Geb és Nút

Geb és Nút


Pórusvilágod holdudvarán
ahogy botladoztam át –
találtam tág, nyári egek csillagát.
Parány pigment-szekér, az űri mása,
hajaddal hulló sámán látomása.

Karod, ha simítja durva kéz,
anyajegy-Göncöl hökken.
Kinyúlsz Kezdetnek és Végnek íveként.
Nagy Bummra kész méhed. Kilégzés, világ-
korszak. Robbanj anyává – zsugorodjak!

Reneszánsz turista, nagy előd,
a Megtérőt olvasta
Szeles-hegyen. „Tolle, lege e grál-lányt –
(naturista mágiátok örök szeánsz),
együtt égjetek, hogy élet legyen!”

Pogány vagyok még ekkora kegy,
hogy ne bolondítna meg.
Édes, új stílen átsiklanom lehet?
Tollam Daloskönyvet remeg magából,
pedig itt vagy, s nem jegyzett el a távol.

Laura, csillag-parány leány-
ura! Arány középút,
melyen Göncölszekered fut, iramol.
Belőle, busa medvefej kihajol –
egybeloccsan már a Minden: Geb és Nút.
 
Oldal tetejére