Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

most

Állandó Tag
Állandó Tag
Tulajdonképpen csak szeretnék veletek arról beszélgetni, hogy mit jelent számotokra a feltétel nélküli szeretet?
Na meg olyanról is hogy képesek vagyunk tiszteletben tartani mások akaratát? szerintetek ? Ja és olyanról is hogy mit jelent számotokra a bizalom? ;)

nah igen a fogalmak :) energia kutak ...

számomra a feltéttel nélküli szeretetben ... nincs akarat sem másik .. mert nem más, mint az Élet csodálata, s a bizalom h erre képes legyek- néha ugyanis dongóvá válok ...
 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
A feltétel nélküli szeretet a teljes elfogadás. Más szóval: Megengedem, hogy azt viseljél, amit akarsz, úgy élj ahogy szeretnél és az legyél aki lenni szeretnél.

Isten hozta a nélkülözhetetlenné lett "montázsollós", "témabeindítós" tibyánkat ;):p...
Egy vallomással tartozom:
Anno, a hanni "keményfejű" fejlődési stádiumában (?), úgy gondolta, hogy nagyon tudja a világ dolgait, mindeközben a tökéletes empátiát gyakorolva (!:cool:), mindenkinek képes volt hasznos tanácsokat, gyakorlatokat kiókumlálni, mi több "épületes", "végérvényű" kijelentő mondatokkal közölni ezt.
Itt ott felidézve azokat az időket, háát kissé pironkodom, ... honnan jött az a falrengető bátorság az élettel, az élet sokszínűségével kapcsolatban egyoldalú, végleges kijelentésekkel élni...
Ez máig talány!!! ... mármint a bátorság, úgy is mondhatnók a tudatlanság nagy bátorság!

Különféle szösszenetek elteltével, már csak osztom az észt, ami nékem sincsen,... ám különös tekintettel óva intem önmagam a kijelentő módtól, ugyanis a szabadság a szabadon hagyással veszi áttekinthetetlen kezdetét/lényegét (feltétel nélküli - szeretet, -elfogadás) ...;)
Több naptári év szorgos önelemző, elmélkedő, viharos marcangoló, megbocsájtó lejtői és zenitjei közepette a hanni újból és újból megmérettetik ... naná "tudja-e a leckét?" ... naná, hogy bukik ;):p, ám már minden "csoda" csak egy pillanatig tart... embere válogatja a pillanat időintervallumát !;):p!...
" jó pap holtig tanul ", "vagy nem!?"
Isteni a színjáték ezen a hatalmas színpadon!
Érdemes egyszer merészelni mögé nézni! Mi minden történik a semmiből?!
És mikor önmagunkból buggyan fel a szó a mögöttest megosztani másokkal? ... fenomenális: miért is? ... fogalmad nincs róla honnan jönnek a szavak!
:ph
 

jasszemúj

Állandó Tag
Állandó Tag
Isten hozta a nélkülözhetetlenné lett "montázsollós", "témabeindítós" tibyánkat ;):p...
Egy vallomással tartozom:
Anno, a hanni "keményfejű" fejlődési stádiumában (?), úgy gondolta, hogy nagyon tudja a világ dolgait, mindeközben a tökéletes empátiát gyakorolva (!:cool:), mindenkinek képes volt hasznos tanácsokat, gyakorlatokat kiókumlálni, mi több "épületes", "végérvényű" kijelentő mondatokkal közölni ezt.
Itt ott felidézve azokat az időket, háát kissé pironkodom, ... honnan jött az a falrengető bátorság az élettel, az élet sokszínűségével kapcsolatban egyoldalú, végleges kijelentésekkel élni...
Ez máig talány!!! ... mármint a bátorság, úgy is mondhatnók a tudatlanság nagy bátorság!

