Fotózás

Alapfogalmak a digitális fotózás tükrében II.

Mélységélesség (Depth Of Field, DOF)
Egyszerűen fogalmazva az a jelenség, amely által az élesre állított téma/tárgy előtt és mögött lévő dolgok életlenek, összemosódnak. Több paraméter határozza meg a mélységélesség nagyságát. Egyrészt a rekeszállás, amivel fordítottan arányos (tág rekesz, kis mélységélesség), másrészt az érzékelő-felület mérete (szintén fordított arányosság, nagyobb érzékelő, kisebb mélységélesség), az objektív aktuális fókusztávolsága (egyenes arányosság áll fenn), illetve a tárgytávolság (szintén egyenes arányosság, közeli tárgyra fókuszálva a háttér majdnem mindig kiesik az élességi tartományból). Speciális objektívekkel szélsőséges mértékig növelhetjük vagy csökkenthetjük, erről a későbbiekben részletesen fogunk írni.
A mélységélesség olyan eleme a fotónak, ami talán a legszembetűnőbb, és leginkább meghatározza a kép jellegét. Segítségével kiemelhetünk valamit a háttérből, a tömegből, vagy épp kiegyenlíthetjük a tőlünk különböző távolságra lévő tárgyak hangsúlyát. Ugyanaz a "fotó" két jócskán eltérő rekeszállással fotózva két teljesen különböző hatású képet szül, hiszen ezzel irányíthatjuk a néző tekintetét (a szem az éles, világos részeket pásztázza végig először, ezért ha a háttérben nincs éles részlet, a figyelem 100%-át a modellre terelhetjük). Portréknál általában a nagyon kis mélységélesség hatásos. Elég, ha csak a modell szeme éles, és a háttér teljesen életlen (ezért portrékhoz a nagy gyújtótávolságú, nagy fényerejű objektívek ideálisak).
Makrózásnál - a kis tárgytávolság miatt - alapvetően nagyon kicsi a mélységélesség, ilyenkor például nem árt, ha jócskán le tudjuk szűkíteni a blendét, ezzel megnyújtva az élességi tartományt (ehhez állványra és erős külső fényforrásra lehet szükség). Jellemzően a fókuszponttól ugyanolyan távolságra lévő tárgyak élessége valamivel nagyobb a fényképezőgép és a tárgy között, mint a tárgy mögött.




A mélységélességgel játszva gyakran érdemes körüljárni egy témát, így biztosan megtaláljuk a megfelelő beállítást. Létezik egy fotóművészeti stílus (out-of-focus), melynek lényege a teljes téma életlenné tétele, ezáltal lágy, megnyugtató fotókat létrehozva. Minimalista, modern irányzat, de kétségtelenül hatásos megfelelő környezetben. Ezzel teljesen ellentétes az a megoldás, amikor a fotón minden éles, ilyenkor a néző információ-túladagolásban részesül - feltéve, hogy egy eleve zsúfolt témáról van szó, pl. városi utcakép vagy színes élőlényektől hemzsegő vízalatti fotó. Úgymond trükközni is lehet a kis mélységélességgel, pl. állatkertben gyakran előfordul, hogy kerítés, (vékonyabb) rács vagy drótháló van köztünk és a téma között. Ilyenkor menjünk minél közelebb a rácshoz, fotózzunk tág rekesszel, és ha a téma elég távol van, már el is tüntettük a drótot, vasrudakat a képről.


Fehéregyensúly
Az emberi agy, amennyiben tisztában van egy adott tárgy színével, szélsőséges fényviszonyok között is megfelelő színűnek érzékeli azt. Példa: ha a szobában egy erősen sárgás fényű lámpa világít, a kezünkben lévő papírlapot akkor is fehérnek fogjuk érzékelni - pedig valójában sárgának látjuk, mint minden mást is. Ez azért van, mert az agyunk beazonosítja a tárgyakat, és úgymond korrigálja a színskálát érzékeléskor. Erre viszont a fényképezőgép alapvetően nem képes, csak rögzíti, amit "lát". Így a sárga fénnyel világított szobában fotózva minden sárga, sárgás lesz (és mivel fotót nézünk, ezt már az agyunk sem korrigálja).
Ennek kiküszöbölésére szolgál a fehéregyensúly (White Balance, WB) beállítás. A ma forgalomban lévő digitális gépeken legalább 5-6 gyári beállítás található, az automata mellett többnyire "napfény, árnyék, neon, sárga izzó, felhős". Ezek annyit módosítanak a képen, hogy valamennyire eltolják a rögzített színeket egy kék-sárga skálán. Délutánonként, naplemente előtt a napfény színe erősen megsárgul, majd bevörösödik, így ennek ellensúlyozására a sárga mennyiségét csökkenteni, a kék mennyiségét növelni kell a képen. Fordított eset a felhős környezet, ahol többnyire bekékül a táj, így némi sárgára van szükség a színhelyes fotóhoz.


Ha az automata és gyárilag programozott beállítások nem birkóznak meg a feladattal, többnyire rendelkezésünkre áll egy felhasználói beállítás. Ez úgy működik, hogy az adott fényviszonyok között mutatunk a gépnek egy fehér felületet (kompakt gépeknél általában elég rámutatni, digitális tükörreflexes gépeknél csinálnunk kell egy fotót, közepén a fehér felülettel), és a gép a felület fehértől való aktuális eltérését kirtékelve, megfelelő irányba és mértékben eltolja a színskálát, ezzel korrigálva a szokatlan fényviszonyok okozta színeket. Ezzel persze kreatív emberek érdekes hatásokat érhetnek el, hiszen fehér helyett mondjuk lilát mutatva a gépnek, a kész fotó színeit teljesen eltorzíthatjuk.


Fényérték (Fé)
A kép megvilágítottságát jelző szám. Az aktuális érték az expozíció két paraméterétől, a zársebességtől és a blendétől függ. A záridő felezésével -1 Fé lépést tehetünk, kétszerezésével +1 Fé (2 Fé-hez negyedelni vagy négyszerezni kell, és így tovább). Értelemszerűen negatív irányba sötétebb képet kapunk, pozitív irányba haladva világosabbat. A blendeértékek között lépkedve teljes Fé értékeket léphetünk. Ebből adódik, hogy egy blendét tágítva ugyanolyan expozícióhoz a záridőt feleznünk kell, és fordítva (értsd: f/5,6 1/1000 mp és f/4 1/2000 mp ugyanolyan megvilágítottságot eredményez, csak a mélységélesség lesz kisebb).



Van még egy paraméter, amelyik beleszól az eredménybe, ez a fényérzékenység. A záridővel fordított arányosságban áll az expozíció szempontjából, vagyis kétszer akkora ISO-értékhez fele akkora záridő tartozik (feltéve, hogy ugyanolyan megvilágítottság elérése a cél).

A digitális tükörreflexesek I.

Bevezető
Először az egyik legfontosabb kérdést szeretném megválaszolni a témához kevésbé konyítók részére: a manapság kapható digitális tükörreflexes (DSLR, Digital Single Lens Reflex) gépek lényegében teljességgel felveszik a versenyt filmes társaikkal. Szolgáltatásaik, felbontásuk, színdinamikájuk, sebességük miatt egy ilyen gép ma már vonzó alternatíva lehet minden filmes géppel dolgozó fotós számára. Nem egy olyan díjnyertes fotó készült már DSLR géppel, ahol a mezőny nagyobb része még film alapanyagra készült, így akik eddig kételkedtek a digitális technikában, azok nyugodtan tegyék félre előítéleteiket.
Természetesen a megfelelő minőség elérése, a film részletességének illetve dinamikájának digitális úton történő utánzása nem olcsó dolog. Viszont egyes DSLR gépek manapság már olyan árszintre érkeztek, hogy egy hétvégi fotósnak is lehetősége van az SLR technikát használva digitálisan megörökíteni a nyaralásokat, utazásokat úgy, hogy nem kell nagyon mélyen a zsebébe nyúlnia.
Ezeknek a gépeknek 99%-a nem képes keresőkép megjelenítésére az LCD kijelzőn, azaz a kis monitor egyedül a képek visszanézésére szolgál. Ha komponálni szeretnénk, mindenképpen az optikai keresőt kell a szemünk elé emelni, ami viszont élő képet mutat, hiszen nem egy apró LCD monitor képét bámuljuk, hanem az objektíven keresztül érkező képet tükrözi fel a szemünkhöz a váz. Ezáltal a helyes élességet nagyon pontosan meg tudjuk állapítani. Fontos tudni még, hogy ezeknek a gépeknek az objektívjét - akár teljesen más márkájú és gyújtótávolságú, zoomátfogású, de kompatibilis bajonettel rendelkező - másik objektívre cserélhetjük. Az objektívek tárháza hatalmas, választhatunk fix vagy zoom objektíveket, illetve nagy látószögű, esetleg teleobjektíveket egyaránt, a lista hosszú.

Belépő szint
Belépő szintűnek nevezzük a legolcsóbb DSLR technikával bíró fényképezőgépeket. Ezek manapság 6-8 megapixeles felbontással dolgoznak, ami elég akár A4-es méretű előhíváshoz is. Vázuk egytől-egyig műanyagból készül a költségcsökkentés céljából. Szolgáltatásaik és képminőségük tökéletesen megfelelő ahhoz, hogy a fényképezni szeretők komolyabb kompromisszumok nélkül készítsenek szép, kompakt képminőséget lepipáló fotókat. A megnövekedett vásárlóerő miatt a szegmensbe egyre több gyártó szeretne beszállni, ami nekünk, fotósoknak csak jó, hiszen az árversenynek mi vagyunk a kedvezményezettjei. A Sony és a Panasonic is a közeljövőben várható belépő termékével ezen a piacon.
Mi az ami vonzóvá tehet egy ilyen gépet egy érdeklődő számára? Elsősorban ugye a képminőség. Hiába a kompakt gépek gyakran ugyan ilyen mértékű képfelbontása, annál a méretből adódóan a képérzékelőre (CCD) zsúfolt sokmillió képpont megnövekedett képzajjal jár. A DSLR gépekbe jóval nagyobb érzékelőket építenek, így a képzaj mértéke nem nagyobb mint amit filmen tapasztalhatunk. Ezek a gépek alacsony ISO érzékenységnél lényegében nem termelnek képzajt, illetve emiatt akár több perces expozíciókat is készíthetünk - ha pl. az éjszakai tájat szeretnénk megörökíteni - a képminőség kielégítő lesz.

A másik vonzó tulajdonsága a DSLR gépeknek a sebességük. A többségük 1 mp-nél rövidebb idő alatt készenlétbe kerül a bekapcsolás után, továbbá sorozatfelvételi képességük is igen vonzó, 2,5 - 2,8 kép/másodperces képrögzítésre képes. A gépekhez tartozó objektívek autófókusz gyorsasága is messze lepipálja a kompaktokat. Vásárolhatunk ultrahangos motorral működő objektíveket, amik azon túl, hogy szinte hangtalanok, villámgyors élességállításra képesek. Ezáltal egy ilyen géppel már akár sporteseményeket is nyugodtan fotózhatunk. A gépek szolgáltatásai is fontos tényezők lehetnek. Mindegyik gép teljesen manuális és automata fotómódokat egyaránt kínál a felhasználó számára, sőt, egy pár márka még sok témamódot is felajánl a kezdő, fényképezéshez nem értők számára. A CCD-s képstabilizátoros rendszer csak hab a tortán (lásd: Konica Minolta Dynax 5D).
Mi az ami leginkább negatívumként említhető egy ilyen gép kapcsán? Elsősorban az ára. Bár a legolcsóbb DSLR gép manapság már bruttó 150 000 Ft-ért hazavihető, ennyi pénzért csak egy vázat kapunk. Ha un. "kit-ben" vásároljuk meg a gépünket, akkor kapunk hozzá egy kit-objektívet, aminek átfogása rendre 3x-szoros és minősége igencsak megkérdőjelezhető (értsd: az objektív olcsó műanyag lencséket tartalmaz, amik nem képesek olyan részletességet a CCD-re vetíteni, amit egy ilyen felbontás megkívánna).
Ezáltal aki ilyen gépbe fekteti a pénzét és komolyabb fotós szándékai vannak, az készüljön fel hogy a gépváz árán túl, még annak többszörösét fogja objektívekre elkölteni. Az objektívek árai ugyanis nagyon magasak, legalábbis kis hazánkban nagyon drágán juthatunk hozzájuk. De nem csak az objektívek viszik a pénzt: drágák a vakuk, az állványok, a táskák és minden egyéb kiegészítő.

Egyéb negatív tényező lehet a méret. Egy ilyen gép nem fér el a zsebünkben, és a nyakunkba akasztva is komoly súllyal húzza azt le. Nem beszélve a hozzá vásárolt kiegészítőkről, amik egy idő után már nagyobb fotóstáskát kívánnak meg. Tehát akinek fontos a méret, az ne ilyen gépben gondolkodjon, bár manapság ebben a szegmensben is egyre jobban törekszenek a méret csökkentésére - véleményem szerint feleslegesen.
A belépő szintű DSLR gépek tehát remek társak lehetnek, akár hobbira, akár munkára használjuk őket. Számítsunk rá, hogy a váz illetve a felhasznált anyagok nem arra hivatottak, hogy ezt a gépet adjuk majd gyermekünknek 14 éves születésnapjára, nagyobb a valószínűsége, hogy addigra már régen az igazak álmát alussza kedvenc gépünk (hiába, fogyasztói társadalomban élünk). Mivel ez a szegmens még viszonylag új, (2003 augusztusában jelentette be a Canon a kategóriateremtő termékét, az EOS 300D-t) ezért nem is nagyon lehet tippeket adni, hogy meddig bírják ezek a gépek, de akinek fontos az időtállóság, az ne ilyen vázban gondolkozzon.

