Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

hello

ejnye,bejnye,már megint rosszalkodik valaki ?

Nahát!-ennyi volt a gondolatom, amikor meghallottam a kedves hangot.
Körülnéztem és láttam, hogy.....

az ablakból valaki figyel engem. Nagyon féltem, ezért elővettem a revolveremet. De mire visszanéztem az ablakra, már senki nem állt ott. Kissé megnyugodva, bár fegyveremet továbbra is magamnál tartva, kimentem a konyhába, hogy

Kavarjak egy palacsintát.

Talán első voltam a kulináris történetben, aki revolveraggyal tört fel tojásokat. Tyúktojásokat persze. Pencake a'la G.I. Jane. Nem lett egy szakácsálom, ami a keverőtálba került, de mit tagadjam, megnyugtatott.

Az érintés pillanatában a nő arcára pillantott, keresve a zavar vagy izgalom legapróbb jelét.

De az arc teljesen feloldódott a palacsintatésztában. A merőkanalat remegő kézzel a tálban lévő masszába mártotta. A nő arca ismét megjelent. Mosolygott. Majd egy hirtelen mozdulattal őt is a tésztába rántotta. Először úgy érezte megfullad. Kapkodni szeretett volna a levegő után. De csak nyelte a nyúlós ragacsot. Egy perc sem telt bele és egy új világban találta magát. Nem látott. Pontosabban nem látott a szemeivel. De pontosan érezte, mik veszik körül. Először a környezetében lévő szilárd tárgyakat tudta csak kivenni, de lassan lassan ráérzett, hogy nagy sürgés forgás van körülötte. A tárgyak mozogtak körülötte. Először elrepült mellette egy nyitott esernyő a levegőben és valami furcsa szag. Ilyet még sohasem érzett. A szag egyértelműen meghatározta a viselőjét. De a viselője nem az esernyő volt. Ekkor a nő kedvesen megfogta a kezét és rámosolygott. Bár a mosolyt nem látta, de az érintésben érezte a nő izgalmát és vidámságát. Odafordult a nő felé, de semmit sem látott. És nem is érezte a jelenlétét. Érezte a nő nyakláncát és a gyűrűjét, de a nőt nem látta. A keze viszont még mindig az ő kezén pihent.

Ó, ez csak egy illuzió, ismerte fel. A következő pillanatban ismét a konyhában volt. Pontosabban a konyhapadlón. Remegve tápászkodott fel.

Remegő kézzel a konyhapultra támaszkodott.
-Mi történt velem? Talán a fegyver markolatában volt valami? Vagy a tojásban?
Tántorogva megfordult, és a még mindig remegő kezébe vette a revolvert. Nem akart hinni a szemének! A gyűrűs-láncos nő nézett vissza rá!

Kezében egy apró fiolával, amelynek az alján pár csepp narancssárga folyadék csillogott.

A gyűrűs-láncos nő egy pillanatig hősünk szemébe nézett, majd egy hirtelen mozdulattal beleöntötte a fiola tartalmát a palacsintatésztába. Az edényből narancssárga lángnyelvek csaptak ki, és mindent narancssárga füstfelhő borított.
Bár a tészta még lángokat lövellt, egy idő után mégis tisztulni kezdett a levegő.
Dermedten állt a konyhapultnál. Előtte, ahol az előbb a Gyűrűs-láncos nő állt, csak a nagy semmi volt, a padlón pedig egy hatalmas, fekete lyuk tátongott.

Ahogy közeledett a lyúkhoz egyre jobban bizott abban , hogy a kedvelt palacsintája nem semmisült meg csak átalakult krémessé. Sajnos a krémes rémes állapotban volt!

Sorsára hagyta hát a rémes-krémest, és figyelmét a tátongó, mégis hívogató mélység felé fordította, és belenézett. Letérdelt a lyuk szélére, hogy jobban lássa, mit is rejt. Ebben a pillanatban meglökte valaki, és menthetetlenül zuhant bele a sűrű feketeségbe!

Zuhanás közben gyorsan pörögtek a gondolatai. Most ki fogja etetni a macskát?

Majd hirtelen eszébe jutott: "Lekapcsoltam a gázt?"

...és már csak abban reménykedett, hogy zuhanása eredményeként nem Holle anyó birodalmába fog jutni, hanem valami izgalmasabb helyre. Ha nem zárta le a gázt, kár a macskáért aggódni, nem igaz?

zuhanás közben, mintha egy fehér nyulat látott volna felvillanni a sötétben. Megrémült, mert eszébe jutottak Alice szörnyű élményei, és egy mátrixos agymenés. "Remélem ebből nem lesz három epizód" - gondolta, és ekkor valami selymes sűrű anyag fokozatosan lefékezte.

'Anyám, valami pókhálóba ragadtam' - és valóban, mint egy csapdába esett légy himbálózott a ragadós, selymes szálak között. Próbált elszakadni a fogságból, de reménytelenül. Homlokán megjelentek az első izzadság cseppek. Kezdte nagyon rosszul érezni magát tehetetlenségétől. Szétnézett.

Nem sokat látott a sötét miatt, de a pókháló végén valamin megakadt a tekintete. Két pókhálóba gubózott oszló hulla feküdt ott. A látvány miatt hirtelen eluralkodott rajta a pánik. Hol vagyok? Mi ez a hely? - kiabálta-
Nee..m mene..kül..hetsz! Itt fogsz meg..hal..ni! Hangzott fel a halk, fájdalmas válasz. Hősünk megdermedt a félelemtől, a hang forrását kereste kapkodó tekintetével. Az egyik hulla volt az, még élt. Uram Isten! -kiáltott fel- Ki vagy te? És mi folyik itt? Erősen rángatta végtagjait, hogy valahogy kiszabaduljon a ragadós pókhálóból, de mind hiába. Egyszer csak valami ijesztő hangot hallott. Majd a sötétből egy pár szőrős csápszerű kar nyúlt felé.

A hideg futkározott a hátán, halálfélelme volt. Aztán felismerte. Szia Nagyi - szólította meg.