Halott betegek szellemei járnak a magyar kórházakban

Elképesztő a szellemjárás a kórházakban, ahol a háborgó holt lelkek megnyugvásra várnak vagy épp segítik a személyzet további munkáját – állítják egymástól függetlenül a kórházi dolgozók.

Ok nélkül becsapódó kórházi ajtók, érintés nélkül kinyíló ablakok, folyamatosan csengő nővérhívók, libabőrössé tevő lágy fuvallatok, határozott, de mégis gyengéd simogatások a nővérkék arcán, az életből egymás után, meghatározott ritmusban távozó betegek…

Furcsa, megmagyarázhatatlan jelenségek, melyekre az ésszerűség határait átlépve, csupán egy magyarázatot találnak a nővérek: szellemek uralják a kórházakat. Tudni kell, kevés olyan hivatás létezik, amelynek művelőire jobban illene a megállapítás: két lábbal állnak a földön.

Ki nyomkodja a nővérhívót?

Minél öregebb egy kórházi épület, annál több tragikus sors történetét őrzik a falak, és annál több lélek kísért a személyzet és a gyógyulni vágyó betegek között. Sok-sok jel utal arra, hogy a kézzel fogható világgal párhuzamosan egy szellemvilág is intenzív életet él az épületekben – állítják a kórházi dolgozók.

Anikó tizenöt éve dolgozik egy fővárosi kórház baleseti sebészeti osztályán, ahol megdöbbentő esetek szem- és fültanúja.



1009199_thinkstockphotos-495951518.jpg

Rendszeresen előfordul, hogy az üres kórtermekben is megszólal a nővérhívó. Kinyomjuk, majd újra és újra megszólal, pedig ezt csak intenzív nyomással lehet elérni. A hatos kórteremben a csap mellett akkor is sípol a csengő, ha az ágy mellett állunk és senki nem ér hozzá.

A régi nővérektől tudom, hogy azon a helyen hosszú szenvedés után, egy középkorú férfi halt meg. Haláláig hiába várta a hozzátartozóit. Talán most is őket várja. Nem bánt senkit, csak időnként jelentkezik. Számomra mégis az a legmegdöbbentőbb, amikor a betegek hármasával távoznak. Ha egy beteg meghal, tudjuk, hogy maximum egy héten belül két másik is követi. Kezdő nővérként ezt nem akartam elhinni, aztán megtapasztaltam. Nálunk tényleg hármasával mennek a túlvilágra.

Mesél az onkológus

Nem szeretné, ha kinevetnék a kollégái, így a nevét nem vállalja az az ötvenes éveiben járó onkológus, aki azt állítja, betegei menetrendszerűen felkeresik a haláluk után. A szellemek nem mennek vele haza, de a kórházban gyakorta kísértik.

Többször is álmodtam velük, láttam az alakjukat a folyosón, és előfordult, hogy éreztem az arcomon egy néni simogatását, miközben hallottam a hangját. Két héttel ezelőtt egy évek óta halott páciensem alakja bukkant fel, ment előttem és az egyik kórterembe vezetett. Épp időben érkeztem, hogy az ott fekvő beteget megmentsem.

Van még két órátok

És ennyi. A halál beállta X óra Y perc – mondja az orvos, mielőtt végleg lezárja betege szemét. Vagy mégsem?

– A halál beállta után még két óráig nem engedjük elvinni a testet a patológiára. Ennyi idő kell ahhoz, hogy az életfunkciók végleg megszűnjenek. Az elhunyt már nem érez fájdalmat, de még érzékeli a külvilágot, hallja a hangokat, épp ezért fontos, hogyan telik az a bizonyos százhúsz perc. Mi általában egy külön helyiségbe toljuk a halottat, ha a hozzátartozó épp a kórházban van, akkor így van lehetőségük elbúcsúzni egymástól – osztotta meg velünk az egyik budapesti kórház intenzív osztályán dolgozó Éva munkájának ezt a szomorú részét.

– Előfordult, hogy úgy éreztem, többet tehettem volna a betegemért az ápolása során, és ezt a két órát használtam fel arra, hogy bocsánatot kérjek tőle ezért, és éreztem, ahogy szorítja közben a kezem.

Tudják, hogy jön a halál

Anett tíz éve dolgozik egy Somogy megyei kórház krónikus belgyógyászati osztályán, ahol évente átlagosan száz beteg hal meg. A harmincas évei elején járó nővér megosztotta velünk hátborzongató tapasztalatait.

