Halott betegek szellemei járnak a magyar kórházakban

Elképesztő a szellemjárás a kórházakban, ahol a háborgó holt lelkek megnyugvásra várnak vagy épp segítik a személyzet további munkáját – állítják egymástól függetlenül a kórházi dolgozók.

Ok nélkül becsapódó kórházi ajtók, érintés nélkül kinyíló ablakok, folyamatosan csengő nővérhívók, libabőrössé tevő lágy fuvallatok, határozott, de mégis gyengéd simogatások a nővérkék arcán, az életből egymás után, meghatározott ritmusban távozó betegek…

Furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségek, melyekre az ésszerűség határait átlépve, csupán egy magyarázatot találnak a nővérek: szellemek uralják a kórházakat. Tudni kell, kevés olyan hivatás létezik, amelynek művelőire jobban illene a megállapítás: két lábbal állnak a földön.

Ki nyomkodja a nővérhívót?

Minél öregebb egy kórházi épület, annál több tragikus sors történetét őrzik a falak, és annál több lélek kísért a személyzet és a gyógyulni vágyó betegek között. Sok-sok jel utal arra, hogy a kézzel fogható világgal párhuzamosan egy szellemvilág is intenzív életet él az épületekben – állítják a kórházi dolgozók.

Anikó tizenöt éve dolgozik egy fővárosi kórház baleseti sebészeti osztályán, ahol megdöbbentő esetek szem- és fültanúja.



1009199_thinkstockphotos-495951518.jpg

Rendszeresen előfordul, hogy az üres kórtermekben is megszólal a nővérhívó. Kinyomjuk, majd újra és újra megszólal, pedig ezt csak intenzív nyomással lehet elérni. A hatos kórteremben a csap mellett akkor is sípol a csengő, ha az ágy mellett állunk és senki nem ér hozzá.

A régi nővérektől tudom, hogy azon a helyen hosszú szenvedés után, egy középkorú férfi halt meg. Haláláig hiába várta a hozzátartozóit. Talán most is őket várja. Nem bánt senkit, csak időnként jelentkezik. Számomra mégis az a legmegdöbbentőbb, amikor a betegek hármasával távoznak. Ha egy beteg meghal, tudjuk, hogy maximum egy héten belül két másik is követi. Kezdő nővérként ezt nem akartam elhinni, aztán megtapasztaltam. Nálunk tényleg hármasával mennek a túlvilágra.

Mesél az onkológus

Nem szeretné, ha kinevetnék a kollégái, így a nevét nem vállalja az az ötvenes éveiben járó onkológus, aki azt állítja, betegei menetrendszerűen felkeresik a haláluk után. A szellemek nem mennek vele haza, de a kórházban gyakorta kísértik.

Többször is álmodtam velük, láttam az alakjukat a folyosón, és előfordult, hogy éreztem az arcomon egy néni simogatását, miközben hallottam a hangját. Két héttel ezelőtt egy évek óta halott páciensem alakja bukkant fel, ment előttem és az egyik kórterembe vezetett. Épp időben érkeztem, hogy az ott fekvő beteget megmentsem.

Van még két órátok

És ennyi. A halál beállta X óra Y perc – mondja az orvos, mielőtt végleg lezárja betege szemét. Vagy mégsem?

– A halál beállta után még két óráig nem engedjük elvinni a testet a patológiára. Ennyi idő kell ahhoz, hogy az életfunkciók végleg megszűnjenek. Az elhunyt már nem érez fájdalmat, de még érzékeli a külvilágot, hallja a hangokat, épp ezért fontos, hogyan telik az a bizonyos százhúsz perc. Mi általában egy külön helyiségbe toljuk a halottat, ha a hozzátartozó épp a kórházban van, akkor így van lehetőségük elbúcsúzni egymástól – osztotta meg velünk az egyik budapesti kórház intenzív osztályán dolgozó Éva munkájának ezt a szomorú részét.

