Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Kicsit sajnálta,hogy összekenődött és leginkább azt,hogy a Józsefvárosi (Joci) piac bezárt már, ahol is a cipőjét vette.

A sajnálkozást sopánkodással fojtatta a -„Bubit” bárcsak használni lehetne.

Ahogy ott állt,hátra nézett és felcsillant a szeme.

Egy meglepo otlet jutott eszebe,

és a legközelebbi BKV pénztárhoz slattyogott

Ahol a pénztáros éppen ebédszünetet tartott.

Kézcsókom ! - mondta
és a farzsebéből előkapta a nyelesfésűjét

Majd egy darabka zsírpapírt, és egy ismert dallamot fújt a provizórikus kis hangszerbe:
,, Szívem csak a Béláéééé, Jegyem pedig BKVééé, subidubidúúúú.....,,
Gondolta, ez majd megtöri a jeget !

A pénztárosnak ennek hallatán torkán akadt a falat.Hősünk betörvén a fülkébe Heimlich-műfogással mentette meg az életét(egy hőshöz méltóan).

De sajnos a hősök csak a filmekben nem fizetnek a tömegközlekedésért..

És akkor kiáltásokat hallott... Talán segélykérések lehetnek? A hangok felé vette az irányt, ami egy sötét szűk utcába vezette. Szíve egyre gyorsabban vert, és arra gondolt, hogy ilyen helyekre csak a filmekben mennek be a hétköznapi emberek, de ez most a valóság.

annyira sötétét volt ,hogy csak az órája számlapjának fényénél tájékozódhatott
,de ettől sem lett okosabb (leszámítva a pontos időt)

De ki volt sötét , vagy mi volt sötét....?

Az utca sötét mélyén megpillantott egy zölden világító szempárt és megfagyott a vér az ereiben....

Kiszel Tünde, te vagy az ????

De csak a szőr volt közös a zöld szempárban, és Kiszel Tündében...
Hiszen a szempárt egy fekete macska birtokolta...

-Miau?-mondta a cica
-az Au? ő izé...hát az arany vegyjele -így hősünk

Látván, hogy a macska jobbról balra szaladt át előtte hősünknek eszébe jutott egy gyerekkori emléke: még 5 évesen hallotta, hogy ez szerencsét hoz, míg a fordítottja balszerencsét, amikor apjával meglátogatták Rulrindale-t a nagy bölcset. És érezvén, hogy a macska a bal oldaláról felugorva belekarmolt a lábába hősünk arra gondolt, hogy hogyan is lehetne ez szerencse? Hősünk hátraesett, miközben ráesett egy titkos ajtó nyitógombjára. Mivel beverte, csak annyit érzett, hogy csúszik lefelé...
Mikor eszméletéhez tért, egy arannyal teli szobában találta magát...

Gazdag vagyok,gazdag vagyok gondolta,de sajnos a sors fintoraként a falak szép lassan elindultak a terem közepe felé...

kétségbeesve járatta a szemét körbe,de amerre csak nézett aranyrudak mindenfelé,
ekkor megjelent előtte a mestere
- edzőbá te vagy az?
- igen és látom semmit nem ért a sok évi gyakorlás
- milyen gyakorlás mester?
- hát nem rúdugró vagy?
- de az
- és mit látsz itt mindenfelé?
- rudakat? ...jaaaaaa!