Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyszüleimnek volt egy faliórája, nagyon hasonlított a következőre:
hajnalkriszti_product_129_091117180148_1.jpg

(De az óra számlapjának az alsó részében volt két lyuk, amibe a felhúzókulcsot kellet bedugni.)
Esténként nagyapám húzta fel, más nem nyúlhatott hozzá. Még most is működőképes, bár aki megörökölte, sokszor elfelejti felhúzni. Még javítani nem kellett. Már legalább 80 éves.
Sajnos ezt nem én kaptam, de én is kaptam tőlük egyet, az, amikor vették az olcsó, tömegárunak számított. Kb. 40 éves lehetett, amikor megkaptam, nálunk is ment 15-20 évig. A konyhában volt feltéve, pára és hőhatásnak kitéve sokáig egy panellakás rosszul szellőztethető konyhájában. A fogaskerekek egy falapra voltak felszerelve, ami deformálódott. Már nem volt javítható (állítólag).

Édesapám sokáig zsebórát használt, az is ment nálunk kb. 50 évig javítás nélkül. De annak nem ő volt az első tulajdonosa, használtan kapta fiatalkorában.
A régi órák egy (vagy több) életre szóltak.
 

szomory

Állandó Tag
Állandó Tag
Szervusz! Szervusztok!
Már három éve regisztráltam az oldalra, annak idején a zene szeretete irányított ide. Eddig még csak olvasgatni volt módom, mert a zenehallgatás mindannyiszor nehézségekbe ütközött.
Szerettem volna letölteni a "Rézmozsarat vegyenek..." című dalt, - igen, emlékszem rá, tehát már öreg vagyok :) - de a rendszer azt üzeni, hogy legalább húsz hozzászólásomnak kell lennie ahhoz, hogy meghallgathassam, ill. letölthessem ezt a kedves dalt.
Úgy döntöttem tehát, hogy türelmes leszek és ha beszélgettek velem, talán sikerül...
Idővel talán feltölteni is lehet zenéket, van bőven nálam sok régi sláger, ami érdekelhet Benneteket.
Üdvözlettel! Edit


Szerbusz Edit.
Szeretettel köszöntelek a fórumon és a topikban. Sokan nehezményezik a 20 értelmes hsz "intézményét", de semmi értelme ezen elmélkedni. Van egy kötelezettség azoknak, akik szeretnének letölteni ebböl a kincsestárból....ennyit megér a türelem, nerm teljesíthetetlen a dolog.
Ha bármikor eszedbe jut valami érdekes dolog, ha elmesélnél valamit a régi emlékeid közül, örömmel fogadom/fogadjuk. Nem biztos, hogy mindig jön valaki beszélgetni, de ez nem jelenti azt, hogy nem vagy szívesen látott vendég. kiss
 

hangya1944

Állandó Tag
Állandó Tag
Az úttőrök 12 pontja

Szia Tibori! ;)

Nagyon jó képet hoztál! A jelvényekre nem is emlékeztem, pedig nagyon fontosak voltak annak idején.
A kép különös értékének tulajdonítom, hogy láthatóan használt anyagról készült. A 12 pontból 11 be van karikázva, ami azt jelezheti, hogy megtárgyalták, vagy neadjisten a gyerek úgy érezte, ezeket lazán teljesítette már. De a 12.! A csapat jóhíréről szóló, az bizony jelöletlen... Ilyenkor kezd az ember morfondírozni, hogy mi lehetett az oka a kihagyásnak.
Esetleg tudsz róla valamit mondani?
 

tibori

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Tibori! ;)

Nagyon jó képet hoztál! A jelvényekre nem is emlékeztem, pedig nagyon fontosak voltak annak idején.
A kép különös értékének tulajdonítom, hogy láthatóan használt anyagról készült. A 12 pontból 11 be van karikázva, ami azt jelezheti, hogy megtárgyalták, vagy neadjisten a gyerek úgy érezte, ezeket lazán teljesítette már. De a 12.! A csapat jóhíréről szóló, az bizony jelöletlen... Ilyenkor kezd az ember morfondírozni, hogy mi lehetett az oka a kihagyásnak.
Esetleg tudsz róla valamit mondani?

