Rókus
Szent Rókus (
franciául:
Saint Roch), (
Montpellier,
1295 –
1327) szent hitvalló, Ferences rendi szerzetes.
A dél-franciaországi
Montpellier-ben született, mellén apró, kereszt alakú jellel, amiből anyja különleges sorsot jósolt neki. Húsz éves volt, amikor szülei meghaltak. Rókus ekkor pénzre váltotta örökségét, majd a pénzt a szegényeknek és a kórházaknak ajándékozta. Elzarándokolt
Rómába, és ott, az aquapendentei kórházban ápolt először
pestisbetegeket. Ezután Rómában és
Piacenzában is tevékenykedett.
Ez utóbbi helyen maga is megkapta a pestist, és hogy másokat ne fertőzzön, a város melletti erdőben húzódott meg. A legenda szerint egy kis kutya látta el élelemmel, és egy, az égből leszállt angyal takarta be sebeit. Miután felgyógyult, visszatért szülővárosába, ahol kémkedés gyanújával börtönbe vetették. Ötévi raboskodás után 1327-ben, lényegében ismeretlenül halt meg, bő két évtizeddel az 1348-as nagy pestisjárvány előtt. Nevezetessé az tette, hogy amikor 1414-ben
Konstanzban ütötte fel a fejét a pestis, egy ottani szerzetes megemlítette, hogy tud a montpellier-i patrónusról. Erre elrendelték, hogy képmását hordozzák végig az utcákon. A dühöngő járvány épp oly hirtelen szűnt meg, ahogy támadt, és Szent Rókus nevét az egész keresztény világ megismerte. A XIV-XVI. századi Dél-
Franciaországban és Észak-
Spanyolországban sok ház homlokzatára kerültek fel a V. S. R. betűk (Vive Saint Roche - Éljen Szent Rókus), hogy oltalmazza az ott lakókat a pestistől.
Szent Rókust általánosan a pestisből gyógyulók védőszentjének tisztelik. Ünnepe
augusztus 16-án van.