– Előfordult, hogy úgy éreztem, többet tehettem volna a betegemért az ápolása során, és ezt a két órát használtam fel arra, hogy bocsánatot kérjek tőle ezért, és éreztem, ahogy szorítja közben a kezem.

Tudják, hogy jön a halál

Anett tíz éve dolgozik egy Somogy megyei kórház krónikus belgyógyászati osztályán, ahol évente átlagosan száz beteg hal meg. A harmincas évei elején járó nővér megosztotta velünk hátborzongató tapasztalatait.

– Amikor annak idején munkába álltam, a realitások embere voltam, nem túlságosan hittem a misztikumban. Csak legyintettem, amikor egy beteg elköszönt tőlem vagy csak megjegyezte: ma meghalok, nővérke. Jól volt, semmi előjele nem volt a halálának, mégis bekövetkezett. Aztán amikor ez egymás után többször előfordult, elgondolkodtam. Soha nem felejtem el Karcsi bácsit. Három hónapig feküdt az osztályon, rákos volt. Nagyon a szívemhez nőtt, sokat beszélgettünk. Nem félt a haláltól, miközben én mindig összerezzentem, ha szóba hozta. Azt mondta, ha elmegy, jelez majd nekem valahogy, hogy van-e okom a félelemre. Ráhagyóan bólintottam. A halála napján azzal fogadott, hogy vacsorázni már odaát fog. Délután három órakor meghalt. Nem sokkal később a kórterme ablaka kinyílt, pedig el volt fordítva a nyitókar. Odakint esett, az esőcseppek jólesően simogatták a bőröm, mikor becsuktam az ablakot, majd pár perc múlva újra kinyílt. Heteken keresztül, minden műszakomban egyszer, pontban három órakor kinyílt ugyanaz az ablak, és soha nem volt rossz érzésem miatta.

Kísértetbuli a folyosón

Imre egy Veszprém megyei kórház szintén belgyógyászati osztályán teljesít szolgálatot. A gyermekei miatt általában éjszaka dolgozik, és azt állítja, olykor hatalmas bulit csapnak a kísértetek.

– Többször előfordult, hogy a kezelő ajtaja óriási robajjal ki-be csukódott, megszólalt a telefon, de nem jelzett hívót a készülék, majd keserves nyögés hallatszott a vonalban. Az sem ritka, hogy kollégáimmal a folyosón érinthetetlen, pizsamába öltözött alakokat látunk, akik gyorsan változtatják a helyüket. Mégsem félünk, a szellemek barátságosak.

És hogy mindezekre lehet-e logikus magyarázat? Talán igen, talán nem. Az igazság valóban odaát van, amit csak abban a pillanatban tudunk meg, amikor elérkezik a mi időnk.

Kristóf tudja

Németh Kristóf édesapja évekkel ezelőtt, nem sokkal a színész kisfia, Lóci születése után halt meg. A színész korábban elmesélte lapunknak, hogy apukája pontosan tudta, elérkezett az ideje.

Arra kért, készítsem elő az útlevelét, mert látta a nevét a kórházi falra kifüggesztett utazási listáján. Azt hittem, félrebeszél, de nem. Valóban elutazott.

Bors
 
Elképesztő a szellemjárás a kórházakban, ahol a háborgó holt lelkek megnyugvásra várnak vagy épp segítik a személyzet további munkáját – állítják egymástól függetlenül a kórházi dolgozók.

Ok nélkül becsapódó kórházi ajtók, érintés nélkül kinyíló ablakok, folyamatosan csengő nővérhívók, libabőrössé tevő lágy fuvallatok, határozott, de mégis gyengéd simogatások a nővérkék arcán, az életből egymás után, meghatározott ritmusban távozó betegek…

Furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségek, melyekre az ésszerűség határait átlépve, csupán egy magyarázatot találnak a nővérek: szellemek uralják a kórházakat. Tudni kell, kevés olyan hivatás létezik, amelynek művelőire jobban illene a megállapítás: két lábbal állnak a földön.

Ki nyomkodja a nővérhívót?

