Jókai out?

A miniszterelnök második kedvenc napilapjában Jókait már a magyar irodalomból való kirekesztéstől óvják, az ügyben még véletlenül sem illetékes államtitkár szerint Jókairól nincs vita, holott dehogy nincs, meg lesz is, amíg emberek olvasnak magyar nyelven, egyrészt a szövegekhez értők körében, másrészt a szülők között, akik egymás között beszélik meg, hogy mit kezdjenek az aktuális kötelező felett idegeskedő gyerekeikkel. A gyerekek talán nem sokat vitáznak ezen, én sem olvastam el, te sem olvastad el, jól van, menjünk focizni.

A ránehezülő víztömeg törte-e magának e kaput, vagy a föld alatti tűz repeszté kétfelé a hegyláncot? Neptun alkotta-e ezt, vagy Volcán? Vagy ketten együtt? - teszi fel a nagy kérdést Jókai, mi pedig tegyük fel azt a kérdést, hogy tízből vajon hány tizenhat éves jut el ebben a könyvben a szerző nőképéig, vagy akár csak a tizedik oldalig.


Pedig tizenhat éves korukra már bőven túl vannak azon, hogy „kicsiny diák koromban szép diszkant hangom volt; aztán három humaniorum classisnak énekszóval kellett kísérni felekezetünk minden halottját”, azaz dehogy vannak túl, A kőszívű ember fiait sem olvassa el már senki, illetve az önök gyerekei vagy unokái biztosan, de rajtuk kívül senki, a szabályt erősítő kivételek száma is minden bizonnyal folyamatosan csökken.

Meg általában az olvasó embereké is.

Utóbbitól talán nem független, hogy az internet egyik fele menten lincselésbe kezd, ha kedvenc szerzőjüket vagy az ő nőképét támadás éri, holott írókról, meg műveikről véleménye éppen bárkinek lehet. A miniszterelnök második kedvenc napilapjában Jókait már a magyar irodalomból való kirekesztéstől óvják, az ügyben még véletlenül sem illetékes államtitkár szerint Jókairól nincs vita, holott dehogy nincs, meg lesz is, amíg emberek olvasnak magyar nyelven, egyrészt a szövegekhez értők körében, másrészt a szülők között, akik egymás között beszélik meg, hogy mit kezdjenek az aktuális kötelező felett idegeskedő gyerekeikkel. A gyerekek talán nem sokat vitáznak ezen, én sem olvastam el, te sem olvastad el, jól van, menjünk focizni.

Vitatkozni egyébként sokat lehetne, például Jókai nőképén is, hiszen nem szükségszerű, hogy a Jókait olvasó lányok feleség korukban majd engedelmesen szolgálják a férjüket, éppen arra vannak egyébként a pedagógusok, hogy a szöveg ne csak úgy lebegjen a diákok fejében, hanem együtt értelmezzék, és megbeszéljék például, hogy az anyukájuk miért nem úgy viselkedik, mint azok a nők a könyvben. A vita és a gondolkodás megúszása, ha ehelyett inkább egyszerűen csak nem olvasnánk valamit, és ezért sem tragédia egyébként, ha a kormány beleerőlteti rossz ízlésű minisztere kedvenc szerzőit a tananyagba; értő tanárokkal meg lehet azt is beszélni, hogy ha valaki nem jó író, viszont ostobaságokat gondolt a világról. A gyerekek sem hülyék egyébként, senki sem megy majd karddal az udvari szünetre, mert Petőfi sem akart ágyban, párnák közt meghalni.

A vitát viszont akkor sem szabadna megúszni – nem is lehet, csak eltolni évekkel és megutáltatni az olvasást még néhány generációnyi diákkal –, amikor arról kéne beszélni, hogy egy mai gyerek mást akar és mást tud olvasni, mint egy tíz-húsz-harminc évvel ezelőtti kortársa, sőt a mai gyerekek és mai gyerekek között is van különbség, ezért nyugodtan ki lehet húzni a kötelezők közül még az apukák meg a miniszter kedvencét is, meg ki lehet hagyni a Bánk Bánt is, meg Az arany embert is, ha a tanár úgy látja, hogy a gyerekeket nem érdekli.

Olvassanak mást, olvassanak tényleg bármit.

Selmeci János

Jokai.jpg
 
Mi még nem felejtjük el őket de, mi lesz a következő nemzedékekkel?
Ebben az elektronikai világban ahol már minden digitális nagyon könnyű lesz illetve könnyű bármit bárkit kisatírozni az egyetemes történelemből, kultúrából.
Vigyázzunk a bakelit lemezeinkre és a papír alapú könyveinkre újságainkra........
Mert lehet hogy kiadják a könyveket de, már átdolgozva.
Az elfújta a szél mammyja az átdolgozás után nagy valószínűséggel kelet-európai lesz. :D
 
Azt kell a kezukbe adni, amit el szeretnenek olvasni mert az olvasás iránti igény itt kezdődik.
Ha egty gyerek vegigolvassa a Harry Potter 7 kötetét, el fog olvasni mást is :)

Na de pont ez a lényeg! Egy mai tizenévest nem Jókaival, anyeginnel fogsz olvasni megszerettetni!!!
Pont fordítva kellene hozzáállni az egészhez: szeretessük meg olvasni a gyerkőcöket nekik való művekkel, utána akinek van affinitása az fog irodalmilag komolyabb műveket is olvasni (Jókait v. akár Hugot is). Akinek meg nincs rá igénye, mert már szülei se olvastak és olvasnak semmit, az nem olvas így se, úgy se. De ahol van rá esély, ott ne vegyük már ez szerencsétlenek kedvét irodalomtörténettel az olvasástól. Mert a kötelező olvasmányok kb. irodalomtörténetet jelentenek - amivel vicc, vagy az "eredményét" nézve, inkább tragédia.

