Kár...

Ravic

Új tag
A csemegepultnál egy tanuló állt. És összecserélte a sajtokat. Becsomagolta, a férfi a kosarába tette, fizetett és ment. Randevúra ment. Már többször találkozott Judittal, de most a lánynak nem volt kedve kint mászkálni, hát a lakásán beszélték meg a találkát. A férfi tudta, hogy itt az ideje a várva várt aktusnak. Tudta ezt Judit is és már délután óta készült. Illatos fürdővíz, hajmosás, körömápolás stb...
Alkonyodott amikor a férfi becsengetett az aprócska garzonlakás ajtaján. A lány gyönyörű volt. Bementek, a férfi levette cipőjét... Kimentek a konyhába, ettek pár falatot...
Judit első pillanattól kezdve érezte a különös szagot. Úgy gondolta, azóta, hogy a férfi levette a cipőjét. Most, hogy bejöttek a szobába, még határozottabban érezte az orrfacsaró bűzt. Igyekezett a száján keresztül lélegezni, hogy ne marja orrnyálkahártyáját a szag... A férfi is érezte a nem mindennapi légáramlatokat, de az ő orra legénylakásszaghoz volt szokva, csak annyit gondolt, milyen pézsmaszaga van ennek a csajnak... A lány eközben határozottan rosszul volt. Igyekezett minnél távolabb kerülni a férfitól, de a szag itt is utólérte. Nemsokára néhány udvarias szóval kimentette magát és távozásra bírta a férfit. A sajt azonban a nagy sietségben ott maradt az előszobában. Hiába vacogott egész éjszaka a nyitott ablak mellett, a szag nem akart elmúlni, sőt úgy érezte, hogy a ruhái is bevették és mohón isszák a kárpitok is. Néhány nap múlva rendőrök érkeztek a gyilkossági csoporttól és keresni kezdték a hullát. De ettől a szagtól ők is rosszul lettek. A hónapos vizihullákon edződött rendőrök a lépcsőházban hánytak... Nem találtak semmit... A férfi pedig nem mert szólni a lánynak, hogy a sajtot ottfelejtette nála. -Kár!
 
Oldal tetejére