Gyermekeutanázia?

@Kicsi Fecske
Most nem kicsit megdöbbentettél, mert eddig úgy gondoltam, hogy egy rugón jár az eszünk...

-----
Nem tudom, ki hogy van vele, vagy mennyire érti az eutanázia fogalmát, de nekem az a sejtésem, hogy sokan mást gondolnak ez mögé, és sokan keverik más fogalmakkal...

Wikiről:
"Az eutanázia mai jelentése: a gyógyíthatatlan beteg halálának – a beteg kívánságára vagy beleegyezésével történő – aktív vagy passzív meggyorsítása, illetve a páciens részéről szükségtelennek tartott orvosi beavatkozásról való tudatos lemondás."

Annyit még hozzá, hogy aktív eutanázia: mikor elaltatnak (pl.: kutyádat elüti egy kocsi, a belei kint vannak, a lába leszakadt, a gerince eltörött, az állatorvos azt mondja, hogy az állat szenved és nem menthető... az állatnak is jobb lesz, ha elaltatjátok)
Passzív eutanázia: nem veszed be a gyógyszert, nem mész el kezelésre. Ehhez meg meg mindenkinek joga van ma MO-on az 1997. évi eü törvény értelmében: a kezelési módszer szabad megválasztásában illetve az önrendelkezési jogod alapján) kisgyereknél a törvényes képviselő beleegyezéésvel.

Hadd kérdezzem már meg, hogy akik ennyire lelkesen az aktív eutanáziát elutasítják, azoknak volt valaha olyan fájdalmuk, amelyen nem segített fájdalomcsillapító (akár egy vagy tíz percig)??? Vagy mikor nem egy orvos tette szét a karját, és közölte (jobb esetben), hogy neki eddig terjedt a tudása? Nem tud segíteni? Vagy mikor nagy fájdalmaid ellenére azt mondják hogy szimulálsz, mert nem találják az okot, így még fájdalomcsillapítót sem kaphatsz???

Mindenki gondoljon bele egy kicsit:
Tegyük fel most ép vagy, testileg lelkileg happy... egyszer csak eltörik a lábad, begipszelik, majd megint eltörik, begipszelik, majd megint eltörik... na ekkor már az orvos gyanakszik, és meglát egy csontdaganatot az egyik csöves csontodba... belemész a kemóba, végigszenveded, majd fél évre rá ismét eltörik a lábad, visszamész, kapod a rossz hírt: kiújult... kapod a kemót, de már az sem segít, az orvosod amputációt javasol, belemész, levágják, van még egy lábad, meg lehet majd protézised (ezzel vigasztalod magadat)... majd rá 3 hónapra eltörik a másik lábad... begipszelik, meggyógyul, majd megint eltörik a lábad, orvos jobban megnézi, hát nincs szerencséd az is rákos lett... megint nekifutsz a kemónak, de nem használ, a sebész annyit mond, hogy vágjátok le a másikat is, mert úgy megmenti az életedet, meg amúgyis van kerekesszék... műtét után döbbensz arra rá, hogy nem tudsz segítség nélkül felülni az ágyban sem felkelni, egy pohár vízért sem... nyomod eszeveszettül a csengőt, rá 3 órával megjelenik a nővérke... ad is inni... boldog vagy... 20 percig... mert ugye az a víz ami bement az ki is kell hogy valahol jöjjön... nyomod megint a csengőt, eltelik másfél óra...már szétdurran a hólyagod... nem bírod tovább ... becsurrantasz az ágyba... pont vizit lesz 2 perc múlva... dokid meglátja az akciódat, és jó hangosan mindenki előtt beszól, sérteget... (ahelyett hogy az ápnőt baszogatná le...) majd valahogy hazakeveredsz kerekesszékkel (jobban mondva a mentő kitesz a házatok előtt és otthagy)...akkor döbbensz rá, hogy nincs akadálymentesítve, nincs lift, csak lépcsők vannak... felhívsz egy rokont, hogy legyen kedves már felcipelni székestűl a negyedikre... felcipel, majd visszarohan melózni (mert neki is valamiből meg kell élni)... boldog vagy... csakhogy az otthonod sincs akadálymentesítve: küszöbök mindenütt, a pultot, csapot nem éred fel, az ajtófélfákon nem tudsz keresztülmenni, mert olyan széket kaptál ami nagyobb... pech... de valahogy megoldod... aztán egy hétre rá vissza kellene menned kontrollra... megint segítséget kell kérned... megint valakitől... sajnos nincs olyan kocsi amibe beleférne külön a kerekesszék, de bérelsz egy kocsit, melynek sofőrje bunkó és nem akar segíteni lecipelni téged a negyedikről...valahogy megoldod... beérsz a kórházba... majd közli veled az orvosod hogy rossz híre van számodra, mert a rák átterjedt a belső szerveidre, úgyhogy megint szike alá fekszel...kipakolnak, ebből abból vagdosnak ki részeket, és kapsz egy fertőzést is... ismét kórházban vagy 2 hétig... közben a csekkeket senki sem adja fel helyetted...valakit megkérsz rá... majd az orvos közli, hogy hát benéztek valamit és elfelejtettek egy tumort kivenni = ő nem így fogja mondani, hanem úgy hogy megnőtt időközben)... rábólintasz, szedjék ki... csakhogy az altatás szarul sikerül és nyaktól lefelé lebénulsz... bárki aki meglát sajnálkozó tekintettel néz rád, és folyamatosan azt a kérdést kapod az arcodba, hogy "jobb már?" vagy "fáj valahol"?

Hidd el, higgyétek el, van olyan élethelyzet mikor az embert azt mondja: eddig és ne tovább! Kiszolgáltatottság, másokra való ráutaltság érzés, a feleslegesség érzésem hogy terhes vagy valakinek (kolonc), nem akarod azt hogy az unokáid pelenkába lássanak téged, és így emlékezzenek rád... stb.

Gondoljatok azokra az ősökre, akik mikor érezték, hogy jön a vég, elmentek a falujukból, törzsükből ... vajon miért?

És itt említeném meg az ÖNZŐSÉG fogalmát is:
Valaki elgondolkozott már azon valaha is, hogy miért sírunk egy temetésen???? Szokásból? Vagy érzelmek hatásától? Mit érzünk ilyenkor? Hogy, ühüm bühüm nem lesz többé és hiányozni fog, ugye?. Mégis kinek? Nekünk ügye? Ez nem önzőség? Vajon eszünkbe jut, hogy ő már nem szenved többé, mert nincsenek fájdalmai? Vajon mennyire önző az az anya akinek az UH-on megmondják, hogy életképtelen a magzat, de ennek ellenére kihordja, majd a pici csövekre kötve él 3 napot (ki tudja mennyit szenved) és meghal? (és most tegyük fel hogy az orvos nem tévedett)

Higgyétek el, egyszer mindenki rá fog jönni arra, hogy a halál nem más mint megváltás... főleg ha egy (vagy több) betegségben szenved és iszonyat fájdalmai vannak...

Voltam már olyan ember közelébe, aki sokat szenvedett, aztán egy nap boldogan mosolygott... azt mondta jól van és örül mert nem fáj, de tudja itt a vég... rá 5 órával meghalt, ebből 2 órát végig szenvedett... előttem...

Egyébként akik az aktív eutanáziát ellenzik, azok láttak élőben és közelről egy haláltusát? Most gondolok itt élőben és nem tévében összevágott és 1 perc alatt leadott anyagra???? ez csak kíváncsiságból kérdezem!!!

Kicsi Fecske írta:

Én sem gyerekeknek, sem a felnőtteknek az eutanáziájába nem egyezek bele. Az más kérés, hogy gépekre kötött idős embert tartani Isten elleni vétek. Gépek nélkül, fájdalom csillapítóval csökkentett fájdalommal, természetes halállal haljonak meg az emberek. Apám pl. nem volt hajlandó befeküdni a kórházba, mikor érezte a halálát. Azt mondta, hogy legyen meg az Isten akarat, ha mennie kell, akkor megy. Otthon halt meg a húgoméknál, orvosi felügyelet mellett.

Kattints a kibontásához...

Őszinte részvétem az édesapád miatt.

Most egy kicsit durva leszek, de:
Tudod, hogy amit fent leírtál az is az eutanázia egy formája, méghozzá passzív eutanázia??? Ha nem egyezel bele sem a gyerek sem a felnőtt eutanáziába, akkor miért nem vitted (akarata ellenére) kórházba??? Húgod vagy Te dolgoztad fel könnyebben az elvesztését? (nem akarok bunkó lenni, de tényleg kíváncsi vagyok ezekre, mert van egy sejtésem)

Egy könyörgő (még nem is létező) gyereket egy eutanáziás témában felhozni számomra kicsit furcsa... az hogy valaki elvetél az sem igazán eutanázia... inkább nevezzünk sorsnak, az univerzum erőinek, Isteni akaratnak, UFÓK beavatkozásának vagy bármi másnak, de ne eutanáziának....