A digitális tükörreflexesek II.

Most a komolyabb szándékú, nagyobb tudású és elhivatottságú fotósoknak készült félprofi és profi gépeket vesszük sorra.

Haladó szint
Lényegében elmondható, hogy pár apróbb szolgáltatásbeli különbségtől eltekintve csupán a váz minőségében és méretében térnek el belépőszintű társaiktól. Ezen gépek váza mind különböző fém-ötvözetből készül, ezzel is komolyabb felhasználást, illetve nagyobb időtállóságot biztosít tulajdonosuknak, továbbá a zárszerkezet is időállóbb felépítésű. Többségük gyorsabb sorozatfelvételi móddal bír, illetve a váz tervezésénél a kis mérettel szemben az ergonómiát, a biztos fogást részesítik előnyben a gyártók.
Felbontásbeli különbség szintén nincs, ezeknél a modelleknél is 6-8 megapixel jellemző a képpontok mennyiségét illetően. Ebben a kategóriában már szinte alapértelmezett a kis méretű, háttér-világításos állapotjelző LCD kijelző, ami előfordul pár belépőszintű DSLR esetében is. Az érzékelőt tekintve ezeknek a gépeknek általában hasonló méretű érzékelőjük van mint a belépőszint gépeinek, de általában jobb minőséget képviselnek és előfordul, hogy picivel nagyobbak is (de nem full frame, azaz nem 35 mm-es kisfilm méretűek).
Egy ilyen gép hasznos munkaeszköz lehet riportfotósoknak, komoly természetjáróknak, sportfotósoknak egyaránt és nagyobb az esély rá, hogy több 10 000 exponálást kibírnak. A vázak ára 250 000 Ft -nál kezdődik, de pl. az Olympus E-1 modelljét (ami a cég jelenlegi csúcs DSLR gépe) diákigazolvány felmutatása mellett igen előnyös konstrukcióban, ACADEMIC KIT-ben vásárolhatjuk meg, lényegében belépőszintű DSLR áron.
Említésre érdemes, hogy ebben a kategóriában kapható olyan DSLR gép, aminek az LCD kijelzője képes élő kép mutatására is, igaz csak éjszaka ajánlatos ennek használata (Canon EOS 20Da). A kategória jelenleg kapható modelljei, ABC sorrendben: Canon EOS 20D, Canon EOS 20Da, Fujifilm Finepix S3 pro, Konica Minolta Dynax 7D, Nikon D200, Olympus E-1, Pentax Ist D.

Full frame - belépő szint
Sajnos egyelőre ebbe a kategóriába még csak egyetlen gépet említhetünk, mégpedig a Canon EOS 5D-t. (Full frame: kisfilm méretű CCD-t jelent, azaz a képérzékelő mérete megegyezik a 35 mm-es kisfilm méreteivel). A cég 2005. augusztusában jelentette be a 12,8 megapixeles, full frame-es gépek belépőszintű modelljét, ami mind árban, mind méretben alacsonyabb szintet képvisel, mint profi társai. Lényegében a cég ismét kategóriát teremtett ezzel a modelljével, mert egy nagy rést tömött be a haladó szintű DLSR-ek és a profi, full frame-es gépek között. A váz ára még így is borsosnak mondható, bruttó 750 000 Ft-ért vesztegetik. Megszállott, lottónyertes amatőröknek, profi fotósoknak való gép, lévén erre már tényleg nem ajánlott gyenge vagy átlagos minőségű, "olcsó" optikákat csavarni és komolyabb szintű fotós tudás kívántatik meg az eredményes használatához.

Full frame, profi szintEzen kategória gépei lényegében kizárólag a fotózásból élők számára készülnek. Nagyrészt elmondható, hogy egy amatőr nem is nagyon használná ki az ilyen gépek tudását, felbontását. Ezek a gépek stúdiókba, versenypályák mellé, komoly természetfotósok kezébe valók, akik a vázba ölt több mint 1 millió forintból szeretnének viszontlátni valamennyit.
Általában 8-16 megapixeles felbontás és nagy, masszív, portrémarkolattal egybeöntött gépváz jellemző rájuk. Nem ritka a WiFi támogatás sem ezen gépeknél. Egyelőre a profi kategóriát két cég uralja, mégpedig a Nikon és a Canon. A Nikon még nem készített full frame-es CCD-vel szerelt vázat. A vázak ára 1 millió forint körül indul.

Középformátum, digitális hátfalak
Ez a formátum még igen fiatalnak számít a digitális világban. A filmes világból származó elnevezés a film méretére utal: ilyen fényképezőgéppel 6 x 4,5 cm de akár 6 x 9 cm-es méretű negatívra leszünk képesek exponálni, ami ugye jóval nagyobb filmméretet jelent a 35 mm-es kisfilmnél. A digitális világban a filmet a CCD helyettesíti, így itt is kb. ilyen méretű képérzékelővel szerelt vázakról van szó. Ezek a gépek munkaeszközök, leginkább stúdiókban találkozhatunk velük (az áruk miatt kevésszer látjuk nyakban lóbálva egy városnéző ázsiai nyakában). A középformátumú gépek felbontása jelenleg 16-22 megapixel körül jár.


A digitális hátfalakat bármilyen - a hátfallal kompatibilis - középformátumú fényképezőgépre felhelyezhetjük. Lényegük, hogy egy olyan fényképezőgéppel készítünk digitális, nagyfelbontású fotókat, amivel eddig kizárólag filmre dolgoztunk. A kategória jellemző gyártói: Fuji, Hasselblad, Kodak, Mamiya, Leaf, Pentax.

Tartozékok az állványoktól a szűrőkig I.

Objektívek, vagy egyéb tartozékok vásárlásánál sokan nem tudnak dönteni, mert nem ismerik a választékot, illetve saját gépük lehetőségeit. Ez a cikk nem egy konkrét termékajánló, csupán segít eligazodni az általános fotós tartozékok, kellékek erdejében és vásárlás előtti tanácsokkal szolgál.


Akkumulátorok és töltők
Egy kompakt géphez immár rengeteg gyengébb minőségű és profi kelléket vásárolhatunk. A vásárlási áron felül még kb. 10-15 ezer Ft-ot kell rászánnunk, hogy a különböző tartozékokat megvásároljuk hozzá.
Első körben szinte kötelező - ha nem lítium-ion akkumulátoros gépet vettünk - pár jó minőségű és nagy kapacitású akkumulátort vásárolnunk, töltővel együtt. A vásárlásnál ügyelnünk kell arra, hogy lehetőség szerint 2000 mAh, vagy ennél nagyobb kapacitású akksikat válasszunk, hiszen minél nagyobb a telepek kapacitása, annál később merülnek le. Egy kompakt masina - ha ésszel használjuk és nem megy egyfolytában az LCD kijelző és pl. a képstabilizátor - akkor 2100-2300 mAh-s telepekkel 100-200 fotó készítésére is lehetőséget ad. Persze ez sok mindentől függ, pl. egy hideg, téli kiránduláson ne számítsunk 50-60 fotónál többre. A márkás gyártók termékeit választva nem nagyon érhet minket meglepetés, de jó választás lehet pl. egy Ansmann akkukészlet is.


A töltő kiválasztásakor is illik odafigyelnünk pár dologra. Elsősorban ebből is válasszunk márkás típust (pl. Uniross, Ansmann, Energizer) - nem ritkák az akkukkal egybecsomagolt töltők sem. Másodsorban figyeljünk a töltési időre! Nem mindegy, hogy a töltőnk 24, 12, esetleg 2 óra alatt tölti fel akkumulátorainkat. Egy nyaralás során áldásos lehet, ha nem kell egy teljes napot várni a friss akksikra. Létezik már olyan töltő is, melynek töltési ideje 15 perc, de véleményem szerint ez már többet árt az akksinak mint használ, nagyon megterheli és gyorsan veszítenek élettartamukból. Nem árt továbbá, ha töltőnk érzékeli, mikor feltöltötte a telepeket és kikapcsolja önmagát, ezzel nem terheli tovább azokat.
Azoknak akik sokat utaznak autóval netán sátraznak, nem árt, ha autóban is használható töltőt vásárolnak, ugyanis egy ilyen őt során nem mindig lesz lehetőség 230 V-ról tölteni. Azok akik lítium-ion akksival szerelt gépet vásároltak, szintén választhatnak maguknak pót-akkumulátort gépükhöz. Ha sokallják a gyári telepek árát, utángyártott verzióban is gondolkodhatnak. Ezek jóval olcsóbbak, és - a gyártók állításaival ellentétben - nem rosszabbak az eredeti verzióknál.
Állványok
Egy - a témában kicsit jobban elmerülő - fotósnak szinte kötelező darab egy állvány beszerzése. Hiszen ki ne szeretné az éjszaka fényeit megörökíteni, az éjszaka kivilágított épületeket lefotózni? Ehhez pedig a legtöbb esetben bizony állvány szükséges! Hiába a képstabilizátor, hiába a vaku, egy épület nem lesz éles vagy helyesen exponált, ha nem állványról végezzük a folyamatot. Ha állványvásárlásra adjuk a fejünket, el kell gondolkodnunk, hogy mire szeretnénk használni és tervezzük-e gépünk lecserélését. Egy pár ezer forintos Hama vagy Soligor állvány bőven megfelel egy közepesebb kompakt géphez, de egy pár kg-os DSLR gépet teleobjektívvel már képtelen stabilan megtartani. Ilyenkor jönnek képbe a neves gyártók masszív, jó minőségű lábakkal és akár külön fejjel ellátott állványai (pl. Manfrotto, Gitzo), amik természetesen jóval drágábbak hétköznapi társaiknál.
Az állványoknak sok fajtája van. A sor a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb babzsákkal kezdődik. Ezt otthon, saját magunk elkészíthetjük és remekül stabilizálja gépünket. Aztán jönnek a mini-makró állványok, melyek mind súlyra, mind méretre egészen kicsik. Egy komolyabb kompakt gépet már nem mindegyik bír el, a DSLR-ekről nem is beszélve. A professzionális makró állványok már egy tükörreflexes gépet is elbírnak, emelett elférnek egy kis táskában. Egy ilyen kis állvány nagy segítség lehet a családi események fotózásakor, hiszen bárhova feltehetjük és beállíthatjuk gépünket a nekünk tetsző képkivágás szerint, és így az önkioldónak hála, már mi is rajta lehetünk a fontosabb eseményekről készült fotókon.


Akik kis méretű géppel dolgoznak, azok válasszanak egy - már említett - 6-8 ezer Ft-os hétköznapi, műanyag vagy alumínium anyagú állványok közül. Ezeket legtöbbször nagyon apróra összecsukhatjuk és a kirándulások alkalmával nem húzzák a vállunkat. Természetesen ezekből is találunk masszívabb kialakítású, vaskos lábakkal és komolyabb fejjel szerelt példányt, de minőségben messze elmaradnak komolyabb társaiktól és hamar elhasználódnak.
Akik komolyan fotóznak, azoknak előbb-utóbb szükségük lesz egy komoly állványra is, hiszen a DSLR-ek és az objektívek súlyát csak ezek képesek stabilan, belengés nélkül tartani. Egy ilyen állvány ára általában 20 ezer Ft körül indul. Fejet szintén kb. ennyi pénzért választhatunk hozzá. Ez lehet 3D-s vagy gömbfej, kinek milyen az ízlése. A gömbfejet egyetlen csavarral rögzíthetjük, így nagyon gyorsan tudunk dolgozni vele, viszont a horizont beállítása nehézkes. Természetesen léteznek még egyéb - speciális - állványfejek, ilyenek a panoráma vagy csillagászati állványfejek.
Számítsunk arra, hogy ezek az állványok komoly súllyal bírnak, így körültekintően válasszunk pl. túrázáshoz! A profik használhatnak ún. monopodot is, ami egylábú állványt jelent (a tripod a háromlábú állvány). Ezek az eszközök remek segítségül szolgálnak ott ahol kevés a hely, vagy ha nem szeretnénk nagy súlyt magunkkal cipelni. Egyetlen lábukkal nyilván nem stabilizálják olyan tökéletesen a gépet mint háromlábú társaik, de nagy segítséget nyújthatnak akár kedvezőtlen fényviszonyok között, akár terepen.
Kapcsolódó termékek:

• Hama Gamma 72 állvány - ára: 10 990 Ft
• Sony VCT-D480 állvány - ára: 20 990 Ft
• Uniross RC103545 akkumulátor töltő - ára: 11 510 Ft
• Energizer akkutöltő compact + 4db 2500 mAh akkumulátor töltő - ára: 5 900 Ft

Tartozékok az állványoktól a szűrőkig II.

