Humoreszk meg ilyesmi

Kinszi

Állandó Tag
Állandó Tag
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Hofi Géza : Macska-duett
Sicc nem mész innen! Ne zavard a tanítást! Ez a kandúr iskola.

Miau
Miau
Magasabban följebb
Miau
Így ahogy én.
Dehogynem így nem ér semmit az egész.
Miau
Jaj kezem
Miau
Most jó
Miau
Jaj de jó
Cuki macska, vagy jaj.

Egyedem-begyedem tengertánc
Cica-mica mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet
Fogjuk meg az egeret!

Egy cica, két cica, száz cica haj,
Azt hiszi, hogy megfogja az egeret.

Ott a farka, ott a farka,
Cini-cini kisegér minden lyukba belefér.
Ott a farka, ott a farka,
Hívom én, de meg se hallja,
Vagy ha hallja, már sokallja, hogy eszem az egereket.

Ott a farka, ott a farka, eltakarja, készakarva,
Arra fussunk, ott a farka
Szaladjuk, szaladjunk, had lobogjon a hajunk
Akkor szaladj Te!
Vigyázz, jön a fal!

Ott van, meg kell fogni a farkát, meg kell csípni a bőrét,
Nem viszi most el,
Jaj istenem ott van fele benn a lyukban a másik fele kint van,
Azt kapjuk most el, el, el, el.

Ott a farka, ott a farka, ott a farka, ott a farka,
Ott a farka, ott a farka, ott a farka, ott a farka,
Meg álljatok!
Hull a fáról a levél, miau,
Mindjárt megfogunk egér! Miau.
Nem tűnsz, nem tűnsz mindig el, nem, nem, nem, nem.
Mindjárt kezünkbe leszel!

Meglátod, Ott a farka, volt a farka, Ott volt a farka,
Bement a lyukba.
Találkozás a régi egeremmel,
Rossz randevú, a kutyának való,
Két macska áll, és már nyávogni sem mer,
Mert az egér csak csendben fogható.

Ott a farka, visszahúzta, bent van újra, már a lukba,
Azt a terem-buráját,
Hát ilyen lyukas lakásban nem lehet egeret fogni.
Hoppá most figyelj! Minden lyukba dugó kell!

Dugó, fadugó bing-beng bent a lukban,
Dugó fadugó a parafa dugó,
Dugó, fadugó bing-beng bent a lukban,
Dugó fadugó a parafa dugó,
Minden lyukban legyen dugó ez a végső cél,
Dugós lyukból nem jön ki egér.
Dugóra üss, még üss, rá üss, most jó,
Egy lyukkal készen vagyunk,
Üss, még üss, jaj-jaj, jaj-jaj, jaj-jaj
Eltört az ujjam, hiába fújtam, egérke rád emlékezem.
De fáj a kezem.

Egy cica, két cica, száz cica haj,
Azt hiszi, hogy megfogja az egeret.
Ha-ha-ha-ha.

Ott a farka, ott a farka, Ott a farka, ott a farka,
Ott van, meg kell fogni a farkát, meg kell csípni a bőrét,
Nem viszi most el,
Ott a farka, ott a farka,
Ott van fele benn a lyukban a másik fele kint van,
A farka vége kint van, a farka vége kint van,
Azt kapjuk most el.
Jaj-jaj, jaj-jaj,
Ne engedd el!
Nem is tudom, milyen drótot fogtam meg én igazán,
Zavartalak jaj-jaj, én igazán,
Üldöztelek.

Okosabban kéne félni annyit mondhatok,
Buta kis egér, ki folyton lukba kódorog,
Gyere fel a spejzba egér pajtás, mondjuk délután,
Beleharapni a körözöttbe óraszám

Hallgat a cudar, Ő tudja csak mit akar,
Nem jön a pimasz, nem győzi meg az igaz.
Ott a farka, ott a farka, Ott a farka, ott a farka,
Óh én balga, ez a macska farka! Na

Ne várd soha azt ki Téged szívből imád,
Egy macska mégsem ehet egér helyett libát.
Tudom, hogy nem rajonghat értem minden egér,
Viszont én azért vagyok, hogy Te ne is legyél.
Ez van.
Nem jön, a lukból az egér

Nehéz a nehézséggel szembe nézni,
A lukból az egér.
Nem jön.
Nem.

