Többen vagyunk, magamat is e közé a "népség" közé sorolom, hogy finnyáskodunk. Ezt azért, azt meg amazért meg sem kóstoljuk, sőt meg sem esszük. Pedig az okosok szerint egy országot akkor tudunk megismerni, ha eszünk az ételeikből, iszunk az italaikból. No ez az, amit én soha meg nem tettem. Ifjú koromban voltam Görög-, Lengyel-, Német-, Olaszországban, Csehszlovákiában, Oroszországban de képes voltam az ott töltött időm alatt végig sült csirkét, v. toast szendvicset enni. Meg nem kóstoltam volna egy világért sem a céklalevest, a rántott polipot, a sült halat, kimondottan dühös voltam németországi séfre, amikor azzal a barna szósszal "nyakon öntötte" az ízes ételt. Lengyelországban nem ettem a fehér színű kolbászból, mert hiányoltam a piros paprikának a színét és az ízét is... Ezért meg sem kóstoltam. Sőt Ausztriában sem, a fehér kolbászt, amit csípős borssal ízesítenek.
Nem, nem vagyok rá büszke, hogy így viselkedtem, mert sokkal szegényebb lettem. Elveszítettem olyan élményt, amit már soha nem pótolhatok.
Igen, Mongóliában is jártam, ott viszont képtelen voltam eltolni a kedvességgel, mérhetetlen szeretettel nyújtott faggyús birka falatokat. Mosolyogva bár, de liftező gyomorral valamennyit le is tuszkoltam magamba. Azt a figyelő tekintetet, amivel megtiszteltek, azt a kedves és felejthetetlen mosolyt, amivel rám tukmálták nem lehet oly sok évtized után sem emlékezetembe nem behívni. Valóban, finnyáskodásom miatt, sok minden érdekességről, különleges gasztronómiai élményekről maradtam le.
Most viszont, amiről eddig csak hallottam, de még elképzelni sem tudnám. Behoztam ezt a cikket, mert valóban érdekes, s nem véletlen, hogy éppen az Érdekes világ.hu-n olvastam..
Casu marzu – a nyüves sajt
Egy igazán különleges “finomságnak” számít az olaszországi Szardínia szigetéről származó Casu Marzu sajt. A név olasz jelentése “rothadt sajt”, ami már magában elég sokat elárul, de nem ebben rejlik a vonzereje (a többség számára visszataszító ereje), hanem abban, hogy a sajtguriga tele van nyüvekkel. A 8 milliméter hosszú, áttetsző kis nyűlárvák lakmároznak a zsíros juhtejből készült sajtban, szivacsos struktúrát adva neki. Ugyanakkor a lárvák kiválasztanak egy fehéres folyadékot is, amit az olaszok egyszerűen csak “lagrimá”-nak, azaz könnycseppnek neveznek és ez a fehér színű váladék egy édeskés ízt ad az amúgy erős ízű sajtnak.
A juhsajtból készült Pecorino típusú sajtot kiteszik félig betakarva egy meleg, nedves helyre, aztán a természet és a legyek teszik a dolgukat. Nem akármilyen legyek, hanem a sajtlegyek azok, amelyek tojásaikat rakják a sajtba. Egy nőstény sajtlégy több, mint 500 petét képes lerakni egyszerre. A peték kikelnek és elkezdik beenni magukat a sajtba. Az emésztésükből származó savak tovább bontják a sajtban található zsírokat, amitől az rendkívül puha lesz. Mire fogyasztásra kész, a casu marzu-ban több ezer kifejlett lárva van.
A Szardíniaiak úgy tartják, hogy nem szabad az olyan sajtot elfogyasztani, amiben a lárvák elpusztultak. Emiatt csak élő lárvákkal együtt esznek belőle – bár ez nem vonatkozik arra az esetre, ha a sajtot hűtőbe teszik, ami szintén elpusztítja a lárvákat. Mikor a sajt eléggé érett, vékony szeletekre vágják és megnedvesített Szardíniai kenyérre fektetve tálalják, testes vörösborral. Mivel a lárvák akár 15 cm magasra is felpattanhatnak ha megzavarják őket, a sajtot fogyasztók tenyerüket a kenyérszelet fölé tartva akadályozzák meg, hogy a férgek szétugráljanak. Aki nem akarja elfogyasztani az élő lárvákat, az egy lezárt papírzacskóba rakja előbb a sajtot. Az oxigénhiánytól szenvedve a lárvák ugrálni kezdenek a zacskóban, jellegzetes pattogó hangot adva. Mikor a hang megszűnik, a lárvák meghaltak és a sajt fogyasztható.
A híres sztárszakács, Gordon Ramsey műsorában is megkóstolták a casu mazu sajtot.