Lehet itt a semmit ragozni vég nélkül, de abból kiindulva, hogy már 35-40 éve mennyire nem olvasták a kötelezőket meglepően sokan, a hülye is látja, hogy teljesen hibás a kötelező olvasmányok jelenlegi (helyesebben sokévtizedes múltból ittragadt) koncepciója.
Sokkal több értelme lenne annak amit ötleteltetek: ált. iskolában a jelenelgi kötelezőkből semmi,max. az Egri csillagok, Tüskevár (bár ezek is határesetek, én mindkettőt szerettem, de sokak már ezeket sem- vagy nem is olvasták).
Válogatott, igényesebb Delfin könyvek, a régi pöttyös v. csikos könyvekből is lehetne pár ma is megfelelőt találni, és ezek vastagságukkal se riasztóak. Aztán lehetnek modernebb könyvek is, Csukás István, Harry Potter sorozat, Thomas Brezina v. mit tudom kik írnak még jó és érdeks gyerekkönyveket. Aztán középiskolában jöhetnének óvatosan tényleges irodalmi művek, de szigorú kontrollal: nem irodalmi érték szerint, hanem "feldolgozhatóság" szerint, azaz mennyire képesek azt megérteni (horribile dictu még élvezettel olvasni) a fiatalok. Pl. hogy ne csak Jókait ekézzem, Antigoné és Homérosz úgy ahogy van kuka a középiskolából.
Mert lehet itt az elefántcsontoronyból elmélkedni, és tudomást nem venni a változásról, meg bezzeg x, y, és gipszjakab mekkora nagy író és világirodalmilag mekkora mérföldkő ez és az a mű, de a világ és a társadalom változik, ami jó volt 100 éve, az ma már nem alkalmas iskolai kötelező olvasmánynak.
Ezzel a kötelező olvasmányos választékkal csak azt lehet elérni, hogy a korábban belinkelt siralmas nem-olvasási statisztika egész biztosan és megállíthatatlanul romoljon.
 
Pont fordítva kellene hozzáállni az egészhez: szeretessük meg olvasni a gyerkőcöket nekik való művekkel, utána akinek van affinitása az fog irodalmilag komolyabb műveket is olvasni
Teljesen igazad van a fenti, idézett részben!
Az én gyerkőceim sem szerettek olvasni kötelezőt.
Akkoriban, mikor kamaszok voltak, terjedt el a Harry Potter sorozat, hallották a velük egykorúaktól, h mennyire tetszett, azoknak, akik már olvasták, így nekem is be kellett szerezni!
Olyan "étvágyat" kaptak az olvasáshoz, h a közeli könyvesboltban fel kellett iratkoznom, ha a következő rész a nyomdából kikerül, mindenképp hozzájussunk 1 darabhoz!
Azután, h mind a 7 kötetet kiolvasták, fogtak neki a kötelező olvasmányoknak!

De, ha elvonatkoztatok, bizony van már olyan kiadvány is, h "kötelezők röviden" és van a filmesített változat is, ami azért nem egészen ugyanaz...

Tény, h kényszerből nem fog szeretni olvasni...egyik nagy írónkat sem!
Nem találom helyesnek a nagy szerzőink kizárását.
Az akkori élethelyzetek szerinti ábrázolást nem lehet és nem szabad a mai világgal összevetni; ez kb olyan, mintha a zenei művekkel tennénk hasonlót, számon kérnénk Bach v Beethoven művészetén azt, h miért nem pop zenét alkotott...
A művészet, a valódi, nem veszít értékéből akkor sem, ha századok telnek el a mű születése után!

Volt olyan ismerősöm is, aki például Ady műveit becsmérelte, iszákosnak, stb nevezve a költőt.
Nekem, meg kell vallanom, a középiskola utolsó 2 évében érkezett el az az időszak, amikor elkezdtem érteni művészetét; kell hozzá egy érettség...

A mű, ami zsenialitásukból megszületett, nem veszít értékéből számomra semmilyen formában; az ábrázolásuk a korszaknak megfelelő.
Az sem von le értékéből, h manapság már más értékrend szerint gondolkodunk (pld női egyenjogúság, női vállalkozók, vezetők szerepe a világban).
lnkább azon valóban érdemes lenne elgondolkodni, h mivel lehetne az olvasás szeretét elnyerni a gyerkőcöknél...

Pár éve hallottam egy olyan tervről, h pld a finnek, már kézírásra sem tanítanák a gyerekeket általános iskolában; a magyarázat az volt, h az informatika irányába tart a világ...
Továbbá, h szintén az északi népeknél, talán a finneknél, az iskolai képzést gyermekközpontúvá kívánják átalakítani, nem tantárgyakra és feleltetésre kihegyezetté, amilyen nálunk, hanem felmérik a gyerkőc érdeklődési körét, és aköré csoportosítva tanulná a diák az oda vonatkozó tárgyakat. Pld autó érdekli, akkor a fizikát, mateket, műszaki rajzot, informatikát, stb, v pld a természet vonzza, akkor a biológiát, fizikát, kémiát, földrajzot....
A lényeg, h pontosan érdeklődése kapcsán motivált a tanulásra, nem egy erőltetett, becsontosodott elv szerint halad...

