól a nagyobb nagyíthatóság és az a tény, hogy a fekete-fehér filmek illetve papírképek otthoni körülmények között is kidolgozhatóak.
    Az alábbi cikk kissé rendhagyó formájú. A témát 1997-ben megjelent, Fényképezés kisfilmes géppel című interaktív CD-ROM kiadványom megfelelően illusztrálva feldolgozza. A legegyszerűbb megoldás, ha a CD képernyőoldalait egymás után helyezve mutatom be a témát. Sajnos a videók a letöltéshez túl nagy méretűek, ezért itt nem lehet elhelyezni őket.
    (A Fényképezés kisfilmes géppel CD ismét kapható)

    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]

    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]

    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    [​IMG]
    c Dékán István

    Forrás: www.fotovilag.hu
     
  14. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Objektívek és használatuk - 1.rész

    Objektívek kategóriái, zoom objektívek fő jellegzetességei

    [​IMG]

    Alpobjektív<o:p></o:p>
    Az alap vagy standard objektív egy általános célú felvételi objektív. A kisfilmes <o:p></o:p>
    fényképezőgépeknél gyújtótávolsága általában 50 mm. Az alapobjektívvel <o:p></o:p>
    készített kép perspektivikus hatása átlagos, megfelel az emberi látás meggszokott érzetének. A fényképezőgépeket általában ilyen objektívvel árusítják. (Ha nem zoom objektívvel.) Tulajdonképpen nem nagyon van olyan téma, amihez az alapobjektív látószöge az ideális.

    [​IMG]
    Kisfilmes fényképezőgép 50 mm-es alapobjektívvel


    Nagy látószögű objektívek<o:p></o:p>
    A kisfilmes formátumnál nagy látószögűnek a 40 milliméternél rövidebb gyújtótávolságú objektíveket nevezzük. Az ábra a gyújtótávolságok és látószögek összefüggését mutatja.<o:p></o:p>
    A nagy látószögű objektíveket általában ott használjuk, ahol viszonylag közelről, vagy nagy méretű motívumot kell lefényképezni. Jellegzetes felhasználási területek: tájfotó, épületfotó, belső tér, riportfotó szűk helyen. Kisfilmes gépeknél gyakran találkozunk 35 mm-es gyújtótávolságú nagy látószögű objektívvel. Ez a gyújtótávolság a hobby kategóriában még elmegy, de ténylegesen nem tekinthető nagy látószögnek. A gyakorlatban is jól használható nagy látószögű objektívek gyújtótávolsága 28 mm vagy még rövidebb. A 16-20 mm-es objektíveket extra-nagylátószögűeknek is nevezzük. Ezek látószöge a képátlóban 90 fok felett van.

    [​IMG]
    Felvétel nagy látósögű objektívvel

    Halszemobjektívek
    Azokat a fotográfiai lencserendszereket, amelyeknek látószöge eléri a 180 fokot, halszemobjektíveknek is hívjuk. A jelenleg forgalomban lévő kisfilmes halszemobjektívek gyújtótávolsága 6 és 15 mm között van. A halszemobjektívek jellegzetessége, hogy a téma egyenes vonalait, ha azok nem a kép középpontján mennek keresztül, elgörbítve rajzolják a filmre. Innen kapta a nevét ez a eciális lencsetípus. Egyes halszemobjektívek nem rajzolják ki az egész képmezőt. Ilyenkor a filmkockán belül egy kör alakú kép alakul ki.

    [​IMG]
    Kép halszemobjektívvel

    [​IMG]
    Halszemobjektívek

    Teleobjektívek
    Az alapobjektívnél hosszabb gyújtótávolságú objektíveket teleobjektíveknek is nevezzük. Ezeknek látószöge kisebb, így a látvány egy kisebb részét felnagyítva
    [​IMG]rajzolják a filmfelületre.A 60-80 mm-es gyújtótávolságú lencséket rövid-teleobjektíveknek is nevezik.Előnyük, hogy viszonylag nagy fényerővel rendelkezhetnek. Gyakran használják
    ezeket portrézáshoz, illetve rossz fényviszonyok között riporteri munkához. Ez utóbbi célra akkor alkalmasak, ha a témát viszonylag jól meg lehet közelíteni.
    A 80 és 200 mm közötti gyújtótávolságok a közepes teleobjektívek (közép-telék). Ezek ideálisak a portrékészítéshez, valamint az egész alakos, fél alakos
    modelles fotózáshoz, A közepesnél hosszabb gyújtótávolságok (300 mm vagy hosszabb) a meg nem közelíthető témák fényképezésénél segítik a fotóst. Ezért az ilyen objektíveket
    elsősorban a fotóriporteri munkában, a természetfényképezésnél vagy tudományos célú felvételek készítéséhez használják.


    [​IMG][​IMG]
    Felvételek 80 mm és 200 mm gyújtótávolságú objektívekkel

    [​IMG]
    600 mm gyújtótávolságú teleobjektív

    [​IMG]
    Felvétel erős teleobjektívvel

    Zoom objektívek
    Ma már leggyakrabban változtatható a gyújtótávolságú és ezzel variálható látószögű objektíveket használunk. Az ilyen lencserendszereket zoom (zum)
    vagy gumiobjektíveknek is nevezzük. A zoom objektívek előnye, hogy bizonyos határok között a fotós helyváltoztatása nélkül is pontosan be lehet állítani a képkivágást. Ehhez egy lencsetagot kell elmozdítani az objektíven belül. Ez egy beállítógyűrű elforgatásával vagy hosszirányú húzásával valósítható meg. Amíg nem léteztek ilyen objektívek addig az igényes fotósnak négy-öt fix fókuszú objektívet is magával kellett vinnie. Csak így tudta megoldani azokat a feladatokat, amelyek egy része nagylátószöget, más része enyhébb vagy erősebb teleobjektívet igényelt.


    [​IMG]
    Alapzoom objektívek

    Általános "zoomológia"
    A zoomok gyújtótávolsága mindig két konkrét szélső érték között változtatható. E két érték közötti különbséget hívjuk gyújtótávolság-átfogásnak.

    A zoom objektívek egy része az igényes fotóamatőrök részére készül, más részük a profik, elsősorban a fotóriporterek eszközei. Ennek megfelelően különböző kialakítású és árkategóriájú objektívek szerezhetőek be. A gumiobjektívek egyik általánosnak mondható jellegzetessége, hogy fényerejük kisebb, mint az azonos gyújtótávolságú fix fókuszú konstrukcióknak. Ezért aki gyakran dolgozik gyenge fényviszonyok között, annak nagy fényerejű fix fókuszú lencsékre is szüksége lehet. Aki megfelelően megvilágított helyszíneken fényképez, vagy vakut használ, annak a kisebb fényerő nem okoz gondot. Ma már van olyan zoom objektív, amelynek látószög-variációja négy-öt szokásos fix fókuszú lencsét is helyettesít. Így kisebb súllyal kényelmesebben oldhatóak meg ugyanazok a fényképezési feladatok.

    A fényerő, tehát a legnagyobb rekesznyílás szempontjából kétféle zoom objektív létezik. Az egyiknél a fényerő együtt változik a gyújtótávolsággal. Ilyenkor a nagyobb látószögnél több fény megy át az objektíven. "Ráközelítve" csökken a lencse fényáteresztő képessége. Ez azt is jelenti, hogy például 70 milliméternél beállított 8-as rekesznyílás 200 milliméternél már lehet, hogy csak 11-nek felel meg. Ha az expozíció vezérlése nem automatikus, például műtermi vaku használatakor, akkor ez gondot okozhat. A korszerű, elektronikusan (a gépvázról) vezérelt rekesz meállítású objektíveknél, amelyeken nincs rekesz gyűrű, csak a legnagyobb nyílásnál lép fel ez a gond. A szűkebb rekeszértékeknél a gép kompenzálja a változást.
    A zoomok másik, általában drágább csoportjánál a rekesznyílás az egész gyújtótávolság-tartományban azonos marad. Ezek nem okoznak hasonló gondokat. Itt meg kell említeni, hogy a fényerő szoros összefüggésben van az objektív méretével és így a súlyával is. A nagyobb fényerő csak nagyobb lencseátmérővel és így nagyobb súly árán ehetséges.

