Sajnos a dementia azt a réteget is érinti,aki a Harvardra járt,vagy más egyetemeket végzett el (lásd:Ronald Reagen,aki Alzheimer kórban hunyt el)Persze az elmét tornáztatni kell,ez kétségtelen.
...ezek az elme szavai...a korlátolt elme csak arra képes, hogy a tudott, megismert információkat alkalmazza...teljesen mindegy, hogy tudatosan vagy tudattalanul...ezek mindig korlátok lesznek...az elme megmagyarázza, a semmittevést, hogy az a lustaság...(kényelmi zóna) vagy nevezd ahogy akarod...behatárolta és nem tud rajta túl lépni...semmittevés az elme halála...ezért inkább tudatosnak nevezi magát...hogy még fontosabb legyen önmaga számára...bármit teszel is a pénzért...a gazdagságért...vagy a boldog életért...kívülre helyezted...azt jelenti nincs benned...bármire képes az ember...vagyonokat gyűjteni...vagy épp elengedni...melyik a nagyobb...melyik élet az értékesebb...a fűszál és a csillagok teljesen egyenlők...de egyik se akar több lenni mint ami...a tudás nem tesz értékesebbé...csak tanultabbá...a bölcsesség...nem tanulható...a bölcsesség egy belső éberség...ami csak is az intuícióból érkezhet...az elmén túlról...onnan ahol az elme csendje kezdődik...épp ott akkor...spontán érkezik...a tudáshoz koncentráció kell...az éberség egy ellazult állapot...csak jelen kell lenned...látnod kell....igazán látnod...a sok tudás nem enged látni...csak az elmén keresztül...ami azt jelenti nem vagy szabad...megkötötted magad és addig tudsz csak elmenni, ameddig a tudásod kötele enged...majd, ha egyszer igazán megszületik benned az igazság...a szabadság...a látás átélése..akkor majd mindezt elengeded...és bele ugrasz a semmibe...sokan eljutnak a széléig, de az elme nem engedi tovább őket...mert azt hiszi tudja az igazságot...ismeri a gondolat teremtő erejét...hogyan legyen több mint ami...(de annál, ami által létezel képtelenség többé válni, többet látni, vagy többet tudni)... ez az út sehova se vezet...majd egyszer ráeszmél és akkor mikor végleg elenged mindent...minden ismert dolgot...akkor történik valami...bele zuhanasz az ismeretlenbe...a határtalan..végtelen nyugalomba...és már nem akarsz több lenni mint, ami...csak egyé válni azzal aki Vagy...
azt gondolom, az elmén is csak akkor tudsz túllépni, ha úgy tekintesz rá, mint egy hangszerre (útjelző veszély!), amelyet fellépés előtt szépen behangolsz, zenekarban játszó többi hangszerrel összehangolsz, és amin minden nap, pillanatról-pillanatra szorgalmasan gyakorolsz...
az ember korlátai nem a tudásból erednek, hanem abból a téves feltételezésből, miszerint a tudás önmagában elegendő a szabadsághoz...a tudás nem cél, csupán eszköz, a szabadságohoz vezető úton!...elmondom mire gondolok...csodálom a zenészeket, akik a hangszeres tudásukat olyan szintre fejlesztették, hogy bármely mélyről feltörő érzelmüket, vagy intuíciójukat bármely pillanatban hangszeren megszólaló zenévé képesek alakítani, mindezt játszi könnyedséggel, az erőlködés legkisebb jele nélkül...ezek a zenészek vagy istenadta tehetségek, vagy nagyon keményen dolgoztak a hangszeres "tudásukon", hogy olyan technikai szintre fejlődjenek, amikor a technika már nem akadály többé...a tudásban elérsz egy pontra, mikor rájössz, hogy a lényeg a tudás "mögött" van, a lényeg "túl van minden tudáson"...mert azok a dallamok, amelyek egy-egy intuitív pillanatban előbukkannak a zeneszerzőből, a technika tökéletes tudása mellett tud csak torzításmentesen megszólalni...akkor most kell a tudás, vagy nem?...vannak zenészek, akinek a zenéje nagyon technikás, de nem érint meg, mert még azon a bizonyos ponton innenről szól...akkor vagy szabad, ha nem korlátoz a technika, a tudás, csak támogat önmagad kifejezésében, bármi is legyen az, amit az adott pillanat hoz számodra....
számomra ez a mesteri szint...és bárki lehet mestere a saját hangszrerének, csak hangszer, tudás, és szív kell hozzá, amely a tudáson túlról dobog...
aztán rájöttem a tudáson túl játszom mindennap már egy ideje....már nem akarok bizonyítani sem harcolni....van amikor csak ott kell lenni....van amikor nem érthetőek (még utólag sem logikusan elemezve) a cselekedeteim mozdulataim és jelenléteim....mert már a tudáson túl teszem....már nincsenek fellépések....a gyakorlás sem tűnik fel.... hiszen mindennap megtörténik minden pillanatban....a tudáson túl valahogy több lesz minden mint agy....gondolat....cselekvés és mégis, hogy mi lesz a vége nem tudhatjuk....ettől csodálatos ez a világ....ezért választom mindennap....újra és újra....benne mindenkit aki aznap is az életem része akar lenni mert mi emberek szerintem mindennap választjuk egymást....hangszer, gyakorlás és választás és nincs jó vagy rossz választás csak a választás minden pillanatban....Ertelek
De tegyuk fel ha szeretned hogy a maganvalalkozasod jobban menjen ezert feladsz egy hirdetest az ujsagban.Estenkent amikor mar elvegeztel minden teendodet es hatra dolsz a foteledben es arra koncentralsz hogy a hirdetesedet minnel tobb ember megnezze es elkepzeled hogy egyre tobben telefonalnak neked.Ezt nevezhetjuk tudatos teremtesnek.Mivel lecsendesited az elmedet es csak egy dologra - egy mentalis kepre koncentralsz - a beindulo uzletedre koncentralsz azaz az osszes energiadat belefeccolod es ezert hamarabb fog megvalosulni.Ha a mentalis kepet kicsereled mondjuk egy beteg szervre amit meg akarsz gyogyitani akkor az fog sikerulni.
En szemely szerint ket utat fedeztem fel a meditalas soran.Az egyik az erzesekkel van kapcsolatban ide tartoznak az angyalok,csakrak,isten, szeretet szomorusag stb...A masik az amirol a tanitasok szolnak az ugynevezett keleti vonal.Amikor atlepsz a test-tudatosagon es nem foglalkozol a meditalas kozben felmerulo erzesekkel.Es ilyenkor a Letseget eled at.Nekem ez meg abszolut nem megy.Igaz egyparszor mar volt ehhez "szerencsem".Ide igen eros koncentracios kepesseg kell.
De en azon a velemenyen vagyok hogy mindenkinek meg van a maga szerepe amiert leszuletett.Ha Te tegyuk fel a gyogyitas miatt jottel akkor azt az utat kell vegig jarnod es nem fogsz tudni olyan nagy "sikereket" elerni mondjuk a misztikus Csend teruleten mint mondjuk Shaw
az ember korlátai nem a tudásból erednek, hanem abból a téves feltételezésből, miszerint a tudás önmagában elegendő a szabadsághoz...a tudás nem cél, csupán eszköz, a szabadságohoz vezető úton!...elmondom mire gondolok...csodálom a zenészeket, akik a hangszeres tudásukat olyan szintre fejlesztették, hogy bármely mélyről feltörő érzelmüket, vagy intuíciójukat bármely pillanatban hangszeren megszólaló zenévé képesek alakítani, mindezt játszi könnyedséggel, az erőlködés legkisebb jele nélkül...ezek a zenészek vagy istenadta tehetségek, vagy nagyon keményen dolgoztak a hangszeres "tudásukon", hogy olyan technikai szintre fejlődjenek, amikor a technika már nem akadály többé...a tudásban elérsz egy pontra, mikor rájössz, hogy a lényeg a tudás "mögött" van, a lényeg "túl van minden tudáson"...mert azok a dallamok, amelyek egy-egy intuitív pillanatban előbukkannak a zeneszerzőből, a technika tökéletes tudása mellett tud csak torzításmentesen megszólalni...akkor most kell a tudás, vagy nem?...vannak zenészek, akinek a zenéje nagyon technikás, de nem érint meg, mert még azon a bizonyos ponton innenről szól...akkor vagy szabad, ha nem korlátoz a technika, a tudás, csak támogat önmagad kifejezésében, bármi is legyen az, amit az adott pillanat hoz számodra....
számomra ez a mesteri szint...és bárki lehet mestere a saját hangszrerének, csak hangszer, tudás, és szív kell hozzá, amely a tudáson túlról dobog...
kiss
Hmm a tudáson túl? Az én hangszerem az ágytál a pelenka a fecskendő és az emberek lelki -fizikai állapota....elkezdtem volna vitázgatni, hogy mennyire kell a tudás
kiss
Szia Soma!vagy más definiálja nekik a célt, csak éppen rosszat, így nem csoda, hogy rossz irányba haladnak...a világ viszont nem csak céltudatos emberekből áll...vannak akik vezetők, és vannak akik vezetésre vágynak...így lesz egyensúly...és ez így van rendjén!
,holott legtöbbször a sajátjukkal szemben is tehetetlenek.Azt hiszik az a jó,ahogy ők gondolják (aztán a legtöbbször tévednek).
Szia Soma!
Ott a gond,hogy irányitani akarják az emberek mások életét
Aki engedi ,azt gúzsba kötik,megfosztják a szabad akaratától!
("Azt hiszik az a jó,ahogy ők gondolják (aztán a legtöbbször tévednek:grin")
az ember korlátai nem a tudásból erednek, hanem abból a téves feltételezésből, miszerint a tudás önmagában elegendő a szabadsághoz...a tudás nem cél, csupán eszköz, a szabadságohoz vezető úton!...elmondom mire gondolok...csodálom a zenészeket, akik a hangszeres tudásukat olyan szintre fejlesztették, hogy bármely mélyről feltörő érzelmüket, vagy intuíciójukat bármely pillanatban hangszeren megszólaló zenévé képesek alakítani, mindezt játszi könnyedséggel, az erőlködés legkisebb jele nélkül...ezek a zenészek vagy istenadta tehetségek, vagy nagyon keményen dolgoztak a hangszeres "tudásukon", hogy olyan technikai szintre fejlődjenek, amikor a technika már nem akadály többé...a tudásban elérsz egy pontra, mikor rájössz, hogy a lényeg a tudás "mögött" van, a lényeg "túl van minden tudáson"...mert azok a dallamok, amelyek egy-egy intuitív pillanatban előbukkannak a zeneszerzőből, a technika tökéletes tudása mellett tud csak torzításmentesen megszólalni...akkor most kell a tudás, vagy nem?...vannak zenészek, akinek a zenéje nagyon technikás, de nem érint meg, mert még azon a bizonyos ponton innenről szól...akkor vagy szabad, ha nem korlátoz a technika, a tudás, csak támogat önmagad kifejezésében, bármi is legyen az, amit az adott pillanat hoz számodra....
számomra ez a mesteri szint...és bárki lehet mestere a saját hangszrerének, csak hangszer, tudás, és szív kell hozzá, amely a tudáson túlról dobog...
sőt, ez úgy is bekövetkezhet, hogy történetesen kirúgnak, és azért váltasz munkhelyet, igaz, magasabb fizuért. szerintem fontosak a részletek is, a környezet is, és a motiváció, miért is szeretnél magasabb fizut...
Szia!
,aztán átélem,mintha már megvalósult volna.