Zárszóként:
Amíg végzősök voltak gyerekeim, illetve, amíg frissen kikerültek a nagy betűs életbe, más nem hallottunk tőlük, mint h a suli épp az életre nem tanít meg....talán elérkezik az idő a változásra...
 
Na de pont ez a lényeg! Egy mai tizenévest nem Jókaival, anyeginnel fogsz olvasni megszerettetni!!!
Pont fordítva kellene hozzáállni az egészhez: szeretessük meg olvasni a gyerkőcöket nekik való művekkel, utána akinek van affinitása az fog irodalmilag komolyabb műveket is olvasni (Jókait v. akár Hugot is). Akinek meg nincs rá igénye, mert már szülei se olvastak és olvasnak semmit, az nem olvas így se, úgy se. De ahol van rá esély, ott ne vegyük már ez szerencsétlenek kedvét irodalomtörténettel az olvasástól. Mert a kötelező olvasmányok kb. irodalomtörténetet jelentenek - amivel vicc, vagy az "eredményét" nézve, inkább tragédia.
Szerintem rosszul látod.

Az olvasás nem önmagáért valo!
Mint ahogy a zene, a kepzomuveszet es sokminden mas sem az!
Akkor ha egy gyerek ahoz szokik hozza, hogy a csaladban érték a kultura, akkor van rá esély, hogy ő is annak fogja tekinteni.
Akkor ha más számit annak, akkor számára az lesz a természetes!

A komoly zenét senki nem fogja megszeretni, ha otthon nem hallja nagyon sokszor!
Ha rap-hez szokott, azt hallja, akkor egy faraszto kin lesz Grieget, Csajkovszkijt, Mozartot hallgatni! A modern képuomüvészethez sem fog csak azert hozzaszokni valaki, mert az tetszik neki!
Az irodalomhoz, az olvasás megszeretéséhez elsősorban az kell, hogy lássa azt, a szüloőnek is természetes, és mindennapi tevékenység!

A másik, hogy a szulonek az olvasási élmény nem lehet csak egy intellektuális valami, ami kell az egojához, hogy muveltnekl képzelje magát. Ha a kultura nem vállik a mindennapok részévé, akkor az egész csak egy jatek.

Szókincs, kifejezésmód, a masik ember tisztelete...

Honnan tudja egy kisember azt mit kellene megismernie, ha nincs mellette egxy olyan ember, aki tudja mit kell a kezébe adni? Ma legtobbszor egymástol hallják, mi az ami jó. Mondhatni: vak vezet vilagtalant!

Hány szulo van ma, aki aktivan elbeszelget a gyermekkel?
Már pedg ez mindennek az alapja.
Radnóti nem attol nagy, hogy tanitjak az iskolaban, de ha a versei nem tudnak a mindennapook részeivé vállni semmit nem ér! Ki fogja ezeknek a gyermekeknek a kezébe adni Ginsberget, Corsót ?
Ki adja oda Hamingway regényeit, Malamudot, Updike regényeit? Ki fogja elmondani, hogy mennyire jó könyv a... mikor foleg az ilyen és ehhez hasonlo forumokon talalkozik ezekkel a nevekkel?

Ehhh mi vagyunk a minta a számukra!
Ha mi lenézően beszélünk Jókairol, akkor ő is ugy fog! Ha az olasást sokszor csak a politikai vitak eszközeként hozzuk szóba, nekik nem lesz természetes...

Sokkal bonyolultabb ez annal, hgysem Joaira, vagy Homeroszra szukitsuk le! Vitat nyissunk kotelező olvasmányokról akkor, mikor a saját irodalmi "élményeink" is csak abban merulnek ki :(
 
Nekem nem az iskola adta az első könyveket, hanem Apa.
A kőbaltás ember volt.
Aztán adott Passuth-ot. Esőisten siratja Mexikót. Utána kb. másfél évig régész szerettem volna lenni (ötödikes voltam).
Engem nem az iskolában "tanítottak" arra, hogy a könyv egy tök jó dolog.

Ráadásul otthon a könyvespolc "szent" volt, ahogy maga a könyv is.
Már a gyerekkönyveket sem firkálhattuk, mert morgást kaptunk érte. Nem hajtottuk be a lap szélét hol tartunk, hanem könyvjelzőt bele.
Vigyáztunk rá, esetenként be kellett kötni újságpapírba, hogy ne koszolódjon, amikor hoztuk-vittük (a borítót eleve levettük róla, maradt a könyvespolcon).

A könyv szép is volt, azóta is megforgatom az új könyveket, mint egy új ruhát.
Ezt is a szüleimtől tanultam, hogy a könyv, mint tárgy is becsülendő.

A családnak fontos szerepe van, de erről mintha mindenki elfelejtkezne.
Az iskola plusz.
A mi időnkben a tévében sok jó film volt, dokumentumfilmek, színházi közvetítések, sport is, pl. műkorcsolya. Voltak fejtörők (Játék a betűkkel például).

Az iskolára nem hárult egyedüliként az áltaános műveltség átadása.

Ma már nem bírja a tempót, akkora "lukak" vannak a gyerekeknél.
 
