Gámentzy Eduárd versei

Bocsánat!

A favágók megölik a fákat
És nem mondják Istennek:- Bocsánat!
Olyan hangosak a láncfûrészek,
Ha mondanák, úgysem értené meg!?

A fák sírnak, s rettentõ haraggal,
Farkasszemet néznek még a Nappal
Utoljára, majd recsegve dõlnek.
Azután csak ölelik a földet.

Mozdulatlan karjaikba zárva,
Pihen kicsi mókusok halála.
S a madarak…-Õket úgy szerettem!
-Mondja már ki valaki helyettem!

andika írta:

A Mátyás pincében vagy épp Eduárd??
Mert akkor milliószor pusziljuk a Mellitát, az Amigót és aFifikét..meg persze mindenkit!!

Kattints a kibontásához...

Nem, most egy kavezban vagyok..meg csak 7.30-van itt

Gamentzy_Eduard írta:

Nem, most egy kavezban vagyok..meg csak 7.30-van itt

Kattints a kibontásához...

Mindig belesem ebbe a csapdába..ha mennél arra akkor él a dolog,neked pedig jó kévézást!!

andika írta:

Mindig belesem ebbe a csapdába..ha mennél arra akkor él a dolog,neked pedig jó kévézást!!

Kattints a kibontásához...

Lehet, hogy megyek..koszonom

Gamentzy_Eduard írta:

Nem, most egy kavezban vagyok..meg csak 7.30-van itt

Kattints a kibontásához...

Nagyon jok a versek
Mikor Torontoba voltam lejartam a labam mig talaltam egy kavezot a kinai negyedbe.....

Gamentzy_Eduard írta:

Bocsánat!

Kattints a kibontásához...

Nagybátyám egy kisfaluból néha fehív. Mindig megkérdezem tőle, hogy a mókusok mit csinálnak. A macskákkal verekszenek a padláson, ahova diót lopni mennek.

Mit láttál Edu, ami így marokra fogta a lelked?
Szép vers lett belőle, kimondhatjuk mind a bocsánatot, bár ne kellene.
Még mindig csodálom azt a könnyedséget, ahogy a témához nyulsz.

Jó legyél ám!
Éva

Margit írta:

Nagyon jok a versek
Mikor Torontoba voltam lejartam a labam mig talaltam egy kavezot a kinai negyedbe.....

Kattints a kibontásához...

Koszonom..Hozzam kozel van, itt is csak kinaiak laknak

Verzarka írta:

Nagybátyám egy kisfaluból néha fehív. Mindig megkérdezem tőle, hogy a mókusok mit csinálnak. A macskákkal verekszenek a padláson, ahova diót lopni mennek.

Mit láttál Edu, ami így marokra fogta a lelked?
Szép vers lett belőle, kimondhatjuk mind a bocsánatot, bár ne kellene.
Még mindig csodálom azt a könnyedséget, ahogy a témához nyulsz.

Jó legyél ám!
Éva

Kattints a kibontásához...

Tudod Evam,mindig latok valamit!
Koszonom,hogy itt is olvasol. En most sajnos nem tudlak teged, mert ez a kavezo nem alkalmas ra. De majd bepotolom.

J0 leszek
edu

(november 24., péntek este nyolctól, az "R"Klubban /Szkéné Színház/)

Részletek itt:
http://www.akozeg.hu

Regen hallottam Rolad.
Merre boklaszol mostanaban?
Hetvegen Pince??

Amigo írta:

Regen hallottam Rolad.
Merre boklaszol mostanaban?
Hetvegen Pince??

Kattints a kibontásához...

Szerintem, már lassan készülődik haza

Tercsi írta:

Szerintem, már lassan készülődik haza

Kattints a kibontásához...

Tudom,hogy keszulodik,de szeretnek meg elotte beszelni Vele.Ha folhivja a pincet,ott megmondjak Neki a telcsi szamomat.

Amigo írta:

Regen hallottam Rolad.
Merre boklaszol mostanaban?
Hetvegen Pince??

Kattints a kibontásához...

Szia barátom! Látod már itthon vagyok.
De áprilisban megyek vissza, lehet készíteni a söröket

Így simogatlak

A Karácsony nem hozott havat,
De nekem még tavalyról maradt
A hűtőben, a levesek mögött,
Majd összeszedem szépen délelőtt.
-És gyúrok olyan hógolyót Neked!-
-És megdobom a csillagos eget,
Hogy visszahulljon hozzád, s arcodon,
Olvadjon el, ahogy a fájdalom.
S ha letörlöd, kezemhez ér kezed.
-Így simogatlak utoljára meg…

Sóhajok

1)

Tegnap még úgy ragyogott, úgy fénylett,
Kis csillagom mit elloptam az égtől.
S hogy nem vigyáztam rá,… hát elhagyott!
Most nem látok a rettentő sötéttől



(2)

Disznóim a szívemből zabáltak,
Megöltem őket, ne maradjon egy se!
Utoljára én ettem belőlük!
De mégis visszajárnak minden este.

(3)

Szeressenek, utáljanak, ez jól van!
Akkor tudom, még minden-minden él!
Csak úgy félek a közönyös szemektől.
-Jaj, nehogy te is közöttük legyél!

(4)

Cipőmbe bújok, megkötöm a sálam.
Viszem ezt a megkopott kabátot.
-Ne sírjatok! -Nem érdemes utánam.
Hiszen itt sem voltam, csak úgy látszott.

Vonatok
Vonatok jönnek lázas ég alatt.
Hajnal van, furcsa, fáradt és beteg.
Sovány keze a láthatárba túr,
Karján vöröslő átvágott erek.

Vagon tetőkön vándor madarak
Pihegnek, rongyos tollaik között.
Mögöttük régen elmúlt már a nyár,
Előlük minden messze költözött.

Párát lehelnek mocskos ablakok,
Tűnődve néz a készenléti fény.
A büfékocsi lágyan imbolyog,
Asztalra dől a hallgatag remény.

Poharában még néhány csepp ital,
Nyitott szemében minden ködbe vész.
Szíve a sínek ritmusára jár,
Átutazik csak. -Ennyi az egész.

Cipőjét húzza a most ébredő,
Nyújtózik, ásít, bőröndben matat.
-És megyünk tovább menetrend szerint,
Vonatokkal a lázas ég alatt.

Lovaim visszatérnek

Lovaim mindig visszatérnek,
Nem tűrnek kötőféket, ostort!
Keserű füveket legelnek,
Tenyérből cukrot egy se kóstolt!

-Visszatérnek, mert ők neveltek.
Nem rabnak,…gyengének! –Szabadnak!
S ha arcom kezembe temetem,
Tudom sokáig úgyse hagynak!

Eljönnek értem,…testvérükért,
Hogy összerezzen az éjszaka,
Ha meghallja a nagy dobogást,
-Amikor indulunk haza!

Felhők foszlott hátán taposva,
/Parazsat viszünk eleségül, /
Belerúgunk a csillagokba,
-Úgy,.. hogy a Föld is beleszédül.

Szioka Edu !
Gratulalok a verseidhez es orulok , hogy szemelyesen megismerhettelek .