Hozhatsz, vihetsz – íme, Budapest első nyilvános ajándékdoboza

Pár nap alatt megtelt az a nagy polcozott fabódé, amelybe bárki beteheti megunt, neki már szükségtelen, másnak viszont még hasznos tárgyait és bárki hazaviheti azt, aminek ő hasznát veszi.

Tavasszal sorra nyíltak a nyilvános ételes dobozok, ahova nem romlandó élelmiszeradományokat tehet be bárki rászorulóknak. Pécsen, Sopronban, Székesfehérváron, Szigetszentmiklóson, Szegeden és Szigetváron is van már ilyen. Korábban hasonló elv alapján nyilvános könyvtárak nyíltak itt-ott az országban.

Budapest legújabb közösségi adományozó pontja nem szakosodott, ide szinte bármi lerakható, aminek más még hasznát veheti. Nem könnyű megtalálni, az első kerületben, a Mészáros utcában bújik meg az Ajándékdoboz feliratú fabódé.

Annak ellenére, hogy csak pár napja nyitott és csak a Facebookon terjedt a híre, sokan felkutatták már és tele is pakolták adományokkal. Az ötletgazda elégedett az eddigi eredményekkel:

„Az elején attól tartottunk, hogy csak visznek és nem hoznak majd, de épp ellenkezőleg. Eddig sokkal többen hoztak, mint vittek.”

Pados Balázs, üzletember külföldi minta alapján valósította meg a közösségi adományozó pontot. Svédországban látott először ilyet egy biciklitúrán, lefényképezni sem volt ideje, de emlékeiben megőrizte. Később egy magyar magazinban látott fotót a svéd modellről és – ha már újra szembejött az ötlet - eldöntötte, kipróbálja itthon is.

„Abban nem kételkedem, hogy Svédországban működik, de voltak kételyeim, hogy nálunk is fenntartható-e egy ilyen adományozási pont. Elég a lomtalanításra gondolni. De eddig úgy tűnik, működik.”

Tudja, hogy találhatott volna frekventáltabb helyet is, de itt volt a legegyszerűbb a kezdés, mivel itt van saját ingatlana, ide nem kell külön engedélyeket beszereznie, fedett, védett terület és még áram is van (az esti kivilágításhoz).

„Ez egy kísérlet is, ha úgy tetszik, ha hosszú távon is működik, elképzelhető, hogy máshol is nyitunk Ajándékdobozt. Sőt, civil szervezetek, önkormányzatok is átvehetik az ötletet,akár más városokban is, szívesen megosztjuk bárkivel a tapasztalatainkat.”

A polcok mostanra szinte teljesen megteltek. Felnőtt-, gyerek- és bébiruhából van a legtöbb, de játékok, könyvek, újságok,DVD-k, ágyneműk, táskák, ékszerek is akadnak.

„Folyamatosan figyeljük, miből halmozódik fel túl sok. Most úgy tűnik, hogy a ruhák egy részét jobb, ha eljuttatjuk civil szervezeteknek,ott gazdára találhatnak az itt túlsúlyba kerülő adományok.”

Az első napok tapasztalatai alapján lakberendezési tárgyak, háztartási gépek, eszközök töltik e polcokon a legkevesebb időt. A fő szabály, hogy bárki hozhat és bárki vihet. Nincs meghatározva, ki számít rászorulónak, sőt, mivel ide sok olyan adomány is érkezik, ami nem a mindennapi megélhetéshez kell, ez inkább egy csere-bere mozgalom. Az adományozás közösségi élményét lehet itt megtapasztalni.



Körülbelül egy órát töltöttünk az Ajándékdoboznál, ez idő alatt három nő hozott gyermek és bébi ruhákat, egy-két apróságot vittek is. Arra járt egy közeli óvoda dolgozója is, aki inkább csak az aktuális helyzetet jött felmérni, hogy továbbadhassa a kollégáknak, szülőknek. Azt mondja, náluk van plakát is az ajándékdobozról.