Különféle szösszenetek elteltével, már csak osztom az észt, ami nékem sincsen,... ám különös tekintettel óva intem önmagam a kijelentő módtól, ugyanis a szabadság a szabadon hagyással veszi áttekinthetetlen kezdetét/lényegét (feltétel nélküli - szeretet, -elfogadás) ...;)
Több naptári év szorgos önelemző, elmélkedő, viharos marcangoló, megbocsájtó lejtői és zenitjei közepette a hanni újból és újból megmérettetik ... naná "tudja-e a leckét?" ... naná, hogy bukik ;):p, ám már minden "csoda" csak egy pillanatig tart... embere válogatja a pillanat időintervallumát !;):p!...
" jó pap holtig tanul ", "vagy nem!?"
Isteni a színjáték ezen a hatalmas színpadon!
Érdemes egyszer merészelni mögé nézni! Mi minden történik a semmiből?!
És mikor önmagunkból buggyan fel a szó a mögöttest megosztani másokkal? ... fenomenális: miért is? ... fogalmad nincs róla honnan jönnek a szavak!
:ph
áció! lassan vége az évnek és Hanni megint fejlettebb lett kiss
 

daibo

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem lehetne a nevet megváltoztatni Pl. arra, Hogyan állítsuk szolgálatunkba az egót? Vagy Hogyan vegyük vissza a gyeplőt az egótól? Vagy Mikor, milyen döntésekkel engedtem át a gyeplőt az egónak?
Annyira félrevezető ez a kiiktatás. És az ezen az alapon hozott következtetésekkel se leszünk beljebb. Szerintem.
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Leegyszerűsítve, ahogyan én értem...:)

Nem lehetne a nevet megváltoztatni Pl. arra, Hogyan állítsuk szolgálatunkba az egót? Vagy Hogyan vegyük vissza a gyeplőt az egótól? Vagy Mikor, milyen döntésekkel engedtem át a gyeplőt az egónak?
Annyira félrevezető ez a kiiktatás. És az ezen az alapon hozott következtetésekkel se leszünk beljebb. Szerintem.

Kedves Daibo!

nekem egyből az lett a kérdésem, hogyan határozódik meg számodra az ego, mi az amit nem lehet kiiktatni?

Valóban azt látom tapasztalatból, hogy végtelen finom szinteken is képes életben maradni, és nehéz tetten érni. Csak akkor használhatod fel, ha felismered,... de ha felismerted, feloldottad a határait.

Számomra ez amolyan önálló életre kelt, magamról alkotott képek halmaza, amiből önérzés születik, ha azonosítom velük magam...S ha ebből a lezártságból mozdulok, akkor annak következményei vannak, a valóság csak részben és csak nagyon torzítottan élhető meg ennek prizmáján keresztül.

Ha ezt tettenérem, és van felismert forrásom, ahonnan fölszámolhatom a határait, egészen más valóságérzékeléshez és önérzékeléshez jutok. És azt hiszem egyfajta tudatos jelenlét az, vagy figyelemmel teli jelenlét az , ami oldja a határokat...
De erős beidegződés, ami felütheti a fejét, amint nem vagyok Ott a dolgokban,... a lehatároltság azonnal hozza a félelmeit....Azonnal biztonságosra rendezi be a világot..., azonnal védekezik és támad..., nyújt valamit, és elvesz... a lehatároltságából, és önérzéséből mozdul, átrendezi a világot és lehatárolt világlátást alakít ki.

Azt hiszem emberi alapkészségekből születik az ego, de önálló életre kel és torzitott világlátáshoz vezet.
Az alapkészségeket és erejüket jó felismerni, és jó élni velük (pl a képalkotó képesség, a tudatos jelenlét...stb., az azonosulásban való odaadottság képessége...)


:p Csillagvirág
 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
áció! lassan vége az évnek és Hanni megint fejlettebb lett kiss


kiss
..és képzeld akkorára fejlődött bizonyos területeken, hogy még a ruhák is összementek a szekrényben ijedtükben, ez ám a galiba!
;):p .. ennyit a fejlődésről ;)

Nagy játékos az élet, minduntalan dobálja a labdákat, az utolsó leheletig ;) ... valamit csak kell kezdeni azokkal a szervákkal!
Vagy megtanulunk játszani, vagy csak mások játékát szemlélgetjük, vagy harmadik alternatívaként megkeressük azt a betyár "labdadobót";) ...vagy?
Kinek mi a hobbija...
A hanni ráutazott a labdadobóra... az oké, hogy megtalálta, csak egy a bibi, kiismerhetetlen a "szentem" kiss...
Így feladódott a keresés, és vele egyetemben az ismeret ...
... és boldogan élt, míg meg nem halt!;)
:ph
 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagy mókamanó az az egó!
Egómódban az egóról szerintem csak egózni legózhatunk!
Lezárt tetejű dunsztosüvegben az üveg belseje a világ (valóság), lehetséges a feltérképezése,ismeretek szerzése, ám folyamatos az érintettség (illuzórikus biztonság)!
Álmodozni, ábrándozni lehet az üvegen kívüli világról, hogyanjáról, mikéntjéről, élhetőségéről ...,- megidealizálható!;)
Az idea távol esik az élettől...
A gyakorlat (cselekvés) teszi a mestert, magyarán lehetséges kibújni az üvegből, lehetséges átlátni az egóüvegen!
... és mit ád Isten! - felfedezhető a választás lehetősége ..., ez ám a szabadság, maradok a dunsztban, vagy dunszt nélkül, dunsztom sincsen:p;) ...