– Amikor annak idején munkába álltam, a realitások embere voltam, nem túlságosan hittem a misztikumban. Csak legyintettem, amikor egy beteg elköszönt tőlem vagy csak megjegyezte: ma meghalok, nővérke. Jól volt, semmi előjele nem volt a halálának, mégis bekövetkezett. Aztán amikor ez egymás után többször előfordult, elgondolkodtam. Soha nem felejtem el Karcsi bácsit. Három hónapig feküdt az osztályon, rákos volt. Nagyon a szívemhez nőtt, sokat beszélgettünk. Nem félt a haláltól, miközben én mindig összerezzentem, ha szóba hozta. Azt mondta, ha elmegy, jelez majd nekem valahogy, hogy van-e okom a félelemre. Ráhagyóan bólintottam. A halála napján azzal fogadott, hogy vacsorázni már odaát fog. Délután három órakor meghalt. Nem sokkal később a kórterme ablaka kinyílt, pedig el volt fordítva a nyitókar. Odakint esett, az esőcseppek jólesően simogatták a bőröm, mikor becsuktam az ablakot, majd pár perc múlva újra kinyílt. Heteken keresztül, minden műszakomban egyszer, pontban három órakor kinyílt ugyanaz az ablak, és soha nem volt rossz érzésem miatta.

Kísértetbuli a folyosón

Imre egy Veszprém megyei kórház szintén belgyógyászati osztályán teljesít szolgálatot. A gyermekei miatt általában éjszaka dolgozik, és azt állítja, olykor hatalmas bulit csapnak a kísértetek.

– Többször előfordult, hogy a kezelő ajtaja óriási robajjal ki-be csukódott, megszólalt a telefon, de nem jelzett hívót a készülék, majd keserves nyögés hallatszott a vonalban. Az sem ritka, hogy kollégáimmal a folyosón érinthetetlen, pizsamába öltözött alakokat látunk, akik gyorsan változtatják a helyüket. Mégsem félünk, a szellemek barátságosak.

És hogy mindezekre lehet-e logikus magyarázat? Talán igen, talán nem. Az igazság valóban odaát van, amit csak abban a pillanatban tudunk meg, amikor elérkezik a mi időnk.

Kristóf tudja

Németh Kristóf édesapja évekkel ezelőtt, nem sokkal a színész kisfia, Lóci születése után halt meg. A színész korábban elmesélte lapunknak, hogy apukája pontosan tudta, elérkezett az ideje.

Arra kért, készítsem elő az útlevelét, mert látta a nevét a kórházi falra kifüggesztett utazási listáján. Azt hittem, félrebeszél, de nem. Valóban elutazott.

Bors
 
A cikket elolvastam. A hozzászólásokba inkább csak beleolvastam.
Elől járóban, két évet dolgoztam egy sebészeti és urológiai osztályon, utána nagyjából 13 évet intenzív osztályon. Tehát sok beteget láttam "elmenni" erről a világról. A betegeim közül senki sem jött vissza "kísérteni". Nem voltak a cikkben leírt élményeim (ok nélkül megszólaló nővérhívó, kinyíló ablak). Viszont, 2017-ben "elment" az én drága Édesanyám. Néhány hónap múlva megvolt a hagyatéki tárgyalás. Amikor a bankban intézkedtem, be kellett volna vinni egy papírt. Kerestem, de nem találtam. Másnap, amikor munkából hazajöttem, a papír ott volt az asztalon......... Nem magyarázom! De ez tény!
 
Ne csak azt nézzük mit mond azt is ki mondja.a Bors
Ez már minősíti is az írást
Vagyis bulvársajtó
Van még lejjebb pl. a fake news

Nem az a probléma, hogy a Bors írta meg. Az a probléma, hogy az ilyen jellegű témák még mindig csak a bulvársajtóban szerepelnek.

Pedig a “tudomány” legfontosabb feladata lenne, hogy elsősorban az emberi megtapasztalásokat vizsgálja, és ne nézze, vagy minősítse hülyének azokat, akik valamilyen paranormális jelenséggel találkoznak.

Mert azok vannak. És nem a személyeket, hanem a jelenségek mibenlétét kellene vizsgálni.

https://canadahun.com/blogbejegyzes/a-titkok-titka-titkosítva.11059/
 
, és ne nézze, vagy minősítse hülyének azokat, akik valamilyen paranormális jelenséggel találkoznak.
Egész nyugodtan.
Nem kell siettetni a befogadottságot.Várják ki az idejüket.
Legjobb bizonyíték a tapasztalás.
Ehhez pedig igen sok és gyakori eset kell.
Nem elég egy könyv vagy egy egy cikk.
Ha majd a piacon és a lángososnál is látod eljött az idő.
A 7 buszon naponta.Akkor eljött az idő
Addig mulatságnak neked itt a cikk.
Most jöhet a szokásos: ez a baj amaz a baj.
Nem baj ez
A bors meg egy hiteltelen bulvársajtó
És minden bulvár hiteltelen
Réges régen olvastam: kétfejű borjú született Somogyban
Aztán kiderült ilyen témákat akkor dobnak be ha nincs téma
Úgyse ment le senki Somogyba meggyőződni a kétfejű borjúról.
Létezhet de az újság hazudott.
Esti hírlap 1965

Az alábbi nem kétfejű borjú hanem egy nő ufóval találkozott
 
Utoljára módosítva:
Saját tapasztalatom:

Anyósomat az idén áprilisban eszméletlenül találtuk otthon, mentő bevitte a sürgősségire, ahol észhez tért. Körülnézett, tudta hol van, - soha nem panaszkodott semmire, hogy fájna neki, - és azt mondta "Én innen már nem megyek ki." Nem akartuk elhinni, azt gondoltuk arra gondol, hogy ma éjjel bent tartják.
Aztán valóban bent tartották, és 2 nap múlva meghalt.
Az érdekessége a dolognak az, hogy Ő sem hitt soha semmi ilyesmiben, de a halála előtti napon azt mondta, " Menjetek haza, én teljesen rendben vagyok, ne aggódjatok miattam, jó helyre kerülök." Közben mosolygott, és aztán elaludt.
A halála nem volt szerencsére fájdalmas, elaludt. Pedig a vizsgálatok szerint irtózatos fájdalmakat kellett kiállnia, amin Mi nagyon csodálkoztunk, hiszen nem vettük észre hogy szenvedne, vagy fájdalmai lennének. Vidám volt az utolsó percig.
Otthon a konyhában az óra 11.10- kor megállt, akkor halt meg. Azóta is ott áll, nem megy tovább, pedig cseréltünk benne elemet, nincs semmi baja.
Néha bekapcsol a szobájában magától a tv, úgy, hogy senki sincs otthon, arra megyünk haza, hogy a szobájában megy a tv.
Lehet nevetni, megkövezni, de ez valóban így történik. Mind a mai napig.
 
Biztos vagy benne, hogy te jól választottál?
Igen. Ha ezzel a szimulációs hitemre gondolsz, akkor igen. Evégre én magam jöttem rá, bebizonyítva, hogy például a relativitáselméletből ismert idődilatációra amiatt van szükség, mert másképp a szimuláció futása túl lassú volna! Levezettem az egészet képletekkel. Ez döntő mértékben alapozta meg a hitemet. Emiatt, ez nálam már nem is annyira hit, mint inkább tudás, mert bizonyítékon alapszik!

Valaki régen azt mondta, hogy "csak abban a statisztikában hiszek amit én magam hamisítok”. Ehhez hasonlóan, én azt mondom: „Én abban a vallásban hiszek, amit magam találok ki”.

És ez a legjobb. Így olyan módon lehetek hívő, hogy mégsem kell behódolnom semmiféle egyháznak vagy papnak, nem mások gondolkodnak a saját fejemmel, megmarad a teljes szabadságom...
 
Igen. Ha ezzel a szimulációs hitemre gondolsz, akkor igen. Evégre én magam jöttem rá, bebizonyítva, hogy például a relativitáselméletből ismert idődilatációra amiatt van szükség, mert másképp a szimuláció futása túl lassú volna! Levezettem az egészet képletekkel. Ez döntő mértékben alapozta meg a hitemet. Emiatt, ez nálam már nem is annyira hit, mint inkább tudás, mert bizonyítékon alapszik!

Valaki régen azt mondta, hogy "csak abban a statisztikában hiszek amit én magam hamisítok”. Ehhez hasonlóan, én azt mondom: „Én abban a vallásban hiszek, amit magam találok ki”.

És ez a legjobb. Így olyan módon lehetek hívő, hogy mégsem kell behódolnom semmiféle egyháznak vagy papnak, nem mások gondolkodnak a saját fejemmel, megmarad a teljes szabadságom...

Szimuláció, vagy nem szimuláció, teljesen mindegy. A lényeg, hogy valamilyen formában teremtve vagyunk. Teremtve vagyunk egy olyan világgal együtt, amely világot a materialista szemlélet kénye kedvére hazudja nekünk.

Ez a szimuláció egy olyan "Világ" lehet, mint pl. a mi életünkben a pilótáknak a szimulátor. Be kell szállni, és a programozók majd megmondják, hogy neked milyen feladatokat kell megoldani. De tudjuk, hogy aki a szimulátorba beszáll, annak, amíg ki nem száll belőle, a szimulátor jelenti a VALÓSÁGOT.

És, mikor kiszáll a pilótanövendék., le van izzadva, ki van merülve, mert hiszen neki egy traumát jelentett a "gyakorlat". Mint annak a sok idős embernek, aki élete sokadik éveiben már szinte kéri a Teremtőt, hogy vessen véget a Föld-i vesszőfutásának....

A földi élet lényege pedig az érzelmek megtapasztalása, melyre a léleknek valószínűleg csak a fizikai testben van lehetősége, ahogyan ezt sok nagy gondolkodó már kifejtette. Először talán Plátón volt az, aki külön választotta a test és a lélek fogalmát.

És azt sokan mondják, hogy a mi valóságosnak vélt Világunkban eltöltött idő a lélek fejlődését szolgálja. A mi Világunk egy szimulátor.

Ezért talán jobban kellene vizsgálni a tudománynak is, - amit előzőleg már írtam -, hogy mik is azok a jelenségek, melyekről - köszönet Nekik - ezen a topikon is beszámolnak embertársaink.

Hiszen valószínűleg azok a Léleknek egyfajta megnyilvánulásai....