Pados Balázs hangsúlyozza, hogy semmiképp nem szeretnének versenyezni más civilszervezetekkel, tehát nem nagy tételben szeretnének adományokat gyűjteni, nem várják, hogy az emberek zsákszámra hozzanak ruhákat, inkább csak egy-egy olyan darabot, amiről azt gondolják, más még biztosan hasznát venné.

A bódé látogatóitól azt kérik, hogy mindenki csak tiszta, használható adományokat hozzon és ügyeljen a rendre!

Kíváncsian várjuk, hogyan alakul a nagy "közösségi szekrény" sorsa. Vigyétek a hírét és vigyázzatok rá!



ajandekdoboz(b2f471de-c022-487e-aaec-d5903c17bc6e).jpg
 
Az én lakóhelyemen "Könyvmegálló" volt,volt,volt...
Pár napig tisztességesen működőnek látszott,aztán a kapzsiság ezt is megölte.
Napjában kétszer haladtam el mellette munkába menet-jövet.
Pár nap múlva fölfigyeltem egy 60-70 év körüli hölgyre,aki a parkon keresztül vágva menet közben a kézitáskájából húzta elő piros szatyorját majd a telefonfülkéből avanzsált könyvmegállóból telepakolta,de hozni soha nem láttam!!!Én szégyelltem magam.Szívesen megkérdeztem volna, hogy hozni mikor szokott?
Előtte magam is tettem könyveket és boldog voltam, ha estére már nem volt ott az általam berakott könyv.Gondoltam-én naív-,hogy valaki megörült neki és most szívesen olvassa...
Na,ezt a piros szatyros hölgy kiölte belőlem.Ma már nem viszek semmit.:(

Ui.:Azért jó gyorsan tudott olvasni: 1szatyor/napo_O
 
piros szatyros hölgy kiölte belőlem

Elkeserítő hogy legyen az bármilyen önzetlen megmozdulás, csak a mohóság, és a birtoklási vágy üti fel a fejét mindenhol. A legszomorúbb az egészben, hogy a legtöbben akik valóban rászorulnának, sokkal nagyobb a szégyenérzet a helyzetük iránt mint hogy egy ilyen helyet meglátogassanak. Még a saját környezetemben is észreveszem, hogy az önzetlen segítségnyújtást kihasználják egyesek, és még ha nem is szorulnak rá, lassan már elvárják és természetesnek veszik ha a segítségért nem várnak el semmit. Ha viszont már a sokadik esetnél kér valami csip-csupságot az ember, (részint kényszerből, részint meg már unja hogy mindíg azok kérnek segítséget akik nem szorulnak rá) egyből elfelejtik. A saját társadalmunk öli ki az emberekből az önzetlenséget, és kényszeríti bele a többséget a mohóságba, és a másokon átgázoló haszonszerzésbe. Az ilyen "piros szatyros" emberkék azok, akiket látván mit tesznek, azok is gondolkodóba esnek akikben ott a jószándék, hogy miért is tesszük amit teszünk, ha a többségből csak a mohóságot váltja ki.
 
A mi városrészünkben évtizedek óta gyakorlat, hogy még használható, kisebb dolgot a kuka tetejére teszünk - hogy elvihető legyen. A társasházak lépcsőfordulóiban leterített újságpapírra naponta tesz ki valaki könyvet, gyerekjátékot,újságot stb. Pár órán belül minden "eltűnik". Jó dolog, sokkal jobb, mint kidobálni a megunt, de még nagyon jó állapotú dolgokat.
 