Csak kérdem, hogy nem gondoltál arra még, hogy ha Isten annyira tökéletes, akkor miért születnek sokan fejlődési rendellenességgel, miért van annyi vetélés, miért van ennyi szenvedés, fájdalom?? Hisz az a magzat nem ártott senkinek, nem? Nem gondolod, ha Isten saját képére formált minket, és mi elég sokszor tévedünk, hibázunk, akkor ő "Istensége" is hibázhat? Mi van akkor ha nincs olyan hogy "Isten"? Lehet csak emberi lelkek vannak, amelyek leszületnek a földre, élnek, meghalnak aztán egy ideig légüres térben lebegnek, mindenféle döntéshozói ítélet nélkül... Apropó ... ha Isten alkothat véleményt, dönthet sorsokról és irányíthat életeket, akkor Te miért nem irányíthatod a sajátodat? hisz elméletileg saját képére teremtett, nem? ez nem ellentmondásos??? (nem akarok senkit sem pocskondiázni, vagy hitről letéríteni, csak érdekelne, hogy erről ki mit gondol mert ezt soha nem értettem, és akárhányszor rákérdeztem senki sem tudta elmagyarázni...mindenki csak őőőő-zöt)

Kedves Almamag!
El lett víve apám a kórházba, de memondta az orvosnak, hogy nem marad. Gerincvelő folyadékot is vettek tőle, de annyira cirkuszolt, hogy hazaküldték a kórházból, és itthon mondták a húgomnak, hogy halálán van, fölösleges bárhová vinni. A sötét foltok a testén már a halál jelei, gyakorlatilag hullafoltok. Apám halála után mesélte el a húgom, mivel hozzámentek akkor apám és anyám, de anyu nem maradt nála, mert úgy bánt velük, mintha kisgyerekek lennének. Anyám a saját házában még jópár évig élt, mikor meghalt.
Nagyon sokan saját akaratukból születnek le ilyen csomaggal. Borzasztó hatása lehet a lelkiismeret furdalásnak, akár ebben, akár bármelyik előző életben is van a kiindulási oka.
Most én leszek durva.
Tudod e, hogy akatolikus egyház mekkora bűntudatot generál mióta az első zsinaton átszerkesztette az eredeti Jézusi bibliát? Jézus sehol, és soha nem említette az eredendő bűnt, még a fogalmát sem. Nem Jehováról beszélt, mivel Jézusnak nem Jehova volt a mennyei Atyja, hanem a fény és a szeretet Istene, a mennyei Atya, aki a mindenséget teremtette. Ennek ellenére a katolikus egyház azt tanítja, hogy"Bűnben születtél, bűnben fogsz meghalni!" Állandóan a pokollal, és a kínjaival fenyeget, annak ellenére, hogy itt a fizikai világ és a bolygónk már pokollá lett téve. Én kegyetlenebb poklot ennél el sem tudok képzelni, főleg a kerékbe törések, máglyán való elégetések, kínzások után. Ezek a sok szörnyűségek elég hatalmas lelkiismeret furdalást képesek okozni, még akkor is, ha semmi alapjuk sincs. És még a JÓISTENRLŐL még szó sem esett, csak az emberek okozták, teremtették meg.
Természetes vetélés meg a magzat lelkének a szabad akarata, meggondolta magát, és mégsem vállalja az újra leszületést. Mivel az Isten minden teremtményének szabad akaratot adott. Az igazi Isten nem hibázik, de a magukat istennek kikiálltó más bolygón élő, más dimenziókban élő értelmes lények igen. Pl. Jehova, ő soha nem volt isten, nibiruról jött űrhajó legénységének egy tagja. Nibiruról jöttekről annyit kell tudni, hogy ott hosszabb az értelmes lények élettartalma, szuper mütyüreik vannak. De ettől még nem Istenek, ettől még nem szabadna minket így tönkre tenniük. Mivel az igazi Isten minden teremtményének szabada akaratot adott, így a nibiruiaknak is, és csak kérésre lép közbe, csak kérésre segít. Ha egy Isten törvényt hoz a teremtményeinek, akkor magát az Istent is ezzel kötelezi. Túl egyszerű az emberek hibáit rávetítetni az őket teremtő, fenttartó, szerető Istenre.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Kicsi Fecske írta:

Kedves Almamag!
El lett víve apám a kórházba, de memondta az orvosnak, hogy nem marad. Gerincvelő folyadékot is vettek tőle, de annyira cirkuszolt, hogy hazaküldték a kórházból, és itthon mondták a húgomnak, hogy halálán van, fölösleges bárhová vinni. A sötét foltok a testén már a halál jelei, gyakorlatilag hullafoltok. Apám halála után mesélte el a húgom, mivel hozzámentek akkor apám és anyám, de anyu nem maradt nála, mert úgy bánt velük, mintha kisgyerekek lennének. Anyám a saját házában még jópár évig élt, mikor meghalt.
Nagyon sokan saját akaratukból születnek le ilyen csomaggal. Borzasztó hatása lehet a lelkiismeret furdalásnak, akár ebben, akár bármelyik előző életben is van a kiindulási oka.
Most én leszek durva.
Tudod e, hogy akatolikus egyház mekkora bűntudatot generál mióta az első zsinaton átszerkesztette az eredeti Jézusi bibliát? Jézus sehol, és soha nem említette az eredendő bűnt, még a fogalmát sem. Nem Jehováról beszélt, mivel Jézusnak nem Jehova volt a mennyei Atyja, hanem a fény és a szeretet Istene, a mennyei Atya, aki a mindenséget teremtette. Ennek ellenére a katolikus egyház azt tanítja, hogy"Bűnben születtél, bűnben fogsz meghalni!" Állandóan a pokollal, és a kínjaival fenyeget, annak ellenére, hogy itt a fizikai világ és a bolygónk már pokollá lett téve. Én kegyetlenebb poklot ennél el sem tudok képzelni, főleg a kerékbe törések, máglyán való elégetések, kínzások után. Ezek a sok szörnyűségek elég hatalmas lelkiismeret furdalást képesek okozni, még akkor is, ha semmi alapjuk sincs. És még a JÓISTENRLŐL még szó sem esett, csak az emberek okozták, teremtették meg.
Természetes vetélés meg a magzat lelkének a szabad akarata, meggondolta magát, és mégsem vállalja az újra leszületést. Mivel az Isten minden teremtményének szabad akaratot adott. Az igazi Isten nem hibázik, de a magukat istennek kikiálltó más bolygón élő, más dimenziókban élő értelmes lények igen. Pl. Jehova, ő soha nem volt isten, nibiruról jött űrhajó legénységének egy tagja. Nibiruról jöttekről annyit kell tudni, hogy ott hosszabb az értelmes lények élettartalma, szuper mütyüreik vannak. De ettől még nem Istenek, ettől még nem szabadna minket így tönkre tenniük. Mivel az igazi Isten minden teremtményének szabada akaratot adott, így a nibiruiaknak is, és csak kérésre lép közbe, csak kérésre segít. Ha egy Isten törvényt hoz a teremtményeinek, akkor magát az Istent is ezzel kötelezi. Túl egyszerű az emberek hibáit rávetítetni az őket teremtő, fenttartó, szerető Istenre.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Kattints a kibontásához...

Kedves Kicsi Fecske!

Így már érthető a történeted! Köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy elmesélted!

Nem akarok kötözködni, de a történeted első feléhez lenne egy szakmai észrevételem: hullafoltok. Ezt nem tudom, hogy ki-hogyan mondta neked/nektek, de azok a foltok biztosan nem hullafoltok voltak, ugyanis azok a halál után 1-3 órával jelennek meg a testen, méghozzá a mélyebben fekvő szöveteken. Ez abból adódik, hogy a vérkeringés összeesik és mivel nincs ellenállás, a gravitáció "lefelé" húzza a vért. (jellemzően aki háton fekve hal meg, először a hátán jelenik meg). Ezt csak azért írtam le, mert ha ez valamilyen orvos (???) mondta nektek(=bocsi ki kell írnom: jó nagy idióta lehetett!!!), akkor körültekintően kezeljétek a tanácsait ... mert ezek szerint nem nagyon sikerült magáévá tenni a tananyagot. Amit láttál, vagy láttatok foltokat az hyperemia/cianózis lehetett... ez pedig attól lehetett, hogy a vér oxigén tartalma lecsökkent (pl.:légzési nehézség, felületes légzés, sok köhögés miatt. Ilyet láthatsz sokáig síró/ordító gyereken is!) Gyakran össze lehet keverni a kettőt, de egy orvosnak ezt azért tudnia kell... még egy ápnőnek is...

