A Hans-sziget egy apró lakatlan sziget a Jeges-tengeren. Mindössze 1,3 négyzetkilométeres, vagyis még akkora sincs, mint Budapest legkisebb kerülete, a 2,09 négyzetkilométeres VII. kerület.
Sziget ennél egyszerűbb már nem is nagyon lehetne, egy darab kopár sziklatömb mered csak ki a vízből, pár fóka, ha arra vetődik néha. Semmilyen különösebb gyakorlati jelentősége nincs, hogy melyik országhoz tartozik, vagy hogy egyáltalán létezik-e. A szigetet az emeli ki mégis a békés jelentéktelenségéből, hogy éppen két ország tengeri határán fekszik: Dánia és Kanada évtizedek óta harcol a tenyérnyi lakatlan területért.
Kanadát a Nares-szoros választja el Grönlandtól, amely Dániához tartozó autonóm tartomány, belső önállósággal, de dán külpolitikával. A két ország között 1973-ban húzták meg a mindkét fél által jóváhagyott határvonalat, de egy bő kilométeres szakasz ebből kimaradt, mert már akkor se tudtak megállapodni róla. Azóta a Hans-szigetre hol az egyik, hol a másik ország képviselői vonulnak ki a másik tiltakozása közepette.
/* */
Pedig 1933-ban a Nemzetek Szövetsége – az ENSZ elődszervezete – egyszer már eldöntötte, hogy a sziget Dániához tartozik, de a szervezet megszűnése miatt ennek nem nagyon van már jelentősége. Sokáig maguk az országok is megfeledkeztek róla, mert a világháború, a hidegháború és más, némileg nagyobb jelentőségű viták foglalták le éppen a világot.
A területi huzavona 1984-ben lángolt fel újra, amikor Dánia grönlandi ügyekért felelős minisztere látogatott a Hans-szigetre. 1988-ban zászlót is állítottak a szigeten, és otthagytak egy üzenetet, amely üdvözli a dán szigetre érkezőket. Az üzenet mellett elhelyeztek egy üveg pálinkát is, akkor még nem sejtve, hogy milyen nemes államközi hagyományt teremtenek a gesztussal.
Legközelebb az okozott nagyobb diplomáciai feszültséget, amikor 2004-ben az akkori kanadai ellenzék a védelmi büdzsé növelését sürgette, és a Hans-szigetet hozták fel indokként. 2005-ben aztán kanadai katonák szálltak partra a szigeten, és kitűzték a kanadai zászlót, illetve egy üveg whiskyvel is kedveskedtek az esküdt ellenségnek - és persze az “Isten hozta Kanadában” üdvözlő felirat se maradhatott el. Egy héttel rá maga a kanadai védelmi miniszter is a szigetre látogatott. Dánia erre hivatalos panaszt nyújtott be a kanadai kormánynak, mondván, hogy nem örülnek, hogy egy kanadai miniszter bejelentés nélkül érkezett Dániába. Gyönyörű illusztrációja az egész hercehurcának az a finoman manipulált kép, amely a Google Térképen érhető el a szigeten lobogó zászlóról.
Azóta a két ország folyamatosan fogadkozik, hogy csak rendezik már valamilyen épkézláb módon a képtelen helyzetet, de erre a mai napig nem került még sor. Pedig indult már kezdeményezés a sziget megosztott felügyeletére is, ami nem lenne példátlan dolog, hasonló, közös francia-spanyol fennhatóság alatt áll a szintén a határon fekvő Fácánok szigete is az 1659-es pireneusi béke óta.
Bár a dánok egyszer elindítottak egy hadihajót is a területre, a vita valójában sose állt közel ahhoz, hogy erőszakba torkolljon, pláne, hogy mindkét ország NATO-tagállam. Az utóbbi években pedig egyébként is mindkettőjük sokkal jobban aggasztja a térségbeli orosz jelenlét, mint egymás szívatása.
Sziget ennél egyszerűbb már nem is nagyon lehetne, egy darab kopár sziklatömb mered csak ki a vízből, pár fóka, ha arra vetődik néha. Semmilyen különösebb gyakorlati jelentősége nincs, hogy melyik országhoz tartozik, vagy hogy egyáltalán létezik-e. A szigetet az emeli ki mégis a békés jelentéktelenségéből, hogy éppen két ország tengeri határán fekszik: Dánia és Kanada évtizedek óta harcol a tenyérnyi lakatlan területért.
Kanadát a Nares-szoros választja el Grönlandtól, amely Dániához tartozó autonóm tartomány, belső önállósággal, de dán külpolitikával. A két ország között 1973-ban húzták meg a mindkét fél által jóváhagyott határvonalat, de egy bő kilométeres szakasz ebből kimaradt, mert már akkor se tudtak megállapodni róla. Azóta a Hans-szigetre hol az egyik, hol a másik ország képviselői vonulnak ki a másik tiltakozása közepette.
/* */
Pedig 1933-ban a Nemzetek Szövetsége – az ENSZ elődszervezete – egyszer már eldöntötte, hogy a sziget Dániához tartozik, de a szervezet megszűnése miatt ennek nem nagyon van már jelentősége. Sokáig maguk az országok is megfeledkeztek róla, mert a világháború, a hidegháború és más, némileg nagyobb jelentőségű viták foglalták le éppen a világot.
A területi huzavona 1984-ben lángolt fel újra, amikor Dánia grönlandi ügyekért felelős minisztere látogatott a Hans-szigetre. 1988-ban zászlót is állítottak a szigeten, és otthagytak egy üzenetet, amely üdvözli a dán szigetre érkezőket. Az üzenet mellett elhelyeztek egy üveg pálinkát is, akkor még nem sejtve, hogy milyen nemes államközi hagyományt teremtenek a gesztussal.
Legközelebb az okozott nagyobb diplomáciai feszültséget, amikor 2004-ben az akkori kanadai ellenzék a védelmi büdzsé növelését sürgette, és a Hans-szigetet hozták fel indokként. 2005-ben aztán kanadai katonák szálltak partra a szigeten, és kitűzték a kanadai zászlót, illetve egy üveg whiskyvel is kedveskedtek az esküdt ellenségnek - és persze az “Isten hozta Kanadában” üdvözlő felirat se maradhatott el. Egy héttel rá maga a kanadai védelmi miniszter is a szigetre látogatott. Dánia erre hivatalos panaszt nyújtott be a kanadai kormánynak, mondván, hogy nem örülnek, hogy egy kanadai miniszter bejelentés nélkül érkezett Dániába. Gyönyörű illusztrációja az egész hercehurcának az a finoman manipulált kép, amely a Google Térképen érhető el a szigeten lobogó zászlóról.
Azóta a két ország folyamatosan fogadkozik, hogy csak rendezik már valamilyen épkézláb módon a képtelen helyzetet, de erre a mai napig nem került még sor. Pedig indult már kezdeményezés a sziget megosztott felügyeletére is, ami nem lenne példátlan dolog, hasonló, közös francia-spanyol fennhatóság alatt áll a szintén a határon fekvő Fácánok szigete is az 1659-es pireneusi béke óta.
Bár a dánok egyszer elindítottak egy hadihajót is a területre, a vita valójában sose állt közel ahhoz, hogy erőszakba torkolljon, pláne, hogy mindkét ország NATO-tagállam. Az utóbbi években pedig egyébként is mindkettőjük sokkal jobban aggasztja a térségbeli orosz jelenlét, mint egymás szívatása.
