Hozhatsz, vihetsz – íme, Budapest első nyilvános ajándékdoboza

Pár nap alatt megtelt az a nagy polcozott fabódé, amelybe bárki beteheti megunt, neki már szükségtelen, másnak viszont még hasznos tárgyait és bárki hazaviheti azt, aminek ő hasznát veszi.

Tavasszal sorra nyíltak a nyilvános ételes dobozok, ahova nem romlandó élelmiszeradományokat tehet be bárki rászorulóknak. Pécsen, Sopronban, Székesfehérváron, Szigetszentmiklóson, Szegeden és Szigetváron is van már ilyen. Korábban hasonló elv alapján nyilvános könyvtárak nyíltak itt-ott az országban.

Budapest legújabb közösségi adományozó pontja nem szakosodott, ide szinte bármi lerakható, aminek más még hasznát veheti. Nem könnyű megtalálni, az első kerületben, a Mészáros utcában bújik meg az Ajándékdoboz feliratú fabódé.

Annak ellenére, hogy csak pár napja nyitott és csak a Facebookon terjedt a híre, sokan felkutatták már és tele is pakolták adományokkal. Az ötletgazda elégedett az eddigi eredményekkel:

„Az elején attól tartottunk, hogy csak visznek és nem hoznak majd, de épp ellenkezőleg. Eddig sokkal többen hoztak, mint vittek.”

Pados Balázs, üzletember külföldi minta alapján valósította meg a közösségi adományozó pontot. Svédországban látott először ilyet egy biciklitúrán, lefényképezni sem volt ideje, de emlékeiben megőrizte. Később egy magyar magazinban látott fotót a svéd modellről és – ha már újra szembejött az ötlet - eldöntötte, kipróbálja itthon is.

„Abban nem kételkedem, hogy Svédországban működik, de voltak kételyeim, hogy nálunk is fenntartható-e egy ilyen adományozási pont. Elég a lomtalanításra gondolni. De eddig úgy tűnik, működik.”

Tudja, hogy találhatott volna frekventáltabb helyet is, de itt volt a legegyszerűbb a kezdés, mivel itt van saját ingatlana, ide nem kell külön engedélyeket beszereznie, fedett, védett terület és még áram is van (az esti kivilágításhoz).

„Ez egy kísérlet is, ha úgy tetszik, ha hosszú távon is működik, elképzelhető, hogy máshol is nyitunk Ajándékdobozt. Sőt, civil szervezetek, önkormányzatok is átvehetik az ötletet,akár más városokban is, szívesen megosztjuk bárkivel a tapasztalatainkat.”

A polcok mostanra szinte teljesen megteltek. Felnőtt-, gyerek- és bébiruhából van a legtöbb, de játékok, könyvek, újságok,DVD-k, ágyneműk, táskák, ékszerek is akadnak.

„Folyamatosan figyeljük, miből halmozódik fel túl sok. Most úgy tűnik, hogy a ruhák egy részét jobb, ha eljuttatjuk civil szervezeteknek,ott gazdára találhatnak az itt túlsúlyba kerülő adományok.”

Az első napok tapasztalatai alapján lakberendezési tárgyak, háztartási gépek, eszközök töltik e polcokon a legkevesebb időt. A fő szabály, hogy bárki hozhat és bárki vihet. Nincs meghatározva, ki számít rászorulónak, sőt, mivel ide sok olyan adomány is érkezik, ami nem a mindennapi megélhetéshez kell, ez inkább egy csere-bere mozgalom. Az adományozás közösségi élményét lehet itt megtapasztalni.



Körülbelül egy órát töltöttünk az Ajándékdoboznál, ez idő alatt három nő hozott gyermek és bébi ruhákat, egy-két apróságot vittek is. Arra járt egy közeli óvoda dolgozója is, aki inkább csak az aktuális helyzetet jött felmérni, hogy továbbadhassa a kollégáknak, szülőknek. Azt mondja, náluk van plakát is az ajándékdobozról.

Pados Balázs hangsúlyozza, hogy semmiképp nem szeretnének versenyezni más civilszervezetekkel, tehát nem nagy tételben szeretnének adományokat gyűjteni, nem várják, hogy az emberek zsákszámra hozzanak ruhákat, inkább csak egy-egy olyan darabot, amiről azt gondolják, más még biztosan hasznát venné.

A bódé látogatóitól azt kérik, hogy mindenki csak tiszta, használható adományokat hozzon és ügyeljen a rendre!

