Halott apjával utazza be a világot a gyászoló lány

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Azt mondja, nem sokon múlt, hogy édesapja után haljon. Már gyógyul, és inkább az álmait valósítja meg.

A 25 éves japán lány, Jinna Yang élete két évvel ezelőtt egy szempillantás alatt hullott darabokra, amikor imádott édesapja meghalt gyomorrákban. A blogján leírja, először fel se fogta mi történt vele. „Belevetettem magam a munkába, és minden eddiginél többet dolgoztam" - írja, és azt is hozzáteszi, hogy míg a kívülállók számára éppen olyan volt, mint bármikor máskor, legbelül szenvedett.

jinna(1).JPG

Képek forrása: Jinna Yang

„A külső szemlélő nem vette észre, hogy a gyász és a munkahelyi stressz hogyan veszi át az irányítást az életem minden pillanata felett. De így történt, végül már abban se voltam biztos, akarok-e még élni egyáltalán." Jinna blogjában kitér arra is, hogy ebben az időszakban érezte először, tennie kell valamit, különben őt is elnyeli a mélység. „Elvesztettem az élni akarásom, minden annyira reménytelennek tűnt."

„Apám remek ember volt, és elképesztően önfeláldozó. Napi 12 órát dolgozott egy ruhatisztító cégnél, hogy a családjának megadhasson mindent. Tehetségesen golfozott, és nagy vágya volt, hogy egyszer a profik között is kipróbálhassa magát, de erre már sajnos sosem lesz lehetősége. Ahogy az utazásra sem. Gyerekkoromban sokat mesélt nekem arról, melyek a kedvenc országai, de végül egyikbe se jutottunk el" - írja, és elárulja, ez adta az ötletet a világ körüli úthoz.

jinna.JPG


Amikor úgy érezte, egyszerűen nem bírja tovább, Jinna mindennek hátat fordított, ami addig számított neki: otthagyta a munkahelyét, felmondta az albérletét, majd vett egy nagy levegőt és vett egy csak-oda jegyet Izlandra, ahova magával vitte apja életnagyságú kartonmását is. „Úgy döntöttem, apám tiszteletére beutazom a világot, és elmegyek azokra a helyekre, amiről együtt álmodoztunk. Méghozzá együtt." Jinna minden egyes országban képet is készíttet magáról és édesapja emlékéről. Mindezt azért, hogy inspiráljon másokat, akik hozzá hasonló helyzetben vannak.
halya apja.JPG
 

hombárfej

Állandó Tag
Állandó Tag
Szegény kislány!
Mennyi gondja-baja van! Azt a papírképet hurcolászni, vigyázni rá, ne törjön meg. A repülőre külön kell feladni - gondolom - mert a csomagok méretei adottak. Tök mindegy, hogy lapos, az egyik mérete túlméretes. Az apuka jól ellátta pénzzel, hogy mindezt bírja.
A japánok egy életen át güriznek, hogy már nyugdíjasan bejárhassák a világot. Biztos láttatok már japán turista csapatot, sok öreg ember, akik fényképezőgéppel a kezükben rohannak, klikkegnek és pipálnak, ez megvolt, ez is, azt még nem láttuk. mindezt azért, mert olcsó utazási programokon vesznek részt és majd otthon, amikor rendszerezik a képeket jönnek rá, hogy mi sok maradt ki. Az emberek, és legfőképpen az utazás élménye. *
Ennek a lánynak mindez meglesz, ami nem olcsó mulatság, még japán mértékkel nézve sem.
Nem sajnálom tőle, legyen szép élete és találja meg a megfelelően gazdag párját. Megérdemli.

* Voltunk a párommal Firenzében, az Academia della Arte Michelangelo termében. Mi ájultan álltunk a szobrok előtt, mert a kép és a valódi szobor közti különbség számunkra mellbevágó volt. Az alatt az idő alatt 3-4 japán turista csoport rohant át a termen, klikk, pipa, klikk, pipa, klikk, pi... Félrelöktek, hogy jobb felvételt készíthessenek, időnként mi is beleestünk a kivágásba - ettől mérgesek voltak. Otthon majd csodálkozhattak, mi mit bámultunk azokon a köveken?
Apropó, ismeritek a Michelangelo rabszolga szobrait? Abból is a "Befejezetlen"-t? Karok és lábak lógnak ki a kőből. Nos, az nem "befejezetelen". Egy titán születése, amint tör elő az Anyaföldből. Mellbevágó, hihetetlen. Nekik ez is kimaradt.
 

