Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
"Ha lemondasz az ellenállásról, akkor mély higgadtságot, nyugalmat, megszentelt jelenlétet fogsz érezni. Ez a Lét kisugárzása, ez a lelki béke, a jó, amelynek nincs ellentéte."(Eckhart Tolle)

Igen Tolle-nak igaza van, viszont mivel az ember előretörekvő, ezért az ellenállást csak rövidebb ideig lehet szüneteltetni.
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Az a tudati allapot, az a centrum, amirol fentebb irtam , s amirol E.Tolle is tud, de barki tudhat rola, tul van az ellenallason es az elfogadason... nem minosit... Persze elfogad, mert az elfogadas eppen az, hogy barmi lehet , ami jon ,aradhat, nincs akadalya...., letjogosultsaga van...Az elfogadas eppen nyitott kapukat jelent.... De abban a tudati allapotban nincs is zart kapu, nincs is ellenallas....(csak egy masik tudati szinten van elfogadas es ellenallas....,itt csak kitart kapuk...)
Amint elfogadasra es ellenallasra osztom, hatarokat vonok meg, mar lesz, ami johet, lesz ami nem.... , egy polusbol, egy perspektivabol cselekszem, azonosulok, kepet alkotok, mikozben ott feszul mogotte, hogy meg tehetnem, hogy bezarom a kaput...

Tehat amit keresek az nem egyik megfelelo oldala a viszonyulasnak, lasd ellenallas vagy elfogadas...(Ha az elfogadas polusat valasztom mindig ott feszul majd mogotte az ellenallas polusa, mert osszetartoznak...)
Azt valasztom, ami emogott van alapallasbol....
Ez az alapallas pedig az elfogadassal rokon nyitottsag, arado elenk figyelem...., amit nem szinez egyik vagy masik polus...Mikozben alapallasbol elfogad, befogad... megsem maga az elfogadas....

Szerintem az élénk figyelem oka is egyfajta ellenállásból ered. ;)
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Az elfogadás azt jelenti, hogy elfogadod jelenlegi helyzetedet(tehát nem panaszkodsz). És a körülötted lévő emberi kapcsolataidat, teljesen olyannak fogadod el, amilyen, anélkül, hogy megpróbálnád őket kritizálni vagy megváltoztatni, ez átemel az egón.

Ha már egy ideje gyakorlod az elfogadást, elkövetkezik az a pillanat, amikor a negatív érzelmek többé már létre sem jönnek. A valódi elfogadás azonnal átalakítja ezeket az érzéseket. "Minden megmutatkozik, amikor a fény ráveti sugarát, és bármi, amire a fény ráveti sugarát, maga is fénnyé változik."

"Valójában abban a pillanatban, ahogy az „ez van” elfogadásával felhagysz az ítélkezéssel, máris függetlenítetted magadat az elmédtől. Helyet teremtettél a szeretetnek, az örömnek és a békének."(Eckhart Tolle)

Szerintem hiába gyakorlod az elfogadást, amíg önszántadból lelkileg nem úgy érzed, addig úgysem lesz elfogadás a részedről. A másik, ha már az elfogadás él benned, akkor az egod megpróbál feléd fordulni és önmagaddal szemben fog ellenállást gyakorolni, hacsak nem vagy képes teljesen uralni önmagadat, akkor nem lesz gond.
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem az élénk figyelem oka is egyfajta ellenállásból ered. ;)



Milyenfajta ellenállásból ered? :)

Szerintem a figyelem megengedése annak, hogy bármi úgy legyen ahogyan van, és kiteljesedjen a pillanatban...Az élénkség számomra itt csak a jelenlét koncentráltságát jelenti..., élő figyelmet...:p Figyelem egyáltalán nem lehet, ha ellenállsz valaminek...Abban a pillanatban amikor figyelsz rá eggyéválsz vele...ha ez nem történik meg nincs figyelem.
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem az élénk figyelem oka is egyfajta ellenállásból ered. ;)

Milyenfajta ellenállásból ered? :)

Szerintem a figyelem megengedése annak, hogy bármi úgy legyen ahogyan van, és kiteljesedjen a pillanatban...Az élénkség számomra itt csak a jelenlét koncentráltságát jelenti..., élő figyelmet...:p Figyelem egyáltalán nem lehet, ha ellenállsz valaminek...Abban a pillanatban amikor figyelsz rá eggyéválsz vele...ha ez nem történik meg nincs figyelem.

Ha spontán élénk figyelemmel figyelsz meg dolgokat, akkor valóban nincs ellenállás, de ha akaratból kiindulva (azaz önszántadból) akarsz élénk figyelemmel megfigyelni dolgokat, akkor önmagadból kiindulva a külvilággal való szembeni ellenállás megfigyelése a célod. :)
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha spontán élénk figyelemmel figyelsz meg dolgokat, akkor valóban nincs ellenállás, de ha akaratból kiindulva (azaz önszántadból) akarsz élénk figyelemmel megfigyelni dolgokat, akkor önmagadból kiindulva a külvilággal való szembeni ellenállás megfigyelése a célod. :)


Köszönet a megfigyelésért!kiss


Ezt tanultam :p : az akarat a lélek "izomereje". Visszafordított akarat: "hagyni, hogy történjék". (Székely György gondolata)

("Legyen meg a Te akaratod!" -ezt inkább csak hagyni lehet, nem izomból megcsinálni. Amikor akaratból hoznád létre az élénk figyelmet, akkor az izomerőre koncentrálsz, a megfeszülésre...., és a figyelmed, nem a célnál lesz... Tehát a cél felé nem is lesz figyelem, csak rá irányuló gondolatban megformált szándék. A cél pedig tárggyá lesz.
Mint mikor, bocsánat a példáért: nagyon szeretne szerelmes lenni az ember, és meg is adatik egy Másik..., akiből azonnal tárgy lesz a szándék fényében...Valódi megismerés, valódi találkozás csak ott lehet, ahol a figyelem áradhat, és nincs szándék....Ott "felébredhet a találkozás maga" ).

Igazad van, nem lehet akart cél az élénk figyelem, ez is adottság, ami felébredhet vagy nem.

( Talán pont az teheti lehetővé az ébredését, hogy azt mondod: ne úgy legyen, ahogyan én akarom...)
 

tibya

Állandó Tag
Állandó Tag
Figyelem egyáltalán nem lehet, ha ellenállsz valaminek...Abban a pillanatban amikor figyelsz rá eggyéválsz vele...ha ez nem történik meg nincs figyelem.

Így van. És ha egy kicsit nem figyelünk oda arra, amit csinálunk, akkor a beprogramozódott elménk tudatalatti része automatikusan működésbe lép és átveszi az irányítást[FONT=&quot].[/FONT]
 

tibya

Állandó Tag
Állandó Tag
Így van. És ha egy kicsit nem figyelünk oda arra, amit csinálunk, akkor a beprogramozódott elménk tudatalatti része automatikusan működésbe lép és átveszi az irányítást[FONT=&amp].[/FONT]

Ez figyelhető meg, például autóvezetés közben, ha nem a megszokott útvonalon megyünk és egy beszélgetés vagy egy gondolat eltereli a figyelmünket, akkor könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy nem azon az útvonalon vagyunk ahová menni szeretünk volna, hanem azon, ahol a leggyakrabban szoktunk járni. Mert ilyenkor a tudatalatti, mint egy robotpilóta átveszi az irányítást. Ez amiatt van, mert a többször ismétlődő dolgok ( legyen az cselekvés vagy érzékelés) egy idő után tudatalatti programmá alakulnak.
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem minden ami veled történik, olyan típusú történés amit te vonzol. Vannak helyzetek amit mások generálnak. Bizonyos helyzeteket az ő érzéseikkel, gondolataikkal. Aztán ott van a sorsfeladatod, ami külön olyan helyzeteket hoz létre, hogy te bizonyos irányba menj.

Azt hiszem, mindenhez közöm van, ami megjelenik az életemben, mégha úgy tűnik is, hogy mások generálják.... Mert nem véletlenül találkozom velük... Azt tapasztaltam, hogy mindig van valamiféle azonosság a sok különbözőségként felismert dolog mellett, ami bevonzhatja a másikat, vagy engem a másik ember életébe.... És persze ez közös játék, de megvan a részem benne....
Talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk: a történésben a felelősség rám eső részét vállalom, mégha nem is látom át azonnal ,miért kellett megtörténnie velem és vele.... Semmit nem pusztán egyik vagy pusztán a másik generál....Koprodukció, részem van benne......, közöm van hozzá...

:p kiss

Csillagvirágnak igaza van minden egyes helyzetet és embert te vonzol be az életedbe mert azok az emberek akikkel az utcán találkozol, nem véletlenül vannak jelen. Bár azok az emberek ugyanúgy generálják a dolgokat és ha a gondolkodásuk eltérő is de a végeredmény ugyanaz, a megfelelő információk begyűjtése, ami a megfelelő tapasztalatszerzéshez szükséges hogy kellőképp előrébb juss.
Tehát számos egybeeső oka lehet annak hogy miért pont azokkal az emberekkel találkozol akikkel, de ehhez nem feltétlenül kell ugyanaz a gondolkodásmód. Ha például meg fölülnézetből látnád az embereket és a bennük végbemenő információkat (ahogyan mennek az utcán akár egymás mellett elmenni) akkor látnád hogy a megoldások milyen módon mennek végbe és épülnek föl az emberekben, sőt észrevennéd azt is, hogy a véletlenek nem is véletlenek. ;)
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
:p
...majd egyszer csak a döntés is feleslegessé lesz ... és elérkezik az, mikor egyszerűen határozunk a dolgaink felől ... majdan a meghatározás is az érdektelenség homályába vész...;)
Vajon mi marad? - mankó,támasz,fogódzkodó, út nélkül...;) ?
Az, ami mindig is ott volt, csak háááát ....:confused: !
:ph

Szerintem akkor érjük el valódi életcélunk, amelynek a gyümölcse az élvezet.
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Mi a különbség aközött , hogy jelekre hallgatva döntünk és aközött, hogy határozunk a dolgaink fölött?:confused:

Szeretettel írá: Csillagvirág

A jelekre hallgatva arra következtet, mikor azonnali döntést kell hozzunk valamiben és nagyban számítunk az intuíciónkra, míg a saját határozás a dolgaink fölöttinél megadjuk magunknak a kellő időt arra, hogy döntsünk a dolgaink felől és azáltal jutunk elhatározásra. De az eredmény mind a kettőnél ugyanaz.
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
A teljes elfogadás( érzékelésünkhöz nem társul gondolati címkézés), azt jelenti, hogy elfogadjuk az embereket ( magadat) olyannak amilyenek. A teljes elfogadás maga a feltétel nélküli szeretet.kiss
Ha úgy döntesz, hogy elfogadod az embereket az összes hibájukkal együtt, akkor teljesen új érzés fog eltölteni.

Nagyon jó amit írtál, ez szerintem is így van! Még annyit tennék hozzá, hogy szerintem az igazi éned is csak akkor fejlődik ki teljesen, ha él benned ez a világ iránti feltétel nélküli szeretet. ;)
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Minden egyes döntés, amit meghozunk, érzelmi döntés. Csak az a nem mindegy, hogy az az érzés, ami beindít minket a cselekvésre, honnan jön?
Lényeges, hogy megfelelő érzelmi állapotban hozzuk magunkat ( nyugalom, elfogadás állapota), és ez által megfelelő döntéseket tudjunk hozni.kiss

Szerintem az érzés ami beindít minket a cselekvésre a tudatalattiba beáramló külső információk elhatározása (stratégia vagyis hozzáállás) révén jön létre. :!:
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
Drága Boni, Hannah és a többiek kiss

Létezik olyan "dolog", melyet elme téren nem tudunk uralni, birtokba venni, nem tudunk célt csinálni belőle, hogy becsapjuk önmagunkat elme általi dolgokkal, stb..., de ugyanakkor meglelhetjük magunkba úgy a befele vezető utat, avagy csend közeli állapotot, hogy semmit nem tudunk "elrontani" elmésen, mert csak tesszük, amit teszünk és teljesen mindegy hogyan, az elme nem tud beleavatkozni és közelebb kerülünk magunkhoz? Nem tudom értitek-e mit akarok kérdezni. Tehát van olyan "technika" amit ha "csinálunk" csinálhatjuk bárhogyan, nem kerül az elme hatása alá, birtokába és egyre közelebb kerülünk magunkhoz, utazunk befele, anélkül hogy bármilyen módon próbálkozna, beavatkozna az elme? Mint pl a légzés, az is csak úgy van, nem kell hozzá se érzelem, se gondolat, se elme..., s nem tudjuk elrontani, mert csak úgy történik...

Bármit teszel, az Elme szerint teszed, mert az a mozgástered. E szerint cselekszel, de ne keverd össze a tudattal ami lényegében te vagy (ezt nevezhetjük éntudatnak). A légzésed sincs spontán, azt is a tudatoddal irányítod és tartod kontroll alatt, csak nem tűnik fel.
 

kgabor789

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia

Nagyon szeretem én is a Tolle könyveket örülök,hogy itt foglalkoztok ilyen gondolatokkal. Azt az egy módszert próbálom alkalmazni az égó legyőzésére,hogy próbálok nem mérges lenni különböző problémák felmerülése során. Higgadt fejjel elfogadni a kellemetlenséget és ha ez sikerül persze nem mindig de ha oda figyelsz az érzelem kitőréseidre és tudod időben kontrolálni akkor egyre sűrűbben sikerül nyugodtnak maradnod. Számomra ez a siker az egóm legyőzésében hogy nem kapom fel a vizet sok apró vagy komoly dolgon sem. Sok sikert.
 

szenge11

Állandó Tag
Állandó Tag
"Az egón túljutni azt jelenti, hogy hirtelen meglátjuk azokat a fölösleges szerepeket, trükköket és játékokat, amikre rendszeresen időt vesztegetünk. Hirtelen szabaddá válsz, és nem érzed szükségét, hogy felvegyél ilyen vagy olyan szerepeket. Ha túlhaladod az egód, teljesen szabad leszel, eltűnik az összes korlátozás. Nem fogsz többé energiát veszíteni a saját problémáiddal folytatott harcban, hanem ezt mások javára tudod fordítani. Nem fogy, hanem nő az energiád. Természetes módon teszed azt, ami helyes, nem fogod szétforgácsolni azt az alanyra, tárgyra, cselekvésre."
 

evapatocs

Állandó Tag
Állandó Tag
Az tény hogy a gondolatok érzést stimulálnak, de szerintem a tudatalatti reagálása a Most-ra határozza meg az érzéseinket. ;)
A tudatalatt az "elrejtett" dolgaink rejlenek,amik felszinre kerülése sokszor akaratlanul történik---valamiféle hirtelen jött gondolat által,ami éppen aktuális...
És természetesen mind ez mindig a "Most"-ban történik:p
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
A jelekre hallgatva arra következtet, mikor azonnali döntést kell hozzunk valamiben és nagyban számítunk az intuíciónkra, míg a saját határozás a dolgaink fölöttinél megadjuk magunknak a kellő időt arra, hogy döntsünk a dolgaink felől és azáltal jutunk elhatározásra. De az eredmény mind a kettőnél ugyanaz.

Nekem az tünt fel mennyire különbözőképpen tagoljuk fogalmakra a valóságot:). Mivel kicsit mást látok a jel és egyszerű határozás tartalmaiban , számomra nem ugyanazt hozza, ha jelekre próbálok figyelni, vagy ha hagyom megszületni cimkézetlenül az elhatározást... (De mivel ugyanannak a valóságnak a tagolásáról, és felismeréséről van szó ugyanoda juthatunk el, ha résen vagyunk önmagunkkal szemben is...:pkiss)

Jelekre hallgatva az elmédben beazonositasz valamit és jelként értelmezed, vagyis előrevetitesz belőle egy tartalmat a jövőre nézve... Pl. berekedtem, annak a jele, hogy valami talán ennél is rosszabb készül kitörni rajtam....,ráadásul rosszul állok talán a dolgok kimondásával...Nyügös vagy, lehet annak a jele, hogy világgá akarsz menni...
Ha jelként azonositok be valamit, mindig azt is meghatározom minek a jele..., s ennek értelmében minek kell történnie... (tapasztaltam, hogy más tartalmak is állhatnak pl. e jelenségek mögött...:p , az értelmezésemmel pedig a magam számára s lehet számodra is képet teremtek a valóságról... Ha azonosulsz vele, ez lesz a valóságod.)

A figyelem nem cimkéz..., hagyja lenni és kibontakozni a dolgokat, hogy valódi összefüggéseiket megismerjem, mindennek esélyt ad,ami elgondolható (mert az elme is van), és annak is ami nem elgondolható (intuitív tartalmak), mert a jelenséget nem szűkiti le, hanem az egészre figyel... Rád!
És érdekes, hogy a felismerés ebből a figyelemből meg tud születni, meg tud érni...Ilyenkor a cimkézés elmarad...Talán ez a legfontosabb.... különbség számomra jelekre hallgatás s az egyszerű határozás között...Marad a felismerés szülte válasz, amikor határozni tudsz arról, hogyan tovább....
(A jelek értelmezése sokszor vezetett félre... De vezethet jóra is, ha tudod, hogy az értelmezéseid mögött más értelmeknek és más tartalmaknak is esélye van..., mert az ember vagy a jelenség, amivel szemben állsz mindig egyszeri és megismételhetetlen... Az áltolánosítás pedig, ami a jeleket jellemzi..,csak fogalmi háló ,amit ráhúzhatunk, hogy fogalmakba foghassuk, és látásunk számára elérhetővé tegyük az egyszerit....)

(Egyébként azt hiszem minden segitségünkre van, ha jól használjuk, a jelként való beazonosítás is..., ha felismerésükben tetten érünk nemcsak valami külsőnek érzékelt valóságot, hanem magunkat is..., azt aki tartalmat ad a jelnek....)
 
Oldal tetejére