Minél öregebb egy kórházi épület, annál több tragikus sors történetét őrzik a falak, és annál több lélek kísért a személyzet és a gyógyulni vágyó betegek között. Sok-sok jel utal arra, hogy a kézzel fogható világgal párhuzamosan egy szellemvilág is intenzív életet él az épületekben – állítják a kórházi dolgozók.

Anikó tizenöt éve dolgozik egy fővárosi kórház baleseti sebészeti osztályán, ahol megdöbbentő esetek szem- és fültanúja.



1009199_thinkstockphotos-495951518.jpg

Rendszeresen előfordul, hogy az üres kórtermekben is megszólal a nővérhívó. Kinyomjuk, majd újra és újra megszólal, pedig ezt csak intenzív nyomással lehet elérni. A hatos kórteremben a csap mellett akkor is sípol a csengő, ha az ágy mellett állunk és senki nem ér hozzá.

A régi nővérektől tudom, hogy azon a helyen hosszú szenvedés után, egy középkorú férfi halt meg. Haláláig hiába várta a hozzátartozóit. Talán most is őket várja. Nem bánt senkit, csak időnként jelentkezik. Számomra mégis az a legmegdöbbentőbb, amikor a betegek hármasával távoznak. Ha egy beteg meghal, tudjuk, hogy maximum egy héten belül két másik is követi. Kezdő nővérként ezt nem akartam elhinni, aztán megtapasztaltam. Nálunk tényleg hármasával mennek a túlvilágra.

Mesél az onkológus

Nem szeretné, ha kinevetnék a kollégái, így a nevét nem vállalja az az ötvenes éveiben járó onkológus, aki azt állítja, betegei menetrendszerűen felkeresik a haláluk után. A szellemek nem mennek vele haza, de a kórházban gyakorta kísértik.

Többször is álmodtam velük, láttam az alakjukat a folyosón, és előfordult, hogy éreztem az arcomon egy néni simogatását, miközben hallottam a hangját. Két héttel ezelőtt egy évek óta halott páciensem alakja bukkant fel, ment előttem és az egyik kórterembe vezetett. Épp időben érkeztem, hogy az ott fekvő beteget megmentsem.

Van még két órátok

És ennyi. A halál beállta X óra Y perc – mondja az orvos, mielőtt végleg lezárja betege szemét. Vagy mégsem?

– A halál beállta után még két óráig nem engedjük elvinni a testet a patológiára. Ennyi idő kell ahhoz, hogy az életfunkciók végleg megszűnjenek. Az elhunyt már nem érez fájdalmat, de még érzékeli a külvilágot, hallja a hangokat, épp ezért fontos, hogyan telik az a bizonyos százhúsz perc. Mi általában egy külön helyiségbe toljuk a halottat, ha a hozzátartozó épp a kórházban van, akkor így van lehetőségük elbúcsúzni egymástól – osztotta meg velünk az egyik budapesti kórház intenzív osztályán dolgozó Éva munkájának ezt a szomorú részét.

– Előfordult, hogy úgy éreztem, többet tehettem volna a betegemért az ápolása során, és ezt a két órát használtam fel arra, hogy bocsánatot kérjek tőle ezért, és éreztem, ahogy szorítja közben a kezem.

Tudják, hogy jön a halál

Anett tíz éve dolgozik egy Somogy megyei kórház krónikus belgyógyászati osztályán, ahol évente átlagosan száz beteg hal meg. A harmincas évei elején járó nővér megosztotta velünk hátborzongató tapasztalatait.

– Amikor annak idején munkába álltam, a realitások embere voltam, nem túlságosan hittem a misztikumban. Csak legyintettem, amikor egy beteg elköszönt tőlem vagy csak megjegyezte: ma meghalok, nővérke. Jól volt, semmi előjele nem volt a halálának, mégis bekövetkezett. Aztán amikor ez egymás után többször előfordult, elgondolkodtam. Soha nem felejtem el Karcsi bácsit. Három hónapig feküdt az osztályon, rákos volt. Nagyon a szívemhez nőtt, sokat beszélgettünk. Nem félt a haláltól, miközben én mindig összerezzentem, ha szóba hozta. Azt mondta, ha elmegy, jelez majd nekem valahogy, hogy van-e okom a félelemre. Ráhagyóan bólintottam. A halála napján azzal fogadott, hogy vacsorázni már odaát fog. Délután három órakor meghalt. Nem sokkal később a kórterme ablaka kinyílt, pedig el volt fordítva a nyitókar. Odakint esett, az esőcseppek jólesően simogatták a bőröm, mikor becsuktam az ablakot, majd pár perc múlva újra kinyílt. Heteken keresztül, minden műszakomban egyszer, pontban három órakor kinyílt ugyanaz az ablak, és soha nem volt rossz érzésem miatta.

Kísértetbuli a folyosón

Imre egy Veszprém megyei kórház szintén belgyógyászati osztályán teljesít szolgálatot. A gyermekei miatt általában éjszaka dolgozik, és azt állítja, olykor hatalmas bulit csapnak a kísértetek.

– Többször előfordult, hogy a kezelő ajtaja óriási robajjal ki-be csukódott, megszólalt a telefon, de nem jelzett hívót a készülék, majd keserves nyögés hallatszott a vonalban. Az sem ritka, hogy kollégáimmal a folyosón érinthetetlen, pizsamába öltözött alakokat látunk, akik gyorsan változtatják a helyüket. Mégsem félünk, a szellemek barátságosak.

És hogy mindezekre lehet-e logikus magyarázat? Talán igen, talán nem. Az igazság valóban odaát van, amit csak abban a pillanatban tudunk meg, amikor elérkezik a mi időnk.

Kristóf tudja

Németh Kristóf édesapja évekkel ezelőtt, nem sokkal a színész kisfia, Lóci születése után halt meg. A színész korábban elmesélte lapunknak, hogy apukája pontosan tudta, elérkezett az ideje.

Arra kért, készítsem elő az útlevelét, mert látta a nevét a kórházi falra kifüggesztett utazási listáján. Azt hittem, félrebeszél, de nem. Valóban elutazott.

Bors
*
Van aki hiszi, van aki nem. Aki abban hisz, hogy távozásakor van aki várja őt a túlparton, annak az embernek könnyebb az átutazása... Aki nem hiszi, annak magányosabb, sőt félelmetesebb az ismeretlen Másik Világtól. Van aki a hitébe kapaszkodik, van aki már semmiben nem tud hinni. Vallom, hogy és fontosnak tartom, hogy mindig és mindenkor találjuk meg a megfelelő kapaszkodóinkat. Az életünket csak így tudjuk, meg, sőt - túlélni. Hiszek abban, hogy abból a Másik Világból vigyáznak ránk, ha hiszünk benne, akkor (talán) könnyebben vészeljük át a veszteségeinket... Nekem mindenképpen EZ az (egyik) kapaszkodóm.
images
 
Nem felek a halaltol termeszetes esemeny szuletunk elunk es meghalunk. Az agonizalastol annal inkabb felek foleg ha nem rovid lesz.
Sok rokon ismeros barat halt meg es majd mindegyik megigerte hogy tudatni fogja mi van odaat...........de pusztaba kialtott szo maradt mert senki egy mukkot nem uzent vagy szellemjarasba kezdett es akar egy pici jelent is kuldott volna.

Sajnos nincs eletbitositas az eletemre ujabban, megigerem hogy fogok uzeni ha van valami jo parti odaat.
 
Hogy én hányszor halottam már ezt.Indokolt esetben hívták, mégis.

Az ablak is kinyílott és mindez télen
*
Most, ha hitetlen lennék azt írnám, hogy a magyar kórházak műszaki állapotai olyan rosszak, hogy a falban lévő vezetékek elrothadtak, talán a falban még kóbor áram is rohangál... Az ablakok azért nyílnak ki, mert a kilincsek is elrothadtak, sőt lassan már ki is esnek, talán már nincsenek meg sem...
De nem, fentieknek vannak valóság alapjuk. Tudom. Hiszek benne.
 