Előtétlencsék
Az előtétlencsék olyan dioptriás üveg, vagy műanyag lencsék, amiket az objektív elé helyezve kibővíthetjük fotós lehetőségeinket. Ezek használata megkövetel egy már meglévő objektívet, akár kompakt, akár DSLR géppel szeretnénk használni. Többféle előtétlencsét is használhatunk. Nem szabad összetéveszteni őket a szűrőkkel, mert bár sokszor alig különböznek, mégis másra használhatók, mivel az előtétlencsék dioptriásak. Léteznek makró-előtétek, nagylátószögű-előtétek, tele-előtétek. Minden objektív elé tartott plusz lencse csak ront a képminőségen, így ezeknél erre is számítsunk.


Bár léteznek nagyon jó minőségű - és méregdrága - előtétek, ezek akkor is rontani fognak az objektív által rajzolt képen. Kompakt gépek tulajdonosai használják örömmel, hiszen nekik nincs lehetőségük objektívet cserélni, míg a DSLR tulajdonosok inkább a céljaikhoz igazítják objektívparkjukat, és igyekeznek azok képét nem rontani különböző előtétekkel (bár egy-egy kiváló minőségű objektív elé csavart jó minőségű lencse már-már észrevétlen is lehet).
Számítsunk rá, hogy a legtöbb kompakt gépre külön objektívtubust kell vásárolnunk, hogy lencsénket felszerelhessük, ez általában nem jelent 5-6 ezer Ft-nál komolyabb beruházást (amennyiben nem ragaszkodunk a méregdrága gyári tubushoz).

Szűrők
A szűrőket számos területen használhatjuk. Objektívünk elé szerelve pl. átszínezhetjük, sötétíthetjük, polarizálhatjuk, UV-szűrhetjük a képünket, lehetőségeink korlátlanok. Mivel a szűrők nem dioptriásak, így ezek rontanak a legkevesebbet a képminőségen, de mindenképpen rontják azt. A legáltalánosabb szűrő talán az UV-szűrő, ezt leginkább objektívvédőnek szokták használni. Egy kompakt gép objektívétől pl. az ultraviola sugarakon kívül a port és egyéb szennyeződéseket is nagyszerűen távol tartja.
Ez a szűrő nem rontja objektívünk fényerejét, de a további szűrők már igen, akár 1-2 blendével kevesebb fényt engednek át. Egy polárszűrő egyik funkciója, hogy eltünteti a tükröződéseket, továbbá kiemeli az ég kékjét és a felhőket, ezáltal hatásosabb természetfotók készíthetők. A polárszűrőnél sokat számít, hogy a nap, vagy a fényforrás milyen szögben áll fényképezőgépünkhöz, illetve a témánkhoz.
Amennyiben pl. nappal szeretnénk hosszabb exponálást végezni (pl. vízeséseknél), szükségünk lehet egy ún. szürkeszűrőre. Ezzel a lencsével csökkenthetjük az érzékelőre érkező fényt olyan mértékben, hogy akár nappal is képesek leszünk több másodperces expozíciót készíteni. A graduált semleges szűrő használata akkor ajánlott, mikor erős kontraszt jelentkezik pl. az ég és a talaj között. Segítségével lágyíthatjuk a kontrasztokat és mind az ég, mind a talaj, vagy előtér helyesen lesz exponálva.

Fotóstáskák
Gépünk megfelelő védelme bizony fontos, így új gép vásárlásakor szánjunk erre is egy keveset a keretből! Már az egészen apró ultra-kompakt gépekhez is választhatunk megfelelő tokot, viszont táskánk vásárlásakor is próbáljunk előrelátóan választani. Lehetőleg ne kelljen minden gépvásárláskor új táskát vennünk, mert a meglévő kicsinek bizonyul! Nem árt mérlegelnünk, hogy milyen környezetben használjuk fényképezőgépünket: akik csupán nyaraláskor, jeles alkalmakkor fényképeznek, azoknak bármilyen válltáska megfelelő lehet.
Nem árt azonban olyan táska, aminek csípőnkre erősíthető pántjai is vannak, így nagyobb biztonságban lesz gépünk a derekunk köré erősítve, vagy a vállunkon hordva. Akik sokat túráznak, és komolyabb felszerelésük van, azok számos hátitáska közül válogathatnak. Ezek már sokzsebes, illetve variálható belső rekeszekkel ellátott táskák. Nem ritka az állvány felrögzítésére szolgáló pánt sem. Ezeknek a táskáknak csupán egy hátrányuk van: a felszerelésünkön kívül egyéb dolgokat (étel-ital, ruhanemű) nem, vagy alig tudunk belepakolni.
Erre a megoldásra találták ki az osztott rekeszes, kétfunkciós hátizsákokat. Ezeknek külön fotós és külön többfunkciós rekeszük van. Lehetőségünk van a felszerelésünket (vagy egy részét) magunkkal vinni, míg az egyéb rekeszekben a túrázáshoz használt egyéb dolgokat, sőt esetleg notebookot is pakolhatunk. Ezeknek a zsákoknak az ára viszont elég borsos (30-40 ezer Ft).

Amennyiben profi válltáska mellett döntünk, szintén sok fajtát választhatunk, de itt arra is kell ügyelnünk, hogy ne az éppen aktuális felszerelésünknek elegendő méretű táskát vásároljunk, hanem nyugodtan nézzünk kicsit nagyobbat, hiszen a felszerelésünk nagyrészt csak nőni fog. Javaslom, hogy fotóstáskára specializált cégek termékeit vásároljuk. Ezek a gyártók kifejezetten a fotósok igényeihez igazodva alakítják ki termékeiket. A legtöbb fotóstáskát pl. teljesen vízálló, feltehető esőkabáttal is ellátják.

Egy ilyen több zsebes, variálható belső rekeszekkel bíró fotóstáskát már 10-20 ezer Ft-ért megvásárolhatunk, és rengeteg méret közül választhatjuk ki a nekünk tetszőt, de a komolyabb táskákért akár ennek az összegnek a többszörösét is elkérik. Általában egy gépváz és két-három objektív, egy vaku és egyéb kiegészítők, filmek, lencsék tárolására elegendő hely van az átlagos méretű táskákban.
Kapcsolódó termékek:

• Canon LA-DC52D előtétlencse adapter - ára: 5 590 Ft
• Soligor Model 109 fényképezőgép táska - ára: 7 890 Ft
• PAQ AS-308 fényképezőgép táska - ára: 4 790 Ft
• Canon TC-DC58B telekonverter - ára: 27 990 Ft

A kompakt gépek objektívjei

Essen pár szó a digitális gépeken használt objektívekről is, lévén a képek minőségéért a CCD-n kívül ez az eszköz felel leginkább.
Ember legyen a talpán, aki a rengeteg márka és típus közül ki tudja választani a legjobb ár/teljesítmény arányú kompakt gépet/DSLR gépre csavarható objektívet, így megpróbálunk kis segítséget adni a kiválasztáshoz.

Általános tudnivalók

A kompakt gépek képminőségét alapvetően meghatározza a rájuk szerelt objektív minősége, tudása. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a fényképezőgép vásárlása előtt valamennyire tájékozódjunk a rá szerelt objektív minőségéről, fényerejéről, hiányosságairól! Nem árt, ha olyan gépet választunk, amit a gyártó egy nagy múltú, bejáratott márkájú objektívgyártó cég lencséivel szerelt, így jóval kevesebb az esélye, hogy később meglepődünk képeink rossz minőségén. Nem kizárt azonban, hogy egy neves gyártó objektívje is hemzsegni fog a képhibáktól, ezért minden vásárlás előtt nézzünk szét az interneten található tesztoldalakon!

Az egyik fontos tulajdonság a fókusztávolság. A kompakt objektívekre jellemző adatok - méretükből adódóan - sokkal kisebbek mint az SLR (Single Lens Reflex - tükörreflexes), DSLR (digitális tükörreflexes) gépekhez használt objektíveken találunk. Ezeket az értékeket általában 35 mm -es kisfilmes értékre átszámolva adják meg, mivel a fotósok ebben a tartományban számolhatnak könnyebben. Az átváltáshoz használt viszonyszám minden kompakt gépnél más - attól függ mennyivel kisebb az adott gép érzékelője a kisfilmhez viszonyítva. Ebből következtetve egy 8 - 24 mm-es fókusztávolsággal bíró kompakt gép objektívje kisfilmes viszonylatban 38 - 114 mm-nek felel meg (az érzékelő ez esetben 4,75 -ször kisebb a 35 mm-es filmtől). A továbbiakban minden fókusztávolságot kisfilmes értékben adunk meg.


A fókusztartomány mellett az objektívek másik fontos tulajdonsága a fényerő vagy maximum blendeméret. Ez az érték mutatja meg, hogy az adott objektív mennyi fényt enged át a lencséken, mennyi fény kerül az érzékelőre (CCD). Ezt az értéket egy viszonyszámmal jelöljük, pl.: 1:2,8 - 4,9. Ez azt jelenti, hogy az objektív kezdő fókusztartományában (tehát pl. 38 mm-es állásban) a maximum blendenyílás f2,8 azaz nagyon tág, míg a fókusztáv végénél már csupán f4,9, tehát szűkebb. Így amikor zoomolunk kevesebb fény jut át az objektíven, hosszabb expozícióra lesz szükségünk a kellő fénymennyiség eléréséhez, mint nagylátószögű állásban. Ez az érték ugyanígy jellemző az SLR/DSLR gépekre való objektívekre is. Manapság a kompakt objektívek legtöbbje f2,8-as kezdő fényerővel bír, ami egy igen jó értéknek felel meg, ha a DSLR gépekhez való objektívek fényerejéhez viszonyítjuk (abban a szegmensben az f2,8 -as kezdő fényerőért már rengeteg pénzt kell leszurkolnunk).
A kompakt gépeken manapság megtalálható objektívek szinte rendre zoom-objektívek. Szép lassan kihalnak a fix objektíves kompakt gépek, így sokkal nagyobb szabadságunk van egy kompakt gép tulajdonosaként fotóink megkomponálására. Az egyszerűbb kompakt gépeken található objektívek általában háromszoros zoom-átfogást biztosítanak a fotósnak. Egy 38 - 114 mm-es objektívvel lehetőségünk van a kezdő fókusztartományban nagylátószögű tájképek illetve 114 mm-es állásban pl. portréképek vagy makrófotók készítésére is. Ezzel az átfogással a legtöbb hétköznapi, illetve nyaraláskor adódó téma megörökíthető. Akinek ennél komolyabb fotós elképzelése van, de mégis maradna a nem cserélhető objektíves gépeknél, az is rengeteg megoldás közül választhat.


Aki szeretne nagyobb látószöget és komolyabb tele-tartományt tudni a fényképezőgépén, annak jó választás lehet egy 28-200 mm-es objektívvel szerelt masina (pl. Canon Powershot Pro1). Ezt az átfogást szuperzoomnak nevezzük és 7,1x -szeres zoom-átfogást jelent (a képlet egyszerű: 200 : 28 = 7,14). Aki esetleg ennél nagyobb átfogásra, un. ultra-zoom-ra vágyik, annak 38 - 380 mm, vagy ennél nagyobb átfogású objektívvel szerelt gépet kell keresnie. Ez tízszeres átfogást jelent és már a tele tartományban is látogatást tehetünk a segítségével. Manapság nem ritkák az ennél is nagyobb zoom-átfogást biztosító kompakt gépek (pl. Samsung Pro815 - 15x-ös optikai zoom). Ezekkel a gépekkel már természetfotós elképzeléseinket is megvalósíthatjuk, ráadásul ezekben az objektívekben az esetek nagy részében már optikai képstabilizátort is találunk, kezünk remegését csillapítva rövidítve meg a záridőt, stabilizálva a témánkat.

A kompakt gépek objektívjei II.

Segítség a választáshoz

Szeretném felhívni a figyelmet egy fontos tényezőre! A digitális kompakt gépek hiába biztosítanak sokszor hihetetlen nagy zoom-átfogást nem ritkán 100 000 forint körüli áron, nem véletlenül kerülnek többe az ennél jóval gyengébb "tudású" DSLR-hez való objektívek. Bizony a képminőség nem összehasonlítható egy komoly minőséget képviselő SLR/DSLR objektívvel. A kompakt gépek objektívjeinek minősége főleg a fókusztartomány vége felé már nagyon gyér. Erről a kis méret és a gyenge minőségű műanyag lencsék tehetnek, így ne lepődjünk meg, ha egy tele tartományban készített fotón elvesznek a részletek, a színek nagy mértékben eltérnek a valóstól és fotónk a kontrasztos részeknél hemzsegni fog a kromatikus aberrációtól (kék/lila csíkok) illetve egyéb színhibáktól! Aki jobb minőséget szeretne az válasszon olyan terméket amelynek az objektívét neves lencsegyártó cég készítette. Ajánlott márkák: Canon, Nikon, Olympus, Panasonic (Leica), Sony (Zeiss), Fujifilm.
A kompakt objektívek tapasztalataim szerint leginkább a makró fotózás során nyújtanak némiképp kiemelkedő eredményt. Egyes objektívek legkisebb fókuszpontja akár 1-2 cm is lehet. Ezzel úgynevezett szuper-makró fotózásra van lehetőségünk, azaz a gépet a lehető legközelebb toljuk az apró témánkhoz és nagylátószögü (pl. 38mm -es) állásban fotózunk. Ezzel igazán látványos nagyításokat érhetünk el, többnyire elégséges fényerő mellett. Összehasonlításként: a DSLR gépekhez használt makró objektívek általában 50-100 mm-es fókusztávolságúak és kb. 20-30 cm-es legközelebbi fókuszpontjuknak köszönhetően messzebbről tudjuk témáinkat fotózni - ezzel nem zavarva az élőlényeket.