Az iskolára nem hárult egyedüliként az áltaános műveltség átadása.
Ez fontos mert a ki hová születik esélyegyenlőtlenségre is rámutat.
Szerintem ezt is képesnek kell lenni az iskolának megoldania
Úgy kell felépíteni a rendszert az oktatást a létszámot és a ráfordítható időt
Vagy akár többlépcsős osztályokat.Ha kell az fenti előnyöket meg nem kapókat átmenetileg külön iskolába járatni.
A pontos kidogozása az oktatási módszernek nem az én dolgom.
De problémának és valóságnak látom a ki mit tud otthonról hozni.
És erre nem a kormány elitiskolái a megoldások milliós tandíjjal
 
A családnak fontos szerepe van, de erről mintha mindenki elfelejtkezne.
Nem fekedkezik el, sajnos, szándékos a hárítás...talán bocsánatosabb lenne, ha feledés volna a magyarázat..
Még általános iskolai elsős volt a kisebbik gyerekem, mikor a tanító néni rákérdezett az l.szülői értekezleten, ki kér napközit a gyerekének.
Volt 1 apuka jelen, bizonytalankodott.
Majd tanító néni rákérdezett, ha hazaviszi órák után, foglakozik-e vele otthon, h a házi feladatai - szóbeli és írásbeli - elkészüljenek?
Az apuka egy egyszerű, dolgos ember lévén nagyon puritán módon fejezte ki válaszát:
beleborzongva rázta nagy szélességgel a fejét és a szájával olyan hangot adott, mint amikor a ló elborzad.
A teremben könnyekre fakadva nevettünk.
Amennyiben jól emlékszem, külön elmagyarázta azt is a tanító néni, h bizony, ha napköziből hazaér a gyerkőc, foglalkozni kell vele, mert itt a suliban ugyan megírják csendben a házit, de a tanító néni csak láttamozza, nem javítja, a szülő kötelessége átnézni, és a szóbelit a kisdiákkal gyakoroltatni...de az is lehet, h ez egy másik szülőin került napirendre...

Számomra ebből az derült ki, h az egyszerű felfogású emberek az iskolát úgy képzelik, mint minden szempontból a gyermek tanítását ellátót, gyakorlatilag ahogy ők, a szülők, munkába járnak és ott teljesíteni kell, ugyanúgy a gyereknek is afféle munkahelye, az iskola, már pedig a munkahelyi dolgokat nem visszük haza, nem végzünk azokkal otthon munkát.. :D

A könyvek szeretetéről pedig annyit, mindkét szülőm nyomdász volt, nekem érték a könyv, és igen, nagyobb érték a papír alapú, még az új könyvek illatát is szeretem; egy teljes fal méretű könyvtárunk volt annak idején...
És őrzöm az édesapám (ő volt a magasabb beosztású) gyűjtéséből származó nagy magyar klasszikusainkat, amit kimenekítettem, úgy, h már nagyon távol kerültem az egykori 'otthon'-tól, és a 'könyvtárat' pedig elherdálta olyan, akinek útjában volt...
 
Utoljára módosítva:
Van egy régi-régi mondás, tán mpég a görög időkből valo, ma is igaz: a gyerekeink nem azt tanuljál meg elsősorban amit tanitani akarunk nekik, hane azt ahogyan viselkedunk.
Ezt mintha az elmult 40-50 év oktatásábol kivették vona :)

Ha MI( nem fogunk olvasni Jokait, akkor őnaluk is kevés rá az esély. Kicsit olyan ha a gyerekekre nézunk, mintha tukorbe néznénk! Olyanok mint mi, vagy amilyenek mi szerettunk volna lenni!

Vegul hadd álljon itt egy Müller Péter idézet az olvasásrol:
"Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés."
 
Ez az idézet nagyon igaz!

Azért említettem a médiát is, a tévét, de írhattam volna a rádiót is, mert az is sokat adott.
Vasárnap, éppen mikor ebédeltünk, rádiójátékok voltak, s elkezdtük közösen, ha belecsúszott az utolsó fogás, aztán "ledőltünk" ebéd után, s gyerekek (mi) a gyerekszobában, szüleim az ő szobájukban hallgatták tovább.
Azok a "nyugi" félórák, órák fontosak voltak.

De a tévé ugyanez. Egyrészt családi program is volt :) pl. az a bizonyos korcsolya (jégtánc, műkorcsolya - jókat mosolyogtunk Gyulain, aki sosem tudta, miből készülnek a női ruhák), másrészt tele volt ismerettel.

Azt próbálom itt kinyökögni, hogy eleve más környezet vett körül bennünket, mint a mai gyerekeket.

S tanárként is azt tapasztalom, hogy az a gyerek, akinek mesélnek otthon esténként, akire figyelnek, akivel beszélgetnek, másképp áll a tanuláshoz, másképp a sulihoz. Érezhető az elvárás velük szemben, ugyanakkor az is, hogy a szülő ott van segítségképpen mögöttük.
Ennek kellene divatot csinálni.

Ennek is.
Ugyanis azt már elégedetten figyelem, hogy egyre több fiatal férfi érzi azt, hogy részt kell vennie a család életében, s társ a terhesség alatt, a szüléskor, siet haza gyereket fürdetni, etetni, átveszi a terheket, ha hazaért, szusszanhasson a feleség.
Sokkal jobban összedolgoznak, mint régen - legalábbis én sokaknál látom.
 
Szerintem rosszul látod.

Az olvasás nem önmagáért valo!
Mint ahogy a zene, a kepzomuveszet es sokminden mas sem az!
Akkor ha egy gyerek ahoz szokik hozza, hogy a csaladban érték a kultura, akkor van rá esély, hogy ő is annak fogja tekinteni.
Akkor ha más számit annak, akkor számára az lesz a természetes!

A komoly zenét senki nem fogja megszeretni, ha otthon nem hallja nagyon sokszor!
Ha rap-hez szokott, azt hallja, akkor egy faraszto kin lesz Grieget, Csajkovszkijt, Mozartot hallgatni! A modern képuomüvészethez sem fog csak azert hozzaszokni valaki, mert az tetszik neki!
Az irodalomhoz, az olvasás megszeretéséhez elsősorban az kell, hogy lássa azt, a szüloőnek is természetes, és mindennapi tevékenység!

A másik, hogy a szulonek az olvasási élmény nem lehet csak egy intellektuális valami, ami kell az egojához, hogy muveltnekl képzelje magát. Ha a kultura nem vállik a mindennapok részévé, akkor az egész csak egy jatek.

Szókincs, kifejezésmód, a masik ember tisztelete...

Honnan tudja egy kisember azt mit kellene megismernie, ha nincs mellette egxy olyan ember, aki tudja mit kell a kezébe adni? Ma legtobbszor egymástol hallják, mi az ami jó. Mondhatni: vak vezet vilagtalant!

Hány szulo van ma, aki aktivan elbeszelget a gyermekkel?
Már pedg ez mindennek az alapja.
Radnóti nem attol nagy, hogy tanitjak az iskolaban, de ha a versei nem tudnak a mindennapook részeivé vállni semmit nem ér! Ki fogja ezeknek a gyermekeknek a kezébe adni Ginsberget, Corsót ?
Ki adja oda Hamingway regényeit, Malamudot, Updike regényeit? Ki fogja elmondani, hogy mennyire jó könyv a... mikor foleg az ilyen és ehhez hasonlo forumokon talalkozik ezekkel a nevekkel?

Ehhh mi vagyunk a minta a számukra!
Ha mi lenézően beszélünk Jókairol, akkor ő is ugy fog! Ha az olasást sokszor csak a politikai vitak eszközeként hozzuk szóba, nekik nem lesz természetes...

Sokkal bonyolultabb ez annal, hgysem Joaira, vagy Homeroszra szukitsuk le! Vitat nyissunk kotelező olvasmányokról akkor, mikor a saját irodalmi "élményeink" is csak abban merulnek ki :(
megnézted egyáltalán azt az olvasásgyakorisági statisztikát, amit valamelyik fenti hozzászólsáomban beidéztem és belinkeltem?? Ilyen szomorú adatokkal és annál is siralmasabb trenddel teljesen valóságvesztett elmélkedés az egész gondolatmeneted, mert nem veszed figyelembe a valóságot (gyakorlatot), azt teljesen kizárva csak elméleti síkon járod körbe a témát. Holott egy ilyen kérdést sose lehet megoldani, ha pont a valóságot figyelmen kívül hagyod ...
És igen, sok dologban ill. részletben bizony igazad van, csak sajnos pont az alapok hibásak ahonnan indítod a gondolatmeneted, és innen kezdve az egész érvelés gyakorlati szempontból hasznavehetetlen.
 
Nekem nem az iskola adta az első könyveket, hanem Apa.
A kőbaltás ember volt.
Aztán adott Passuth-ot. Esőisten siratja Mexikót. Utána kb. másfél évig régész szerettem volna lenni (ötödikes voltam).
Engem nem az iskolában "tanítottak" arra, hogy a könyv egy tök jó dolog.

Ráadásul otthon a könyvespolc "szent" volt, ahogy maga a könyv is.
Már a gyerekkönyveket sem firkálhattuk, mert morgást kaptunk érte. Nem hajtottuk be a lap szélét hol tartunk, hanem könyvjelzőt bele.
Vigyáztunk rá, esetenként be kellett kötni újságpapírba, hogy ne koszolódjon, amikor hoztuk-vittük (a borítót eleve levettük róla, maradt a könyvespolcon).

A könyv szép is volt, azóta is megforgatom az új könyveket, mint egy új ruhát.
Ezt is a szüleimtől tanultam, hogy a könyv, mint tárgy is becsülendő.

A családnak fontos szerepe van, de erről mintha mindenki elfelejtkezne.
Az iskola plusz.
A mi időnkben a tévében sok jó film volt, dokumentumfilmek, színházi közvetítések, sport is, pl. műkorcsolya. Voltak fejtörők (Játék a betűkkel például).

Az iskolára nem hárult egyedüliként az áltaános műveltség átadása.

Ma már nem bírja a tempót, akkora "lukak" vannak a gyerekeknél.
Húúú, de nagy egyetértés!!
Nekem a Kőbaltás embert még Édesapám olvasta fel, aztán amikor megtanultam rendesen olvasni, egyik első könyv volt amit elolvastam :).
Otthon rengeteg könyv volt, szóval adott volt a példa olvasni, szó szerint faltam a könyveket, volt olyan hónap, hogy több mint 30 könyvet olvastam el :). Ezért aztán majd minden kötelezőt elolvastam (akadt amit még ilyen háttérrel se bírtam elolvasni ...). A könyv szeretet is megmaradt, bár jóval kevesebbet olvasom mint fiatalon, de szép könyvtáram van, bizonyos témák köteteit kifejezettn gyűjtöm, még antikváriumi árverésen is vettem jópár régi könyvet.

de ettől tudok gondolkozni, értékelni a helyzetet, ami az az irodalomoktatást tekintve lesújtó, ezért is érvelek az ellen, hogy a kötelező olvasmányok koncepciója és így nyilván a kivitelezése is teljesen rossz
 
