A pénz boldogít, de csak évi 75 ezer dolláros (2010-es árfolyamon 15 millió forintos) jövedelemig – nagy vonalakban ezt állította a Princetoni egyetem két közgazdasági Nobel-emlékdíjas kutatója, Angus Deaton és Daniel Kahneman 2010-ben, az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent tanulmányában.
Azt írták, kétfajta boldogság létezik: az aktuális érzelmi állapoton alapuló, tehát amikor valaki éppen nem stresszel, jó napja van, valamint az, amikor az ember átfogóan elégedett az életével. Kutatásukban arra jutottak, hogy míg az anyagi biztonságból fakadóan az átfogó elégedettségérzet szinte korlát nélkül nő, az úgynevezett megélt jólét, tehát az aktuális boldogságérzet csak évi 75 ezer dolláros jövedelemig emelkedik.
A PNAS most egy olyan tanulmányt tett közzé, ami cáfolja Deaton és Kahneman eredményeit. Matt Killingsworth, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója nem is próbálta leplezni, hogy a princetoni kutatás eredményeit igyekezett megcáfolni, a tanulmány ugyanis „A megélt jólét a jövedelemmel együtt emelkedik, még évi 75 ezer dollár fölött is” címet kapta. Killingsworth azt írja: „Semmilyen bizonyíték nem mutatott olyan jövedelmi küszöb létezésére, ahol a megélt és a pénzügyi jólét szétválna, és ez azt sugallja, hogy a magasabb jövedelem a mindennapi jólétérzetet, valamint az élettel való általános elégedettséget is növeli.”
A kutatás során összesen 33 391 amerikai felnőttet vizsgált egy Track Your Happiness nevű, általa tervezett alkalmazáson keresztül, ahol a résztvevőknek naponta többször be kellett számolniuk az életükkel, jólétükkel kapcsolatos aktuális érzéseikről, tapasztalataikról – végül 1 725 994 beérkezett választ kellett kielemeznie a kutatónak. Ezen kívül az alanyok pénzügyi helyzetét és egyéb életkörülményeit is felmérte. „Nagyon szerettem volna megérteni, hogy milyen kapcsolat van az emberek jövedelmi szintje és a megélt jólét szintje között” – mondta Killingsworth a Motherboardnak.
Persze ő sem állítja, hogy a pénz lenne az egyedüli dolog, ami a boldogságérzetet befolyásolja. Elmondása szerint azoknál sokkal kisebb volt a boldogságszint ingadozása, akik már a kutatás elején azt állították magukról, hogy a pénz nem igazán érdekli őket.
De volt egy még nagyobb törvényszerűség, amit megállapított: azok, akik közvetlen párhuzamot vontak a személyes sikerek és a pénzügyi sikerek között, szinte minden esetben boldogtalanok voltak. „Ez persze még nagyobb probléma, ha alig keresel valamennyit. De igazából nincs az a szint, ahol az, hogy valaki a személyes sikert a pénzügyi helyzetéhez méri, jól sülhet el. Gazdagabbnak lenni jó, de ha ezen görcsölsz, és erre alapozod az önértékelésed, az nem valami jó ötlet” – mondta Killingsworth.
Azt írták, kétfajta boldogság létezik: az aktuális érzelmi állapoton alapuló, tehát amikor valaki éppen nem stresszel, jó napja van, valamint az, amikor az ember átfogóan elégedett az életével. Kutatásukban arra jutottak, hogy míg az anyagi biztonságból fakadóan az átfogó elégedettségérzet szinte korlát nélkül nő, az úgynevezett megélt jólét, tehát az aktuális boldogságérzet csak évi 75 ezer dolláros jövedelemig emelkedik.
A PNAS most egy olyan tanulmányt tett közzé, ami cáfolja Deaton és Kahneman eredményeit. Matt Killingsworth, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója nem is próbálta leplezni, hogy a princetoni kutatás eredményeit igyekezett megcáfolni, a tanulmány ugyanis „A megélt jólét a jövedelemmel együtt emelkedik, még évi 75 ezer dollár fölött is” címet kapta. Killingsworth azt írja: „Semmilyen bizonyíték nem mutatott olyan jövedelmi küszöb létezésére, ahol a megélt és a pénzügyi jólét szétválna, és ez azt sugallja, hogy a magasabb jövedelem a mindennapi jólétérzetet, valamint az élettel való általános elégedettséget is növeli.”
A kutatás során összesen 33 391 amerikai felnőttet vizsgált egy Track Your Happiness nevű, általa tervezett alkalmazáson keresztül, ahol a résztvevőknek naponta többször be kellett számolniuk az életükkel, jólétükkel kapcsolatos aktuális érzéseikről, tapasztalataikról – végül 1 725 994 beérkezett választ kellett kielemeznie a kutatónak. Ezen kívül az alanyok pénzügyi helyzetét és egyéb életkörülményeit is felmérte. „Nagyon szerettem volna megérteni, hogy milyen kapcsolat van az emberek jövedelmi szintje és a megélt jólét szintje között” – mondta Killingsworth a Motherboardnak.
Ha rágörcsölsz, még a pénz sem tesz boldoggá
Killingsworth szerint az eredeti tanulmány ugyan egy remek gazdaságpszichológiai munka, de valószínűleg az eltérő adatgyűjtési módszer miatt juthatott más eredményekre. Azt is megérti, miért vált a korábbi kutatás olyan vonzóvá poptudományos körökben: „Jó belegondolni abba, hogy ha elérünk egy bizonyos jövedelmi szintet, akkor már nem kell a pénzzel törődnünk. És még ha igaz is, amit állítok, hogy nem letézik a 75 ezer dolláros csodahatár, akkor is érdemes lenne annyi embert felhozni egy alapvető pénzügyi biztonságot nyújtó szintre, amennyit csak lehet.”Persze ő sem állítja, hogy a pénz lenne az egyedüli dolog, ami a boldogságérzetet befolyásolja. Elmondása szerint azoknál sokkal kisebb volt a boldogságszint ingadozása, akik már a kutatás elején azt állították magukról, hogy a pénz nem igazán érdekli őket.
De volt egy még nagyobb törvényszerűség, amit megállapított: azok, akik közvetlen párhuzamot vontak a személyes sikerek és a pénzügyi sikerek között, szinte minden esetben boldogtalanok voltak. „Ez persze még nagyobb probléma, ha alig keresel valamennyit. De igazából nincs az a szint, ahol az, hogy valaki a személyes sikert a pénzügyi helyzetéhez méri, jól sülhet el. Gazdagabbnak lenni jó, de ha ezen görcsölsz, és erre alapozod az önértékelésed, az nem valami jó ötlet” – mondta Killingsworth.
