Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

evapatocs · 2014 Június 6

Tavaszi Kikelet írta:
Sziasztok!

Ismét benéztem hozzátok , s részben elmondani a nyűgjeimet nektek...
Szóval..., hogy is kezdjem el... vagy inkább honnan is kezdjem el...

Ugye azt tudjátok, legalábbis nagyon sokszor mondtam, hogy Istenben feltétlenül hiszek, nem kell lássam, nem kell bizonyíték számomra ahhoz, hogy higgyek létezésében...
2-3 napja viszont elgondolkodtam azon, hogyha létezik Isten (hozzáteszem eléggé rosszul érzem magam amiatt, hogy támadtak kételyeim), akkor hogy lehet az, hogy enged olyan dolgokat megtörténni, hogy emberek oltanak ki életeket?
Eléggé érzékeny vagy inkább túlságosan is empatikus vagyok (?) az olyan dolgokra, mikor olyanokat hallok, hogy egy ember különös kegyetlenséggel ölt meg 1-2 hetes kiskutyákat, vagy hogy illegális kutya harcokat tartanak, állatokat bántanak, kínoznak meg az emberek... Teljesen kikészülök ezek hallatán..., vagy én nem tudom miért vagyok rá ennyire érzékeny...

Nem megy az elfogadás az olyan emberek irányába, akik bántanak, kínoznak állatokat, vagy embertársaikat, akik életeket ontanak ki... Haragszom mérhetetlenül ilyenkor az egész univerzumra és azt kérdezem, hogy MIÉRT engedik ezt? Miért nem tüntetik el az emberekből ezt a mérhetetlen gonoszságot?
Egyszerűen nem értem, hogy miért van ennyi szörnyűség a világban? Miért kell ezt hagyni? Miért nem lehet ez ellen tenni valamit?

S hiába tudom azt, hogy nincsen jó és rossz, csupán a minősítéseink által vannak megkülönböztetések... De egyszerűen, akárhogy is próbálom meg "elfogadni", nem azonosulni ezekkel, nem megy...

Én nem tudom azt, hogyan kellene kérnem az Istentől, hogy változtasson ezeken a dolgokon, vagy mit kéne tennem, hogyan kellene imádkoznom... Nem értem, hogyan lehet ilyen kegyetlen dolgokat elfogadni? Miért nem történik valami változás, hogy ne éljünk egy ennyire elromlott világban? Isten ezeket miért engedi meg? A feltétel nélküli szeretet, az univerzumot alkotó leghatalmasabb energia, ami a szeretet, miért engedi, hogy ezeket tegyék az emberek? Miért nem formálja át a szeretet a világot? Vagy azokat az embereket, akiknek a lelkében ennyi gonoszság, kegyetlenség van? Hova jutottunk el??? Miért nem lehet békében és szeretetben élnünk egymással, az anyatermészettel, nemzetekkel, minden élőlénnyel?

Drága Berni!
Tudod,hogy Isten nem avatkozik bele az Életünkbe,megengedi,hogy egyesek,vagy sokan

tudattalanul cselekedjenek.Amig az energiaszintjük alacsony (200 alatt),addig nem tudnak változtatni,ezért el kell fogadni.Az ember változik,amit tegnap jónak találtál,lehet ma másképp tennéd,de akkor azt láttad jónak - nem tudtál mást tenni,mert ha tudtál volna,akkor azt tetted volna.Igy vagyunk ezzel mindnyájan.
A Csodák Tanitásában szerepel,hogyha már nem tudsz elfogadni egy embert/embereket,gondold azt róla,hogy Ő is Isten gyermeke!

És ez igy is van.

Ha nem agyalunk olyan dolgokon,ami úgymond nem a mi dolgunk,és ez nem azt jelenti,hogy homokba dugjuk a fejünket,egyszerűen nem adunk neki energiát,mert ahol a figyelem,ott az energia...

Egyszer Gandhitól is megkérdezték (nem pontosan idézem),hogy miért nem megy tüntetni a rendszer ellen,erre ő azt válaszolta,hogy majd akkor szóljatok,ha a béke menetre készültök,oda veletek megyek.Érted a lényeget!

Hiába keressük kint a választ,arra nem kapunk olyan feleletet,ami az elmének megfelelő lenne,mert minden miértnek van még 1 miértje...

Csak hogy felviditsalak,belinkelek 1 cikket.Egy mondat erejéig idézek belőle:
"....a nehezén már túl vagyunk.Az egyetlen dolog,ami még hátra van,az,hogy változtass az elvárásaidon..."
http://www.szabadonebredok.hu/6-valtas-a-tudatossagban-amit-jelenleg-atelunk/
Puszillak!!

Tavaszi Kikelet · 2014 Június 6

phoenyx írta:
Szia!
Kint élsz... nézd meg belül, mi az ami ellenérzéseket kelt?!?

Régen elolvastam Osho - Az egó könyvét, ott Osho azt mondta (sajnos nem tudom pontosan idézni, de a lényege valami ilyesmi), ha valaki össze van zavarodva, nem tudja mit tegyen és ha felbukkan egy gondolat és melléje egy érzet, érzelem társul, akkor a gondolatot el kell engedni, mert az érzelem mond igazat.

Esetemben először csak érzet volt, az bukkant fel..., majd utána a gondolat, hogy miért történik mindez. Bár azt nem tudom, hogy a gondolat az honnan jött, elméből vagy azon túlról, mert a lelkem és elmém közt összhang volt. Tehát hogy mondjam/írjam, amit éreztem és érzek ezzel a témával kapcsolatosan, az összhangban van azzal, amit erről gondolok. Nincsen ellenállás elme téren.

Tavaszi Kikelet · 2014 Június 6

Drága Évim!

Az a gondom, hogy Isten létezését kérdőjeleztem meg és jelenleg nem tudom eldönteni azt, hogy jól cselekszem vagy sem. De lelkileg nagyon bánt a dolog, hogy kétségeim támadtak és bár gondolat téren bukkannak fel olyanok, hogy ne kérdőjelezzem meg, csak az a baj, hogy lelkiekben nem tudom mit érezzek, gondoljak, bizonytalan vagyok. Tehát olyan káosz van most bennem, vagyis a szívemben, mert egyszerűen nem értem, hogy bár sokan tudattalanul cselekszenek..., de miért engedi Isten meg, hogy életeket oltsanak ki az emberek? Tudattalan cselekedet ide vagy oda...
Próbáltam már Isten fiaként gondolni az olyan emberekre is, akik ezeket teszik, de nem megy az elfogadás, érzelmileg annyira megviselnek az ilyen dolgok, hogy nekem több nap, több idő kell ahhoz, hogy "túltegyem" magam rajta, vagy feldolgozzam.

evapatocs írta:
Drága Berni!
Tudod,hogy Isten nem avatkozik bele az Életünkbe,megengedi,hogy egyesek,vagy sokan tudattalanul cselekedjenek.Amig az energiaszintjük alacsony (200 alatt),addig nem tudnak változtatni,ezért el kell fogadni.Az ember változik,amit tegnap jónak találtál,lehet ma másképp tennéd,de akkor azt láttad jónak - nem tudtál mást tenni,mert ha tudtál volna,akkor azt tetted volna.Igy vagyunk ezzel mindnyájan.
A Csodák Tanitásában szerepel,hogyha már nem tudsz elfogadni egy embert/embereket,gondold azt róla,hogy Ő is Isten gyermeke! És ez igy is van.

Ha nem agyalunk olyan dolgokon,ami úgymond nem a mi dolgunk,és ez nem azt jelenti,hogy homokba dugjuk a fejünket,egyszerűen nem adunk neki energiát,mert ahol a figyelem,ott az energia...
Egyszer Gandhitól is megkérdezték (nem pontosan idézem),hogy miért nem megy tüntetni a rendszer ellen,erre ő azt válaszolta,hogy majd akkor szóljatok,ha a béke menetre készültök,oda veletek megyek.Érted a lényeget!

Hiába keressük kint a választ,arra nem kapunk olyan feleletet,ami az elmének megfelelő lenne,mert minden miértnek van még 1 miértje...

Csak hogy felviditsalak,belinkelek 1 cikket.Egy mondat erejéig idézek belőle:
"....a nehezén már túl vagyunk.Az egyetlen dolog,ami még hátra van,az,hogy változtass az elvárásaidon..."
http://www.szabadonebredok.hu/6-valtas-a-tudatossagban-amit-jelenleg-atelunk/
Puszillak!!

Tavaszi Kikelet · 2014 Június 6

evapatocs írta:
http://www.szabadonebredok.hu/6-valtas-a-tudatossagban-amit-jelenleg-atelunk/

Akkor én ezek szerint inkább tudatot léptem vissza, minthogy feljebb emelkedtem volna... 2014. június 3-ig hittem még Istenben, eszembe nem jutott volna megkérdőjelezni létezését, majd 2014. június 3-án este már megkérdőjeleztem Isten létezését..., huuuuu..., jól állok ám

Iszonyat pocsékul érzem magam szívügyileg a megkérdőjelezés végett, de nem tudok mit csinálni ellene és őszintén szólva fogalmam nincsen miben higgyek, vagy hogy mennyire gondoltam félre idáig a dolgokat, a dolgokat annak láttam, amik vagy csak annak akartam látni, amilyennek én akartam látni...

Ha feltettem volna magamnak azt a kérdést még az idei hónap elején, hogy Isten létezésében hiszek, akkor a válasz az lett volna, hogy feltétel nélkül hiszek benne.
Ha most felteszem magamnak azt a kérdést, hogy Isten létezésében hiszek, akkor nem tudom rá a válasz.

evapatocs · 2014 Június 6

Tavaszi Kikelet írta:
Drága Évim!

Az a gondom, hogy Isten létezését kérdőjeleztem meg és jelenleg nem tudom eldönteni azt, hogy jól cselekszem vagy sem. De lelkileg nagyon bánt a dolog, hogy kétségeim támadtak és bár gondolat téren bukkannak fel olyanok, hogy ne kérdőjelezzem meg, csak az a baj, hogy lelkiekben nem tudom mit érezzek, gondoljak, bizonytalan vagyok. Tehát olyan káosz van most bennem, vagyis a szívemben, mert egyszerűen nem értem, hogy bár sokan tudattalanul cselekszenek..., de miért engedi Isten meg, hogy életeket oltsanak ki az emberek? Tudattalan cselekedet ide vagy oda...
Próbáltam már Isten fiaként gondolni az olyan emberekre is, akik ezeket teszik, de nem megy az elfogadás, érzelmileg annyira megviselnek az ilyen dolgok, hogy nekem több nap, több idő kell ahhoz, hogy "túltegyem" magam rajta, vagy feldolgozzam.

Itt az azonosulás...töprengel,rágódol,aztán még jobban belemártózol...Minek??
Jaaa,neked kell még több idő

Isten ezt is megadja neked!Ugye tudod,hogy nem irónia,mert imádlak!!

Tavaszi Kikelet · 2014 Június 6

evapatocs írta:
Itt az azonosulás...töprengel,rágódol,aztán még jobban belemártózol...Minek??
Jaaa,neked kell még több idő Ugye tudod,hogy nem irónia,mert imádlak!!

Tudom, hogy nem irónia Évim

De hogy a fenébe ne töprengenék rajta? Próbálom megérteni és ezáltal elfogadni, de nem megy, próbálok nem azonosulni, semleges maradni érzelem téren, de nem megy... Nem tudom hogy írjam le, de ilyenkor inkább egy állapotba kerülök be, amit nem tudok, hogy milyen állapot, mi a célja, funkciója, de a lényeg, hogy ilyenkor állapot van bennem jelen és ez az állapot tör át érzelmekbe, amik által végbe megy a folyamat csak úgy és ilyenkor nincsenek jelen gondolatok. Csak történik és történik az is, hogy nem fogadom el. Majd miután kizökkenek ebből az állapotból (amit még le írni se tudok, mit érzek benne, mi zajlik bennem olyankor, mert mintha ki lenne ütve pár másodpercre a tudatom), akkor jön az a kérdés, hogy miért? És elme és szív téren nem vagyok ellenállásban, mert ezt is megfigyeltem már. S minél mélyebbről jön a miért kérdése, annál jobban nem fogadom el. De az összhang megvan, mert a kérdés, ami elméből jön az teljes mértékben van azzal a nem elfogadással, ami meg a szívemből jön. Azt érzem, amit gondolok és azt gondolom, amit érzek állapot vagy nem is tudom miben vagyok ilyenkor benne.

evapatocs · 2014 Június 6

Tavaszi Kikelet írta:
Tudom, hogy nem irónia Évim De hogy a fenébe ne töprengenék rajta? Próbálom megérteni és ezáltal elfogadni, de nem megy, próbálok nem azonosulni, semleges maradni érzelem téren, de nem megy... Nem tudom hogy írjam le, de ilyenkor inkább egy állapotba kerülök be, amit nem tudok, hogy milyen állapot, mi a célja, funkciója, de a lényeg, hogy ilyenkor állapot van bennem jelen és ez az állapot tör át érzelmekbe, amik által végbe megy a folyamat csak úgy és ilyenkor nincsenek jelen gondolatok. Csak történik és történik az is, hogy nem fogadom el. Majd miután kizökkenek ebből az állapotból (amit még le írni se tudok, mit érzek benne, mi zajlik bennem olyankor, mert mintha ki lenne ütve pár másodpercre a tudatom), akkor jön az a kérdés, hogy miért? És elme és szív téren nem vagyok ellenállásban, mert ezt is megfigyeltem már. S minél mélyebbről jön a miért kérdése, annál jobban nem fogadom el. De az összhang megvan, mert a kérdés, ami elméből jön az teljes mértékben van azzal a nem elfogadással, ami meg a szívemből jön. Azt érzem, amit gondolok és azt gondolom, amit érzek állapot vagy nem is tudom miben vagyok ilyenkor benne.

Amikor befelé figyelsz,érzel valami hiányt?Ott kellenek a válaszok??
Akkor,Ott, miért is nem hiányoznak a válaszok?

-Vannak időszakok,amit nem tudunk megindokolni,hogy honnan jön,de valami próbál lehúzni,vagy a kollektiv fájdalomtest,amiről E. Tolle is beszél...és esetedben most éppen arról lehet szó.
Próbáld úgy "kivédeni",hogy nem gondolkodol róla.Csak az a baj,hogy te már túl sokáig tapicskoltál benne,ezért nehezebb, kicsit hosszadalmasabb lesz,de ki tudsz jönni belőle.
Nem tudom neked ilyenkor mi használ,mantra,ima??

evapatocs · 2014 Június 7

Tavaszi Kikelet írta:
Nem megy az elfogadás az olyan emberek irányába, akik bántanak, kínoznak állatokat, vagy embertársaikat, akik életeket ontanak ki... Haragszom mérhetetlenül ilyenkor az egész univerzumra és azt kérdezem, hogy MIÉRT engedik ezt? Miért nem tüntetik el az emberekből ezt a mérhetetlen gonoszságot?
Egyszerűen nem értem, hogy miért van ennyi szörnyűség a világban? Miért kell ezt hagyni? Miért nem lehet ez ellen tenni valamit?

S hiába tudom azt, hogy nincsen jó és rossz, csupán a minősítéseink által vannak megkülönböztetések... De egyszerűen, akárhogy is próbálom meg "elfogadni", nem azonosulni ezekkel, nem megy...

Én nem tudom azt, hogyan kellene kérnem az Istentől, hogy változtasson ezeken a dolgokon, vagy mit kéne tennem, hogyan kellene imádkoznom... Nem értem, hogyan lehet ilyen kegyetlen dolgokat elfogadni? Miért nem történik valami változás, hogy ne éljünk egy ennyire elromlott világban? Isten ezeket miért engedi meg? A feltétel nélküli szeretet, az univerzumot alkotó leghatalmasabb energia, ami a szeretet, miért engedi, hogy ezeket tegyék az emberek? Miért nem formálja át a szeretet a világot? Vagy azokat az embereket, akiknek a lelkében ennyi gonoszság, kegyetlenség van? Hova jutottunk el??? Miért nem lehet békében és szeretetben élnünk egymással, az anyatermészettel, nemzetekkel, minden élőlénnyel?

"Voltaképp azt bocsátod meg, ahogy a helyzetet látod, a saját kivetítésednek és észlelésednek bocsátasz meg." (Dr David R. Hawkins)

most · 2014 Június 8

Tavaszi Kikelet írta:
Akkor én ezek szerint inkább tudatot léptem vissza, minthogy feljebb emelkedtem volna... 2014. június 3-ig hittem még Istenben, eszembe nem jutott volna megkérdőjelezni létezését, majd 2014. június 3-án este már megkérdőjeleztem Isten létezését..., huuuuu..., jól állok ám
Iszonyat pocsékul érzem magam szívügyileg a megkérdőjelezés végett, de nem tudok mit csinálni ellene és őszintén szólva fogalmam nincsen miben higgyek, vagy hogy mennyire gondoltam félre idáig a dolgokat, a dolgokat annak láttam, amik vagy csak annak akartam látni, amilyennek én akartam látni...

Ha feltettem volna magamnak azt a kérdést még az idei hónap elején, hogy Isten létezésében hiszek, akkor a válasz az lett volna, hogy feltétel nélkül hiszek benne.
Ha most felteszem magamnak azt a kérdést, hogy Isten létezésében hiszek, akkor nem tudom rá a válasz.

fejlődés haladás -isten... pl higgy az élet nevű csodában :dr_33:

nem tudod elszúrni

hannah22 · 2014 Június 9

Egyszer hallottam egy mondatot: A testem, lelkem kapitánya vagyok! - vagyis a testemhez tartozó egóé, elméé és a lelkemet képviselő érzéseké,rezgéseké.
Pontosabban nemcsak a testem és a lelkem vagyok, hanem ott van az , amely egyik sem és minden.....

Van egy másik mondat : semmi sem az, aminek látszik, ám azzá lesz, amit gondolok felőle ....

huma99 · 2014 Június 9

Tavaszi Kikelet írta:
Drága Évim!

Az a gondom, hogy Isten létezését kérdőjeleztem meg és jelenleg nem tudom eldönteni azt, hogy jól cselekszem vagy sem. De lelkileg nagyon bánt a dolog, hogy kétségeim támadtak és bár gondolat téren bukkannak fel olyanok, hogy ne kérdőjelezzem meg, csak az a baj, hogy lelkiekben nem tudom mit érezzek, gondoljak, bizonytalan vagyok. Tehát olyan káosz van most bennem, vagyis a szívemben, mert egyszerűen nem értem, hogy bár sokan tudattalanul cselekszenek..., de miért engedi Isten meg, hogy életeket oltsanak ki az emberek? Tudattalan cselekedet ide vagy oda...
Próbáltam már Isten fiaként gondolni az olyan emberekre is, akik ezeket teszik, de nem megy az elfogadás, érzelmileg annyira megviselnek az ilyen dolgok, hogy nekem több nap, több idő kell ahhoz, hogy "túltegyem" magam rajta, vagy feldolgozzam.

Istenhez mindenkinek magának kell megtalálnia az utat. És mivel Isten bennünk él, tulajdonképpen magunkhoz kell megtalálnunk az utat. Ezen az úton pedig az önelfogadás van a start vonalnál felírva. A gondviselés vezesse a lépéseidet...szerencse, hogy ezt akkor is teszi, ha te nem kéred. Nekem is voltak ilyen tépelődéseim, aztán egy okos ember kéretlenűl, váratlanul egy semleges beszélgetés végén azt mondta nekem: te elhagyhatod Istent, de ő sosem hagy el téged.

Tavaszi Kikelet · 2014 Június 9

hannah22 írta:
Egyszer hallottam egy mondatot: A testem, lelkem kapitánya vagyok! - vagyis a testemhez tartozó egóé, elméé és a lelkemet képviselő érzéseké,rezgéseké.
Pontosabban nemcsak a testem és a lelkem vagyok, hanem ott van az , amely egyik sem és minden.....

Van egy másik mondat : semmi sem az, aminek látszik, ám azzá lesz, amit gondolok felőle ....

Drága Hanni!

S azt, amelyik egyik sem és minden, azt hogy találjam meg?

Ölellek és puszillak sokszor!

Tavaszi Kikelet · 2014 Június 9

huma99 írta:
Istenhez mindenkinek magának kell megtalálnia az utat. És mivel Isten bennünk él, tulajdonképpen magunkhoz kell megtalálnunk az utat. Ezen az úton pedig az önelfogadás van a start vonalnál felírva. A gondviselés vezesse a lépéseidet...szerencse, hogy ezt akkor is teszi, ha te nem kéred. Nekem is voltak ilyen tépelődéseim, aztán egy okos ember kéretlenűl, váratlanul egy semleges beszélgetés végén azt mondta nekem: te elhagyhatod Istent, de ő sosem hagy el téged.

Már azon is gondolkodtam tegnap, hogy kivetítem Istenre azokat a dolgokat, amikkel nem tudok "megbirkózni" , vagyis, amilyen kegyetlenségek történnek, azért Istent teszem felelőssé, hogy semmit nem csinál és nem avatkozik közbe.
Szerintem eljutottam egy olyan pontra, hogy Istenben bár hiszek, csak azt nem tudom milyen Istenben hiszek. Áááá...., nem tudom, össze vagyok zavarodva ilyen téren, meg nincs erőm ezen filozofálni, hogy miben is kellene hinnem, vagy mi az, ami megtört bennem, és ami által most azt érzem, hogy nem tudom miben hiszek.
De az is megfordult a fejemben már, hogy magamnak meséltem be jó mélyen, hogy elhiggyem azt, miben hiszek (feltétel nélküli szeretet, maga a szeretetben) és jó mélyen homokba dugtam a fejem, mert én akartam látni olyannak valamit, ami lehet nem is olyan, ahogyan én azt látni akartam.

phoenyx · 2014 Június 9

Tavaszi Kikelet írta:
Drága Hanni!

S azt, amelyik egyik sem és minden, azt hogy találjam meg?

Ölellek és puszillak sokszor!

hannah22 · 2014 Június 11

Tavaszi Kikelet írta:
Drága Hanni!

S azt, amelyik egyik sem és minden, azt hogy találjam meg?

Ölellek és puszillak sokszor!

....

ne keresd, rád talál,amint megengeded ... felismered ...

egyébként ezt hívják a " nesze semmi, fogd meg jól" -nak , anno kaptam ezekből egy csokorra valót, levonva a konzekvenciát, a lényeg a semmi ....
aztán, mikor eléggé untam ezeket a non-informatív nüanszokat, kicsit indulatba jöttem és nagyon érteni akartam, mi a manót jelentenek, vagy nem jelentenek, aztán belefáradva feladtam, és utána záporoztak a felismerések ....
ez a hanni története a nem-értés és a felismerés közti mókáról
ölelős h

most · 2014 Június 11

bal agyfélteketől az egyhegyüségig ...egyik legkonyebb leggyorsabb gyakorlat...
pl gyertya meditáció...mi a fény? vedd végig kényelmesen.. míg bal agyféltekéd bele un és átadja a terepet a jobb-nak
aki az érzéseket adja, merülj el benne is...a fényt megtartva-kovetkezetesen, és még mindig tarts ki ...ha ő is kimerült,
voltál szomorú és hálás... stb a fényért és a fénynek.../lényeg a koncentáció/
megtaláltad azt amit kerestél a egyhegyűséget...ami itélkezés és ézelem feletti mégis minek tere ad...

V.T. · 2014 Június 11

hannah22 írta:
....
ne keresd, rád talál,amint megengeded ... felismered ...

egyébként ezt hívják a " nesze semmi, fogd meg jól" -nak , anno kaptam ezekből egy csokorra valót, levonva a konzekvenciát, a lényeg a semmi ....
aztán, mikor eléggé untam ezeket a non-informatív nüanszokat, kicsit indulatba jöttem és nagyon érteni akartam, mi a manót jelentenek, vagy nem jelentenek, aztán belefáradva feladtam, és utána záporoztak a felismerések ....
ez a hanni története a nem-értés és a felismerés közti mókáról
ölelős h

Imadom olvasni a hszeidet mert annyira tele vannak SAJAT TAPASZTALASOK kal hogy csak ugy sugarzik a soraidbol!!! egy biztos nekem Hannah22 -es polom van

)
AKI erzi az energiak aramlasat az total erzi az irasaidat!
Nagyon koszonom

!!!

hannah22 · 2014 Június 12

V.T. írta:
Imadom olvasni a hszeidet mert annyira tele vannak SAJAT TAPASZTALASOK kal hogy csak ugy sugarzik a soraidbol!!! egy biztos nekem Hannah22 -es polom van)
AKI erzi az energiak aramlasat az total erzi az irasaidat!
Nagyon koszonom!!!

... én köszönöm munkatárs, vagyis ÖNmunka-társ :hurra:

...igazából akkor derül ki, hogy merre van arccal előre, amint önmagunkon kezdünk dolgozni ...

Tavaszi Kikelet · 2014 Június 14

Na kezdetnek először elkezdek igazán úgy hinni őszintén magamban, s utána majd alakulgat szépen lassan a többi

Borbély Kára · 2014 Június 14

Más élőlényeket bántani nincs joga senkinek. Isten az emberre azért bízta a természetet, világot, édenkertet, hogy vigyázzon rá, de nem tette. (Teremtés könyve). Az ember engedetlensége és a természet szeretete látható a nemrég megjelent Noé c. filmben.

Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Tag

Hasonló témák