    [​IMG]

    A gyújtótávolság-átfogás
    A lencsék konkrét gyújtótávolság értékei rendkívül nagy változatosságot mutatnak. Legtöbbször közepes zoomokkal találkozunk. Ezeknél egy nagy látószögű (pl. 28 mm) és egy enyhe teleobjektív (85 vagy 105 mm) között lehet az értéket beállítani. Ezek sokféle célra megfelelnek. A 28 mm már
    alkalmas belső terek vagy tájak esetleg nagylátószöget igénylő riportképek készítésére. A 80-100 mm ideális portrézó vagy alakfotózó objektív. Az olcsóbb gépeken gyakran elhelyezett 35 mm-es véghelyzetű zoom nagyon enyhe nagylátószöget jelent. Ezt csak kis igényű hobbyfotózáshoz lehet ajánlani. Akinek a munkájához fontosak a nagy látószögek, az használhat kimondottan nagylátószögű-zoom objektívet.

    [​IMG]
    Nagy látószögű zoom objektívek

    A tele-zoomnak nevezett család tagjai különböző hosszú gyújtótávolságok között állíthatók. Legkedveltebb a 70-200 mm vagy a 70-300 mm körüli tartomány. Ez portréhoz, divatfotóhoz vagy hasonló célokra ideális. Napjainkban egyre több olyan zoom objektív kerül forgalomba, amelynek az eddig említetteknél nagyobb az átfogásuk. Sokszor ezek a nagylátószögűtől a
    teleobjektívig állíthatóak be. A 28-200 mm-es tartomány általános célokra például univerzálisnak tekinthető.
    Léteznek tízszeres vagy még nagyobb átfogású zoomok is (pl. 35-350 mm).

    [​IMG]
    Tízszeres átfogású zoom objektív

    [​IMG]
    Nagy átfogású zoom objektívvel. a legnagyobb és a legrövidebb gyújtótávolsággal készült felvételek

    C: Dékán I.
     
  15. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Objektívek és használatuk - 2.rész

    A perspektíva alakítása

    A perspektíva, magyar szóval: térleképzés, térhatás. A sík felületű képen látható olyan információ, amely a téma térbeli kiterjedését érzékelteti. A térhatás attól függ, hogy a kép szemlélője egy adott valós teret milyen mélységűnek érzékel a képen. A különböző látószögű objektívek segítségével a látvány perspektivikus viszonyait is befolyásolhatjuk. A perspektívahatás valójában a fényképezőgép és a téma távolságától függ.

    Ha közelről szemlélünk például egy kockát, távolodó párhuzamos élei összetartónak látszanak. Távolabbról nézve kisebb az élek látszólagos összetartása, a konvergencia. Ha azt akarjuk, hogy a téma képe mindig ugyanakkora legyen a filmkockán, akkor távolabbról fotózva hosszabb gyújtótávolságú objektív szükséges, mint közelebbről. Ezért a perspektívahatás alakításában az objektívek gyújtótávolságának van gyakorlati jelentősége.

    [​IMG]
    A fényképezés távolsága és a perspektívahatás

    Nagylátószögű objektívvel a térhatás megnövekszik. Erős teleobjektívvel a mélységi hatás csökken. A tér látszólag "összenyomódik".
    Alap vagy nagylátószögű objektívvel közelről készülő portréfotónál a fej eltorzul. Az arc fényképezése ezért ideálisabb távolról, hosszabb gyújtótávolságú objektívvel. Egészalakos felvételnél közelről fotózva a test megrövidül. Ezen a gondon is a teleobjektív segít.

    [​IMG]

    Az előtér és háttér viszonya
    A különböző látószögű objektívekkel az is befolyásolható, hogy az adott helyen lévő fő motívum mögött mennyi látsszon a háttérből. Ez a képsorozat különböző gyújtótávolságú objektívekkel készült, mindig olyan távolságból, hogy, a szobor azonos nagyságú legyen a képmezőn. Az első kép 28 mm-es nagylátószög, a fényképezőgép és a szobor távolsága: 1 méter. A második kép 50 mm alapobjektív, fényképezési távolság: 3 m. A harmadik kép: 200 mm-es teleobjektív, távolság: 12 m.
    [​IMG]
    C Dékán István
    Forrás: www.fotovilag.hu
     
  16. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Objektívek és használatuk - 3.rész

    Közelfényképezés, makro objektívek, lágy rajzú és PC objektívek

    Közeli fényképezés
    A felvételi objektívekkel gyakorlatilag bármilyen távoli téma képét élesre lehet állítani a filmen. A legnagyobb élesre állítható távolság a "végtelen". Közeli tárgyak fényképezése azonban már nem problémamentes.
    Például egy 50 mm-es alapobjektív legkisebb leképzési távolsága (közelpontja) általában csak 30-50 cm. Ha a téma ennél közelebb van a fényképezőgéphez, akkor már nem lehet élesre állítani. Általános célú objektívekkel is lehet közeli (makro) felvételeket készíteni. Ehhez azonban segédeszköz szükséges. Az egyik lehetőség a közelfényképező előtétlencsék használata. Ezeket az objektív elé helyezve közeledik a lencse élességállítási tartománya.


    [​IMG]
    Mako objektívvel, 1:1 leképzési aránnyal készült kép

    [​IMG]
    Az előző kép részlete kicsinyítés nélkül

    A közelfényképező előtéteket (Close-up lens) dioptria értékkel szokták jellemezni. Ez utal a lencse fénytörési mutatójára. A dioptriától és az objektív gyújtótávolságától együttesen függ az a távolságtartomány, amelyen belül az előtéttel dolgozni lehet.

    A másik közelfényképezési segédeszköz a közgyűrű. Ezek olyan fémgyűrűk, amelyek a gépváz és az objektív közé helyezhetők. Közgyűrű használatakor az objektív távolabb kerül a film síkjától, így az élesség kisebb távolságra állítható be. Az élességállítási tartomány a közgyűrű vastagságától függ. A kisfilmes fényképezőgépekhez általában háromrészes közgyűrű sorozatokat készítenek. A megfelelő közgyűrűk egymásra helyezésével lehet beállítani az élesség szükséges távolságát.

    [​IMG]
    Közgyűrű sorozat

    A közgyűrűk használatának előnye és hátránya:
    Előny: legtöbb közgyűrű lehetővé teszi a beugróblende működését és a belső fénymérést nyitott rekesszel.
    Hátrány: egy közgyűrű-kombináció csak szűk távolság határok között teszi lehetővé az élesség beállítását. Így különböző méretű témák fotózásánál a közgyűrűket cserélni kell.

    [​IMG]
    Bőrharmonikás kihúzat

    A bőrharmonikás közelfényképező segédeszközt elsősorban a kisebb, esetleg az 1:1-es aránynál is közelebbi motívumok fényképezésére használják. A harmonikás kihúzat használatának előnye és hátránya:
    Előny: Használata egyszerűbb a közgyűrűknél. A kihúzat hossza egy beállító csavarral viszonylag nagy határok között fokozatmentesen állítható.
    Hátrány: Gyakran nem teszi lehetővé az automatikus beugróblende használatát és a belső fénymérést nyitott rekesszel.

    Az általános célokra konstruált objektívek rajzolata közeli képek készítésénél jelentősen romlik. A leggyakoribb hibák: csak a kép közepe éles. Ez a hiba a rekesznyílás szűkítésével csökken. Geometriai torzítás: a kép széleinél az egyenes vonalak elgörbülnek a képen.

