Ide minden Katicát!

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
07-05_jpg.jpg
 

mamaci1

Állandó Tag
Állandó Tag
katicabogar1.jpg

Kajuk Gyula:
Katica álma

Ha egyszer nagy leszek
majd légtornász leszek...
A Virágcirkusz kupoláján
a trapézra felmegyek...
és megmutatom a világnak
az összes pöttyömet...
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
531204778_13e5cc3b66.jpg


Túri Imre

Hétpettyes katicabogár

Hét pettye van a katicabogárnak
Hátán hordja, mutatja égnek, világnak
Hogyne mutatná már, ez az ékessége
mint akácméznek az ő édessége.
Lehetne a pettye több is, kevesebb is
mint az égen a fényes csillagok is.
Ám a természettől hetet kapott éppen
Így most már hétpettyes ő mindenféleképpen.​
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
katica2.jpg


Fehér Sára

Egy katicabogár

Hétpettyes kis katicabogárka
Apró lényed ültesd a világba.
Küzdelmed a hiteddel egyenlő,
S hajt előre, hajt fel, azaz erő.​

Virágos rét, napsütötte liget
Perzselő forróság, mondj hát igent.
Mondd, hogy mindig szép lesz az élete,
S hogy az új érzésnek lesz hitele.​

Katicabogarunk víg törtető
Féktelenség búj belőle elő.
Kíváncsisággal néz a világra,
S mint egy nagy zsákot, mélyen kirágja.​

Mondd, te kicsiny lény, mi hajt előre?
Mért nem hagyod a dolgot jövőre?
Erőd fogytán van, pihenned kéne
Elnyújtózni, s nem harcolnod érte.​

De kis bogarunk mit sem törődve,
Csak megy, hajtja egy vágy előre.
Egy vágy, hogy tudja, mi léte célja?
És űzi, hajtja, amíg csak bírja.​

S mivel a nap lassan nyugodni tér,
Kis katicánk az útja végéhez ér.
Virágos rétnek kellős közepén,
Hol kamillák bájolognak szendén...​

Ontva csalogató illatukat,
Maga mögött elhagyva az utat,
Majd keresve a legmagasabbat,
Felmászva, s benne nagyot alhat.​

A kisvirág szirma rácsukódik.
Katicánk újabb napról álmodik.
Hogy erőre kapva, kipihenten,
Társaira majd tudást, s fényt hintsen.​
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
1

Szuhanics Albert

Katicabogár

Röppenő katicabogár,
hirtelen a kezemre száll.

Sétálgat végig ujjamon,
pettyeit közben számolom.​


Valóban hétpettyes lehet,
vagy csak ezt ti így hiszitek?

Piros a szárnya őneki,
díszítik sötét pettyei.​


Oly kedves látvány ez nekem,
de szabadon hiába engedem.

Nem száll fel, sétál kezemen,
hogy miért? Számomra rejtelem.​


Jól jön most egy fűszál, egy virág,
amelyik több bizalmat ád.

Az ujjam hegyét hozzá hídalom,
katica, sétálj át, ott lesz jó, tudom!​


Na végre odaért, virágon pihen,
színesen virít ott, hét pettye izen:

Otthonom énnekem minden szál virág,
vidáman repkedek erdőn, réten át.​


Debrecen, 2007. 09. 23.
 
Oldal tetejére