Én Illéses-Koncz Zsuzsás voltam, de a Zoránba voltam szerelmes:-D
Ott ugráltunk az EVIG kultúrban, amikor végre eljöttek hozzánk.
Egyébként a mai napig nagyon szeretem a zenéjét:-D
Szapulták sokat...orrhangon, falsul énekel, én akkor is imádtam.
Ajjaj, de messze voltam a burzsujlánykától
De akkor már kerestem, (késői második gyerek voltam), a szüleim rám bízták, gazdálkodjak a keresetemmel. Mire férjhez mentem, be tudtam teljesen bútorozni a jóvoltukból a szobám, amit kaptunk tőlük, hogy ott kezdjük a közös életüket a párommal. És piszok büszke voltam rá. Ki-be járkáltam hetekig, hogy nézzem idegen szemmel is, vajon tényleg szép-e, más is majd annak látja-e?
Ma is úgy gondolom, nagyon nagy öröm, amikor a saját kezünk munkájában "gyönyörködhetünk", mégha nem is olyan csúúúúúcs,
Jajj, Santane! a Kovács Kati! Hogy megoszlott akkor az emberek véleménye! Szokatlan volt még a hangvétele. Anyukám is mondta, hogy nem énekel, hanem csak üvölt... pedig dehogy. Oszt ma már milyen dallamos a Nem leszek a játékszered... :mrgreen: És milyen szolídan adja elő...!
Mármint ezt A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem, hogy mennyi élet volt éveidben...
/ Abraham Lincoln/
Mármint ezt A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem, hogy mennyi élet volt éveidben...
/ Abraham Lincoln/
</P>Éveken át tinikorom kedvenc dala volt ez a szám, és ma végre valaki el is küldte nekem
Ti emlékeztek rá?
Hát már hogy a fenébe ne???
<OBJECT height=344 width=425>
<embed src="http://www.youtube.com/v/kwwaGXcZ6Wo&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></OBJECT>
Ez nekem a Gozon Gyula bacsiert nagy emlek. Ott lakott a kozelben ahol en es sokszor volt, mikor kint volt az udvaron, hogy velunk gyerekekkel beszelgetett.