    Makro objektívek
    A kis méretű motívumok fényképezéséhez speciális objektíveket gyártanak. A makro objektívek jellegzetessége, hogy közeli felvételeknél is, általában 1:1 -es leképzési arányig éles és torzításmentes képet adnak. 1:1 leképzési aránynak azt a helyzetet nevezzük, amikor a lefényképezett felület mérete megegyezik a gépben lévő fényérzékeny felület méretével. Például kisfilmes fényképezőgéppel a 24x36 mm nagyságú téma kitölti a képmezőt. A makro objektívek mechanikus felépítése olyan, hogy az élességet külön segédeszköz nélkül is be lehet állítani kis távolságra. Legtöbb makro objektív a végtelentől egy kis távolságig használható.

    [​IMG]
    Nikon 60 mm-es makro objektív

    [​IMG]
    Canon makro objektív 1:1 és 1:5 közötti leképzési arányokhoz


    Nem minden objektív valódi közelre korrigált makro, amelyiknek a nevében a „Macro” kifejezés szerepel. Ez, főleg zoom objektíveknél sokszor csak annyit jelent, hogy az élességet viszonylag közelre is be lehet állítani. De nem jelent 1:1 arányú leképzést és a közeli képeknél hibátlan rajzolatot.

    Lágy rajzú objektívek
    Éles leképzésnél a kontúrok határozott vonalként jelennek meg a képen. Az életlenség jellegzetessége, hogy a kontúr folyamatos tónusátmenet formájában képződik le. A lágy rajzolatnál van egy éles kontúr, de körülötte fényszóródás jelentkezik. Lágy rajzolatnál a képen megmaradnak a határozott vonalak, de a kontúroknál több-kevesebb fényszóródás is fellép. Ezzel jellegzetes, lírai hatás érhető el. Egyes kisfilmes fényképezőgépekhez gyártanak speciális, lágy rajzolatú objektíveket is. Ezeken a lágyítottság mértékét egy gyűrű elforgatásával szabályozni lehet.

    [​IMG]
    Felvétel lágyítás nélkül és lágyítással

    PC objektívek

    A kisfilmes fényképezőgépek úgy vannak felépítve, hogy a film síkja és az objektív fősíkja párhuzamos egymással. Az optikai tengely merőleges a filmkocka középpontjára. Ha geometriailag szabályos motívumot, például egy épületet fényképezünk, gyakran tapasztaljuk, hogy annak alakja a képen eltorzul. Például alulról felfelé fényképezve a függőleges vonalak összetartanak, az épület dőlni látszik. A jelenséget perspektívatorzításnak nevezzük. Ez különösen nagy látószögű objektíveknél erőteljes. Egyes fényképészeti feladatoknál, például építészeti felvételeknél a perspektívatorzítás hibának számít.

    [​IMG]

    Csökkentésére vagy kiküszöbölésére lehetőség van a felvétel készítésekor. Nem lép fel perspektívatorzítás, ha a film síkja, az objektív síkja és a fényképezett felület párhuzamos egymással. Épületfényképezésnél ez a feltétel akkor valósul meg, ha a film és az objektív síkja függőleges. Alulról felfelé csak úgy lehet az épületet torzítás nélkül lefényképezni, ha az objektívet felfelé elcsúsztatjuk.

    [​IMG]
    A döntött géphelyzet perspektívikus torzulást okoz

    [​IMG]
    Az elcsúsztatott objektív megszünteti a torzulást


    A perspektívatorzítás csökkentésére vagy kiküszöbölésére a kisfilmes fényképezőgépekhez speciális objektíveket készítenek. Ezeket PC ( Persective Correction) vagy Shift objektíveknek nevezzük. A PC objektívek sajátossága, hogy a lencserendszer egy csavaró gomb segítségével, a film síkjával párhuzamosan elcsúsztatható. Ezzel a megoldással a perspektívatorzítás bizonyos határok között korrigálható.

    [​IMG]
    Elcsúsztatott PC objektív


    Ferde sík leképzése
    A hagyományos objektívekkel az élesség síkja merőleges az optikai tengelyre. Ezért, ha egy távolodó motívumot fényképezünk, annak közeli és távoli része nem lesz egyformán éles a képen. Ha az objektívet a filmhez képest elbillentjük, akkor az élesség síkja is más helyzetet vesz fel. Így a távolodó témáról is éles képet rajzol az objektív. Ez nem azonos a mélységélesség növelésével. Általános törvényszerűség, hogy a film síkja, az objektív fősíkja és az abszolút élesség síkja mindig egy pontban metszi egymást. A ferde sík éles leképzése a kisfilmes technikában a dönthető (Tilt) objektívek segítségével oldható meg.

    [​IMG]
    Elbillentett objektív

    [​IMG]
    Élesen leképzett ferde sík

    [​IMG]
    Döntés nélkül, nagy rekesznyílással készült kép

    [​IMG]
    Az objektív döntésével készült kép


    c Dékán I.
    Forrás: www.fotovilag.hu



     
  17. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Fényhatások

    A fény irányának, jellegének jelentősége, fényhatások a szabadban.

    Fény, világítás
    A fény a fotográfia alapanyaga, ami nélkül nem lehet fényképezni. A fény azonban nem csak technikai szempontból lényeges. A témát érő fények összessége, a világítás a fényképe hatásának fontos összetevője. A világítás kifejezést legtöbbször a téma mesterségesen kialakított megvilágítására szokták alkalmazni. A fényképezendő motívumot azonban mindig éri valamilyen fény. Ennek mindig van valamilyen vizuális hatása, hangulata, jellege. Ebben az értelemben tehát akkor is világításról beszélünk, ha az spontán, természetes, eleve adott. Az igényes fényképező a szabadban is mindig figyelembe veszi az adott fényhatásokat. Egyes témáknál, például tájak vagy épületek fotózásánál ki kell várni a fények megfelelő alakulását. Ez függ az évszaktól, napszaktól, az időponttól illetve az időjárástól. Más lesz a kép hangulata sziporkázó napsütésben, derült vagy borult időben, esetleg sűrű ködben.
    Vannak olyan helyzetek, témák, például a szabad téri modelles fotózás, amikor meg lehet választani a fényképezés irányát. Így eldönthetjük, hogy az uralkodó fény a fényképezőgép mögül, oldalról vagy szemből érje a témát. Ezzel alapvetően befolyásolhatjuk a kialakuló látványt. A fényképezőgép irányából érkező fény például meglehetősen egysíkú, "lapos" világítást ad. Az oldalról jövő fény hangsúlyozza a motívum formáját, felületét. A szemből érkező fény a tárgyak kontúrját emeli ki. A spontán fényeket modelles fotónál vagy kisebb motívumok fényképezésénél mesterségesen is lehet módosítani. Erre a célra fényvisszaverő anyagból készült derítőlapokat, vakut esetleg lámpát használnak.
    Akár szabadban, akár helyiségben fotózunk, gondot kell fordítani a megfelelő fényhatásokra, a világításra.



    [​IMG]

    A fénykép készítésénél a fénynek négyféle tulajdonságát kell figyelembe venni. Ezek: irány, jelleg, erősség, szín.


    A fény iránya, jellege
    A témát érő fény iránya a világítás legfeltűnőbb összetevője. Ennek hatását legjobban leegyszerűsítve, mesterséges körülmények között lehet tanulmányozni. Világítási kísérletünkben egy fényforrással, különböző irányokból világítjuk meg a csendéletet.

    [​IMG]

    A fény jellegét az szabja meg, hogy milyen nagyságú fényforrásból jön. A két jellegzetes lehetőség: Kis méretű fényforrás, irányított (kemény) fény. Ez éles szélű árnyékokat hoz létre. Nagy felületű fényforrás, szórt, lágy fény. Szórt fényben az árnyékok széle elmosódott.

