Hazassagon belul kulon kassza????

Mi szinte a kezdetektől közös kasszán vagyunk, pár éve már a bankszámlánk is közös, aminek az előnye, hogy csak egyszer kell az egyre növekvő bankköltségeket kifizetni, mindkettőnk fizetése ide érkezik, 2 külön bankkártya van a számlához. Nekünk bevált.

Szerintem teljesen jó a külön kassza. A rezsit, stb-t közösen egyenlően, a többi pénzt meg mindenki arra amire akarja. Egy esetleges szétköltözést is megkönnyít szerintem. Persze nem ez miatt kell elsősorban erre gondolni, viszont ez mindig benne van a pakliban.

A látható bajok nem ott kezdődnek, ahol már nyíltan felütik fejüket. Egy házasságban vagy párkapcsolatban ha két ember között nem alakul ki őszinte bizalom és teljes vállalása a másiknak kölcsönösen, akkor eleve nem jó alapra építkeznek. Ha a "mi" helyett az "én" marad meghatározó, ez már jó talaja a későbbi szakadásoknak, melynek egyik területe az anyagi vonal. A külön kassza magával hozza a többi "különt" is, mert maga a gondolkodásmód, a beállítottság hibás, és akadály lehet az igazi meghitt otthon kialakulásában. Ki lehet kerülni az alapvető szabályokat, de akkor soha nem ismeri meg az így építkező, hogy milyen lehetett volna akkor, ha úgy vállalják magukat és egymást, hogy az emberi kapcsolat melege és ereje a közös élet motorja, melyben kölcsönösen elhalkul az "én", s erősödik a "te". Ebből születhetne az a "mi", amelyben megtalálják igazán magukat. Ehhez valóban két "olyan" ember kell. De érdemes!

Mindjárt az elején elnézést,de sajátodból indultál ki ami ezt a "tapasztalatot" véleményedet hozta ki...avagy más esetéről irsz?amit csak hallottál és ugy ahogy?...nem mindegy hogy melyikről van szó...ugyan is,ha ez a sajádod akkor a hiba bőven benned is megvolt..s van...hiszen tiltakozol ...elitélsz valamit...egy adott formát...még pedig azt amiben Te is benne voltál...vagy még Vagy is....éltél...elfogadtad,mert maradtál....Az öszinte bizalom nem a "piszkos anyagiak" alapja....nem kellene összekeverni az anyagiakat a többi kapcsolaton bellüliekkel....Azért érdekes lehet amit ugy gondolsz,hogy :
"a "mi" helyett az "én" marad ..."már csak azért is...mert akkor a hiba nem is a közös kasszán van....Tudod ha nekem valami nem müködik nem beszélve,hogy "éveken át"...akkor azért saját megammal szembeni tartásom miatt is de megtalálom a "kiutat"...és érvényesitem önmagam abba a kapcsolatban...ha tetszik hanem a másiknak....nem pedig elvegyok "magamban-magamnak"...és ha már van tartásom akkor igen is jelene vagyok mindennek és mindenben abba a kapcsolatban...igy a pénzügyekben is! Persze kérdés,hogy mennyire is szeretne valaki abban a kapcsolatban hajlandóságot mutatni bizonyos dolgokban?...A szakadás nem ezeken mullik...nem beszélve a "milyen és miért szakadásokról"! Nem minden szakadás a sajátból indul ki! Sajnos egyre több "Fogadatlan Prokátor" mérgezi az életünket...egyre "aljasabb" megközelitésében egy kapcsolatban-házasságban élő közösséget érintve...rombólva a saját érdekeit nézve...netán ,mert van ilyen!-kihasználva bizonyos lélektani helyzeteket illetve fondorlatos uton való "befészkelődését"...és eladva magát "jó tanácsadóként"...jó "pénzügyi"szakemberként...stb! Gondolom ugye ismersz ilyet magad is?...
A külön kassza csak a kasszára vonatkoztatható...semmi egyéb másra a kapcsolatban,mert mindennek megvan a saját fontossága,avagy nem....
Ugyan már...ha most a szivedre Tennéd a kezed mit mondanál a beállitottságra...stb?...Habár hiába sziven a kéz...hm! Tévedés és már itt az ellent mondás: "kilehet kerülni a szabályokat"! Na ha ez felmerül az már hiba....Egy kapcsolatban nem lehet leszabályozni semmit,senkinek nics joga ehez...mindent közössen megbeszélve kilehet és kell tudni alakitani a kapcsolaton bellüliekre,mert durva amikor szabályokról beszélsz! Pl:a Kresszben igen ott kellenek szabályok...Micsoda kapcsolat az ahol ez a "szellemiség" uralja a mindennapokat?...