Ha nem jössz elő, úgy éljen e fej,
Jó lesz helyetted én nékem a tej.
Majd néz az ember, és néz az ég,
Üresen áll az asztalon a jó tejes fazék

Nem jössz elő ez tény nem de tény,
Ennyi pénzért bolond lennék ácsorogni én,
Hogy ezt hol hallottam nem tudom,
De rúgja meg a ló.
Lehet egy macska is megalkuvó.

Nem jössz elő ez tény nem de tény
Ennyi pénzért bolond lennék ácsorogni én,
Hogy ezt hol hallottam nem tudom,
De rúgja meg a ló.
Lehet egy macska is megalkuvó,
Lehet egy macska is megalkuvó,
Lehet egy macska is,
Lehet egy macska is lalalalala megalkuvó.
[/FONT]
 

sztzs

Állandó Tag
Állandó Tag
Kukac-sors

Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,
mért él föld alatt a rút esőkukac.
Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:
Miért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?
Nem volt képes felelni rá sok oktalan állat,
hogy terem az emberszívben undor és utálat.
Végül megsúgta egy csendes esti órán
a svábbogár, azaz német ajkú csótány:
- Hörl mal zu! Én tudok esztet! Nekem van a lakás
Srévizavi a ház mellett, bei dem szemétrakás.
Én látok, ha spacírozni pemászok a házba:
tetejüktől talpukjáig fel vannak ruházva.
Hogyha téged nézlek, so én magamnak is restellem.
Nem szégyellsz te magad, du Schwein, így anyatojt mesztelen?!
Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja!
Muszáj neked strimfli húzni, egy ink meg egy katya!
- Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt meg nem érem!


- Szólt a kukac, s föld alá vitte a szemérem.
 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
Tisztelettel tájékoztatok mindenkit, aki esetleg újabb kabarészámok reményében látogat ide, hogy a feltöltéseket befejeztem, sőt az eddig feltett több, mint 250 humoreszket is törlöm.
Ennek oka, hogy ezt a topicot is kezdi elérni a zene topic végzete: a már régebben feltett darabokat ismételten felrakosgatják a tagtársak, aminek nem sok értelmét látok.
A másik pedig, hogy bevallottan, és látható következmények nélkül jelennek meg emberek, akik kizárólag a letöltés lehetősége miatt szemetelik tele a topicot.
A harmadik pedig: akinek a kérésére töltögettem, nem látogatja már a CH-t.
 