És, hogy valóságosak, az nem vitatható. Hiába próbálják mindenáron az asztal alá söpörni a "tudományosságok"......

http://www.nderf.org/Hungarian/valerie_hke.htm
 
Utoljára módosítva:
Szimuláció, vagy nem szimuláció, teljesen mindegy. A lényeg, hogy valamilyen formában teremtve vagyunk. Teremtve vagyunk egy olyan világgal együtt, amely világot a materialista szemlélet kénye kedvére hazudja nekünk.

Ez a szimuláció egy olyan "Világ" lehet, mint pl. a mi életünkben a pilótáknak a szimulátor. Be kell szállni, és a programozók majd megmondják, hogy neked milyen feladatokat kell megoldani. De tudjuk, hogy aki a szimulátorba beszáll, annak, amíg ki nem száll belőle, a szimulátor jelenti a VALÓSÁGOT.

És, mikor kiszáll a pilótanövendék., le van izzadva, ki van merülve, mert hiszen neki egy traumát jelentett a "gyakorlat". Mint annak a sok idős embernek, aki élete sokadik éveiben már szinte kéri a Teremtőt, hogy vessen véget a Föld-i vesszőfutásának....

A földi élet lényege pedig az érzelmek megtapasztalása, melyre a léleknek valószínűleg csak a fizikai testben van lehetősége, ahogyan ezt sok nagy gondolkodó már kifejtette. Először talán Plátón volt az, aki külön választotta a test és a lélek fogalmát.

És azt sokan mondják, hogy a mi valóságosnak vélt Világunkban eltöltött idő a lélek fejlődését szolgálja. A mi Világunk egy szimulátor.

Ezért talán jobban kellene vizsgálni a tudománynak is, - amit előzőleg már írtam -, hogy mik is azok a jelenségek, melyekről - köszönet Nekik - ezen a topikon is beszámolnak embertársaink.

Hiszen valószínűleg azok a Léleknek egyfajta megnyilvánulásai....

És, hogy valóságosak, az nem vitatható. Hiába próbálják mindenáron az asztal alá söpörni a "tudományosságok"......

http://www.nderf.org/Hungarian/valerie_hke.htm

Vizsgálgathatunk különböző dolgokat, igen, de van itt két de.

1. DE az, hogy te nem olvastad az elméletemről írt könyvemet, emiatt attól tartok az ahogy te elképzeled a világunkat mint „szimulátort”, az drámaian eltér attól, ahogyan én képzelem el. Különben @setni barátom se olvasta, emiatt is pfhúúúzik, hívén hogy na ez lett az egykori nagy ateizmusomból, és most csinálom inkább a misztikának a propagandát... Holott szerintem ha valami hithű keresztény elolvassa amit írtam, legszívesebben azonnal kiátkozna érte... Megjegyzem, vajmi kevés olyan gondolat van benne ami a szokásos értelemben misztikus lenne, majdnem az egész első fele például számítástechnikai emélkedésekből áll, beleértve bizonyos képleteket is.

2. A másik DE, az az, hogy oké, kutassunk bármit bátran, még feltételezett misztikus jelenségeket is, oké, benne vagyok! DE az hogy kutassuk, az nem azonos azzal, hogy kapásból hiszünk is benne!
A kutatás nem azt jelenti, hogy van egy szép elméletem, hiszek benne, összekapirgálok pár sovány bizonyítékszerűséget hozzá, ami tény meg ennek ellentmond azt a szőnyeg alá söpröm. Tehát oké, vizsgálgathatjuk tudományos alapossággal azt a teóriát is akár hogy vannak-e kísértetek. Rakjuk tele műszerekkel az állítólagos kísértetjárta kastélyokat és más helyeket, vizsgáljuk biofeedback-kel a kísértetek által gyakran látogatott emberek életfunkcióit, és még rengeteg módszert említhetek. Még ha nem találunk egy szál kísértetet se, akkor is sokat tanulhatunk efféle vizsgálódásokból.

Ezt mind lehet. Addig azonban amíg e vizsgálatok nem hoznak cáfolhatatlan eredményt, nem állíthatjuk hogy kísértetek (vagy más amit vizsgálunk) igenis VANNAK. Addig csak annyit mondhatunk, hogy „mutatkoznak bizonyos jelek a jelenség létezésére, mely jelek indokolják a komoly vizsgálatot”. És kész, ennyi!

Ettől még te hihetsz kísértetekben vagy akármiben, én is, más is, azonban amint vizsgálatokra kerül sor, leghelyesebb ha a vizsgálatot végző tudósnak olyan embert jelölünk ki, aki a lehető leghatározottabban nem hisz az egészben, különben félő, hogy félreérti és értelmezi a vizsgálati eredményeket. befolyásolván a saját vágyaitól, hogy igazolja a szívének kedves hipotézist!
 
Vizsgálgathatunk különböző dolgokat, igen, de van itt két de.

1. DE az, hogy te nem olvastad az elméletemről írt könyvemet, emiatt attól tartok az ahogy te elképzeled a világunkat mint „szimulátort”, az drámaian eltér attól, ahogyan én képzelem el. Különben @setni barátom se olvasta, emiatt is pfhúúúzik, hívén hogy na ez lett az egykori nagy ateizmusomból, és most csinálom inkább a misztikának a propagandát... Holott szerintem ha valami hithű keresztény elolvassa amit írtam, legszívesebben azonnal kiátkozna érte... Megjegyzem, vajmi kevés olyan gondolat van benne ami a szokásos értelemben misztikus lenne, majdnem az egész első fele például számítástechnikai emélkedésekből áll, beleértve bizonyos képleteket is.

2. A másik DE, az az, hogy oké, kutassunk bármit bátran, még feltételezett misztikus jelenségeket is, oké, benne vagyok! DE az hogy kutassuk, az nem azonos azzal, hogy kapásból hiszünk is benne!
A kutatás nem azt jelenti, hogy van egy szép elméletem, hiszek benne, összekapirgálok pár sovány bizonyítékszerűséget hozzá, ami tény meg ennek ellentmond azt a szőnyeg alá söpröm. Tehát oké, vizsgálgathatjuk tudományos alapossággal azt a teóriát is akár hogy vannak-e kísértetek. Rakjuk tele műszerekkel az állítólagos kísértetjárta kastélyokat és más helyeket, vizsgáljuk biofeedback-kel a kísértetek által gyakran látogatott emberek életfunkcióit, és még rengeteg módszert említhetek. Még ha nem találunk egy szál kísértetet se, akkor is sokat tanulhatunk efféle vizsgálódásokból.

Ezt mind lehet. Addig azonban amíg e vizsgálatok nem hoznak cáfolhatatlan eredményt, nem állíthatjuk hogy kísértetek (vagy más amit vizsgálunk) igenis VANNAK. Addig csak annyit mondhatunk, hogy „mutatkoznak bizonyos jelek a jelenség létezésére, mely jelek indokolják a komoly vizsgálatot”. És kész, ennyi!

Ettől még te hihetsz kísértetekben vagy akármiben, én is, más is, azonban amint vizsgálatokra kerül sor, leghelyesebb ha a vizsgálatot végző tudósnak olyan embert jelölünk ki, aki a lehető leghatározottabban nem hisz az egészben, különben félő, hogy félreérti és értelmezi a vizsgálati eredményeket. befolyásolván a saját vágyaitól, hogy igazolja a szívének kedves hipotézist!
Ezek a vélemény cserék nagyon sokszor adnak félreértésekre okot, hiszen a kommunikáció pár mondatokkal nehézkes. Én így értem, te úgy érted, így gondoltam, nem azt értetted, stb.

Témánál maradva: sokan vallják, hogy a földi élet egy szimuláció. Vagy, ahhoz hasonlítható. Ha te erről az elképzeléseidről könyvet írtál, az azt jelenti, te is kutatod, hogy mi is lehet az élet. Ez elismerésre méltó.

Azt viszont nem értem, ha valakinél a fennálló tudományos tanok az elfogadhatók, miért olvasgat ilyen oldalakon?

Pl.: Eben Alexander idegsebész:

“......A tudományos közösség egyes tagjai, akik vállalták a materialista világnézetet, újra és újra ragaszkodnak ahhoz, miszerint a tudomány és a spiritualitás együtt nem létezhet. Tévednek."

Hát persze, hogy azok a "tudományos szkeptikusok" halálosan tévednek szinte mindenben, amit állítanak, vagy támogatnak. De a legnagyobb hiba az egészben az, hogy a saját lelkük létezését is tagadják. Mondani sem kell, hogy mindannyian kudarcot fognak vallani az emberi tapasztalás nevű szimulációban, és szembe fognak nézni az ítélettel. Istenem, micsoda meglepetés lesz ezeknek a szomorú lelkeknek, amikor elérkezik az a nap!........"

A részleteket, a lényeget nem tudjuk. Azt viszont nehéz lenne vitatni, hogy nem csak test létezik, és nem is a test, hanem a lelek az, ami elsődleges.

Maharishi:

“...Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át...”

Azt pedig nem teheti meg egy tudomany, hogy ami nem fér a materializmus keretei közé, azt egyszerűen félre söpri...
 
Ezek a vélemény cserék nagyon sokszor adnak félreértésekre okot, hiszen a kommunikáció pár mondatokkal nehézkes. Én így értem, te úgy érted, így gondoltam, nem azt értetted, stb.

Témánál maradva: sokan vallják, hogy a földi élet egy szimuláció. Vagy, ahhoz hasonlítható. Ha te erről az elképzeléseidről könyvet írtál, az azt jelenti, te is kutatod, hogy mi is lehet az élet. Ez elismerésre méltó.

Azt viszont nem értem, ha valakinél a fennálló tudományos tanok az elfogadhatók, miért olvasgat ilyen oldalakon?