"hogy milyen lehetett volna akkor, ha úgy vállalják magukat és egymást, .."

A volna érdekes megközelités...feltételes mod...ezek szeint akkor nem saját tapasztalatodból ered a fent irt véleményed?...
Mert igy már jobban érthető,hogy hallottál valamit és arra épült a véleményed...
Minden esetre a közös kassza lényege mint olyan egy kapcsolatban szükséges,de mellette sok más is kell,hogy az ugy müködjön ahogy kellene,és mindenki vegye ki a részét a kapcsolat más "területén-ben", mint a kasszából....

"Ehhez valóban két "olyan" ember kell. De érdemes! "

Szerinted milyn az "olyan"? Talán magadra gondoltál?..magadra gondolhatsz,mert egy kapcsolatban nincs "ilyen" de legfőképpen "olyan",mert az "olyan" az a saját magadra vonatkoztatott-vonatkoztatható...egyfajta felhivás az "olyanra"!...És ez esetben az "olyan" lessz a meghatározó a kapcsolatban...nem,de?
Az "érdemes"-ről meg ismét a sajátod tükrözödhet egy kapcsolat kialakitásánál,mert az a Te saját véleményed indulóba...mert fogalmad sincs amig nem élsz egy hosszabb időt öszinte kapcsolatban és teljes mivoltodban öszintén ahoz,hogy a másik véleménye is esetleg majd az legyen,hogy "érdemes"!!!
Ha az ember összeköti az életét valakivel, szerintem az az egészséges, hogy összeköti vele az egyéb dolgait is....és nem csak pénzzel,... más erőforrással is be lehet szállni....és bekellene,bekellett volna szállni a kapcsolaton bellü! A "bekelletett volnát"csak azért,mert ugye kiderült hogy a véleményed más elmndásából alakult ki...Tudod a függetlenség nehézkes lehet,amit Te kihagytál,pedig mindenhol minden kapcsolatban jelen van.... ha az egyik fél jóval kevesebbet keres....mit a másik...mert ez adja a visszaélést a másikkal szemben...ez hozza a szakitáskor az "én tartottalak el".."én etettelek " "rajtam élőskődtél"...sorolhatnám...de Te ezt biztos tudod?...és kii ne tudna ilyenről a mai világban...Csak nem szabad szemelől téveszteni,hogy a közös kassza tartalmához két ember kell! Az egyik lehet többet dolgozik és keres,de ahoz kell azért a másik abba a kapcsolatban...aki biztosit a háttérben minden mást ahoz,hogy ez igy müködjön...vagy lehet az "más világ?"...
Az vélemnyem,hogy... Embertől-Emberektől a kapcsolatkon bellüliektől és helyzettől függ, hogyan éri meg gazdálkodni...és talán kikellene zárni az ugy mond "Észosztokat"...főleg a véleményükkel..."jó ötleteikkel" amik egyirányuak csak...és azért,mert a közös kassza nem rájuk van bizva!
Mint ahogy az sem,hogy két ember kapcsolata,milyensége milyen is valójában!
És talán még annyit...van egy kapcsolat...a kapcsolatban van egy gyerek,de bármennyi ami mondjuk nem a sajátod...van a közös kassza...na mármost..egy idő után történjen bármi negativum..milessz az elsők között a kasszát illetően?.."én csak hozom a pénzt,a gyereked sem az enyém,de a közösből...az enyémből is arra veszel el...stb"! És ha belegondolunk sajnos ez ma igy müködik! Tisztelet ahol nem!
És nem is szólva amikor nem huszon éves fejjel kezd az ember valamilyen szinten kapcsolatot kialakitani! Jönnek egy idő után a Temit hoztál...Te neked mid volt stb!
Mert amikor "tombol a boldogság," már ha az... természetesnek tűnik, hogy a keresetünket is megosztjuk szerelmünkkel...elhalmozzuk mindennel...persze ez az érdek....
Egy kapcsolatban kezelje a közös kasszát(ha van ilyen)... az aki minden egyebet kezel és csinál abban a kapcsolatban..a mindennapokban!
Egy szakitás soha nem kizárolagossan a piszkos anyagiak miatt megy tönkre! Két ember kell hozzá,de a gond tetéződik,..ha sajnos már más "tanácsadó-adók" is beleszólnak,akár "uj szertő harmadikként" is...vagy "jó anya-anyósként"is stb!