Az én lakóhelyemen "Könyvmegálló" volt,volt,volt...
Pár napig tisztességesen működőnek látszott,aztán a kapzsiság ezt is megölte.
Napjában kétszer haladtam el mellette munkába menet-jövet.
Pár nap múlva fölfigyeltem egy 60-70 év körüli hölgyre,aki a parkon keresztül vágva menet közben a kézitáskájából húzta elő piros szatyorját majd a telefonfülkéből avanzsált könyvmegállóból telepakolta,de hozni soha nem láttam!!!Én szégyelltem magam.Szívesen megkérdeztem volna, hogy hozni mikor szokott?
Előtte magam is tettem könyveket és boldog voltam, ha estére már nem volt ott az általam berakott könyv.Gondoltam-én naív-,hogy valaki megörült neki és most szívesen olvassa...
Na,ezt a piros szatyros hölgy kiölte belőlem.Ma már nem viszek semmit.:(

Ui.:Azért jó gyorsan tudott olvasni: 1szatyor/napo_O
Gondolkoztál már olyanon, hogy a könyv éghető? A hölgynek ennyivel kevesebb tüzelőt kellett vennie/szereznie.
 
A kuka mellé mosva, hajtogatva zsákban/szatyorban kitett ruhák módszere nálunk is működik, érdekes módon a szemétszállítók is tiszteletben tartják, magam láttam, hogy a munkás belenézett, félretette, kiürítették a konténert és visszatámasztották mellé. Előbb-utóbb valóban eltűnik.
Sok szerencsét a kezdeményezéshez.
 
B
Ha a ruhagyűjtő konténerekből kampóval pecálók, a lomtalanításkor kirajzó galacsinhajtók fajtájából bármelyik rátalál egy ilyen szekrényre, akkor annyi volt a történet, ott a vége. Az ilyen dolgok működőképességnek alapja a morál, a tisztesség, az emberhez méltó viselkedés. Ami családi háttér, szocializációs környezet, született belső érték és tanult viselkedés. Ami még lenne is a nagy többségben. De túl sok van azokból, akikből nem csak egyik-másik, de az össze hiányzik. Így pedig nem megy. Szép kezdeményezés, mint minden hasonló, dicséretes naiv idealizmus. Jó érzés, magam is pártolnám - de ott a rideg valóság, amin valószínűleg már soha nem lehet változtatni, a dolgok pedig éppen nem a kedvező irányba mennek a világban.
 
Szia Durmol!
Egészen biztos, hogy ez a hölgy nem fűteni vitte a könyvet.Viszont a szomszédasszonyomnak ezek után valóban adtam át begyújtani egy láda könyvet...
off
Jó parázson egészben is elég. Én is jártam úgy, hogy ajándékoztam Arany János Toldit 19.század végi kiadásban. A megajándékozott elvesztette a munkáját, hideg volt, rárakta a tűzre. :(
on
 
Én csak nagyon halkan kérdezem meg, ha úgy tűnt, nem égetni vitte a könyvet, miért baj, hogy elvitte?
Ha szatyorral, hát szatyorral.
Ebbe a bódécskába sem csak hoci nesze alapon lehet vinni.
Vagy de?
 
Én csak nagyon halkan kérdezem meg, ha úgy tűnt, nem égetni vitte a könyvet, miért baj, hogy elvitte?
Ha szatyorral, hát szatyorral.
Ebbe a bódécskába sem csak hoci nesze alapon lehet vinni.
Vagy de?
Arra gondolok, hogy a következő arra járó nem talált könyvet, vagy csak szerény választékra lelt. A Könyvmegálló felfuttatása, felvirágoztatása így nehéz, pedig jó gondolat. És mondd meg őszintén, minek visz el egy ember napi egy szatyor könyvet? Nem bízik abban, hogy másnap is lesz ott könyv, és bespeizol hátralevő életére? Nagy a család, a szatyornyi könyvből nem is jut mindenkinek? Vagy tényleg más felhasználásra szánja?
 
Arra gondolok, hogy a következő arra járó nem talált könyvet, vagy csak szerény választékra lelt. A Könyvmegálló felfuttatása, felvirágoztatása így nehéz, pedig jó gondolat. És mondd meg őszintén, minek visz el egy ember napi egy szatyor könyvet? Nem bízik abban, hogy másnap is lesz ott könyv, és bespeizol hátralevő életére? Nagy a család, a szatyornyi könyvből nem is jut mindenkinek? Vagy tényleg más felhasználásra szánja?