Sajnos a sajátom már nincs meg, én a 60-as években voltam úttörő és emlékszem a fehér műanyag sípra ami egy fonott zsinóron lógott le a nyakunkból, vagy a gombhoz volt erősítve már nem is tudom és egy kunkorral fel volt rögzítve a vállpántunkhoz.
Valóban érdekes és elgondolkodtató,hogy a 12. pont vajon miért nem volt bejelölve a tulajdonosa által?
 

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
Mostanában hallottam két rádióműsort, ami az úttörőkhöz kapcsolódott.
Az egyik az úttörőtáborokról szólt. E szerint:
A táborokat privatizálták, vannak olyanok ahol csak a terület kellett és másra használják, van amelyik üdülőként működik, néhánynál kikötötték, hogy részben a gyermeküdültetésben is részt kell venniük, de ha néhány osztálykirándulásnál ott kérnek szállást, akkor már ennek eleget tesznek.
Van olyan tábor is amit a cserkészek kaptak meg. Az inerneten találtam, hogy a cserkészek létszáma (beleértve a határon túli magyar cserkészeket is) 50000 fő. Magyarán a gyermekek döntő többsége ebből is ki van zárva. Gyermekkoromban nem voltam kiválló úttörő, sem kiemelkedő a tanulás terén, de mégis eljutottam a csillebérci táborba, amelyik a legkiemelkedőbbnek számított.
A másik az úttörővasutakról szólt.
A budai úttörővasút szerepelt csak benne, ami gyermekvasútként még üzemel.
De volt ilyen több is, amit sokan már elfelejtettek. Valamikor Egerben is üzemelt, de most már a sinek sincsenek meg.
 

hangya1944

Állandó Tag
Állandó Tag
Mostanában hallottam két rádióműsort, ami az úttörőkhöz kapcsolódott.
Az egyik az úttörőtáborokról szólt. E szerint:
A táborokat privatizálták, vannak olyanok ahol csak a terület kellett és másra használják, van amelyik üdülőként működik, néhánynál kikötötték, hogy részben a gyermeküdültetésben is részt kell venniük, de ha néhány osztálykirándulásnál ott kérnek szállást, akkor már ennek eleget tesznek.
Van olyan tábor is amit a cserkészek kaptak meg. Az inerneten találtam, hogy a cserkészek létszáma (beleértve a határon túli magyar cserkészeket is) 50000 fő. Magyarán a gyermekek döntő többsége ebből is ki van zárva. Gyermekkoromban nem voltam kiválló úttörő, sem kiemelkedő a tanulás terén, de mégis eljutottam a csillebérci táborba, amelyik a legkiemelkedőbbnek számított.
A másik az úttörővasutakról szólt.
A budai úttörővasút szerepelt csak benne, ami gyermekvasútként még üzemel.
De volt ilyen több is, amit sokan már elfelejtettek. Valamikor Egerben is üzemelt, de most már a sinek sincsenek meg.

Ha epésen szeretnék hozzászólni, akkor azt kérdezném, hogy miért pont az úttörőtáborokat ne privatizálták volna el. Azok a vállalati üdülők, amiket a dolgozók szabadidejükben saját kezükkel építettek fel, szintén elprivatizálódtak, meg a turistahazák, amik szintén társadalmi munkában épültek, meg a lakosság által építtetett közművezetékek... Könnyebb sorolni, hogy mi nem került magántulajdonba. Szerencsére nem szeretnék epésen szólni, így a fentieket meg sem említem...