A kompakt gépek objektívjeit általában különböző előtétlencsékkel bővíthetjük, ezzel is a nagylátószög, illetve a tele tartományt növelve. Ezek a lencsék valamelyest rontják a képminőséget, és egyes lencsék ára akár több tízezer forintba is kerül, de használatukkal a lelkes fotóamatőrök kitágíthatják lehetőségeiket. Mivel a kompakt gépek sokkal lassabban állítják be az élességet mint a DSLR gépek, így ha módunkban áll próbáljunk meg olyan gépet vásárolni, amivel a fókuszt manuálisan is beállíthatjuk. Így (pl. a makrófotózásnál) jelentősen megkönnyítjük gépünknek a munkát, és nagyobb eséllyel készíthetjük el bemozdulásmentes felvételeinket. Manuális fókusz és zoom-gyűrűvel szerelt gépek méginkább megkönnyítik a fotózást, hiszen sokkal gyorsabban és pontosabban lehet a segítségükkel zoomolni és fókuszálni.

Segítség a választáshoz

A Canon cég gyártotta Powershot "A" családban nem nagyon fogunk csalódni, hiszen mind az objektívek képminősége mind a gépek tudása megfelelő lehet egy kezdő-haladó fotós számára és az áruk is mérsékelt. Sajnos képstabilizátort még nem találunk a cég eme termékeibe építve, így akinek ilyen extrára fájna a foga, az a Panasonic kompakt gépei között válogasson (pl. Panasonic LX1, FZ30). Sajnos az érzékelő terén még van mit fejlődnie a cégnek, de a gépekhez szerelt Leica gyártmányú objektívek kiváló képminőséget nyújtanak, és az optikai képstabilizátor minden helyzetben a segítségünkre lehet. Az Olympus is kiváló képminőséget kínál, profi minőségű objektívjeinek (és remek képérzékelőinek) köszönhetően, így bármelyik kreatív-kompakt gépüket ajánlani tudom (pl. Olympus SP320).


Jelenleg talán az egyik legjobb minőségű objektívvel szerelt kompakt gép, a Sony Cyber-shot DSC-R1-es. Sajnos ára még nagyon magas, de 10 megapixeles felbontását egy igen minőségi, Carl Zeiss gyártmányú 5x-ös zoomátfogású objektív egészíti ki, ezzel remek minőségű fotókat készíthetünk. A "gyártunk-mindent-amit-lehet" politikával bíró cégek közül talán a Sony és a Panasonic cégek nyújtanak elfogadható képminőséget, a többi gyártó gépeitől viszont óvva intek mindenkit!

Egy ilyen fényképezőgép lehet, hogy piacvezető árral mosolyog ránk a plakátokról, de értékelhető képminőséget ezen gépektől, illetve objektívjeiktől ne nagyon várjunk. Kínos csalódásoktól menthetjük meg magunkat ha pár ezer forinttal drágább és akár kisebb felbontású gépet választunk. Ugyancsak kerülendők az MP3 lejátszóval, rádióval, szendvicssütővel és egyéb ínyencségekkel teletömött "fényképezőgépek" is. Ezek nemhogy képminőséget nem hordoznak, de egyel (vagy kettővel) több funkciójuk van, ami elromolhat.

Objektívek tükörreflexes gépekhez

A tükörreflexes vagy digitális tükörreflexes gépek egyik legnagyobb előnye, hogy magunk választhatjuk ki az objektívünk átfogását, fényerejét, attól függően, hogy mit szeretnénk fényképezni, illetve mire van pénzünk.


Általános tudnivalók
DSLR gép tulajdonosaként jó ha tisztában vagyunk a következőkkel: a gépünkhöz csomagolt un. kit-objektív minősége nem sokkal jobb egy kompakt gép objektívjénél. Ha 6 megapixelesnél nagyobb felbontásra képes DSLR gépünk van, nem árt minőségi objektívet választanunk hozzá, mivel a gyenge minőségű, olcsó termékek nem képesek a CCD-re elegendő részletet "rajzolni". Ebben az esetben csak a file-ok mérete és felbontása lesz nagy, de részletesség nem lesz finomabb, mint egy 5-6 megapixeles kompakt géppel készített képnél.
Aki DSLR gép vásárlásába vágja a fejszéjét, az készüljön fel arra, hogy gépéhez való, profi minőségű objektívek ára gyakran a drága DSLR váz árát is meghaladja, akár több százezer forintot is fizethetünk egy-egy komolyabb darabért. Természetesen vannak pénztárca kímélő megoldások, de ezek nem a kényelmes felhasználóknak valók: régi, gyakran manuális fókusszal bíró objektívekre kereshetünk vagy csináltathatunk olyan átalakítót, amivel új gépünkre is rácsavarhatjuk azt. Így viszonylag olcsón jutunk remek képminőségű és időtálló objektívhez, ami sokáig fog még minket szolgálni.

A DSLR gépek nagy részénél is adott az úgynevezett crop-factor, azaz egy olyan érték amivel objektívünk fókusztávolságát be kell szoroznunk, hogy megtudjuk az aktuális gépen használatos fókusztávolságokat. Ez szintén a CCD méretéből adódik, mivel a DSLR gépek érzékelője a legtöbb esetben még mindig kisebb a hagyományos kisfilmnél (APS-C méret). Ez részint 1,5-2-szeres érték szokott lenni, ennyivel nagyobb a 35 mm-es film a DSLR gépek fényérzékelőjénél. Ilyen esetekben a gépünkhöz vásárolt objektív gyújtótávolsága megnő, tehát mind a nagylátó tartomány, mind a tele tartomány változik. Ez a nagylátószög esetében hátrányt, míg a tele tartomány esetében előnyt jelenthet, hiszen egy pl. 18-200 mm-es objektív 35 mm ekvivalens fókusztávolsága (pl. 1,6-szoros crop factor esetén) 28,8-320 mm-re nő, azaz a 200 mm-es gyújtótávolságból gépünk 320 mm-es gyújtótávolságot "csinál", de a 18 mm-es nagylátószögünk mértéke viszont 28mm-re csökken.
Kaphatók olyan un. FULL FRAME gépek is amiknél ezzel az értékkel nem kell számolni, ugyanis érzékelőjük mérete megfelel a kisfilm méretének. Mostanság kezdenek a gyártók direkt az APS-C méretű szenzorokhoz igazított objektíveket gyártani. Ezeknek előnye, hogy az adott géptípuson a legoptimálisabb képet vetítik. A dolog miértje a következő: a film sokkal toleránsabb a nem-derékszögben érkező fénysugarakkal szemben, viszont a CCD csakis merőlegesen érkező fénysugarakból képes értékelhető képet alkotni.

Amennyiben gépünk érzékelője kisebb a hagyományos kisfilmnél és nem APS-C szenzorhoz igazított objektívet használunk, a fénysugarak a legtöbb helyzetben nem derékszögben érkeznek az érzékelőre és ez képhibákhoz, vignettáláshoz vezethet. Ezért ajánlott APS-C szenzorhoz való objektíveket szerelnünk APS-C szenzoros gépünkre. Sajnos full frame vagy egyéb méretű (pl analóg gép) érzékelővel szerelt gépeken nem tudjuk használni ezeket az objektíveket, így vásárláskor legyünk körültekintőek. Jelzésük: AF-S (Canon), DX (Nikon), Da (Pentax), DC (Sigma), DX (Tokina).

Objektívek tükörreflexes gépekhez II.

Objektívek típusai

Gyakorlatilag két részre oszthatók az objektívek típusai: fix illetve zoom-objektívekre. A fix objektívek minősége a legjobb, hiszen ilyen esetekben a gyújtótávolság nem változik, a lencsék mindig a lehető legoptimálisabb állásban állnak és a legélesebb, legrészletesebb képet vetítik a CCD-re. Ezek az objektívek általában egy-egy fix célra valók. Tájfotózni egyes nagylátószögű objektívek a legjobbak, míg természetfotózáshoz, vadleshez egy 300 esetleg 400 mm-es vagy nagyobb fix objektív, míg a közelfényképezéshez egy 100 vagy 150 mm-es makró-objektív a legjobb.

Zoom-objektíveknél sajnos már minőséget kell áldozzunk a flexibilitásért cserébe. Természetesen DSLR gépekre is csavarhatunk alap-zoom (pl. 17-50mm), közép-tele (pl. 70-200mm), szuper-zoom (pl. 18-125mm) vagy akár ultra-zoom (18-200mm) objektíveket, de legyünk tisztában azzal, hogy minél nagyobb egy objektív zoom-átfogása, annál gyengébb a képminősége.
Egy átlagos objektív fényereje általában F3,5 vagy F4 körül indul. Akinek több fényerőre van szüksége, annak bizony mélyebben kell a zsebébe nyúlnia. Ezen esetekben nem csak az extra fényerőért fizetünk többet, hanem a lencsék minőségéért, az extra - képminőség javító - megoldásokért, illetve az egyéb felhasznált anyagokért (pl. fém váz). Egy fix f2,8-as fényerőt produkáló 70-200 mm-es, képstabilizátorral ellátott Canon objektívért akár félmillió forintot is elkérnek az üzletekben.


Segítség a választáshoz
Amennyiben sokat utazunk és csupán nyaralásaink, utazásaink profi megörökítése a cél, válasszunk egy szuper-zoom objektívet. Ebben az esetben egy nagylátószöggel és közepes teletartománnyal bíró objektívünk lesz, amit nem kell cserélgetni és a mérete, súlya, ára és a képminősége is elfogadható. Jó választás lehet egy Sigma 18 - 125 mm f/3.5-5.6 DC objektív. Pénzünkért átlagos fényerőt és képminőséget kapunk, de a DC jelzés arról árulkodik, hogy ezt az objektívet csak APS-C érzékelővel szerelt gépre tudjuk felcsavarni.
Ultra-zoom kategóriából is választhatunk, pl. egy Sigma 18 - 200 mm f/3,5-6,3 DC személyében, de egy Tokina AF 24 - 200 mm f/3.5-5.6 AT-X 242AF objektív is hasznos társ lehet utazásaink során. Az utóbbi objektívet már bármilyen CCD-vel szerelt fényképezőgéphez használhatjuk, viszont ennek az objektívnek mind a mérete mind a súlya nagyobb, mivel - a Sigmával szemben - időtálló, fém alkatrészekből készül. Komolyabb minőséget, de kisebb zoom-átfogást kapunk, ha a Canon EF 70-200mm f/4.0L USM objektívet válasszuk utazásainkhoz bruttó 180 000 forintért, de a fix f4-es fényerő nem minden esetben a legjobb.
Ha természetfotózáshoz keresünk objektívet, lehetőség szerint fix gyújtótávolságú és fényerejű terméket keressünk, mert a természetfotózásnál megkövetelt minőséget csak ezek a lencsék képesek produkálni. A Canonnál az "L" széria jelöli a profi minőséget, a Nikon gépekhez használható Nikkor objektíveknél ez a jelzés "ED", Sigmáknál "EX"-szel jelölik. Jó választás lehet a Sigma 300mm f/2.8 EX DG HSM objektív, vagy a Canon EF 300mm f/2.8L IS USM objektív (HSM/USM - ultrahangos fókuszálás), amiért ugyan többet kell fizetnünk mint a Sigmáért, de beépített optikai képstabilizátort is kapunk a pénzünkért.

Objektívek tükörreflexes gépekhez III.

Teleobjektív, makrofotózás

Amennyiben nincs több százezer forintunk egy teleobjektívre, de természetfotós terveink vannak szűkös a pénztárcával párosítva, akkor egy Sigma 135-400mm f/4.5-5.6 APO DG lencsével jól járhatunk bruttó 160 000 forintért. Az egyik legolcsóbb, elfogadható minőségű teleobjektív a Sigma 70-300mm f/4-5.6 APO DG Macro objektíve, ami 200 mm-es állás felett még makro funkcióval is rendelkezik.

Abban az esetben, ha makro fotózásban leljük örömünket, szintén fix gyújtótávolságú objektíveket ajánlok. Fontos szempont az objektív nagyítása, amit egy viszonyszámmal adnak meg, pl. 1:2, 1:1 stb. illetve a legkisebb fókusztávolság is, ami azt jelöli, hogy objektívünkkel milyen közeli témára tudunk élesíteni. Ilyen esetben is fontos a jó fényerő, hiszen a természetben fellelhető makrotémák sem hálálják meg ha gépünk a kelleténél hosszabb ideig exponál.
A Sigma 50mm f/2.8 EX DG Macro objektív 1:1 arányú nagyításra képes fix f2,8 fényerővel és 20 cm-es legkisebb fókuszponttal. Jó eredményekre képes a Tamron SP 90mm f/2.8 Macro objektíve, de a Canon EF 100mm f/2.8 USM Macro lencsével is remek makrofotókat készíthetünk. Aki ennél is komolyabb nagyításra vágyik és a pénztárcája is ki van bélelve, az pl. egy Sigma 180mm f/3.5 EX DG APO Macro IF HSM objektívvel vesse bele magát a rovarvilág közé.