Pl.: Eben Alexander idegsebész:

“......A tudományos közösség egyes tagjai, akik vállalták a materialista világnézetet, újra és újra ragaszkodnak ahhoz, miszerint a tudomány és a spiritualitás együtt nem létezhet. Tévednek."

Hát persze, hogy azok a "tudományos szkeptikusok" halálosan tévednek szinte mindenben, amit állítanak, vagy támogatnak. De a legnagyobb hiba az egészben az, hogy a saját lelkük létezését is tagadják. Mondani sem kell, hogy mindannyian kudarcot fognak vallani az emberi tapasztalás nevű szimulációban, és szembe fognak nézni az ítélettel. Istenem, micsoda meglepetés lesz ezeknek a szomorú lelkeknek, amikor elérkezik az a nap!........"

A részleteket, a lényeget nem tudjuk. Azt viszont nehéz lenne vitatni, hogy nem csak test létezik, és nem is a test, hanem a lelek az, ami elsődleges.

Maharishi:

“...Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át...”

Azt pedig nem teheti meg egy tudomany, hogy ami nem fér a materializmus keretei közé, azt egyszerűen félre söpri...

Hááát... tudod az a gond, hogy nem vagyok benne biztos, tudod-e egyáltalán, miféleképp is működhet egy számítógépes világszimuláció legalább nagy vonalakban! Ezzel nem bántani akarlak, de te állandóan a lélekkel jössz. Holott szó sincs róla hogy egy világszimuláció feltételezné, hogy muszáj beleépítenünk az abban szereplő lények számára lelket!

Ugyanis, ha nagyon de nagyon, végletekig leegyszerűsítve óhajtom elmagyarázni, akkor ugye az van, hogy a világunk atomokból (illetve általánosabban: elemi részekből) áll, amiknek vannak bizonyos tulajdonságai ugye, s ha ezek egymás közelébe kerülnek akkor hatnak egymásra így vagy úgy: megváltozik a sebességük, irányuk, netán átalakulnak valami más részecskévé, stb. Hogy ezek pontosan hogyan, mikor, miként történnek, azt ugye a tudomány vizsgálja.

Na most egy világszimulációnál nyilván az lenne, hogy a számítógépben „leprogramozunk” néhány millió-milliárdszor millió-millió-millió... (folytasd nagyon sokáig a milliók felsorolását...) úgynevezett „adatstruktúrát”, mely struktúrák - tekintsd őket egyszerűen egy-egy táblázatnak mely táblázat nagyjából néhány tucat számot tartalmaz - azt tárolják, hogy az általuk „megszemélyesített” részecske épp milyen állapotban van. Ezek felelnek meg tehát a szimulált elemi részeknek.

A számítógépen futó program pedig semmi mást nem csinál, mint hogy őrületes sebességgel állandóan e számhalmazokat olvassa, s amikor úgy találja hogy valamelyik részecske most valamiképp „hat” a másikra (például ütközik vele), akkor megváltoztatja a struktúrákban levő számokat úgy, ahogyan a leprogramozott szabályok szerint azt tennie kell.

Most persze annyira elképesztően leegyszerűsítve magyaráztam el neked, hogy egy szakember millió és milliárdféleképp beleköthet, sőt, ez így ahogy leírtam, még meg se csinálható mert túl lassú lenne. Elméletileg azonban a konstrukció működőképes, és a gyorsabb változatra is ami már MEGVALÓSÍTHATÓ (le is írtam a könyvemben, hogyan), maga az alapvetés érvényes: az elemi részecskék vannak szimulálva, adathalmazokkal. Ha tehát maradsz a fent felvázolt leegyszerűsített képnél, semmit nem vesztesz vele.

Tehát, nem lelkeket szimulálunk, hanem elemi részeket, minthogy azonban a mi testünk is elemi részekből áll végsősoron, emiatt a kezdeti peremfeltételeket ügyesen megválasztva, elérhető, hogy amint a szimulációban eltelik pár milliárd év annak belső ideje szerint, kialakuljon benne az evolúciónak hála az ÉLET!

Az egész tehát mint látod rémségesen materialista szagú (szerintem @setni barátomnak idáig épp emiatt tetszik...), és NINCS BENNE HELY LÉLEKNEK, ergo, kísérteteknek se!

Innen indultam ki. Másrészt azonban minthogy sci-fi író vagyok, el kellett gondolkodnom azon, hogy oké, tegyük fel építünk egy szimulációt - Na de azután mi lesz?! Mire használjuk?! Mi van ha feltámad bennünk a rokonszenv valami odabenti lény iránt?! Eltűrnénk-e hogy meghaljon visszafordíthatatlanul?! Ha nem törődünk bele, akkor mi, az „igazi” emberek akik a szimuláció lényei számára istenek vagyunk, mit tehetünk érte/értük?!

Stb.

