Ja, persze, nem kell a logaritmus. Mi a fenének, az csak amolyan úri huncutság. A szögfüggvények is mi a frásznak, a szögről jó ha azt tudja hogy olyasmi amit be lehet verni a falba. Illetve még ezt se kell hogy tudja, mert aki képes egy szeget beverni, az talán olyan huncutságot forgatna a fejében hogy nekiáll MEGJAVÍTANI valamit, ahelyett hogy kidobná a régit és venne drága pénzen egy újat. Pfúj, nem szolgálja vele a FEJLŐDÉST!
Ahogy így belegondolok, matekból nem kell több mint a 4 alapművelet. Sőt, végeredményben annyi se. Minek, most komolyan?! Ha azt tudja, még a végén tisztában lesz vele miként csapják be a bankok! Képes előre kalkulálni, hogy mennyi lesz a pénze értéke ekkor meg akkor ha ennyi meg annyi a kamat illetve az infláció... Iszonyatos!
A nép ne okoskodjon. A nép tűrjön és robotoljon, és legyen HÜLYE, mert hülyéken könnyebb uralkodni!
Annak esetleg híve volnék én magam is, hogy úgy negyedik általános végén legyen egy nagyon határozott orientáció: azaz legyen egy általános „humán” és egy „reál” képzés. Rémlik hogy régen talán volt is hasonló... Ez nem pályaválasztás lenne még, csak nagy vonalakban olyan irányba mozdulás. A „reál” szakon oktatnák azokat akik olyasmik akarnának lenni - hogy konkrétan mik még nem kéne tudni se a szülőnek se a gyereknek csak annyit hogy „valami ilyesmi” - hogy:
—matematikus
—fizikus
—vegyész
—biológus
—geológus
—orvos
—gyógyszerész
—bármi olyasmi ami úgy végződik hogy „mérnök”
—építész
—számítógépprogramozó
—(számítógépes) rendszergazda, rendszerüzemeltető, adatbányász
—genetikus
—csillagász
stb, gondolom már értitek.
A „nem reál” szakra azok mennének akik olyasmik akarnának lenni, hogy:
—pszichológus
—pszichiáter
—bölcselkedő (bocsánat, „bölcsész”, hehehe...)
—ügyvéd
—jogász
—közjegyző
—filozófus
—könyvtáros
—bíró
—forradalmár, ellenforradalmár, népfelkelő, köztársasági elnök, képviselő (fánk nélkül), képet nem viselő, képtelenséget viselő, politikus úgy általában
—színész
—sportoló
—irodalmár
—kritikus és kritikán aluli
—újságíró
—kiadványszerkesztő
—énekes(nő)
—balett-táncos
—egyházi pályára készülő agyi- és lelkiszegények
—leendő kalauzok
—erdőkerülők, iskolakerülők és soha elém nem kerülők
—brókerek és tőzsdealkuszok
—befektetési tanácsadók és tanácstalankodók
—ügynökök, de nemcsak a tőzsdeügynökök hanem a leendő III/III -asok is
—könyvelők
—szociológusok és szociopaták
—katonák, rendőrök, mozdonyvezetők
—filológusok
—történészek
—hegesztők
Tehát, lényegében az olyan pályák, amelyek nem igényelnek különösebb elmebeli kvalitásokat, kivéve esetleg a jó magolási képességet, akár amiatt mert a gyerek aki ide jelentkezik eleve nem is óhajt továbbtanulni, vagy amiatt mert óhajt ugyan, de olyan pályán ahol inkább az olyan tehetség a fontos ami „fizikai” jellegű, tehát a jó mozgás, gyorsaság, szemmérték, reflexek, vagy
az a képesség hogy lyukat tudjon beszélni az emberek hasába. Oh, bocsánat...! Azt akartam írni hogy meggyőzze az embereket arról, hogy... ehm... bármiről, ami NEKI a beszélőnek jó elsősorban...
Ezesetben azt mondom, oké, ezen utóbbi „nem-reál” szakra menőknek valóban semmi szükség hogy több matekot oktassanak mint a 4 alapművelet, esetleg talán még jöhet nekik a százalékszámítás és a kamatos kamat, bár ugrabugrálók és kornyikálók (bocsánat: sportolók és énekesnők...) esetén ez is felesleges. De mondjuk egy brókernek vagy ügyvédnek azért az még kellhet. Ennél több azoknak se.
Semmi esetre se helyeselném azonban a matek ÁLTALÁBAN VALÓ csökkentését! A reálszakon az igenis nagyon kell!
Nem kellene azonban a reál szakra járóknak lényegében semmi irodalom. Tudjon jól olvasni természetesen, de hogy mit olvas az a magánügye. Úgyse fogja senki se megszeretni közülük a Pál utcai huligánokat. Hiába kötelező olvasmány. Vagy elolvassa vagy nem, ha el is olvassa elfelejti akkor meg minek, ha el se felejti utálni fogja, azaz elvesztegetett idő, ami helyett ismerkedhetne (például) a binomiális eloszlás rejtelmeivel is. Nem kell nekik énekóra se, és erősen kérdéses, tornaórák kellenek-e. Földrajz oké, az kellhet valamennyi, de az se olyan részletesen, mint az én időmben volt. Oké, esetleg felsőbb osztályokban fakultáción, azoknak, akik a reálon belül is geológusnak vagy őslénytanásznak vagy ilyesminek készülnek. Egy magfizikusnak azonban mi a fenének?!
Történelem is bőven elég heti 1 óra, még abban se vagyok biztos ennyi kell-e nekik egyáltalán. Abban azonban biztos vagyok hogy annál több nem kell.
Előre tudom, azzal vádolnak majd, szakbarbárokat akarok képezni. IGEN! Nem érthet mindenki mindenkihez. És akkor se fognak érteni mindenhez ha igyekeznek rájuk erőltetni azon ismereteket amiket úgyse fognak megszeretni erőltetés árán se. Mi haszna volt annak hogy annak idején a fejemet zeneszerzők meg költők életrajzával tömték?! SEMMI. Én már akkoriban is tudtam hogy fogalmam sincs ugyan mi akarok lenni ha nagy leszek, de hogy valami REÁL irányultságú akárki, az biztos! Messze több haszna lett volna ha ezen órák alatt is inkább matekot, fizikát vagy más ilyesmit tanulhatok. Ehelyett jöttek azzal hogy így a kincskereső körtemuzsikája meg úgy a Léda mint a múzsája a költőnek meg ilyen és olyan korszaka az ennek meg annak a költőnek, meg hogy mikor volt az ilyen meg olyan csata mittudoménhányszáz évvel ezelőtt. és milyen ritmusa van a pentameternek és hogy miféle kérdőszavakkal lehet rákérdezni az okhatározói alárendelő mellékmondatokra...
Egyetlen gyerek se tudhatja negyedik osztályban még, mi lesz belőle, azt se mi akar lenni egyáltalán, hiszen a technika s így a lehetőségek is hihetetlen tempóban fejlődnek. Ez igaz. Ellenben NAGYON JÓL lehet már tudni legalább azt abban az életkorban, hogy úgy általában véve milyen irányultságú a gyermek érdeklődési köre: reál, vagy nem-reál!
Ezt nagyon jól lehet tudni. Tehát legalább ennyire igenis lehetne „specializálódni”. Az azonban hogy általában véve csökkentsük a reáliák óraszámát csak mert az nagyon megterheli a HUMÁN érdeklődésűeket, na az baromság és tragédia az egész országnak! Persze nem most. De húsz meg harminc év múlva már igencsak érezhető lesz...