sztzs

Állandó Tag
Állandó Tag

Tímár György: Nehéz nyelv a magyar
Előadta: Brachfeld Siegfried és Tímár György


Kedves Közönség !
Az elmúlt nyáron rengeteg turista járt nálunk. A legtöbbjük, mint a statisztikából kitetszik, német ajkú volt. Én is összebarátkoztam egy bécsi fiatalemberrel, Hans-szal, aki szerelmes hazánkba, s mindenáron meg akar tanulni magyarul. Már egészen jól beszél, de hát itt-ott azért, hogy úgy mondjam nehézségekbe ütközik. Mert hát hiába, nehéz nyelv a magyar. Az egyik beszélgetésünknél jelen volt Brachfeld Siegfried barátom, aki remekül mulatott a fiatalember kérdésein. Körülbelül úgy, ahogy még jó húsz egynéhány éve, én mulattam volna az övéin.
Sajnos Hans már hazautazott Bécsbe, ami nagy kár, mert szerettem volna megismételni önök előtt ezt az épületes párbeszédet.
- Semmi baj itt van.... Ott voltam szóról szóra emlékszem az egészre.
- És el is vállalnád ma estére Hans szerepét?
- Hát persze, nagyon szívesen.
- Pompás, akkor mindjárt kezdjük is el. Most hát tégy úgy mintha te lennél az én Hans barátom.
- És te pedig úgy, mintha úgy értenél a magyar nyelvhez, mint Grétsy László.
- Kedves vagy. Helyes kezdhetjük. Szóról szóra, ahogy történt. Tessék Hans jött oda hozzám.
- Mondd Gyurikám mi a különbség a jár és a megy között? Mondjuk, jár az utcán vagy megy az utcán?
- Semmi az égvilágon.
- Jó. Mert nem akarok zöldséget beszélni. Tegnapelőtt láttam egy hastáncos nőt, akinek egész zeneszám alatt folyton ment a hasa.
- Talán járt a hasa?
- Szóval mégis van különbség?
- Hát,....árnyalatnyi.
- És a pénz, amiért megdolgozunk, az jár vagy megy?
- Az ... az jár. Többnyire. Nálam megy.
- Értem. És mi a különbség a tenni, meg a rakni között?
- Semmi az égvilágon.
- Jó. Mert nem akarok zöldséget beszélni... Tegnap találkoztam egy ismerősömmel, aki nem a feleségével sétált a teszedőparton.
- Hol?
- A teszedőparton.
- Talán rakodóparton?
- Most mondtad, hogy tenni és rakni: mindegy. Na, szóval az illető nagyon zavarba jött, és úgy rakott, mintha nem venne észre.
- Úgy tett.
- Hát a ti nyelvetekben egy nagy tevés kivétel van.
- Egy nagy rakás.
- Elég az hozzá, hogy az illetőt otthagytam a rakás színhelyén.
- A... a.. tett színhelyén.
- Miért, van valami különbség?
- Árnyalatnyi.
- S mi a különbség a húzni meg a vonni között?
- Semmi az égvilágon.
- Jó, mert nem akar...
- Tudom, nem akarsz zöldséget beszélni.
- Úgy van, honnan tudod?
- Kitaláltam.
- Szóval a huzaton, amivel Bécsből jöttem, nagy volt a vonat.
- Talán a vonaton volt nagy a huzat?
- Hát akkor az lesz a legjobb, ha most lehúzom a tanulságot.
- Levonom.
- Ide figyelj! Én rögtön bevonok neked egyet!
- Behúzok.
- Nahát, ez hallatlan! Ki ismeri itt ki magát? Mondd csak, azt, amibe a párnát csomagoljuk, az vonat?
- Az huzat.
- És amivel hegedülnek, az húzó?
- Az vonó.
- Nahát, és elvonják vele a nótánkat.
- Nem, elhúzzák.
- Légyszíves adj egy Seduxent.
- Parancsolj.
- Köszönöm szépen. Na, megpróbálok erőt venni magamon, kezdhetjük a második járatot.
- Menetet. Járata a villamosnak van.
- És arra járatjeggyel kell fölszállni?
- Nem, menetjeggyel.
- Mert ha nem, akkor ugye rosszul megy az ember?
- Nem, akkor rosszul jár.
- És a kísértet mit csinál? Visszamegy?
- Nem. Vissza az megy, akit küldenek. A kísértet visszajár.
- De csak az apró kísértet?
- Hogy-hogy csak az apró?
- Mert én tanultam, hogy az apró visszajár.
- Remélem, több kérdésed nincs?
- De igen van, tudniillik meg akarom inni veled a békepohár.
- És mit kell ehhez kérdezni?
- Hogy mi a különbség a dugni, meg a rejteni között?
- Semmi az égvilágon!
- Akkor, kérlek, add ide a rejtővonót!
- Micsodát?
- A rejtővonót.
- Ja, a dugóhúzót!
- Tessék.
- Köszönöm.


Hallgasd meg a minden, ami HANGOS PRÓZAtopicban, klikk: #1220
 

tchort

Állandó Tag
Állandó Tag
Agárdi Gábor - gépjármű oktató, do you speak magyar
Hófehérke és a hét elgyötört törpe
Koltai Róbert Foci 8)
 

labradorok

Állandó Tag
Állandó Tag
Feleségek​
Két pasi véletlenül összetolja a bevásárlókocsiját a szupermarketben.
- Jaj bocsánat, csak a feleségemet keresem.
- Maga is a feleségét keresi? A magáé hogy néz ki?
- Az enyém gyönyörű, hosszú combú, vékony, nagy mellű, szőke, hosszú hajú. És a magáé?
- Hagyjuk az én feleségemet, keressük meg inkább a magáét!

