Hétvége

Hétvége



A Kitömött-állat kisétált a Vajdahunyad-vár ligeti másából. Vett egy perecet, és leült a tóhoz elmajszolni azt. Odahuppant mellé egy kisfiúcska...
- De szép nagy állat vagy!
- Köszönöm.
- Hogy hívnak?
- Egon a nevem. Egon, a Kitömött-állat.
- Medve vagy, nem?
- Mi az, hogy medve? Egon vagyok. Egyesek szerint Egon, a kitömött, hülye-állat.
- Nem tudod, hogy medve vagy? -- tátotta a száját a fiúcska.
- Nem. De miért? Te mi vagy?
- Hát...Játék közben gyakran Sanyi, a ló. Egyébként „hülyegyerek”, ha eltörik valami. Legegyébként: Kis Pistike, Budapest... Szódás köz...ööö...öt...tizenháromnegyvenegy...Ajjaj, elfelejtettem...
- De mii vaagy?! - üvöltötte a Kitömött-állat türelmét vesztve.
- Pistike vagyok! - csattant föl Pistike.
- Hülye gyerek! Állat vagy-e vagy sem?!
- Kitömött-állat, ne kiabálj velem!
- Menj anyádba, te, emberszagú buzdancs!
- Semita-arcú majomkirály!
- Te, antropofág totemnyaló!
- Te, Szabolcska!
- Te, költőcske állat!
- Te, Ady-fatty!
- Te, Bosch-kép-lelkű kórisme!
- Te, városi aszfaltkúszó!
- Te, falusi porbafingó!
„Jenőkém!” Sáándorom!!!” „Sírnak a gyerekek!” „Nagyon fáradtak már! Haza kéne menni!”
A Kitömött-állat fölállt, leporolta nadrágját. Pistike kézbe kapta sétabotját, kalapját is fejébe nyomta. S elindultak hazafelé feleségeikkel, gyerekeikkel. Békességben. Várva eszementen a következő ligeti vasárnapot...
 
Oldal tetejére