Gyermekdalok, versek, mesék, találós kérdések.. I.

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

lapappilon

Állandó Tag
Állandó Tag
"A Te gyermeked miben él?"

az egyik ismerősöm lapján van/találtam/olvasható, de nem tudtam megállni, hogy ne szúrjam be ide ....egyszerűen, amikor elolvastam nem jutottam szavakhoz....

Ha egy gyerek szidalomban él,
megtanulja az ítélkezést.
Ha egy gyerek haragban él,
megtanulja a harcot.
Ha egy gyerek félelemben él,
megtanulja a rettegést.
Ha egy gyerek szánalomban él,
megtanulja az önsajnálatot.
Ha egy gyerek gúnyban él,
megtanulja a szégyent.
Ha egy gyerek féltékenységben él,
megtanulja az irigységet.
Ha egy gyerek szégyenben él,
megtanulja a bűnbánatot.
Ha egy gyerek bíztatásban él,
megtanulja az önbizalmat.
Ha egy gyerek megértésben él,
megtanulja a türelmet.
Ha egy gyerek helyeslésben él,
megtanulja magát szeretni.
Ha egy gyerek elismerésben él,
megtanulja, hogy jó, ha célja van.
Ha egy gyerek tisztességben él,
megtanulja az őszinteséget.
Megtanulja, mi az igazság és becsület.
Ha egy gyerek biztonságban él,
megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben.
Ha egy gyerek nyugalomban él,
megtanulja megtanulni saját békéjét. <o:p></o:p>



A Te gyermeked miben él?
 

maroska77

Állandó Tag
Állandó Tag
Négy vándor jár…


Négy vándor jár körbe-körbe,<o></o>
Egymást mindig megelõzve.<o></o>
Megérkeznek <st1><st1:city w:st="on">minden</st1:city></st1> évben,<o></o>
Ki-ki az õ idejében.

A tél fehér takarója<o></o>
Vetéseink fagytól óvja.<o></o>
Megbirkózik a hideggel,<o></o>
Szánkózik a sok kis ember.

Tavasszal a világ éled,<o></o>
Kizöldülnek mezõk, rétek.<o></o>
Bimbó serken, rügy kipattan,<o></o>
Hancúroznak a szabadban.

Nyáron kenyér, gyümölcs érik,<o></o>
Ének szárnyal a kék égig.<o></o>
Tüzel a nap egyre jobban,<o></o>
Lubickolunk hûs habokban.

Õsszel a táj piros, sárga,<o></o>
Százféle színt ölt magára.<o></o>
Zörgõ levél hull a fákról –<o></o>
S újra itt az elsõ vándor.
 