Nászéjszaka​
Nászútra készül az ifjú pár. Az újdonsült asszonyka megkéri az anyját, hogy vegyen neki egy hosszú, fekete hálóinget a nászéjszakára.
Az anyuka aztán természetesen elfelejtkezik a vásárlásról, és csak indulás előtt jut az eszébe, ám már nincsen ideje venni fekete hálóinget. Elővesz hát a sajátjaiból egy rövid, rózsaszínű darabot és beteszi a lánya bőröndjébe.
A fiatal pár elfoglalja a szobáját, és készülődik a nászéjszakára. A férj azt mondja a feleségének:
- Én most bemegyek a fürdőszobába, de arra kérlek, ne leselkedj!
Bemegy, közben a lány előveszi a bőröndöt. Kinyitja, és döbbenten látja a várt fekete, hosszú hálóing helyett a rövidet. Dühösen felkiált:
- Mi ez a rövid, rózsaszín vacak?!
A fürdőszobában felzokog a férj:
- Mondtam, hogy ne leselkedj!
 

labradorok

Állandó Tag
Állandó Tag
Őrület az óvodában!​
Óvónéni egy gyerek lábára nagy nehezen fölhúzza a csizmát. Mikor végzett, a gyerek így szól:
- Óvónéni, rossz lábamon van a csizmám!
Az óvónéni nagy keservesen lehúzza a lábáról, miközben azt dünnyögi, hogy hogy lehet a gyereknek ilyen vékony csizmát adni.
Mikor végzett, a gyerek ezt mondja:
- Óvónéni, ez nem az én csizmám...- óvónéni már ráncigálja is le a gyerek lábáról a csizmát - ...hanem a bátyámé, csak kinőtte és ma kaptam meg!
Szegény óvónéni kínkeservvel fölhúzza a gyerek lábára a csizmát, majd ezt kérdezi:
- Na és, Zolika, hol vannak a kesztyűid?
- Ja, azokat beleraktam a csizmámba!
 

labradorok

Állandó Tag
Állandó Tag
A barátság fogalma​
Nők között a barátság:
Egy napon a feleség nem jött haza. A férj megkérdezte hol aludt, a felesége azt válaszolta,hogy az egyik barátnőjénél.
A férj felhívta a 10 legjobb barátnőt, de egyik sem igazolta ezt.

Férfiak között a barátság:
Egy napon a férj nem jött haza este. A felesége megkérdezte hol aludt, a férj azt válaszolta, hogy az egyik barátjánál.
A felesége felhívta a 10 legjobb barátját, nyolcan igazolták, hogy ott aludt, ketten hogy még ott van.
 

zotya55

Állandó Tag
Állandó Tag
Nő/férfi értelmező szótár
- Bigyó
Nő: A autó motorházteteje alatt található valami.
Férfi: Az a kis izé, ami miatt nehéz egy nő melltartóját levenni.
- Sérülékenység
Nő: Valakinek elárulni a legbensőbb érzéseidet.
Férfi: Tökvédő nélkül boxolni.
- Kommunikáció
Nő: Valakivel megosztani a gondolataidat, érzéseidet.
Férfi: Cetli a hűtőn, hogy sörözni mentél a haverokkal.
- Tartós kapcsolat
Nő: Férjhez menni, családot alapítani.
Férfi: Pár hónapig nem félrekúrni.
- Szórakozás
Nő: Könyv, film, színház.
Férfi: Bármi, csak közben sör legyen.
- Szélgörcs
Nő: Kínos egészségügyi probléma.
Férfi: Önmegvalósítás, jó vicc.
 