Azt mondom a kapcsolat és a közös kassza védelme két emberé,kiknek akkor müködhet rendjén minden,haoda figyelnek közösen kivéve részüket mindenből...és kizárják a "betolakodokat" a saját életük kincstárából!!!

A "válságokat" ők hozzták -hozzák létre az Ő dolguk...ha jót nem tudunk akkor rosszat nem kéne...,mert családok-házasságok-kapcsolatok mennek tönkre és nem a közös kassza miatt!(egy harmadik kivül álló miatt).

Szép estét!

Ui: jó magam csak akkor és abban mondok véleményt,főleg ilyen esetekben...ha személyesen átéltem...vagy megtapasztaltam amiket...soha nem egy "leendő" kapcsolat érdekében...véleményezek..esetleg ezzel biztositván "előnyt" magamnak a "közös kasszához"!

Hát igen...mindig a "piszkos anyaigra" terelődik minden ami egyéb iránt hiba egy kapcsolatban...




<!-- / message -->

Hát némi szabadság nem árt hogy létezzen e téren is ha már az anyagi függetlenségről papolnak annyit napjainkban.

“…ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!” (Richard Bach: Illúziók)


Néző pont kérdése egy kapcsolatban,hogy ki szabad és ki nem...minden relativ...A szabadságot minden kapcsolatban a bennünk élő érzések befolyásolják...Egy kapcsolatban a szabadság amikor megtehetem azt ami a másiknak jó és kellemes...és nekem is...mert csak akkor szabadság...ha azt teszem amit szeretnék,hogy a másiknak jó legyen...és nem azért mert elvárja tőlem...tegyem azt ami csak neki jó és szükséges!...Mások rólad alkotott véleménye nem kell, hogy a te valóságoddá váljon!...mert ez nem szabadság!...
"
“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)

Hát igen....az évek...hosszu sora...

Kedves LC1. Sajnos nem értetted meg hozzászólásom lényegét, és látatlanban olyanokat feltételezel rólam, ami nem áll fenn, s amiket hosszasan leírsz, téves alapról indul. Kérlek olvasd el figyelmesebben, amit leírtam! A párkapcsolatban én alapvetően a kölcsönös bizalom és szeretet fontosságát képviselem, amiben nem az önzés (én), hanem a közös élet harmóniája (mi) a domináns. S ebben bontakozhat ki mindkét fél, egymás javát keresve. Kölcsönösen. A mi esetünkben az anyagi terület is közös, mert nem ez, hanem az emberi kötődés és jó partneri viszony adja a kapcsolat alapját. S a szeretet, ha bizalommal és tisztelettel párosul, jó alapot ad, s elhordozza az anyagi és más területek nehézségeit is. Együtt vállaljuk a javakat, de a veszteségeket is. Az örömöt és a bajt is. Közösen. Nálunk ez így és jól működik több mint huszonhét éve. Pedig akadnak nehézségek, néha csontig hatók is, s van bőven most is. S tanulnivalónk is. De pont az emberi kapcsolatunk adja jó alapját annak, hogy el tudjuk hordozni az élet nehézségeit. Pedig teher van bőven. Egyébként 11 saját gyermeket nevelünk. De megvagyunk és hálásak vagyunk közös életünkért. Meggyőződésem, hogy ha két ember kölcsönös szeretetben egymás javát keresve indul a közös életben, s nem az önzés és saját érdek határozza meg kapcsolatukat, több értéket és jót találnak egymásban és egymás által. De ehhez két "olyan" ember kell! Amire reagáltál mint modellt szántam. Nem példa, mert abból annyi és annyiféle van, ahány ember. De úgy vélem ha bárhol a szeretet és bizalom valódi és kölcsönös a párkapcsolatban, ott nincs szükség érdekközpontú gondolkodásmódra ill. "saját" kasszára. Mert az már nem bizalom. De ha valakik szükségét érzik ennek a gyakorlatnak és úgy tudnak működni az az ő dolguk. De valóban ne keverjük a fogalmakat.