Kíváncsian várjuk, hogyan alakul a nagy "közösségi szekrény" sorsa. Vigyétek a hírét és vigyázzatok rá!



ajandekdoboz(b2f471de-c022-487e-aaec-d5903c17bc6e).jpg
 
Varazsdoboz,rajtad gondolkodom,ne vedd sertesnek,csak gondolatok. Miert nem mentel oda a nohoz es kerdeztedmeg,hogy hova cuccolja a konyveket. Lehet,hogy valami ertekes infoval lehettel volna gazdagabb,de Errol mar lecsusztal,pedig milyen jol jott volna amikor a szomszedodban konyveket egetettek mint a sotet kozepkorban (mult idezes).
 
Én ezt megtiltanám. Idegen eredetű ételt, még a kutyának sem szabad adni, nemhogy embernek. Túl nagy a tét!
Nem is értem, hogy a Tisztiorvosi szolgálat hogyan engedheti meg.
Ki tudja, honnan származik, mivel "dúsítják" ???
A polgár megeszi, azután elkezd meztelenül sétálni az utcán :)
Ilyen mentalitású emberek között élve - , ahol a semmiért szétverik egy ember fejét.....szekrényből enni?

Szia hg!
Értem amit gondolsz és persze van is benne valami,de hidd el aki odáig jut,hogy ilyen helyről jut csak élelemhez az úgy el van keseredve,hogy kutyára nem érdekli sem a szavatosság se az íze-bűze...
Aki éhezett már tartósan és esélye sem volt jó kajára" az megérti ezt:(
 
Varazsdoboz,rajtad gondolkodom,ne vedd sertesnek,csak gondolatok. Miert nem mentel oda a nohoz es kerdeztedmeg,hogy hova cuccolja a konyveket. Lehet,hogy valami ertekes infoval lehettel volna gazdagabb,de Errol mar lecsusztal,pedig milyen jol jott volna amikor a szomszedodban konyveket egetettek mint a sotet kozepkorban (mult idezes).

Lacika69!
Ne aggódj, ezek nem "dísz Toldik"voltak.De szentül gondolom Rólad, hogy ha ismernéd a szomszédasszony helyzetét,Te magad is kerestél volna neki valami éghetőt:)
 
Varazsdoboz,rajtad gondolkodom,ne vedd sertesnek,csak gondolatok. Miert nem mentel oda a nohoz es kerdeztedmeg,hogy hova cuccolja a konyveket. Lehet,hogy valami ertekes infoval lehettel volna gazdagabb,de Errol mar lecsusztal,pedig milyen jol jott volna amikor a szomszedodban konyveket egetettek mint a sotet kozepkorban (mult idezes).
Tényleg meg lehetett volna kérdezni. Az ember nem mindig találja meg a megfelelő megoldást. Az ember már hozzászokott, hogy ismeretleneket nem figyelmeztet arra, hogy helytelenül járnak el, mert ő járhatja meg.

De inkább a könyvégetés - sötét középkor párhuzamra reflektálnék. Igen. Sötét középkor, meg fasizmus, amikor könyveket égettek. Meg magyar hazánkban a jelenben. Tudod, van az emberi nyomorúságnak olyan foka, amikor már csak a fizikai túlélés számít. Az én könyvégetőm pontosan tudta, hogy egy 19. század végi könyv lényegesen többet ér a fűtőértékénél. Szellemileg és anyagi értelemben is. Egy alkalommal mégis úgy érezte, hogy arra a melegre, amit elégetve kiad, szüksége van.
Ha neheztelek érte, akkor inkább azért. mert be kellett volna adnia egy antikváriumba. Az árán sokkal értékesebb tüzelőt vehetett volna.
 
Tényleg meg lehetett volna kérdezni. Az ember nem mindig találja meg a megfelelő megoldást. Az ember már hozzászokott, hogy ismeretleneket nem figyelmeztet arra, hogy helytelenül járnak el, mert ő járhatja meg.

De inkább a könyvégetés - sötét középkor párhuzamra reflektálnék. Igen. Sötét középkor, meg fasizmus, amikor könyveket égettek. Meg magyar hazánkban a jelenben. Tudod, van az emberi nyomorúságnak olyan foka, amikor már csak a fizikai túlélés számít. Az én könyvégetőm pontosan tudta, hogy egy 19. század végi könyv lényegesen többet ér a fűtőértékénél. Szellemileg és anyagi értelemben is. Egy alkalommal mégis úgy érezte, hogy arra a melegre, amit elégetve kiad, szüksége van.
Ha neheztelek érte, akkor inkább azért. mert be kellett volna adnia egy antikváriumba. Az árán sokkal értékesebb tüzelőt vehetett volna.

