....szia Berni! köszönöm, hogy nem akartál, aztán végül mégis válaszoltál...;-)
...ha már ennyire érdekel, Soma a szélsőségek embere...ezt a környezete tudja, elfogadta, ezt Soma is tudja, elfogadta...olyan mint egy inga, amely leng két véglet között, meg-meg állva, néha elidőzve a végeken, de mégis ugyan azon középpont közül...ha félreismerted Somát, (vagy még nem ismerted meg teljesen) sajnálom, az elmúlt évek során volt lehetőséged megtapasztalni majdnem a teljes "repertoárt"...
...sokkal fontosabb az, amit mondani akartam...és itt a megmondó személye tényleg nem fontos, és szerintem az érzelmi töltés sem, mert nem ez volt a lényeg...teljesen nem függetleníthető persze, mert személyes tapasztalataimat, egyfajta nézőpontot vetítettem ki, amire mindenki szabad akaratából reagálhat, vagy nem...elutasíthat, vagy nem, hozhat ellenpéldákat ha akar (ahogy te is megtetted)...egy nézőpont sosem képviselheti az igazságot...ahogy a te Mooji sztorid is csak egy történet, úgy az én meglátásom is egy történet...nehogy azt gondoljuk, hogy attól, mert egyes dolgokat pozitívnak állítunk be, attól még igazabbal lesznek attól, amiket negatív fényben tüntetünk fel...és ez a gyakorlat lényege...megtalálni mindenkiben a kötöttségeket, a ragaszkodást olyan dolgok iránt, amely dolgok iránt talán nem is kellene ragaszkodni...
(általánosságban fogalmazok, nem Neked szól)...azt állítod, hogy ennyire szabad vagy, de abban a pillanatban, hogy elveszek tőled valamit, ami kedves számodra, máj fájdalmat érzel...azt mondod, nem ragaszkodsz semmihez és senkihez, szabad vagy, de ha megsértem azt a valakit (szándékosan vagy szándékomon kívül) akkor fájdalmat, esetleg haragot, vagy értetlenséget érzel...azt mondod, szabad vagy, de ha úgy viselkedek, ahogy nem várnád tőlem, akkor fájdalmat, csalódottságot, vagy értetlenséget érzel...azt mondod, szabad vagy, de ha szembemegyek egy dogmával, vagy eszmével, ami fontos neked, fájdalmat érzel...vagy ha nem is érzel fájdalmat, de valamilyen reakciót biztosan kiváltok belőled ezáltal...kérdem én, mennyire vagy szabad akkor?
...magyarázkodni az szokott, akinek van magyarázkodni valója...nekem nincs....gondolatokat engedtem szabadjára, mert elértek egy töltöttségi szintet...útra keltek, és most élik életüket...hullámokat keltenek benned, másokban...de nekem ehhez semmi közöm...ezek a gondolatok az enyéim voltak, de már nincs közöm hozzájuk, te viszont még mindig ezekkel foglalkozol...kinek fontos mindez?
...ha mersz szabad lenni, akkor mersz fejest ugrani az ismeretlenbe...mersz mindig egy lépéssel tovább menni, mint ameddig szabad...mert ha nem teszed, rab vagy...nekem Mooji senki...nekem Tolle senki...nem tartozom nekik semmivel, és Ők sem nekem...bármennyivel tatozol Te nekik, nekem ahhoz nem sok közöm van...így arra bíztatlak, fedezd fel magadban saját korlátaidat, saját kötöttségeidet, és szabadulj meg tőlük, ha igazán szabad akarsz lenni...ne félj szembemenni az ezoterikus, vallásos, tudományos dogmákkal...tudom, az ilyen beszédért a középkorban már máglyán végeztem volna (lehet hogy végeztem is;-)), de ezek itt nem azok az idők...ha igazán szabad vagy, azt mondasz, amit gondolsz, és nem azt gondolsz, amit szabad...ez nagy különbség...
...nem vagyok magammal ellentmondásban...sosem voltam, és sosem leszek...
..és te?
ölellek, Soma
...ha már ennyire érdekel, Soma a szélsőségek embere...ezt a környezete tudja, elfogadta, ezt Soma is tudja, elfogadta...olyan mint egy inga, amely leng két véglet között, meg-meg állva, néha elidőzve a végeken, de mégis ugyan azon középpont közül...ha félreismerted Somát, (vagy még nem ismerted meg teljesen) sajnálom, az elmúlt évek során volt lehetőséged megtapasztalni majdnem a teljes "repertoárt"...
...sokkal fontosabb az, amit mondani akartam...és itt a megmondó személye tényleg nem fontos, és szerintem az érzelmi töltés sem, mert nem ez volt a lényeg...teljesen nem függetleníthető persze, mert személyes tapasztalataimat, egyfajta nézőpontot vetítettem ki, amire mindenki szabad akaratából reagálhat, vagy nem...elutasíthat, vagy nem, hozhat ellenpéldákat ha akar (ahogy te is megtetted)...egy nézőpont sosem képviselheti az igazságot...ahogy a te Mooji sztorid is csak egy történet, úgy az én meglátásom is egy történet...nehogy azt gondoljuk, hogy attól, mert egyes dolgokat pozitívnak állítunk be, attól még igazabbal lesznek attól, amiket negatív fényben tüntetünk fel...és ez a gyakorlat lényege...megtalálni mindenkiben a kötöttségeket, a ragaszkodást olyan dolgok iránt, amely dolgok iránt talán nem is kellene ragaszkodni...
(általánosságban fogalmazok, nem Neked szól)...azt állítod, hogy ennyire szabad vagy, de abban a pillanatban, hogy elveszek tőled valamit, ami kedves számodra, máj fájdalmat érzel...azt mondod, nem ragaszkodsz semmihez és senkihez, szabad vagy, de ha megsértem azt a valakit (szándékosan vagy szándékomon kívül) akkor fájdalmat, esetleg haragot, vagy értetlenséget érzel...azt mondod, szabad vagy, de ha úgy viselkedek, ahogy nem várnád tőlem, akkor fájdalmat, csalódottságot, vagy értetlenséget érzel...azt mondod, szabad vagy, de ha szembemegyek egy dogmával, vagy eszmével, ami fontos neked, fájdalmat érzel...vagy ha nem is érzel fájdalmat, de valamilyen reakciót biztosan kiváltok belőled ezáltal...kérdem én, mennyire vagy szabad akkor?
...magyarázkodni az szokott, akinek van magyarázkodni valója...nekem nincs....gondolatokat engedtem szabadjára, mert elértek egy töltöttségi szintet...útra keltek, és most élik életüket...hullámokat keltenek benned, másokban...de nekem ehhez semmi közöm...ezek a gondolatok az enyéim voltak, de már nincs közöm hozzájuk, te viszont még mindig ezekkel foglalkozol...kinek fontos mindez?
...ha mersz szabad lenni, akkor mersz fejest ugrani az ismeretlenbe...mersz mindig egy lépéssel tovább menni, mint ameddig szabad...mert ha nem teszed, rab vagy...nekem Mooji senki...nekem Tolle senki...nem tartozom nekik semmivel, és Ők sem nekem...bármennyivel tatozol Te nekik, nekem ahhoz nem sok közöm van...így arra bíztatlak, fedezd fel magadban saját korlátaidat, saját kötöttségeidet, és szabadulj meg tőlük, ha igazán szabad akarsz lenni...ne félj szembemenni az ezoterikus, vallásos, tudományos dogmákkal...tudom, az ilyen beszédért a középkorban már máglyán végeztem volna (lehet hogy végeztem is;-)), de ezek itt nem azok az idők...ha igazán szabad vagy, azt mondasz, amit gondolsz, és nem azt gondolsz, amit szabad...ez nagy különbség...
...nem vagyok magammal ellentmondásban...sosem voltam, és sosem leszek...
..és te?
ölellek, Soma
Érdemes ezt is végig hallgatni...
Szia Soma!
Úgy gondolom merhetem azt állítani, hogy megismertelek már az évek alatt, az itteni hozzászólások alapján.
Röviden és tömören annyit szeretnék neked mondani, a vastagon kiemelt részre amit írtál, hogy KÖSZÖNÖM!
Tökre beletaláltál és kellett ez a hozzászólásod, hogy ismételten emlékeztessem magam, hogy ez most egóból jött gondolatok voltak részemről...
Hát ez van..., mindig újból felismeri az ember, hogy akart-e reagálni vagy nem...
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nincs hozzáfűzni valóm a témával kapcsolatosan..., nem akarok senkit se meggyőzni, legyen meg mindenkinek a maga hite, gondolata, nézőpontja bármivel is kapcsolatban...
Jó ez most kicsit hülyén jön ki, mert végül mégis megdumáltam magammal, hogy reagáljunk csak azért is, függetlenül attól, hogy a felszín alatt Bernikének baromira nincsen kedve se hozzászólni, se semmi...
Na ezért köszi drága Soma! Nálad a pont! Köszi az "iránymutatást"! Pusszantás!
Úgy gondolom merhetem azt állítani, hogy megismertelek már az évek alatt, az itteni hozzászólások alapján.
Röviden és tömören annyit szeretnék neked mondani, a vastagon kiemelt részre amit írtál, hogy KÖSZÖNÖM!
Tökre beletaláltál és kellett ez a hozzászólásod, hogy ismételten emlékeztessem magam, hogy ez most egóból jött gondolatok voltak részemről...
Hát ez van..., mindig újból felismeri az ember, hogy akart-e reagálni vagy nem...
Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nincs hozzáfűzni valóm a témával kapcsolatosan..., nem akarok senkit se meggyőzni, legyen meg mindenkinek a maga hite, gondolata, nézőpontja bármivel is kapcsolatban...
Jó ez most kicsit hülyén jön ki, mert végül mégis megdumáltam magammal, hogy reagáljunk csak azért is, függetlenül attól, hogy a felszín alatt Bernikének baromira nincsen kedve se hozzászólni, se semmi...
Na ezért köszi drága Soma!
Nálad a pont! Köszi az "iránymutatást"! Pusszantás!
Na és akkor jöjjön tőlem is egy spontán költői saját idézet (Soma postjának mondanivalója által és az én le reagálásommal kapcsolatosan) :
A múltból felidézett gondolatok rossz tanácsadók!
Ergo, ha nem akarsz azonosulni, mert nincs hozzáfűzni valód, nincs kedved hozzá, nehogy visszakanyarodj a múltban lévő dolgokhoz, hogy megetesd az egódat, hogy csak azért is reagálunk ... Ne csináld, rossz tanácsadóóóóó!!! Berni tanult belőle és egy jót nevetett önmagán...
A múltból felidézett gondolatok rossz tanácsadók!
Ergo, ha nem akarsz azonosulni, mert nincs hozzáfűzni valód, nincs kedved hozzá, nehogy visszakanyarodj a múltban lévő dolgokhoz, hogy megetesd az egódat, hogy csak azért is reagálunk ...
Ne csináld, rossz tanácsadóóóóó!!! Berni tanult belőle és egy jót nevetett önmagán...
...a reakcióval nincs baj..nem attól leszel bölcs, hogy hagyod, hogy minden csak úgy legyen...mert akkor ennyi erővel nem segítenél át egy öreget a zebrán, nem öltöznél föl télen, vagy nem engednél hideg vizet a kádba, ha túl forrónak érzed...a helyes reakción van a lényeg...ha hülyeséget hallasz, kötelességed reagálni...bárki bármit is mondjon, értsen veled egyet vagy menjen neked...ahogy akkor is reagálsz, ha azt látod, valakit megtámadtak, odamész segíteni, nem pedig elfordítod a fejed, és mész tovább...úgyhogy reagáljon mindenki...szíve szerint...a sok akciótól és reakciótól ilyen sokszínű ez a világ....;-)
...érdekes gondolat, hogy vajon mennyire etetjük az ego-t ("nehogy visszakanyarodj a múltban lévő dolgokhoz, hogy megetesd az egódat"), vagy éppenséggel mennyire automatikusak azok a reakciók, amelyeket közhelyesen ego-snak titulálunk...azt gondolom, hogy akinek baja van az ego-val, az azért van, mert a reakció, amelyeket előidéz, ösztönszerű, és összességében mindig a túlélést szolgálja, csak ezt nem vesszük észre...akkor nagyon hálásak vagyunk, ha az ego figyelmeztet bennünket a közvetlen életveszélyre (és mondjuk megússzuk...), de akkor már nem, amikor konfliktushelyzeteket generál, és ezeket mi nem vállaljuk fel...vagy felvállalom, és bajom esik...látom, hogy valakit bántalmaznak az utcán...az én önvédelmi mechanizmusa (ego) azt súgja, "ne menj oda, mert bajod eshet"...ha hallgatsz erre a szóra, és végül nem mész oda, akkor megszégyenülve érezheted magad a saját gyávaságod miatt (és joggal neheztelsz önmagadra), ha meg mégis odamész, akkor felülkerekedsz ezen a félelmen, és végül legyőzöd...de nem az ego-t, hanem önmagad...és milyen fura....hát nem mindegy, mit mondunk? ...persze lehet hogy eközben megsérülsz, de vajon az Önmagad legyőzése a nagyobb tett, vagy az a sérülés, amit mindeközben szerezhetsz?
...aki legyőzi az ego-t, az igazából saját maga félelmei felett arat győzelmet...legyőzöd önmagad (határait)...minden egyes ilyen "megnyert" csatával egyre erősebb leszel....annyira, hogy a végén már nem lesz hang, amely rossz tanácsot adjon...és eltántorítson attól, hogy szabadon élhess.
...aki legyőzi az ego-t, az igazából saját maga félelmei felett arat győzelmet...legyőzöd önmagad (határait)...minden egyes ilyen "megnyert" csatával egyre erősebb leszel....annyira, hogy a végén már nem lesz hang, amely rossz tanácsot adjon...és eltántorítson attól, hogy szabadon élhess.
Nekem nincs bajom az egómmal, sok mindent köszönhetek ám neki. Barátságban vagyunk, már nem okolom semmiért sem, nincs az, mint régen Elvagyunk egymással, csak néha nagyobb zajjal csacsog nekem és rám erőltetni magát, mert elcsábulok neki Viccesen próbáltam megfogalmazni a saját költői kis idézetemet, én jót nevettem rajta és magamon is...
Elvagyunk egymással, csak néha nagyobb zajjal csacsog nekem és rám erőltetni magát, mert elcsábulok neki Viccesen próbáltam megfogalmazni a saját költői kis idézetemet, én jót nevettem rajta és magamon is... 
Most nem tudok érdemben hozzászólni a beszélgetésekhez,és nem is ehhez kapcsolódik eme idézet,de nem tudtam kihagyni...
"Viszonylagos dolog az igazság, és nem végérvényes. Minden igazság csak egy bizonyos tudati szinten érvényes. Az egyik szinten a megbocsátás például helyeslendő dolog, de egy magasabb szinten úgy látjuk, hogy tulajdonképpen nincs mit megbocsátani. Nincsen „valaki más", akinek megbocsáthatnánk. Mindenki egója egyformán valótlan, beleértve a sajátunkat is. Az érzékelés nem a valóságot tükrözi."
(Dr. David R. Hawkins - A Valódi Én hatalma 173-174 old.)
"Viszonylagos dolog az igazság, és nem végérvényes. Minden igazság csak egy bizonyos tudati szinten érvényes. Az egyik szinten a megbocsátás például helyeslendő dolog, de egy magasabb szinten úgy látjuk, hogy tulajdonképpen nincs mit megbocsátani. Nincsen „valaki más", akinek megbocsáthatnánk. Mindenki egója egyformán valótlan, beleértve a sajátunkat is. Az érzékelés nem a valóságot tükrözi."
(Dr. David R. Hawkins - A Valódi Én hatalma 173-174 old.)
Erről én arra
gondolok, hogy amikor az ember leül meditálni, és eljut oda, hogy nincsenek még kósza gondolatai se, és meglátod a fényt - az valami fenomenális jó értzés és pihentető tud lenni. Ha hiszed, ha nem.Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy az ego kiiktatásával könnyebben eljutnak oda - ez egy jól működő módszer.
Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy a lélegzetük szabályozásával jutnak el ugyanoda - ez is egy jól működő módszer.
Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy pl. a buddhizmus, a jóga jó erre a célra - ez is egy jól működő módszer.
Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy nekik is elkellene jutni arra a szintre - és ők keresik az utat az elme dzsumbujaiban.
...Ezek közül vannak, akik egy vezetőt választanak maguknak. Vezető pedig csak az lehet, aki tudja az utat. A vezetettek pedig hálásak tudnak lenni. A vezetőnek pedig nem kell feltétlenül koszos, rongyos, éhező sunnyasinak lenni. A vezetőnek pedig nem kell minden adományt elfogadni, van egy határ - de akkor hogy jut el sok-sok helyszínre, sok-sok emberhez?
...Ezek közül vannak, akik bíznak magukban. Ők is oda találnak, csak nem mindegy, hogy mikor és hogyan. Lehet, hogy abbahagyják a sok sikertelenség miatt.
Ezért aztán én megértem ezt a topikot, bár nem követem. Ez a topik nem a határtalan emberi hülyeség egyik megjelenése, nem. Ez egy útkeresés.
Szia Tibi!
Nagyon jó cikk,ezt én is betettem korábban "Az élet a halál után" c. topicba #4106
A korábban olvasotakkal teljes összhangban áll,ami alátámasztja hitelességét.
Ugye volt korábban szó a New Age-ről,hogy mennyire torzitja,mi több elferditi a valóságot.Ezért kell utánajárni a dolgoknak,és nem azonnal hinni.
A hitelességet igazolni lehet!
ionon
Kitiltott (BANned)
Van egy rozsdás igen öreg egó-darálom, ha beleteszem a gondolatomat az öntözőt érdekes szétfolyásokat látok használata közben, ki érti ezt (egó).Erről én arra
Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy az ego kiiktatásával könnyebben eljutnak oda - ez egy jól működő módszer.
Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy a lélegzetük szabályozásával jutnak el ugyanoda - ez is egy jól működő módszer.
Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy pl. a buddhizmus, a jóga jó erre a célra - ez is egy jól működő módszer.
Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy nekik is elkellene jutni arra a szintre - és ők keresik az utat az elme dzsumbujaiban.
...Ezek közül vannak, akik egy vezetőt választanak maguknak. Vezető pedig csak az lehet, aki tudja az utat. A vezetettek pedig hálásak tudnak lenni. A vezetőnek pedig nem kell feltétlenül koszos, rongyos, éhező sunnyasinak lenni. A vezetőnek pedig nem kell minden adományt elfogadni, van egy határ - de akkor hogy jut el sok-sok helyszínre, sok-sok emberhez?
...Ezek közül vannak, akik bíznak magukban. Ők is oda találnak, csak nem mindegy, hogy mikor és hogyan. Lehet, hogy abbahagyják a sok sikertelenség miatt.
Ezért aztán én megértem ezt a topikot, bár nem követem. Ez a topik nem a határtalan emberi hülyeség egyik megjelenése, nem. Ez egy útkeresés.
ionon
Kitiltott (BANned)
Éva nem kell azért meghalni hogy ily dolgokat átéljünk, jön ez csak úgy egyszerűen. Köszönöm
alter egon
Tag
örömmel tapasztalom, hogy nem felel meg a valóságnak "a jó öreg egós-topic haldoklása"
rossz nyelvek által terjesztett rémhír hallatán hagytam csapot-papot és rohantam.
a tervezett egy perces néma csend helyett egy másik egyperces szeánszot azért megosztanék,
ha már itt vogymuk...
rossz nyelvek által terjesztett rémhír hallatán hagytam csapot-papot és rohantam.
a tervezett egy perces néma csend helyett egy másik egyperces szeánszot azért megosztanék,
ha már itt vogymuk...
Nem is szándékozom drága iononÉva nem kell azért meghalni hogy ily dolgokat átéljünk, jön ez csak úgy egyszerűen. Köszönöm
Tudom,hogy neked ez is megy--- "akaratlagosan"---,puszi!
Drága Soma!
Én nem tudok neked praktikus tanáccsal szolgálni,ezért is bátorkodom általam hiteles személlyel "érvelni",aki talán neked is tud segiteni.
Ha olvastad Dr. David R. Hawkins életrajzát láthattad,hogy benne volt az élet sűrűjében...nem a kispadról papol,és tudtommal nem árulta (már nem él) "tudását' pénzért.De had jegyezzem meg,hogy Mooji sem kér pénzt,de a terembérleti dijat neki is ki kell fizetnie.
Könyveket ir,és annak hozamából fedezi szükségleteit tudtommal.
Most nem mennék abba bele,hogy miért kövér,vagy éppenséggel sovány 1-1 megvilágosodott mester.Engem nem a külső,mind inkább a belső érint meg - de az nagyon!
Miért van szükségünk megvilágosodott Tanitókra??Nekem ezért...
"Szellemi fejlődésében a bölcs nagyobb utat tett meg, szorosabb kapcsolatban van az Énnel, és önazonosság-tudatát tekintve közelebb áll hozzá, ezért beszélhet, taníthat, segíthet és útmutatást adhat másoknak. Az emberekre lelkesítőén hatnak a spirituális tapasztalatokról szóló beszámolók. A szellemi fejlődéshez mindig szabad akaratunk jóváhagyása szükséges. Az igazi tanító nem kényszeríti rá senkire az akaratát, de tudását mindenkivel megosztja, amiért nem kér semmit cserébe, mert amit ajándékba kapott, azt ajándékként adja tovább. Az átadott tanítás meghatározható szintje magas, ami önmagában is képes felgyorsítani a szellemi fejlődést. Egy nagy tanítást pusztán hallani is spirituális érdem következménye, és még ennél is üdvösebb e tanítás szerint cselekedni.
A Buddha állítólag azt mondta: „Ritka esemény a mindenségben emberi életre születni. Ennél is nagyobb ritkaság a dharmáről hallani. Még ennél is nagyobb ritkaság a tanításokat elfogadni. Még ennél is nagyobb ritkaság a tanítások szerint cselekedni. És még ennél is nagyobb ritkaság megvalósítani a tanítások igazságát." A megvilágosodásról hallani önmagában is az egyik legkivételesebb ajándék. Aki hallott már róla, soha többé nem éri be semmi mással.
Tehát maga az információ lesz a tanító, de hatékonyságához szükség van az egyén spirituális akaratának jóváhagyására. A spirituális értelemben érett tanító emlékszik rá, hogy a tanítvány gyakran lelkes, de tapasztalatlan. A járatlan hívet könnyen megtéveszti a magát vonzó színben feltüntető hamis tanító vagy tanítás. Ezért is olyan hasznos a guru útmutatása, aki eltereli a tanítványt a spirituális ámítás és csillogás csalogató csapdáitól. A tanító szerepe az ösztönzés, az útbaigazítás és a tanítások igazságának bizonyítása személyes példáján keresztül, illetve az úton nehézségekkel küszködő tanítványok bátorítása.
Mindezen kívül a tanítások magyarázatával és helyes megvilágításával tehet még nagy szolgálatot. Sok ősi tanítás helyes és hiteles, de „sovány" és nem kielégítő, ami félreértelmezésekhez vezet. Nemcsak azért van szükség a tanítóra, hogy beszéljen az igazságról és megvilágítsa az utat a tanítvány előtt, hanem azért is, mert magyarázatokkal szolgálhat. Az igaz tanító megvilágosodása révén már teljes és egész, nincs szüksége tanítványokra, és egyáltalán semmire, amire követők révén tehetne szert. Nem akar uralkodni mások felett, és ebből következően nincsen szüksége semmiféle hatalomra vagy jelképre. Semmit sem jelent neki a csillogás, a gazdagság és a hivalkodás. A bölcset nem vonzzák a világ kincsei vagy bármi más, ami illuzórikus és múlandó."
szeretettel:Éva
Hasonló témák