Objektívek tükörreflexes gépekhez IV.

Extra nagy látószög

Aki extra nagy látószögre vágyik, annak 10-15 mm-es gyújtóponttól kezdődő objektíveket ajánlott keresni. Az Olympus cég nemrég piacra dobott nagylátószögű objektívje impozáns darab: Zuiko Digital ED 7-14mm 1:4.0. Ez az átfogás egy négyharmad szabványú gépen kétszereződik, azaz 14-28mm lesz belőle. Canon rendszerre az egyik legjobb választás talán az EF 14mm f2,8 L USM objektív. Az ára természetesen "L" -es mértékű, azaz nagyon magas.

Olcsóbb és minőségben gyengébb a Canon EF-S 10-22mm f3.5-4.5 USM objektív, viszont legalább zoom-olhatunk vele. A Sigma választékában is találunk nagylátószögű objektíveket, mégpedig a Sigma Fisheye 8mm f/4 EX-et, ami már halszemobjektívnek minősül, illetve a Sigma 10-20mm f/4-5.6 EX DC HSM -et. Jó képminőséget produkál a Tokina AF 12-24mm f/4 AT-X 124AF Pro DX objektív is, és az ára sem annyira vészes, viszont csak APS-C szenzorhoz használhatjuk.

A felsorolt termékek nem kimondottan a legjobbak vagy a legolcsóbbak, nem állítom, hogy csak ezeket érdemes megvásárolni és nem kizárt, hogy vannak a piacon jobb ár/érték arányú termékek. Azoknak a fotósoknak próbál a cikk segítséget nyújtani, akik nem konyítanak annyira a témához, vagy épp vásárlás előtt állnak és döntésképtelenek. Akik két vagy több objektív közül nem tudják eldönteni melyik lenne a legjobb megoldás, azok nézzenek szét az internetes tesztoldalakon, ahol rengeteg képpel prezentálják az objektívek tényleges tudását!


Kapcsolódó termékek:

• Canon 100mm f/2.8 Macro USM objektív - ára: 153 990 Ft

Hogyan fotózzunk - általános beállítások I.

Mielőtt belevetjük magunkat a különböző témák megörökítésébe, szánjunk kis időt gépünk megfelelő beállításaira, hogy az adott szituációban mindig a legjobb eredménnyel készíthessük el a kívánt fotót. Cikksorozatunk a különböző fotótémák megörökítésekor ajánlott beállításokat és fogásokat vesézi ki, de mindenek előtt nézzük meg általánosságban, hogyan állítsuk be gépünket.


Fotómódok, motívumprogramok
Minden téma fotózása előtt el kell döntenünk, hogy milyen módban érdemes az adott témát fényképezni. A digitális gépeken található funkcióválasztó tárcsával (vagy a menüben) állítsuk be a kívánt programot. Ezek a programok határozzák meg, hogy gépünk milyen záridővel, rekesznyílással, érzékenységgel, fehéregyensúllyal készíti el a leendő képet. Kezdők használhatják az automata módot. Ez a program az aktuális fényviszonyoknak és időpontnak megfelelő legjobb motívumprogramot állítja be az exponáláshoz, a fotósnak csak kattintania kell.

A fejlett technikának köszönhetően ez a program a legtöbb helyzetet megfelelően oldja meg, felismeri, hogy éjszakai tájat vagy nappali portréképet készítünk. Az automata programmód hátránya, hogy a lehető legkisebb mértékben avatkozhatunk be fotóink készítésébe - persze akik nem értenek a témához, azoknak nem is céljuk a beavatkozás. Amennyiben szeretnénk magunk beállítani a motívumprogramokat, erre biztosan számos lehetőséget kínál gépünk. Gyártótól és géptípustól függően 6-20 előre eltárolt motívumprogram közül választhatunk. Ezek nagy vonalakban: táj, éjszakai táj, havas táj, portré, önportré, beltér, sport, makró, víz alatti témák stb.
Akik kicsit jobban elmélyedtek a fotótechnikai ismeretekben, azok választhatják a "P" vagy programautomatika módot, ez a legtöbb fényképezőgépen megvan. Ez a program szintén a legoptimálisabb záridő-rekeszérték párt határozza meg (akár az automata mód), de itt már a legtöbb beállítást felülbírálhatjuk, illetve magunk végezhetjük. Beállíthatjuk a fehéregyensúlyt, a fénymérést, az autófókusz működését illetve expozíció korrekciót is végezhetünk.

Fontos paraméterek

Mielőtt gépünket a témára állítanánk, szánjunk pár másodpercet a paraméterek testreszabására. Először is állítsuk be a fénymérés módját. Általában három mód közül választhatunk, de ez géptípusonként változhat: mátrix, középre súlyozott, illetve spotmérés. Mátrix fénymérésnél gépünk több apró mezőre osztja a képet (általában 35-49 mező) és ezekben az apró mezőkben vizsgálja a fényerősséget, majd az egészet átlagolva meghatároz egy optimális záridő-rekeszérték párost (kiértékelő fénymérésnek is nevezik). Középre súlyozott mérésnél csak a képmező középső kb. 10%-át vizsgálja a gép. Spotmérésnél pedig egy 2-3%-os pontban méri a fényt és ehhez állítja be a rekeszértéket és a záridőt, de ez a pont nem kötelezően a képmező közepén kell legyen.

A mátrix fénymérés az esetek 90%-ában helyes eredményt hoz, ám rengeteg olyan téma akad, aminél érdemes a másik két fénymérési módot is kipróbálnunk. Középre súlyozott vagy spotmérést pl. naplementénél vagy portréfotózásnál érdemes alkalmazni. A képeken jól látni, hogy az épületünket mátrix fényméréssel sikerült helyesen exponálni, míg a spot-fénymérés túlexponált fotót eredményezett, mivel az épület egy sötétebb pontjára mértünk fényt.
A fénymérés beállítása után a fényérzékenység (ISO) beállítása következik. Ez az érték határozza meg, hogy a képérzékelőnk (CCD) mennyire legyen érzékeny a beérkező fényre. Ezt az értéket az analóg szegmensben is megtaláljuk, a filmekre vonatkozóan (pl. ISO 50, ISO 200, ISO 400). A digitális géppel dolgozó fotósok nagyon előnyös helyzetben vannak az analóg gépekkel szemben, ugyanis analóg géppel nem tudjuk ilyen egyszerűen az ISO-érzékenységet állítani, mivel ez a művelet a film cseréjével jár. Minél kisebb az ISO mértéke, annál több fényre van szükségünk a helyes expozícióhoz, tehát annál tovább kell gépünknek exponálnia, vagy annál tágabb blendét kell beállítanunk. Az érzékenység növelésével nő a képünkön látható ún. képzaj mértéke is.

Minél magasabb ISO-érzékenységet adunk meg, annál zajosabbak lesznek képeink. Napos időben nyugodtan állítsuk be a lehető legkisebb érzékenységet, (pl. ISO 100) mivel úgyis lesz elég fény a helyes expozícióhoz és így a képzaj mértéke is bőven az elfogadható határ alatt marad. Sötétebb témáknál már emelhetjük az érzékenységet, de mindig tartsuk szem előtt a képzaj mértékét, ugyanis egy bizonyos érték felett már elvesznek a részletek a megnőtt képzaj miatt. ISO 200 felett sok kompakt gép használhatatlan képminőséget produkál, DSLR-tulajdonosok nyugodtan használhatják az ISO 800-as értéket is.

Az érzékenység beállítását követően állítsuk be a fehéregyensúlyt (WB, White Balance). Mivel a témánkat megvilágító fény hőmérséklete esetenként különböző lehet, így a fehér szín hőmérséklete mindig az aktuális fényviszonyoktól függ. A fehéregyensúly mértékegysége a kelvin. Napos időben melegebb (sárgább) tónusú a fehér szín, egy fénycsővel világított szobában viszont hidegebb (kékes) tónust képez. Kezdők nyugodtan használhatják az automata WB-beállítást, mivel a gépek szoftvere a legtöbb esetben remekül állítja be a megfelelő értéket. Extrém esetekben előfordulhat azonban, hogy a szoftver hibázik, így a haladó fotósok mindenképpen maguk állítsák be a WB-t.
A gyártók elegendő előre eltárolt színhőmérséklet, presetet nyújtanak részünkre. Ezek a beállítások általában: napfény, felhős égbolt, árnyék, izzó, fénycső, vaku. Ezen beállításokat használva a legtöbb esetben kielégítő fehéregyensúllyal bíró fotókat készíthetünk. Aki nem tud vagy nem akar az előre eltárolt témák közül választani, készíthet saját fehéregyensúlyt (amennyiben gépe erre lehetőséget ad). Egy homogén fehér vagy világosszürke lapot lefényképezve, meg tudjuk mutatni fényképezőgépünknek az adott fényviszonyok között a fehér szín hőmérsékletét. Profi gépekben lehetőségünk van kelvinenkénti beállításra is.

Hogyan fotózzunk - általános beállítások II.

A kompakt gépek mindegyike számos témamódot kínál, melyeket használva a gyártók a különleges szituációkban is tökéletes képeket ígérnek.


Haladó programmódok
Amint a korábbi cikkünkben ismertetett pár beállítással megvagyunk, el kell döntenünk, hogy milyen módban fényképezünk. Sok gép lehetőséget nyújt a manuális vagy félmanuális fotómódok (rekesz- vagy időautomatika) valamelyikének kiválasztására (az automata módokon kívül). Rekeszautomatika módban (jelölése Tv vagy S) gépünk a beállított záridőhöz rendel egy rekeszértéket. Tehát ilyenkor csak a záridő beállítására van lehetőségünk, a rekeszérték beállítása a gép dolga. Időautomatika módban (jelölése Av vagy A) ennek a fordítottja történik, tehát nekünk csak a rekeszértéket kell beállítanunk, gépünk gondoskodik a legtökéletesebb záridő beállításáról.

Hogy mikor érdemes ezeket használni? Rekeszautomatikát olyan esetekben használjuk, mikor egy adott záridőre van szükségünk, és nem szeretnénk, ha gépünk automatikája ezen változtatna, viszont a rekeszérték számunkra közömbös. Ilyen témákból általában kevesebb adódik, hiszen a rekeszérték legalább olyan fontos a végeredményt tekintve, mint a záridő beállítása, és ekkor már manuális módban érdemes fényképezni. Időautomatikát már több helyzetben használhatunk. Amennyiben csupán egy adott (pl. a legtágabb) rekeszre van szükségünk, nyugodtan rábízhatjuk gépünkre a záridő meghatározását, nekünk csak a mindenkori rekeszértéket kell belőnünk.


Manuális módban (jelölése M) mindent nekünk kell végeznünk, de a legtöbb gép nyújt egy kis segítséget is, mivel ebben a módban is működik a fénymérés. Kompakt gépek esetén azonnal láthatjuk beállításaink várható eredményét az LCD kijelzőn, DSLR gépeknél pedig egy kis számegyenesen láthatjuk, hogy alá- vagy föléexponált lesz-e a fotónk.


Élességállítás
Gépünk autofókusza a legtöbbször helyesen állítja be az élességet, bár kompakt gépeknél ez 1-2 másodpercig is eltarthat. Ez mozgó témáknál vagy megismételhetetlen pillanatoknál zavaró lehet. Figyeljünk oda arra, hogy ha lehet ne dinamikus élességálltást használjunk. Zavaró lehet az, mikor a dinamikusan működő autófókusz témánk előtti vagy mögötti tárgyat választva álltja be az élességet. Ezt elkerülendő használjuk gépünket egyetlen, fixen beállított fókuszponttal, pl. a képmező közepén. Ez a beállítás viszont nagyobb körültekintést kíván tőlünk, ugyanis az autófókusz képtelen lesz homogén témákra célozva élességet állítani. Így ha tehetjük mindig kontrasztos témára irányítsuk gépünk fókuszpontját, és kerüljük a sima falakat vagy árnyékos részeket.

Adódhatnak azonban olyan helyzetek, mikor gépünk autófókusza nem tudja helyesen beállítani az élességet. Ilyenek a ködös, alkonyi, vagy éjszakai témák. Ilyenkor szükségünk lesz gépünk manuális fókuszállítására, amennyiben az rendelkezik ilyennel. Azon kompakt gépek amiken az élességet fókuszgyűrűvel állíthatjuk be, sokat segítenek a komponálásban. Nem hátrány egy nagy felbontású LCD kijelző (vagy EVF, Electronic ViewFinder, azaz elektronikus kereső). A legtöbb masina még ki is nagyítja a témát digitális nagyítással, ezzel segítve a pontos élességállítást. A DSLR gépeknél nyilván nincs ilyesmire szükség, hiszen ezeknek a gépeknek a keresőjében egy tükör segítségével élő képet látunk.