Itt kezdtem el gondolkodni tehát azon a dolgokon, hogy ez az alapvetően teljesen materialista szimulációs hipotézis nem teszi-e lehetővé mégis az olyan fogalmakat hogy „lélek”, meg újjászületés, stb. Nos, kiderült hogy van mód az ilyesmire, de semmi esetre se úgy, ahogy azt a legtöbb vallás elképzeli! Sőt még az se garantált, hogy mindenkinek legyen „lelke”... A lélek ebben a „világképben” bizony különleges adomány: alapesetben bizony senkinek sincs, nincs is rá szüksége: a halál pillanatában azonban eldől, a Szimuláció Urai megajándékozzák-e az illetőt a lélek adományával, azáltal, hogy hozzásegítik egy újabb élethez, amibe igaz hogy nem viheti át az ezen életében összegyűjtött lexikális ismereteit, ellenben megmaradnak neki a kialakult HAJLAMAI!

Ahhoz hogy ebben részesedjék, természetesen az kell, hogy olyan életet éljen ami által felkelti a Szimuláció Urainak figyelmét. Akik tehát csak tucatemberként lézengenek napról-napra, élnek a mának, azok elveszett egyedek, semmi reményük újjászületésre! Kizárólag annak biztosított az újabb lehetőség az életre, aki a megkapott korábbi életét a Szimuláció Gazdái által helyeselt módon használta fel, gyakorlatilag tehát: RENDKÍVÜLI életet élt, vagy legalábbis törekedett efelé: Például hőstettet követett el, vagy komoly tudományos eredményeket ért el (vagy ha nem is ért el de ismétlem, törekedett erre), nagy birodalomépítő volt mint király; kimagasló művész; vagy széles körben ismert a jótetteiről; stb. Nem kell persze megijednie annak aki nem világhíres még, mondom, mert vélhetőleg elegendő az is hogy legalább látsszon: olyan a jelleme, ami nagy eséllyel ilyen eredményhez vezet legalább egy újabb életében majd. Hiszen nem lehet felfedezni minden nap mindenkinek valamit, kellenek hozzá jó külső körülmények is. Gondolom azonban érthető az ábra: aki nem törekszik semmire, aki csak henyél, szórja a pénzt, lusta, sápitozik, csak a mának és a szórakozásoknak él, akiben tehát nincs TÖREKVÉS, az egyszerűen egy TUCATEMBER TÉNYLEG, az NEM ÉRDEKES, és emiatt nem törődnek majd vele a Szimuláció Urai, mert minek?! Minek annak új élet?! Hiszen akárki is kerül a helyére, az se lesz rosszabb...

Sok minden van még a könyvemben amúgy, a fentieken kívül is. Mindenesetre, azt azért remélem látod ebből, az egésznek az alapja teljesen materialisztikus, szó sincs olyasmiről hogy „a lélek az első”, sőt épp ellenkezőleg: az anyag, az elemi részek az elsők, még ha szimuláltak is! A szimuláció azonban lehetőséget ad (bizonyos határok közt) egy rakás olyasminek a megtételére a Szimuláció gazdáinak, amely tetteket mi szokásosan isteneknek, őrangyaloknak vagy akár ördögöknek tulajdonítunk. Akadnak azonban olyan misztikus események is az emberi képzeletben, amik kizárhatóak, vagy mert még a Szimuláció által is lehetetlen (ilyen például az időutazás), vagy mert bár lehetséges volna, de semmiféle célt nem szolgálna a Szimuláció Urainak.
 
Arról hallottatok-e, hogy az időfizikusok rájöttek arra, hogy a létünk egy ötdimenziós holográffal leírható?
Minderre az elemi részecskék tulajdonságai alapján jöttek rá. Tudniillik az elemi részecskének két állapota lehet: vagy hullámtermészetű, vagy fizikai. A kettő együtt sohasem.
Ha tehát egy részecskét egy másik részecske segítségével kettéhasítanak* és lesz belőle két akármi néven nevezendő töredék és ezek a töredékek a hasításkor megváltoztatják saját tulajdonságukat. Hasításkor az egyik részecske erre, a másik arra repül. Ha most az egyik töredék állapotát energia közlésével átbillentik, akkor a másik fél is azonnal megváltoztatja az állapotát, még akkor is, ha a két részecske között fényév távolságok vannak. Hogy lehet ez?
Azt a következtetést vonták le ebből, hogy ilyet csak a hologramok tudnak produkálni. Mert a hologram eltávolított része megőrzi a az eredeti egész minden tulajdonságát.

*a különböző részecskegyorsítók által

Nos tehát, ha a fenti elmélet igaz, márpedig igaznak tűnik, mert az ellenkezője nem bizonyított, akkor szellemek is létezhetnek, mint egy különválasztott atomi részecske mintájára.
Ugyanígy működhet a Déja vu, vagy az időutazás , a jóslás, avagy a reinkarnáció, a hologram 4. szintje, az Idő érzékelésének keveredésével.
 