Kishofi

Új tag
[email protected]

Apai nagyapám, Hoffmann János és Hofi (Hoffmann) Géza édesapja,Hoffmann Lajos testvérek voltak. Ezért egy kicsit elfogult vagyok. A Géza sokat segített nekem. Hivatalos ügyekben és anyagilag is.
Tisztelettel:Hoffmann István
H-7213 Szakcs Petőfi tér 2/b
Skype nevem: kishofi 66
 

Kishofi

Új tag
[email protected]

Hoffmann István vagyok. Mozgássérült.
Apai nagyapám, Hoffmann János és Hofi (Hoffmann) Géza édesapja,Hoffmann Lajos testvérek voltak. Ezért egy kicsit elfogult vagyok. A Géza sokat segített nekem. Hivatalos ügyekben és anyagilag is.
A Géza apja és szerény személyem is Rácalmáson születtünk.
Édesapám Hoffmann István halála óta a Számvevőszék segít.
Tisztelettel:Hoffmann István
H-7213 Szakcs Petőfi tér 2/b
Skype nevem: kishofi66
 

agiflower

Állandó Tag
Állandó Tag
11362w5gptbgk2u.gif


Kedves Technikai Segítség!

Tavaly frissítettem a Barát 5.0-ról a Férj 1.0-ra, és azt
tapasztaltam, hogy a rendszer teljesítménye csökken, különösen a Virág és Ékszer alkalmazásokban, amik pedig kifogástalanul müködtek a Barát 5.0 alatt. Ezen túlmen
őleg a Férj 1.0 több kedvenc programomat is eltávolította, mint például a Romantika 9.3-at és az Odafigyelés 6.4-et, ám telepített olyan alkalmazásokat, mint a Bajnokok Ligája
4.1 és az Fradi 3.0. Most már az Elbeszélgetés 8.0 sem müködik, és ha Takarítás 2.8-at akarom indítani, visszautasít a rendszer.
Megpróbáltam a Nyaggatás 5.3-mal kijavítani a hibákat, de
sikertelenül. Mit tegyek?


 

Kinszi

Állandó Tag
Állandó Tag
HumoreszkI. díj Hófehérke és a hét állástalan fémipari dolgozó
Hol volt, hol nem volt, egy óriási nagyváros egyik szegletében, ahol a kéttonnás markoló túr, élt Hófehérke. Mosónőként dolgozott egy mosodában a mostohaanyjával, aki egyben a főnöke is volt, és az apjával élt együtt. A mostohaanyja folyton a TV előtt ült és csodálta magát két reklám között:
- Tévém, tévém, mondd meg nékem, ki a legszebb a világon?
Mire a TV:
- Szép vagy, nyanya, de Hófehérke sokkal szebb!
Hej, méregbe gurult erre a banya és hívatta a zsoldosait, hogy öljék meg Hófehérkét. De amikor a zsoldosok rátámadtak Hófehérkére és meg akarták ölni, ő lefizette őket és elszökött otthonról. Ment, mendegélt Hófehérke a sikátorokon, csatornákon keresztül, mígnem egyszer csak egy kedves kis, hétemeletes lakóházhoz ért. Feszítővassal felfeszítette az ajtót és besurrant a házba. Mikor látta, hogy nincs otthon senki, a konyhába ment, megette az összes szalámit és megitta az összes narancslevet. Ezután elterpeszkedett egy fotelban, megnézte a kedvenc dél-amerikai sorozatát, majd lefeküdt aludni a hálószobában.
A ház gazdája hét munkanélküli fémipari munkás volt, akik napközben munkát kerestek, éjszaka páncélszekrényt fúrtak. Ebből a csinos kis jövedelemből tudták felépíteni a hétemeletes házat. Szóval, amikor ez a hét becsületes ember hazaért és tárva-nyitva találta a bejárati ajtót, azt hitte, betörtek hozzájuk. Azonban mikor megtalálták Hűfehérkét, mindent megértettek. Miután Hófehérke felkelt és elmesélte idekerülésének a történetét, megsajnálták és nem bántották, sőt, még azt is megengedték neki, hogy ott maradjon náluk, cserébe csak mosnia, vasalnia, főznie kellett a hét szakemberre.
Telt-múlt az idő, a vén banyának a fülébe jutott valahogy a hír, hogy Hófehérke még él. Bosszút forralt és mérgezett porszívókat készített. Beöltözött porszívóügynöknek, elment a munkások házához és vetetett Hófehérkével egy mérgezett porszívót. Mikor Hófehérke kipróbálta, a méreg bekerült a szervezetébe és elvesztette az eszméletét. Hazaérve a hét munkanélküli megtalálta Hófehérkét és azt hitték, hogy meghalt.
Belefektették egy bádogteknőbe, amelyben a maltert szokták keverni és kitették az eresz alá, hogy ne foglalja a helyet a házban. Hogy, hogy nem, arra járt a körzeti orvos, meglátta Hófehérkét, bevitte a kórházba, ahol EKG-t, DNS-t, FBI-t, KGB-t és minden hárombetűs vizsgálatot elvégeztek rajta. Végül kiderült, hogy Hófehérkének csak egy kis folyadék hiányzik. Beleöntöttek tíz liter narancslevet és - csodák csodájára - felébredt. Összeházasodott a körzeti orvossal, boldogan élnek, ha meg nem haltak.
Herédi TivadarMűszaki Középiskola, Szabadka
 

Kinszi

Állandó Tag
Állandó Tag
Karinthy Frigyes
A jó tanuló felel
A jó tanuló az első padban ül, ahol hárman ülnek: ő a középen, a
jó tanuló, Steinmann. Az ő neve nem tisztán egy ember jelzésére
szolgál; -- szimbólum ez a név, ahány fiú az Osztályban, annyi
apa ismeri otthon ezt a nevet. "A Steinmann miért tudja
megtanulni?" -- kérdezi otthon harminckét apa harminckét fiútól.
"Kérd meg Steinmannt, hogy magyarázza meg", mondja az apa, és a
fiú valóban megkéri a Steinmannt. A Steinmann mindent tud előre,
még mielőtt megmagyarázták volna. Matematikai lapokba dolgozik,
és titokzatos szavakat tud, amiket csak az egyetemen tanítanak.
Vannak dolgok, amiket mi is tudunk, de ahogy Steinmann tudja, az
a biztos, az az egyedüli helyes, az az Abszolút.

Steinmann felel.

Ez különleges, ünnepélyes pillanat. A tanár sokáig nézte a
noteszt; halálos feszültség remeg az Osztály felett. Mikor
később a francia rémuralom történetét olvastam, mikor a Bic�tre
foglyai közül előszólítják a halálraítélteket: mindig így tudtam
csak elképzelni. Az agyak utolsó, véres erőfeszítésben kapkodnak
lélekzet után -- még van két másodperc, azalatt mindenki
villámgyorsan elmondja magában a mértani haladvány tételeit.
Tanár úr, én készültem, mondja az ember magában. Tanár úr, fiam
tegnap gyöngélkedett. Az egyik lehajol a füzete fölé, mint a
strucc, hogy ne lássák. A másik merőben szembenéz a tanárral,
szuggerálja. A harmadik, idegember, egészen elernyed, és behunyja
a szemét: hulljon le fejére a bárd. Eglmayer, az utolsó padban
egészen elbújik Deckmann háta mögé, ő nincs is itt, köszönöm
szépen, nem tud semmiről, őt írják be a hiányzók közé, töröljék
ki az élők sorából, őt felejtsék el, béke poraira, ő nem akar
részt venni a közélet küzdelmeiben.

A tanár kettőt lapoz, a K betűnél lehet -- Altmann, aki az
év elején Katonára magyarosította a nevét, e percben mélyen
megbánta ezt az elhamarkodott lépést. -- De aztán nagyot
lélegzik: egyszerre megállnak, és a tanár becsukja a noteszt.

-- Steinmann! -- mondja egészen halkan és kivételesen.

Nehéz, felszabadult sóhaj. Kivételes, ünnepélyes hangulat.
Steinmann gyorsan feláll -- a mellette ülő kiugrik a padból,
szerényen és udvariasan áll, míg a jó tanuló kimászik a padból:
mint egy testőr, néma és mellékes dekoratív szereplője egy
nagy eseménynek.

Maga a tanár is ünnepélyes. Oldalt ül le a székre, és összetett
ujjakkal gondolkodik. A jó tanuló a táblához megy, és kezébe
veszi a krétát. A tanár gondolkodik. A jó tanuló erre felkapja
a spongyát, és sebesen törülni kezdi a táblát: ebben végtelen
előkelőség és önérzet van, ezzel azt akarja jelezni, hogy ő
ráér, hogy neki nem kell most törni a fejét, ő nem fél, ő mindig
készen van, ő addig is, míg a felelés kezdődik, valami hasznosat
akar csinálni a társadalomnak, ő ráér gondolni a köztisztaságra
és az emberiség békés fejlődésére, és letörüli a táblát.

-- Hát -- mondja a tanár, és gondolkodva húzza a szót --, majd
valami érdekes példát veszünk...

A jó tanuló udvariasan és végtelen megértéssel köhög.
Természetesen, valami érdekes példát, az érdekes helyzetnek
megfelelőt. Most úgy néz a tanárra, komolyan és melegen, mint
egy szép grófnő, akinek egy gróf megkérte a kezét, és mielőtt
válaszolna, megértéssel és rokonszenvvel mélyen a gróf szemébe
néz, jól tudva, hogy e tekintet elbűvöli a grófot, s a gróf
remegő boldogsággal sejti, hogy a válasz kedvező lesz.

-- Vegyünk egy kúpot... -- mondja a gróf.

-- Egy kúpot -- mondja Steinmann, a grófnő. De már ezt is úgy
tudja mondani, ez a Steinmann, annyi megértéssel, olyan okosan:
csak ő tudja, mennyire kúp az, amit veszünk. Én, Steinmann, a
legjobb tanuló az egész osztályban, veszek egy kúpot, mivel
engem, mint az erre legalkalmasabbat, megbízott a társadalom.
Még nem tudom, miért vettem a kúpot, de nyugodtak lehettek
mindannyian, bármi történjék ezzel a kúppal, én is ott leszek
a helyemen, és megbirkózom vele.

-- Különben -- mondja a tanár hirtelen --, vegyünk inkább egy
csonka gúlát.

-- Csonka gúla -- ismétli a jó tanuló, ha lehet még
értelmesebben. Ö a csonka gúlával éppen olyan határozott,
barátságos, bár fölényes viszonyban van, mint a kúppal. Mi neki
egy csonka gúla? Ö nagyon jól tudja, őt nem lehet félrevezetni,
a csonka gúla is csak olyan gúla, mint más, normális gúla,
egyszerű gúla, amilyent egy Eglmayer is el tud képzelni --
csak le van vágva belőle egy másik gúla.

A felelés rövid ideig tart. Félszavakban beszélnek egymással,
értik egymást, lassanként intim dialógus alakul ki a tanár és a
jó tanuló közt: mi már nem is értjük, ez az ő kettejük dolga, két
rokonlélek, mely itt előttünk egyesül, a differenciálegyenletek
éteri légkörében. Egy mondat közepén eszmél rá a tanár, hogy
miért is beszélgetnek ők, hogy ez felelés, az előmenetel
megítélése. A jó tanulónak be se kell fejezni ezt a mondatot.
Minek befejezni? Maradt-e szemernyi kétség afelől, hogy be tudja
fejezni?

A jó tanuló szerényen és illedelmesen ül le. A következő percben
már roppant érdeklődéssel figyeli a következő felelő szánalmas
dadogását: egy szónál gúnyosan és diszkréten elmosolyodik, és a
tanár tekintetét keresi lopva, hogy mégegyszer összenézzen vele,
és a tanár lássa, hogy ő, bár nem szól, arcizma se rándul: e
gúnyos mosolyban jelezni óhajtja, mennyire tisztában van vele,
milyen marhaságot mondott a felelő, és hogy mit kellett volna
felelnie.

 
Oldal tetejére