Ilyen szomorú adatokkal és annál is siralmasabb trenddel teljesen valóságvesztett elmélkedés az egész gondolatmeneted, mert nem veszed figyelembe a valóságot (gyakorlatot), azt teljesen kizárva csak elméleti síkon járod körbe a témát. Holott egy ilyen kérdést sose lehet megoldani, ha pont a valóságot figyelmen kívül hagyod ...
Ez a véleményem arról amire írtad.
És általánosan nem első eset a jelenség
 
a kötelező olvasmányok koncepciója és így nyilván a kivitelezése is teljesen rossz
A problémát nem én vagy te, vagy divat témára ugró újságírók fújják túl.
A kötelezők listáját bizony nem a könnyen és vágyottan olvashatók közül veszik.
És épp a napokban hasonlítottam össze egy Jókait egy ugyanazt a témát másodszorra is megírt.
De 200 évvel későbbi íróval.Nem átírta, nem modernizálta hanem megragadta a téma és megírta úgy ahogy Ő ír.
Nos a különbség óriási.
Nem megfoghatatlan "értékek" alapján mondom.
Hanem egyszerű olvashatósági szempontból.
Az pedig az: hogy már az első bekezdéstől miként tud színes és élvezetes lenni amivel rögtön beránt a történet.
Nos ez az írási képesség nem a jókaié volt.
Hanem az újabbé.
Annak a könyvére végig jellemző volt a színes és szenvedélyes írásmód miatti benntartottság.Nem lehet letenni.
Ebből jött a gondolatom a kötelezők listájára
a kötelező olvasmányok koncepciója és így nyilván a kivitelezése is teljesen rossz
Még pedig az, hogy a Jókai nem az ami bevonz.
De mi legyen vele?
Egyértelmű hogy akkor régen részben a kevés író miatt is.
Ő volt az egyik legolvashatóbb.
De mivel ma már nem így van, hozzá nem kezdő olvasó kell, ez egyértelmű.Hisz ha nem vonz be, eldobják 2 oldal után.
Ezzel kell szembenézni.
Ezért a kötelezők közé azt másikat kell betenni. Aki tartalomra és mondandóra ugyanaz de maibb stílusú (ezzel az egyéb oktatáspolitikai elvárások teljesülnek)
Na de nem szabad Jókait sem félretenni!!
Mit képzeltem el?
A számonkért új listás kötelezők.Után jöjjön a magasabb szint az önkéntesek klubja.
És itt szerepeljen a jókai.
Mi legyen a talán megfogó téma?
pl első kérdés miért nem eléggé letehetetlen olvasmány?
Mutasson rá a hibáira mai szemmel.
pl. következő feladat csináljon egy nagyon rövid szakaszból(20 mondat) stílusváltást és írja le újra.
Nos ezzel a kedvét nem venné el Jókaitól.
De sokkal mélyebb olvasást és érdeklődést alakítana ki benne.
És még az se kizárt, mivel ez csak a kiemeltek klubján belől külön extra jutalmazás.
Erre az extra jutalmazásra vágyva. Az alap kötelezőt teljesítők közül sokan belepróbálkoznának.
Az is vonzó lehet hogy ő vetélkedik Jókaival.
Ez a nyers elképzelésem a kötelezőkről.
Nincs rákényszerítve az átlag ki úgy sem olvassa el.(megtrükközi másképp)
És talán érettebb fejjel már megnézi ismét
 
Az akkori élethelyzetek szerinti ábrázolást nem lehet és nem szabad a mai világgal összevetni;
Ezt az után láttam meg hogy az előbb leírtam amit leírtam.
Kicsit érinti.
És még ezzel kiegészítem:
Nem az élethelyzetek ábrázolása(illetve eseménytelensége)a baj nála, hanem ennek nem éléggé érdekes leírása.
És Éppen értékének tartom "Az akkori élethelyzetek szerinti ábrázolást"Mint pótolhatatlan beszámoló.
És én nem a cselekményt és élethelyzeteket bíráltam!
Hanem nem eléggé érdeklődés fenntartó stílusát.
Meg nem feledkezve arról valós és régebbi problémáról van szó.A kötelezők körül.

A kőszívű ember fiait sem olvassa el már senki, illetve az önök gyerekei vagy unokái biztosan, de rajtuk kívül senki, a szabályt erősítő kivételek száma is minden bizonnyal folyamatosan csökken.
Nem tudom de tényleg, nekem még nem jelentett problémát elolvasni.Sőt érdekfeszítő kalandos könyvnek láttam.
Sose feledhető jelenetekkel. Arra már nem emlékszem mennyire volt lassú és átlapoztam e sokat?
De emlékszem a nyomorultakra.
Hogy untam a lassú leírását a zárdába érkezésnél.
Hát bizony nem a másabb nyelvezet a fő baj ezeknél, hanem sok az eseménytelen szakasz.
Párbeszédekkel sem tartották fenn, több esetben a történést. Azt a zárdás szakasz elképesztő milyen lassú volt. (ettől szépirodalom?)áá.. Hanem a karakterektől és történéstől legyen az. A mondanivalótól és személyábrázolástól nagyon az a nyomorultak
 
Utoljára módosítva:
Húúú, de nagy egyetértés!!
Nekem a Kőbaltás embert még Édesapám olvasta fel, aztán amikor megtanultam rendesen olvasni, egyik első könyv volt amit elolvastam :).
Otthon rengeteg könyv volt, szóval adott volt a példa olvasni, szó szerint faltam a könyveket, volt olyan hónap, hogy több mint 30 könyvet olvastam el :). Ezért aztán majd minden kötelezőt elolvastam (akadt amit még ilyen háttérrel se bírtam elolvasni ...). A könyv szeretet is megmaradt, bár jóval kevesebbet olvasom mint fiatalon, de szép könyvtáram van, bizonyos témák köteteit kifejezettn gyűjtöm, még antikváriumi árverésen is vettem jópár régi könyvet.

de ettől tudok gondolkozni, értékelni a helyzetet, ami az az irodalomoktatást tekintve lesújtó, ezért is érvelek az ellen, hogy a kötelező olvasmányok koncepciója és így nyilván a kivitelezése is teljesen rossz
Én is továbbadtam részben a gyerekemnek, aki számolta, hogy alsóban 32 könyvet olvasott el (mert a tanítónéni kérte, hogy mondják meg:)), s ebben nincsenek benne a "keménykönyvek" (amikből még "metróalagutak" is készültek a szobában, alig lehetett kimenni az erkélyre).
Másrészt a gyerekekkel olvastuk a suliban 5.-ben, amikor történelemből az őskort tanultuk. :)

S hozzáteszem, ezt láttam én is - strand, orvosi rendelő, vonatozás - vigyünk egy könyvet (strandra keresztrejtvényt is, mert azt közösen is fejthettük).

