*
Diplomatikusabb előadásban is el lehetne mondani azt amit igazságosnak vél. Kulturáltabb módon is lehet(ne) fát vágni. Sok embernek tetszik ez a megmondó stílus, de ezzel csak azt éri el, hogy rámegy az élete, a háza, s talán még le is ültetik. Leckét vehetne Gy.Ferenctől - no meg Klára asszonytól. Ők is megmondják, tisztán, érthetően a véleményüket, de nem mennek le alpárba.
A fidesznyikok már úgy viselkednek, miint egy marék kígyó, mindegy, merre vágnak, merre harapnak, csak a mérgüket fecskendezzék - így védekeznek. Támadással, irgalmatlan büntetésekkel. S, ezekkel a pénzekkel csak az ő bőrük alá nyomódik az a sok pénz, az ő kasszájuk hízik. Nem az ellenzéké. Azért ezen el lehetne gondolkozni. - Mondom ezt én
aki szintén hajlamos vagyok arra, ha kegyetlenül felbosszantanak, ordító tigrissé változom. Semmit nem nézek, semmit nem mérlegelek, vágok ahová tudok... nem késsel, szóval, mondattal. S, nem válogatom meg a szavaimat. De ehhez el kell szakítani a cérnámat, nincs részemről sem megbánás, de bocsánat kérés pedig végképpen nem. Amit kimondok, még ha legnagyobb dühömben is tettem, nem bánom meg. Akkor annak - úgy érzem, - helye volt. Tudom, nem erre neveltek, mégsem tudok mássá lenni. Képtelen vagyok a bőrömből kibújni, de ehhez nagyon fel kell bőszíteni. Úgy, hogy megértem J.P. dühét, indulatait, csak mégis csendességre intem. Sokszor a hallgatás az, amit jókor alkalmazunk, de a legjobb a jó érvelés, a tárgyilagos és pontos rámutatása a dolgokra, eseményekre.