    [​IMG]
    Az árnyék alakulása kisebb és nagyobb fényforrás mellett

    Fénykontraszt
    A témát általában több különböző fény világítja meg. Ezeket a képen betöltött szerepük szerint osztályozhatjuk. A főfény a világítás szempontjából meghatározó, a képen uralkodó fény. A derítőfény a téma árnyékos, sötét részére jutó fény. Funkciója, hogy a sötét képrészletet világosítsa, derítse. A téma különböző részeire jutó fények más-más erősségűek lehetnek. A fényerősségek különbségét, egymáshoz viszonyított arányát fénykontrasztnak nevezzük. A fénykontraszt nagyságát a téma erősen és gyengén megvilágított részére adódó két expozíciós érték közti különbség adja. Ezt általában fényértékben fejezzük ki. Az, hogy egy adott fénykontraszt milyen tónuskülönbséget hoz létre a képen, a fotónyersanyagtól és kidolgozásától függ. Ezért fotóanyagainkat próbafelvételek segítségével célszerű ebből a szempontból megismerni.

    [​IMG]
    Különböző fénykotraszttal készült képek


    Fényhatások szabadban
    Napsütéses időben, a déli órákban legtöbb témához nem előnyös a világítás. Ilyenkor nagy a fénykontraszt. A világos felületek túlexponálódhatnak, az árnyékos részek pedig túl sötétek lesznek a képen.

    Épületek vagy épületrészek fényképezésénél csak akkor lesz az égbolt kék, ha az épületet előröl éri a napfény. Ha a fényképezett felület árnyékban van, az égbolt fehér lesz a képen. Tájak fényképezésénél a napsütés előnye, hogy az égbolt kék lesz, és jól kirajzolódnak a felhők.
    Érdekesebb a fény alacsony napállásnál, kora reggel vagy késő délután.

    [​IMG]
    Épületrészlet előről és hátulról érkező napsütésben

    Ha a fotós a Nap felé fényképez, akkor a kép ellenfényben készül. Az egymás mögött lévő hasonló motívumok fényképezéséhez alacsony Napállás mellett az ellenfény az ideális.

    [​IMG]

    Felvétel ellenfényben és szórt fényben

    Ha a napot fátyolfelhő takarja (cirrusz), akkor kiegyenlítettebb a világítás, mint az erős napsütésben. Ilyenkor optimális expozíció mellett a napsütötte és az árnyékos képrészekben is láthatóak a részletek.

    A napsütés nélküli derült időben alacsonyabb a fénykontraszt. Így, ha az égbolt nem kerül a képre, ez legtöbbször ideális világítás a külső felvételekhez.

    Ha ellenfényben készül a kép, a nap fénye csak díszítő jellegű. Ilyenkor a fényképezőgép az árnyékos oldalt látja. A főfény így a környezetről visszaverődő szórt fény. A gyakorlatban az árnyékokat derítőlap vagy vakufény segítségével lehet világosabbá tenni.


    [​IMG]
    A napfény itt csak díszítő jellegű


    Arcképet sem célszerű napfényben, készíteni, mert sötét árnyékok alakulnak ki az arcon. Árnyékos helyen vagy derült időben kisebbek a fény-árnyék különbségek. Ez előnyösebb világítást jelent.

    [​IMG]
    A szabadtéri portréhoz ideális a szórt fény

    A textúra hangsúlyozása
    A közvetlen napsütés vagy a hasonló jellegű kontrasztos fények jól használhatóak az egyenetlen, rücskös felületek textúrájának hangsúlyozására. Ehhez az szükséges, hogy a fény oldalról érkezzen, mintegy súrolja a felületet. Ez a világítást nevezzük surlófénynek.

    [​IMG]
    Súrlófény

    Forrás: www.fotovilag.hu
     
  18. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Fényképezőgépek és működésük - 1.rész

    Középformátum, kisfilm, APS, kompakt, bridge és cserélhető objektíves gépek nagy vonalakban.

    A filmformátumokról röviden
    Valamikor, a század elején, mikor már kézi kamerákkal fényképeztek, a 6 x 9 centiméter méretű filmkocka jelentette a szabványt. Nagy lépés volt ez ahhoz a korszakhoz képest, amikor még a fényképész (fényíró mester) maga főzte a fényérzékeny anyagot és közvetlenül a fotográfozás előtt kente fel az üveglemezre. A 6 x 9 centiméteres filmet és társait (6 x 8, 6 x 7, 6 x 4,5 cm) ma is használjuk a profi fotográfiában. Ezeket középformátumnak hívjuk és egyes igényes munkáknál, például plakátok készítéséhez fontosak.

    [​IMG]
    6x9 cm formátumú fényképezőgép 1930-ból


    A 6x4,5 cm-es kocka felülete háromszor nagyobb, mint a 24x36 mm-es kisfilmes kockáé. A 6x6 cm-es formátum négyszer nagyobb, a 6x7 cm pedig ötször. Ezek a különbségek a nagy méretű nagyítások vagy nyomatok készítésénél kapnak jelentőséget. A középformátumú fényképezőgépek a kisfilmes gépeknél nagyobbak és általában nehezebbek. Az azonos látószögű objektívek gyújtótávolsága hosszabb, ezért azonos rekesznyílásnál kisebb a mélységélesség. Ma már számos olyan középformátumú fényképezőgép van, amelybe automatikus expozíció és élességállító rendszert építettek
    .
    [​IMG]
    Középformátumú fényképezőgépek

    [​IMG]
    Középformátumú diakockák: 4,5x6, 6x6, 6x7 cm
    <hr>
    A kisfilm
    A jelenleg legelterjedtebb filmméret a normálfilm. Nevezik még kisfilmnek, Leica-filmnek vagy 35 milliméteres filmnek is. Ez 35 milliméter széles filmszalag, minkét szélén perforált és általában kazettába töltve kerül forgalomba. A filmkocka mérete 24 x 36 mm. Használata mellett szól, hogy gyakorlatilag mindenhol ki tudják dolgozni, nagyon sokféle film kapható ebben a formában és ma még ehhez szerezhető be a legtöbbféle fényképezőgép. A mai korszerű filmek lehetővé teszik erről a filmméretről a nagyobb (például 50 x 60 centiméter) méretű papírképek nagyítását is. Ha csak levelezőlap nagyságú képeket készíttetünk, és nem vágyunk sokoldalú gépre akkor viszont nem használjuk ki a formátum lehetőségeit.

    [​IMG]
    Kisfilm kazettában és a filmkocka méretei

    Egy kis fotótörténet
    Először a német Leitz művek mérnöke Oscar Barnack konstruált olyan fényképezőgépet, amely a 35 mm széles filmre 24 x 36 mm nagyságú felvételt készített. Ezt a filmet már akkor is a mozgófilmipar használta, erre készültek a mozifilmek. Eredetileg abból a célból készült a fényképezőgép, hogy próbafelvételeket készítsenek vele a mozifilm-nyersanyagok teszteléséhez. Hamar kiderült, hogy a �tesztkamerával� jól és könnyen lehet riportszerű felvételeket készíteni. A gép továbbfejlesztéséből született a Leica, amely 1925-ben került forgalomba. Így kezdődött a kisfilmes formátum diadalmenete. Ezt a filmet a fotós zsargon még ma is gyakran nevezi Leica-filmnek.

    [​IMG]
    Az ös Leica

    Az APS rendszer
    [​IMG]Az APS (Advanced Photo System) rendszert 1996-ban mutatták be. Több film és fényképezőgép gyártó nagy cég megállapodásának az eredménye. Célja szerint (legalábbis az amatőrfotózás területén) a hagyományos kisfilmet lett volna hivatott felváltani. A feltételes mód azért indokolt, mert az APS rendszer piaci áttörése nem következett be. A 24 x 36 mm-es filmformátum a munkájukra igényes fényképezők körében továbbra is népszerű maradt. Az új "fejlett" képrögzítést pedig a digitális fényképezés képviseli.



    [​IMG]Az APS filmkocka mérete 16,7 x 30,2 mm. Ez 40%-kal kisebb a normálfilmnél. A 24 x 30 cm nagyítás erről is elfogadható lesz. A film szélén perforáció helyett mágneses csíkokat találunk. Ezekre a felvételek készítésekor a fényképezőgép különböző adatokat rögzít. Ezek részben a felvétel technikai körülményeire vonatkoznak, részben a nagyítással kapcsolatos utasításokat tartalmaznak. Az információkat a képkidolgozó printer hasznosítja a nagyítások készítésekor. A kép háromféle oldalarány szerint készülhet. Ezeket C, H és P betűvel jelzik. A C (Classic) formátum 2:3 oldalarányú. A H a nagy felbontású HDTV televíziós szabvány képéhez igazodik. P betűvel a hosszú, keskeny panoráma formátumot jelzik.

    A fényképezéskor be lehet állítani, hogy a nagyítás melyik formátum szerint készüljön el. A film úgy is kivehető a fényképezőgépből, hogy nem fényképeztük végig. Másodszor betöltve onnan folytatható, ahol abbahagytuk. Az előhívás után a filmet visszatekerik a kazettába, így kerül archiválásra. A film kidolgozásával együtt a fotós egy index printet is kap. Ez egy papírkép, amin kis méretben rajta van az összes felvétel megszámozva. Az APS-hez speciális TV adaptert is készítenek. Ez lényegében egy televíziós jelet szolgáltató szkenner. El kell benne helyezni az APS filmet (kazettát) és össze kell csatlakoztatni egy televíziós készülékkel. Ez után a TV képernyőjén élvezhetjük a távvezérlővel irányított "diavetítést".

    [​IMG]
    APS formátumú fényképezőgép


    Az APS rendszerű gépek legnagyobb része valószínűtlenül kis méretű. Még a zoom objektíves kompakt gépek is elférnek egy cigarettás dobozban. Ez esetleg előny, esetleg hátrány. A rendszer elsősorban a hobbyfotósok számára nyújt többletszolgáltatásokat a 35 milliméteres filmhez képest. Tény, hogy APS gépből is egyre nagyobb a választék. Mind a két formátumhoz hasonló rendszerű fényképezőgépek kaphatóak.

    Kompakt kamerák
    Az amatőr fotózók által használt legelterjedtebb csoportot a kompakt kamerák alkotják. Ezeket az automata gépeket főleg emlékképek készítésére, utazáskor vagy családi fotózáshoz használják. Előnyeik: kis méret, csekély súly, egyszerű használat. A fényképezőgép akár a zsebben is elfér. A kezelés hozzáértést nem igényel, a működés teljesen automatikus. Tartalmaznak egy beépített kis teljesítményű villanófényt. Ez kb. 3 méter távolságig sötétben is lehetővé teszi a fényképezést.
    Hátrányaik: Az automatikus vezérlés sok esetben hibás expozíciót ad. Például napsütötte háttér előtt árnyékban álló alaknál a modell túl sötét lesz. A gépek objektívje nem cserélhető. A legegyszerűbbek az un. fix fókuszú gépek. Ezeknél nem változtatható az objektív látószöge. Legtöbbször alapobjektívvel vagy enyhe nagylátószögű lencsével rendelkeznek. Így nem alkalmasak távoli témák "közelebb hozására", de szűk terek megfelelő lefényképezésére sem.
    [​IMG]
    Kompakt fényképezőgépek
    A legtöbb zsebkamera ma már változtatható gyújtótávolságú objektívet tartalmaz Ezzel már variálható a lencse látószöge. Sajnos a variáció sokszor csak szűk határok között lehetséges. A kompakt kamerákba általában 2-3 szoro átfogású zoom objektíveket építenek. Ez az enyhe nagylátószögű és egy szintén enyhe teleobjektív közötti változtatást tesz lehetővé. Ennek az a gyakorlati következménye, hogy a gép sokszor nem azt látja, amit szeretnénk. Belső térben vagy tájak, épületek fényképezésekor túl kevés fér bele a látószögbe. A távoli motívumokat pedig nem lehet eléggé "közel hozni". A beépített villanófény ereje kicsi és nem lehet a gépről levenni. Ez utóbbi hiányosság főleg akkor jelent gondot, ha a fényképezett témának közeli és távoli részei is vannak. A közelebbi motívumok sokkal világosabbak lesznek, mint a távoliak. Készítenek több lehetőséget adó kompakt kamerákat is. Alapvetően azonban ezekre is érvényesek az itt leírt jellemzők. Ezért, ha igényesek vagyunk az elkészült képpel szemben, és nemcsak napsütötte helyszínen akarunk "általános" témákat fényképezni, kompakt kamera helyett többet tudó fényképezőgépet kell választani.


    Bridge kamerák
    A zsebgépeknél külsejüket, és működésüket tekintve is lényegesen komolyabbak az un. Bridge kamerák. Ezek hidat képeznek a kompakt és a sokoldalú cserélhető objektíves gépek között. Az objektív itt is beépített, de 3-4 szeres gyújtótávolság változtatást tesz lehetővé. Az ilyen gépekhez előtétlencséket is készítenek. A előtéteket az objektív elé helyezve nagyobb látószögűvé vagy erősebb teleobjektívvá lehet változtatni a beépített lencsét. A közelfényképező (makro) előtét az élesség kis távolságra való beállítását teszi lehetővé. Ezzel apró motívumokat is le lehet fényképezni.

    [​IMG]
    Bridge rendszerű fényképezőgép


    A Bridge kamerák is számos automata funkcióval rendelkeznek. Ezek jellemzően: az expozíció vezérlése, az élesség beállítása, a film motoros továbbítása (befűzése, visszatekercselése), beépített, automatikusan működő kisvaku. Ezen kívül típusonként változó választékkal: adatok exponálása a filmre, hangjelzés a kevés fény vagy a film kifogyása esetén, képstabilizátoros objektív, stb.

    Cserélhető objektíves fényképezőgépek
    Egy kreatív igényekkel megáldott fotós számára sokszor az eddig bemutatott géptípusok lehetőségei nem elegendőek. [​IMG]

    Több szabadságot biztosítanak a cserélhető objektíves fényképezőgépek. Ezekhez sokféle, különböző céloknak megfelelő lencsét készítenek. Ezért a fotós összeállíthatja a saját igényeinek esetleg pénztárcájának megfelelő objektív-parkot. A cserélhető objektív nagy szabadságot ad a kép legfontosabb jellemzőinek alakításában. A nagy látószögű lencsék lehetővé teszik hogy szűk helyen is viszonylag sokat "lássunk" a témából. Ez segíti a tájak, épületek, belső terek megfelelő fotózását.
    Az erős teleobjektívek a távoli, meg nem közelíthető motívumokat is megfelelően felnagyítják. Ezeket a riporterek, a természetfotósok és a tudományos célú felvételek készítői használják. Léteznek olyan, nagy fényerejű lencsék, amelyekkel félhomályban is lehet kézből megfelelő képet készíteni. A közelfényképező objektívekkel olyan közelről lehet dolgozni, hogy például egy hangya is kitölti a képmezőt. Ezen kívül sok speciális célú lencse segíti a szokásostól eltérő feladatok megoldását. Ma már szinte minden fényképezőgépben megtalálható valamilyen megvilágítási automatika. A sokoldalúságot mégis az jelenti, ha az automatát ki lehet kapcsolni és a kép világosságát meghatározó értékeket kézzel is be lehet állítani. Így azokban a helyzetekben is hibátlan képet készíthetünk, amikor az automatika "csütörtököt mond" (a fénymérés gyakorlatáról a Világítás, fénymérés című részben lesz szó). Azoknak, akik a kép világosságának alakítását saját kezükben akarják tartani, azt javaslom, hogy csak olyan gépet vásároljanak, amelyiknél a megvilágítási automatika kikapcsolható.