Szia Cdurmolka!
Tényleg ne is neheztelj rá mert azt azt gondolom,hogy azért nem a Te gondolatod mentén (avagy a józan ész szerint járt el)-mert valami hasonló lehetett a lelkében mint amit fentebb írtam" hg1dmt" társunknak.
Amikor már nagyon, de nagyon elkeseredett az ember...
 
Tényleg meg lehetett volna kérdezni. Az ember nem mindig találja meg a megfelelő megoldást. Az ember már hozzászokott, hogy ismeretleneket nem figyelmeztet arra, hogy helytelenül járnak el, mert ő járhatja meg.

De inkább a könyvégetés - sötét középkor párhuzamra reflektálnék. Igen. Sötét középkor, meg fasizmus, amikor könyveket égettek. Meg magyar hazánkban a jelenben. Tudod, van az emberi nyomorúságnak olyan foka, amikor már csak a fizikai túlélés számít. Az én könyvégetőm pontosan tudta, hogy egy 19. század végi könyv lényegesen többet ér a fűtőértékénél. Szellemileg és anyagi értelemben is. Egy alkalommal mégis úgy érezte, hogy arra a melegre, amit elégetve kiad, szüksége van.
Ha neheztelek érte, akkor inkább azért. mert be kellett volna adnia egy antikváriumba. Az árán sokkal értékesebb tüzelőt vehetett volna.
Olvastam Rejtő Jenő kéziratairól hogy az író halála után egy pincében tartották majd jött egy hideg tél és...az emberek fáztak.
Antikvárium valahogy szóba sem jött.
http://konyves.blog.hu/2010/10/26/rejto_jeno_titkai
 
Olvastam Rejtő Jenő kéziratairól hogy az író halála után egy pincében tartották majd jött egy hideg tél és...az emberek fáztak.
Antikvárium valahogy szóba sem jött.
http://konyves.blog.hu/2010/10/26/rejto_jeno_titkai
Szia Cdurmolka!
Tényleg ne is neheztelj rá mert azt azt gondolom,hogy azért nem a Te gondolatod mentén (avagy a józan ész szerint járt el)-mert valami hasonló lehetett a lelkében mint amit fentebb írtam" hg1dmt" társunknak.
Amikor már nagyon, de nagyon elkeseredett az ember...
Igen. Vannak helyzetek, amikor a fizikai lét abszolút prioritást kap. Szomorú, hogy napjainkban is sokan megélik ezt, és nem extrém helyzetekben, hanem a mindennapjaik során.
 
Nem tudom sracok. Es ha ehes akkor a gyereket eszimeg mert csak az volt otthon? A konyha asztal ilyen esetben sokkal jobb tuzelo es ugysem hasznalom. Nem akarom elhulyeskedni. Biztos vannak nehez helyzetek de ennyire... Van egy tobbmintjobaratom...csak sajnalom,àkkor sem Jo megoldas.
 
off
Jó parázson egészben is elég. Én is jártam úgy, hogy ajándékoztam Arany János Toldit 19.század végi kiadásban. A megajándékozott elvesztette a munkáját, hideg volt, rárakta a tűzre. :(
on
Nem vitt rá a lélek, hogy ezt “tetszik”-eljem. :(
De nem értem. Felteszem valamennyire művelt ember volt (ha már egyszer úgy döntöttél, hogy könyvet ajándékozol neki).
Akkor miért nem adta el? Persze, ha annyi pénze sem volt, hogy egy antikváriumig elutazzon…
Ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy az egyik ismerősömnek volt egy “Petőfi levele”. Elvitte felbecsültetni. Ötvenezret kínáltak érte (múzeum!), de ő ekkor úgy gondolta, hogy négyszer annyit kér és láss csodát, azonnal megkapta. Azóta is morog, hogy miért nem tízszer annyit kért…
 
Nem vitt rá a lélek, hogy ezt “tetszik”-eljem. :(
De nem értem. Felteszem valamennyire művelt ember volt (ha már egyszer úgy döntöttél, hogy könyvet ajándékozol neki).
Akkor miért nem adta el? Persze, ha annyi pénze sem volt, hogy egy antikváriumig elutazzon…
Ez annak kapcsán jutott eszembe, hogy az egyik ismerősömnek volt egy “Petőfi levele”. Elvitte felbecsültetni. Ötvenezret kínáltak érte (múzeum!), de ő ekkor úgy gondolta, hogy négyszer annyit kér és láss csodát, azonnal megkapta. Azóta is morog, hogy miért nem tízszer annyit kért…
:):)
 
Oldal tetejére