Az 1950-es években voltam úttörő. Akkor minden iskolás gyerek benne volt az úttörő mozgalomban, talán néhány gyerek maradhatott ki. Nem is emlékszem olyan társamra, aki ne lett volna úttörő. Egy osztály automatikusan egy raj volt, az őrsök padsorok szerint alakultak. A kötelező köpeny gallérja alá minden reggel felkötöttük a kék, majd a piros nyakkendőt, mert azt is viselni kellett. Az egyszerű nyakkendő vászonból volt és gyűrődött. A kiváló úttörők selyem nyakkendő viselésére kaptak jogot. Büszkén feszítettek is vele. Nagy bánatom volt akkoriban, hogy én nem kaptam ilyet...
 

hangya1944

Állandó Tag
Állandó Tag
Sajnos a sajátom már nincs meg, én a 60-as években voltam úttörő és emlékszem a fehér műanyag sípra ami egy fonott zsinóron lógott le a nyakunkból, vagy a gombhoz volt erősítve már nem is tudom és egy kunkorral fel volt rögzítve a vállpántunkhoz.
Valóban érdekes és elgondolkodtató,hogy a 12. pont vajon miért nem volt bejelölve a tulajdonosa által?

Jelentem, a síp az egy piros madzagból készült hurkon függött. A vállpánt alatt lett áthurkolva és a zsebben tanyázott. Az én időmben csak rajvezetőtől felfelé dukált, így csak vágyakozva néztem.
 

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
Jelentem, a síp az egy piros madzagból készült hurkon függött. A vállpánt alatt lett áthurkolva és a zsebben tanyázott. Az én időmben csak rajvezetőtől felfelé dukált, így csak vágyakozva néztem.
Én úgy emlékszem, hogy a sípzsinór szinének is volt jelentése.
Vettem én is, bár nem volt jogom hordani. Egyszerű, "pór" úttörő voltam, de tetszett (nekem is volt annak idején többször "választott" megbízatásom, ami szinte mindenkinek volt, megpróbáltak mindekinek funkciót kitalálni: faliújság felelős, nótafa, virág felelős, mókamester, krónikás, stb.).
Az én sípomnak kék zsinórja volt.
 

szomory

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha epésen szeretnék hozzászólni, akkor azt kérdezném, hogy miért pont az úttörőtáborokat ne privatizálták volna el. Azok a vállalati üdülők, amiket a dolgozók szabadidejükben saját kezükkel építettek fel, szintén elprivatizálódtak, meg a turistahazák, amik szintén társadalmi munkában épültek, meg a lakosság által építtetett közművezetékek... Könnyebb sorolni, hogy mi nem került magántulajdonba. Szerencsére nem szeretnék epésen szólni, így a fentieket meg sem említem...

Az 1950-es években voltam úttörő. Akkor minden iskolás gyerek benne volt az úttörő mozgalomban, talán néhány gyerek maradhatott ki. Nem is emlékszem olyan társamra, aki ne lett volna úttörő. Egy osztály automatikusan egy raj volt, az őrsök padsorok szerint alakultak. A kötelező köpeny gallérja alá minden reggel felkötöttük a kék, majd a piros nyakkendőt, mert azt is viselni kellett. Az egyszerű nyakkendő vászonból volt és gyűrődött. A kiváló úttörők selyem nyakkendő viselésére kaptak jogot. Büszkén feszítettek is vele. Nagy bánatom volt akkoriban, hogy én nem kaptam ilyet...

Több "művészeti alkotás" is születet az úttörőélet szépségeiről, pl. Timúr és csapata. Valamikor a 60-as években olvastam Borbély László: A Senki-szigeti nagy kaland c. könyvet. Akkoriban többször is elolvastam, mert rettenetesen tetszett a hangulata, a témája; tipikus úttörőkaland volt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, úttörők sincsenek már...de sokan nosztalgiával gondolnak a régi időkre. Nem azért, mert minden rendben ment akkoriban, de akkor volt hangulata a dolognak, és nem mellesleg, akkor voltunk fiatalok.
No, vissza a könyvhöz. Pár éve eszembe jutott a könyv, nem tudom miért. Őrűlt keresésbe kezdtem, és megtaláltam egy antiquarium honlapján (még most is ott díszeleg). Nosza, rohanás, megrendelés, reménykedés... siker! Kicsit tartottam tőle, hogy fog tetszeni egy gyerekkori olvasmány.
Nem annyira tetszett mint anno, de olvasható könyv.
 

