Ha emlékszel ezekre, akkor már "öreg" vagy...

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha bambi, akkor legyen bambis kép is:
1957_Bambi_1957.jpg
bambi.preview.jpg

1950_bambi.preview.jpg

1963_Erdei_Bambi[1].preview.jpg
 

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
A bambiról a régi sláger: A pancsoló kisgyerek (Kovács Eszti előadásában) jut eszembe:
"... és még bambi is kapható"
Volt idő, amikor még a csapból is ez folyt, de nem bántuk!
 

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
A disznóölés, disznótor még most is a kedves emlékeim közé tartozik.
Gyermekkoromban ez a családi összejövetel, a jó hangulat, a sok finomság kapcsolódott hozzá. Megvolt a rítusa, menetrendje. Ez egy családi ünnep volt.
(Bár városi gyerek voltam, de a város szélén laktunk, sokban hasonlított életmódunk a falun élőkéhez.)
10 éves voltam, amikor először jött hajnalban a nagyapám ébreszteni, pálinkát is hozott, még félcent sem volt, amit töltött, de már felnőttnek éreztem magam tőle, fel kellet készülni, mert 5-re jött a böllér. Fognom kellett a disznó farkát. A pörzsölésnél (még akkor szalmával pörzsöltünk) külön csináltak a gyermeknek külön szalmahalmot, amit a gyereke(ek)nek kellett figyelni. Azután jött a pucolás, mázsálás, bontás. (Akkor még a 2 mázsás disznó is a kicsik közé tartozott.)
A sültvér reggelire. A gyerek már melegítette, az „abáláshoz” (kövesztéshez), az asszonyok mosták a belet a kolbászhoz, hurkához, bendőt a disznósajthoz. A férfiak segítettek a bontásban, darálásban. …
Mindenkinek folyamatosan meg volt a feladata. Végig jó hangulat, viccelődés volt, bár nagymamám megsiratta a disznót, amikor megszúrták, de nemsokára ő is beilleszkedett a társaságba.
Felnőttként részt vettem egy disznóölésen, az reméltem, hogy visszajön a régi hangulat. Oda sem megyek többet. Csak azt lehetett érezni, hogy feladat, munka, végezzünk gyorsan.
 

reveteg

Kitiltott (BANned)
Nos még egy békebeli hangulatot mutatnék
A presszó a tiszta egyenruhában lévő pincérnő és presszós-nő látványa a karos presszó-gépel
A kávázó kávé ára sem volt drága Ez egy hétköznapi látvány volt
1962_espresso.preview.jpg

viselet fekete szoknya fehér blúz csipkés fehér kötény
A hajon fehér bóbita vagy fityula vagy nem tudom micsoda.
 
T

TH6777

Vendég
„Amikor én még kissrác voltam” 1968

<object width="480" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/GunIepXqSS8?fs=1&amp;hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/GunIepXqSS8?fs=1&amp;hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="240" height="175"></embed></object>



1974_pajtas_ujpalota.preview.jpg
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
Mese filmek

Tán emlékszik rá még valaki, ezeken a rajzfilmeken nőttünk fel
Mese a 12 hónapról.

<object width="480" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/nq0hUk2yKr8?fs=1&amp;hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/nq0hUk2yKr8?fs=1&amp;hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>
 

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
Számoló-számítógép
Amikor kezdő tanár voltam, ritka, drága volt az akkor még csak alapműveleteket tudó számológép.
Még fiatal tanár voltam, amikor az iskolába került egy programozható zsebszámológép, erre szerveztünk szakkört.
Később kaptunk a ZX81, 16 KB-os számológépet, amelyiknél, ha „grafikát” is használtunk csak 8 KB-ot lehetett használni. (A városunk 13 általános iskolájának egy volt összesen, ha valaki használni akarta, komoly, hosszadalmas szervezőmunka kellett hozzá, a középiskolákban sem volt mindegyikben.) Később adtak a középiskoláknak egy HT 1080 Z gépet, ami szintén 16 KB-os volt. A grafikája olyan volt, hogy egy pont fél karakternyi volt, a rajzolt egyenes inkább lépcsőhöz hasonlított. Ezt még egy TV-hez csatlakoztattuk, monitor még nem létezett. Az érdeklődés akkora volt, hogy a tanítás előtt is tartortunk szakkört, de a korai kezdés ellenére erre is túljelentkezés volt. Most elképzelni sem tudják sokan a több GB-os memóriával, hogy ez milyen volt. Vigyázni kellett, hogy egy utasítást hogyan adtunk meg, a memóriából mennyit használ, melyik a gyorsabb, ha erre nem figyeltünk, nagyon nehéz volt kivárni, mire elvégezte az utsítássort, könnyű volt túllépni a memóriát, akkor még kevés, szinte hozzáférhetetlen volt a szoftver, nekünk kellett megírni. Kínlódtunk a magnókazettával, mert ezen tároltuk a programot, és ez sérülékeny volt. Aki próbálta tudja, mi volt a bitelcsúszásos beolvasás, amikor a felvett program helyett értelmetlen karaktersororozat jelent meg.
images

PTK programozható zsebszámológép
zx81.gif

ZX 81

ht1080z64.jpg

HT 1080Z
 

gunner

Állandó Tag
Állandó Tag
Miért van, hogy a régi dolgok szebbnek hatnak a maiaknál, de szerintem 20 év múlva a mostról semmi szépre nem tudunk emlékezni...?
 

