"A szerzői jogi törvény értelmében csak olyan e-book tölthető fel, ami már nem jogvédett, vagy, aminek a sokszorosítására a feltöltőnek a mű szerzője engedélyt adott." A CandaHun nem vállal felelősséget semmilyen feltöltött anyagért. A felelősség a feltöltőt terheli. Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content. Fohosunk egy mulatos ejszaka viharait pihente, mikor megszolalt az az atkozott vekker........................... Folytasd.....
reggel 6 volt, a parnat hozzavagta es nagy csorompolessel leesett de meg mindig verte a csengoit...................
Majd rájött az ajtó csengő szól megállás nélkül.Ki a fene keres ilyen korán? Hasógató fejfájással nyitott ajtót..
Egybol kinyiltak a szemei, ugyan oneki nem volt bejaronoje, de ha mar itt van....faradjon beljebb...............
Bejarono.....hmm ? gondolta, de fel szemmel a ferfit kovette amig az el nem tunt a krokodillal a folyoso vegen.
A hölgy, csípőit ringatva, kecsesen belibegett az előszobába. Algazöld színű, hínárokkal díszített kalapját finom mozdulattal felakasztotta a fogasra, a nyakában lógó moszatsálat összehajtogatta, és megsimogatta a táskájában nyugtalanul tekergőző varánuszt. "Az Ön lakása elképesztően száraz, hogy képes itt levegőhöz jutni?" kérdezte méltatlankodva a férfitől.
Könyv születik Ejnye, gondolta a férfi, - alig tette be a lábát, máris nemtetszését fejezi ki. Tekintete közben le-föl vándorolt a nő karcsú testén, majd megállapodott a hosszú, újjakat diszitő, nem mindennapi ékszereken... - Mintha láttam volna már valahol ezeket a gyűrüket, elmélkedett a férfi, miközben hellyel kinálta a nőt, hogy tovább tanulmányozhassa..
Mivel kínálhatom meg? - Kérdezte kedvesen a hölgyet. Talán egy kis vizet kérnék jéggel, hiszen elég meleg van itt. A férfi csendesen vizet töltött a kancsóból majd gondosan ügyelt arra, hogy a pohár átadásakor a nö ujjaihoz érjen.
Eszrevette ! Hogyan lehettem ilyen orul, hogy nem vettem le a gyuruimet - gondolta a no. Megprobalta a taskaja ala rejteni a kezet de elkesett. A ferfi kezfogasra nyujtotta a kezet. Adam vagyok - mondta.
"Milyen gyönyörü ujjai vannak" mondta a férfi. "És látom, hogy milyen remek az izlése ha ilyen csodás ametiszt gyürüt visel".
- Köszönöm. Szépek a képei...csak nem maga festette őket?- próbálta elterelni a figyelmet a gyűrüről.
- Köszönöm. Szenvedélyes gyűjtő vagyok. Festeni? Talán majd nyugdíjas éveimben. - és halkan felnevetett.
A nő kinyitotta a táskáját és egy hosszú, bő, tengerzöld munkaköpenyt vett elő belőle. Magára öltötte, haját türkizkék kendőbe kötötte, és megkérdezte a férfitől, mivel kezdje a munkát.
"Tudja". mondta a férfi" azért alkalmazom magát,mert õrült rendetlenség van a lakásomban. Fontos iratok hevernek szerteszél és ezek között van egy életfongosságú amit meg kell keresni. Nagyon sok függ ettõl az irattól mert egy örökséggel van kapcsolatban. Sok it a könyvkuac és rágcsáló is és ha még lesz ideje itt tán tudna ezek ellen valamit tenni".
A nő, ezzel elintézetnek vélte a gyűrű témát, de tévedett. A férfi, nemes egyszerűséggel, mégiscsak rákérdezett az ékszerekre. - Talán, felvehetne egy védőkesztyűt, hogy megóvja a vegyszerektől az ékszereit. Megkérdezhetem, melyik aukción vásárolta azokat?
A férfi, odanyújtott a nőnek egy sárga gumikesztyűt, és úgy gondolta, egyelőre nem kérdez többet az ékszerekről. Leült kedvenc sarki foteljébe, ami az ablak előtt állt, és bámulta a hegyeket és a tavat. Belemerült gondolataiba, és azon tűnődött, hogy mióta lakik az emeleten a krokodilos férfi. Gondolataiból, a "bejárónő" zökkentette ki, aki kávéval kínálta.
- Általában cukor nélkül iszom a kávét, de most kérek bele két kockacukrot kedves hölgyem... mi is a neve valójában? -kérdezte Ádám a szorgoskodó nőtől.