hangya1944

Állandó Tag
Állandó Tag
Több "művészeti alkotás" is születet az úttörőélet szépségeiről, pl. Timúr és csapata. Valamikor a 60-as években olvastam Borbély László: A Senki-szigeti nagy kaland c. könyvet. Akkoriban többször is elolvastam, mert rettenetesen tetszett a hangulata, a témája; tipikus úttörőkaland volt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, úttörők sincsenek már...de sokan nosztalgiával gondolnak a régi időkre. Nem azért, mert minden rendben ment akkoriban, de akkor volt hangulata a dolognak, és nem mellesleg, akkor voltunk fiatalok.
No, vissza a könyvhöz. Pár éve eszembe jutott a könyv, nem tudom miért. Őrűlt keresésbe kezdtem, és megtaláltam egy antiquarium honlapján (még most is ott díszeleg). Nosza, rohanás, megrendelés, reménykedés... siker! Kicsit tartottam tőle, hogy fog tetszeni egy gyerekkori olvasmány.
Nem annyira tetszett mint anno, de olvasható könyv.

Persze ne felejtsd el, akkoriban nagyon magasan volt az ifjúsági irodalom mércéje, jelentős íróink utolsó mentsvára volt a gyerekkönyv.

Azt hiszem, az akkori időkben nem csak a mi fiatalságunk adta a jó közérzetet. Azt sulykolták belénk, hogy mi vagyunk a jövő, szükség van ránk, vár bennünket az ipar, a mezőgazdaság... Azért ha nem is bizonyult végül igaznak, csak más életkezdet, mint a mai "kaparj kurta, neked is lesz". A "terhére vagy anyádnak, apádnak, terhére vagy az iskolának, minek is születtél..." csellengő gyerekekről ne is szóljak...
 

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
Több "művészeti alkotás" is születet az úttörőélet szépségeiről, pl. Timúr és csapata. Valamikor a 60-as években olvastam Borbély László: A Senki-szigeti nagy kaland c. könyvet. Akkoriban többször is elolvastam, mert rettenetesen tetszett a hangulata, a témája; tipikus úttörőkaland volt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, úttörők sincsenek már...de sokan nosztalgiával gondolnak a régi időkre. Nem azért, mert minden rendben ment akkoriban, de akkor volt hangulata a dolognak, és nem mellesleg, akkor voltunk fiatalok.
No, vissza a könyvhöz. Pár éve eszembe jutott a könyv, nem tudom miért. Őrűlt keresésbe kezdtem, és megtaláltam egy antiquarium honlapján (még most is ott díszeleg). Nosza, rohanás, megrendelés, reménykedés... siker! Kicsit tartottam tőle, hogy fog tetszeni egy gyerekkori olvasmány.
Nem annyira tetszett mint anno, de olvasható könyv.

Nekem is van két ilyen kedves könyvem (több is, de ami ide passzol, az kettő).
Bogáti Péter: A „Hóvirág” másodkorányosa jelenti
(Megtalálható itt a CH-n: „E-book keresése” 193. oldal)<O:p</O:p
Bogáti Péter: Az ágasvári csata
(Szintén megvan itt a CH-n: „E-book II.” 35. oldal)
Még most is szívesen olvasom ezeket, mindkettő egy kalandos nyári szünetről szól.
 

