Gyere el

Gyere el

gyere el, várlak az Örökbefogadott Fánál
rögtön Az Esõ Utáni Ünnepre érkezz,
indákat szalajtok eléd, hernyók éji
morzejeleit hallgasd A Rögtön Esõ után,
mikor kis legyek szárnya ronggyá ázott,
s még csak bokámnál tápászkodnak
a levert illatok, várlak, azon az éjen,
mikor a szirom-katonák sárga
levél-zászlóit felvonják a somnak
s a tövisek tüskékkel házasodnak

oly szép lesz az az éjjel, várlak,
zilált gubacsokkal díszítek vadrózsa-bokrot,
s tölcsérgombák lemezeire gramofon-tût rakok,
gyere, hernyókat akasztunk selyemfonálra,
névtelen bodobácsokat keresztelünk,
készítünk vakond-lánchegységeket,
hangyáknak harmatból tükröt,
a fákra ágakat farigcsálunk s fejünkre
tollas csápot, mint szendereknek,
úgy mondjuk egymásnak: szeretlek

hajnal felé, ha boszorkánygyűrű közepén
fekve itt, de csak itt és ekkor, kitör
belőlem az állat: az egy fecske lesz;
gyere, felmászunk az Örökbefogadott Fára,
koronája ringat, kicsi fákká válunk,
s reggelig érzem törzsednek támasztott
homlokommal súrlódásaid, s te érzed
kérgemet, és a többit már csak lombba suttogom,
majd csak el-leszek veled és a Hárssal,
ölelő karomon hőscincér karcolással