Az évszázadok viharáradatát nem mindig játszi könnyedséggel túlélő zsidó hagyomány örök ihletettségű törvénykönyve a következőképpen fogalmaz: „megváltás és a csodák kezdete"
Ekkor, niszán havában van peszach, a szabadság nyolc napja, az Egyiptomból való csodás megmeneküléséé, mely esemény beívódott a zsidóság történelmi emlékezetébe. Ha kiejtjük a „szabadság" szavát, az áhítat dallamára dobban a szív. Emlékeztet az Örökkévaló, a Világ Alkotója végtelen kegyelmére, akinek szeretete átfogja a földet, s kinek kegyelme szebbé teszi a világot. Ki nem feledte Micrájimban sínylődő népét, ki Mózes szájára szabta a szót. A szót, mely diadalmasan dörgött az ókori önkényuralom reprezentánsa és megtestesítője, a fáraó felé: „Engedd el az én népem, hogy szolgáljanak engem."
S a megmenekült, a sivatag megannyi traumáját végigszenvedő nép emlékezett. S emlékezik ma is a szabadulásra, a szabadságra, a legszebb fogalmak egyikére.
Teszi ezt széder este, peszach ünnepének megannyi drámát érzékeltető éjjelén, ahol találkozik „Peszach Micrájim", azaz a Múlt gondolata, és „Peszach Leátid", a Jövő eszménye.
Ekkor, niszán havában van peszach, a szabadság nyolc napja, az Egyiptomból való csodás megmeneküléséé, mely esemény beívódott a zsidóság történelmi emlékezetébe. Ha kiejtjük a „szabadság" szavát, az áhítat dallamára dobban a szív. Emlékeztet az Örökkévaló, a Világ Alkotója végtelen kegyelmére, akinek szeretete átfogja a földet, s kinek kegyelme szebbé teszi a világot. Ki nem feledte Micrájimban sínylődő népét, ki Mózes szájára szabta a szót. A szót, mely diadalmasan dörgött az ókori önkényuralom reprezentánsa és megtestesítője, a fáraó felé: „Engedd el az én népem, hogy szolgáljanak engem."
S a megmenekült, a sivatag megannyi traumáját végigszenvedő nép emlékezett. S emlékezik ma is a szabadulásra, a szabadságra, a legszebb fogalmak egyikére.
Teszi ezt széder este, peszach ünnepének megannyi drámát érzékeltető éjjelén, ahol találkozik „Peszach Micrájim", azaz a Múlt gondolata, és „Peszach Leátid", a Jövő eszménye.