A hagyomány a közös kassza mellet szól.

Nálunk volt közös, és külön is, mind2őnek megvan az előnye és hátránya egyaránt, mint minden másnak

Nekünk elejétől kezdve közös kasszánk volt, azzal hogy párom állandóan követte hogy mire mennyi penz ment ki, és ez minden hónapban egy nagy vitát idézett elő, mire 3 év után kicsiszolódtunk és ma már én is spórolok is, ő meg csak nézi h. legyen némi féretenni való. Már több mint egy éve nem volt vita pénz körül.:656:

Sziasztok.

Én ezt el képzelni sem tudom,hogyna lehetne megoldani.
Nállunk amióta együtt élünk közös minden kiadás.Minden pénzünk bevételünk egy számlára fut be.És mindketten rendelkezünk belőlle amire jónak látjuk.

Nem is értem hogyan lehet külön kasszán élni, ha a pénz egyáltalán téma és számít akkor mitől közös az egész?

A külön kassza nálunk csak külön pénztárcát jelent, de egy a forrás.

Nagyon jó dolog a közös kassza, mindaddig amíg el nem váltok! Na, akkor aztán lehet agyalni, ki, milyen jól járt! Vagy mégsem!

Jó a téma, egy pár beírással ezelőtti vélemény a szimpatikus, a közös költségek közösen vannak fizetve, azon felül mindenki saját költéseit intézi, ha jön a gyerek akkor viszont a teljes közös kassza.....

Bár még házasságig nem jutottam de én is azt a megoldást pártolom amit mi is alkalmazunk: van egy közös számla amelyre mindketten teszünk havonta egy összeget, ebből rendezzük a közös dolgainkat. A többiről ki-ki maga rendelkezik (bár általában úgy is együtt költjük el...)

szerintem nem a penzen van a lenyeg a kulon kasza dologgal hanem, azon amit jelkepez.
a hazassag csaladot kozosseget jelent ahol mindent megosztunk, ketten formalunk egy egeszet, szerintem a kulon kassza kisse csorbitja ezt az egeszet, de azert lehet van akinel mukodik

Sziasztok

Szerintem a külön kassza doog abszolut rendben van ha együtt vagytok, a párkapcsolatomban is érvényesül ez a szabály. Mindenki gazdálkodik a saját pénzével, de azért szoktunk fizetni egymás helyett is.

Közös kasszán vagyunk és ez van jól.

Az én családomban a nagyszüleim külön kasszán voltak, és megvolt a felosztás, hogy ki mit fizet. (Sosem kérdeztem őket erről, úgyhogy nem tudom, pontosan hogyan osztották el, de boldogultak. ) Persze ők még egészen más típusú kapcsolatban éltek.

A szüleim közös kasszán vannak, ahogy a párom szülei is, akiknél sajnos megoldhatatlan is lenne a külön kassza, fel sem merülhet az ötlet, mivel van egy sérült gyerek a családban, akivel a párom édesanyja állandóan otthon kell hogy legyen, amit pedig mindezért az államtól kap, az még egy ember ellátására is kevés lenne, nemhogy egy fél családéra.

Mi magunk csak most bontogatjuk a szárnyainkat, a párom még tanul, én dolgozom, így egyelőre nálunk is furcsa lenne a külön kassza. Igaz, hogy jelen pillanatban még a párom alig tud hozzáadni valamit és gyakorlatilag én tartom el kettőnket azon kívül, amit a szülők arányosan segítenek mindkét oldalról, viszont szerintem zavaróbb lenne az, ha én már a magam lábán állnék többé-kevésbé, ő viszont még a szüleibe akarna kapaszkodni helyettem. Tehát én még ebben a felemás, az én "káromra" menő helyzetben is jobbnak érzem a közös kasszát, hosszú távon pedig mindenképpen.

Persze ez az én szubjektív véleményem (a miénk, a párommal együtt), hiszen mi ilyen környezetből jöttünk, ezt láttuk, ezt tanultuk. Ha valaki mást tanult meg, máshoz szokott hozzá, máshogy képzeli el a dolgok mechanikáját, az még nem feltétlenül a bizalmatlanság vagy a távolság jele, attól még a kapcsolat maga lehet ugyanolyan bensőséges és jó.