Gyorsan mozgó témák fotózásánál használjunk ún. követőfókuszt. Ez a funkció mindig a mozgó témára állítja az élességet, amennyiben azt képesek vagyunk a képmezőben tartani (fix pontos élességállítást használva nehezebb a dolgunk, hiszen az apró célkeresztet kell a témán tartanunk).


Kisebb felbontás vagy nagyobb tömörítés?
Előfordulhat, hogy háttértárolóink kapacitása kevésnek ígérkezik egy-egy fotózás alkalmával, így csökkentenünk kell készülő képeink méretét. Ilyenkor két megoldás közül kell választanunk: vagy csökkentjük képeink felbontását, vagy növeljük a tömörítés mértékét. Mindkét megoldás a fájlméret csökkenéséhez vezet, de melyik a jobb? A digitális gépek JPEG szabványú képfile-okat készítenek. Ez a szabvány tömörített képállományt jelent, azaz képeink egy előzetes tömörítés után íródnak fel a háttértárolóinkra.

A tömörítés mértékének beállítására géptől függően két- vagy három lehetőség van, szuperfinom, finom illetve standard tömörítési módokat választhatunk. A szuperfinom tömörítés értelemszerűen a legfinomabb tömörítési eljárást alkalmazza, a legkisebb mértékben tömörít a fotón, így a legnagyobb méretet produkálja a legjobb képminőség mellett. Standard beállításnál a tömörítés mértéke erősebb, így több részlet veszik el vagy lesz összemosva és jóval kisebb file-méret lesz az eredmény.

Egy manapság használatos 4-6 megapixeles gépnél az esetek többségében felesleges a teljes felbontást használni, hiszen akár a monitoron történő visszajátszáshoz, akár 10 x 15-ös papírképek nyomtatásához elég a kisebb (pl. 4 megapixeles) felbontás is. Ezek függvényében levonható az a következtetés, hogy a tömörítés mértékét mindig tartsuk a legjobb képminőséget nyújtó állásban, és szükség esetén inkább a képfelbontást csökkentsük. Így fotóink ugyanolyan jó minőségűek maradnak, mint maximális felbontásnál, csupán a méretük lesz kisebb.

Abban az esetben, ha nagyméretű nagyítást szeretnénk egy fotóból készíteni, érdemes a maximális felbontást kihasználni, de a JPEG tömörítésen ebben az esetben se változtassunk. A tesztfotókon jól látszik, hogy hiába készítettük nagy felbontásban a fotónkat, az erősebb tömörítés miatt sok részlet elveszett, míg a kisebb tömörítéssel készített kép jobb lett, hiába fényképeztünk kisebb felbontásban.

Hogyan fotózzunk - városok megörökítése

Beállítások, alapszabályok

Először is felejtsük el a klasszikus családi utazási képeket! Amennyiben mégsem szeretnénk kihagyni azokat, elkészültük után szánjunk egy kis időt a család, feleség, barátnő nélküli fotók készítésére. Egy idegen városban rengeteg látnivaló, téma akad, így nem árt, ha egy egész napot (vagy többet) adunk magunknak a témák megtalálására, a város ritmusának felvételére, a fotók elkészítésére (amennyiben vagyunk annyira elhivatottak).

Fényképezőgépünk beállításait már kiveséztük előző cikkeinkben, de a városi fotózáshoz nem árt néhány alapszabályt betartanunk. Először is, vigyünk magunkkal állványt! Nem jó érzés, mikor alkonyatkor kénytelenek vagyunk abbahagyni a fotózást, hiszen ilyenkor teljesen más arcát mutatják a városok, nevezetességek (pl. kék óra). Amennyiben tükörreflexes gépünk van, nagylátószögű objektívet csavarjunk rá. Kompakt gép esetében lehetőségeinkhez képest használjunk nagylátószögű konvertert, mert a nagy épületeket csak ezekkel az objektívekkel tudjuk egy képbe foglalni.


Amennyiben napsütésben indulunk útnak, válasszuk a legalacsonyabb ISO-érzékenységet. A mátrix-fénymérés városban a legtöbb témánál jó eredményt ad, de persze dolgozhatunk manuális módban is. Amennyiben szeretnénk a legnagyobb részletességű képet kapni és a fényviszonyok megengedik, lehetőleg válasszunk közepes rekeszértéket (nappal az állvány jó szolgálatot tesz ilyenkor). A fehéregyensúly lehet automata is, de a napfény beállítás is kielégítő, amennyiben süt a nap. Felhős időben természetesen a felhős beállítást válasszuk. Ha gépünk beállításaival végeztünk, irány felkutatni a témákat.

Komponálás

Amennyiben lehetséges, fotózás előtt járjuk körül a témát. Keressük meg a lehető legjobb, legérdekesebb látványt nyújtó helyeket. Ne csak a puszta szemünkkel nézzünk körül, emeljük magunk elé a gépet és a keresőn keresztül komponáljunk. Ha zoommal is rendelkezik az objektív, minden állást próbáljunk ki bezoomolva is. Érdekes és nagyon szép részleteket emelhetünk így ki. Próbáljunk meg olyan fotót készíteni a témáról, amilyet még nem láttunk róla. Persze ez nehéz, de a könnyebbik út nem vezet akkora sikerélményhez. Ha úgy érezzük, feküdjünk le a földre, menjünk olyan közel amennyire tudunk és próbáljuk meg "bogárszemmel" fotózni a témát. Magas épületeknél ez a beállítás még inkább kiemeli az épület méreteit.


Egy nyaraláson vagy hétvégi kiruccanáson természetesen egyetlen dologból van a legkevesebb, mégpedig az időből. Mindent látni akarunk, de csak pár napunk van rá, és még pihennénk is. Mindezeket figyelembe véve igyekezzünk céltudatosan fotózni. Induljunk el napfelkeltekor, mert a hajnali fények sokkal barátságosabbá, érdekesebbé, színesebbé teszik a városképeket. Természetesen hasonló helyzet áll fenn napnyugtakor. A két időpont közé lehet a vásárolgatást és egyéb - fényképezőgépet nem igénylő - teendőket ütemezni. Kerüljük a déli napfényt (nem csak fotózás szempontjából) és a felhős időt is. Felhős időben minden színtelenebb, szürkébb, élettelen, ráadásul a kevesebb fény miatt hosszabbakat is kell exponálnunk.

Hogyan fotózzunk - városok megörökítése II.

Éjszaka a városban

Az épületek és nevezetességek fotózásakor nagylátószöggel leszünk a leghatékonyabbak, de ennek is van egy nagy hátránya, amit perspektívatorzításnak hívunk. Minél nagyobb látószöget fog be egy objektív, annál jobban torzítja a teret. Természetesen van olyan helyzet és téma, amit nem tudunk nagylátószög nélkül egy fotóba foglalni, de ha tehetjük próbálkozzunk zoomolni az objektívünkkel. 38 mm-es fókusztávolságnál már jóval kevésbé zavaró ez a hatás, és távolabbról fotózva a témánkat kiegyenesíthetjük a képszéleket. Figyeljünk az előtérre is. Feldobhatjuk képeinket, ha valami érdekeset, jellegzetest komponálunk az előtérbe, így kellemesebbé, tartalmasabbá tehetjük fotóinkat.


Fontos szempont a fény iránya. A déli napsütés egyrészt hűvösebb színeket eredményez, másrészt nem képez izgalmas árnyékokat. Ha lehet a napnak háttal készítsük fotóinkat, mikor az pont megvilágítja témánkat. Kerüljük az árnyékos, semmitmondó felületek fényképezését, unalmas tucatfotókkal bővül csak memóriakártyánk. Egy, a lemenő nap által megvilágított nevezetes épület részletei ilyenkor tűnnek ki igazán, ilyenkor láthatók a fény és az építészet legszebb gyümölcsei, amiket vétek lenne nem lefotózni. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy egyes nevezetességek fotózását TILOS állvánnyal végezni, mivel egyes helyeken ez már profi fényképezésnek számít, és engedélyköteles. Sajnos az nem érdekli a helyi szerveket, hogy amatőr, utazási fotókat készítünk. Ha figyelmeztetnek minket, tegyük el az állványt és igyekezzünk megoldani a témát kézből.

Éjszaka a városban

Ha éjszaka nem szórakozni megyünk, vegyük vállunkra az állványt és induljunk fotózni. A város fényei, a forgalom, a nevezetes épületek világítása ordít a hosszúexpós fotózásért. Akinek lehetősége van rá, vigyen magával távkioldót is. Mivel úgyis hosszú exponálásokkal érjük el a kívánt hatást, ilyenkor is érdemes az érzékenységet a legalacsonyabb beállításon hagyni a képzaj csökkentése végett. Aki teheti, rekeszelje le a gépet, így még hosszabb expozíciókat készíthetünk, ami pl. a járművek mozgását teszi érdekesebbé. Ilyen esetekben a beépített éjszakai motívumprogramok nem minden esetben képesek megoldani a feladatot, így ha tehetjük, végezzük az exponálást manuálisan.


Hogy mikor érdemes ezeket használni? Rekeszautomatikát olyan esetekben használjuk, mikor egy adott záridőre van szükségünk, és nem szeretnénk, ha gépünk automatikája mindig más záridőt állítana be, viszont a rekesz értéke számunkra közömbös. Ilyen témákból általában kevesebb adódik (pl. sportfotózás), hiszen a rekeszérték beállítása legalább olyan fontos a végeredményt tekintve, mint a záridő beállítása, és ekkor már manuális módban érdemes fényképezni. Időautomatikát már több helyzetben használhatunk. Amennyiben csupán egy adott (pl. a legtágabb) rekeszértékre van szükségünk nyugodtan rábízhatjuk gépünkre a záridő meghatározását, nekünk csak a mindenkori rekeszértéket kell belőnünk, hiszen az automatikát erre találták ki.

A kivilágított épületek, hidak, szobrok fotózásakor figyeljünk a reflektorokra, amik - ha túl hosszú záridőt választunk - nagyon hamar kiéghetnek fotóinkon. Amennyiben sétáló emberek zavarnak bele képünkbe ne csüggedjünk, inkább rekeszeljük le jobban a gépet és így hosszabb záridőt használva eltüntethetjük a sétáló embereket a fotóról. Mivel kevés fénynél az autófókusz nehezen dolgozik, jobban járunk ha magunk állítjuk be az élességet is, amennyiben gépünk erre lehetőséget ad. Ha mégis autófókuszt használunk, válasszunk egyetlen fókuszpontot, kapcsoljuk ki a dinamikus élességállítást, így a gép a helyes élességet fogja beállítani.

Hogyan fotózzunk - természetfotózás I.

Azok a digitális fotósok, akiknek az élet lehetőséget adott egy komolyabb kompakt fényképezőgép, netán DSLR-gép beszerzésére, előbb-utóbb ki szeretnék próbálni magukat - és gépüket - a természet lágy ölén, fenyvesek, vízesések és rovarok társaságában. Lássuk, mire kell ilyenkor odafigyelni, milyen szabályokat illik betartani!


Alapszabályok
A jó természetfotós ügyel a környezetére, óvja azt és igyekszik olyan állapotban hagyni, amilyenben találta. Nem rongálja, nem igazítja, vagy módosítja a környezetet egy fotó kedvéért. A jó természetfotós a természetet fotózza a maga naturális mivoltában, nem kíván beleavatkozni, átalakítani, megrongálni azt. Nem célom az etikáról papolni, ezt megtette helyettem már sok kiváló természetfotós, csupán az alapelvet fontosnak tartottam megjegyezni.

Mivel a természetfotózásnak rengeteg válfaja létezik, nem lehet tuti, joker beállításokat javasolni. Más beállítások vonatkoznak egy sűrű kora hajnali erdőben való fotózásra, és más beállításokat kell használni makro fotózáshoz, a rovarvilág megörökítéséhez. Mégis, pár tanácsot tudnék adni, amivel a kezdők, fotózással ismerkedők bátrabban vágnak neki a természetnek, legyenek akármilyen fényképezőgép birtokában is.


Elsősorban a fényképezőgépről ejtenék pár szót. Téves az az elképzelés, hogy egy kis felbontású (pl. 3 megapixeles), háromszoros optikai zoommal bíró géppel nem érdemes útnak indulni. Ez csak a most kialakult, technológiahajhász világ próbálja nekünk beadni, de ne higgük el! Igenis egy egyszerű, kis tudású géppel is be lehet menni a természetbe és értékelhető, nem ritkán kifejezetten remek természetfotók születhetnek hozzáértő, elhivatott kezek alatt.

Aki a gépére fogja, hogy képei rosszak, gyengék, hibásak, az legtöbbször téved. A fotókat az ember készíti, a gép csak eszköz. Elődeink a mostani gépek tudásánál jóval gyengébb masinákkal járták a természetet és készítettek remek fotókat. Tehát aki nem tud komoly felbontással és optikával bíró gépet szerezni, netán várja azt a pillanatot, hogy megszerezze áhított gépét és csak azután veti bele magát a természetbe, az is induljon útnak a meglevő felszerelésével. Aki a technikától teszi függővé a természetfotós elképzeléseit, abból nem lesz jó természetfotós, természetjáró.