Arról hallottatok-e, hogy az időfizikusok rájöttek arra, hogy a létünk egy ötdimenziós holográffal leírható?
Minderre az elemi részecskék tulajdonságai alapján jöttek rá. Tudniillik az elemi részecskének két állapota lehet: vagy hullámtermészetű, vagy fizikai. A kettő együtt sohasem.
Ha tehát egy részecskét egy másik részecske segítségével kettéhasítanak* és lesz belőle két akármi néven nevezendő töredék és ezek a töredékek a hasításkor megváltoztatják saját tulajdonságukat. Hasításkor az egyik részecske erre, a másik arra repül. Ha most az egyik töredék állapotát energia közlésével átbillentik, akkor a másik fél is azonnal megváltoztatja az állapotát, még akkor is, ha a két részecske között fényév távolságok vannak. Hogy lehet ez?
Azt a következtetést vonták le ebből, hogy ilyet csak a hologramok tudnak produkálni. Mert a hologram eltávolított része megőrzi a az eredeti egész minden tulajdonságát.

*a különböző részecskegyorsítók által

Nos tehát, ha a fenti elmélet igaz, márpedig igaznak tűnik, mert az ellenkezője nem bizonyított, akkor szellemek is létezhetnek, mint egy különválasztott atomi részecske mintájára.


https://ujvilagtudat.blogspot.com/2015/08/ha-egy-holografikus-univerzumban.html
 
A túlvilág léte.
Coelho írta egy novellájában, hogy mielőtt az apja meghalt volna, megígérte neki, hogy ha a túlvilág egy jó hely, akkor ezt valahogy tudomására fogja hozni.
Az apja meghalt, elhamvasztották és a végakarata értelmében a porait a tengerbe akarták szórni. A gyászolók, kezükben az urnával kimentek (Braziliában) egy plázsra, lesétáltak a tengerpartra és ott jöttek rá, hogy az urna teteje le van csavarozva. Csavarhúzójuk pedig nem volt.
Ahogy ott tehetlenkedtek, arra jött egy hajléktalan és megszólította őket: Találtam a homokban egy csavarhúzót, nem akarja valaki megvenni tőlem?
 
Arról hallottatok-e, hogy az időfizikusok rájöttek arra, hogy a létünk egy ötdimenziós holográffal leírható?
Minderre az elemi részecskék tulajdonságai alapján jöttek rá. Tudniillik az elemi részecskének két állapota lehet: vagy hullámtermészetű, vagy fizikai. A kettő együtt sohasem.
Ha tehát egy részecskét egy másik részecske segítségével kettéhasítanak* és lesz belőle két akármi néven nevezendő töredék és ezek a töredékek a hasításkor megváltoztatják saját tulajdonságukat. Hasításkor az egyik részecske erre, a másik arra repül. Ha most az egyik töredék állapotát energia közlésével átbillentik, akkor a másik fél is azonnal megváltoztatja az állapotát, még akkor is, ha a két részecske között fényév távolságok vannak. Hogy lehet ez?
Azt a következtetést vonták le ebből, hogy ilyet csak a hologramok tudnak produkálni. Mert a hologram eltávolított része megőrzi a az eredeti egész minden tulajdonságát.

*a különböző részecskegyorsítók által

Nos tehát, ha a fenti elmélet igaz, márpedig igaznak tűnik, mert az ellenkezője nem bizonyított, akkor szellemek is létezhetnek, mint egy különválasztott atomi részecske mintájára.
Ugyanígy működhet a Déja vu, vagy az időutazás , a jóslás, avagy a reinkarnáció, a hologram 4. szintje, az Idő érzékelésének keveredésével.

Az egész cakpakk téves. Kezdjük azzal, hogy az se igaz hogy egy elemi részecske vagy részecske, vagy hullám, és a kettő együtt nem lehetséges. Épp ellenkezőleg van: a részecske ugyanis valamiféle „izé”, se nem hullám, se nem részecske, hanem valami olyan IZÉ, amit nem tudunk hogy milyen, nincs rá szavunk, mert szavaink a mi makroszkopikus világunkra vonatkoznak (arra találtattak ki) és nem a mikrovilágra! És ez a mikroszkopikus IZÉ, amit részecskének nevezünk, ez egyes kísérletekben azon tulajdonságait mutatja meg nekünk amiket mi egy igazi részecskéhez illőnek érzünk, más kísérletekben meg a hullámhoz „illőbbnek látszó” tulajdonságai dominálnak. És kész, ennyi! Ha tehát mindenáron a részecske versus hullám kategóriában gondolkodunk, sokkal inkább mondható hogy EGYSZERRE MINDKETTŐ. Cak még nem találtak ki a tudósok olyan kísérletet, amiben egyszerre tudna megnyilvánulni mindkét tulajdonsághalmaza.

Azt se látom, miért következne bármnely részecskefizikai kísérletből is a kísértetek vagy bármi misztikus jelenség léte. A fülemnek ez úgy hangzik, hogy miután felfedezték hogy a mágnesnek nemcsak déli de északi pólusa is van, valaki diadalmasan felkiáltana: Na látjátok, ezzel be van bizonyítva a kísértetek léte, azok biztos hogy az északi póluson élnek, hiszen a délin nem találtuk meg őket!
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,799
Tagok
615,337
Legújabb tagunk
dublikaty_leKt
Oldal tetejére