Lacika69

Állandó Tag
Állandó Tag
Tetszik a történeted egy része ,kicsit az ironiád nem értem,bár én is a 'múzeumi tökölős' stilust kedvelem. Vannak akik csak egy kép, hogy ott
volt és utána hozzá olvass a neten. Ugyan ez a sztorival kapcsolatban is igaz. Nekem is van egy történetem,ha összeakadok valakivel és úgy
érzem elmesélem. A lány sokkal több embernek adja át a sztoriját. Más kulturában nevelkedet ő és másban én,a lényegen nem változtat. Ha csak
egy embernek segít ezzel túlélni egy nehéz részt az életben már nem volt hiába az egész,és teljesen mindegy hányan mosolyognak rajta amig
ahoz az egy emberhez eljutt a története.
 

attimenyfreemail.com

Állandó Tag
Állandó Tag
Azt mondja, nem sokon múlt, hogy édesapja után haljon. Már gyógyul, és inkább az álmait valósítja meg.

A 25 éves japán lány, Jinna Yang élete két évvel ezelőtt egy szempillantás alatt hullott darabokra, amikor imádott édesapja meghalt gyomorrákban. A blogján leírja, először fel se fogta mi történt vele. „Belevetettem magam a munkába, és minden eddiginél többet dolgoztam" - írja, és azt is hozzáteszi, hogy míg a kívülállók számára éppen olyan volt, mint bármikor máskor, legbelül szenvedett.

jinna(1).JPG

Képek forrása: Jinna Yang

„A külső szemlélő nem vette észre, hogy a gyász és a munkahelyi stressz hogyan veszi át az irányítást az életem minden pillanata felett. De így történt, végül már abban se voltam biztos, akarok-e még élni egyáltalán." Jinna blogjában kitér arra is, hogy ebben az időszakban érezte először, tennie kell valamit, különben őt is elnyeli a mélység. „Elvesztettem az élni akarásom, minden annyira reménytelennek tűnt."

„Apám remek ember volt, és elképesztően önfeláldozó. Napi 12 órát dolgozott egy ruhatisztító cégnél, hogy a családjának megadhasson mindent. Tehetségesen golfozott, és nagy vágya volt, hogy egyszer a profik között is kipróbálhassa magát, de erre már sajnos sosem lesz lehetősége. Ahogy az utazásra sem. Gyerekkoromban sokat mesélt nekem arról, melyek a kedvenc országai, de végül egyikbe se jutottunk el" - írja, és elárulja, ez adta az ötletet a világ körüli úthoz.

jinna.JPG


Amikor úgy érezte, egyszerűen nem bírja tovább, Jinna mindennek hátat fordított, ami addig számított neki: otthagyta a munkahelyét, felmondta az albérletét, majd vett egy nagy levegőt és vett egy csak-oda jegyet Izlandra, ahova magával vitte apja életnagyságú kartonmását is. „Úgy döntöttem, apám tiszteletére beutazom a világot, és elmegyek azokra a helyekre, amiről együtt álmodoztunk. Méghozzá együtt." Jinna minden egyes országban képet is készíttet magáról és édesapja emlékéről. Mindezt azért, hogy inspiráljon másokat, akik hozzá hasonló helyzetben vannak.
Csatolás megtekintése 1217321
Remélem végig tudja csinálni a körutazást a világban-ha ez segit neki feldolgozni a traumát.
 
M

magdusis

Vendég
A címet elolvasva az ember arra gondolhat,hogy mint a Pshyco-ban ,a lány kitömte a halott apját,viszi magával preparáltan,tolja kerekesszékben,maga mellé ülteti a repülőgépen,beszél hozzá,puszit ad neki,este pizsamába öltözteti,stb,stb.
De hát így?
 
  • Tetszik
Reagált: 075

hombárfej

Állandó Tag
Állandó Tag
A címet elolvasva az ember arra gondolhat,hogy mint a Pshyco-ban ,a lány kitömte a halott apját,viszi magával preparáltan,tolja kerekesszékben,maga mellé ülteti a repülőgépen,beszél hozzá,puszit ad neki,este pizsamába öltözteti,stb,stb.
De hát így?
Reklám. Ha szerencséje van, jól meg fog élni belőle.
Ő lesz A Lány, Aki A Halott Apa Képmását Utaztatja. :p
 
O

onlinepszichologus.hu

Vendég
Hát igen... Ez is lehet a gyász feldolgozásának egy módja... Jinna valószínűleg megteheti, hogy az édesapja elvesztését így dolgozza fel. Szomorú, hogy ilyen fiatalon elvesztette a hozzá olyan közel álló személyt, azonban szerencsés abból a szempontból, hogy a veszteségét olyan módon dolgozhatja fel, mint amelyre az emberek többsége csak vágyik, vágyhat. Korunkban, miután a beteg esetleg idős családtagokat kórházban gondozzák és nem mi állunk nap mint nap a betegágyuk mellett (persze nagyon sok kivétel van) a hozzátartozóink elvesztése, távozása, elengedése már nem egy természetes folyamat, mint őseinknél, akár még az elmúlt évszázadban is. Sajnos, társadalmunkban jelenleg nem igazán van kultúrája a gyásznak, a veszteség feldolgozásának... A válás, a gyerekek kirepülése, a nyugdíjba vonulás, egy szeretett munkahely elvesztése, mind-mind olyan veszteség lehet, amelyet szükséges feldolgozni és jó ha az embernek megvannak hozzá az eszközei.
 
M

magdusis

Vendég
Ez egyáltalán nem a gyászról szól.
Ez az egész sokkal inkább egy felszínes,önző és üres történet.
 

Lacika69

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez egyáltalán nem a gyászról szól.
Ez az egész sokkal inkább egy felszínes,önző és üres történet.
Nagyon fiatal lehetsz, vagy szerencsés alkat. Ha nagy fülest kap az ember vagy elveszít valakit akkor elgondolkozik a dolgokon egypicit és ha nem tanulta ,vagy nincs még ilyen tapasztalata elég könnyen eltud csuszni rossz irányba. Olvastam valahol egy törzs felélesztett egy elfelejtett törzsi szokást,amikor egy sátorban együtt van minden generáció, a tűz körül ülnek,mindenki a számára meghatározott helyen. Ezek az emberek tisztában vannak a helyzetükkel,tudják,hogy mi volt és mi következik.
 
M

magdusis

Vendég
Nagyon fiatal lehetsz, vagy szerencsés alkat. Ha nagy fülest kap az ember vagy elveszít valakit akkor elgondolkozik a dolgokon egypicit és ha nem tanulta ,vagy nincs még ilyen tapasztalata elég könnyen eltud csuszni rossz irányba. Olvastam valahol egy törzs felélesztett egy elfelejtett törzsi szokást,amikor egy sátorban együtt van minden generáció, a tűz körül ülnek,mindenki a számára meghatározott helyen. Ezek az emberek tisztában vannak a helyzetükkel,tudják,hogy mi volt és mi következik.
Milyen szörnyen viszonylagosak tudnak a dolgok lenni,ugye.Lehetnék ugye nagyon fiatal is,vagy szerencsés alkat is.Azért a tények szerint talán egyiknek sem lennék mondható inkább.
Lacika69,kedves;ha gondolja ,elgondolkodhatunk azon,hogy vajon mi haszna lehet a gyász feldolgozása szempontjából egy ilyesféle programnak,amit ez a fiatal nő követ.Részleteiben,konkrétan;bár talán tárgyilagosabb lenne,ha olyanok gondolkodnának ezen,akik nem elfogultak a saját tapasztalataik miatt.Meg esetleg,akik behatóan ismerik a keleti kultúrákat is.
 

biomon

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy apa lehet olyan fontos számunlra mint egy anya.Meghatározó volt ennek a lánynak az életében.Igy kicsit érthető ez a tette,de egy részről beteges.Akik elmennek mindig velünk maradnak gondolatainkban álmainkban.
 

Lacika69

Állandó Tag
Állandó Tag
Milyen szörnyen viszonylagosak tudnak a dolgok lenni,ugye.Lehetnék ugye nagyon fiatal is,vagy szerencsés alkat is.Azért a tények szerint talán egyiknek sem lennék mondható inkább.
Lacika69,kedves;ha gondolja ,elgondolkodhatunk azon,hogy vajon mi haszna lehet a gyász feldolgozása szempontjából egy ilyesféle programnak,amit ez a fiatal nő követ.Részleteiben,konkrétan;bár talán tárgyilagosabb lenne,ha olyanok gondolkodnának ezen,akik nem elfogultak a saját tapasztalataik miatt.Meg esetleg,akik behatóan ismerik a keleti kultúrákat is.
Biztos igazad van. ...?
 