A másik dolog: vallásosság
Bevallom őszintén nem értek hozzá, nem is vagyok vallásos. Vagyis az vagyok, mert magamban hiszek és még nem csalódtam . Én ott vesztettem el (nagyon régen) a fonalat, hogy ha állítólag van egy felsőbb hatalom, akkor abból miért van több belőle??? Most gondolok itt különböző kultúrák "istenségeire" (iszlám, buddhizmus...stb) és különböző korok "isten" kultuszaira: pl: piramisok építésének idején: Hator, Rá...stb. Szóval amit nem értek az az , hogy miért van ennyi isten? Ha egy az igazság, akkor istenből is csak és kizárólag egynek kellene lennie nem? Úgy ahogy csak egy válasz van a 2+2=4-re úgy erre is egy válasznak kellene lennie, vagy nem? (istent egyébként ki teremtette? Na és őt?)
A másik dolog: úgy gondolom, hogy régebben több célja volt a "hívőségnek": ugyanis összehozta a falut / népcsoportot hetente legalább egyszer. Nem engedte eltávolodni az embereket egymástól. Gondoljunk arra, hogy akkor még nem volt politika, maximum helyi törvények (pl.:hamurappi törvény oszlopa) Van egy olyan érzésem, hogy az "ígét terjesztők" (pl.: papok és társai) inkább valamilyen "politikai (?)" hatalmat akarnak maguknak: vagyis egy tömegbázist. Járj templomban, fizessés kifelémenet és a feloldozást kapsz. Főleg ahogy te is írtad: megfélemlítenek. Ha valakit megfélemlítesz akkor függőségi viszonyba hozod: függni fog tőled. (pl megzsarolod a párodat, hogy nem lesz szex, ha nem viszi le a szemetet, kénytelen levinni a szemetet ...). Viszont: ha hívő vagy, miért KELL templomba járnod? (ezt soha nem értettem...) talán azért, hogy hetente a fejedre olvassák az emberiség bűneit, amiért te nem is vagy felelős? Az neked miért jó? És miért jó annak a papnak? Talán mert egy bűnbánó embert megtesz mindent gondolkodás nélkül, mert könyebben irányítható??

A harmadik dolog, amit nagyon nem értek: azt írod hogy szabad akaratból születtünk le ide a földre... nos ha szabad akaratból jöttünk, akkor vajon nincs szabad akaratunk távozni is??? Mi van akkor, ha a távozásod pillanatában vonod le a következtetéseket és AZ határozza meg a következő életedet (ha létezik ilyen)???
Ha valakinek írtó nagy fájdalmai vannak annak miért kell szenvednie? (számomra ez olyan modern kori máglyán való elégetés) Ebből a szenvedésből ő mit tanul? Vagy mit tud levonni? Vajon hány hívő élte át a fájdalmat??? Hány hívő szenvedett már? De miért szenved a hívő, hisz állítólag hisz....

Szóval ezek a dolgok amelyek miatt úgy gondolom, hogy ez a vallásos dolog csak egy nagy duma... duma arra, hogy ne lázadj az akkori "hatalom" és az "elnyomás" ellen... elnyomni meg csak azt lehet aki meg van félemlítve... (de ez csak az én véleményem és nem akarok ezzel senkit sem megbántani, hisz mindenki abban hisz amiben szeretne )

almamag78 írta:

Kedves Kicsi Fecske!

Így már érthető a történeted! Köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy elmesélted!

Nem akarok kötözködni, de a történeted első feléhez lenne egy szakmai észrevételem: hullafoltok. Ezt nem tudom, hogy ki-hogyan mondta neked/nektek, de azok a foltok biztosan nem hullafoltok voltak, ugyanis azok a halál után 1-3 órával jelennek meg a testen, méghozzá a mélyebben fekvő szöveteken. Ez abból adódik, hogy a vérkeringés összeesik és mivel nincs ellenállás, a gravitáció "lefelé" húzza a vért. (jellemzően aki háton fekve hal meg, először a hátán jelenik meg). Ezt csak azért írtam le, mert ha ez valamilyen orvos (???) mondta nektek(=bocsi ki kell írnom: jó nagy idióta lehetett!!!), akkor körültekintően kezeljétek a tanácsait ... mert ezek szerint nem nagyon sikerült magáévá tenni a tananyagot. Amit láttál, vagy láttatok foltokat az hyperemia/cianózis lehetett... ez pedig attól lehetett, hogy a vér oxigén tartalma lecsökkent (pl.:légzési nehézség, felületes légzés, sok köhögés miatt. Ilyet láthatsz sokáig síró/ordító gyereken is!) Gyakran össze lehet keverni a kettőt, de egy orvosnak ezt azért tudnia kell... még egy ápnőnek is...

A másik dolog: vallásosság
Bevallom őszintén nem értek hozzá, nem is vagyok vallásos. Vagyis az vagyok, mert magamban hiszek és még nem csalódtam . Én ott vesztettem el (nagyon régen) a fonalat, hogy ha állítólag van egy felsőbb hatalom, akkor abból miért van több belőle??? Most gondolok itt különböző kultúrák "istenségeire" (iszlám, buddhizmus...stb) és különböző korok "isten" kultuszaira: pl: piramisok építésének idején: Hator, Rá...stb. Szóval amit nem értek az az , hogy miért van ennyi isten? Ha egy az igazság, akkor istenből is csak és kizárólag egynek kellene lennie nem? Úgy ahogy csak egy válasz van a 2+2=4-re úgy erre is egy válasznak kellene lennie, vagy nem? (istent egyébként ki teremtette? Na és őt?)
A másik dolog: úgy gondolom, hogy régebben több célja volt a "hívőségnek": ugyanis összehozta a falut / népcsoportot hetente legalább egyszer. Nem engedte eltávolodni az embereket egymástól. Gondoljunk arra, hogy akkor még nem volt politika, maximum helyi törvények (pl.:hamurappi törvény oszlopa) Van egy olyan érzésem, hogy az "ígét terjesztők" (pl.: papok és társai) inkább valamilyen "politikai (?)" hatalmat akarnak maguknak: vagyis egy tömegbázist. Járj templomban, fizessés kifelémenet és a feloldozást kapsz. Főleg ahogy te is írtad: megfélemlítenek. Ha valakit megfélemlítesz akkor függőségi viszonyba hozod: függni fog tőled. (pl megzsarolod a párodat, hogy nem lesz szex, ha nem viszi le a szemetet, kénytelen levinni a szemetet ...). Viszont: ha hívő vagy, miért KELL templomba járnod? (ezt soha nem értettem...) talán azért, hogy hetente a fejedre olvassák az emberiség bűneit, amiért te nem is vagy felelős? Az neked miért jó? És miért jó annak a papnak? Talán mert egy bűnbánó embert megtesz mindent gondolkodás nélkül, mert könyebben irányítható??

A harmadik dolog, amit nagyon nem értek: azt írod hogy szabad akaratból születtünk le ide a földre... nos ha szabad akaratból jöttünk, akkor vajon nincs szabad akaratunk távozni is??? Mi van akkor, ha a távozásod pillanatában vonod le a következtetéseket és AZ határozza meg a következő életedet (ha létezik ilyen)???
Ha valakinek írtó nagy fájdalmai vannak annak miért kell szenvednie? (számomra ez olyan modern kori máglyán való elégetés) Ebből a szenvedésből ő mit tanul? Vagy mit tud levonni? Vajon hány hívő élte át a fájdalmat??? Hány hívő szenvedett már? De miért szenved a hívő, hisz állítólag hisz....

Szóval ezek a dolgok amelyek miatt úgy gondolom, hogy ez a vallásos dolog csak egy nagy duma... duma arra, hogy ne lázadj az akkori "hatalom" és az "elnyomás" ellen... elnyomni meg csak azt lehet aki meg van félemlítve... (de ez csak az én véleményem és nem akarok ezzel senkit sem megbántani, hisz mindenki abban hisz amiben szeretne )

Kattints a kibontásához...

Kedves Almamag!
Ahol a szüleim laktak, annak a falunak volt a körzeti orvosa, és a hatvani kórházban is ezt mondták a hugoméknak. Mint írtam, náluk laktak a szüleim. Én nem láttam, de mivel a bátyám 8 hónaposan halt meg forgfárszban, akkoriban így hívták, anyám mesélte, hogy mivel a jobb oldalán szeretett feküdni, az a fele fekete volt. Ismertünk ezt a jelenséget. Az orvos pont ezért mondta, hogy apámnak ilyen foltok jelentkeztek, mert már leállt javarészt a keringése. Kórházban mikor volt előbb, a nővér felültette az éjjeli szekrényre, ahonnan leesett, és eltörött a ball vála. Szóval megjárták a kórházakat, és amit leírtam, az volt a vége. Annyira nem ismertük, hogy mikor jelentkeznek ezek a foltok. A körzeti orvos mondta a húgoméknak, hogy azért küldték haza a kórházból, mert ezek a foltok a törzsén több helyen jelentkeztek. Apám ezután még van 2 hétig élt, és a végén már kómában volt. Róla ennyit.
Akinek fájdalmai vannak, azoknak a mai orvos tudomány állása szerint fájdalom csillapítót kell adni. Semmi köze nincs a szenvedéshez, hogy hívő valaki, vagy nem hívő. A lélek pont ugyan úgy tudja, hogy mit vállalt, és mit nem, ha hívő valaki, ha nem. Csak a fizikai agyunk nem hisz, minden lélek hisz, vagy úgy is mondhatnám tudja, hogy a mindenség Ura, Istene küldte le valamilyen küldetéssel a fizikai világba, és az a lélek vállalta azt a küldetést. Én pont azért nem tudom elfogadni bármilyen eutanáziát, mert a vállalt küldetést hiúsítják meg vele. De viszont ha már közeledik a test halála, és mégis gépekre kötve visszatartják a lelket, az Isten elleni vétek. Volt régebben egy amerikai fiatal nőről film a tv-ben, őt több tíz évig gépre kötve tartották kómában. Nagyon valószínű, hogy a lelke rég átment, és a teste csak egy élő, vegetáló hústömeg volt. Soha nem tért magához, a férje végül is kérte, hogy vegyék le a gépekről. Ha tud éljen, ha nem, akkor haljon. Szerintem ez a méltósággal megélt halál, ha fájdalom nélkül, tudatában a haldoklónak, hogy letelt, hazamehet, és nem hazudva neki, élheti át. Minden haldokló tisztában van vele, ha csak nem kábítózzák, hogy mehet. Az én anyum kórházban halt meg, és mikor voltam nála látogatóban, láttam a lelki fejét a fizikai feje mellett a párnán, mikor eljött az idő, hogy távozhat. Ő teste is kómában volt, de hallotta, érezte azt, hogy ott vagyunk, és testrészeinek mozgásával jelezte is. Ugyan ezt tapasztaltam mindkét nagymamámnál, mindkét nagyapámnál is.
Nem dönthetünk a halálunkról, hiszen leszületésünk előtt eldöntöttük, hogy az előre megkreált forgatókönyv szerint élünk, és halunk. Mindenben előre megegyeztünk. Legalábbis a főbb részletekben. Rögtönözni csak kisebb döntésekben lehet. Pl. nem változtathatjuk meg születés után a nemünket, a családunkat, nemzetségünket, magasságunkat, az előre vállalt betegségünket, képességeinket, tehetségünket. Mindenki vamiben tehetséges, olyan nincs, hogy valaki lelki értelemben bénán születne le. De ha valaki pl. festőművészként születik le, az a valaki sok előző életében csiszolta a festéssel kapcsolatos képessgeit. Ugyan ez a helyzet a zeneművészekkel is. Ők is sok előző életében sokat zenélt, vagy énekelt. A tudósokkal is ez a helyzet. De teljesen ele elrendelés nem létezik, csak a fontosabb állomások, helyzeteket dönti el előre a lélek, a lelki tanítóival egyetemben. Ez azt a célt szolgálja, hogy a lélek fejlődjön, és haza mehessen az Atyához. Pont ugyanúgy, mint az iskolás gyerek is. Van aki tehetségesebb, és előbb végez, van aki kevésbé, az tovább jár suliba, és vannak olyanok, akik sokszor osztályt ismételnek. Lélek iskolában 100-szor is lehet osztályt, vagyis életet ismételni. A mennyei Atya nagyon türelmes....
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Kicsi Fecske írta:

A lélek pont ugyan úgy tudja, hogy mit vállalt, és mit nem

Kattints a kibontásához...

Bocsánat hogy beleszólok, de ez engem mindig is foglalkoztatott.
Ha a lélek pontosan tudja hogy mit vállalt akkor teljesen mindegy hogy mit döntök végül mert azt vállaltam.
Ez predesztináció. Nincs helytelen döntés mert a szabad akaratom csak illúzió és a "lélek" már mindent elkönyvelt előre még a születésem előtt.
Ha most úgy döntök hogy felmegyek a tizedikre és onnan leugrok akkor is elmondhatom hogy ezt vállalta a lélek és/vagy nekem ezt kellett megtapasztalnom.

Kettő:
Ha nem így gondolod akkor a fájdalom csillapítót sem lenne szabad beadni az embernek, mert már az is beavatkozás abba amit az a lélek vállalt, tehát nem hagyod neki hogy a betegségét teljes mértékben megélje.

Poem of Everyone's Soul írta:

Bocsánat hogy beleszólok, de ez engem mindig is foglalkoztatott.
Ha a lélek pontosan tudja hogy mit vállalt akkor teljesen mindegy hogy mit döntök végül mert azt vállaltam.
Ez predesztináció. Nincs helytelen döntés mert a szabad akaratom csak illúzió és a "lélek" már mindent elkönyvelt előre még a születésem előtt.
Ha most úgy döntök hogy felmegyek a tizedikre és onnan leugrok akkor is elmondhatom hogy ezt vállalta a lélek és/vagy nekem ezt kellett megtapasztalnom.

Kettő:
Ha nem így gondolod akkor a fájdalom csillapítót sem lenne szabad beadni az embernek, mert már az is beavatkozás abba amit az a lélek vállalt, tehát nem hagyod neki hogy a betegségét teljes mértékben megélje.

Kattints a kibontásához...

Kedves Poem of Everynoe s Soul!
Szerintem te engem félreértettél, nem ezt írtam.
Én azt írtam, hogy a lélek tudja, hogy az Isten küldte le a világba, és a lélek szabad akaratából vállalta a küldetését. Előre a főbb dolgokat döntötték el a lelki tanítájával. Pl. Mikor szülessen meg, ki legyen a szülőpáros, milyen népcsoportban, milyen országban szülessen le, milyen magas legyen, nő-férfi legyen, milyen színű legyen a haja, bőre, szemeszíne. Mi legyen a karmikus feladata, akár betegsége... Ki legyen a párja, mennyi gyerek legyen, milyen neműek, vagy ne legyen egy sem. Mennyi ideig éljen valaki, és mikor halljon meg. De ezek csak főbb dolgok, közben szabad akartból vannak döntések, rögtönzések. Mivel többször születtünk le, vannak feladatok, amiket előző életeinkben nem éltünk meg, ezeket pótolni kell. Vannak helyes, és helytelen döntések is, mivel születésünkkor elfelejtetik velünk a feladatainkat. Mivel ha tudnánk, akkor nem ösztönből, érzésből teljesítenénk, pedig a léleknek az érzések a legfontosabb feladata. Akkor teszi egy lélek valóban egy feladatot valóban teljesítettnek, ha érzésből teljesíti. Amit te írsz, az az eleve elrendelés, ami nem létezik. Ha létezne, akkor nem létezne szabad akarat, csak egy előre beprogramozott biorobotok lennénk, és a szeretetnek nem lenne akkora jelentősége.
Legyesn nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Kicsi Fecske írta:

Kedves Poem of Everynoe s Soul!
Szerintem te engem félreértettél, nem ezt írtam.
Én azt írtam, hogy a lélek tudja, hogy az Isten küldte le a világba, és a lélek szabad akaratából vállalta a küldetését. Előre a főbb dolgokat döntötték el a lelki tanítájával. Pl. Mikor szülessen meg, ki legyen a szülőpáros, milyen népcsoportban, minen országban szülessen le, milyen magas legyen, nő-férfi legyen, milyen színű legyen a haja, bőre, szemeszíne. Ki legyen a párja, mennyi gyerek legyen, milyen neműek, vagy ne legyen egy sem. Mennyi ideig éljen valaki, és mikor halljon meg. De ezek csak főbb dolgok, közben szabad akartból vannak döntések, rögtönzések. Mivel többször születtünk le, vannak feladatok, amiket előző életeinkben nem éltünk meg, ezeket pótolni kell. Vannak helyes, és helytelen döntések is, mivel születésünkkor elfelejtetik velünk a feladatainkat. Mivel ha tudnánk, akkor nem ösztönből, érzésből teljesítenénk, pedig a léleknek az érzések a legfontosabb feladata. Akkor teszi egy lélek valóban egy feladatot valóban teljesítettnek, ha érzésből teljesíti. Amit te írsz, az az eleve elrendelés, ami nem létezik. Ha létezne, akkor nem létezne szabad akarat, csak egy előre beprogramozott biorobotok lennénk, és a szeretetnek nem lenne akkora jelentősége.
Legyesn nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Kattints a kibontásához...

Csak annyit tennék hozzá hogy a buddhizmusban a lélek a teljes életével tisztában van amit vállal, annak minden fázisával és rezdülésével, a kereszténységben azonban ugyan ez szinte teljes tudatlansággal párosul (fogalma sincsen a léleknek hogy hol van és miért van).
Lehet a kettőt ötvözni is hogy megbeszélik a dolgot mielőtt leküldenének, de a végeredmény megint csak annyi hogy miben hiszel. Buddhizmus? Kereszténység? Zen?

A történet vége mindig is egy és ugyan az: olyannak látod a világot amilyennek látni akarod.

Poem of Everyone's Soul írta:

Csak annyit tennék hozzá hogy a buddhizmusban a lélek a teljes életével tisztában van amit vállal, annak minden fázisával és rezdülésével, a kereszténységben azonban ugyan ez szinte teljes tudatlansággal párosul (fogalma sincsen a léleknek hogy hol van és miért van).
Lehet a kettőt ötvözni is hogy megbeszélik a dolgot mielőtt leküldenének, de a végeredmény megint csak annyi hogy miben hiszel. Buddhizmus? Kereszténység? Zen?

A történet vége mindig is egy és ugyan az: olyannak látod a világot amilyennek látni akarod.

Kattints a kibontásához...

Nem ismerem a buddhizmus tanítását, és nem foglalkozom vele. Én a Jézus valódi tanításait keresem, más világnézet, más hitvilág nem is érdekel, én inkább a gnosztikus iratokat keresem, mert azok vannak sokkal közelebb az igazi Jézusi tanításokhoz. Jézus tanította, de a mostani Saul rabbi által alapított kereszténység tagadja. Mint ahogy írtam, én az igazi Jézusi tanításokat keresem, mivel most ebben az életemben Jézus fenhatósága alá tarotozom.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Kicsi Fecske írta:

Előre a főbb dolgokat döntötték el a lelki tanítájával. Pl. Mikor szülessen meg, ki legyen a szülőpáros, milyen népcsoportban, milyen országban szülessen le, milyen magas legyen, nő-férfi legyen, milyen színű legyen a haja, bőre, szemeszíne. Mi legyen a karmikus feladata, akár betegsége... Ki legyen a párja, mennyi gyerek legyen, milyen neműek, vagy ne legyen egy sem. Mennyi ideig éljen valaki, és mikor halljon meg.