*
Most, ha hitetlen lennék azt írnám, hogy a magyar kórházak műszaki állapotai olyan rosszak, hogy a falban lévő vezetékek elrothadtak, talán a falban még kóbor áram is rohangál... Az ablakok azért nyílnak ki, mert a kilincsek is elrothadtak, sőt lassan már ki is esnek, talán már nincsenek meg sem...
De nem, fentieknek vannak valóság alapjuk. Tudom. Hiszek benne.
Azt, hogy az életünk nem kizárólag az anyaghoz kapcsolódik, tudom. A cikkben szereplő esetekkel kapcsolatban viszont erős fenntartásaim vannak. :)
 


Tudjuk mi az élet?


“....Látszat e világ, s csak a szelét markolod,
a gyarlót, a kétest, a múlót s pusztulót;
képzeld, hogy ami van, az nem is létezik,
és ami nincs, az van, de fel nem foghatod.....”

“...A halált fájdalmasnak, nehéznek gondolják a legtöbben. Akik megtapasztalták, azt mondják, egyáltalán nem olyan félelmetes, mint ahogyan a fizikai világban érzékeled. Elköszönni a szeretteidtől sem olyan súlyos és végérvényes, mint amilyennek a legtöbben vélik. Akik visszatértek, pontosan tudják, a Fényben hamarosan újra találkozhatnak elhunyt szeretteikkel...”
 
Utoljára módosítva:
Biztos a Zorbán tehet erről is. :)
*
Pontosan. Mert szét rothadnak a villanyvezetékek a falban, mert leesik az ablak, mert kiszakad az ajtó, szó szerint az "ima" tartja össze talán még a falakat is. Persze, a jelenlegi meg- és kiválasztott prof. akinek ima helyett tennie kellene az eü. dolgaiért - inkább imádkozik - mint tenne. Hát persze, hogy ez a rendszer... Nem másik. No meg persze, Romániába építik a kórházakat, óvodákat, itthon pedig a pusztulat. No persze, ne panaszkodjak, mert vannak bőven magánklinikák is. Csak sokan nem tudják megfizetni.
A Honvéd kórház sürgősségi osztályára pedig csak az ellenséget szabad oda fuvarozni, tutti, hogy meghal, meg a nem szeretett családtagokat. A rászorultaktól érzékeny búcsút kell venni, már befuvarozáskor, mert lehet, hogy ott leheli ki a lelkét a folyosón, mert a nagy tekintélyű zacher dr. meg sem nézi, sőt meg sem nézeti... mondván, nincs semmi baja a szerencsétlennek. A továbbiakat nem írom, mert dühös vagyok. Te, aki olvasod ezeket a sorokat, megérted az indulataimat.... miért.
 
*
Tehát ne keressek, mert nem is találok szellemeket? Hááát, elgondolkoztam ezen. De szeretem a meséket.

A meséket én is szeretem, írtam már kísértetről is amúgy... Az azonban hogy szeretem a meséket, nem okvetlenül jelenti hogy hiszek is bennük, tudod.

Amióta bebizonyítottam hogy a Világunk csak egyfajta komputeres szimuláció egy rajta „kívüli”, s emiatt „nagyobb” világban (erről könyvet is írtam, letölthető ingyen ((angolul...))) ), azóta nem merem állítani hogy a szó szokásos értelmében abszolút ateista volnék, e szimulációs hipotézisbe (bár számomra nem hipotézis hanem tény, annyira komolyan veszem) simán belefér még a lélekvándorlás is! (bizonyos esetekben). Sajnos azonban el kell csüggesszelek Bojana, mert a kísértetek még ezen hipotézisembe se férnek bele, azok még e szimulációs világképbe se férnek bele...
Illetve, olyasmi lehet hogy a „külső”, „igazi” világból jön valamiféle „látogató” közénk ideiglenesen (persze nem igazából ő maga jön, hanem csak egy „karaktert” tesz be magáról a világunkba), és ez viselkedhet úgy, mint akár egy kísértet is. De ez akkor se olyan „igazi” kísértet, mert nem valamely meghalt rokonunk vagy ismerősünk szelleme, hanem inkább afféle különleges „idegen”, „szellemi lény” a mi szemszögünkből, aki velünk semmiféle rokoni vagy más kapcsolatban sincs.