durcy

Állandó Tag
Állandó Tag
00000057.jpg


[FONT=times new roman, times, serif]Móra Ferenc: Három Matyi[/FONT]​

[FONT=times new roman, times, serif]Szomorú kis iskola volt a mienk, ahol én a betűvetést tanultam. Se ajtaja, se ablaka, ahogy a mese mondja. Azazhogy volt biz' azon ablak, de csak akkora, hogy nem fért be rajta annak a bolondos napraforgónak a virágtányérja, amelyik előtte ágaskodott. Annál nagyobb volt az ajtó, máig is csudálom, hogy ki nem sétált rajta az egész iskolaszoba. S ezen az öreg ajtón akkora repedések voltak, hogy a tanító úrék macskája mindig azon ugrált be, ha a Bodri kutya meg akarta szabni a bundáját.[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]Ti persze azt gondoljátok, hogy én most csak mókázok mesemondó jókedvemben. Az ám, azóta nagyon sok esztendő megette egymást, de a tenyerem tán még ma is csupa seb a padfaragástól.[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]Nekünk magunknak kellett összeeszkábálni azt a padot, amelyiken ültünk. Összeállt két-két jó pajtás, s addig fúrt-faragott, míg meg nem volt a pad. Egyik végén ült az egyik gyerek, másikon a másik. Biz' azon nem esett olyan kényelmes ülés, mint a mostanin, hanem azért mégis pingáltunk mink akkora f betűket, hogy alig fértek a palatáblára. Csak éppen a nyakravalójuk adott sok dolgot, azt sehogy se tudtuk jó helyre kötni. Bele is merültünk a nagy munkába úgy, hogy meg se hallottuk a kopogtatást a csupa hasadék ajtón. Csak akkor ütöttük fel a fejünket, mikor már a tanító úr előtt állt a jövevény. Mezítlábas, vékonydongájú, sápadt fiúcska. Csuda, hogy el nem vitte a szél, míg idáig ért.[/FONT]
- Mi kéne, ha vóna öcsikém? - kérdezte a tanító úr.
- Iskolába szeretnék járni - suttogta félénken a gyerek.
- Miféle legényke vagy te? Mi szél hozott ebbe a mi falunkba?
- Se apám, se anyám. Egy falubeli rokonom hozott ide magához.
- Kicsoda az a rokon?
- Öreg Bános pék.
Öreg Bános pék volt a legágrólszakadtabb ember a falunkban, belőle űzött tréfát minden pajkos siheder.
- Hát neked mi a neved?
- Három Matyi.
Mesében se lehet ilyen furcsa nevet hallani. Tanító urunk is elmosolyogta magát, s föltette a nagy kerek pápaszemét, úgy vette szemügyre szegény Három Matyit.
- Egy Matyinak is kicsi vagy, fiam, hát még háromnak! Hol adjak én most egyszerre három embernek helyet az iskolában?
Egyszerre összebújtunk valamennyien, és csendesen morogtunk:
Ide nem ül! Ide nem fér! Csináljon magának padot!
Három Matyi zavarodottan sütötte le a szemét, s forgatta kezében konya kalapját.
- Tudod mit, fiam - mondta a tanító úr. - Telepedjél meg a kuckóban. Ott lesz csak a jó világ a télen.
Nagy boglyakemencéje volt az iskolánknak, annak a zuga lett a Három Matyi tanyája. Sose volt még kuckónak odavalóbb lakója. Világéletemben nem láttam gyámoltalanabb teremtést a mi Matyinknál.
Jókedvünket rajta tölthettük: soha annak szavát nem vehettük.
Annál többet vette a tanító úr. Karácsonyra Három Matyi volt a legjobb deák. Ha valami kérdést egyikünk se tudott: mondjad csak, Három Matyi! Ha mindnyájunknak megbicsaklott az esze a számtani példában: ugorj csak, Három Matyi! Ha írt, csupa gyöngyszem, ha leckét mondott, mint a vízfolyás.
[FONT=times new roman, times, serif]Hanem egyszer annál csendesebb lett Három Matyi, még ha a tanító úr kérdezte is. Leckéjét, ha fölmondta, csak makogott, hogy kín volt hallgatni. Mocskos, rendetlen az írása, hogy rossz volt nézni. Elhányta a betűket, hogy csak úgy kiabált egyik a másikért. Ha a tanító úr szólította, nem ugrott, mint a labda, hanem vánszorgott mint egy törött szárnyú veréb.[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]- Mi bajod neked, Matyi fiam? - tudakolta tőle sokszor a tanító úr, megsimogatva beesett, sápadt orcáját.[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]- Nincs nekem semmi se - motyogta Matyi bágyadtan, s olyan fáradtan dőlt vissza a kuckóba, hogy szinte megsajnáltuk.[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]- Nem haragudtunk már rá, hiszen nem volt már jobb deák ő se, mint mink. Nem dícsérte már a tanító úr se.[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]Szegény Matyi egyre fogyott, mint a megszegett kenyér. Egyszer megesett vele, hogy elaludt az iskolában, kezéből kiesett a könyv, s nem ébredt fel a zajra. Nekitámasztotta a fejét a kemencének, s úgy elszundikált, hogy csak arra ébredt fel, mikor a tanító úr megrázta a vállát.[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]Kedves fiam, szedd össze a holmidat, és menj haza. Aki elalszik a könyve mellett, annak nincs semmi keresete az iskolában.[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]A fiú kivörösödött szemét a tanító úrra vetette, de nem szólt semmit. Összeszedte az egyet-mását, s könnybe lábadt szemmel kiment az iskolából.[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]Tanító urunk szomorúan nézett utána, aztán kedvetlenül járt le s fel az iskolában, kisvártatva pedig fölvette a kalapját.[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]- Gyerekek, legyetek csendben! Elmegyek Három Matyiékhoz.[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]Nem is volt nekünk kedvünk semmi dévajsághoz. Azon tanakodtunk, mi lesz most Három Matyival, mikor egyszerre csak visszajött a tanító úr, karján hozta Matyit, mint egy beteg galambot.[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]- Fiúk álljatok fel! Tiszteljétek meg vele ezt a kis pajtástokat, aki különb hős, mint Kinizsi Pál volt. Kinizsi Pál erős férfi volt, a hadakozás neki játék. Három Matyi gyönge, mint a harmat, s ez a gyönge négy hét óta alig fogta le a szemét éjféltől reggelig. Négy hét óta beteg az öreg Bános pék, s azóta Három Matyi süti helyette a kenyeret. [/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]Fiaim, becsüljétek meg ezt a kis hőst! Melyiktek ad neki helyet maga mellett?[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]Talpra ugrott az egész osztály.[/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]Én is, én is![/FONT]
[FONT=times new roman, times, serif]Egész életemben büszke leszek rá, hogy Három Matyi mellettem választott helyet magának.[/FONT]
 

rita1978

Állandó Tag
Állandó Tag
Gazdag Erzsi: Megjött a télapó

Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vizilányok varrták.

Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.

Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.

Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.
 

rita1978

Állandó Tag
Állandó Tag
Fésűs Éva: Az évszakok Gyorsan jött és ment a nyár;
virágpapucsban szaladt,
telerakta gazdagon
a gyümölcsöskosarat.

Szélcipőben jött az ősz,
fázós fák alatt osont,
míg a gazda szüretelt,
lepergett a sárga lomb.

Hócsizmában jött a tél,
nagy pehelybatyut cipelt;
megcsúszott a tó jegén,
fehér lett a rét, a kert.

Mezítláb jött a tavasz,
s akkora csodát csinált,
hogy kinyílt a gólyahír,
s kikeltek a kislibák!
 

rita1978

Állandó Tag
Állandó Tag
Fésűs Éva: Megjött a tél

Megjött a tél! Befújta az
ablakot,
az ereszre jégcsapokat
aggatott.

Förgeteggel versenyt futva
sietett,
azt hitte, hogy várjuk már a
hideget.

Zúzmarázva minden ágra
rálehelt,
egykettőre hófehérre
vált a kert.

Csikorgott az út, amerre
elhaladt,
hóemberek álltak néki
sorfalat,

úgy kívántak jégvirágos
jónapot!
Én meg - hapci! - tüsszentettem
egy nagyot!
 

rita1978

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy kis őszi: :)

Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek,
Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
Leráztam én nevetve.
Feldobáltam fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélbe.
 

rita1978

Állandó Tag
Állandó Tag
Gomba, gomba, gomba,
nincsen semmi gondja.
Ha az eső esik rája,
nagyra nő a karimája.
Az esőt csak neveti,
van kalapja,
teheti!
 

rita1978

Állandó Tag
Állandó Tag
Donászy Magda: Makkos mókus
Makkos mókus fönn a fán.
Mi a bajod kiskomám?
Hej, egyedem, begyedem,
tanakodom mit egyem.
Heje-huja lombos ág,
bekapom a mandulát.
Neki esem sebesen,
sej, egyedem, begyedem.
 

rita1978

Állandó Tag
Állandó Tag
Móra Ferenc: A csókai csóka
Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron,
Örökkön-örökké
Feketében járjon.
Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.
"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."
Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vigan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?
"Azt hiszem, galamb vagy" -
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka -
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.
 

rita1978

Állandó Tag
Állandó Tag
Barabás Éva: Szilvásgombóc


Kabátot akart a szilva,
Tudta, ez neki nincs tiltva.
Töprengett, hol vegyen,
Hogy szép és jó legyen!
Hopp, megvan, gondolta,
És belebújt egy gombócba!​
 

rita1978

Állandó Tag
Állandó Tag
Veress Miklós: Csalogató

Napraforgó, aranytál!
Egész nyáron ragyogtál.
Ragyogtál, forogtál:
mezők szépe te voltál.
Napraforgó, megértél!
Pergess magot, itt a tél.
Mag, mag bújj elő,
Vár a rigó, vár a cinke,
vár a madáretető.
 

rita1978

Állandó Tag
Állandó Tag
Kányádi Sándor: Fa az ágát földre hajtja​
Fa az ágát földre hajtja,
kínálja magát az alma.

Sárgán nevet rád a körte,
lepottyan, ha nem nyúlsz érte.

Ásót, kapát fogj marokra:
leszáradt a krumpli bokra.
Ha nem ügyelsz, reggel, este,
dió koppan a fejedre.

Foszló kertjei az ősznek,
ökörnyálak kergetőznek.

Virradattól napnyugtáig
dombok hátán traktor mászik,
füstöt is vet, csoda-kéket,
s húz vagy három vetőgépet.​
 

fcsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Gyermekem ó aludj már

Gyermekem, ó aludj már …



Gyermekem, ó aludj már
Alszik a sok kismadár,
Pihen erd&otilde; és a rét
Erd&otilde;ben az &otilde;zikék,
Holdfény ragyog odakint,
Szobácskádba betekint,
Felragyog a hold sugár,
Gyermekem, ó aludj már.
Aludj, Aludj.
Aludj, Aludj.

Nekünk a védőnők szerveztek egy baba-mama kört, ahol tanultunk baba altató dalokat. Ennek is van több versszaka:

Nálad szebb nincs semmi sem
Csend van és minden pihen,
Nem dalol a kismadás
Nem zümmög a kisbogár
Zárva van minden kis bolt
Ránk hinti fényét a Hold
Altató ezüst e fény
Ó aludj már kicsikém
Aludj, aludj...

Anyád szelíd szava szól
A szíve hangja dalol
Édesem vigyázok rád
Ne ártson majd a világ
Csodák mesék napja vár
Mosolyogj az éj elszállt
Nevess rám s mindig dalolj
Lelkedben őrizz meg jól
Aludj, aludj...
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére