"Legyél semmi!
Vagyis, az első az, hogy alázatot kell kifejlesztened! Nyitottá kell tenned a szívedet a szerető jóságra! A második az, hogy el kell feledkezned önmagadról és a problémáidról, mintha azok soha nem léteztek volna, és segítened kell a többieket! Add át magadat a többieknek, mivel csak egy Én van, és én Akként vagyok! A harmadik az, hogy abba kell hagynod a tanítók idézgetését, és a Brahman vagyok, nem-elme vagyok, tudatosság vagyok mondogatását, mert ez valójában az egódat duzzasztja!
Abba kell hagynod, hogy valakihez vagy valamihez hasonlítsd magad! Más szóval, semmivé kell válnod, és ez megsebez néhányatokat. Mivel mégiscsak ötven évet jártam iskolába, van egy hivatásom, ezt csinálom, és azt csinálom — mondod. És most azt mondod nekem, hogy váljak semmivé. Nos, a tudatosság semmi, nem-dolog. Amit Istennek nevezel, az semmi. Úgyhogy ha a semmi elég jó Isten számára, a te számodra is jónak kell lennie. Nem látod, hogy amikor azt mondod magadnak, "Soha nem leszek semmi, én valami vagyok, évekig tanultam, én valami fontos...." Nem látod, hogy ez az, ami visszatart téged? Minden bölcs elérkezett arra a pontra, ahol eldobták a hittanokat, eldobták a könyveket, eldobták a testüket, eldobták a tudásukat, és eldobták önmagukat, kis "ö"-vel. Amikor mindezektől a dolgoktól megszabadulsz, akkor válsz Éneddé."
Robert Adams - A szív csöndje
-Az idézgetés még megy,de leginkább önmagam számára (ami szerencsésebb talán
) azért,hogy ne feledjem,...időnként emlékeztessem magamat,ha eltévednék,letérnék az útról...
DE: már nincs szükségem azon mantrák emlegetésére,ami megerősit (-tett valaha),hogy Ki vagyok.