0

075

Vendég
Nagyon fiatal lehetsz, vagy szerencsés alkat. Ha nagy fülest kap az ember vagy elveszít valakit akkor elgondolkozik a dolgokon egypicit és ha nem tanulta ,vagy nincs még ilyen tapasztalata elég könnyen eltud csuszni rossz irányba. Olvastam valahol egy törzs felélesztett egy elfelejtett törzsi szokást,amikor egy sátorban együtt van minden generáció, a tűz körül ülnek,mindenki a számára meghatározott helyen. Ezek az emberek tisztában vannak a helyzetükkel,tudják,hogy mi volt és mi következik.

Örülnék ha meg tudnád adni nekem a linket erről a törzsről ami ezt a szokást felélesztette.
 

hombárfej

Állandó Tag
Állandó Tag
A válás, a gyerekek kirepülése, a nyugdíjba vonulás, egy szeretett munkahely elvesztése, mind-mind olyan veszteség lehet, amelyet szükséges feldolgozni és jó ha az embernek megvannak hozzá az eszközei.
A káros emóciók feldolgozásához ajánlom a Dr. Yang Jwing-Ming: A Nyolc Brokáttekercs csikung gyakorlatsort - angolul: Eight Simple Qigong Excercise for Health.
 

Jaszladany

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem ez a cikk nem a lányról szól, hanem az apáról. A gyomorrák a stressz és a túlhajtottság következménye. Minden vád nélkül, csak tanulságul szűröm le, hogy ha ez az apa kevesebbet dolgozott volna, lehet, hogy kevesebbet tudott volna adni a családjának, de többet tudott volna a lányával lenni, és tíz évvel tovább élt volna. Ez biztosan sokkal többet ért volna a lány számára is.

Még kamaszkoromban láttam a Griffin és Phoenix (1973) c. filmet, ami két halálosan beteg ember egymásra találásáról szólt. Csak néhány hónapjuk volt egymásra, és ők is ekkor ébredtek rá, mennyi minden kimaradt az életükből, mert a mindennapi hajtás mellett nem fordítottak rájuk időt. És rájöttek, hogy nincs többé "majd". Ez a film rámutatott nekem, hogy nem jövőbeni ábrándoknak kell élni, hanem a jelen pillanatnak kell tudni örülni, és kihasználni az időt szeretni egymást, amíg lehet.
 
Utoljára módosítva:
M

magdusis

Vendég
Igen,tényleg azt mondják,hogy a rák,főleg a gyomorrák stressz következménye.Esetleg az,hogy 12 órát dolgozott az annyiban lehetne tényező,hogy a tisztítóban vegyszerekkel dolgoznak,de attól másféle rákok fejlődhettek volna ki.Meg golfozott is,ha profi szinten,akkor elég sokat járhatott golfozni is,mire azt a szintet elérte.
Ez a stressz meg egy furcsa bűnbak mostanában.Van rokonom,aki gyomorrákban halt meg,nem is öregen;jókedélyű,mérsékletesen élő,amúgy egészséges ember volt,soha nem gondolta volna,hogy úgymond stresszben élt,nem is nagyon lehetett okot találni rá.Persze biztos van egyéni érzékenység,tolerancia;de az sem kizárt,hogy csak addig mondjuk,hogy a stressz a felelős,amíg a konkrét valódi okot ki nem találják.Mint pl. nem tudják azt sem,hogy egészen kis gyerekeknek,teljesen ideális körülmények között mitől van akkor rákjuk.
 

Gyöngyösi Szilvia

Állandó Tag
Állandó Tag
Hát ez a sztori nekem egy kissé bizar. Több, mint furcsa. Természetesen a gyász is, mint minden más érzés, egyedileg nyilvánul meg a különböző embereknél. De azért az érzelmek mellett tudat is van!
 
0

075

Vendég
nem jövőbeni ábrándoknak kell élni, hanem a jelen pillanatnak kell tudni örülni, és kihasználni az időt szeretni egymást, amíg lehet.

Ezt mondtam mindig a feleségemnek is. De sosem értette. Most sem érti. Mindig csak hajszolt engem mindenre, hogy többet és többet... Rá is ment az egészségem. De még most se elég neki... De magát se kíméli, neki is kezd már ez meglátszani az egészségén, panaszkodik is erre-arra, de amikor mondom neki hogy ezt én mind előre megjósoltam akkor mérges, és az nem is úgy van ahogy mondom (szerinte), és nem is azért van, és nem hagyja abba akkor se a hajtást... A hülye állatja. Tudom, nem szép dolog ilyet mondani a saját nejünkre, de néha e csúnya szavakat igenis a szeretet hozza ki belőlünk. Attól hogy szeretünk valakit, még nem kell vaknak lenni a hibáira.
 
Oldal tetejére