Kattints a kibontásához...

Bocs hogy én is belepofizok, nem ellened teszem, csak nem látom az összefüggést még mindig:

Ha valaki elve megválaszthatja pl a haja színét, akkor miért festi majdnem minden második nő a haját más színre? Ha eleve lehet választani, hogy mekkora mellméretekkel jöjj a világra, akkor miért van az hogy a népesség igen nagy százaléka mellműtéteken esik át? (kisebbítés, nagyobbítás) A testmagasságot is lehet már "kezelni"... vannak olyan klinikák ahol félbevágják a lábadat és kínok közben nyújtanak rajta egy centit (lsd néhány hiper-szuper modell, akinek pont az az egy centi hiányzik). Nem hiszem, hogy valaki önként és dalolva bevállalna egy pl treacher-collins szindrómát... vagy hogy valaki azt választaná, hogy fájdalami legyenek... erre tudod mi a legjobb izonyíték? Maga az ember: nemrég szó volt arról hogy milyen tök jó dolog lenne, ha a génsebészet már olyan határokat súrolna, miszerint megválaszthatod a gyereked nemét, szeme színét, betegségét ...stb. Ebből nagyon nagy vita volt, nemcsak a hívők miatt, hanem a nem hívő szegény emberek miatt is. Most gondold el, olyan világban élünk ahol akarva-akaratlanul elvárják hogy tömködd a dokik zsebét... gondold el, hogy gazdag vagy és mindent megtehetsz: pl lefizeted a dokidat (génsebészedet) hogy a lehető legjobb tulajdonságú embert alkossa meg... meg is alkotja, csak mondjuk az a cseperedő ember később vezéregyéniség lesz... és a neve Hitler lesz... (egyébként tudtátok hogy ő például vallásos volt???) Nem hiszem, hoyg a leszületendő lelkek koncentrációs táborban akarták végezni! Szórványosan lehetnek ilyen elképzelések, de én nagyon nehezen tudom azt elképelni, hoyg tömegesen lenne ez az "akaratuk", nem? Meg nem hiszem hogy valaki egy háború kellős közepén "szeretne" élni... vagy ott van Hirosima, csernobil, és még sorolhatnám... Azt sem értem és szívesen megkérdezném H-től hogy mi volt az a momentum ami miatt bekattant neki valami... mert biztosra veszem, volt ilyen...

Amiket legutóbb leírtál, abban énis hiszek, csak valahogy máshogy:
Nemrégóta felfigyeltem egy dologra: (te is nő vagy úgyhogy biztos megérted) vannak az embernek néha sejtései, pl: nem "a" úton kellene hazamenni a buszmegállóból, hanem a hosszabbik "b" úton... talán meg is állsz egy pillanatra, elmorfondírozol... majd konstatálod, hogy baromi fáradt vagy és az "a" úton mész haza... ahogy mész az úton egyből eszedbe jut egy régi ismerős... évek óta nem találkoztatok... majd hazaérsz és megcsörren a telefon... ő az, és közli hogy éppen most költöztek a szomszédotokba (ha "b" úton mentél volna még össze is futottatok volna)... vagy ilyen mikor egy vonatra nem szállsz fel, pedig elérted ... valami oknál fogva nem akarsz rá felszállni... rá 1/2 óra múlva az a vonat összeütközik... Szóval nem tudom érted-e mit akarok ebből kihozni?

Szerintem is léteznek mérföldkövek, de szerintem ez mellett van szabad akarat is és valamilyen sugallat / karma /erő (ki minek nevezi?!) Csak rajtad múlik, hogy azt a mérföldkövet eléred-e vagy sem, és hogy azt milyen úton teszed meg... mondom ezt úgy, hogy nemrég egy orvosnál jártam, mikor eljöttem tőle bementem a belvárosba kicsit körülnézni... és elkapott egy olyan gondolat, hogy vissza kellene mennem hozzá valami oknál fogva... de hát most az ember állítson be a rendelési idő végénél, hogy visszajöttem?! És ha rákérdez, hogy miért, vajon nem fog körberöhögni, mikor azt mondom neki, hogy mert úgy éreztem vissza kell jönnöm?! (lehet elkönyvel bolondnak) Aztán kiderült, hogy ő meg még aznap zárás előtt fel akart hívni, mert volt egy másik páciense, és arra gondolt, hogy leülhetnénk dumcsizni... Elmondása szerint 3x emelte fel a telefont, tárcsázott is, de gyorsan letette... azt mondta nem akart zaklatni... nem akartam elmesélni az aznapi sejtésemet, mert úgy tűnt volna hogy hazudok... vagy hoyg akkor találtam ki az egészet.. tényleg bennem volt az hogy vissza kellene mennem, és el is indultam... csak meggondoltam magam... és ez nem egyszer fordult már elő csak más szitúban ...

Mostanság az én karmikus feladatom / leckeismétlésem az hogy mindenkivel le kell állnom vitatkozni, ha kell veszekedni (nagyon utálom) és asztalt csapkodni (ezt még jobban), aki át akar ejteni... eddig nyeltem, de már elegem lett. Arra gondoltam talán nem véletlen, lehet valamit meg kell tanulnom? (talán magamért kiállni????) mostanság már tökéjre fejlesztettem az érvelési technikát , mert 3 mondattal meg tudom győzni miért hibás az elképzelése az adott dologról... de még mindig olyan emberek kerülnek az utamba, akikkel ezt kell lépten nyomon művelnem. És hidd el nem jókedvemből csinálom... úgy gondolom egy évig fogom ezt csinálni, és kíváncsi leszek, hogy megoldódik-e a dolog vagy sem (kapok -e még ilyen emereket a nyakmba vagy sem?! ) Ha igen akkor nem tudom mit kellene megtanulnom, hisz hagytam magamat és ki is álltam magamért... több ötletem nem lesz...

Egyébként ezzel a feladattal nem vagy úgy, hogy lehet valaki azért születik le a földre úgy ahogy, hogy másokat tanítson a halálával? Pl valaki 28 évesen kiveti magát a 8.-ról???? Lehet a családtagjai ezek után jobban odafigyelnek egymásra, ez nem lehet feladat? Lehet azért él át kínokat, hogy valaki kérvényezze az aktív eutanázát... lehet valakinek azért kell vonatszerencsétlenségebn meghalni,hoyg a többi 8 milliárd ember azt követően biztonságosan utazhasson?!


lenne még egy kérdésem feléd, Kicsi Fecske:
Azt írod, hogy nem érdekel a buddhizmus. Oké, elfogadom. De Te miért azt a vallást választottad amit választottál? Tényleg Te választottad, vagy befolyásoltak benne?
(még mindig nem kötekszem, csak érdekel, mert pl.: a gyerek valamire ránéz és azt mondja nem akarja megenni: olyankor az anyuka azt mondja, hogy legalább kóstold meg, ismerkedj vele, hátha megszereted, vagy legalább tudd milyen az íze. Azt írod, hogy nem érdekel a buddhizmus, oké elfogadom, de honnan tudod hogy valóban nem érdekel, ha még nem ismered? Érted ügye mire akarok kilyukadni??? tényleg nem bántani akarlak, csak nyitott vagyok eféle megközelítésre, és érdekelne a véleményed )

almamag78 írta:

Bocs hogy én is belepofizok, nem ellened teszem, csak nem látom az összefüggést még mindig:

Ha valaki elve megválaszthatja pl a haja színét, akkor miért festi majdnem minden második nő a haját más színre? Ha eleve lehet választani, hogy mekkora mellméretekkel jöjj a világra, akkor miért van az hogy a népesség igen nagy százaléka mellműtéteken esik át? (kisebbítés, nagyobbítás) A testmagasságot is lehet már "kezelni"... vannak olyan klinikák ahol félbevágják a lábadat és kínok közben nyújtanak rajta egy centit (lsd néhány hiper-szuper modell, akinek pont az az egy centi hiányzik). Nem hiszem, hogy valaki önként és dalolva bevállalna egy pl treacher-collins szindrómát... vagy hogy valaki azt választaná, hogy fájdalami legyenek... erre tudod mi a legjobb izonyíték? Maga az ember: nemrég szó volt arról hogy milyen tök jó dolog lenne, ha a génsebészet már olyan határokat súrolna, miszerint megválaszthatod a gyereked nemét, szeme színét, betegségét ...stb. Ebből nagyon nagy vita volt, nemcsak a hívők miatt, hanem a nem hívő szegény emberek miatt is. Most gondold el, olyan világban élünk ahol akarva-akaratlanul elvárják hogy tömködd a dokik zsebét... gondold el, hogy gazdag vagy és mindent megtehetsz: pl lefizeted a dokidat (génsebészedet) hogy a lehető legjobb tulajdonságú embert alkossa meg... meg is alkotja, csak mondjuk az a cseperedő ember később vezéregyéniség lesz... és a neve Hitler lesz... (egyébként tudtátok hogy ő például vallásos volt???) Nem hiszem, hoyg a leszületendő lelkek koncentrációs táborban akarták végezni! Szórványosan lehetnek ilyen elképzelések, de én nagyon nehezen tudom azt elképelni, hoyg tömegesen lenne ez az "akaratuk", nem? Meg nem hiszem hogy valaki egy háború kellős közepén "szeretne" élni... vagy ott van Hirosima, csernobil, és még sorolhatnám... Azt sem értem és szívesen megkérdezném H-től hogy mi volt az a momentum ami miatt bekattant neki valami... mert biztosra veszem, volt ilyen...