Beállítások
Gépünket töltsük fel jól, és vigyünk feltöltött pótakkumulátorokat is, szükség lesz rájuk (pláne télen, mikor kb. fele annyi idő alatt lemerülnek). A nyári időszakban felkészülhetünk jó sok fényre, ergo a képzaj csökkentése végett a legalacsonyabb ISO-beállítást válasszuk. Hangsúlyozom, ez a beállítás vadállatok fotózásához nem javasolt! A WB-t használhatjuk automata módban, de nyugodtan kiválaszthatjuk a NAPFÉNY fehéregyensúlyt is. Borús időben nyilván kevesebb a fény és a FELHŐS fehéregyensúlyt érdemes használni, de ilyenkor ne reménykedjük túl érdekes felvétel elkészítésében, mert érdekes fények nincsenek, minden szürke, sötét.

Ha tehetjük, fotózzunk időautomatika (Av, A) vagy manuális (M) módban, hiszen a természetfotózásnál a záridőnél jóval fontosabb a helyes rekeszérték kiválasztása. Amennyiben elég a fény, gépünk úgyis helyes záridőt rendel majd a kiválasztott rekeszértékhez. Tájfotóknál nyugodtan rekeszeljük le az objektívet, mivel nagyobb mélységélességre lesz szükségünk. Ehhez persze több fény kell, így ha szükséges, emeljük az érzékenységet a még használható szintig (kompaktoknál ezt ISO200-nál, DLSR-nél ISO800/ISO1600-nál érjük el). A fénymérés és a fókuszállás többnyire mindegy, kezdők nyugodtan használják a mátrix fénymérést, haladók pedig manuális módban exponáljanak. Tájképeknél a fókuszállást végezhetjük manuálisan: egyszerűen tekerjük el a fókuszt a végtelenig.

Makrofotózásnál a helyes mélységélesség beállítása és a pontos élesség a legfontosabb. Mivel a makroobjektívek általában nagyon kis mélységélességűek, ezért fontos az objektív lerekeszelése, hogy témánknak ne csak egy pár milliméteres része legyen éles. Ezért ajánlott olyan f8-as vagy nagyobb rekeszérték beállítása, de ez téma és objektív függő. A kompakt gépeknél a mélységélesség sokkal nagyobb mint a cserélhető objektíveknél, így nem kötelező a lerekeszelésük, viszont ezek az objektívek is élesebb képet vetítenek a CCD-re közepes rekeszértéknél (ami általában olyan f5 körül van). A megfelelő fényerő is fontos, így ha tehetjük, állítsuk kicsit magasabbra az érzékenységet lerövidítve ezzel gépünk expozíciós idejét.


A vadfotózás, madárfotózás már komolyabb technikát és még komolyabb elhivatottságot, türelmet igényel. Az ilyen témákhoz minimum 300 mm-es teleobjektív ajánlott, de minél nagyobb a gyújtótávolságunk, annál jobb helyzetben vagyunk. Az érzékenységet ilyenkor minimum ISO200-as értéken, de inkább felette érdemes használni, mert a vadállatok gyorsan mozognak, és fotóink könnyen bemozdulhatnak (persze az esetek nagy részében ez nemis akkora probléma). Az állvány kötelező kellék egy ilyen fényképezésnél, ami minél stabilabb, masszívabb, annál jobb. Ne felejtsük el fényképezőgépünk zárjának hangját sem, ami bizony megzavarhatja a nehezen becserkészett vadakat.

Hogyan fotózzunk - természetfotózás II.

Komponálás
Az erdőben millió téma közül választhatunk, napszaktól és időjárástól függetlenül. Nyilván vannak olyan helyzetek, amikor jóval nagyobb az esélyünk egy hatásos fotó elkészítésére, így igyekezzünk ezekben az időpontokban útra kelni. A hajnali fények meleg színeket varázsolnak a tájnak, a növények és rovarok ilyenkor csillognak a harmatcseppektől. Ezek együttese nagyon kellemes témákat vetít a keresőnkbe.

Amennyiben úgy vagyunk öltözve, próbáljunk meg alacsony nézőpontot választani, földközelből mutassuk be a természet ébredését. A vadállatok ilyekor még sokkal nyugodtabbak és közelebb merészkednek a lakott területekhez, így a hajnali órákban számítsunk felbukkanásukra. Amint felkelt a nap, eltűnnek a szép fények, és -szerencsés esetben - rekkenő napsütés veszi kezdetét. Ilyekor nehéz jó fotótémát találni, de az aljnövényzetben mászkáló rovarok még így is látványosak lehetnek. Figyeljünk a kullancsokra!

A déli napszak után érkezik a természetfotósok legkedveltebb időszaka, a napnyugta. Ehhez korán sem kell kelni, kezdő fotósok is sikerélményben fürödhetnek a remek fények által megvilágított témák miatt, és csak időben kell egy jó helyen lenni. Ilyenkor minden más, minden sokkal szebb, melegebb színben pompázik. Egy magaslatról fotózhatjuk a hegyek között lassan lemenő napot, vízparton a szép tükröződéseket, rovarokat. Ha lemenő napot fényképezünk, válasszuk a spot vagy középre súlyozott fénymérést. Ilyenkor a nap kevésbé ég ki, bár a környezet elég sötét lesz, csak sziluetteket fogunk látni.

Tavasszal az ébredő természetet kaphatjuk lencsevégre, nyáron a rengeteg rovar közül válogathatunk, ősszel pedig az egész természet kiszínesedik. Ami eddig unalmas zöld volt, az ilyenkor a szivárvány minden színében pompázik, így ügyeljünk rá, hogy még idejében elkapjuk az őszi hangulatot, mert a levelek hamar lehullanak, az erdő gyorsan szürkévé válik. Természetesen ősszel javarészt borús az égbolt, így kevés az esélyünk a szép, meleg színekre. Egy polárszűrővel javíthatunk a kevésbé beborult égbolton, és a levelekről visszatükröződő fehér fényeket is redukálhatjuk, amivel színesebbek lesznek fotóink.

Ha vízesést szeretnénk fényképezni, szintén érdemes lerekeszelni az objektívet, akár a legszűkebb rekeszértékig, hiszen ennél a témánál jóval érdekesebb képek születhetnek, ha hosszú záridőt alkalmazunk. Az érzékenységet értelemszerűen a legalacsonyabb értéken használjuk. Egy semleges ND- (azaz szürke-) szűrővel még hosszabb expozíciós időket használhatunk. Keressünk olyan helyet, ahova állványunkat stabilan felállíthatjuk, és a gépet sem éri vízpermet. Érdekesebbé teheti a képet, ha nem csupán a vízesésre koncentrálunk és az előtérbe komponálunk egy szép, mohával takart sziklát vagy vízparti növényt. A lerekeszelés miatt lesz bőven mélységélességünk, és az egész téma élesen látszik majd.


Éjszakai expozíciók a természetben
Ha az éjszaka a természetben ért minket, netán direkt az éjszakai táj fényképezése a cél, szükségünk lesz egy állványra. Sajnos a kompakt gépek többsége alkalmatlan az éjszakai természetfotózásra, mivel ezek általában nem adnak lehetőséget 1 percnél hosszabb záridő használatára. Egy ilyen fotózáshoz mindenképpen komoly kompakt gépre vagy DSLR-re lesz szükségünk. Ha tehetjük, figyeljük az időjárás jelentést, ugyanis felhős időben majdnem reménytelen jó fotót készítenünk, mivel a hold nem világítja meg a tájat. Ha tiszta égboltunk van, több téma közül is választhatunk.

Az éjszakai témákhoz több perces expozíciók szükségesek. Elsőre több mint valószínű, hogy nem a helyes expozíciós időt választjuk, de szerencsére sok lehetőségünk van próbálkozni. Amennyiben a föld forgását szeretnék a csillagok útjával érzékeltetni, keressünk valami előteret, egy fát, vagy egyéb hangulatos tereptárgyat, és komponáljuk be a fotóba, lehetőség szerint használjuk az aranymetszés szabályát. A zár ilyenkor akár 30-40 percig is nyitva lehet. Amennyiben a hold fényével megvilágított tájat szeretnénk megörökíteni, válasszunk alacsonyabb perspektívát és nagylátószögű objektívet használjunk. Az érzékenységet minden esetben a legalacsonyabb értéken érdemes tartani, így hosszabb expozíciót érhetünk el, és csökkentjük a képzajt is.

Jó fényeket kívánok!

Hogyan fotózzunk - makrofotózás I.

A makrofotózással olyan világot tudunk bemutatni, amit pusztán a szemünkkel nem láthatunk ennyire részletesen.

A makrofotózás a természetfotózás egyik legkedveltebb válfaja. Sokakat vonz ez a világ, hiszen a fényképezőgéppel és egy erre alkalmas objektívvel olyan világot tudunk bemutatni, amit pusztán a szemünkkel nem láthatunk ennyire részletesen. A digitális kompakt fényképezőgépek az idők során egyre komolyabb közelfényképezésre adtak lehetőséget, relatíve olcsó áron, így a hétköznapi fotós is kipróbálhatja magát ezen a téren, de nem árt, ha tisztában vagyunk a lehetőségeinkkel és a buktatókkal.

Makrózás kompakt géppel

Ha makrofényképezésre adjuk a fejünket, legyünk tisztában gépünk lehetőségeivel ezen a fronton. Egyik lényeges tényező az objektívünk legközelebbi fókuszpontja. Ez az érték jelöli, hogy gépünk érzékelőjétől (tehát nem az objektív frontlencséjétől!) milyen messze lévő tárgyra képes gépünk ráfókuszálni, azaz a helyes élességet beállítani. Ez az érték mostanság egyre kisebb (általában 2-10 cm), azaz a gyártók olyan objektívekkel szerelik a gépeket, amikkel akár közvetlenül az objektívünk frontlencséjénél lévő tárgyról is éles felvételt készíthetünk.

Nemcsak a kompakt masinák, de már a belépőszintű DSLR gépek is rendelkeznek makro üzemmóddal, amit rendre egy kis virággal jelölnek a módtárcsákon vagy a menüben. A kompakt gépeknél gyakorlati haszna is van ennek a módnak, a DSLR masinákon különösebben nem vesszük hasznát. A kompakt gépek objektívjei csak ebben az állásban képesek a közeli témákra fókuszálni, azaz a fókusztávolság ebben az állásban rövidül le a makrózáshoz használható mértékűre.

A kompaktok jelentős része nem csupán egyféle makró üzemmódot ismer, előfordul kétféle makro állás is a gépeken. Az egyik üzemmód a sima mezei makró mód, ilyenkor az objektív teljes zoomtartományát használhatjuk. A másik üzemmód az úgynevezett szuper makró mód. Ilyenkor az objektívet csak nagy látószögű állásban használhatjuk (tehát nem zoomolhatunk), és általában jóval közelebbi témákra élesíthetünk rá (ilyenkor lehetséges pl. egyes gépeknél az 1 cm-es fókusztáv használata). Ilyenkor tehát elég komoly nagyítást érhetünk el, ráadásul fényerőnk is van elég, azaz akár rekeszelhetünk is. A dolog hátulütője, hogy nagylátó állásban az objektívek torzítanak, tehát nem a valós képet vetítik az érzékelőre (ez természetesen nem minden esetben jelent hátrányt, sokszor nagyon érdekes hatást érhetünk el). Továbbá ebben az állásban a hátterünk kevésbé lesz elmosva mintha tele állásában fotóznák, azaz a témánk kevésbé fog kiemelkedni az életlen háttérből.

Egyes ultrazoom gépek érzékelik, ha makró módban a zoomtartomány végén fotózunk (telemakro mód), és ehhez kalibrálják a beállításokat. Sajnos sok gépnél előfordul, hogy a makró módban nem szólhatunk be a képrögzítés egyéb tulajdonságaiba, tehát nem állíthatunk sem az ISO érzékenységen, sem a fehéregyensúlyon vagy egyéb értékeken. Az objektív viszont csak makró állásban képes a közeli fókusztartományt használni, így mindenképpen makró módban kell fotóznunk, manuális módban nem vagyunk kinn a vízből.

Beállítások
Ha tehetjük, fotózzunk tele állásban. Ez sajnos fényerővesztéssel jár és gépünk nehezebben fog fókuszálni, viszont témáink nem lesznek torzítottak és a háttér is remekül el lesz mosva. Amennyiben módunkban áll egyéb beállításokat is végezni a gépen, mindenképpen tegyük ezt meg. Az érzékenységet állítsuk a legalacsonyabb értékre, vagy esetleg egy értékkel emeljük meg (ISO100-ISO200). A fénymérést állítsuk középre súlyozottra vagy spotmérésre. Mivel témáink elég aprók, így lényeges, hogy leginkább a rájuk eső fényt mérje a gép, és ne egy átlagolt értéket számítson (de ez erősen témafüggő).

Amennyiben elég fényünk van és a természetben vagyunk, kapcsoljuk ki a beépített vakut. Nem túl szép, ha a természetes megvilágítást hideg, mesterséges fénnyel nyomjuk el. Természetesen egy árnyékos rész derítésére használhatjuk a vakut, de csak módjával, és ha lehet, ne direktben (bár erre a legtöbb kompakt gépnél nincs lehetőség, csak direkt vakuzásra). Használjunk inkább egy nagyobb fehér lapot a témáink derítéséhez.