    [​IMG]
    Halszem objektívvel készült felvétel
    <hr>
    Következő téma: Keresők, pentaprizma, szögkereső

    Copyright: Dékán István
    Forrás: www.fotovilag.hu



     
  19. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Fényképezőgépek és működésük - 2.rész

    Keresők, pentaprizma, szögkereső

    A kereső
    A kereső a fényképezőgépnek az a része, amelybe bepillantva a lefényképezendő témát látjuk. Fő funkciója annak ellenőrzése illetve beállítása, hogy mi kerüljön a képre, és mi maradjon le róla. A korszerű keresőrendszerek az élesség beállítására vagy ellenőrzésére is lehetőséget adnak. Kezdetben vala a keretkereső. Ezt később sportkeresőnek nevezték el. Egyszerűsége miatt egyes korszerű gépeknél ma is használják a beépített kereső mellett. A keretkeresőnél benézünk egy kis lyukon és a látómezőnkben egy fémkeret jelzi a képhatárokat.


    Átnézeti kereső
    A mai kompakt kamerákban és a hasonló egyszerű gépekben átnézeti keresőt alkalmaznak. Ezt néha Newtonkeresőnek is nevezik. Az átnézeti kereső a gép felső részébe épített optikai rendszer, kis távcső. Kialakítása olyan, hogy nagyjából a gép objektívjének megfelelő látószöge legyen. A zoom objektívvel felszerelt vagy cserélhető lencsés gépeknél gondot okoz, hogy az objektív látószöge nem mindig egyforma. Ezt a gondot sokszor a keresőben látható, a kisebb látószögű objektíveknek megfelelő jelölésekkel oldják meg. Azoknál a gépeknél, amelyeknél az objektív zoomos és nem cserélhető, az átnézeti kereső látószöge együtt változik a gépbe épített zoom objektív látószögével.
    [​IMG]
    Leica M6, átnézeti keresős fényképezőgép

    Átnézeti keresőt professzionális fényképezőgépekbe is építenek. A rendszer fő képviselője a német Leica. A Leica M7 Newton keresős (és cserélhető objektíves) fényképezőgépet ma is gyártják, és sokan kedvelik. Ezeknél a gépeknél a keresőbe nézve az élességet is be lehet állítani. Ezt a távmérő nevű optikai rendszer teszi lehetővé. Eredetileg ez is Leica konstrukció, később más típusok is átvették. A távmérős keresőbe pillantva a képmező középső részén egy sárgás vagy lilás színű kisebb négyzetet látunk. Ha az élesség nincs jól beállítva, akkor ebben a motívum képe megkettőződve látszik. Az élesség pontos beállításával a két kép fedésbe kerül. A távmérő egy tükrökből és prizmákból álló optikai rendszer. Ez mechanikusan össze van kapcsolva az objektív élesség állító lencsetagjával.

    [​IMG]
    Az átnézeti kereső képe

    Az átnézeti kereső előnyei:
    - Kis súly. Ez a megoldás nem igényel a gépváz kialakításánál olyan sokféle alkatrészt és bonyolult működést, mint a tükörreflexes kereső.
    - Gyenge fényben is jól látható kép. Az átnézeti keresőkben a kép lényegesen világosabb, mint a tükörreflexes megoldásoknál. Ez gyenge fényben kevésbé fárasztja a fotós szemét.


    Tükörreflex két objektívvel
    A tükörreflexes kereső onnan kapta a nevét, hogy itt a képrajzoló objektív mögött egy 45 fokban elhelyezkedő tükör van. Ez az objektíven áthaladó fénysugarakat egy vízszintes mattüvegre vetíti. Ezen kialakul az objektív által alkotott kép.
    [​IMG]
    A történeti hitelesség kedvéért megemlítjük, hogy első ilyen megoldás két objektívvel rendelkezett. A két objektíves rendszernél az alsó lencse a filmre rajzolja a képet, a felső a tükör közvetítésével a mattüvegre. A két lencse azonos gyújtótávolságú és az élesség állítása közben együtt mozognak előre-hátra. Így elérhető, hogy a mattüvegre rajzolt kép kivágása (bizonyos távolságon túl) és élessége a filmen kialakuló képpel azonos legyen. Ezáltal az élesség beállítása szemmel ellenőrizhető. A két objektíves, tükörreflexes konstrukció a középformátumú (6x6 cm) gépeknél jól bevált, ma is gyártanak ilyen gépeket. Ezt a megoldást főként a német Rolleiflex képviseli.
    A két objektíves rendszer főbb előnyei az egy objektíves rendszerrel szemben:
    - Nem tartalmaz bonyolult tükör-mozgató mechanikát, kevesebb hibalehetőség.
    - Halk és vibrációmentes zárkioldás (exponálás)
    - Az exponálás közben is lehet látni a keresőképet.
    - Viszonylag kis súly.
    Hátrányok:
    - Közeli felvételeknél parallaxishiba.
    - Nehéz megoldani a cserélhető objektívet (csak egy ilyen géptípus van).

    Egy objektíves, tükörreflexes

    [​IMG]

    A legelterjedtebb az egy objektíves tükörreflexes kereső. Ezt széles körben használják a cserélhető objektíves kisfilmes fényképezőgépeknél. Itt a képrajzoló objektív mögött helyezik el a tükör. Ez ugyanazt a képet vetíti a kereső mattüvegére, ami az exponáláskor a filmre rajzolódik. A kioldógomb megnyomásakor a tükör felcsapódik és így az objektíven áthaladó fény a filmre juthat.



    Természetesen a fény útjában (az objektívben vagy a tükör mögött) még egy zárszerkezet is van. Az egy objektíves tükörreflexes keresőrendszer legfőbb előnye a cserélhető objektíves fényképezőgépeknél mutatkozik meg. Bármilyen látószögű is legyen az éppen használt optika, a keresőben mindig az aktuális képkivágást látjuk. A pontosság kedvéért hozzá kell tenni, hogy a gyakorlatban az ilyen keresők egy kicsit "csalnak". A keresőben a filmre kerülő kép széleiből néhány milliméter nem látható. Az igényes fényképezőgépeknél a teljes kép 97-99 %-a látszik, de van olyan gép, amelyiknél csak kb. 80 %.

    A pentaprizma
    [​IMG]

    A mattüveg, amin a keresőkép kirajzolódik, vízszintesen helyezkedik el. Kezdetben, amíg megfelelő megoldás nem született, ezt felülről kellett nézni. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a mattüvegen lévő kép oldalfordított. Ez azt jelenti, hogy ami a valóságban jobb oldalon van az a keresőben baloldalon látszik és fordítva. Ezt ugyan meg lehet szokni, de nehezíti a munkát. Ezeket a gondokat oldja meg a pentaprizma (teljes nevén pentatetőél-prizma) nevű optikai eszköz. Ez egy megfelelő alakúra csiszolt üvegprizma, amit a mattüveg felett helyeznek el. A pentaprizmába hátulról vízszintesen benézve (egy szemmel) lehet látni a mattüveg képét, mégpedig oldalhelyesen. A fényképezőgépek nagy részére a pentaprizma gyárilag rá van építve. Vannak azonban olyan konstrukciók, amelyeknél ez levehető, cserélhető. Ez a megoldás lehetővé teszi a keresőkép hátulról, illetve felülről és különböző távolságokból való szemlélését.

    [​IMG]
    Pentaprizma nélkül (fényaknával) a mattüveget felülről kell nézni. Ezen oldalfordított képet látunk.