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
Régi családi fotók gyüjteménye
Egy rádióműsorban hallottam egy rengeteg fotót tartalmazó gyűjteményről. Aki az oldalt feltette, elmondta, hogy évek óta „guberál” családi fotókat keresve, ebből tett közzé egy válogatást a múlt század képeiből. Az oldal alján lévő sor szerint 1900-tól 1990-ig. Belenéztem és ajánlom mindenkinek.
„A fortepan(.hu) egy on-line privátfotó gyűjtemény, ahol 4973 talált fényképet böngészhet, és tölthet le jó minőségben.”
 
Jelentem, a síp az egy piros madzagból készült hurkon függött. A vállpánt alatt lett áthurkolva és a zsebben tanyázott. Az én időmben csak rajvezetőtől felfelé dukált, így csak vágyakozva néztem.

Igen, ezt személyesen is megerősíthetem :) (előbb volt a nick-keresztségem s csak most olvastam ezt a bejegyzést). Magam ifivezetőként rajparancsnok-helyettességig jutottam csupán, így a táborokban kunyerálnom kellett sípot, ha ügyeletes voltam (a sípjel-kódokat az eszköz hasi részén találhatta a sípfújó). Amúgy a rajparancsnok-helyettes kék vállapja 1 aranysráfot tartalmazott elvileg, ilyen azonban az Úttorőbolt Vállalatnál (üzlet: József Attila u.) nem volt forgalomban, így a kétsráfosat az úttörőbecsület szabályai szerint nagyanyám körömollójával szabadítottam meg pluszcsíkjaitól.
 
Több "művészeti alkotás" is születet az úttörőélet szépségeiről, pl. Timúr és csapata. Valamikor a 60-as években olvastam Borbély László: A Senki-szigeti nagy kaland c. könyvet. Akkoriban többször is elolvastam, mert rettenetesen tetszett a hangulata, a témája; tipikus úttörőkaland volt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, úttörők sincsenek már...de sokan nosztalgiával gondolnak a régi időkre. Nem azért, mert minden rendben ment akkoriban, de akkor volt hangulata a dolognak, és nem mellesleg, akkor voltunk fiatalok.
No, vissza a könyvhöz. Pár éve eszembe jutott a könyv, nem tudom miért. Őrűlt keresésbe kezdtem, és megtaláltam egy antiquarium honlapján (még most is ott díszeleg). Nosza, rohanás, megrendelés, reménykedés... siker! Kicsit tartottam tőle, hogy fog tetszeni egy gyerekkori olvasmány.
Nem annyira tetszett mint anno, de olvasható könyv.

Engem anno nagyon lekötött a "Senkisziget", hihetetlen volt számomra egy úttörő szabadcsapat puszta léte, bűnbe kerülésük után pedig amíg a regény végéhez s így a feloldozáshoz el nem értem, tán még álmatlan éjszakám is volt. Amúgy átdolgozták rádióra is (70-es évek vége), a sorozat népszerű volt, többször is megismételték.
Ezen kívül még a Timúr és csapata érintett meg, nem is a (megírásakor elvárt) didaktikus jótétemény-sorozat, mint fő cselekmény, hanem a háború miatt kiürült városkörnyéki nyaralótelep nyomasztóan depresszív hangulatának, a fronton harcoló apáikat nélkülöző és féltő gyerekek szorongásainak hiteles és bátor ábrázolása, persze akkor ezekről mit sem tudtam, csak éreztem őket.
Még két emlékezetes olvasmány, a mostanában fölfedezett néhai könyvraktáros író, Karczag György immár remekműként értékelt regénye, a "Zúgó nyilak", valamint Gergely Márta "Többsincs osztály"-a. Tán más is olvasta ezeket úgy, hogy szintén máig élő nyomok maradtak benne.
Egy pajtási kérés még a végére: a gyerekkor leghangulatosabb könyve a baráti Észt SZSZK egy írójának "Kentucky oroszlán" című, egy észt tanyasi iskolában játszódó regénye. Sehol sem találom, tán van fórumos pajtás, aki tud segíteni, előre!
 
Oldal tetejére