De jó, hogy írtál! Mindíg érdekelt az az ember, aki végsőkig kiáll. Aki tudja, hogy igaza van... Ma is tisztelem ezt a hozzáállást. (Meg a másikat is. :mrgreen Ez a forradalmárok, a világot előbbrevivők mentalitása. Meg azoké, akik úgy tudnak rögtönözni, ahogy te tetted a válaszoddal.
Magam részéről mióta két lábon járok (vagy még régebben) opportunista vagyok. Mindíg átérzem a másik igazságát, vagy szélső esetben azt, hogy lehet valami igazsága, amit én nem érzek át.:mrgreen:
Ezzel együtt, a politikai beszélgetésekbe, ahol pedig nyilvánvaló a meggyőzés reménytelensége, bele szoktam mászni. Nem is a meggyőzés a hozadéka ezekbek a beszélgetéseknek, hanem a saját álláspontom kitisztulása, jobb megfogalmazása. Ha a beszélgetés érzelmi töltetet kap, abban a pillanatban kiszállok.
Végigolvastam az új topicodat, még nem olyan nagyon hosszú egyenlőre.
Nagyon nehéz vitatkozni olyannal, aki teljesen bizonyos a saját igazában. Ők azok, akiknek nem lehet olyan meggyőző érvet felhozni, ami hatna rájuk.
Viszont amikor találkozol valakivel, aki valóban figyel rád és nem döntötte el előre, hogy mondhatsz te bármit... Az igazából már nem is vita, hanem beszélgetés, amelyben kölcsönösen meghallgatjuk a másikat. Ilyenkor észrevétlen meggyőzhetnek bennünket arról, hogy mégsincs igazunk.
Én személy szerint már nagyon belefáradtam azokba a vitákba ahol a jelenlevő ellenszenv már teljesen elvakítja a vitapartnert. Ilyenkor csak egyet tehet az ember, ha fontos neki a másik, akkor megpróbál kitérni a vita elől.
Ha nem fontos, akkor meg azért kell kitérni a vita elől, hogy feleslegesen ne stresszeld magad. Minek? Őt úgysem győzheted meg? :mrgreen: