Idézek - de honnan, miből? Csak magyar szerzőktől!!!

Ady Endre: BÚCSÚ SIKER-ASSZONYTÓL


???

"Egyszer volt egy szép királylány,
Aki szebb volt a tavasznál;
Szebb volt a tündérregénél,
Mit boldog gyerekkorában
Hall e földön a halandó.
Százszor szebb a képzeletnél,
Mely gyémántból fest a légben
Líljomerdő közepében
Tündérvárat, édenkertet,
Ahol üdvössége trónol
A szerelmes ifjuságnak.
Hol ecset, toll, mely leírja,
Vakmerő ajk, mely beszélje,
Hogy csak olyan volt szép arca,
Mint hajnalban harmatgyönggyel
Hímezett szép gyöngyvirágrét,
Melyben a kelő nap fördik
Ragyogó arany hajával?"

Vajda János: A jávorfa regéje

????

"Lassan leszáll az alkonyat
S tört szivemmel jövök feléd,
Száz titokkal úgy mint a lét
S már hallom csengő hangodat."

Szirmai Endre: Esti dal

???

"Ahol most vagy: az emlékek hűs taván
a csintalan kis habok ugy-e kékek,
kéken hull rájuk minden szikra, melyben
emlék-korommá százszor is elégek?"

Berényi János: Távolról távolba

????????


"Ha vers buggyan ki szívemből,
ha egy furcsa képet álmodok a falra,
ha egy nemlétező gép üteme
gyújt agyamban dalra,
senki sem nyúlt még alázatosabban
tollhoz, ecsethez, körzőhöz,
amint én teszem.
Az órák múlását
észre sem veszem.
Szebbnél-szebb színek egymásba folynak;
élete támad
minden színfoltnak."

Veress Ferenc Ars-poetica

***

"Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!"

[h=4]Kis nyelvtan (1943)[/h]Én én vagyok magamnak
s néked én te vagyok,
s te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom.

Egyik kedvenc.

úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága,
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Agnessa 1959 írta:

Veress Ferenc Ars-poetica

***

"Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!"

Kattints a kibontásához...

Tompa mihály - A gólyához

???

"Reménylek mig élek,
A nagy lélek nem fél,
Akármint fújjon a szél
A hab ha rám dűl is:
Hajóm elmerűl is:
Úszva is reménylek,
Reménylek mig élek."

Fazekas Mihály: Exsurge cor meum

?????

"Él magyar, áll Buda még! a mult csak példa legyen most,
S égve honért bizton nézzen előre szemünk,
És te virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében,
Nemzeti nagylétünk hajdani sirja Mohács! "

Rudnyánszky Gyula: Évszakok - Nyár

??????

"Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne verjék messzi falak.
Leírni talán nem is szabad.

Orcádra fessed rózsaszínnel,
bújtasd mosolyos csigaházba,
didergésbe és könnyű lázba."

Károlyi Amy: Így

???

A szenvedésre emlékezzetek.
A szenvedésben lesz még részetek
- mint volt is -, de én az Ő tövisével,
mely ágaimtól szivetekig ér el,
azt hirdetem, hogy igyekezzetek
szelíddé tenni próbált sziveteket,
ti emberek kezétől szenvedő
és embert szenvedtető emberek.
És irgalmasabb lesz majd az idő,
mit úgyis együtt kell töltenetek.

Devecseri Gábor: Krisztustövis

?????

"Harmincnyolc év, futó fonál.
Az ember rojtokat talál<dir> – hanyag
anyag –
</dir>
e földi, pöttyös kis ruhán
mit hord és igazgat sután,
<dir> <dir> kinek,
minek,
</dir> </dir>
ha egyszer úgyis visszabont,
feslik simából fordított,"

Tóth Krisztina: Futrinka utca

???


"Pihenni erdő hűs ölén
Beh jó a tikkadt nyár hevében;
Sátrat feszít a lomb fölém,
S árnyszőnyeget terít elébem.

Köröskörül nagy néma csend,
Madár se zengi most danáit;
Egy mélyre vájt mederbe' lent
Élővíz csillogása csábít."

Vargha Gyula: Szitakötők


??????



"Szeresd a gyermeket! A gyermek gyenge tő,
Friss fakadó rügyet szelíden rengető.
Ha ápolója nincs: elcsenevész, lehull!
Mindig vigyázz reá! Állj melléje támaszul.
Fogd meg a romboló viharnak ostorát,
Ne csapkodja vadul azt a kis zsönge fát,
Ne bántsad a jövő szendergő képeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!"

PÓSA LAJOS: SZERESD A GYERMEKET

???
Ím kedvesem édes! kék hegyen túl
A nap remegő sugára leszáll,
És tiszta gyepágyon lágy pihenésre
Oly biztosan int a berki homály.

Ott gyenge fuvalmak játszva susognak,
S hű párja körül a fülmile zeng,
És illatözönben zöld koszorúkkal
A boldog aranykor képe dereng.