    [​IMG]
    A pentaprizma megfordítja a mattüvegen kirajzolódó képet



    Élességállítás
    A tükörreflexes kereső az élesség pontos beállítására is lehetőséget ad. Az automatikus élességállítású (AF) rendszerű gépeknél is célszerű ellenőrizni, hogy a motívumnak arra a részére állította-e a rendszer az élességet, ahova kell. Ha az élesség nincs beállítva, akkor a keresőkép is életlen. A kereső képének élesre állításával a filmre kirajzolt kép is éles lesz. Ha gyenge a témát megvilágító fény, akkor nehéz megítélni a mattüvegen az élességet. Ha fotótémánk állandóan változtatja a helyét, (például sportfényképezésnél) akkor a keresőkép gyakran életlen. Az emberi szem egyik alapvető funkciója, hogy a szemlencse állandóan beállítja a látott kép élességét. Közelebbre vagy távolabbra pillantva így látjuk mindig élesen a környező világot. Ha egy életlen keresőképet nézünk, akkor szemünk megpróbálja azt is a szemlencse domborulatának módosításával élesre állítani. Ez azonban nem sikerülhet, mert a kép eleve életlen. Mindez erősen fárasztja a fotós szemét. Ez a gyakorlatban annyira jelentős probléma, hogy a tükörreflexes fényképezőgépeknél több "szemkímélő" élességállítási megoldást is kifejlesztettek (még az autófókusz elterjedése előtt).

    [​IMG]

    A legjobban bevált élességállítási segédeszköz a mérőprizma. Ez a keresőkép közepén egy kis kör alakú mező. Ezt egy vízszintes vagy átlós irányú vonal osztja középen ketté. A körön belül eső képrészlet akkor is élesen látszik, ha az élesség nincs beállítva. A kettéosztó vonalon áthaladó képrészek azonban ilyenkor egymáshoz képest elcsúszva jelennek meg. Ha az élességet beállítjuk, akkor az elcsúszott képrészek egymáshoz illeszkednek. Gyenge fényben ezzel sokkal kényelmesebb az élesség beállítása, mint a mattüveg felületén.
    Egyes beépített pentaprizmás tükörreflexes fényképezőgépeknek cserélhető a mattüvege. A cserét a megfelelő szerszámmal házilag, vagy szervizben lehet elvégezni. Ezekhez a gépekhez több különböző kialakítású mattüveget lehet kapni. Így mindenki kiválaszthatja az egyéni igényeihez vagy a munkájához legalkalmasabb kialakítású mattüveget.

    Fényakna

    [​IMG][​IMG]

    A pentaprizma annyira elterjedt, hogy sokan el sem tudnák nélküle képzelni a fényképezést. Pedig számos olyan helyzet van, amikor jobb lenne a gépbe távolabbról és felülről vagy alulról belenézni. A korszerű fényképezőgépek között főként a profik által használt csúcsmodelleket építik meg levehető keresővel. Ilyenkor a pentaprizma például fényaknára cserélhető. A fényakna egy nagyon egyszerű eszköz. Lényegében négy kis fémlemezből áll. Ezek körülveszik és árnyékolják a vízszintes mattüveget. Így lehetővé válik, hogy a gép mattüvegét, mint egy kis képernyőt távolabbról és két szemmel nézzük. Nagyon hasznos ez a lehetőség például, ha valahol feltűnés nélkül akarunk fényképezni. A gépet ugyanis nem kell a szemhez emelni. "Csípőből lehet tüzelni" úgy, hogy közben távolról a mattüvegre nézve ellenőrizhető, hogy mi kerül a képre. Természetesen ebben az "üzemmódban" hasznos az automatikus élesre állítás. A másik tipikusan "fényaknás" helyzet az, amikor a fotóriporternek a körülötte tolongó tömeg feje felett átfényképezve kell egy eseményt megörökítenie. Ilyenkor a fényképezőgépet kinyújtott karral fel lehet emelni a fejünk fölé. Ha a gépet a tetejével lefelé fordítjuk, akkor alulról bele lehet látni a keresőbe. Így lehet azt a témára irányítani (ha nem túl nagy a lökdösődés).

    Szögkereső

    [​IMG]Akkor sem kell lemondanunk arról, hogy a keresőbe felülről, alulról vagy akár oldalról nézzünk bele, ha gépünkön beépített pentaprizma van. A megoldás a szögkereső. Ez egy olyan optikai segédeszköz, amelyet a fényképezőgép betekintő ablakára lehet illeszteni. Úgy működik, mint egy kis periszkóp. Lencsék és egy tükör vagy prizma van benne. Ez a fény áthaladását 90 fokkal elfordítja. Közelről kell belenézni, és lehetővé teszi a keresőkép szemlélését felülről, oldalról vagy alulról.








    <hr>
    Következő téma: Zárszerkezet, megvilágítási idő, bemozdulás
    Copyright: Dékán István
    Forrás: www.fotovilag.hu
     
  20. 2003mte

    2003mte Állandó Tag

    Fotózás - alapismeretek - Fényképezőgépek és működésük - 3.rész

    Központi zár, redőnyzár, megvilágítási idő, bemozdulás

    Megvilágítási idő
    A fotográfiai folyamatnak meghatározó mozzanata az exponálás. Ez az a művelet, amikor egy meghatározott ideig a fényt a filmre (fényérzékeny anyagra) engedjük. Ennek során a filmen rejtett, szaknyelven látens kép keletkezik. A látens képből később az előhívás során válik valódi, látható kép. A fényképezés hőskorában, amikor még a fotóanyagok érzékenysége a maiakhoz képest rendkívül alacsony volt, az exponálás több percet is igénybe vett. A fotográfozásnál a Fényíró Mester elhelyezte az állványon a kamerát, beállította az élességet és minden egyebet, a lefotográfozandó Hölgyek és Urak elhelyezkedtek és mozdulatlan pózba merevedtek. Miután mindez az alkalomhoz illően megtörtént, a Mester lekapta az objektívről az objektívsapkát, fennhangon számolta a másodperceket, majd a megfelelő idő elteltével visszahelyezte a sapkát a lencsére. Ez volt az exponálás.
    Mindez ma már a múlté, csak az érdekesség vagy a történeti hitelesség kedvéért érdemes felidézni. A fotóanyagok érzékenységének növekedésével egyre rövidebb megvilágítási időket lehetett és kellett alkalmazni. Ma már az általánosan használt expozíciós idők a másodpercnek csak tört részei. A másodpercnél hosszabb időket csak nagyon gyenge fénynél vagy különleges hatások elérésére szoktak használni.
    [​IMG]
    A rövid idők pontos betartásához a fényképezőgépbe megfelelő szerkezetet szükséges beépíteni. Ez a zárszerkezet. A zárszerkezet funkciója tehát az, hogy az exponálás előtt és után elzárja a filmet a fénytől. Amikor megnyomjuk a kioldógombot a zár kinyílik és az előre beállított ideig a fényt a filmre engedi, utána becsukódik. A korszerű fényképezőgépekben főként kétféle zárszerkezet megoldást találunk. Ezek a központi (Compur) zár és a redőnyzár.

