Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

mammut

Állandó Tag
Állandó Tag
...Na, már most, kérdezném én, hogy a madzagot hogy dugod be a konnektorba, ha a ketyerét a mélyhűtőbe kell tenni? Közben nyitva hagyod résnyire a hűtőt, hogy kivezesd a vezetéket?
Hát nem hiszem, hogy a készülék örülne neki...
:D

Pedig pont úgy működött, ahogy leírtad.
Ki kellett vezetni és kb. 2-2,5 óra alatt elkészült. A régi hűtőket még nem nagyon zavarta, ha nem voltak tökéletesen becsukva. Az akkori gumi tömítések úgysem zártak soha rendesen körbe. De a mai világba egy hűtőládába vidáman használható, mert annak nem muszáj becsukni a tetejét.

Különben ehhez akkor még lehetett kapni többféle ízesítésű porokat, amit vízzel vagy tejjel lehetett elkészíteni. Az ízüket nem kommentálnám... de azért elképzelhető.

fagyipor_1.jpg


fagyipor_2.jpg
 

hangya1944

Állandó Tag
Állandó Tag
Az otthoni fagylaltkészítésnek akkor volt igazi virágkora, amikor a "bóti" fagylaltot vízzel lehetett csak készíteni. Ugyanis a régi hűtési lehetőségek közepette a tejes vagy neadjisten tojásos fagylaltok sorban mérgezéseket okoztak. Köztudott volt, hogy a legveszélyesebb a vaníliafagylalt, abban minden volt, ami gyorsan romlott. Így egy tollvonással betiltották a veszélyes alapanyagok használatát.

Ma a hűtéstechnika is biztonságos, a tej porból készül, a tejszín szintén, nincs mit félni a bóti fagylalttól.
 
F

fanyar

Vendég
Persze tejből. De a gyártás során minden, a tejben levő csíra elpusztul, így a por csíramentes, csak kívülről jövő fertőzésnek lehet táptalaja.
Én azért nem hinnék ebben
Más termékeknél is a gyártási költségek csökkentése sok pótanyagra rávette már az előállítókat.
paprika ólmozva ,bor fagyásgátlózva,a tejpor mérgező.
Nos persze ez a világ igen különböző pontján fordult elő de most a globalizált világban nem tudhatod honnan éppen mi jön.
persze mit csináljon egy városba bezárt ember semmit ne vegyen?
Ám ide jutottunk, kell a gigantváros ahol minden műanyag
 

Santane

Állandó Tag
Állandó Tag
Ki játszott olyat gyerek korában, hogy rúdon keresztülfordult?
Általában a régifajta csőből készült porolókat használtuk erre. Imádtam átfordulni a rúdon. Vagy a lábamat beakasztva lógtam a szeren.. :D

Na, mit szóltok? Mik nem jutnak az eszembe! :D
 

hangya1944

Állandó Tag
Állandó Tag
Olyan szépet olvastam, egészen elérzékenyültem.
http://canadahun.com/forum/blog.php?b=15195

A nőnapi ünnepségeket én nem éltem meg meghitt ünnepekként, inkább a kötelező figyelmességre volt formális alkalom. Tényvaló, hogy a legkisebb cég is törekedett arra, hogy valami egyéni, jópofa dolgot találjon ki nőnapi ajándék gyanánt. Mindenféle szitanyomó, meg egyéb feliratkészítő műhely aratott, mert az ajándéktárgyak kötelezően felirattal készültek.

Ami nekem emlékezetes és megragadó a visszaemlékezésben az a nőnapi ünnepi beszéd. Mindenféle ünnepi beszédet kedveltem, de a nőnapit különösen. Komolyan mondom. Csodálattal töltött el, hogy semmiről hogyan lehet hosszú perceket beszélni.
Emlékeztetek, amikor figyeltük, hogy hogyan vékonyodik a a beszédet tartalmazó lapköteg a szónok kezében? A rosszindulatúbbak nem letették az asztalra az elmondott lapokat, hanem a kezükben levő köteg alá csúsztatták, így az ember nem bírt tájékozódni, mennyi idő van még hátra... :D :D

Azért is különleges a nőnapi beszéd, mert művészet volt az imperialisták aknamunkáját beilleszteni a nők, édesanyák és harcostársak ünneplésének sorjába. A többi jutalomosztó és politikai ünnep esetén (április 4, november 7.) viszonylag könnyű volt átváltani az imperialisták szidására és a nemzetközi helyzet fokozódására. De nőnapon...!