Azonban bevallom, a legutóbbi orvosi vizsgálatra én is egy sim kártya nélküli mobilt vittem, amin filmek vannak, s azt néztem.
 
megnézted egyáltalán azt az olvasásgyakorisági statisztikát, amit valamelyik fenti hozzászólsáomban beidéztem és belinkeltem?? Ilyen szomorú adatokkal és annál is siralmasabb trenddel teljesen valóságvesztett elmélkedés az egész gondolatmeneted, mert nem veszed figyelembe a valóságot (gyakorlatot), azt teljesen kizárva csak elméleti síkon járod körbe a témát. Holott egy ilyen kérdést sose lehet megoldani, ha pont a valóságot figyelmen kívül hagyod ...
És igen, sok dologban ill. részletben bizony igazad van, csak sajnos pont az alapok hibásak ahonnan indítod a gondolatmeneted, és innen kezdve az egész érvelés gyakorlati szempontból hasznavehetetlen.
Statisztika, elemzés, trend,elméleti sík...
Nekem az olvasás öröm :)
Nem érdekelnek a trendek, az elméleti sikok, a statisztikák...
Sőt azt kell mondjam, van aki statisztikákat olvas, kritikákat, én inkább a könyvet amiről a kritika szól.
Az egész életünket átjárta már a politizálás.
A kötelező olvasmányokat hamarosan kovetni fogjak a kotelezo filmek, amik a megfelelő irányba terelik majd a fiataljainkat :)
Lazuljunk el kicsit, és olvassunk az olvasás öröméért!
Viták, gyülölködések, nekem van igazad-neked van igazad, meg hasonlok...ehhhhh.
Örkény: az ember melegségre vágyik :)
Nezd meg a mai koltészetnapi nyitópostot.
Versmondoverseny, időjárás, Brody..
Győzd le a másikat, verd a foldbe, égesd el, de nekem kell igazamnak lenni :)
Ne hari de ezek mind nem irodalom. Nem vers.Ehhhhhh
Ultél már egy szobában miközben kint zuhogott az es de neked a kezedben egy könyv és csak Te voltál és az...
Szerintem ez az olvasás
Elfelejteni kicsit a vilagot, a politikat, a szomszédot, aki a lepcsohazban kiabal, a let egymáést támogató részeget kint a járdán, és elmerulni valamiben qami jobbb, szebbb...
Aztán persze jönnek a canadahunon és elmagarazzak, hogy a statisztikak, a trendek...
 
Ezt az után láttam meg hogy az előbb leírtam amit leírtam.
Kicsit érinti.
És még ezzel kiegészítem:
Nem az élethelyzetek ábrázolása(illetve eseménytelensége)a baj nála, hanem ennek nem éléggé érdekes leírása.
És Éppen értékének tartom "Az akkori élethelyzetek szerinti ábrázolást"Mint pótolhatatlan beszámoló.
És én nem a cselekményt és élethelyzeteket bíráltam!
Hanem nem eléggé érdeklődés fenntartó stílusát.
Meg nem feledkezve arról valós és régebbi problémáról van szó.A kötelezők körül.


Nem tudom de tényleg, nekem még nem jelentett problémát elolvasni.Sőt érdekfeszítő kalandos könyvnek láttam.
Sose feledhető jelenetekkel. Arra már nem emlékszem mennyire volt lassú és átlapoztam e sokat?
De emlékszem a nyomorultakra.
Hogy untam a lassú leírását a zárdába érkezésnél.
Hát bizony nem a másabb nyelvezet a fő baj ezeknél, hanem sok az eseménytelen szakasz.
Párbeszédekkel sem tartották fenn, több esetben a történést. Azt a zárdás szakasz elképesztő milyen lassú volt. (ettől szépirodalom?)áá.. Hanem a karakterektől és történéstől legyen az. A mondanivalótól és személyábrázolástól nagyon az a nyomorultak

