Az, aki képes álmodni, képes a jövőt keresni akkor is, amikor minden kilátástalannak tűnik, aki hisz abban, hogy minden helyzetben lehet értelmesen és felelősen élni, meglátja majd a fényt, mert ő maga gyújtja meg valójában.
A Hanuka idén december 18-tól december 26-ig (a zsidó naptár szerint kiszlév 25-től tévét hónap 3-ig) tart. Az ünnepi gyertyatartó első lángját december 18-án este, míg az utolsó, nyolcadik lángot december 25-én este kell meggyújtani.
A Hanuka hetében József börtönéről olvasunk, amelyben mintha örökre ott felejtették volna, a főpohárnok, akinek az álmát megfejtette, réges-régen nem tud már róla, nincs senki, aki segíthetne rajta. Egészen addig, amíg a fáraó álmot nem látott és a körülötte lévő udvari értelmiségiek nem tudták megfejteni. Ekkor jöhet elő börtönéből József, a héber rabszolga.
Az álmok váltották meg őt a börtönből és tették azzá, aki. Az, hogy megtanult odafigyelni mások álmaira. Amikor az előző hetiszakasz végén magára hagytuk, láttuk, bezárult mögötte a sötétség és úgy tűnt, hogy az élete is lezárult, hogy onnan, ahová most jutott, nincs kiút.
Úgy érezzük magunkat most sokan, ahogy József érezhette akkor. Hosszú évekig tartó járványkorlátozások után, egy nemzedékkel, akit bezártunk két évre, akik rosszkedvűek és a fiatalokhoz képest szokatlanul pesszimisták, a háború hétköznapjait újra megszokva, ahogy már lassan nyolcvan éve még nem, a pénz romlásával, ami végképpen kiszámíthatatlanná teszi az életünket, azt fenyegeti, akinek volt ilyen, a tartalékokat, amivel biztonságot reméltünk magunknak teremteni. Rosszkedvünk telét töltjük újra, rosszkedvünk sokadik telét. Az egyetlen esélyünk, ha megkeressük, mi az, ami a mi dolgunk, amit tényleg tehetünk, ami a mi saját álmunkból segít megérteni mások álmait, ha nem szűnünk meg álmodni, mint József.
Ha, éppúgy, ahogy a Hanuka nagy hősei, meggyújtjuk a lángot, bármeddig elég is, égjen. Aztán bízunk a csodában, amely sem József, sem a Makkabeusok számára nem maradt végül el. Nem fog elmaradni számunkra sem, azt a területet, amelyet belátunk, bevilágítja majd.
Ez a munkánk, apró lángokat gyújtani a közvetlen közelünkben lévők számára, naponta egyre többet. És a lángok majd lassan összeérnek. Az, ha tudjuk, mekkora sötétség vette körül Józsefet, mennyi esélyük volt a Makkabeusoknak, segít: a kevesek győztek a sokakon, a gyengék az erőseken akkor is. És az egy napra beosztható láng nyolc napon át is kitartott. Aki álmodik, aki lángot gyújt, bízik és magában hordja a fényt. Idén Hanuka szombatja, amikor a József megváltását olvashatjuk a Tórából, újhold napjára és karácsony első napjára, december 24-re esik, ilyenkor három Tórából olvasunk, szombatra, újholdra, hanukára. Az újhold a minden távozó és érkező hónappal esedékes megújulás ünnepe, az elfogyó és feltámadó holdé, a zsidóság állandó feltámadásának képéé. És közben még az ádventi fények is égnek és szombat este, hávdálá után, keresztény honfitársainknak hála, a karácsony fényei. Ezek a fények is összeérnek nemsokára.
A Hanuka idén december 18-tól december 26-ig (a zsidó naptár szerint kiszlév 25-től tévét hónap 3-ig) tart. Az ünnepi gyertyatartó első lángját december 18-án este, míg az utolsó, nyolcadik lángot december 25-én este kell meggyújtani.
A Hanuka hetében József börtönéről olvasunk, amelyben mintha örökre ott felejtették volna, a főpohárnok, akinek az álmát megfejtette, réges-régen nem tud már róla, nincs senki, aki segíthetne rajta. Egészen addig, amíg a fáraó álmot nem látott és a körülötte lévő udvari értelmiségiek nem tudták megfejteni. Ekkor jöhet elő börtönéből József, a héber rabszolga.
Az álmok váltották meg őt a börtönből és tették azzá, aki. Az, hogy megtanult odafigyelni mások álmaira. Amikor az előző hetiszakasz végén magára hagytuk, láttuk, bezárult mögötte a sötétség és úgy tűnt, hogy az élete is lezárult, hogy onnan, ahová most jutott, nincs kiút.
Úgy érezzük magunkat most sokan, ahogy József érezhette akkor. Hosszú évekig tartó járványkorlátozások után, egy nemzedékkel, akit bezártunk két évre, akik rosszkedvűek és a fiatalokhoz képest szokatlanul pesszimisták, a háború hétköznapjait újra megszokva, ahogy már lassan nyolcvan éve még nem, a pénz romlásával, ami végképpen kiszámíthatatlanná teszi az életünket, azt fenyegeti, akinek volt ilyen, a tartalékokat, amivel biztonságot reméltünk magunknak teremteni. Rosszkedvünk telét töltjük újra, rosszkedvünk sokadik telét. Az egyetlen esélyünk, ha megkeressük, mi az, ami a mi dolgunk, amit tényleg tehetünk, ami a mi saját álmunkból segít megérteni mások álmait, ha nem szűnünk meg álmodni, mint József.
Ha, éppúgy, ahogy a Hanuka nagy hősei, meggyújtjuk a lángot, bármeddig elég is, égjen. Aztán bízunk a csodában, amely sem József, sem a Makkabeusok számára nem maradt végül el. Nem fog elmaradni számunkra sem, azt a területet, amelyet belátunk, bevilágítja majd.
Ez a munkánk, apró lángokat gyújtani a közvetlen közelünkben lévők számára, naponta egyre többet. És a lángok majd lassan összeérnek. Az, ha tudjuk, mekkora sötétség vette körül Józsefet, mennyi esélyük volt a Makkabeusoknak, segít: a kevesek győztek a sokakon, a gyengék az erőseken akkor is. És az egy napra beosztható láng nyolc napon át is kitartott. Aki álmodik, aki lángot gyújt, bízik és magában hordja a fényt. Idén Hanuka szombatja, amikor a József megváltását olvashatjuk a Tórából, újhold napjára és karácsony első napjára, december 24-re esik, ilyenkor három Tórából olvasunk, szombatra, újholdra, hanukára. Az újhold a minden távozó és érkező hónappal esedékes megújulás ünnepe, az elfogyó és feltámadó holdé, a zsidóság állandó feltámadásának képéé. És közben még az ádventi fények is égnek és szombat este, hávdálá után, keresztény honfitársainknak hála, a karácsony fényei. Ezek a fények is összeérnek nemsokára.