Jellemző módon, már majdnem nyakunkon volt a rendszerváltás, amikor megtudtam, hogy az ünnepi szónokok nem a saját kútfejükből dolgoztak, hanem létezett egy kiadvány, amiben beszédminták voltanak közzétéve, a szónok meg csak válogatott.
 

mammut

Állandó Tag
Állandó Tag
Ki játszott olyat gyerek korában, hogy rúdon keresztülfordult?
Általában a régifajta csőből készült porolókat használtuk erre. Imádtam átfordulni a rúdon. Vagy a lábamat beakasztva lógtam a szeren.. :D

Na, mit szóltok? Mik nem jutnak az eszembe! :D

Jelentkezem, én igen.
Sőt, a mai napig meg is van, csak már senki nem használja.
Sokkal jobb dolog volt mászkálni rajta, mint a szőnyeget verni és söpörni.
Viszont biztosan vannak még olyanok, akik alkalmazzák ezt a régi (és hatásos) technikát, mert nemrégiben láttam a piacon műagyagból készült prakkert. Elképzelni nem tudom, hogy hatásos lenne-e, de biztosan nem véletlenül gyártják.
 

Santane

Állandó Tag
Állandó Tag
:D Hát, ez szuper Mammut! Akkor átérzed a régi élményeim "szépségét".
Hogy mennyire balesetveszélyes volt a dolog: voltam tán 8 éves, mikor egy le nem betonozott, tehát mobilis poroló eldőlt velem. A rúd jól tüdőn vágott, az egyik lakó a házból vitt fel hozzájuk, sokáig ott voltam "levegő nélkül" náluk, mire rendbe jöttem egy kicsit. A lakótársat már nem tudom elém idézni, de a vörösre festett hosszú körmeit igen, hiszen az akkor számomra valami csodálatos volt! :D:D
Még a mai napig eszembe jut az a talány, hogy vajon miért nem szóltak a szüleimnek? Na, mindegy... :)
 

hangya1944

Állandó Tag
Állandó Tag
Ki játszott olyat gyerek korában, hogy rúdon keresztülfordult?
Általában a régifajta csőből készült porolókat használtuk erre. Imádtam átfordulni a rúdon. Vagy a lábamat beakasztva lógtam a szeren.. :D

Na, mit szóltok? Mik nem jutnak az eszembe! :D

:oops: :oops: Már zsenge gyermekségemben nem tartotta meg a karom a fenekemet, így a porolót én annó más gazságra használtam.

Jelentkezem, én igen.
Sőt, a mai napig meg is van, csak már senki nem használja.
Sokkal jobb dolog volt mászkálni rajta, mint a szőnyeget verni és söpörni.
Viszont biztosan vannak még olyanok, akik alkalmazzák ezt a régi (és hatásos) technikát, mert nemrégiben láttam a piacon műagyagból készült prakkert. Elképzelni nem tudom, hogy hatásos lenne-e, de biztosan nem véletlenül gyártják.

Ma is szívesen porolom(nám) ki a szőnyegeket. Nincs az a rigolyás porszívózás, ami után ne maradna kiverni való por. Csak az erő, az szab gátat.

A műanyag prakker, amihez nekem is szerencsém van, messze nem olyan rugalmas, mint anno a nád(?) vagy miből készült. Az ütés ereje elenyészik az eszköz deformációján. De ha nád nincs, műanyag is megteszi.
 

mammut

Állandó Tag
Állandó Tag
:D Hát, ez szuper Mammut! Akkor átérzed a régi élményeim "szépségét".
Hogy mennyire balesetveszélyes volt a dolog: voltam tán 8 éves, mikor egy le nem betonozott, tehát mobilis poroló eldőlt velem. A rúd jól tüdőn vágott, az egyik lakó a házból vitt fel hozzájuk, sokáig ott voltam "levegő nélkül" náluk, mire rendbe jöttem egy kicsit. A lakótársat már nem tudom elém idézni, de a vörösre festett hosszú körmeit igen, hiszen az akkor számomra valami csodálatos volt! :D:D
Még a mai napig eszembe jut az a talány, hogy vajon miért nem szóltak a szüleimnek? Na, mindegy... :)


Az ilyen apró balesetek régen nem igazán számítottak. Nem kellett minden karcolásért azonnal mentőt hívni. Igaz, én azért minden évben megkaptam a magam Tetanusz adagját. Még szerencse, hogy azt csak egyszer lehet egy évben beadni, mert szerintem én havonta rászorultam volna. Nem tagadom... nem voltam egy jó gyerek. De más se!