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
Szüleim az ő fiatalkorukról meséltek szépeket. Édesanyám Budapest ostromát élte át a helyszínen, és arról is tudott szépeket mesélni. Édesapám katona, majd hadifogoly volt, abban is volt kellemes emléke. Nagyszüleim az első világháború idejéről, a gazdasági válság koráról meséltek.
Az emlékek szépülnek, az öregek sokszor elmondták, hogy régen szebb, jobb volt minden. Most mi mondjuk el, pedig lehet, hogy csak az volt a szebb, hogy fiatalok voltunk.
A rossz emlékeket elfelejtjük vagy megszépítjük. Amikor fiatalok voltunk, még az akkor olcsó ételek íze is jobb volt, mint a mostaniaké, az 50-es években készült házicsokoládé , amit tejporból, olcsó kakaóból, rossz ízű margarinból készítettünk, jobb az emlékeimben, mint a most kapható legfinomabb. Pedig lehet, hogy csak a fiatalságomat kívánom vissza.
Az orgona illata is kellemesebb, erősebb volt, mint ma, az első szerelem emléke is -most már- nagyon szép, bár csalódással végződött, akkor nagyon keserű volt.
A mai fiatalok is elmondják majd a gyermekeiknek, unokáiknak: „bezzeg a mi időnkben…”
 

aniko45

Állandó Tag
Állandó Tag
Biztosan úgy van ahogy mondod kedves Hangay!Az ifjúságunk az volt szép,de az egyszeri és megismételhetetlen,igy az emlékeinkben még szebbnek tűnik!
 

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
Biztosan úgy van ahogy mondod kedves Hangay!Az ifjúságunk az volt szép,de az egyszeri és megismételhetetlen,igy az emlékeinkben még szebbnek tűnik!

Egyszer már írtam arról, hogy amit gyermekkoromban ettem, azt most is szívesen készítem, fogyasztom (talán egy másik fórumon). Akkor negatív visszajelzéseket kaptam a rántott-, köménymagos-, tojás-, tejlevesről, paprikás krumpliról (akár kolbász nélkül), grízes-, lekvárostésztáról, pirított grízről, mákos gubáról. Lehet, hogy azért szeretem most is, mert a fiatalságomat is idézi.
 

hangay13

Állandó Tag
Állandó Tag
Biztosan úgy van ahogy mondod kedves Hangay!Az ifjúságunk az volt szép,de az egyszeri és megismételhetetlen,igy az emlékeinkben még szebbnek tűnik!

Az ifjúságunk szép volt. De sajnálom a mai gyerekeket, hogy nem próbálhatják ki, amit mi tettünk.
Mi kinn töltöttük az utcán, a "prérin" a gyermekkorunk jelentős részét. Nem figyelték, hogy mit csinálunk, nem szóltak ránk, ha fára másztunk, ne menj magasabbra, gyere le, ha bemásztunk egy gödörbe, bementünk valamilyen romos épületbe, nem mondták, hogy ezt nem szabad. Ha kék, zöld foltokkal mentem haza, engem tettek hibássá, hogy miért kezdek ki nálam erősebbel (bár volt olyan is, hogy azt mondta Édesapám, hogy ezt én sem hagytam volna).
Az iskolában is elvárták, hogy 1-2 hónap után egyedül menjünk. Nem vittek, kísértek, mint a mai gyerekeket.
Ötödikesként elengedtek olyan sátortáborba a szüleim, aminél sokkal konszoliditáltabb körülmények között rendezett táborba, amikor fiatal tanár voltam, vinni akartam a 11. évfolyamos osztályomat, a felét nem engedték a szülei.
Nagyobb volt az önállóságunk, a felelőségünk.
Ez később, szerintem, a hasznunkra vált.
 

aniko45

Állandó Tag
Állandó Tag
De mennyire igazatok van!A szüleink elvárták tőlünk az önállóságot,ha rosszul döntöttünk ,sajnáltak bennünket ,de egyedül kellett helyrehozni!Más volt a világrendje,jobban lehetett bízni az emberekben,szerintem ma azért nem engedik a gyerekeket egyedül ,mert több veszélynek vannak kitéve .,így aztán önállótlanok,kényelmesek és nagyon sokára nőnek fel!
 
Oldal tetejére