Fogalmam sincs miért viszi.
Még azt sem zárom ki, hogy nem húsz forintért akarja eladni darabját :)
De ha már olyat viszünk oda, ami nekünk nem kell, porol, helyet foglal, kinőttük, nem tetszett, nem teljesen mindegy is?
Lehet az én hozzáállásom a rossz, de egyáltalán nem érdekel minek viszi, ha neki viszont kell. :D

Csak halkan, mélyen a fejemben reménykedem benne, hogy nem begyújtani. :(
 
Én csak nagyon halkan kérdezem meg, ha úgy tűnt, nem égetni vitte a könyvet, miért baj, hogy elvitte?
Ha szatyorral, hát szatyorral.
Ebbe a bódécskába sem csak hoci nesze alapon lehet vinni.
Vagy de?

na,de napi rendszerességgel ?Olyan jó volt néhanapján munkából hazamenet bekukkantani a megállóba átpásztázni-"hátha" nekem is van ott valami érdekes...A végén már csak használhatatlan levitézlett iratokat lehetett találni.

Talán a mi esetünkben nem lomtalanításról lett volna szó, hanem egy tudatos viselkedésminta kialakításáról, fejlesztéséről.
 
Utoljára módosítva:
na,de napi rendszerességgel ?Olyan jó volt néhanapján munkából hazamenet bekukkantani a megállóba átpásztázni-"hátha" nekem is van ott valami érdekes...A végén már csak használhatatlan levitézlett iratokat lehetett találni.

Persze, értem, amit mondani akarsz, én most csak arra gondoltam, hogy míg van egy esély arra, hogy könyvként folytassák a pályafutásukat, addig odaadom, nagyon szívesen. Hogy ő mit csinál vele, azt meg ugye mégsem kérdezhetem meg, hiszen én magam részéről "kidobtam".
Várható volt, hogy egy könyves kezdeményezésnek ilyen vége lesz, a környéken kifogynak az odaadnivalók, messze pedig nem tudják, nem viszik el odáig, a jókat mindenki megtartja, maradnak a nem jók.
Most hogy azt az x szatyornyit egy ember vitte el, vagy huszonöt, a vége ugyanaz lett volna.

Persze csak szerintem. :)

Edit:
A tudatos viselkedésminta kialakítását is nagyon jó gondolatnak találom, csak ezzel meg az a baj, hogy a mai magyar könyvárak mellett fenntarthatatlan.
Egyszerűen nem tudunk annyi könyvet venni-odaadni, amennyi életben tarthatná ezt a mozgalmat. Vagy jobban megválogatjuk mit veszünk meg, vagy (és ez a valószínűbb, nálam meg tény) sokkal kevesebb könyvre futja sajnos.
Életrevalóbb lenne talán egy város/kerület/falu/településszintű évenként egyszeri börze, ahol mindenki hozhat, mindenki vihet.
De ez csak egy ötlet.
 
Utoljára módosítva:
Ajuda67!
De,ki az az Edit?:)
A tudatos minta kialakításánál arra gondoltam, hogy a könyv érték s ami még olvasható az másnak is fontos lehet kiadástól,megjelenéstől függetlenül, csak a "lapjai meglegyenek".:)
 
Én ezt megtiltanám. Idegen eredetű ételt, még a kutyának sem szabad adni, nemhogy embernek. Túl nagy a tét!
Nem is értem, hogy a Tisztiorvosi szolgálat hogyan engedheti meg.
Ki tudja, honnan származik, mivel "dúsítják" ???
A polgár megeszi, azután elkezd meztelenül sétálni az utcán :)
Ilyen mentalitású emberek között élve - , ahol a semmiért szétverik egy ember fejét.....szekrényből enni?
 
Oldal tetejére