A porolóra visszatérve, a mienknek betonból volt a két oszlopa, ezért mindent kibírt. Valószínűleg ezért áll most is. De láttam un. mobil porolókat, ami fából készült és gondolom mindig az elé vitték aki használni akarta.
 

Santane

Állandó Tag
Állandó Tag
Találtam egy aranyos blogot Józsefvárosi történetek címen aranyos emlékezésekkel - sajnos az elérhetőségét nem tehetem ide. :(
 

mammut

Állandó Tag
Állandó Tag
:oops: :oops: Már zsenge gyermekségemben nem tartotta meg a karom a fenekemet, így a porolót én annó más gazságra használtam.



Ma is szívesen porolom(nám) ki a szőnyegeket. Nincs az a rigolyás porszívózás, ami után ne maradna kiverni való por. Csak az erő, az szab gátat.

A műanyag prakker, amihez nekem is szerencsém van, messze nem olyan rugalmas, mint anno a nád(?) vagy miből készült. Az ütés ereje elenyészik az eszköz deformációján. De ha nád nincs, műanyag is megteszi.

Én ide csináltam a kertbe egy egyszerű porolót 2"-os csőből, de (szerencsére) már csak két kis szőnyeghez használom.
A prakker egyébként fűzfavesszőből készült és nekem még eredetim van. Ebből lászik, hogy én sem verem már olyan nagy vehemenciával:p
 

hangya1944

Állandó Tag
Állandó Tag
Én ide csináltam a kertbe egy egyszerű porolót 2"-os csőből, de (szerencsére) már csak két kis szőnyeghez használom.
A prakker egyébként fűzfavesszőből készült és nekem még eredetim van. Ebből lászik, hogy én sem verem már olyan nagy vehemenciával:p

Anyukám hintaágyának a vázába a felfüggesztő rugók mélyen belemaródtak, így már nem merem hintaágynak használni. De porolónak és alkalmi, mobil futballkapunak igen jó szolgálatot tesz. :D
 

Santane

Állandó Tag
Állandó Tag
Már többször kerestem a neten ilyen porolót (csöves kivitelűt, vagy fát) - vagyis képet róla. De nem találok. Ha valaki rábukkanna, akkor betenné ide?
Kerestem úgy is, hogy régi bérház belső udvara, hiszen ott sokszor volt. De semmi ilyet nem találtam.
 

hangya1944

Állandó Tag
Állandó Tag
Az első szerintem kifejezetten porolónak készült, a második kettő inkább tornaszernek. Bár mindet úgy használják, ahogyan te tetted ezt gyerekkorodban. ;);)
 

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem kapkodnám el a helyedben. Jó lehet az még valamire. Meg lehet úgy is használni, hogy az ember bedugja a mélybe, rácsukja az ajtót. Kikísérletezett idő múltával kiveszi, kint bedugja a konnektorba, kever rajta valamennyit. Majd kihúzza és ismét beteszi, kiveszi, kint is bedugja és kever. No érted...? Vagy nem is annyira drága a dobozolt fagylalt a multiknál? :D:D
...
Emlékszem, gyerekkoromban mennyire rondának találtam dédmamám altwien porcelán étkészletének roncsait. Ma kifejezetten szépnek találom. Lehet, hogy neked is változik majd az izlésed?


Én sem dobok ki szívesen semmit, de a feleségem és a lányaim -időnként a tudtom nélkül- nekifognak takarítani. Sokszor van olyan, hogy hiába keresek valamit. Azután kiderül, hogy már nincs meg. Van amikor nem is lehet pótolni, van amikor csak hosszas utánjárás után és nem is olcsón.
Én is azt tanácsolom, ne dobj ki elhamarkodva semmit. Előfordul, hogy amit éveken kersztül haszontalannak találnak valamit, egyszer hasznos lesz.
Most sokszor gondolok pl. arra, hogy gyermekkorom mesekönyveiből jó lenne az unokáimnak felolvasni, amiből szüleim, nagyszüleim meséltek (volt olyan köztük, ami már akkor is megviselt volt), ha nem selejteztük volna ki.
 

Santane

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon sok igazságod van!
Most pl. az unokáim azokból a mesekönyvekből hallgatják a meséket, amin még én nőttem fel annak idején, pedig az 40 évvel ezelőtt volt.
Mondjuk a Varázsfurulya című mesekönyven egy kicsit cefetül néz ki, de hát ez van - az idő vas foga ugye... :)
 
Oldal tetejére