Persze hogy sok az "eseménytelen szakasz" a fentebbi íróknál, ez általánosan igaz lényegében minden 19. századi íróra, ez a romantikus stílus egyik legfőbb ismérve. Akkor, abban a mai szemmel borzasztóan lassan folydogáló korban megfelelt és így írtak, az olvasók is erre kondícionálódtak (legyünk őszinték, akik olvastak, azok ráis értek erre). És erre igazából már 60-70 éve rájöttek (hogy ez nem "versenyképes" stílus), az 50-60-as években nemcsak ideológiai okokból dolgozták át és modrnizálták pl. Karl Mayt, Vernét (hogy ne csak a szépirodalmat húzzam le), hanem azért, mert eredeti fordításaik már ezelőtt 60 éve is borzasztóan körülményesek, olvasóellenesek voltak. Amikor a rendszerváltás után újra kiadtak tőlük eredeti fordításokat, háááát nem is tudom, az eredeti KArl MAy olvashatatlan volt, a 60-as években "az ifjúság számára átdolgozott" kiadások 2 szinttel jobbak voltak.
Ez az elv szerintem Jókaira is jól illik, ha a könyveit átírnák/modernizálnák a mai elvárásoknak megfelelően, akkor sokkal befogadhatóbbá, olvashatóbbá válna. Én nem is látok ebben semmi ördögtől valót, ha bigottul ragaszkodunk ahhoz, hogy "de hát ő nem így írta", tényleg az lesz, hogy magyarszakos egyetemistákon kívül a kutya sem fogja olvasni (meg a mind ritkább fehérhollók). Tehát vagy átdolgozzák, vagy csak egy nagyon marginális réteg által ismert és olvasott íróvá degradálódik.
Még valami: az ezt megelőző barokk stílushoz képest már a 19. századi lassú és dagályos romantikus könyvek is üde és pörgős olvasmányok :). Na, ahogy a romantika is más mint a barokk irodalom, úgy ma már a romantikus stílus is túlhaladott és nehezen élvezhető. Ezen kár síránkozni, más korban élünk, más hatások érnek bennünket, mást várunk el ennek megfelelően a könyvektől is --> ennek meg KELL(ene) jelennie a kötelező olvasmányokban is.
 
Statisztika, elemzés, trend,elméleti sík...
Nekem az olvasás öröm :)
Nem érdekelnek a trendek, az elméleti sikok, a statisztikák...
Sőt azt kell mondjam, van aki statisztikákat olvas, kritikákat, én inkább a könyvet amiről a kritika szól.
Az egész életünket átjárta már a politizálás.
A kötelező olvasmányokat hamarosan kovetni fogjak a kotelezo filmek, amik a megfelelő irányba terelik majd a fiataljainkat :)
Lazuljunk el kicsit, és olvassunk az olvasás öröméért!
Viták, gyülölködések, nekem van igazad-neked van igazad, meg hasonlok...ehhhhh.
Örkény: az ember melegségre vágyik :)
Nezd meg a mai koltészetnapi nyitópostot.
Versmondoverseny, időjárás, Brody..
Győzd le a másikat, verd a foldbe, égesd el, de nekem kell igazamnak lenni :)
Ne hari de ezek mind nem irodalom. Nem vers.Ehhhhhh
Ultél már egy szobában miközben kint zuhogott az es de neked a kezedben egy könyv és csak Te voltál és az...
Szerintem ez az olvasás
Elfelejteni kicsit a vilagot, a politikat, a szomszédot, aki a lepcsohazban kiabal, a let egymáést támogató részeget kint a járdán, és elmerulni valamiben qami jobbb, szebbb...
Aztán persze jönnek a canadahunon és elmagarazzak, hogy a statisztikak, a trendek...
Kezdem elveszteni a türelmemet, persze hogy elmagyarázzák meg belinkelik, hogy statisztika meg trend, mert irritáló, hogy nem értetted meg egyáltalán, mi a francról szól ez a szerencsétlen topic, helyette csak hajtogatod a magadét makacsul.
Ez az egész véletlenül se arról szól, neked mi az olvasás, neked milyen élményt nyújt és milyen körülmények között (ez magánügy, totális offolás ebben a topikban), hanem arról, szó szerint idézve a topikindítót:
"A miniszterelnök második kedvenc napilapjában Jókait már a magyar irodalomból való kirekesztéstől óvják, az ügyben még véletlenül sem illetékes államtitkár szerint Jókairól nincs vita, holott dehogy nincs, meg lesz is, amíg emberek olvasnak magyar nyelven, egyrészt a szövegekhez értők körében, másrészt a szülők között, akik egymás között beszélik meg, hogy mit kezdjenek az aktuális kötelező felett idegeskedő gyerekeikkel. A gyerekek talán nem sokat vitáznak ezen, én sem olvastam el, te sem olvastad el, jól van, menjünk focizni.
...
"
Ha ezt nem érted, és láthatólag nem teljesen, mert idevágó érvekre úgy reagálsz ahogy, akkor az értő olvasással problémáid vannak, nem csak a statisztikák értelmezésével - ami szinten az alapműveltség része.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

Szeretetleckék
Tánc Vers
Táncol a szívem!
Táncra Kért Isten!
Táncol a szívem a napsütésben!
Táncol a jóság, minden szívben!
Vedd észre a táncot ezer nevetésben!

Kertész Kata Keke
Szeretetleckék
Mit táplál a reakciód?
A szeretetet?
Kertész Kata Keke
Szeretetleckék
Szíved Bölcsője.
A magasabb szintű tudatosságban, érzékelni kezded az érzelmi biztonságodat. Az emberi éned, még meging, ha kellemetlen helyzetek adódnak, de nagyon gyorsan visszatérsz, szíved bölcsőjébe.
A megéledő belső szereteted akkor is tovább süt, mint nap, ha az elmédet, néha felhők borítják!
Kertész Kata Keke
Szeretetleckék
Szíved Bölcsője.
A magasabb szintű tudatosságban, érzékelni kezded az érzelmi biztonságodat. Az emberi éned, még meging, ha kellemetlen helyzetek adódnak, de nagyon gyorsan visszatérsz, szíved bölcsőjébe.
A megéledő belső szereteted akkor is tovább süt, mint nap, ha az elmédet, néha felhők borítják!
Kertész Kata Keke

Statisztikák

Témák
36,801
Üzenet
4,476,675
Tagok
594,839
Legújabb tagunk
PosnerA
Oldal tetejére