Nagyon fontos dolog a fókusz helyes használata! A kompakt masinák autofókusza elég lassúcska és pontatlan ilyen helyzetekben. Természetesen próbálkozhatunk autofókusszal, de hamar rá fogunk jönni, hogy nem ez az üdvözült megoldás. Amennyiben gépünkön van lehetőség manuális fókuszállásra, használjuk inkább azt! A legcélszerűbb megoldás, ha egyből a legközelebbi fókuszponthoz tekerjük (állítjuk) a fókuszt. Ezután nem a gépünkkel fókuszálunk, hanem a saját testünk előre-hátra mozgásával állíthatjuk be a helyes élességet. Ha lehetőségünk van és a téma is megkívánja, addig közelítsünk, amíg az éles nem lesz, így készíthetjük a legnagyobb nagyítású fotót a témánkról. Amennyiben túl közel vagyunk, témánk kilóg a keresőből, akkor távolodva álljunk meg a megfelelő távolságnál, és a fókuszt állítsuk hozzá a beállításhoz.

Természetesen a makrofotózásnál is lényeges a helyes záridő használata, ami a témák többségénél minél rövidebb, annál jobb. Ha elég fény áll rendelkezésünkre, ha elég rövid záridőt tudunk használni, akkor lehetőségünk van az objektív lerekeszelésére. Ez a kompakt gépek esetében nem olyan lényeges, hiszen az apró képérzékelő miatt a kompakt masinák objektívjei jóval nagyobb mélységélességgel bírnak a cserélhető objektívekkel szemben. Extrém nagyításoknál a kompakt gépekkel is előfordulhat azonban, hogy lerekeszeléssel elérhető plusz mélységélességre lesz szükségünk. Ráadásul az minden objektívre igaz, hogy közepes rekesznél rajzolják a legrészletesebb képet, így, ha tehetjük, érdemes közepes rekeszértéket használni a makrofotózásnál is.

A kompakt gépek makroképességét előtétlencsékkel komolyan megnövelhetjük. Ez azonban - mint minden más - kompromisszumokkal jár: az előtétlencsék sajnos rontják a képminőséget. Az olcsóbb márkák jelentősen, a márkásabbak kevésbé, de mindenképpen rontanak kicsit, ráadásul kis mértékben még az objektívünk fényerejét is csökkentik. Segítségükkel azonban igazán látványos makrofotókat készíthetünk, főleg akkor, ha gépünk alaphelyzetben remek makroképességekkel rendelkezik.

Fontos megjegyeznem még, hogy minden, a képminőségre valamit is adó fotós (még ha kezdő is) jobban jár, ha állványt vásárol a makrofényképezéshez. Vannak direkt ilyen célra készített apró makroállványok is, melyekkel a földközeli témák megörökítése lehetséges, de egy hétköznapi fotóállvánnyal is dolgozhatunk. Az eredmény meghálálja a befektetett pénzt és fáradtságot. Aki komolyabban szeretne a makrofényképezésben elmerülni, de nem tud vagy nem akar DSLR gépet vásárolni, annak ajánlom a kihajtható, forgatható LCD kijelzővel felszerelt kompakt gépeket, hiszen ezek jelentősen megkönnyítik a makrofényképezést.

Hogyan fotózzunk - makrofotózás II.

Makrózás DSLR géppel

Digitális tükörreflexes gépünkkel kissé költséges dolog lesz a közelfényképezés, hiszen a makrózni képes objektívek elég drágák. Léteznek makrózni is képes általános célú zoomobjektívek, illetve direkt erre a célra készített fix objektívek (de természetesen másra is használhatjuk őket). DSLR géppel és makroobjektívvel jóval szabadabban mozoghatunk. Az ISO érzékenységet akár ISO400-on vagy efelett is használhatjuk. Az autofókusz nyilván sokkal gyorsabb és pontosabb a kompakt gépeknél, így tehetünk pár próbát vele, de biztosra manuális fókuszálással megyünk. A legcélszerűbb manuális módban beállítani a rekeszt a legalkalmasabb értékre, és a fénymérést segítségül véve a záridőt állítsuk hozzá. Ha a záridő túl hosszúnak tűnik, emeljünk az érzékenységen. Állvány és derítőlap használata itt is ajánlott.




A makroobjektíveknél az objektív makroképességét az úgynevezett leképezési aránnyal adják meg, például így: 1:1. Ez azt jelenti, hogy egy 36 x 24 mm-es képérzékelőt (vagy filmkockát) teljes egészében egy 36 x 24 mm-es téglalap fog kitölteni. Tehát az adott makroobjektívvel (1:1-es leképezésnél) egy 36 x 24 mm-es területet leszünk képesek élesen befogni. Az olyan objektívek, amik csak 1:2-es leképezésre képesek, nyilván kétszer nagyobb tárgyra képesek csak élesíteni és így tovább (1:4, 1:5 stb.).

Elég sok objektívet választhatunk céljaink megvalósításához. Találunk makroképességgel felruházott alap zoomobjektívet, de használhatunk makrózáshoz egy 300 mm-es teleobjektívet is, ami képes rövid távolságra fókuszálni. De a legjobb megoldás a fix makroobjektív lesz. Választhatunk 50, 100, 150 és akár 180 mm-es gyújtótávolságú objektívet, a nagyítás-képminőség páros ezekkel a szerkezetekkel lesz a legjobb.





Haladó fotósok egy fordítógyűrű segítségével akár fordítva is felcsavarhatják általános célú objektívjüket, ezzel pedig igazán extrém mértékű nagyításokat érhetnek el, manuális fókusz és nem működő fénymérés mellett (de ezek működtetéséhez is vannak barkács megoldások). Akinek nincs pénze drága makroobjektívre, de van egy jó minőségű általános célú fix objektívje (vagy akár makroobjektívje), az egy úgynevezett közgyűrűsorral makroképességekkel ruházhatja fel objektívjét. Akiknek fontos az AF és a fénymérés használata, azok ilyet válasszanak gépük és az objektív közé.

Általános tanácsok

Tanuljuk meg, hogy makrofotózásnál a mélységélesség nagyon lerövidül. Kompaktosok előnyben vannak a DSLR vázakkal szemben, hiszen a kompaktoknál azonos rekeszértéknél jóval nagyobb a mélységélesség, de még így is elég kicsi lesz. Komolyabb makroobjektíveknél a mélységélesség csupán pár centiméterre csökken. Ha fordítva helyezzük fel az objektívet a vázra, a mélységélesség csak pár milliméteres lesz, így ilyen esetekben van a legnehezebb dolgunk. Ha komoly nagyítású felvételt készítünk a természetben, akkor megyünk biztosra, ha sorozatfelvételi módban fényképezünk. Ilyenkor a témák és a saját mozgásunk miatt elcsúszhat, rossz helyre kerülhet a fókusz, tehát jobb, ha egyből több képet készítünk, hátha az egyiken helyes lesz a fókuszpont. Állvány használata erősen javallott!



Próbáljuk meg témáinkat nem mindig középre komponálni. Előfordulhat, hogy jobb kompozíció születik, ha többet mutatunk az elmosódott háttérből (figyeljünk az aranymetszésre). Rovarok fotózásánál próbáljunk tele állásban fotózni, hiszen a legtöbb rovar nem engedi túl közel magához a gépünket. A virágok, növények fényképezésénél is ügyeljünk az érdekesebb beállításra. Ne csupán egy fotót készítsünk az adott növényről, keressünk több, eredetibb nézőpontot.

Rengeteg vágatlan, felesleges információt tartalmazó kép özönli el a világhálót, amiknek csupán egy kis százalékát foglalja el a fotótéma csupán azért, mert lusták vagyunk megvágni fotóinkat. Igyekezzünk gépünk teljes felbontását kihasználni. Ne legyünk restek kisebbre szabni a képeket, hiszen a ma divatos 5-8 megapixeles képekből bőven van lehetőségünk vágni, ha esetleg a fotóalanyunkról nem tudtunk elég nagy fotót készíteni. Érdemes odafigyelni gépünk árnyékára is, ha lehet, ne takarjuk el a fényt a témáról az objektívünkkel

Hogyan fotózzunk - emberek, portrék

Ebben a műfajban nem számít különösebben, hogy digitális vagy analóg nyersanyagra dolgozunk, nem sokat érnek az extra megapixelek vagy a profi utómunka, hiszen a fotót a pillanat, a modell arckifejezése, tekintete és a fények adják el. Igazság szerint sok alapszabály nem vonatkozik a témára, a digitális viszonylatban pedig pláne nincs sok említésre méltó dolog. Általánosságban azonban érdemes pár dolgot szem előtt tartanunk.

Általános tanácsok
A legfontosabb a fényképezőgép helyes tartása. Fordítsuk el a gépet 90 fokkal portréállásba, hiszen az emberi arc ezt a képkivágást igényli, így lehet érdekesebb portréfotókat készíteni. Előfordulhatnak olyan esetek azonban, amikor a gép fektetett tartása indokolt. Ilyenek azok a portréfotók, amikben a modell kitekint a képről, illetve a modellre jellemző tárgyat vagy helyet mutatunk be a háttérben. Minden fotó előtt gondoljuk át, hogy milyen képkivágással érhetjük el a jobb hatást.

Igyekezzünk teleobjektívvel fotózni (vagy a kompakt gépet tele állásban használni)! Először is azért, mert így nem torzítanak az objektívek, nagylátószög állásban viszont igen. Másodsorban azért, mert egy portréfotóhoz nincs szükség az alany arcán kívül másra. A modell tekintete a legfontosabb, annak kell beszélnie, lehetőleg egy jellegzetes, érzelmeket tükröző kifejezést mutatnia. Harmadsorban azért, mert tele állásban az esetleg látszó háttér kellően el lesz nagyolva ahhoz, hogy modellünk kiemelkedjen belőle, és ne zavarjanak be egyéb részletek. A portréfotózáshoz használjunk tág (f2,8-f4) rekeszt, hogy a háttér a lehető legjobban el legyen mosva (érdemes a legtágabb rekesznél egy kicsivel szűkebb értéket beállítani, mivel az objektívek úgy részletesebb képet rajzolnak).



A technika lényegében bármi lehet, nincs szükségünk drága gépre. Egy egyszerű, háromszoros optikával felvértezett kiskompakt is tökéletes a célra. Természetesen minél nagyobb az objektívünk átfogása, annál messzebbről tudunk észrevétlenül elkapni egy-egy megismételhetetlen pillanatot. Amennyiben olyan digitális kompakt gépünk van, amelyiknél nem tudunk manuálisan rekeszértéket állítani, úgy válasszuk a portré témamódot, ami a legtöbb kompakt gépen megtalálható (de az alsókategóriás DSLR gépeken is megtaláljuk). Amennyiben gépünk képes fekete-fehér képeffekttel dolgozni, próbáljuk ki azt, hiszen a portréfotóknál a színek sokszor elvesznek, mintsem hozzáadnak a mondanivalóhoz.

Ha nincs elég nagy átfogású objektívünk a távolból készített elkapott pillanatok készítésére, de van egy nagyobb felbontású érzékelővel ellátott gépünk, nyugodtan próbálkozzunk a fotózással, és később vágjuk le a nem kívánatos részleteket a képről, hiszen vágás után is marad még elég felbontásunk a fotó élvezetéhez.




A fények már jóval fontosabbak gépünk tudásánál. Ha a szabadban fotózunk, legyünk körültekintőek! Nem szerencsés a nappal háttal fotóznunk, hiszen a modellünk ilyenkor legtöbb esetben hunyorog. Nappal szemben állva már jobb eredményt kaphatunk, ilyenkor azonban ne felejtkezzünk el a derítő vakuzásról - legyen akármilyen hét ágra sütő napsütés (természetesen csak akkor, ha a modellünk a vaku hatósugarán belül van). Ha izgalmas portrét szeretnénk, fotózzunk oldalról érkező fények mellett. Így a modell arcának egyik oldala árnyékos lesz, de a másik oldalát elegendő fény éri.

Fontos a jó fénymérés is! Lehetőség szerint spot vagy középre súlyozott fénymérést alkalmazzunk, ellenkező esetben mátrix fénymérést használva a környezet fényei túl- vagy alulexponálást eredményezhetnek., Ha a modell arca teljesen kitölti a képet, akkor természetesen használhatjuk a mátrix fénymérést is. Éles szögből - például naplementekor - készült felvételeknél exponáljuk kicsit alá a képet, mert az erős fények könnyen kiégethetik az arc részeit. Az expozíció -1/3 -2/3-os korrekciója elegendő lehet.




Ha nemcsak az arcra koncentrálunk, hanem egy egész alakos fotót szeretnénk modellünkről készíteni, akkor figyeljünk a megfelelő háttérre. Nem szerencsés a nagyon zavaros, kusza háttér, egy homogén tájrészlet sokkal jobb, nyugodtabb, kellemesen kiemelkedik belőle a modell. Ha utazásaink során a helyi embereket akarjuk megörökíteni, figyeljünk a környezetre, komponáljunk a képre jellegzetes tárgyakat, tájelemet, egyebet, ami a megfelelő hangulat átadását segíti elő. Amennyiben lehetőségünk van, használjunk derítőlapot a kellemetlen árnyékok eltüntetésére!