*
*
Pedig mennyire kár is finnyáskodnunk, mert az általunk oly nagyon szeretett hurka, kolbász is hogyan készül? No meg a csülkös pacal, hogy a velőrózsák rántvá-ról ne is írjak. Aki szereti a gasztronómiában a kihívásokat, a különlegességeket jól teszi, ha meg sem hallgatja a kifogásainkat. Az életben a legjobb a szabadság, mindenki azt és akkor és úgy ehet, (vagy nem) ahogyan kedve tartja. S, ezt azért jó tudni.
Nem, nem vagyok rá büszke, hogy így viselkedtem, mert sokkal szegényebb lettem. Elveszítettem olyan élményt, amit már soha nem pótolhatok.
Igen, Mongóliában is jártam, ott viszont képtelen voltam eltolni a kedvességgel, mérhetetlen szeretettel nyújtott faggyús birka falatokat. Mosolyogva bár, de liftező gyomorral valamennyit le is tuszkoltam magamba. Azt a figyelő tekintetet, amivel megtiszteltek, azt a kedves és felejthetetlen mosolyt, amivel rám tukmálták nem lehet oly sok évtized után sem emlékezetembe nem behívni. Valóban, finnyáskodásom miatt, sok minden érdekességről, különleges gasztronómiai élményekről maradtam le.
Most viszont, amiről eddig csak hallottam, de még elképzelni sem tudnám. Behoztam ezt a cikket, mert valóban érdekes, s nem véletlen, hogy éppen az Érdekes világ.hu-n olvastam..
Casu marzu – a nyüves sajt
Egy igazán különleges “finomságnak” számít az olaszországi Szardínia szigetéről származó Casu Marzu sajt. A név olasz jelentése “rothadt sajt”, ami már magában elég sokat elárul, de nem ebben rejlik a vonzereje (a többség számára visszataszító ereje), hanem abban, hogy a sajtguriga tele van nyüvekkel. A 8 milliméter hosszú, áttetsző kis nyűlárvák lakmároznak a zsíros juhtejből készült sajtban, szivacsos struktúrát adva neki. Ugyanakkor a lárvák kiválasztanak egy fehéres folyadékot is, amit az olaszok egyszerűen csak “lagrimá”-nak, azaz könnycseppnek neveznek és ez a fehér színű váladék egy édeskés ízt ad az amúgy erős ízű sajtnak.
A juhsajtból készült Pecorino típusú sajtot kiteszik félig betakarva egy meleg, nedves helyre, aztán a természet és a legyek teszik a dolgukat. Nem akármilyen legyek, hanem a sajtlegyek azok, amelyek tojásaikat rakják a sajtba. Egy nőstény sajtlégy több, mint 500 petét képes lerakni egyszerre. A peték kikelnek és elkezdik beenni magukat a sajtba. Az emésztésükből származó savak tovább bontják a sajtban található zsírokat, amitől az rendkívül puha lesz. Mire fogyasztásra kész, a casu marzu-ban több ezer kifejlett lárva van.
A Szardíniaiak úgy tartják, hogy nem szabad az olyan sajtot elfogyasztani, amiben a lárvák elpusztultak. Emiatt csak élő lárvákkal együtt esznek belőle – bár ez nem vonatkozik arra az esetre, ha a sajtot hűtőbe teszik, ami szintén elpusztítja a lárvákat. Mikor a sajt eléggé érett, vékony szeletekre vágják és megnedvesített Szardíniai kenyérre fektetve tálalják, testes vörösborral. Mivel a lárvák akár 15 cm magasra is felpattanhatnak ha megzavarják őket, a sajtot fogyasztók tenyerüket a kenyérszelet fölé tartva akadályozzák meg, hogy a férgek szétugráljanak. Aki nem akarja elfogyasztani az élő lárvákat, az egy lezárt papírzacskóba rakja előbb a sajtot. Az oxigénhiánytól szenvedve a lárvák ugrálni kezdenek a zacskóban, jellegzetes pattogó hangot adva. Mikor a hang megszűnik, a lárvák meghaltak és a sajt fogyasztható.
A híres sztárszakács, Gordon Ramsey műsorában is megkóstolták a casu mazu sajtot.
*
*
Pedig mennyire kár is finnyáskodnunk, mert az általunk oly nagyon szeretett hurka, kolbász is hogyan készül? No meg a csülkös pacal, hogy a velőrózsák rántvá-ról ne is írjak. Aki szereti a gasztronómiában a kihívásokat, a különlegességeket jól teszi, ha meg sem hallgatja a kifogásainkat. Az életben a legjobb a szabadság, mindenki azt és akkor és úgy ehet, (vagy nem) ahogyan kedve tartja. S, ezt azért jó tudni.