Amiket legutóbb leírtál, abban énis hiszek, csak valahogy máshogy:
Nemrégóta felfigyeltem egy dologra: (te is nő vagy úgyhogy biztos megérted) vannak az embernek néha sejtései, pl: nem "a" úton kellene hazamenni a buszmegállóból, hanem a hosszabbik "b" úton... talán meg is állsz egy pillanatra, elmorfondírozol... majd konstatálod, hogy baromi fáradt vagy és az "a" úton mész haza... ahogy mész az úton egyből eszedbe jut egy régi ismerős... évek óta nem találkoztatok... majd hazaérsz és megcsörren a telefon... ő az, és közli hogy éppen most költöztek a szomszédotokba (ha "b" úton mentél volna még össze is futottatok volna)... vagy ilyen mikor egy vonatra nem szállsz fel, pedig elérted ... valami oknál fogva nem akarsz rá felszállni... rá 1/2 óra múlva az a vonat összeütközik... Szóval nem tudom érted-e mit akarok ebből kihozni?

Szerintem is léteznek mérföldkövek, de szerintem ez mellett van szabad akarat is és valamilyen sugallat / karma /erő (ki minek nevezi?!) Csak rajtad múlik, hogy azt a mérföldkövet eléred-e vagy sem, és hogy azt milyen úton teszed meg... mondom ezt úgy, hogy nemrég egy orvosnál jártam, mikor eljöttem tőle bementem a belvárosba kicsit körülnézni... és elkapott egy olyan gondolat, hogy vissza kellene mennem hozzá valami oknál fogva... de hát most az ember állítson be a rendelési idő végénél, hogy visszajöttem?! És ha rákérdez, hogy miért, vajon nem fog körberöhögni, mikor azt mondom neki, hogy mert úgy éreztem vissza kell jönnöm?! (lehet elkönyvel bolondnak) Aztán kiderült, hogy ő meg még aznap zárás előtt fel akart hívni, mert volt egy másik páciense, és arra gondolt, hogy leülhetnénk dumcsizni... Elmondása szerint 3x emelte fel a telefont, tárcsázott is, de gyorsan letette... azt mondta nem akart zaklatni... nem akartam elmesélni az aznapi sejtésemet, mert úgy tűnt volna hogy hazudok... vagy hoyg akkor találtam ki az egészet.. tényleg bennem volt az hogy vissza kellene mennem, és el is indultam... csak meggondoltam magam... és ez nem egyszer volt már más szitúban is...

Mostanság az én karmikus feladatom / leckeismétlésem az hogy mindenkivel le kell állnom vitatkozni, ha kell veszekedni (nagyon utálom) és asztalt csapkodni (ezt még jobban), aki át akar ejteni... eddig nyeltem, de már elegem lett. Arra gondoltam talán nem véletlen, lehet valamit meg kell tanulnom? (talán magamért kiállni????) mostanság már tökéjre fejlesztettem az érvelési technikát , mert 3 mondattal meg tudom győzni miért hibás az elképzelése az adott dologról... de még mindig olyan emberek kerülnek az utamba, akikkel ezt kell lépten nyomon művelnem. És hidd el nem jókedvemből csinálom... úgy gondolom egy évig fogom ezt csinálni, és kíváncsi leszek, hogy megoldódik-e a dolog vagy sem (kapok -e még ilyen emereket a nyakmba vagy sem?! ) Ha igen akkor nem tudom mit kellene megtanulnom, hisz hagytam magamat és ki is álltam magamért... több ötletem nem lesz...

Egyébként ezzel a feladattal nem vagy úgy, hogy lehet valaki azért születik le a földre úgy ahogy, hogy másokat tanítson a halálával? Pl valaki 28 évesen kiveti magát a 8.-ról???? Lehet a családtagjai ezek után jobban odafigyelnek egymásra, ez nem lehet feladat? Lehet azért él át kínokat, hogy valaki kérvényezze az aktív eutanázát... lehet valakinek azért kell vonatszerencsétlenségebn meghalni,hoyg a többi 8 milliárd ember azt követően biztonságosan utazhasson?!


lenne még egy kérdésem feléd, Kicsi Fecske:
Azt írod, hogy nem érdekel a buddhizmus. Oké, elfogadom. De Te miért azt a vallást választottad amit választottál? Tényleg Te választottad, vagy befolyásoltak benne?
(még mindig nem kötekszem, csak érdekel, mert pl.: a gyerek valamire ránéz és azt mondja nem akarja megenni: olyankor az anyuka azt mondja, hogy legalább kóstold meg, ismerkedj vele, hátha megszereted, vagy legalább tudd milyen az íze. Azt írod, hogy nem érdekel a buddhizmus, oké elfogadom, de honnan tudod hogy valóban nem érdekel, ha még nem ismered? Érted ügye mire akarok kilyukadni??? tényleg nem bántani akarlak, csak nyitott vagyok eféle megközelítésre, és érdekelne a véleményed )

Kattints a kibontásához...

Kedves Almamag!
Sokan nem fogadják el azt a mell méretet, azt a test méretet, stb. amit vállalt leszületése előtt szabad akaratából. Leszületés után már nincs visszaút. Utána már csak részleges a szabad akarat. Amit valaki nem fogad el ebben az életben, az csomagként görgeti a következő életébe. Ilyen sok homoszekszuális is. Előző életeiben férfi volt, most női testben született le, így az előző életekben belerögzült sémát követve irtózni fog a férfitesttől, aki felé próbál közelíteni. Ugyan ez van a nőieknél is. Ha valaki nem ennyire elutasító, akkor éli a vállalt nemét, de lehet, hog nem lesz szuper nő, vagy szuper hapsi, de megbírkózik a vállalt feladatával....
Fölöslegesen kínozza magát, aki átoperáltatja magát, soha nem fogják őt ezért sajnálni a szellemvilágban, ő magát fogja szégyelni érte odaát. Odaát nem számít, hogy ideát milyen gazdag vagy, milyen a szakmád, csak az számít, hogy teljesítetted-e a vállalt feladatodat, és tudtál-e szeretni, segíteni az embertársadnak, vigaszt tudtál-e nyújtani, ételt adtál-e az éhezőknek, ruhát a fázóknak, stb. Általában sokunknak bekkattan valami, de aki hisz Istenben, az ki tud lábalni belőle. Csak azok fejezik be az öngyilkosságot, akik nem hisznek az Istenben, és azt hiszik, hogy ha letelik az életük, akkor vége mindennek. Nekik hatalmas csalódás, mikor a testükből kilépnek, látják, hogy csak a testük halt meg, ők élnek. Ugyan ez a helyzet azokkal, akik másokat ölenk meg, és haláluk után tapasztalják, hogy akiket megöltek, élnek. Mivel csak a húsruha pusztult el.
Ajánlatos a megérzésre hallgatni, mert a megérzést a lélek sugallja nekünk...
A megérzést lehet felfogni úgy is, hogy a vállat életfealdatunk egy részére figyelmeztet bennünket.
Igen, a mérföld kövek mellett vannak szabad akarat is. Szabad akaratból vállalhatjuk a jó, vagy a rossz utakat is. Vállalhatjuk azt, hogy nem teljesítjük a vállalt feladatot, de azt majd pótolni kell. Pont úgy, mint az iskolásnak is kell pótolnia az elmulasztott házi feladatát.
Báránynak kell lenni, de nem birkának...
Indulat nélkül is lehet nemet mondani...
Indulat nélkül próbáld megtenni, akkor teljesítd a feladatodat. Addig kell újra, és újra egy feladattal szembesülni míg nem teljesítettük.
Senki sem ölheti meg magát, sem mást! Senki sem születik le azért, hogy megöljön valakit, vagy magát. Minden gyilkosságért odaát büntetés jár, és az illető bünteti meg magát, nem más.
Én Jézus szeretetével születtem le. Pici korom óta Őt szerettem, mai napig Őt szeretem. Nem érdekel hogy miért. Nagyon jó Őt szeretni, mert óriási szeretet, türelem, segítőkészség van Benne.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Visszakanyarodva a témához: Tehát akkor mégis csak szabad akaratunk és döntésünk van.
Mint ahogy írtam valamivel előrébb is: Olyan döntést hozhatsz meg életedben amilyet csak szeretnél. Az hogy a halál után van-e egyáltalán valami és a túlvilágon is vállalnod kell a döntéseid következményeit egy teljesen más tészta, mivel onnan még senki nem jött vissza hogy elmondja mi a tulajdonképpeni konkrét helyzet.