Szóval bocs, de előbb fogok hinni az újjászületésben, mint a kísértetekben...

Csodákat amúgy jó keresni, érdekes szórakozás, és frissen tartja az elmét is. Hozzásegíthet a világ jobb megismeréséhez is, meg hasznos felfedezésekhez... Nincs ezzel semmi baj. A csodakeresés azonban nem szabad hogy azonos legyen a vakhittel.
 
A meséket én is szeretem, írtam már kísértetről is amúgy... Az azonban hogy szeretem a meséket, nem okvetlenül jelenti hogy hiszek is bennük, tudod.

Amióta bebizonyítottam hogy a Világunk csak egyfajta komputeres szimuláció egy rajta „kívüli”, s emiatt „nagyobb” világban (erről könyvet is írtam, letölthető ingyen ((angolul...))) ), azóta nem merem állítani hogy a szó szokásos értelmében abszolút ateista volnék, e szimulációs hipotézisbe (bár számomra nem hipotézis hanem tény, annyira komolyan veszem) simán belefér még a lélekvándorlás is! (bizonyos esetekben). Sajnos azonban el kell csüggesszelek Bojana, mert a kísértetek még ezen hipotézisembe se férnek bele, azok még e szimulációs világképbe se férnek bele...
Illetve, olyasmi lehet hogy a „külső”, „igazi” világból jön valamiféle „látogató” közénk ideiglenesen (persze nem igazából ő maga jön, hanem csak egy „karaktert” tesz be magáról a világunkba), és ez viselkedhet úgy, mint akár egy kísértet is. De ez akkor se olyan „igazi” kísértet, mert nem valamely meghalt rokonunk vagy ismerősünk szelleme, hanem inkább afféle különleges „idegen”, „szellemi lény” a mi szemszögünkből, aki velünk semmiféle rokoni vagy más kapcsolatban sincs.

Szóval bocs, de előbb fogok hinni az újjászületésben, mint a kísértetekben...

Csodákat amúgy jó keresni, érdekes szórakozás, és frissen tartja az elmét is. Hozzásegíthet a világ jobb megismeréséhez is, meg hasznos felfedezésekhez... Nincs ezzel semmi baj. A csodakeresés azonban nem szabad hogy azonos legyen a vakhittel.
*
Köszönöm az épületes eszmefuttatást, de ha megvetsz is, nem mondom azt, hogy nem hiszek...
 
*
Köszönöm az épületes eszmefuttatást, de ha megvetsz is, nem mondom azt, hogy nem hiszek...
Az nem baj ha valaki hisz, csak jól kell megválassza hogy miben hisz. Van amiben én is hiszek. Például van előttem épp most egy jókora műanyagdoboz, tele friss eperrel, és most e pillanatokban én halálkomolyan hiszem, de tényleg mélységes meggyőződéssel, hogy amint e postot elküldtem a CH-ra, azonnal eszem belőle még legalább egy, de inkább több szem epret!
 
*
Köszönöm az épületes eszmefuttatást, de ha megvetsz is, nem mondom azt, hogy nem hiszek...
a szellemekben? meg a hazajáró lelkekben?
Amit először írtál: a szeretteink odaát várnak.
Az egy lelki igény jól le írtad.
Na de várkastélyok kóbor szellemeieik nem tudnak nyugovóra térni míg meg nem bocsájtják elkövetett bűneiket.
Vagy míg meg nem csókoltak egy békát?
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,739
Tagok
615,332
Legújabb tagunk
Kecskés Loretta
Oldal tetejére