    A központi zár

    Központi zárat a két szélső fényképezőgép kategóriában alkalmazzák. Ezek a nem cserélhető objektíves amatőr, kompakt kamerák és az igényes professzionális fényképezőgépek. [​IMG]A látszólagos ellentmondás oka, hogy a központi zár működési elvéből adódóan kevesebb hibalehetőséget hordoz, mint a redőnyzár. Így amatőr gépekben az egyszerűbb kivitelű szerkezetek is megfelelően használhatóak. A profi fotográfusoknak pedig fontos a központi zár néhány előnyös tulajdonsága (részletesebben később).
    A központi zár az objektívben a lencsetagok között helyezkedik el. három, öt vagy hét vékony fémlemezből, lamellából áll. Alaphelyzetben ezek összecsukódva elzárják a fény útját. Az exponáláskor szétnyílnak, majd újra összecsukódnak. A lamellákat általában rugók mozgatják. A megvilágítási idők képzése lehet mechanikus (óraszerkezettel) vagy elektronikus. A központi zárak nagy előnye, hogy minden megvilágítási időhöz, így a legrövidebb időkhöz is biztosított a vakuszinkron. Ez könnyen megoldhatóvá teszi a szabadban az adott fény vakufénnyel történő kombinálását. Mindez nemcsak speciális rendszervakukkal, hanem akár több lámpás műtermi vakustúdióval is lehetséges. Ez a hivatásos fotósok gyakorlatában olyan fontos, hogy kevés profi kameránál mondanak le a gyártók a központi zárról.
    [​IMG]

    A központi zár működése

    A konstrukció hátrányait is meg kell említeni. Központi zárral nem képezhető olyan rövid megvilágítási idő, mint a redőnyzárakkal (a legrövidebb idő központi zárral: 1/500 s.). Az objektívben elhelyezkedő mechanikus szerkezet határt szab a lencseátmérő növelésének. Ezért a zárszerkezetet tartalmazó objektíveknek viszonylag kicsi a fényereje. Egyes igényes fényképezőgépek (Hasselblad, Mamiya) úgy hidalják át az említett gondokat, hogy a kameraházba redőnyzárat építenek, és erre rátehető zár nélküli vagy központi záras objektív is.

    A redőnyzár
    [​IMG]A korszerű tükörreflexes fényképezőgépekbe általában redőnyzárat építenek. Ez a film síkja előtt foglal helyet. A korszerű redőnyzárak egymásra csúszó fémlemezekből, lamellákból állnak. Létezik gumírozott vászonból lévő redőnyzár is. A redőnyzár működése emlékeztet az ablak elé húzott redőnyre. Innen kapta a nevét. Az exponáláskor a lamellák mozgását mechanikus vagy elektromechanikus szerkezet vezérli.
    A zárszerkezet lényegében két redőnyből áll. A redőnyzár működése:
    - Az exponálás előtt az első redőny eltakarja a filmet
    - A kioldógomb megnyomásakor leszalad a redőny és így a fény a filmre jut.
    - A megvilágítási idő elteltével a második redőny az első után indul és elzárja a filmet a fénytől.
    - A zár felhúzásakor a két redőny összecsukódva tér vissza a kiinduló helyzetbe.
    [​IMG]
    A redőnyzár működése

    [​IMG]
    Rövid idő képzése redőnyzárral

    A redőnyök mozgási sebessége egy adott zárszerkezetnél mindig egyforma. [​IMG]Nem függ attól, hogy milyen megvilágítási időt állítottunk be a fényképezőgépen. Az az idő, ami az egyik redőny elindulása és a képkapu előtti teljes lefutása között eltelik a lefutási idő.
    Ha a megvilágítási idő rövidebb a lefutási időnél, akkor a második redőny még az első leérkezése előtt elindul. Így lényegében a két redőny közötti rés szalad végig a film síkja előtt. A megvilágítási idő változtatásával a rés szélességét változtatjuk. Minél keskenyebb ez a rés, annál rövidebb ideig éri a fény a film egy adott pontját. A redőnyzárakkal nagyon rövid megvilágítási idő is képezhető. Ma már sok fényképezőgépen találunk 1/4.000, esetleg 1/8.000 másodperces időket is.

    Bemozdulás
    A megvilágítási idő változtatásának a fotográfiai gyakorlatban kétféle jelentősége van. Az egyik az expozíciót befolyásolása, a másik a mozgással kapcsolatos. Az expozícióról és a fénymérésről egy külön részben lesz szó. Ha a megvilágítási idő alatt a fényképezőgép eredeti helyzetéből elmozdul, akkor ez a képen bemozdulásos életlenséget okoz. A bemozdulás legtöbbször hiba. Tudatosan alkalmazva azonban felhasználhatjuk különleges képhatások létrehozására is. A gép elmozdulásából eredő hibát rövid megvilágítási idővel vagy állvány használatával lehet elkerülni. Ezért az állvány talán a leggyakrabban használt fényképészeti segédeszköz.

    [​IMG]

    A kézből még bemozdulás nélkül készíthető kép megvilágítási ideje függ a gép konstrukciójától és az objektív gyújtótávolságától is. Minél hosszabb az objektív gyújtótávolsága, annál rövidebb megvilágítási idő szükséges a bemozdulás elkerüléséhez. Általános szabály, hogy kézből még elmozdulás nélkül készíthető kép megvilágítási ideje azonos az objektív milliméterben kifejezett gyújtótávolságának reciprok értékével. A gyakorlatban használható időértékeket (kisfilmes fényképezőgépnél) a táblázat mutatja. Középformátumú gépeknél az azonos látószögű objektíveknek hosszabb a gyújtótávolsága, mint a kisfilmnél. A digitális fényképezőgépeknél pedig sokszor rövidebb gyújtótávolság tartozik azonos látószöghöz (ekvivalencia) Ezért középformátumnál illetve a digitális fényképezőgépeknél a táblázatban szereplő gyújtótávolságok helyett az azonos látószögű (hosszabb gyújtótávolságú) objektíveket kell érteni.

    <table border="1" cellspacing="1" width="550"> <tbody> <tr> <td>Az objektív gyújtótávolsága (mm) </td> <td> 20</td> <td> 28</td> <td> 50</td> <td> 100</td> <td> 200</td> <td> 300</td></tr> <tr> <td>A javasolt leghosszabb idő</td> <td> 1/30 </td> <td> 1/30 </td> <td> 1/60 </td> <td> 1/125 </td> <td> 1/250</td> <td> 1/250</td></tr></tbody></table>
    [​IMG]
    Rövid (1/1000 s) megvilágítási idővel készült kép

    A nem kívánatos bemozdulás elkerülését a megfelelő konstrukciójú fényképezőgép váz is segítheti. Általános tapasztalat, hogy a kisebb súlyú gépek könnyebben bemozdulnak. A nehezebb gépvázaknak nagyobb a fizikai tehetetlenségi nyomatékuk, ezért ezeknél a kritikus 1/30-1/8 megvilágítási időknél kézből kisebb a bemozdulás veszélye. A tükörreflexes gépeknél a zár nyitása előtt a tükör felcsapódik. Ez meglöki a gépet, ami kis mértékű vibrációt okoz. Az egyes konstrukcióknál különböző mechanikus megoldásokat alkalmaznak a felcsapódó tükör megfelelő fékezésére. A tükör felcsapódásából eredő vibráció még az állványra helyezett fényképezőgépnél is gondot jelenthet (különösen középformátumú kameránál). Ezért több fényképezőgépen találunk olyan megoldást, amely lehetővé teszi a tükörnek a zárkioldástól független felcsapását. Ez nagyon hasznos azoknak, akik gyakran dolgoznak hosszú megvilágítási idővel állványról.

    Hasznos bemozdulás
    Bemozdulásos életlenséget a mozgásban lévő téma is okozhat a képen. Ennek mértéke alapvetően a mozgás sebességétől és a megvilágítási időtől függ. Gyors mozgások fényképezésénél, például sportfotónál, ha nem akarunk bemozdulást, akkor rövid megvilágítási időt kell használni. Ez 1/1000 másodperc vagy még rövidebb.
    [​IMG]

    Jobban érzékelteti a mozgást az a kép, amelyen a téma vagy egyes részei bemozdulnak. Az egyirányú mozgás az "elhúzott" háttérrel a leglátványosabb. Ehhez már az exponálás előtt és közben is követni kell a mozgó témát a fényképezőgéppel. Célszerű teleobjektívvel nagyobb távolságból dolgozni és a mozgás irányára merőlegesen nézni a témát. Az ilyenkor szokásos megvilágítási idők a mozgás sebességétől függően: 1/30, 1/60 vagy 1/125 s.

    Forrás: www.fotovilag.hu

     
    Booka kedveli ezt.

Megosztás