halihóóó

egyúrazűrből

Állandó Tag
Állandó Tag
Ramazuri

Beborul az égbolt vihartól mentesen.
Csak a nap vonul le most is, mint rendesen.
Idebenn a hőség, odakinn már enyhe.
Rég mélyen aludnék, ha fordítva lenne.

Próbálkozom hasmánt, oldalt fekve, háton.
Beszorult a hőség, elkerül az álom.
Cifrákat mormolok, nincs rózsafüzérem.
Aztán visszaszívom. Fuvallat jön, érzem.

Felüdítő szellő, ablakom tárva van.
Kenyérre kenhetném megszelídült magam.
Foghíjas cserepem kocogását hallom.
Hála mindenható. Pár perc és már alszom.

Tévedni emberi - sűrűn élek vele.
A harmóniába új hang rondít bele.
Ablakzsanérjaim olajozatlanok.
Alvás helyett talpon, s főleg pipa vagyok.

A tábla a pályát oda-vissza rója.
Egyre szélesedik az amplitúdója.
Vesztemre nyöszörög, akár én, ő is sír.
Még jó, hogy van itthon jótékony disznózsír.

Rákvörös fejemben akad gógyi bőven.
Megmerítem markom a zsírosbödönben.
Mielőtt bevetném, tócsa lábam alatt.
Talpig zsíros vagyok, zsírosak a falak.

Mutatóujjamon a gyógyír vastagon.
Beecsetelhetem nyikorgó ablakom.
Épp megtenném mikor a szél közbetámad.
Zsíros ujjaimból odacsuk vagy hármat.

Artikulátlan az előtörő hangom.
Ellenszél taszít most nagyot az ablakon.
Ujjaim kirántom derékból, izomból,
Véresen zsírosan. A hurrikán tombol.

Magamra számolok a tízből vagy négyet.
Talán annyit sem és új törődést érzek.
Kitörik az üveg, olyat kap kobakom.
Szélmalom a csata. Zuhanok. Feladom.

Fáj minden porcikám, ragacsos kosz körbe.
Belefenekelek a zsíros bödönbe.
Mivel nem eléggé, merülök keveset.
Épp méltó hozzám az aszpikos hús szerep.

Ekkor varázsütés, a vihar elvonul.
A rozsdás zsanérok állnak hangtalanul.
Én nyikorgok csupán, pedig zsír a helyzet.
Sikerült túlélnem az elmúlt pár percet.

Röhögök magamon, jobban mint más máson.
Elviselhetetlen a viszkozitásom.
Kettőzötten tombol honomban a meleg.
Megkövetlek kutya: ne edd meg a telet.
 
Oldal tetejére