ui. a távolság szépít!
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Talán ma egy kicsit jobban értem ezt az üzenetet.
icon_razz.gif


Legtöbben "egodunsztból" indulunk, mert honnan máshonnan
icon_razz.gif
, az ember előbb felépíti, aztán lebontja.

(A gyermekkor folyamán a magáról alkotott képekkel és önérzéssel is dolgozik az ember, miközben ott van a forrásoknál,... folyamatosan és intenzíven. Míg olyan képet föl nem épít, ami miatt egészen nagy távolságokat él meg... , azt hiszi elszakadt... ).
De hogy van vágy innen kijutni, ez azt jelenti, hogy van tapasztalt kint (a dunsztból).

Abban biztos vagyok, hogy ez a tapasztalat ott van mindenkiben, legfeljebb alvóban, vagy ébredezőben, és mások más tapasztalatain keresztül is föl tud ébredni, azzal, hogy intenziven tapasztalom a másikat.
(Ez segített sokszor, mert a másikat tudtam a legintenzívebben tapasztalni, erre a találkozásra volt-van motivációm
icon_razz.gif
. Aztán ott vagyok magam is :p. Talán ez a találkozás tud a legéberebbé tenni.)

Nagyon nehéz a münchauseni gesztust megtenni (saját hajadnál fogva kiemelni magad a mocsárból)...
Kell a fogódzó, ami nem mankó, hanem forrás.

Persze sokféleképpen fölhasználható egy szöveg, egy beszélgetés, felhasználható önigazolásra , bent a "dunsztban", s ilyenkor nyilvánvaló, hogy csak üveg mögül, megszépítő távolságból szemléli az élet dolgait az ember. De felhasználható a figyelem nyitására is. A szó eszköz.
És teljesen igaz, hogy minden a gyakorlatban, az életben történik egyébként: a kilépés vagy bentmaradás.

(Daibo új ember itt az oldalon, ezért számomra egy pillanatra megújult a beszélgetés, mert olyan kérdést tett fel, ami fél éve számomra is kérdés volt. És egy addig nem felismert forrást tapasztalva valaki által, ma másként látom.)
 

vzajcev

Állandó Tag
Állandó Tag
Semmi gond az egóval, ha ezzel kezditek a napot.
[video=youtube;NeKmU_a3xXQ]http://www.youtube.com/watch?v=NeKmU_a3xXQ[/video]kiss
 

hannah22

Állandó Tag
Állandó Tag
Talán ma egy kicsit jobban értem ezt az üzenetet. :razz:

Legtöbben "egodunsztból" indulunk, mert honnan máshonnan:razz:, az ember előbb felépíti, aztán lebontja.

(A gyermekkor folyamán a magáról alkotott képekkel és önérzéssel is dolgozik az ember, miközben ott van a forrásoknál,... folyamatosan és intenzíven. Míg olyan képet föl nem épít, ami miatt egészen nagy távolságokat él meg... , azt hiszi elszakadt... ).
De hogy van vágy innen kijutni, ez azt jelenti, hogy van tapasztalt kint (a dunsztból).

Abban biztos vagyok, hogy ez a tapasztalat ott van mindenkiben, legfeljebb alvóban, vagy ébredezőben, és mások más tapasztalatain keresztül is föl tud ébredni, azzal, hogy intenziven tapasztalom a másikat.
(Ez segített sokszor, mert a másikat tudtam a legintenzívebben tapasztalni, erre a találkozásra volt-van motivációm:razz:. Aztán ott vagyok magam is :p. Talán ez a találkozás tud a legéberebbé tenni.)

Nagyon nehéz a münchauseni gesztust megtenni (saját hajadnál fogva kiemelni magad a mocsárból)...
Kell a fogódzó, ami nem mankó, hanem forrás.

Persze sokféleképpen fölhasználható egy szöveg, egy beszélgetés, felhasználható önigazolásra , bent a "dunsztban", s ilyenkor nyilvánvaló, hogy csak üveg mögül, megszépítő távolságból szemléli az élet dolgait az ember. De felhasználható a figyelem nyitására is. A szó eszköz.
És teljesen igaz, hogy minden a gyakorlatban, az életben történik egyébként: a kilépés vagy bentmaradás.

(Daibo új ember itt az oldalon, ezért számomra egy pillanatra megújult a beszélgetés, mert olyan kérdést tett fel, ami fél éve számomra is kérdés volt. És egy addig nem felismert forrást tapasztalva valaki által, ma másként látom.)


Kedves Csillagvirág:p

A világ, bennünket körülvevő élettér csodás, igazi remekmű, a maga mindenféléjével, és igencsak szegényes, a végletekig leegyszerűsített, ripsz-ropsz szemléltetője, szimbóluma a "dunszt".;)
Olyan 2-3 éves korunkban vált át az 1.sz.3.sz. az 1.sz.1.személyre, az enyém, nekem, engem... pompás táptalaja vagyunk az egó nevezetű hóbelebancnak, ami egy egészséges momentum életünk zsenge korszakának. Majd ezt növesztgetjük, ápolgatjuk, hizlalgatjuk .... meglehet egész életünket ez teszi ki, ...
nah és akkor mi van? - semmi!;) . ezt dobta a gép ....
Körbemosolyogjuk az un. ezoterikusok, spirituális beállítottságúak " mi a francról beszélnek ezek" agymenéseit, ... miért is? - megy a szekér, haladunk arccal előre, nyílegyenesen, akadály nélkül menetelünk a kitűzött céljaink felé, kellő önbizalommal, hittel, "nincs lehetetlen" beállítottsággal, makk-egészséggel .... nincs kétely, félelem,bizonytalanság!
Alkotunk játszva, kreativitás a maximumon .... éééés működik minden!
Na, persze, hogy eszünkbe sem jut, hogy mi a francot keresek én itt? ... meg ki is vagyok én? .... meg mi az az egó, meg lélek, meg szellem, meg elme, meg isten ?....... minek, hisz' működik minden "autodidakta módon", spirituális tudás nélkül ...
...

Mikor - teljesen mindegy milyen okból - egy kérdés mögött van is valaki, akkor valódi válaszok keletkeznek, és minél több nézőpontból érkezik válasz, annál szélesebb képet, tágabb lehetőséget kap a kérdező, csemegézhet, válogathat, ízlelgethet ... mi is áll közelebb hozzá ! Szabadon választhat! ... és ez a lényeg!:p .. elfogad, megfontol, átgondol, kételkedik, elutasít, lázad, fenyegetve érzi magát ...stb.... Mindent lehet, adva van, ... ám egy dolog szem előtt tartandó, minden az egyénben játszódik ...

...

Tudod :p, egy dolgot "kértem ?" , mégpedig : lehetőleg életem utolsó pillanatáig képes legyek befogadni az újat, megújhodni, magyarán nem engedni megtelepedni a csökött berögződéseket ... és a legizgibb az egészben : ez mind rajtam múlik! - aztarézfánfütyülőjét

ölel :ph
 

Tavaszi Kikelet

Állandó Tag
Állandó Tag
eltűntek az érelmek, problémák, félelmek, jelen a mélyről jövő nyugalmi állapot végig

Sziasztok,

Az utóbbi 1-2 hétben azt figyeltem meg magamon, hogy nincsen semmi probléma, teljes nyugalomban vagyok, meg ilyen nyugalmi, békességi állapot van jelen eléggé régóta, tartósan és mélyen és mivel nincsenek jelen a problémákat generáló dolgok, nincsen jelen félelem, meg probléma, kezd kicsit néha zavarni ez a totális nyugalom, hogy minden eltűnt benne, nincsen semmi az ég világon, ami ezt a nyugalmat kibillentené bennem és furcsa…, nem tudom hogyan írjam le, fogalmazzam meg. Olyan állapotban vagyok jelen, hogy nyugalom és békesség ami mélyről jön, és a semlegességbe szétáramlik, tehát nincsen semmilyen téren, semmilyen irányban kilengésem érzelmek terén, mintha eltűntek volna az érzelmek, csak ez az üresség van jelen, nyugalommal és békességgel, boldogsággal, de nem érzelmekről beszélek, nem érzelmek terén van jelen, hanem ÁLLAPOT téren. És ez furcsa, nem tudom hova tenni, nyilván nem is kell…, csak furcsa, hogy miért nincsen jelen probléma vagy bármi, ami ebből az állapotból kibillent? Ez az állapot már lassan 2,5 hónapja van jelen és minél inkább benne vagyok, minél hosszasabb ideig van jelen, annál érdektelenebbé válik mindenféle vágy, egós dolog, tényező. Sokszor úgy „érzem”, hogy semmire nincs szükségem, mert minden jelen van, ez a lelki totális nyugalom, mindenféle probléma és félelem nélkül és emiatt minden számomra olyan elhűltté, érdektelenné válik, ebbe megy át. Vagy pl. pillanatnyi felindulásból elkezd valami érdekelni, lelkesedem érte kb vagy 5 percet és utána érdektelenné válik. Múltkor meg beszéltem a párommal arról, hogy de jó lenne gondolatok erejével tárgyakat mozgatni, stb…, rá 10 percre olyan nevetés kapott el, hogy nem tudtam abbahagyni, fogalmam sincsen min nevettem (szerintem kinevettem a gondolatokat, hogy ez baromság, meg minek nekem egyáltalán), hogy fájt a hasizmom a nevetéstől és könnyezett a szemem, annyira nevettem és alig tudtam abbahagyni. Olyan nagyon erősen mélyről, rám tört és jó volt nagyon. De mostanában kicsit zavar az, hogy az érzelmeket felváltotta ez az állapotszerű ürességes mély nyugalom, békesség és boldogság érzet, ami csak úgy van, semmilyen erőfeszítésembe nem kerül, semmit nem csinálok, semmit nem kell csinálnom, hogy legyen, benne legyek. Olyan természetes, hogy jelen van ez az állapot, a részem, benne vagyok és néha jön olyan gondolat, hogy minden rendben van velem? Hova tűntek el az érzelmek belőlem? Mi történt, hogy az érzelmek helyett lett ez a problémáktól mentes nyugalmi állapot és állapot van jelen bennem érzelmek helyett?
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Berni!

A problémád valószínűleg az, hogy eddig túl sok mindent vállaltál föl az élet területén és olyannyira teljesítettél mindent, hogy maga az élet nem tudja hogy most milyen megpróbáltatást rakjon eléd. A túlzott hajtás miatt van az hogy most képtelen vagy megállni és élvezni a jelen problémamentes időszakát. Még a hited is sorsszerűséget játszik, mivel nem tudod elhinni hogy létezik ez az állapot, hogy egyáltalán idáig eljutottál.
A nehézséged abból adódik, hogy félsz hogy az egod nyer abban hogy fölülkerekedik azon amit eddig elértél és a nagy nyugalmi állapot biztosít neki teret, ezért meg kell tanulnod kontrollálni saját jelenedet.
A másik megoldás, hogy kösd le magad olyan dolgokkal, amik járatják agyadat (mint például a tárgyak mozgatása kísérlet), de én inkább olyat ajánlok, ami az egodat is csillapítja, pl.: pozitív állítások féle meditáció, vagy esetleg egy kiadós futás.
Én ilyenkor jó időben kiülök a sétállón egy padra, élvezem a jó idő nyújtotta lehetőségeket, pl.: zenét hallgatok, iszogatom valamilyen üdítőt és figyelem az élet mozgásait és hagyom magamat elmerengni benne. Ilyenkor képes vagyok megtalálni önmagam és teljesen ego mentessé válok. :D
 

V.T.

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok,

Az utóbbi 1-2 hétben azt figyeltem meg magamon, hogy nincsen semmi probléma, teljes nyugalomban vagyok, meg ilyen nyugalmi, békességi állapot van jelen eléggé régóta, tartósan és mélyen és mivel nincsenek jelen a problémákat generáló dolgok, nincsen jelen félelem, meg probléma, kezd kicsit néha zavarni ez a totális nyugalom, hogy minden eltűnt benne, nincsen semmi az ég világon, ami ezt a nyugalmat kibillentené bennem és furcsa…, nem tudom hogyan írjam le, fogalmazzam meg. Olyan állapotban vagyok jelen, hogy nyugalom és békesség ami mélyről jön, és a semlegességbe szétáramlik, tehát nincsen semmilyen téren, semmilyen irányban kilengésem érzelmek terén, mintha eltűntek volna az érzelmek, csak ez az üresség van jelen, nyugalommal és békességgel, boldogsággal, de nem érzelmekről beszélek, nem érzelmek terén van jelen, hanem ÁLLAPOT téren. És ez furcsa, nem tudom hova tenni, nyilván nem is kell…, csak furcsa, hogy miért nincsen jelen probléma vagy bármi, ami ebből az állapotból kibillent? Ez az állapot már lassan 2,5 hónapja van jelen és minél inkább benne vagyok, minél hosszasabb ideig van jelen, annál érdektelenebbé válik mindenféle vágy, egós dolog, tényező. Sokszor úgy „érzem”, hogy semmire nincs szükségem, mert minden jelen van, ez a lelki totális nyugalom, mindenféle probléma és félelem nélkül és emiatt minden számomra olyan elhűltté, érdektelenné válik, ebbe megy át. Vagy pl. pillanatnyi felindulásból elkezd valami érdekelni, lelkesedem érte kb vagy 5 percet és utána érdektelenné válik. Múltkor meg beszéltem a párommal arról, hogy de jó lenne gondolatok erejével tárgyakat mozgatni, stb…, rá 10 percre olyan nevetés kapott el, hogy nem tudtam abbahagyni, fogalmam sincsen min nevettem (szerintem kinevettem a gondolatokat, hogy ez baromság, meg minek nekem egyáltalán), hogy fájt a hasizmom a nevetéstől és könnyezett a szemem, annyira nevettem és alig tudtam abbahagyni. Olyan nagyon erősen mélyről, rám tört és jó volt nagyon. De mostanában kicsit zavar az, hogy az érzelmeket felváltotta ez az állapotszerű ürességes mély nyugalom, békesség és boldogság érzet, ami csak úgy van, semmilyen erőfeszítésembe nem kerül, semmit nem csinálok, semmit nem kell csinálnom, hogy legyen, benne legyek. Olyan természetes, hogy jelen van ez az állapot, a részem, benne vagyok és néha jön olyan gondolat, hogy minden rendben van velem? Hova tűntek el az érzelmek belőlem? Mi történt, hogy az érzelmek helyett lett ez a problémáktól mentes nyugalmi állapot és állapot van jelen bennem érzelmek helyett?

Most is egy allomasnal vagy! Hiszen ha biztos lennel magadban akkor nem tennel fel kerdeseket:) miert van ez vagy miert van az.
Ha celba ertel akkor tenyleg ugy jo ahogy van es ide sem irnal:) mert nincs milyen kerdest feltenni.Minden kinyilatkoztatas bizonyitek sajat magad fele !
Ugye az ember arrol beszel ami meg nem tiszta.Hiszen nem beszelsz arrol hogy ne nyuljunk a tuzbe mert az faj.Vagyis ez az allapot amit fentebb emlitettel ez is csak egy atmenet lesz.
 

V.T.

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Berni!

A problémád valószínűleg az, hogy eddig túl sok mindent vállaltál föl az élet területén és olyannyira teljesítettél mindent, hogy maga az élet nem tudja hogy most milyen megpróbáltatást rakjon eléd. A túlzott hajtás miatt van az hogy most képtelen vagy megállni és élvezni a jelen problémamentes időszakát. Még a hited is sorsszerűséget játszik, mivel nem tudod elhinni hogy létezik ez az állapot, hogy egyáltalán idáig eljutottál.
A nehézséged abból adódik, hogy félsz hogy az egod nyer abban hogy fölülkerekedik azon amit eddig elértél és a nagy nyugalmi állapot biztosít neki teret, ezért meg kell tanulnod kontrollálni saját jelenedet.
A másik megoldás, hogy kösd le magad olyan dolgokkal, amik járatják agyadat (mint például a tárgyak mozgatása kísérlet), de én inkább olyat ajánlok, ami az egodat is csillapítja, pl.: pozitív állítások féle meditáció, vagy esetleg egy kiadós futás.
Én ilyenkor jó időben kiülök a sétállón egy padra, élvezem a jó idő nyújtotta lehetőségeket, pl.: zenét hallgatok, iszogatom valamilyen üdítőt és figyelem az élet mozgásait és hagyom magamat elmerengni benne. Ilyenkor képes vagyok megtalálni önmagam és teljesen ego mentessé válok. :D


"maga az élet nem tudja hogy most milyen megpróbáltatást rakjon eléd."

ez igy biztos hogy igaz?:) Az "elet" pontosan tudja mit is csinaljon:) mivel rajtad kersztul nyilvanul meg az a rend az a luktetes amit eletnek hivunk.
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
ÚÚÚ! ebben igazad van, inkább azt kellett volna írnom hogy az élet most hirtelen nem rak eléd semmi féle problémát.
Köszi hogy figyelmeztettél! ;)

"maga az élet nem tudja hogy most milyen megpróbáltatást rakjon eléd."

ez igy biztos hogy igaz?:) Az "elet" pontosan tudja mit is csinaljon:) mivel rajtad kersztul nyilvanul meg az a rend az a luktetes amit eletnek hivunk.
 

Tavaszi Kikelet

Állandó Tag
Állandó Tag
Most is egy allomasnal vagy! Hiszen ha biztos lennel magadban akkor nem tennel fel kerdeseket:) miert van ez vagy miert van az.
Ha celba ertel akkor tenyleg ugy jo ahogy van es ide sem irnal:) mert nincs milyen kerdest feltenni.Minden kinyilatkoztatas bizonyitek sajat magad fele !
Ugye az ember arrol beszel ami meg nem tiszta.Hiszen nem beszelsz arrol hogy ne nyuljunk a tuzbe mert az faj.Vagyis ez az allapot amit fentebb emlitettel ez is csak egy atmenet lesz.

Tamás,

Teljesen biztos vagyok magamban, attól még hogy írok ide és megkérdezek valamit, ami számomra furcsa, mert ilyen még nem volt, az nem jelenti azt, hogy bizonytalan vagyok. Akkor van kérdés, mikor átlépek véletlenül fejbe és jön a gondolat, de utána egyből vissza szívbe és semmi nincs ami ebből az állapotból ki tud billenteni.
Jó volna, ha lenne Boni, ő eltudná "magyarázni" nektek, hogy mi van bennem..., ne elmésen akarjátok értelmezni, amit írtam, ne értelmezni akarjátok, csak próbáljátok meg érezni.
 

Tavaszi Kikelet

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Berni!

A problémád valószínűleg az, hogy eddig túl sok mindent vállaltál föl az élet területén és olyannyira teljesítettél mindent, hogy maga az élet nem tudja hogy most milyen megpróbáltatást rakjon eléd. A túlzott hajtás miatt van az hogy most képtelen vagy megállni és élvezni a jelen problémamentes időszakát. Még a hited is sorsszerűséget játszik, mivel nem tudod elhinni hogy létezik ez az állapot, hogy egyáltalán idáig eljutottál.
A nehézséged abból adódik, hogy félsz hogy az egod nyer abban hogy fölülkerekedik azon amit eddig elértél és a nagy nyugalmi állapot biztosít neki teret, ezért meg kell tanulnod kontrollálni saját jelenedet.
A másik megoldás, hogy kösd le magad olyan dolgokkal, amik járatják agyadat (mint például a tárgyak mozgatása kísérlet), de én inkább olyat ajánlok, ami az egodat is csillapítja, pl.: pozitív állítások féle meditáció, vagy esetleg egy kiadós futás.
Én ilyenkor jó időben kiülök a sétállón egy padra, élvezem a jó idő nyújtotta lehetőségeket, pl.: zenét hallgatok, iszogatom valamilyen üdítőt és figyelem az élet mozgásait és hagyom magamat elmerengni benne. Ilyenkor képes vagyok megtalálni önmagam és teljesen ego mentessé válok. :D

Progikám,

Te olvasod is azt, amit írsz? Mert úgy érzem, amit írtam fentebb, nem igen sikerült átérezd és nagyon félre értelmezted elmésen. Élvezem a jelen pillanatát teljes mértékben és ebbe az állapotba csak úgy belekerültem, nem el értem és nem tettem érte semmit se, hogy ebben legyek. Kérlek olvasd el még egyszer amit fentebb írtam, és ne elmésen akard megmagyarázni..., mert félre fog vezetni téged.;)

Nem akarom kontrollálni a jelenem, meg semmim sem és egyáltalán nem kívánok senki elvárásainak megfelelni, se a társadalom elvárásainak és egyáltalán hidegen hagy, ki mit gondol rólam, nem mozdít meg bennem semmit sem..., megélem azt aki vagyok minden téren, formában, meztelenül, csupaszon, teljes egészében, mindenféle szerep nélkül és ennyi.
 
Oldal tetejére