Kedves Éleskés! A topicot 2009-ben vagy 2010-ben én hoztam létre egy bennem dolgozó heves érzelmi hatásnak köszönhetően, lásd kezdő topic nyitó post, s ennek az érzelmi hatásnak köszönhető a topic témája. Akkoriban még csak távolról kóstolgattam a spiritualitást és annak világát, megnyilvánulásait, varázslatosságait illetve az elmém által elszenvedett, megélt, elképzelt kivetüléseit. Akkoriban kezdtem el keményebben foglalkozni egó témájú könyvekkel, tanulmányokkal, spirituális tanítók tanításaival, mivel érdekelt nagyon a téma. Akkoriban kezdtem el foglalkozni a meditációval, pontosabban ismerkedtem vele, s meg meg kóstolgattam ezt is, azt is. Erős vágynak, kíváncsiságnak voltam a hatása alatt, tudni akartam, mit jelent a meditáció, mi történik alatta, mi az, amit tapasztalhatok, láthatók, csak másként. Másként úgy, mikor nincs jelen az elme, gondolat nélküli vagy. Tudni szerettem volna, mitől voltak leirhatatlanul és egyben csodálatosan megtapasztalt élményeim, amit szavakkal nem tudok kifejezni. Olyan érzelmi állapotot éltem meg egyetlen egyszer (fehér vakító fény meditatív állapotban és olyan erős, leirhatatlan béke és szeretet érzés, hogy maradni akartam volna örökre abban az állapotban), hogy picit belekóstolhattam annak a határtalan, mindent elsöprő Isteni szeretetnek az ízébe. Ez volt az a pont az életemben, hogy napjaim részeseivé váltak az olyan témák, melyek segítségével közelebb kerülhetek magamhoz, megismerhetem azt, aki vagyok. Csak az évek múlásával és a törzs topic tagokkal -, akikkel végig kisértük egymás fejlődését, megtapasztalásait, segítettük és segítjük továbbra is egymást az úton - jöttem rá arra, hogy én magam vagyok az akadálya önmagamnak. Mert azt hiszem mélyen, erősen, hogy akadályozom magam. S bár hiába tudom mentálisan mi önmagam távolságának oka, valahogy szív téren nem történik meg az átbillenésem, mert még mindig kapaszkodom az elmémbe. Hiába tudom és értem mentálisan, nem tudok tartósan átbillenni, mert a felismerésem mentális szinten megragadt, és nincs olyan ereje, mint mikor nagyon mély egy felismerés, ami felszínre hozza az igazságot. A tagok, akik állandó tagjai a topicnak, szerintem elmondhatom a nevükben is, hogy ő bennük is egy ilyen fajta folyamat van. Valahogy az őszinte és mély felismerés, mely lényed legmélyéről történik, átitatva hatalmas erőkkel (igazság, béke, szeretet, mint ÁLLAPOT!!!, nem pedig érzés, érzelem) ez valahogy még nem igazán következhetett be. Mondhatom ezt így kedves topic tagok, barátaim?
Tehát értjük mentálisan, meg mindenhogyan, hogy mit kell tenni (semmit nem kell, mert már minden teljes és egész, csak észre kell venni, jelen kell lenni) avagy mit nem, csak ez az értés mentális. Nagyon kis ideig rezonál a szívünkkel, ahol megértjük egy pillanatra azt, amit csak a szíveddel érthetsz..., de valahogy az elme által visszacsúszunk. Tehát a felismerés és megértés, nem mélyről jön, így ennek a megnyilvánulása, megtapasztalása sem intenzív. Bonaona és Hanna nekünk úgymond az útmutatásunk, tőlük, általuk és egymástól tanulunk sok mindent, hogy ezáltal fejlődhessünk, tapasztalhassunk, felismerhessünk és közelebb kerüljünk Önvalónkhoz, Igaz Mivoltunkhoz, még akkor is, ha már Önvalók vagyunk rég.
Drága barátaim, nyugodtan mondjátok, ha másként gondoltok, láttok dolgokat
Azért bátorkodtam nevetekben is írni, mert ahhoz, hogy ismerjük mások elmejét, először az önmagunkét kell megismerjük.