Azt mondod hogy te a Jézusi tanításokat követed Fecske, akkor mi van azokkal akik nem azt követik? Kötelezed őket rá?
Egyébként sem értem még mindig a kettős mércét: Fájdalom csillapítót adnál a betegnek, ezzel megfosztva őt az általa választott sors átélésében, de azt nem engednéd neki hogy megszakítsa a szenvedéseit, mert az megfosztaná őt az általa választott sors átélésében.
Akkor most mi van?
Döntsük el hogy lehet-e a betegségeink ellen tenni vagy sem, mert nincs olyan hogy fájdalom csillapító mehet neki hogy ne érezze amiben szenved esetleg mibe fog bele fog halni, de kegyes halál ki van zárva mert az kibúvó lenne a szenvedés alól amit (állítólag) saját maga vállalt születése előtt.

Kicsi Fecske írta:

Kedves Vándorcsillag!
Otthon halt meg a húgoméknál, orvosi felügyelet mellett.

Kattints a kibontásához...

Kedves Erzsi!
Bocsánat, de Te ott voltál? Fogtad a kezét? Beszéltél hozzá? Voltak csillapíthatatlan fájdalmai? Mert ez a cikk nem egy egy idős ember természetes haláláról, hanem gyógyíthatatlan beteg, csillapíthatatlan fájdalmáról szól. Itt édesapád döntött, ezt elfogadod, de egy másik ember, aki sajnos még nincs 18 éves, ezért gyereknek számít már nem dönthet? Esetleg azt el tudod fogadni, hogy vsszautasítja a kezelést, de azt nem, hogy meg szeretne halni, miközben a végeredmény ugyanaz. A különbség esetleg néháyn nap-hét, illetve a szenvedés hosszúsága.
Nem megsérteni, megérteni szeretném, miért utasítod el azt ami Rád NEM kötelező, hanem egy másik embernek lehetőség?

rumfic írta:

Kedves Erzsi!
Bocsánat, de Te ott voltál? Fogtad a kezét? Beszéltél hozzá? Voltak csillapíthatatlan fájdalmai? Mert ez a cikk nem egy egy idős ember természetes haláláról, hanem gyógyíthatatlan beteg, csillapíthatatlan fájdalmáról szól. Itt édesapád döntött, ezt elfogadod, de egy másik ember, aki sajnos még nincs 18 éves, ezért gyereknek számít már nem dönthet? Esetleg azt el tudod fogadni, hogy vsszautasítja a kezelést, de azt nem, hogy meg szeretne halni, miközben a végeredmény ugyanaz. A különbség esetleg néháyn nap-hét, illetve a szenvedés hosszúsága.
Nem megsérteni, megérteni szeretném, miért utasítod el azt ami Rád NEM kötelező, hanem egy másik embernek lehetőség?

Kattints a kibontásához...

Kedves Rumfic!
Én nem fogadom el sem az idős ember eutanáziáját, sem a gyermekekét. Apám nem vetett véget sem önkezével az életének, és az orvos nem ölte meg. Egyszerűen eljött az ideje 73 éves korában. Nehogy azt hidd, hogy így is egyszerű volt elfogadni, pedig természetesen halt meg. Nagyszüleim, szüleim is temettek gyermekeket, és ők is természetes körülmények között haltak meg, de halálukig gyászolták, nem tudták elfogadni a halálukat. A te a saját véleményed írtad le úgy, mintha az enyém lenne, de nem az enyém. Mint írtam apám volt kórházban, a nővérek szívtelensége következtében eltört a válla, és ez is nehezítette a végső időit. Még összeforrtak a csontjai, és nem csodálom, hogy nem szívesen maradt ezek után a kórházban. Te szívesen maradnál olyan intézetben, ahol az ápolók felelőtlesége következtében eltörik valamilyen testrészed? És még nem is lenne arról szó, hogy az életed vége felé közelednél... Apám csak a családja körében, a húgoméknál akart meghalni. Mint írtam, orvosi felgyülettel, a körzeti orvos kijárt hozzá, és ellátta, ahogy azt kell. Azt hiszem apám esetét eléggé kiveséztük...
Mégegyszer elmondom, hogy NEM ÉRTEK EGYET SEM A FELNŐTTEK, SEM A GYERMEKEK EUTANÁZIÁJÁBAN!
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

rumfic írta:

Kedves Erzsi!
Bocsánat, de Te ott voltál? Fogtad a kezét? Beszéltél hozzá? Voltak csillapíthatatlan fájdalmai? Mert ez a cikk nem egy egy idős ember természetes haláláról, hanem gyógyíthatatlan beteg, csillapíthatatlan fájdalmáról szól. Itt édesapád döntött, ezt elfogadod, de egy másik ember, aki sajnos még nincs 18 éves, ezért gyereknek számít már nem dönthet? Esetleg azt el tudod fogadni, hogy vsszautasítja a kezelést, de azt nem, hogy meg szeretne halni, miközben a végeredmény ugyanaz. A különbség esetleg néháyn nap-hét, illetve a szenvedés hosszúsága.
Nem megsérteni, megérteni szeretném, miért utasítod el azt ami Rád NEM kötelező, hanem egy másik embernek lehetőség?

Kattints a kibontásához...

Hát azért ezen a ponton lesznek némi problémák lévén a "consent" (beleegyezés) egy olyan koncepció ami a gyerekek esetében vagy korlátozott vagy nem létezik (pl szexuális kapcsolat létesítéséről sem dönthetnek), így sok szempontból eléggé problémás azt mondani hogy a saját életükről meg mégis dönthetnek. Bár ugye mondjuk ezt is olyan felemás módon, 65 ember +220 pszichológus megkérdezése után.

Az igazság az hogy a fájdalom öregíti az embert a leginkább.
Azok a gyermekek akik korai korban konfrontálódnak ilyen betegségekkel, sokkal komolyabb hozzáállást képesek tanúsítani mint az egészséges felnőttek többsége.
Hosszú história ez, de egyetlen ponton sem tudja megindokolni senki azt a gondolatot hogy az élethez mindenkinek joga van, a saját halálához viszont nem. Ez nem egy racionális gondolat. Az élet velejárója a halál, s mint ilyen a sajátom. Nem formálhat rá jogot a törvény, az egyház vagy akár a jó isten.

Kedves Erzsi!
Tudom, hogy fölösleges x-edszer leírnom, amit már más is leírt: az, hogy apukád nem fogadta el a kezelést és hazament saját döntése volt, nem aktivan, de véget vetett az életének- NEM öngyilkos lett, hanem eldöntötte, hogy NEM tesz semmit a továbbéléséért.
Nem értesz egyet az eutanáziávan - jogod van hozzá, senki nem fog kényszeríteni, hogy megtedd,de miért veszed el az emberhez méltó halált mástól?
Nem válaszoltál a kérdésemre - végig élted apukád halálát, vagy ez a hugodra maradt? Az, hogy hallasz, olvasol valamiről, nem ugyanaz, mintha végigéled.

Kicsi Fecske írta:

Kedves Rumfic!
Én nem fogadom el sem az idős ember eutanáziáját, sem a gyermekekét. Apám nem vetett véget sem önkezével az életének, és az orvos nem ölte meg. Egyszerűen eljött az ideje 73 éves korában. Nehogy azt hidd, hogy így is egyszerű volt elfogadni, pedig természetesen halt meg. Nagyszüleim, szüleim is temettek gyermekeket, és ők is természetes körülmények között haltak meg, de halálukig gyászolták, nem tudták elfogadni a halálukat. A te a saját véleményed írtad le úgy, mintha az enyém lenne, de nem az enyém. Mint írtam apám volt kórházban, a nővérek szívtelensége következtében eltört a válla, és ez is nehezítette a végső időit. Még összeforrtak a csontjai, és nem csodálom, hogy nem szívesen maradt ezek után a kórházban. Te szívesen maradnál olyan intézetben, ahol az ápolók felelőtlesége következtében eltörik valamilyen testrészed? És még nem is lenne arról szó, hogy az életed vége felé közelednél... Apám csak a családja körében, a húgoméknál akart meghalni. Mint írtam, orvosi felgyülettel, a körzeti orvos kijárt hozzá, és ellátta, ahogy azt kell. Azt hiszem apám esetét eléggé kiveséztük...
Mégegyszer elmondom, hogy NEM ÉRTEK EGYET SEM A FELNŐTTEK, SEM A GYERMEKEK EUTANÁZIÁJÁBAN!
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Kattints a kibontásához...

Nem kérdőjelezi meg senki a véleményed, így felesleges újra meg újra beírnod azt mint hogy nem értesz vele egyet.
Azt kérte tőled rumfic hogy képzeld el ahogy apád nem természetese halállal hal meg hanem mondjuk szarkómában, hónapokon át tartó folyamatos és elképzelhetetlen fájdalmak között ahogy a rák felzabál a szervezetében mindent egészen addig a pontig amíg a szervezete végül feladja.
Képzeld el ahogy édesapád már három hónappal a halála előtt elmegy, lévén vagy a fájdalomtól nincs magánál vagy a morfiumtól, kiutat keresve a folyamatos szenvedésből de nem találva azt.

Képzeld el hogy ez az ember aki már két hónapja olyan fájdalmak között él amit te fel sem tudsz fogni, elkezd könyörögni neked hogy valahogy legyen már vége a szenvedéseinek.
És akkor képzeld el hogy közlöd vele hogy te a Jézusi tanokban hiszel és úgy gondolod hogy neki igenis szenvednie kell.

Ha elképzelted, ha nem, akkor is jogod van a véleményedhez és ezt senki nem is kérdőjelezte meg. Csak maximum mindenki másnak is megvan a saját véleménye.

rumfic írta:

Kedves Erzsi!
Tudom, hogy fölösleges x-edszer leírnom, amit már más is leírt: az, hogy apukád nem fogadta el a kezelést és hazament saját döntése volt, nem aktivan, de véget vetett az életének- NEM öngyilkos lett, hanem eldöntötte, hogy NEM tesz semmit a továbbéléséért.
Nem értesz egyet az eutanáziávan - jogod van hozzá, senki nem fog kényszeríteni, hogy megtedd,de miért veszed el az emberhez méltó halált mástól?
Nem válaszoltál a kérdésemre - végig élted apukád halálát, vagy ez a hugodra maradt? Az, hogy hallasz, olvasol valamiről, nem ugyanaz, mintha végigéled.

Kattints a kibontásához...

Kedves Rumfic!
A kórházból küldték haza, nem saját felelőségére ment haza. Nem is tudott volna hazamenni egyedül. Anyu, és a húgom voltak vele, és mikor meglátták a kórházi orvosok a bőrelváltozását, hazaküldték. Valóban cirkuszolt, de ezért még soha senkit akkoriban nem küldtek haza kórházból. Mint már írtam, és többet nem fogom leírni. Nem döntötte el, hogy meghal, csak mikor az orvosok lemondtak róla, otthon akart meghalni, és nem a kórházban. Ennyi. Semmiféle döntése nem volt arról, hogy meg akart volna halni. Sőt nagyon tiltakozott a halála ellen. Fogalmad sincs arról, hogy hogyan történtek a dolgok, és te azonnal levonod a következtetéseidet. Értsd meg, nem úgy történt ahogy te írod. Én ezt a témát befejeztem. Itt egyébként is a gyermekekről van szó. Azt sokkal borzasztóbbnak érzem, hogy a fejük felett eldöntik, hogy meg kell halniuk. Lehet hogy te nem olvastál róla, de volt rá precedens, hogy menthetetlen rákos emberek, vagy más betegség miatt halálán lévő emberek csodás gyógyuláson estek át. Hát még az utosó szalmaszálat is kiveszik szerencsétlen betegek kezéből. Nekem nagyapámnak testvérének a felesége, apám testvérének a felesége rákban haltak meg. Tudom, hogy mit szenvednek, de az utolsó leheletükig élni akartak. A gyerekek főleg élni akarnak, hiszen még alig éltek.
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Kicsi Fecske írta:

Kedves Rumfic!
Tudom, hogy mit szenvednek, de az utolsó leheletükig élni akartak. A gyerekek főleg élni akarnak, hiszen még alig éltek.

Kattints a kibontásához...

Kedves Erzsi!
Rendben nem akarsz apukádról beszélni.
Én (anyukámmal és a férjemmel együtt) végig éltem apukám betegségét, mi vittük a vizsgálatokra, a kezelésekre, végignéztük, ahogy oxigén nélkül már rosszul van, máig bánom, hogy épp az utolsó éjszaka nem voltunk ott. Ápoltuk aposomat az utolsó heteiben, fürdettük, pelenkáztuk, etettük. Ő gyakorlatilag eldöntötte, hogy meg akar halni, nem lett öngyilkos, de nem akart enni, nem akart beszélni, nem akart felkelni az ágyból, nem akart kórházba menni. Végignézte ahogy a felesége gyakorlatilag hónapokig haldoklott kórházban, nem volt olyan borzasztó élménye az áplolókkal, mint nektek, mégsem akart semmit csak a felesége után menni. Hálistennek egyiküknek sem volt csillapíthatatlan fájdalma.

A gyerekek főleg élni akarnak, hiszen még alig éltek. Igen élni szeretnének, de nem szenvedni. Ebben a jogszabályban az egyik feltétel, hogy ő kérje! nem a szülő dönt, nem az orvos hanem a szenvedő gyerek. Továbbra sem értem, ha az eutanázia hivő nem akarja rád erőltetni az akaratát, Te miért teszed? Mint már egyszer írtam, lehet, hogy hiába lesz rá törvény soha senki nem fogja kérni. Miért hiszed, hogy ha lesz törvény akkor tömeggyilkosság lesz belőle?

Kicsi Fecske írta:

Kedves Rumfic!
Itt egyébként is a gyermekekről van szó. Azt sokkal borzasztóbbnak érzem, hogy a fejük felett eldöntik, hogy meg kell halniuk. (...) A gyerekek főleg élni akarnak, hiszen még alig éltek.

Kattints a kibontásához...

Kedves Kicsi Fecske!
A cikk arról szól, hogy NEM a gyerek feje felett döntenek, hanem arról, hogy a gyerek kezdeményezésével a szülők és az orvosok beleegyezésével történik. Édesapádra egy mondattal szeretnék visszatérni: gondoljuk azt, hogy nem édesapád az aki végigmegy ezen, hanem (ne adj isten!) a gyereked, aki teszem azt 11 éves. Teszem azt, a kórházból őt is hazaküldik, az orvosok lemondanak róla, mert gyógyíthatatlan, DE EZEK MELLETT irtó nagy fájdalmai is vannak (látod, mondja) , az állapota állandóan romlik. Ő kéri hogy legyen vége... vajon mennyire önző dolog azt mondani a gyereknek ilyen esetben, hogy bírd ki, jobb lesz, vagy higgy Istenben (vagy bármi másban), hogy minél tovább velünk legyen, annak ellenére hogy fájdalmai vannak??

Lehet hogy te nem olvastál róla, de volt rá precedens, hogy menthetetlen rákos emberek, vagy más betegség miatt halálán lévő emberek csodás gyógyuláson estek át. Hát még az utosó szalmaszálat is kiveszik szerencsétlen betegek kezéből. Nekem nagyapámnak testvérének a felesége, apám testvérének a felesége rákban haltak meg. Tudom, hogy mit szenvednek, de az utolsó leheletükig élni akartak.

Kattints a kibontásához...

Nézd, különbözőek vagyunk: valaki szereti a csokit valaki nem... valakinek a fájdalomküszöbe a béka feneke alatt van valakinek a hátán még egy asztalt is széttörhetsz, valaki foggal körömmel ragaszkodik, valaki el tud engedni...

Ez a törvény nem azt jelenti, hogy az összes gyereket meggyilkolásznak, és nem is azt, hogy az összes gyógyíthatatlan gyereket megölnének, hanem annak segítenének, aki
(1) gyógyíthatatlan beteg
(2) kéri
(3) két szülő beleegyezik
(4) 2 orvos is beleegyezik

Szerintem évente ez maximum 1 gyereket jelent... egy gyerek aki meghozza a saját döntését, és megszerzi még 4 másikét is! Most gondold el, hogy ennek a 4 embernek a beleegyezésének megszerzése is nem kis munka egy gyereknek!

Én még mindig azt mondom, hogy mindenki szeret méltóságteljesen élni (úgy ahogy apud, mert tudjuk milyen körülmények uralkodnak egyes kórházakban), és méltóságteljesen meghalni... Lehet hogy aki rákos ÉS nagy fájdalmai vannak, azoknak meg éppen az aktív eutanázia az utolsó szalmaszál!!! Lehet nem akarnak a rokonok terhére lenni, lehet nem akarnak kiszolgáltatott helyzetbe kerülni, és lehet hogy nem akarnak más segítségét igénybe venni...

Hidd el láttam már olyat, hogy kórterembe feküdt egy idős néni (aranyos volt), aki nem tudott járni (=pelenkát kapott)... végigsírta az egész pelenkázási folyamatot, mert számára az nagyon megalázó volt. Egyszer az ápnő éppen bent volt a kórterembe, szólt a néni, hogy "akció van", aztán kitakarta a takarót és kibontotta a pelenkából... elment újért... csakhogy közben bement egy takarítónő (mama ügyebár nem volt betakarva...) bementek más beteg látogatói is (volt közte pasi is) és berongyolt egy férfi orvos is... a néni esze veszettül nyomta a csengőt, de senki nem ment oda... és azért a szagok elég jól terjednek... pár látogató be is szólt, hogy milyen kur_v@ büdös van ebben a kórteremben!!! A néni nagyon sokat sírt, hogy nem akar így élni... (rákos volt, kapott kemót is, na akkor már mindenkinek megszorult a szíve, mikor könyörgött szinte mindenkinek, hogy nem akar így tovább élni, ilyen fájdalmak között inkább vágják fejbe téglával...) és mint tudjuk léteznek olyan emberek akik szeretnek belerúgni kiszolgáltatott emberekbe ...

Még egy szösszenet: én például nagyon utálom azt, hogy ha beteg vagyok, akkor állandóan a "nyakamon vannak" a családtagok, ismerősök. Tényleg utálom! Főleg akkor mikor fájdalmaim vannak! Hagyjanak békén, törődjenek a saját életükkel. Az hogy mellettem vannak és fogják a mancsomat írtó nagy fájdalmak közepette az nekem nem segít... az sem segít, hogy anyám ilyenkor rendszerint elkezd óbégatni... nekem ezektől nem lesz jobb! de vannak emberek akik alig várják hogy betegek legyenek, mert olyankor mindenki körülöttük ugrál! (most ezt nem a gyógyíthatatlan betegekre írtam) Szóval különbözőek vagyunk...